Really sorry!!!

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de megint rossz hírekkel jövök. Mivel augusztus vége van, és jön a sulikezdés - meg emellett megy a munka - nem nagyon jut időm fordítani. 😢😢
Szóval most csütörtökön nem lesz Rowdy, viszon vasárnapra megpróbálok hozni Rowdy-t és Hard to Love-ot is!
Ezzel szeretnélek kárpótolni titeket!
Ne kövezzetek meg kérlek! Imádlak titeketet!💕❤️💖
Millió puszi és ölelés! 😊😘💕❤️🤗💖

Tizenegyedik fejezet

Tizenegyedik fejezet

Cade

         Pontosan hat óra előtt értem haza a munkából. Ian húga, Sophia, aki tizenkilenc volt és a közeli egyetemen vett fel órákat, gyakran bébiszitterkedett nekem és már három óta itt volt, hogy leszedje Lily-t a buszról.

         Besétáltam és Lily-t az asztalnál találtam, ahol éppen vacsorázott, és Sophia is ott ült vele, a körmeit reszelte.

         - Caden! – Lily ledobta a villáját és másodperceken belül már a karjaimban is volt.

         - Megcsináltad a gyakorlataidat? – Nyomtam egy puszit a feje búbjára.

         - Még nem. Én és Sophia játszottunk.

         A homlokomat ráncoltam Sophia-ra. Ő megvonta a vállát és egy bocsánatkérést motyogott, felemelkedve a helyéről, hogy egy öleléssel köszöntsön. – Mmm, valakinek jó illata van. – Orrát a nyakamba temette.

         Ne. Nekem… nemsokára randim lesz. – Munka után, egy gyors edzést folytattam le Ian-nel és az edzőteremben zuhanyoztam le, mielőtt hazajöttem volna.

         - Te? Egy randin? – Sophia hitetlenségében összeszűkítette a szemeit. – Te nem szoktál randizni. Isten a megmondhatója, hogy évek óta próbállak elhívni téged.

         - Sophia… - Gyengéden eltoltam magamtól a vállainál fogva, egy kis távolságot teremtve kettőnk között. – Tudod, Ian levágná a golyóimat, ha csak egy ujjamat is rád tenném. – Ami teljesen igaz, de ennél többről volt szó. Sophia egy gyönyörű, fiatal nővé cseperedett, de a probléma az volt, hogy amikor ránéztem, még mindig egy tíz éves, nyurga lányt láttam, akinek Barbie babái folyamatosan Ian és az én hadifoglyainkká váltak.

         - Kitalálhattunk volna erre valami megoldást. Ian nem a főnököm. – Sophia elmosolyodott, a szempilláit rebegtette, kezét meg az alkaromon nyugtatta. Ó, határozottan biztos voltam benne, hogy több lett volna, mint boldog, ha megoldást találunk rá.

         Hónapokig próbálkozott, hogy észrevetesse magát velem, az apró, levágott szárú rövidnadrágjában takarította a házamat, és felajánlotta, hogy a nap bármely szakában vigyáz Lily-re, még éjszaka is. És annak ellenére, hogy ismertem az indítékai, hagytam, hogy csinálja. Ha ettől farok lettem, akkor ez van. Nem fogom visszautasítani a segítségét. Mindketten tudtuk, hogy szükségem volt rá, biztosan gondoltam, hogy a remény éltette, hogy majd meggondolom magam róla. Rólunk.

         - Fejezd be a vacsorádat, Lily. Társaságom lesz ma este.

         - Lexa visszajön? – Lily arcán vigyor jelent meg, amikor bólintottam.

         - Ki az a Lexa?

         Ki volt Alexa? Ez egy nagyon jó kérdés. Egy lány, akinél a való életben pokolian esélyem sincs. Egy lány, akinek olyan az arca, mint egy angyalnak, és olyan a teste, ami bármely pornó sztárral vetekszik. Valaki, aki édes a húgomhoz, és valószínűleg képes összetörni a szívemet e folyamat során. – Csak egy barát. – Mondtam.

         Sophia a szemét forgatta. – Uh, huh, barát a seggemet. – A tenyerét a szájára csapta. – Úgy értem, popsimat. – Lenézett Lily-re, aki mostanra már kuncogott. – Egy kicsit összetakarítok neked. Menj, készülődj a randidra, hapsikám. – Csapott a seggemre.

         - Kösz, Soph. – Kicsoszogtam a mosókonyhába, beledobva az átizzat edzőcuccomat a mosógépbe. – Rendet raktál a szobádba, Lils? – Kiabáltam a folyosóról. Próbáltam úgy kezelni őt, mint egy normális gyereket amennyire csak lehetséges volt. Azt akartam, hogy amikor felnő, független és magabiztos legyen, nem gondolva arra, hogy bármiben is különbözik a többiektől, vagy hogy képtelen gondoskodnia magáról. Végül, el fog jönni az a nap, amikor nem leszek ott, hogy segíthessek neki. És ez olyasmi volt, amire még csak gondolni sem akartam.

         Hallottam, ahogy a szobájába iramodott, és mosolyogtam, miközben elindítottam a mosást.

         Amikor besétáltam a nappaliba, Sophia-nak már lófarokba volt kötve a haja és levette a bő melegítő felsőjét, így csak egy testhez simuló pólóban és egy farmerben maradt. A házban rohangált, a nappaliban törölgetett, felkapkodta a szétszóródott dolgokat és gyakorlatilag bemutathatóvá varázsolta a lakást.

         Volt egy olyan érzésem, hogy csak azért sürgölődött itt, hogy felmérje a lányt, akivel állítólag randim volt. Még csak nem is voltam benne biztos, hogy ez randi volt-e. Nem tudom, mi késztetett arra, hogy ezt mondjam. Talán, mert tudtam, hogy Alexa nem olyan lány, akivel csak alkalomszerűen kavartam.

         A bejárató ajtón való kopogás miatt megbizsergett a tarkóm, felállítva az ott lévő hajszálakat, és a várakozástól minden érzékszervem kigyúlt.

         Sophia az ajtóhoz kocogott, de megállítottam, hogy kinyissa azt. – Majd én.

         Hátralépett és a csípőre tette a kezét. – Természetesen.

         Megráztam a fejemet és mély levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót. Alexa lélegzetelállítóan szép volt. Egy rövid-ujjú tengerészkék ruhát viselt, ami körbeölelte a domborulatait és pontosan csak egy kicsivel ért a térde fölé. Lábai barnák és formásak voltak és egy pár szexi ezüst szandálban végződtek. Egyszerre nézett ki szexinek és ártatlannak. – Gyere be. – Hátraléptem, hogy beengedjem őt. Mögöttem Sophia megköszörülte a torkát, én meg elszakítottam a tekintetemet Alexa-ról.

         - Ő itt Sophia – egy barát Lily-nek és nekem, - a fiatal nő felé mutattam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő és Alexa furcsán bámulták egymást, felmérve a másikat. – Sophia már megy is. Kösz a mai napot, Soph.

         Mosoly kúszott az ajkaira, valamint egy önelégült kifejezés telepedet az arcára. – Holnap ugyanekkor?

         - Nem. Megoldom. Emellett, nem szeretem, hogy kihagysz órákat, azért, hogy Lily-re vigyázz.

         Elvette a kanapéról a táskáját és a pulóverét és azokkal védte a testét. – Caden James, tudod, hogy bármit megteszek érted. – Gonoszul rám mosolygott. Nem hagyott kétséget bennem, hogy megpróbált burkoltan célozgatni, Alexa kedvéért, hogy több volt a barátságunknál. Nem volt. Soha, és soha nem is lesz, annak ellenére, hogy mennyire próbált elcsábítani engem.

         Amikor Sophia elment, Alexa idegesen babrált a bejáratnál, a táskája szíjával játszadozott. Levettem azt a válláról. – Héj, ő a legjobb barátom kishúga. Ennyi. Rendben?

         Engedelmesen bólintott, hangja alig volt több suttogásnál. – Rendben. – Kilépett a pántos magas sarkú szandáljából, amitől néhány centivel kisebb lett, és követett engem be a házba.

