2016. július 31., vasárnap

Hetedik-Nyolcadik fejezet

Hetedik fejezet

Cade


         Leparkoltam a furgonommal és elcsodálkoztam azon, hogy hová a fenébe tűnt el Becca kocsija. Elvitte valamerre Lily-t? Nem tetszett az ötlet, hogy Becca furikázza Lily-t az ő életveszélyes állapotában. Megragadtam a szerszámosládámat a furgon platójáról és betettem a garázsba, mielőtt befelé vettem volna az irányt.
         Kuncogó hangok fogadtak, amik Lily hálószobájából jöttek. Szóval Lily itt volt, de mi a helyzet Becca-val? Megálltam a mosogatónál, hogy lemossam a mocskot a kezemről, majd végigsétáltam a folyosón, hogy kiderítsem, mi folyik itt.
         A látvány, ami köszöntött, egyáltalán nem az volt, amire számítottam. Lily egy hatalmas gyakorlólabdán feküdt és Alexa mellette térdelt, miközben segített neki átfordulni a labdán. Egy másodpercig döbbent elragadtatással néztem, megpróbálva megérteni, mit keresett ő itt, és hova a fenébe tűnhetett el Becca.
         - Caden! – Visított fel Lily, amikor megpillantott engem az ajtóban. Remegő lábakon felemelte magát a labdáról, megtéve azt a néhány lépést felém a járókerete nélkül, majd a karjaimba vetette magát.
         - Szia kicsi lány. – Egy rövid ölelésre magamhoz húztam apró testét. – Mit csináltok srácok? – Azt akartam kérdezni Alexa-tól, hogy mi a kibaszott eget csinál a házamban, de a Lily arcán lévő vigyor lehűtött engem.
         - Lexa megtanít nekem néhány új gyakorlatot a lábamnak! – Visszatért a labdához és izgatottam pattogott rajta, amíg Alexa vigyorgott rá és biztonságosan tartotta. Lily arca rózsaszínűre pirult, és be kellett vallanom, soha nem láttam még őt ennyire izgatottan a nyújtása közben. Csak reméltem, hogy nem erőlteti ezt túl.
         - Ez… szép. Um, Alexa, válthatnék veled néhány szót a másik szobában? – A nappali felé fordultam anélkül, hogy megvártam volna a válaszát.
         - Maradj itt, amíg beszélek Cade-el, rendben? – Hallottam, amint ezt mondja Lily-nek. Követett engem a nappaliba, aggodalom költözött az arcára.
         - Mit csinálsz te itt? Hol van Becca?
         - Átjöttem, hogy megnézzem Lily-t, majd Becca elment.
         - Elment? A személy, akinek fizetek, hogy vigyázzon rá, csak úgy itthagyta őt… veled? Mégis mit csinálsz itt?
         - Ez igazán nem nagy ügy.
         - Ez kibaszottul nagy ügy számomra. – Megfordultam, arccal az ablaknak, nem akartam elveszteni a fejemet. A fenébe is, megbíztam Becca-ban. Hogyan tudta itthagyni Lily-t egyedül egy idegennel?
         - Héj. – Alexa keze a karomon megragadta a figyelmemet. – Azt mondtam neki, hogy az egyik barátod vagyok, és hogy ápolónő. Azt hiszem, azt gondolta…
         - Hogy te vagy Lily ápolónője?
         - Valami olyasmi. – Megvonta a vállát és elvette a kezét a karomról.
         Kifújtam a levegőt és a kezem élét a szememhez nyomtam. Bassza meg, kimerült voltam és mocskos az egész napos építkezési munkától. Nem azt vártam, hogy erre jövök majd haza.
         - Sajnálom, én csak segíteni akartam, - mondta Alexa szinte suttogva. – Becca csak öt perccel azelőtt ment el, hogy te megjöttél. És megpróbált felhívni téged a mobilodon, de nem tudott elérni.
         Kinyitottam a szememet, ami találkozott az övével. Lágy kék volt és kitágult az aggodalomtól. A francba. Egy fasz voltam. – Figyelj, rendben van. Lily biztonságban van és boldog. Nem kellett volna így neked esnem. Jó segítséget találni, hogy vigyázzon rá, nehéz, és nem hiszem, hogy mégegyszer fogom Becca-t alkalmazni, de ez nem a te hibád.
         - Ne rúgd ki őt miatta. Ez csak egy félreértés volt, - könyörgött.
         - Majd még átgondolom. Legalábbis lesz egy kis beszélgetésünk a biztonságról és az ajtóban lévő idegenekről. – Felsóhajtottam, nem akartam Alexa-val vitatkozni. – Köszönöm, hogy dolgoztál vele ma.
         Beszívott egy mély levegőt és a vállai láthatóan elernyedtek a megkönnyebbüléstől. – Szívesen.
         - Én nem engedhetek meg magamnak egy magán ápolónőt-
         - Nem is ezért jöttem. Nem tartozol nekem semmivel.
         Oldalra döntöttem a fejem, tanulmányozva őt. – Akkor miért jöttél? – Őszintén nem vártam, hogy még egyszer látni fogom őt, és most itt volt, a házamban, és olyan szexisen nézett ki a csípőfarmerjében és a testhez simuló atlétájában, ami a melleire tapadt.
         Alexa-nak esélye sem volt, hogy válaszoljon a kérdésemre, mert ebben a pillanatban Lily indult el lefelé a folyosón, a járókerete csak úgy kopogott a fapadlón. – Lexa-t akarom!
         Alexa tekintete találkozott az enyémmel és mindketten elmosolyodtunk. Lily lelkesedése fertőző volt. – Nem bánnád, um, ha vele kellene maradnod még néhány percig? Be kell ugranom a zuhany alá. – A mocskos farmeremre és pólómra néztem.
         - Persze, nem probléma.
         Megpusziltam Lily feje búbját. – Légy jó, rendben?
         Bólintott, és hirtelen nekem támadt, a lábam köré fonta magát egy ölelésre. Összerezzentem, és lehajoltam, hogy eltávolítsam őt az útból, mielőtt még összetörné a mogyoróimat. Alexa visszatartotta a nevetését, rájött, hogy mit is csinálok. Ezután visszament a szobájába Alexa-val. Én eltűntem a fürdőben, teljesen össze voltam zavarodva az események váratlan fordulatától.
Alexa a házamban volt, megolvasztotta az átkozott szívemet azzal, hogy mennyire édes viselkedett Lily-vel.
         Hallottam a beszélgetés és a nevetés boldog hangjait, és kidugtam a fejemet a fürdőszoba ajtaján, hogy belehallgathassak.
         - Mit szeret enni a bátyád vacsorára? – kérdezte Alexa.
         Lily megfontolta a válaszát és én visszatartottam a levegőt, kíváncsi voltam mit fog mondani. – Um, általában szeret jégkrémet enni. És én is.
         - Te is, hm? – Alexa kuncogott. – Nos, gyerünk, keressünk valami egészségeset, amit elkészíthetünk és talán vacsora után eszünk majd jégkrémet.
         Kihasználtam az időmet a zuhany alatt, az agyam pillanatnyilag könnyebb volt, most, hogy Lily jó kezekben volt. Hagytam, hogy a durva vízsugár a testemet csapdossa, és behunytam a szemem.
         A zuhany után, magamra kaptam egy farmert és egy pólót, majd a konyha felé vettem az irányt, ami lenyűgöző illatokkal telt meg. Fokhagyma. Paradicsom. Sült hús. A szám kiszáradt. Hosszú ideje annak, hogy bárki is főzött volna nekem.
         Alexa a konyha pultot törölgette és hirtelen kívülállónak éreztem magam a saját otthonomban. Nem tudtam, hogy odamenjek-e hozzá és segítsek neki, vagy megnézzem, mit csinált Lily.
         Alexa észrevett engem, és meghozta helyettem a döntést. – Kész a vacsora. Szólnál Lily-nek?
         Bólintottam, majd megkerestem Lily-t, aki a nappaliban volt, és a labdával játszott.
         - Gyerünk kölyök, együnk. – A csípőmre emeltem őt és a konyhába vittem.
         Az asztalon egy nagy tál spagetti volt tálalva húsgolyókkal és egy kis csésze tej Lily-nek és egy pohár jeges víz nekem.
         Lily csodálkozva nézett a két személyre terített tányéralátétekre, szalvétákra és tányérokra. Hangosan megkordult a gyomra, és a kicsi kezét a szája elé kapta és kuncogott.
         Alexa elkapta a tekintetemet és mind a ketten elnevettük magunkat.
         - Éhes vagy, kicsi lány? – kérdeztem, miközben letettem őt a székre.
         - Igen. És találd ki mit csináltam?
         - Mit? – Az ölébe terítettem a szalvétát.
         - Segítettem Lexa-nak megcsinálni a húsgolyókat.
         - Ó igen? Akkor lefogadom, hogy extra jók lettek.