         Lily épp akkor kopogott végig a folyosón, és Alexa letérdelt, hogy egy hatalmas ölelésbe zárja őt. Lily a napjáról csevegett, és Alexa bólogatott, meg kuncogott, megállítva, hogy kérdéseket tegyen fel. Ijesztő volt látni, hogy Lily már most mennyire felnézett Alexa-ra. Ez édes volt, de ugyanakkor aggasztó is. Tudtam, hogy ha Alexa nem marad, akkor egy összetört szívű kicsi lányt fogok a karjaimban tartani.

         Megkérdeztem Alexa-t, hogy nem volna-e baj, ha Lily-t elrendeznénk éjszakára, és ő bólintott, majd elment, hogy segítsen neki a nyújtásban. Alexa leült a padlóra Lily-vel, megmutatva neki néhány új mozdulatot, amivel kinyújthatta a hátát és a lábait. Nézni Alexa-at, ahogy segít Lily-nek a gyakorlatokban, lassú kínzás volt, a hosszadalmas pillantásokkal, az alkalmi simításokkal a bőrén, majd végül ágyba dugtuk Lily-t.

         Alexa követett engem végig a folyóson a nappali felé. Néztem, ahogy kísérletképpen tett egy lépést oda, ahol helyet foglaltam a kanapén. Az összes oxigént kiszívták a szobából, a levegő megtelt feszültséggel, most, hogy a picurka gardedámunk már mélyen aludt.

         Hogy itt van velem – Lily-vel – baszakodott a fejemmel. Még csak el sem tudtam kezdeni megérteni az indítékait.

         Alexa az ajtónál izgett-mozgott, mintha megállt volna, hogy megtekintsem őt. A ruhája pont a térde fölött végződött, és a tekintetemet végigfutattam, fel- és le a meztelen lábán.

         - Csinosan nézel ki. – A hangom rekedtes volt.

         - Randim volt.

         Egy randin volt ma és az a seggfej elengedte őt? Mikor így volt felöltözve? A meztelen lábai barnák és formásak voltak, a lábkörmeit halvány rózsaszínűre festette. Lélegzetelállító volt.

         - Gyere ide, - utasítottam.

         Szót fogadott, átszelte a szobát, és megállt előttem, tágra nyitott szemeit lesütötte, hogy találkozzanak az enyémekkel. Egyetlen ujjhegyemet végigsimítottam a meztelen lábának hátulján, és éreztem, ahogy megremegett az érintésem alatt.

         - Szóval, mesélj nekem a randidról. – Folytattam a lusta simogatásokat a lágy bőrön a térde mögött.

         Nagyot nyelt és vett egy mély levegőt. – Elvitt a country klubba teniszezni, majd a teraszon ebédeltünk.

         - És most itt vagy, hogy egy másodrangú valakivel töltsd az idődet, mint amilyen én vagyok? – Éreztem, hogy összezárta a térdeit, hogy megtartsa magát. – Én nem tudok neked rózsákat és gyertyákat adni, vagy country klubot. A randi velem nem fogja magába foglalni a teniszezést. – Nem egészen voltam biztos benne, hogy miért erőltetem őt, csak hogy akartam az őszinteségét, így ugyanolyan bánásmóddal láttam el.

         - Nem? – kihívást fedeztem fel a hangjában, ami azonban gyenge volt.

         - Nem, cupcake. Sokkal inkább vagyok az a sörös, hot wings-es (forró/csípős csirke szárnyak) és a furgonomban szexelő típusú srác. – Gyorsan beszívta a levegőt és a térdei megremegtek. Mindkét karomat a lába köré fontam, hogy megtartsam őt az összeeséstől. – De miattad, valószínűleg kivételt tudnék tenni. – A tekintete fogva tartotta az enyémet és a levegő sűrűbb lett körülöttünk.

         - De mi van, ha nekem tetszik a sör és a hot wings ötlete? – Megint kihívás csendült a hangjában.

         Észrevettem, hogy kényelmesen kibújt a szex rész alól, és tudtam, hogy nem kellene, de a fenébe is, látni akartam a reakcióját. – A kivételt úgy értettem, hogy a furgonom helyett lehetne más, mert ki akarlak teríteni az ágyamra, ahol rendesen meg tudnálak baszni.

         Egy kis nyöszörgést szakadt ki belőle, és a lábai teljesen megadták magukat. Az ölembe vontam, inkább, mint hogy hagyjam, hogy egy kupacban a földre rogyjon.

         - Megvagy, - suttogtam a hajába. A szíve kibaszottul vert, és láttam, ahogy a pulzusa a nyakán dübörgött. Ez egy fontos fordulat volt. Megdöntöttem az állát, addig húztam őt, amíg az ajkai össze nem találkoztak az enyémmel, és lágyan megcsókoltam őt. – Mond el, mit szeretnél, Alexa.

         - Nem tudom.

         A homlokomat ráncoltam. – Nem tudod, vagy nem fogod? – Nagyot nyelt és lefelé fordította a tekintetét. Dolgoznunk kell majd ezen. De kezdjük az elején. – Együnk valamit. – Elmozdítottam őt az ölemből, így mellém került a kanapéra. – Maradjuk itt, vagy megpróbáljak keríteni egy bébiszittert, aki át tud…

         - Maradjunk itt.

         - Általában rendelni szoktam, miután Lily-t ágyba tettem. Mit szeretnél?

         - Bármi, amit általában enni szoktál, jó lesz.

         - Nos, az mindig sör és csirke szárny… - Elvigyorodtam és megemeltem az egyik szemöldökömet. Annyira nem tűnt sör és szárnyas lánynak.

         Habozás nélkül elmosolyodott és bólintott. – Jól hangzik.

         - Rendben lesz, ha egy kicsit tüzes?

         Bólintott, figyelmen kívül hagyva a célzásomat. – Csak amíg nem túl fűszeres.

         - Azt hiszem, tudod majd kezelni. – Találkozott a tekintetünk és fogva tartottam az övét. Nagy, kék szeme tágra nyílt és csak nézett rám. Olyan édes volt, hogy nem hátrált meg, és az őszinte kíváncsisága a kettőnk között lévő dologról felkavart valamit bennem.

         Előhúztam a telefonomat, hogy leadjam a rendelést. – Héj, Bill. Igen, igazából kettőt szeretnék a szokásos rendelésemből. – Felálltam és átszeltem a szobát. – Nem baj, ha itt vársz addig, amíg felkapom a kajákat? Csak néhány perc az egész.

         - Persze, hogy nem.

         Amikor visszatértem egy hatos csomag sörrel és a kajás dobozokkal, Alexa begyűjtötte a szalvétákat és tányérokat a konyhából. Ismét a kanapéra telepedtünk, hogy ott együnk.

         Kinyitottam azt a hatalmas dobozt, amibe a csirke szárnyak és a zeller pálcikák voltak, és a kávézóasztalra helyeztem őket. – Vegyél, amennyit csak akarsz.

         - Köszi. – Gyanakodva méregette a kaját, mielőtt az ölébe terítette volna a szalvétát. – Igazából még soha nem ettem ezelőtt csirke szárnyat, - vallotta be.

         - Soha?

         Megrázta a fejét.

         A fenébe. Ez a lány tényleg egy teljesen más ligában játszik. Valószínűleg még soha nem evett semmi olyat, ami nem igényelt eszközt. El akartam neki mondani, hogy ne aggódjon amiatt, hogy előttem összemocskolja magát, de meglepett engem azzal, hogy belenyúlt, kiemelt egy csirke szárnyat a dobozból és kíváncsian körbevizslatta, mintha azon gondolkozna, hogyan kezdjen neki.

         Néztem, ahogy óvatosan majszolta a húst, ami miatt szószosak lettek az ajkai és az ujjai. – Mm. Ez jó. – Meglepettnek hangzott. Azt nézni, ahogy lenyalja a szószt az ujjairól gonosz dolgokat művelt az ágyékommal.

         - Jó. – Felé löktem a szalvétákat. – Most pedig egyél.

         Folyamatosan lopott pillantásokat küldött felém a szeme sarkából, de viszonylag csendben ettünk. Kivettem egy sört a hatos pakkból és felajánlottam neki. – Szeretnél egyet?

         Bólintott. Lecsavartam a tetejét, és a kezébe adtam a kinyitott üveget. Azonnal a szájához emelte, valószínűleg le akarta öblíteni a kaja okozta égetést. A szárnyak fűszeresebbek voltak, mint általában, de nem panaszkodott.

         - Nem bánod, ha bekapcsolom a mecset? – kérdeztem, a távirányítóért nyúlva.

         Belenyúlt, hogy kivegyen egy újabb csirke szárnyat és egy fél biccentést adott válaszul.

         A meccsre kapcsoltam, sokkal inkább, hogy háttérzajul szolgáljon, mint bármi másért.

         Alexa előredőlt a helyén. – Mi az állás?

         - Szereted a focit? – Nem tehettem a meglepetés ellen, ami a hangomba kúszott.

         Bólintott. – Imádom a Bears-t. Focit nézni az egyetlen normális dolog volt, amit az apámmal csináltam. – Mosolygott.

         Ó. Egy lány, aki szereti a csirke szárnyakat és a sört, és most azt mondja nekem, hogy Bears rajongó is. Uram irgalmazz. Az elhatározásom, hogy távol tartom magam tőle, most még érdekesebb lett.

         Befejeztük az evést és eltakarítottam az ételt, de Alexa arra utasított, hogy a sört hagyjam. Mindketten elpusztítottuk a másodikat, és mivel pehelysúlyú volt, ami nyilvánvalóvá vált azáltal is, ahogy nekidőlt a kanapénak, befészkelve magát az oldalamhoz.

         Sokkal szórakoztatóbb volt, mint a játék, szabadon ordibált a Tv-nek, amikor a játékvezető rosszat kiáltott. Néztem, ahogy az ajkához emeli az üveget, és egy nagyot kortyolt belőle, és a kecses nyakának a mozgását, ahogy nyelt. Felcsúsztatta a lábait a kanapéra, én meg az ölembe húztam azokat. Ez a kapcsolat megragadta a figyelmét és megmozdult, így szembe került velem.

         - Cade? – suttogta a homályosan megvilágított nappaliban.

         - Már ettél. Most itt az ideje, hogy beszélgessünk, cupcake. – Gyengéden elkezdtem simogatni a lábát. – Mond el, mit akarsz.

         Előrehajolt és a kávézóasztalra tette a sörös üvegét, mielőtt ismét szembe fordult volna velem. Az ajkába harapott, mintha bizonytalan lenne magában, és mindenhova nézett, engem kivéve.

         - Ezt. Téged. Azt akarom, hogy… taníts meg engem. – Nagyot nyelt, a nyelve előbukkant, hogy megízlelje az alsó ajkát.

         Tudta egyáltalán, hogy mit is kért tőlem? Lehetséges, hogy értette? – Mire tanítsalak meg?

         - Hogy hogyan… szerezzek neked örömet.

         Az ujjaimmal finoman megragadtam az állát és felemeltem az arcát, így találkozott a tekintetünk. – Hogyan menjek el?

         - I-igen, - nyögte.

         Előrehajolt és egy édes csókot nyomott a számra, mire a farkam életre kelt a nadrágomban. Meg akarta érteni, hogyan szerezzen örömet egy férfinak, de a szexi ártatlansága garantálta azt, hogy nem kell majd túl keményen próbálkoznia. Szükségem volt arra, hogy kordában tartsam magamat, mielőtt lehúzom a bugyiját, és megmutatom neki, hogy pontosan mit is kell tennie.

Nyolcadik fejezet

Nyolcadik fejezet

Salem

Azt gondoltam, hogy amikor Rowdy megerősítette a beleegyezésemet, hogy vele töltsem a hétvégét, befejezi az együtt töltött időnket a parkban és leteperne a legközelebbi vízszintes felületre, amit találna. Mint mindig, úgy határozott, hogy csavartlabdát dob felém és egy nagyon párás és egyáltalán-nem-kutyakölyköknek vagy park-vendégeknek való csókolózás után, amitől teljesen elvörösödtem és be is indultam, felállt és levigyorgott rám.

         - Nem ez a legjobb hely, vagy idő erre, Salem.

         Csak bámultam fel rá, egy kicsit megrészegültem a vágytól, ahogy elcsaklizta a teniszlabdát Jimbo-tól és úgy határozott, hogy a kutya jobb elkapó partner, mint én voltam. Egy ideig csak csendben néztem őket, leginkább azért, mert egyre melegebb lett és Rowdy levette a pólóját, ami annyit jelentett, hogy nem tudtam félrenézni, még ha akartam volna sem. A mellkasomhoz húztam a térdemet, és az államat megpihentettem rajta, miközben élveztem a látványt.

         Többé már nem volt semmi sem abból a kisfiúból. Kemény vonalai voltak egy karcsú vázon, amit erős izmok és élénk színű festék borított. Eléggé kukkoltam őt az Interneten, ahhoz, hogy tudjam, amikor focizott sokkal nagyobb, szélesebb, és izmosabb volt, de most, sokkal áramvonalasabb, sokkal inkább egy fehérnemű modellnek nézett ki, mint egy profi sportolónak. Azok a bordázott izmok, amik a mellkasán és a hasán futottak keresztül, tetoválásokkal voltak borítva, és a legnagyobb részét kitetette minden másnak, amit valaha is láttam, és amitől elszégyelltem magam.

         Azzal a felejthetetlen horgony tetoválással együtt, ami a nyaka oldalán lévő szexi izzadság miatt csillogott, volt egy hatalmas kalózhajó tetoválása is a mellkasa közepén. Tomboló vihar, és harcias kék hullámok vették körül, ami ugyanolyan színű volt, mint a ragyogó szeme. A hajó tetején, a tartóoszlopon, egy zászló lebegett, amire a VEZESS HAZA szavak voltak írva, és ettől összetört miatta a szívem. A hajó alatt egy lenyűgöző tengeri szörny volt csápokkal és aljas tekintettel, ami úgy tűnt, hogy lehúzza a hajót a tenger mélyére. Ez egy igazán gyönyörű módon mesélt el a testén egy elég kemény történetet.

         Hatalmas betűkkel a „Gloria” név volt írva az egyik oldalon végig a bordáján, és ez egy igazán rossz irányba terelt volna engem, ha nem tudtam volna, hogy Gloria az anyukája volt. Mindegyik óriási betűt egy aranyos kis kerub angyalka tartotta fel. Az ellenkező oldalon, a hátán egy címlaplány tetoválása volt, ami egészen a vállától az alacsonyan lógó farmerjának tetejéig húzódott. Úgy volt felöltözve, mint egy kalóz, és esküszöm, vigyorgott rám, mialatt folyt a nyálam minden alkalommal, amikor azok az izmok megfeszültek, ahogy eldobta a labdát.

         Mindkét karja a csuklójáig volt tetoválva. Az egyik valójában hasonló volt az enyémhez és igazán hagyományos, old-school, tengerész-stílusú munka borította. A másik… valószínűleg a leggyönyörűbb dolog volt, amit valaha is láttam valakinek a bőrén. A bicepsze és lefelé a könyöke körül Monet vízi liliomai voltak. A tetoválás úgy nézett ki, mintha valaki letépett volna az olajfestményt a falról és a karja köré tekerte volna. A könyökétől a csuklójáig Van Gogh Csillagos Éjszakájának újraalkotása fedte. Egyszerűen gyönyörűek voltak és ugyanúgy nem helyénvalónak kellett volna tűnnie egy rock-and-roll srácon, mint egy atlétán. De nem, Rowdy-ra a klasszikus művészet nem csak, hogy illett, de még lenyűgözőbbé és érdekesebbé is tette őt.

         Amikor visszatért hozzám, a kezében cipelte az én megviselt, de nyilvánvalóan nagyon is boldog kutyusomat. Ő sem volt egyedül. Három tizenéves fiú vonult mögötte, nyilvánvaló csodálattal bámultak rá. A kezembe adta Jimbo-t, és az aranybarna feje tetejére tolta a Ray-Bans napszemüvegét.

         - Szeretnének egy rövid játékot. Nem bánod, ha játszom velük egy gyors menetet?

         Megráztam a fejemet. Igazából azt gondoltam, hogy arra akarták használni Rowdy-t, hogy lenyűgözzék a hápogó kamaszlányokat, akik a közelben gyűltek össze.