         Sütkérezett a bókokban. Az ilyen alkalmak, mint ez is, amikor tanúi lehetünk az ártatlanságának és annak a vágynak, hogy tartozik, hogy illik valahová, az megmelengette a szívemet és megért minden keményen megdolgozott órát.
         Alexa összeszedte a pulton lévő táskáját. – Ma jól szórakoztam veled, Lily.
         - Te nem maradsz? – kérdeztem.
         - Ó, nem. – Lepillantott, megigazítva a táskájának a szíját. – Érezzétek jól magatokat srácok.
         - De még te sem vacsoráztál, ugye?
         Megrázta a fejét.
         Felálltam és az asztal felé irányítottam őt. – Ülj le. – Kihúztam neki egy széket az enyém mellett, majd begyűjtöttem a konyhából még egy extra tányért és evőeszközt, és mindet letettem elé. – Tessék. – Először Lily-nek szedtem egy nagy adag spagettit, utána Alexa-nak.
         - Ó, ez túl sok. – Mutatott Alexa a teli tányérjára.
         - Az enyém is túl sok, - mondta Lily, Alexa-ra vigyorogva.
         - Csitt. Ti lányok, mindketten túl vékonyak vagytok. Egyetek.
         Leültem és magamnak is szedtem, észrevéve az elégedett mosolyt Alexa ajkain.
         Viszonylag csendben élveztük az ízletes tésztát és az ínycsiklandozó húsgolyókat. Egyszer sem kellett rászólnom Lily-re, hogy ne játsszon az étellel. Mohón lapátolta magába a vacsorát és nagyon hamar az egész arca paradicsomszószban úszott. Nem tehettem róla, de lopott pillantásokat vetettem Alexa felé egész éves alatt, és emlékeztettem magam arra, hogy még mindig nem válaszolt a korábban feltett kérdésemre. Én csak kíváncsi voltam, hogy pontosan mi késztette őt arra, hogy idejöjjön.
         - Szükségünk lesz egy víztömlőre, hogy lecsutakoljunk téged, Lils, - kuncogtam.
         Egy lelógó tésztát szürcsölt a két ajka között és vigyorgott. – Kizárt! Azt szeretném, ha ma este Lexa fürdetne meg.
         Egy mosoly kúszott Alexa szájára.
         - Nem ma este, kicsi lány. Túl késő van a fürdéshez.
         Lily az ajkát biggyesztette, de annyiban hagyta. Alexa váltott velem egy pillantást az asztal felett, és elmondhatom, hogy nem bánta volna, ha segítenie kell, de kizárt dolog volt, hogy ezt tegyem vele. Már így is túl sokat tett.
         Amikor végeztünk, és Lily-t is letörölgettük, megszökött, hogy a szobájában játsszon, amíg Alexa és én az asztalnál időztünk.
         Ujjaival a fából készült felszínen dobolt, engem tanulmányozva. – Szóval, felteszem, nem egy új film felvételén dolgoztál ma.
         - Ah, nem. A legtöbb napon építési munkákon dolgozom. Az csak egy… ostoba hiba volt.
         - Szóval, nem csinálod azt többé? – kérdezte.
         - Nem tervezem, de a pénz rohadt jó. És Lily egészségügyi költségei… - Megráztam a fejem. – Felejtsd el, nem tudom, miért mondom el neked mindezt.
         Leszegte az állát, és az ölében lévő kezével játszadozott, nem nézett a szemembe.
         - Végeztél? – A tányérja felé intettem.
         - Igen, köszönöm. – Összehajtogatta a szalvétát és az üres tényárra tette.
         A tányérjainkat a konyhába vittem és egy gyors öblítés után, betettem őket a mosogatógépbe. Alexa eltakarított főzés közben, mert a mosogatógépet megtöltötték a fazekak és a különböző eszközök, amiket használt, miközben a vacsorát készítette. A pultnak dőlt és nézte, ahogy befejezem a maradékot.
         - Azt mondtad, hogy hiba volt, de csináltál egy filmet… - A hangja elhalt és a szemei kitágultak, mintha tudta volna, hogy rajtakapták.
         A légzésem a torkomon akadt, a farkam megrándult a nadrágomban. – Láttad? – Az elképzelés, hogy engem néz, miközben egy másik nővel szexelek… elképesztően, kibaszottul dögös volt.
         Bíborvörösre pirult, és tudtam, nem csak hogy látta, de valószínűleg még segített is magán, miközben nézte. Ah, a fenébe.