         - Nem. Mi lenne, ha mennél és fiú lennél, én meg visszamennék a lakásomba és készítenék egy nagyon gyors ebédet? Éhes vagyok és Jimbo és úgy néz ki, mint akinek szüksége van egy szundira.

         Rowdy egyik szőke szemöldöke felszaladt és a szája sarka vigyorra húzódott.

         - Menjek és legyek fiú?

         A kezem a várakozó tinédzserek felé rebbent és lehúztam a napszemüvegemet úgy, hogy a pereme felett rá tudtam nézni.

         - Tudod, menj, hemperegj a homokban, legyél izzadt, meg ilyesmi. Menj, éld újra a dicsőséges napjaidat.

         Felálltam és letettem az izgő-mozgó kutyát, így újra rá tudtam helyezni a pórázt. Rowdy kinyúlt és megrángatta az egyik hosszú hajtincsemet.

         - Valami azt súgja nekem, hogy a dicsőséges napjaim még csak most kezdődnek. – Nos, a francba. Ez nem volt elég ahhoz, hogy a szívem kicsússzon és a lábujjamig meg se álljon, majd visszatérjen a mellkasom közepébe?

         - Nemsokára találkozunk.

         Elfordult és hallottam a fiúk izgatott fecsegését és a kamaszlányok egyöntetű sóhajtását. Nem tudtam hibáztatni őket. Nézni őt, ahogy mozgott, miközben félig meztelen volt, határozottan egy olyan show volt, amit nem lehetett kihagyni.

         Visszatértem a lakásomba és adtam a kölyöknek egy kis vizet. Úgy döntöttem, hogy szükségem van egy zuhanyra, mivel naptej borított és egy kis fú ragadt hozzám az egész délutáni földön ücsörgéstől. Amikor kiléptem a zuhanyzóból, felvettem egy nyári ruhát, ami felül passzolt rám, de a derekánál kiszélesedett – igazán June Cleaver stílusú volt – és nedvesen és megcsinálatlanul hagytam a hajamat, a lábamat pedig meztelenül. Annyira megszoktam már, hogy olyan csiszolt voltam, hogy minden fényes és tökéletes volt, hogy kezdtem kényelmesen érezni magamat, amiért ilyen átlagosan vagyok itthon. A huncut és csiszolt stílusom egy páncél volt, amit azért viseltem, hogy megmutassam a világnak és valamilyen módon az apámnak is, hogy úgy néztem ki, ahogy én akartam, úgy viselkedtem, ahogy én akartam, és mégis egy sikeres, gyönyörű személy vagyok, teljesen a saját erőmből. Különös volt, hogy Rowdy úgy tűnt, jobban kedvelte a lemosott, csupasz változatomat, de nem fogok panaszkodni. Hibátlannak látszani és összerakni minden alkalommal sok munkát vett igénybe és néha egyszerűen csak nem akartam venni rá a fáradságot.

         Igazából soha nem osztottam meg senkivel sem, hogy mi történt, miután elhagytam Loveless-t. Megtanultam néhány kemény leckét, és olyan döntéseket hoztam, amikre nem igazán voltam büszke, de saját magamtól csináltam és ez olyasmi volt, amit soha nem fogok hagyni senkinek sem, hogy elvegye tőlem. Soha nem kellett visszamennem, vagy megkérdezni a szüleimet bármiről és ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy beárnyékolja a szégyent és a megbánást, ami néhány impulzívabb döntésemhez kötődött. Én faragtam a saját utamat akkor is, amikor annyira egyszerűbb lett volna engedni és ezt a saját stílusomban és hangulatomban tettem, ezért volt az, amiért úgy döntöttem, hogy számomra rendben volt az, hogy a saját szempontjaim szerint éljem az életemet, még ha ez azt is jelentette, hogy nem maradok sokáig egy helyen.

         Ez része volt annak, amitől összezavarodtam ezzel a helyzettel kapcsolatban Rowdy-val. Soha nem haboztam, hogy azután menjek, amit akartam, amire kinyilvánítottam a szándékomat. De a múltban összekuszálódott volt és mélyen törődött valakivel, akit visszavonhatatlanul szerettem és ez az egész káoszt annyira bonyolulttá tette, hogy a fejem is megfájdult tőle. Még ha Poppy nem is viszonozta az érzéseit, nekem nem tetszett az az ötlet, hogy én csak a húgom helyettesítője voltam, aki eltávolította magát tőle. Én már túl sok mindent felkínáltam, hogy egyszerűen csak kitöltsem valaki helyét. Ez alkalommal csak azt fogom tenni, amitől úgy érzem, hogy attól nem fognak kiszabadulni a következmények.

         Átkutattam a hűtőt valami olyasmit keresve, amiből ebédet készíthettem, de a választék karcsú volt. Nem voltam éppen egy ínyenc szakács és az egyik Denver-en keresztülfutó főúton éltem, így a konyhában tölteni az időt nem olyasmi volt, amit gyakran csináltam. Mogyoróvajas és lekváros szendvicsnél döntöttem és egy kis burgonya chipsnél amit meg fogok majd csinálni és rádöbbentem, hogy Rowdy-nak semmi gondja nem lesz ezzel, figyelembe véve, hogy az egész napot azzal töltöttük, hogy újraéljük a fiatalkori pillanatainkat. Épp egy tányérra raktam rá a szendvicseket, amikor éles kopogás hangzott fel az ajtón, ami felébresztette Jimbo-t a szunyókálásból és ugatni kezdett.

         Kinyitottam az ajtót, miközben a mogyoróvaj maradékát nyalogattam le a késről. Rowdy támaszkodott a másik oldalon, még mindig félmeztelenül és sokkal megviseltebben és izzadtan, mint egy órával ezelőtt, amikor otthagytam őt a parkban. A pólója a nadrágjának hátuljából lógott ki, és a tetoválások, amik befedték őt, úgy csillogtak a sima bőrén, mint a nedves festék. A szőke haja borzas volt és a homlokába lógott, és az aqua színű szemei úgy lángoltak az arcán, mint egy világítótorony.

         Hagytam, hogy a kezem a késsel együtt az oldalamhoz hulljon, miközben csendben bámultuk egymást. A pillantása a nedves hajamra tévedt, majd végig a döbbent arcomon, végül le a meztelen lábamra. Tett egy lépést befelé, ami arra kényszerített engem, hogy én meg egyet hátráljak.

         - Nyertél? – A hangom ingatagnak és idegesnek hangzott, bár nem igazán éreztem magam bizonytalannak. Sokkal inkább kifulladt voltam és szenvedtem a szükségtől.

         - Ó, azt hiszem, hamarosan nyerni fogok, az biztos. – A szája széle szexi vigyorra húzódott. – Van valami az alatt a ruha alatt?

         Ezt a merész kérdést az követte, hogy kivette a kést a kezemből és veszélyesen a konyha irányába hajította. Hangosan csörömpölt, amikor a mosogatóban landolt, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy kiszorítsa a szívem hangos zakatolását a fülemből. Teljesen az arcomba mászott és tudtam, hogy a szendvics többé már nem volt rajta az ebédre kínált étlapon.

         Én voltam rajta.

         - Miért nem keresed meg rá te a választ? – Ezt a játékot tudtam vele játszani. Végtére is, kellett lennie egy támadásnak és egy védekezésnek is annak érdekében, hogy ez egy játék legyen.

         A torka mélyéről morgás tört elő és berúgta az ajtót maga mögött a cipőjének a talpával, majd elindult felém. Addig jött utánam, amíg teljesen egymásnak nem nyomódtunk. Olyan illata volt, mint kint a parknak és a fűnek. Kemény és erős volt, és az összes elképzelés arról, hogy ő még mindig a szomszéd kisfiú volt elolvadt, ahogy az erekciója, ami kidudorodott a farmerjának az elején a hasamhoz préselődött. A tekintete forróbban égetett, mint a nyári nap, és amikor a kezét körbecsúsztatta, a még mindig nedvesen lehulló hajam alá, úgy éreztem, hogy ez már túl sok, és tócsává fogok olvadni a lábánál a várakozástól és vágyakozástól.