Nyolcadik fejezet

Alexa


         Lily hirtelen megjelenése a konyhában, nem is jöhetett volna jobbkor. Kellett nekem egy jó adag fogd be a szád dózis. Gyakorlatilag bevallottam Cade-nek, hogy megnéztem őt a videón. Istenem, valószínűleg úgy hangozhattam, mint egy kukkoló. De nem ezért voltam itt. Hanem emiatt az édes kislány miatt. Az a tény, hogy a bátyja miatt olyan melegem lesz, mintha a pokolba lennék csak mellékes volt.
         Követtem őt a szobájába, és segítettem neki leöltözni, levettem a cicanadrágját és a tunikáját, amíg ő az egyik kezével a járókeretet fogta, megtartva magát. Tudtam, hogy ez számára fárasztó, mivel a koordinációja és az izommunkája délre vándorolt. A fiókos szekrényére mutatott, ahol a pizsamáit tartotta, felvilágosítva engem, hogy most a Hamupipőkéset szeretné. Nem tehettem róla, de észrevettem, hogy a szekrényben néhány enyhén kopott, felnőtt méretű póló is volt. Feltételeztem Cade-é. Azok valószínűleg teljesen-hosszában felöltöztetik őt.
         Megtaláltam a rózsaszín Hamupipőkés hálóinget sárga szalaggal díszítve, és áthúztam a fején. Észrevettem egy kis ráncos heget a legutóbbi műtétből és egy kifejezett gödröcskét, ahol a gerincének nem sikerült megfelelően összeforrnia a születése előtt. Szegény kicsikém. Finoman megérintettem a bőrfelületet, azt kívánva, hogy a kezemben gyógyító erő legyen.
         Az ágyba emeltem őt, és elrendeztem körülötte a takarót. – Pihenj egy kicsit, cukorborsó. – Elsimítottam a szőke hajtincseit a homlokából és lehajoltam, hogy nyomjak egy puszit a közepére. Álmosan felmosolygott rám, a szemei már kezdtek lecsukódni.
         - Jó éjt, Caden, - suttogta.
         Megfordultam és észrevettem a hatalmas alakját az ajtóban, a tekintete komoly volt.
         Cade csendben maradt, de a tekintetét az enyémbe kapcsolta. Látott mindent, amit tettem, minden mozdulatomat vele. Tekintetének intenzitása gyors áramütést küldött végig a gerincemen. A tekintete egyszerre volt kíváncsi és birtokló.
         Kiosontam a szobából és ő hátralépett az ajtóból, lehetővé téve, hogy bezárjam azt magunk mögött. Előtte álltam a folyosón, ami hirtelen zsúfoltnak és szűknek tűnt.
         - Valószínűleg jobb dolgokat tettél, mint egy bébiszitter egész délután. – A hangja lágy, óvatos volt.
         - Nem, semmiség. – Nem tudtam elhinni, hogy már hat órája itt voltam. Az igazság az, hogy kellemes volt itt lenni, hasznosnak és szükségesnek éreztem magamat. Jobb volt, mint az üres lakásomban ülni egyedül, miközben tanulok.
         Közelebb lépett, és az egyik kezét az arcomhoz emelte, végigsimítva a hüvelykujját az állkapcsom vonalán. – Köszönöm, hogy… vigyázol rá, - mondta, kérges hüvelykujja finom utat rajzolt végig a bőrömön.
         Bólintottam, mert nem bíztam abban, hogy a hangom működne.
         - Menned kell… vagy van időd, hogy maradj egy italra?
         Ismét bólintottam.
         - Menned kell? – Leejtette a kezét.
         - Nem, tudok maradni.
         Egy lusta vigyor rajzolódott ki a szája sarkánál. – Gyerünk. Van söröm és azt hiszem még egy üveg borom is.
         - A sör jól hangzik. – Valami jeges, ami lehűt engem, tökéletes lenne.
         A nappali felé vettem az irányt, amíg ő begyűjtött két üveget a hűtőből, és csatlakozott hozzám a kanapén. A sör üdítő volt egy ilyen hosszú nap után, én meg hátradőltem a kanapén, lábamat felrakva a kávézóasztalra. Rám vigyorgott, mintha egyetértene abban, hogy fárasztó dolog vigyázni rá. Viszonoztam a mosolyát, tudva, hogy minden másodperc munkát megér.
         Körbenéztem a gyéren berendezett nappaliban. Semmilyen nőies érintés nem volt érezhető itt. Semmi díszpárna, csecse-becse vagy gyertya, vagy bármilyen más dolog, ami a háznak otthonos érzés kölcsönzött volna. A szoba magába foglalt egy hatalmas ablakot, amit hatékonyan fa redőny borított, egy sötétzöld kanapét és fotelt és egy pár megegyező kávé és dohányzóasztalt, amelyek közül az egyiken egy lágyan izzó lámpa állt. Gyéren berendezett, de elég volt. Megtudtad mondani erről a házról, hogy tele volt szeretettel. Ez szöges ellentétben állt azzal, ahogyan először elképzeltem Cade életét.
         Amikor végül magára a férfira néztem, rádöbbentem, hogy engem bámult a félig leeresztett szemhéja alól. Ittam még egy kortyot a sörből és megtörtem a kapcsolatot. – Mi az? – kérdezte.
         - Azt mondtad, hogy tizennyolc éves korod óta foglalkozol Lily-vel. Csak azon tűnődöm… hogy mi történt a szüleitekkel?
         Egy nagyot húzott a saját söréből, mielőtt válaszolt volna. – Ami történt az túl nagylelkű kifejezés számukra.
         Csendben maradtam, a hűvös üveg köré fontam az ujjaimat, arra várva, hogy folytassa.
         - Engem a nagyszüleim neveltek, és itthagyták ezt a házat, amikor meghaltak. Még csak tizenhét voltam, és anya életet adott egy babának, majd ledobta ide a kis totyogóst. Lily még nem járt, és több gondoskodásra volt szüksége, mint amennyit készek voltak adni neki.
         Nem tehettem róla, de összehasonlítottam azt, hogy mennyire más életet éltünk. A szüleim és én Itáliában vakációztunk és a Karácsonyokat egy sí kunyhóban töltöttük, és soha nem akartam semmi más, miközben felnőttem – kivéve talán egy kicsivel több szabadságot. Cade pedig le volt terhelve egy speciális-igényű gyerekkel.
         - Egyetlen pillantást vetettem arra a kicsi lányra és azonnal ellopta a szívemet. Korábban érettségiztem a középiskolából és elkezdtem dolgozni, elhatározva, hogy olyan életet adok Lily-nek, amit a szüleink nem tudtak. Később elkapták őket, hogy egy met labort működtettek a lakókocsijukban és most börtönben ülnek.
         Hűha.
         Megérezve a belső nyugtalanságomat, megszorította a kezemet. – Esküszöm neked, hogy kézben tartjuk.
         - Tudom, látom. – És tényleg azt csinálták. Cade, vagy Caden, ahogy Lily hívta, a legtöbbet tette meg, amit csak tudott, biztosítva egy biztonságos, szerető otthont, még ha a számlák fizetése nem a hagyományos úton történt. Ki voltam én, hogy ítélkezzek.
         - Miért jöttél ma?
         Tudtam, hogy a kérdés nem volt elfelejtve. Haboztam egy másodpercig, mielőtt megszólaltam volna. – Lily miatt. – Ami többnyire igaz is volt.
         Várt, kíváncsian fürkészve engem. – Biztos vagy benne, hogy ez minden?
         A képek a szex videóból újrajátszódtak a fejemben – szájának érzéki görbülete, miközben csókokkal falta őt. A hatalmas, durva keze, ahogy lágyan simogatja a bőrét. A gyakorlott mód, ahogy az ujjaival széttárta és lassú körökben dörzsölte őt a megfelelő helyen. – Én… én nem tudom, - ziháltam.
         Kezével megdörzsölte a tarkóját, kiengedve egy sóhajt. – Bassza meg. Ne kísérts engem, Lex. – Hangja érdes védekezés volt a szoba csendjében. A becenév, ami elhagyta az ajkát, sokkal intimebb érzést keltett, mint ami helyes lett volna. A barátaim állandóan rövidítették a nevemet, de ezelőtt sohasem ugrott meg tőle a szívem.