         Nem szólt semmi mást, csak elkezdett a hálószoba irányába sétálni, kényszerítve, hogy lépésről lépésre vele együtt mozduljak, ahogy hátrafelé keringőzött velem. Az Old Crow Medicine Show-jának bluesos és népies dallamai szűrődtek ki a hálószobából, a helyes irányba vezetve bennünket.

         - Büdös vagyok. – A hangja rekedt volt és borzongást küldött le- és fel a gerincem mentén, ahogy betámolyogtunk az elsötétített szobába. Az ágyam még nem volt bevetve és a fél ruhatáram is a padlón terült szét. Egyik sem lassította le őt, miközben tartotta a tempóját, amíg a lábam az ágy szélének nem ütközött.

         Az ujjaimat mindkét tetovált csuklója köré fontam és felpillantottam rá. Megnyaltam az alsó ajkamat, mire felnyögött.

         - Ezt a fajtát szeretem.

         - A francba. – Ez nem igazán volt szó, inkább egy kifújt hang, majd a szája már az enyémen is volt és többé már semmi más nem számított. Nem volt semmi más, csak az, ahogy miatta éreztem magam, és az, ahogy az összes vadság és nyugtalanság, ami mindig üldözött engem, úgy tűnt, hogy elhalványult az ajka és az érintése alatt.

         Keményen csókolt. Hosszan. Kifulladásig, majd hátrahúzódott és ismét megtette egy másik szögből. A srác jó volt a szájával, annyira jó, hogy észre se vettem, hogy a keze utalt talált a ruhám szegélye alá és a szövet lassan araszolni kezdett felfelé a lábamon. A nyelve összegabalyodott az enyémmel, a foga megcsípte a csúcsát, én meg hangosan felziháltam a csendben, amikor a nagy kezei összezárultak a meztelen hátsómon. Talán elterveztem az egészet, de semmit sem venni a ruha alá zuhanyzás után haszontalan lépésnek tűnt, amikor tudtam, hogy egy bizonyos ponton úgyis le fog kerülni rólam.

         - Szép. – Csak elismerés volt a hangjában semmi más, és a légzése elakadt, amikor a meztelen mellkasa elmozdult az enyémen.

         Egyik kezével elengedte a fenekemet és végigsimított a gerincem mentén felfelé, így le tudta húzni a hosszú cipzárt, ami a csinos ruhát zárva tartotta. Elvettem a hajamat az útjából és két sóhajtás között már meztelen is lettem előtte és nyilvánvalóan élvezte az alakom görbületeit. Ismét szitkozódott és kinyújtotta a kezét, hogy az ujjhegyével megérintse az egyik kis ezüstkarikát, ami mindkét mellemet díszítette. Befedték a sötét csúcsokat és csillogtak rubin ékszerrel együtt, ami megegyezett azzal, ami az ajkam felett volt.

         Teljesen elengedte a hátsó felemet és a hüvelykujját arra használta, hogy nyomon kövesse a nagy lótuszvirágot, ami a csípőcsontom egyik oldalát jelölte meg, és az íves, burjánzó cseresznyevirágot, ami a másikat díszítette. Mindkettő finoman volt kivitelezve és világosan ugrott elő a sötét bőrömön.

         - A szépség minden valószínűség és az élet törékenysége ellen. – A hangja halk volt, ahogy lehajolt és csókot hintett a kulcscsontomra.

         - Azt hiszem, ez az egyik előnye, hogy meztelen vagyok egy tetováló művésszel – ez lerövidíti a mutasd-és-mond-el dolgot.

         Egy kicsit elnevette magát és ezt egészen a középpontomban éreztem, mert felém hajolt, és az egyik karja a hátam mögé siklott, így új szöget használhatott, hogy a nyelvével körberajzolva mindkét hegyes mellbimbómat. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy az egész életemben semmi sem volt még ilyen csodálatos érzés. Mindkét csúcs megkeményedett és megnyúlt a rájuk szánt figyelem miatt, és amikor a fogát is bevetette és az apró fémgyűrűt a szájába szívta, attól forróak és nedvesek lettek, amikor ismét hozzáért a bőrömhöz. Komolyan azt hittem, hogy meg fogok halni a túltöltött érzelmektől.

         Megmarkoltam a vállát, hogy megpróbáljak valahogy a földön maradni, és nem teljesen elveszni a kéjben, amikor még egy lépéssel közelebb jött, amitől elvesztettem az egyensúlyomat és a hátamra zuhantam, a matracnak csapódva egy kis pattogással. Fölém emelkedett és az arcán lévő mosolyt semmi másnak nem lehetett nevezni, csak gonosznak.

         Megcsókolta a szegycsontomat pontosan a két megduzzadt mellem között és a nyelvével nedves utat rajzolt lefelé a testem a közepén, megállva, hogy belemártsa a köldökömbe és harapdálós csókokat hintett mindkét tetoválásomra, amik keretezték a nagyon feltárt, nagyon érzékeny testrészemet, ami felé nyilvánvalóan haladt.

         - Rowdy… - Ez részben kérdés volt, részben követelés, mert már kész voltam rá. Úgy éreztem, mintha örökké erre vártam volna, arra, hogy rám tegye a kezét, rám tegye a száját, annak ellenére, hogy ez még csak néhány hete tartott.

         Kifújta a levegőt, amitől a már nedves redőim megremegtek a szükségtől és éreztem a hasam puha bőrén, hogy kuncogott.

         - Egy csomó féle módon hallottam már, ahogy a nevemet mondod, Salem. Akkor hallani, amikor éppen felfallak téged, valószínűleg a kedvencem a mai napig.

         Meg akartam neki mondani, hogy menjen a pokolba, de elvesztettem a gondolkodás és a beszéd képességét, amikor figyelmeztetés nélkül az ágy szélénél térdre vetette magát és az arcához húzott. Ez túl sok volt. Túl intim. Túlságosan bensőséges és intenzív. Ez volt a legjobb dolog a világon. A srác tényleg nagyon jó volt a szájával.

         Végigfutatta nyelvét a bejáratomon. A lábamat a vállára tette és az erős kezével megragadta a hátsómat, miközben szájával felfedezte minden négyzetcentiméterét a remegő és összehúzódó belsőmnek. Vonaglottam az ágyon, az élvezet már szinte túl sok volt, hogy kézben tartsam, ahogy a fogát is bevetette a csiklómon. Érzések futottak végig minden idegvégződésemen és azok miatt, amiket éreztem, nem voltam képes lélegezni.

         Megragadtam a haját, hogy lehorgonyozzam magam ebben a pillanatban, és egy kicsit keményebben rántottam meg, mint akartam, mert sziszegve fújta ki a levegőt, amit a lábam között lévő minden nedves bőrfelületemen éreztem. Motyogott valami sötétet és szexit, amit nem tudtam kivenni és az egyik keze kicsúszott a fenekem alól előre és épp amikor a foga közé csapdába ejtette azt a kis apró vágygömböt és megszívta – keményen – a nagyon tehetséges ujjával helyettesítette a simogató és kereső nyelvét, én eszemet vesztettem.

         A kettős stimuláció, az erős ujjainak csavarása és forgatása kombinálva a könyörtelenül szívó, forró szájával, túl sok volt. Nem volt felépülés, nem volt állandó növekedés az áldott orgazmushoz. Nem, ehelyett vakító rohanás söpört keresztül rajtam az öröm és a kielégülés túlcsorduló hullámaként. Ettől ismét kuncogott, és ez a hang csatlakozott a kielégülés áradatához, ami végigáramlott az érzékeny húsomon, amivel ő még mindig mesterkedett és játszadozott.

         Ezelőtt még soha nem volt olyan orgazmusom, ami valóban fájt volna. Annyira jó értelemben fájt, hogy éreztem minden egyes sejtemben, minden lélegzetvételemben, minden pislogásomban, ahogy nehézkesen kinyitottam a szememet és megpróbáltam visszaemlékezni arra, hol is vagyok, ki is vagyok és kivel vagyok.

         Még mindig markoltam a haját, így egy rántással jeleztem neki, hogy hagyja el a remegő középpontomat. Leengedte az ernyedt lábamat a válláról, és felkúszott az ágyra, így már fölöttem lebegett. A karjára támaszkodott a fejem mindkét oldalán, miközben levigyorgott rám. Túlságosan is elégedettnek tűnt magával.