         Szembefordultam vele a kanapén, tudva, hogy ez őrültség volt. Ő egy rohadt pornósztár volt. Egy rossz fiú, nagy R betűvel. Nem olyasvalaki, akiért oda kellene lennem, de ugyanaz volt, lüktetett a mellkasomban. A megadás, a heves vágy, amit nem tudtam megnevezni. Valami, amit határozottan nem kellett volna felfedeznem.
         Én akartam fogadni az érintését. Akartam azokat a nagy kezeket, amik erősek és bőrkeményedésesek voltak az építési munkától, de amik mégis gyengédek, az egész testemen.
         Azon tűnődtem, hogy lehetett-e ez egy egyszerű rajongás, olyan fajta, amit egy filmsztár iránt táplálsz. Láttam őt a legintimebb pillanataiban, szóval talán az agyam kreált valami furcsa varázslatot, ami nem alapult máson, csak a szexi testén, ami a saját szexmentes testemet agyondolgoztatja.
         De amikor Cade felém fordult, és felemelte a kezét, megragadva a tarkómat, hogy közelebb húzzon magához és a várakozó ajkaihoz, minden összefüggő gondolat elhagyott engem.
         Lassan hajolt előre, időt adva nekem, hogy elhúzódjak, mielőtt az ajka foglyul ejti az enyémet egy forró csókra. Ó, Istenem, ez olyan jó volt, hogy kiszáradt tőle a szám. Lassú és érzéki volt, imádta a számat, az ajkamat harapdálta, kóstolgatott engem, amitől benedvesedtem és kívántam őt. Kidugtam a nyelvemet, hogy megnyaljam az alsó ajkát, amire ő is válaszolt, összeütközve az enyémmel, nedves forrósággal kuszálódva össze. Ujjai utat találtak maguknak a hajamba, miközben a hüvelykujja lassú köröket rajzolt a tarkóm érzékeny bőrére.
         Az érzelmek keveréke árasztotta el a testemet. A vágytól kezdve, eziránt a szexi férfi iránt, a félelmen át, hogy Lily rajtakaphat bennünket, a szégyenig, hogy a szüleim soha nem fogadnák el őt úgy, mint a barátomat. Tudtam, hogy olyat fogok tenni, vagy mondani, amit nem kellene, ha továbbra is ilyenekre gondolok, de akkor Cade hirtelen megállt és hátrahúzódott.
         Szemeivel tanulmányozott, megpróbálva megérteni, hogy mi történt az imént kettőnk között. – Te leszel a halálom, cupcake. – A mutatóujjával letörölte a felső ajkamon lévő nedvességet.
         Lepillantottam és megláttam a farmerjének feszülő hatalmas dudort. Szoros vonallá préseltem az ajkaimat, megpróbálva elkerülni, hogy úgy vigyorogjak, mint egy bolond, arra a gondolatra, hogy ugyanolyan hatással voltam rá, mint ő énrám.
         Egy ujjal felemelte az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Héj, ez rendben van. Most ne szégyenlősködj itt nekem.
         Nagyot nyeltem és ellazultam a kezében. A hüvelykujja az arcomat cirógatta és automatikusan a simogatásába mozdultam, a szemhéjaim álmosan csukódtak le.
         - Sokkal jobb. – Elmosolyodott, és leejtette a kezét. – Nem tudom, mi folyik abban a csinos kis fejedben, de ha te valaha is komolyan meg akarod ezt tenni, én leszek az, aki megteszi neked. A pokolba, én lennék megtisztelve. De akkor kell majd megtenned, amikor készen állsz rá és valaki különlegessel.
         Bólintottam, beszívva az alsó ajkamat, így Cade nem láthatta, hogy remegett.
         - Késő van. Valószínűleg menned kellene. – Felállt és megigazította a merevedését. – Gyere vissza és látogasd meg Lily-t bármikor.
         Az ajtóhoz kísért, majd ki a házból, és ha nem ismerném jobban, azt hihetném, hogy kétségbeesetten próbált megszabadulni tőlem.