         - Ó, Salem… - Kiengedett egy hatalmas sóhajt és lehajolt, hogy megpuszilja a halántékomat. – Minden kétséget kizáróan annyira boldoggá teszel azzal, hogy már mind a ketten felnőttek vagyunk.

         Ez volt az édes, flörtölős oldala, amit általában mindenki másnak fenntartott, kivéve nekem. Én pontosan tudtam, mi volt ez. Egy módja annak, hogy ez egy könnyed és játékos szinten maradjon. Egy mód, hogy perspektívában tartsa, mert annak ellenére, hogy én voltam az, aki a figyelmének a végén volt, amíg kínzott és játszott velem, tudtam, hogy ő is érezte a mélyebb kapcsolatot, amink volt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy valami történik kettőnk között, amire árnyékot vet a múlt és a jövő, ami összetekeredik egy hatalmas érzelmekből és tapasztalatokból álló labdává.

         Végigsimítottam a kezemmel az arcát, az ujjaimat csiklandozta a puha barkója és a hüvelykujjamat végighúztam a nedves alsó ajkán. Végigfuttattam kezemet a széles vállán, keresztül a tetovált mellizmai meghatározott vonalán. Követtem az ott lévő szavakat, majd a tekintetem ünnepélyesen találkozott az övével. – A felnőtt Rowdy olyan határozott részekkel rendelkezik, amiket szeretek, de a fiú-a-szomszédból Rowdy is.

         Láttam, hogy egy percen keresztül a gondolataiba mélyedt, de én kapva kaptam az alkalmon, hogy kicsatolja az övét és eltávolítsam a farmerját az útból, így ha volt is válasza, az elveszett, ahogy megpróbáltam őt ugyanolyan meztelenre vetkőztetni, mint amennyire én voltam. Fekete bokszer volt rajta, és egy percet szántam arra, hogy értékeljem, mennyire jól nézett ki félig meztelenül, miközben a merev farkának a feje kikandikált a bokszerjának dereka alól. Nem én voltam az egyetlen, aki valamilyen meglepetést rejtegetett a ruhája alatt. Letoltam a bokszert a térdéig és arra ösztökéltem, hogy a hátára forduljon. Megtette és a kezét a feje alá dugta, miközben az erekciója a mennyezet felé mutatott, amíg én jól megnéztem mindent, amivel ott lent dolgozott.

         Éreztem, hogy mindkét szemöldököm a magasba szaladt meglepetésemben. – Egy varázs kereszt? – Egy ideje már benne voltam a test módosítás világában és láttam már farkakat, amik díszt viseltek. Azonban azt kellett mondjam, ez volt az első. Egyszerre nagyon kíváncsivá tett a berendezése és be is indultam tőle.

         A duzzadt és készen álló fejen keresztül volt egy függőleges apadravya piercing, ami a súlyzó tetejét a fej alatt és felett is láthatóan hagyta. Vízszintesen és csak egy kicsivel az apa mögött volt egy apallang piercing kombinálva az elsővel, kereszt alakot adva ki Rowdy farkának fején. Ez annyit jelentett, hogy volt négy apró fényes öröm golyó, ami a lenyűgöző merevedésének a felszínén pihent, amitől bármilyen vele való tapasztalatot varázslatossá tett.

         - Az egyik legközelebbi barátom testékszeres. Nem gyakran találsz olyan valakit, akiben eléggé megbízol ahhoz, hogy közel kerüljön az árudhoz egy éles és hegyes tárggyal.

         A hüvelykujjammal köröket rajzoltam a pontok között, és néztem, ahogy ez az akció elérte, hogy a tekintete üvegessé váljon. A hasizmai összehúzódtak és a combja, amin ültem megfeszült és elernyedt, ahogy az ujjammal végigsimogattam mindegyik golyót. Nagyon jól nézett ki meztelenül. Együtt nagyon jól néztünk ki meztelenül. Tetszett, ahogy a festékeink egy hatalmas freskóba keveredtek össze. Hozzányomtam magam, és megmozdítottam a kezemet, hogy a merevségének maradékát is erős fogással ragadjam meg. Az is tetszett, ahogy a tetoválatlan részeink kontrasztot alkottak egymással. Én barna voltam és sötét, ő aranyló és gyönyörű. Megszorítottam az erekciójának tövénél és a másik kezemet arra használtam, hogy a hasának feszes vonalait simogattam. Soha nem voltam még senkivel, aki olyan szép lett volna, mint Rowdy St. James és élvezni akartam minden tapintható érzést, amit csak tudtam.

         Elengedtem és a kezemet a lábai közé csúsztattam csak egy kicsit, hogy megdörzsöljem a feszes golyóit is.

         A nevemet vakkantotta és véget vetett a simogatásnak. Azt hiszem a játszadozásnak vége.

         Letolta a cipőjét és lerázta magáról a maradék ruháit, és ez egy olyan látvány volt, amit azt kívántam, hogy bárcsak örökké nézhetnék, és bekerített, mintha a zsákmánya lettem volna, a tekintete ragyogott, mint a világítótorony jelzése, ami megpróbálja elmondani nekem, hogy egész végig ott volt, ahol az otthona van.

         - Óvszer?

         Átcsúsztam az ágyon és addig kotorásztam az éjjeliszekrényben, amíg találtam egyet. Feltéptem és közelebb intettem őt. Tett egy lépést a széttárt lábaim közé és megpuszilta a fejem tetejét, ahogy rágörgettem a latexet, végig a fémeken is. Még egyszer megszorítottam és a hajamba suttogott. – Egy nem lesz elég.

         - Neked ígértem a hétvégét. – Hirtelen hálás lettem, hogy egyikünknek sem kell csinálnunk semmi mást Keddig, amíg vissza nem megyünk dolgozni.

         - Köszönöm Istenem. – Maga fölé húzott engem, engedve, hogy megfelelő pozícióba helyezzem magamat, miközben tenyerével fel- és lesimogatta a bordáimat. Lesüllyedtem, így amikor a piercingelt csúcsa keresztülhatolt a megduzzadt bejáratomon, mindketten felnyögtünk ettől a kapcsolattól. Azok a kis fémgolyók minden egyes mozdulatomra, minden mozgására és megfeszítésére, csak még intenzívebbé tették ezt az egészet. Minden egyes részemben éreztem őt, ahogy teljesen ráereszkedtem és előrebuktam a kezeimre, így fogva tudtam ejteni a száját az enyémmel.

         Ugyanúgy csókoltam, ahogy ő engem – keményen, elnyelve – nyelvek táncoltak és lélegzetek keveredtek, miközben az ujjai a csípőmbe vájtak és kényszerítettek, hogy kezdjek el mozogni.

         Először egy szexi siklás volt, amitől mind a ketten ziháltunk és az ujjainkat összefűztük és ökölbe szorítottuk. Annyira jó érzés volt, és az, ahogy rám nézett, az teljesen kifordított engem, és csak nagyon nehezen sikerült, hogy megpróbáljak egy állandó ritmust felvenni. Egy kicsit magasabbra emelkedtem a térdeimen, ahogy mind a ketten őröltünk a csípőnkkel, majd hagytam, hogy a fejem hátraessen egy elfúló sóhajtással, amikor az egyik keze hirtelen eltűnt a lábaim között, ahol egymásba kapcsolódtunk, és rázárult arra a forró pontra, amit úgy tűnt, képes volt minden egyes alkalommal megtalálni.

         A hajam olyan volt, mint a fekete pocsolya, ahogy szétterült a lábán, miközben kétségbeesetten elkezdtem mozogni rajta. Ujjainak simogatása között, a súlyzók súrlódása és a farkának folyamatos ki-be húzgálásától, nem tartott sokáig, hogy érezzem a véget, ami gyorsítva tört rám.

         A nevemet mondta és a szabad keze elhagyta a derekamat, hogy megragadja az egyik mellemet. Hüvelykujjával addig simogatta oda-vissza a feszes és sajgó pontot, amíg csillagokat nem láttam és csak nagyon nehezen tudtam kapaszkodni bármilyen rendszeres mozgásba. Kéj száguldott keresztül keményen a gerincem tövénél, a bőröm izzott és sikamlós lett az erőfeszítéstől és a szükségtől, hogy szabadjára engedjem magam. Ha nem fog felzárkózni, akkor nélküle fogok leugrani a szakadék szélén, és nem fogom emiatt rosszul érezni magamat.

         Meglepetésemben felsikítottam, amikor gyorsan mozdult és átfordított minket. A térdeivel széjjelebb terpesztette a lábamat, hogy helyet csináljon magának a mozgáshoz, miközben olyan szögben fordította a csípőjét, amitől a szemem keresztbe állt, és elkezdte fokozni a tempóját, amint elhelyezkedett az új helyzetbe. Az egyik kezébe fogta az enyéimet és kinyújtotta őket a fejem fölé. A másikkal megtámasztotta a súlyát, miközben úgy csapódott belém, mintha üldözné az vágyat, amit közöttünk épített, hogy elvegye, ami az övé.

         A vastag farkának nyomása a duzzadt bensőmben már elég volt ahhoz, hogy készen álljak elmenni, de ehhez még hozzáadódott azoknak a fémgolyóknak a érzése, ahogy végigmasszírozott minden falat, minden idegvégződést, és én biztos voltam benne, hogy a darabokra tépett test tetejében még fejemet is fel fogja robbantani egy vakító orgazmusban. Rowdy leejtette a fejét, így az megpihent a nyakhajlatomban és éreztem a bőrömön a fogainak éles szúrását, és ez volt az, ami számomra a véget jelentette.

         Éreztem, hogy a belső falaim megszorítják őt, éreztem, hogy ő is elvesztette az utolsó csepp kontrollját is, és hirtelen éppoly kétségbeesetten és tombolva kezdett mozogni, ahogy én. Imádtam, hogy a szíve a sajátommal együtt dübörgött egy dallamban. Imádtam, ahogy az erős teste meghajolt és olyan kemény volt, mint a kő az én sokkal puhább görbületeimen. Imádtam, hogy a végéhez közeledve a fülembe zihált és azt is imádtam, ahogy rám omlott, amikor teljesen kifacsarodott és kiüresedett. Imádtam a vele való szexet, mert ez volt minden, aminek a szexnek lennie kellett és még annál is több. Igazán jó volt, sokkal többel, mint csak a szájával és megmutatott nekem mindent, amit azóta kerestem, mióta vakon elindultam Colorado-ból.

         Lehet, hogy vad volt, gátlástalan és egy kicsit mocskos, de vele szexelni mégis olyan érzés, mint egy biztonságosabb hely annál, ahol ezelőtt valaha is jártam.

         Egy lökéssel felemelte magát és szégyentelenül néztem, ahogy a bicepsze kidudorodott.

         - Valószínűleg a legjobb touchdown, amire valaha is emlékszem. – Megpróbálta elviccelni, de a tekintete halálosan komoly volt, így nem válaszoltam. Csak felemeltem az egyik kezemet és megfogtam az arcát, miközben néztük egymást.

         Ez egy szép pillanat volt, egy másik édes emlék, amit eldughattam és hozzátehettem a többihez, amim miatta már volt, de megtörte egy kiskutya síró visítása.

         Beszívtam a levegőt, ahogy Rowdy kihúzódott belőlem és átfordult, hogy lenézzen az ágy széléről.

         - Azt hiszem, lehet, hogy megbotránkoztattuk őt. – Felkapta a kutyust és az ágyra tette, miközben átlendítette hosszú lábait és felállt. – Teljesen elfelejtkeztem róla, amikor megláttam, hogy azt az átkozott kést nyalogatod.

         Én is elfelejtkeztem róla. Én egy szörnyű kutyamama voltam. Jimbo megnyalta az államat és valóban úgy nézett ki, mintha egy féltékeny-kölyökkutya-tekintetet küldött volna Rowdy felé.

         - Készítek néhány szendvicset. Kiengedem őt, aztán ehetünk.

         Bólintott és visszanézett rám a válla felett, felvillantva hófehér fogait.

         - Most kérdezd meg tőlem, hogy nyertem-e, Salem.

         Felnyögtem és az önelégült arcába hajítottam egy párnát. – Azt hiszem, mindketten nyertünk, nagyokos.

         A fürdőszoba felé vette az irányt, miközben egész végig nevetett.

Kilenc-Tízedik fejezet

Kilencedik fejezet

Cade

         Amilyen nagyon akartam Alexa-t, annál jobbat érdemelt, különösen az ő első alkalmára. Nem volt helyes, hogy egyszerűen csak keressen valakit, akivel megtörténhetne. Nem olyan fajta lány volt. Rózsákat, gyertyákat és mindenféle szarságokat érdemelt.

         Olyan gyorsan kísértem ki a házamból, amennyire csak tudtam anélkül, hogy egy seggfejnek ne tűnjek, mindeközben a farkam sikoltott tiltakozásában. Őrülten akartam őt. Már csak annak a gondolata is, hogy beletemetem magam a szűk, nedves forróságába elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergessen. Igen, a helyes döntést hoztam meg, amikor hazaküldtem őt. De a fenébe is, míg a kocsijához sétált egyedül, én úgy rejtőzködtem a házban, mint egy kibaszott punci. Felkapcsoltam a verandán lévő lámpát és addig néztem őt az ablakból, amíg biztonságban az autójában nem ült és el nem hajtott. Ott és akkor nem bíztam magamban, hogy a közelében legyek.

         Ez volt a legjobb. Legalábbis ezt mondogattam magamnak, miközben ágyba bújtam egy tomboló erekcióval, ami nem volt hajlandó elmúlni.

         Másnap reggel találkoztam Ian-nel az edzőteremben, miután útnak indítottam Lily-t az iskolába. Egész reggeli alatt csak arról beszélt, hogy ’Lexa így és Lexa úgy’. Egyenesen egy kibaszott falnak hajtottam. Így is eléggé nehéz dolgom volt, hogy állandóan kiverjem ezt a nőt a saját gondolataimból, de Lily-vel, aki szilárdan megalapította az Alexa Csapatot, közel lehetetlen volt.

         Reméltem, hogy a súlyemelés Ian-nel kitisztítja majd a fejemet, de eddig ez elég nehéznek bizonyult.

         - Mitől vagy ennyire dühös? – Gúnyolódott Ian a közeli súlyzópadról. – Úgy emelgetet ma azokat a súlyokat, mint valami szerencsétlenség.

         Küldtem felé egy ne baszakodj velem pillantást és hozzáadtam a fekvenyomáshoz még egy negyvenötös sorozatot. Már a negyedik fordulót nyomtam. A fenébe.

         Ian felemelte a súlyzót és segített nekem feltenni az állványra. – Komolyan, ember. Beszélj velem.

         - Ez nem az Oprah show, tesó. Foglalkozz a saját átkozott dolgoddal.

         Kuncogott és a fejét rázta, majd otthagyott engem egyedül a padon. Amikor találkoztam vele a gőzben, még mindig megmaradt a véleményénél. Nem tett fel nekem további kérdéseket a szar hangulatomról, és helyette a közelgő harcának a stratégiáját beszéltük meg.

         Ian egy feltörekvő kevert harcművészeti (MMA) harcos volt. Sokkal jobb nálam, én meg eléggé férfi voltam ahhoz, hogy bevalljam ezt. Nem féltem attól sem, hogy megküzdjek vele a ringben, annak ellenére, hogy villámgyors volt és a rúgásai a levegőt is kiszorították a tüdődből. De az én bal horgom sem olyan  volt, amivel baszakodhatsz, és azért néha én is elkaptam őt. Szinte soha nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem – amit a bordáim zúzódásai bizonyítottak. A fenébe is, jó volt. Volt egy maroknyi helyi vállalkozás, ami szponzorálta őt és szülei, akik minden elképzelhető órát kifizettek neki, miközben felnőtt. Arra született, hogy ezt csinálja. Én, másrészről, menet közben tanultam és puszta elhatározásból nyertem harcot.

         Ian egy törölközővel kitörölte az izzadságot a szeméből. – Szóval, mi a helyzet veled? A közeljövőben tervezed, hogy ismét ringbe szállsz?