         Hazavezettem, kimerült voltam, de leginkább összezavarodott. De amikor a Cade-el kapcsolatos gondolataimat félretettem és visszaemlékeztem Lily apró arcára, ahogy felmosolygott rám, vagy az eltökéltségére, hogy jeleskedni fog minden gyakorlatban, amit mutattam neki, az összefacsarta a szívemet és elraktároztam ezeket az emlékeket, mert kíváncsi voltam, vajon látom-e őket újra.

24 megjegyzés:

  1. Sziaa! Jaj ez nagyon jó rész volt. Megmelengedte a szívem! Lily annyira imádnivaló. És ahogy Lexa viselkedett vele? Az több volt, mint puszta ápolónő beteg kapcsolat. Cade pedig bebizonyította hogy nem egy farok. (Marmint nekem.) De Alexa azthiszem kicsit csalódott volt amiért nem történt meg. Nos tán ami késik az nem múlik! Köszi a dupla részt és a fordítást! :) ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! 😘☺️💕
      Én nagyon szeretem mindkettőjüket! Biztos vagyok benne, hogy a végen minden jo lesz! Hajra nekik! 😊☺️

      Törlés
  2. Nagyon élveztem, köszi a munkádat!

    VálaszTörlés
  3. Annyira jó ez a könyv! És fordítással is nagyon meg vagyok elégedve! :)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! 😊😘💕

      Törlés
  4. Nagyon jó a történet! Köszi a fordítást! 😊

    VálaszTörlés
  5. Ez brutál jó rész volt! Annyira édesek!☺
    Köszi

    VálaszTörlés
  6. Ez brutál jó rész volt! Annyira édesek!☺
    Köszi

    VálaszTörlés
  7. Ohhh, nagyon jó volt! 😍
    Köszönjük! 😘

    VálaszTörlés
  8. Nagyon köszönöm a fordítást (ami nagyon profi).Tetszik a könyv,nagyon jó ízléssel választod ki ,hogy mit fordítasz le nekünk :)Nagy ölelés :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Puszi! ☺️😘💕

      Törlés
  9. Ez egy imádnivaló rész volt! A kicsi Lily egy tünemény, Alexát is egyből elbűvölte. Cade elött pedig le a kalappal amiért mindent megtesz a kistesóért. Ahogy ők ketten szeretik egymást az nálam mindent visz. Alexa kicsit hopppon maradt most, de ami késik nem múlik. ;)
    Köszi a fordítást szuper volt mint mindig! :) ♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! Köszönöm! ☺️😘💕

      Törlés
  10. Édes páros megfejelve egy édes pici lánnyal! A "happy end" ma estére elmaradt, de gondolom, nem kell sokat várni rá! Aranyosak! Köszi a fordítást!

    VálaszTörlés