         A pénz nagyon jó volt – ha nyertél. – Nem tudom, ember, próbálj meg repedt bordával meg törött ujjal dolgozni az építkezésen. – Nem is beszélve arról, hogy próbáld meg elmagyarázni egy hatévesnek, miért vagy kék-zöld foltos és nézni, ahogy a szeme megtelik könnyel, amikor elmondod neki, hogy verekedtél. Ez nem olyasmi volt, amit valaha is ismét meg akartam tenni. Tudni akarta, kivel harcoltam, és hogy az az ember miért volt dühös rám. Nem szeretném őt megint olyan szomorúnak látni. De nem mondhattam az ellenfelemnek, hogy héj ember, kíméld meg az arcomat, mert a kishúgomat ez felzaklatja. Kizárt dolog volt, hogy elkerüljem az ütéseket és a horzsolásokat – és még ha én győznék is, akkor is hetekig megkülönböztető megjelenésű fekete monokli lenne a szemem körül.

         Így vagy úgy, össze kell szednem a szarságaimat és találni egy jól fizető állást, ami nem követeli meg tőlem, hogy a ringben harcoljak, vagy a kamera előtt meztelenkedjek.

*****

         Mire hazaértem az edzőteremből, Lily-nek is esedékes volt, hogy megjöjjön a suliból. Épp volt elég időm, hogy megejtsek egy telefonhívást, mielőtt inamba szállna a bátorság. Nem tudtam kiverni Alexa-t a fejemből és azt, ahogy az előző este elment. Nem tett semmit, csak segített Lily-nek és én gyakorlatilag szétmarcangoltam a kanapén, elmondtam neki, hogy meg akarom dugni, majd hazaküldtem. Tárcsáztam a kórház számát, és kértem, hogy kapcsolják Alexa-t az ápolási osztályon. Rádöbbentem, hogy nem tudtam a vezetéknevét, de hálát adtam az égnek, mert néhány perccel később lenyomozták őt a számomra.

         - Cade? Minden rendben…?

         A hangja kétségbeesett volt. A francba. Valószínűleg azt feltételezte, hogy Lily miatt hívtam. – Minden rendben. Figyelj, gyors leszek, mert te épp dolgozol, de fel kellett hívjalak és elmondanom neked, hogy sajnálom, hogy a dolgok olyan furcsán alakultak tegnap este. Az én hibám volt.

         Egy percig habozott. – Rendben van. Nagyon jól szórakoztam Lily-vel és- Elhallhatott.

         - Én is. Figyelj csak, viszonozhatom a szívességet? Szeretnék vacsorát készíteni neked. Vagy legalábbis venni vacsorát, mert valószínűleg nem akarnád, hogy én főzzek.

         Lágy női nevetés töltötte be a kettőnk közötti csendet. – Oké.

         - Holnap este szabad vagy?

         - Igen. Mikorra menjek át?

         Tetszett, hogy önként felajánlotta, hogy átjön, tudva, hogy ez könnyebb számomra és Lily számára is, ha ismét ő jön hozzám. A többi lány, akikkel megpróbáltam randizni, általában kiakadtak, amiért nem tudok eljárni gyakrabban szórakozni. – Hat óra megfelel?

         - Igen. Megfelel egy randinak. Úgy értem, majd akkor látjuk egymást.

         - Nagyszerű. Ó, és meg tudnád adni a számodat. Tudod, csak arra az esetre, ha valaha is szükségem lenne segítségre Lily-vel kapcsolatban. Valószínűleg nem szeretnéd, ha a munka közben hívnálak. És én is megadom neked a mobilom számát, arra az esetre, ha neked is szükséged lenne bármire. - Mint például rám.

         - Rendben, - mondta lágyan. Már a hangja is előhozta belőlem az alfahímet. Tudtam, hogy egyedül lenni vele ismét valószínűleg nem a legjobb ötlet volt, de azt is tudtam, hogy nem tehettem semmit, hogy megállítsam.

Tízedik fejezet

Alexa

MacKenzie és én egy sarokbokszban ültünk a kórház büféjében, épp az ebédszünetünket töltöttük. Nos, mi ebédnek hívtuk, de amúgy hajnali három volt. Én a reggeli ételeknél ragadtam, míg Kenz általában a vacsoránál döntött. Az egyetlen dolog, amiben egy véleményen osztoztunk, az a tömeges mennyiségű kávé volt.

         - Az egyik részem ki akar törni ebből a Miss-Két-Lábon-Járó-Jókislány szerepből – és csinálni valami őrültséget. Tapasztalatokat szerezni, amíg még fiatal vagyok. Úgy értem, az annyira rossz lenne? – Nem említettem meg neki Cade meghívását. Először tesztelni akartam az állóvizet.

         - Ámen, nővérem. – Köszöntésre emelte a bögréjét.

         - Úgy értem, totál őrültség lenne, ha szeretnék, nem is tudom, kavarni Cade-el, hogy megnézzem, mi ez a nagy felhajtás…

         MacKenzie kiköpte a kávéját. – Nem jöttem rá, hogy erről beszélgettünk! – Letöröltem egy szalvétával a meleg folyadékot az asztalról. – Csináld azt, amit szeretnél, bébi. De tudod ugye, hogy ő nem lesz megelégedve az egyszerű vanília szexszel? Valószínűleg olyan dolgokat csinált, amiről mi csak álmodunk.

         Én nem tudtam, hogy neki miről szóltak az álmai, de az enyém csak a vanília szexig terjedt. – Mint például?

         - Hármas, orgiák, anális szex…

         Feltartottam a kezemet, hogy megállítsam. – Oké. Elég volt, kösz. – Az arcom lángolt a szóáradatától. Érdekelt, hogy Cade-el fedezzem fel a szexualitásomat, de kizárt dolog volt, hogy készen álltam volna ezekre. Még csak nem is tudtam úgy hallgatni ezeket a szavakat, hogy el ne piruljak.

         MacKenzie kuncogott. – Nyugi, Lex. Mondtam már neked. Rohadt szerencsés, hogy megkap egy olyan lányt, mint amilyen te vagy. Én még mindig úgy hiszem, hogy te túl jó vagy az ő ízléséhez képest, de ez az én véleményem. Csak ígérj meg nekem egy dolgot, ha tényleg rászánod magad erre.

         Rászánom magam erre? Nem voltam benne olyan biztos. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudtam – Cade furcsa reakciókat művelt a testemben. – Mi lenne az?

         - Érezd magad jól a pornósztárral, de ígérd meg nekem, hogy nem fogod belekeverni a szívedet.

         Közel álltam, hogy kinevessem a nevetséges figyelmeztetését. A szívemet? Biztosítani akartam MacKenzie-t, hogy nem volt lehetséges, hogy belessem Cade-be, de a gondolataim visszarebbentek a Lily-vel való gyengéd viselkedéséhez, és a szavak a torkomban rekedtek. Beleegyezően bólintottam. – A szüleim beszerveztek nekem egy másik vő jelöltet. A neve Peter és holnap elvisz engem ebédelni.

         A szemét forgatta. MacKenzie jól-tájékozott volt a szüleim kotnyeles viselkedésében. – Rendben. Adhatok neked egy tippet, teljes komolysággal, ha meg fogod ezt tenni?

         - Persze.

         - Le kell borotválnod mindent – alaposan – mert ha megnézed azokat a lányokat a videón, akikkel együtt szerepelt, akkor nem fogsz rajtuk találni egyetlene egy szőrszálat sem sehol.

         A szememet forgattam. Ez volt a tanácsa? Nem fogom leborotválni magamat csak, hogy kielégítsek egy férfit. Ugye?

         - Vissza kell mennem dolgozni. – Beledobtam a poharat a szemetesbe és az utolsó falat bagelt betömtem a számba.

*****

         Miért egyeztem bele, hogy randizzak III. Peter Wyndham-mel ma. Egy pillanatnyi gyengeség volt – az anyám épp elkapott, amikor a Cade-el töltött idő magasságából jöttem lefelé és beleegyeztem.

         Petet-rel először a múlt évi Karácsonyi partin találkoztam az apám irodájában. Ugyanazon a partin, ahol úgy parádéztak velem, mintha valami díj lettem volna, amikor betöltöttem a tizennyolcat. Mintha egy kövér, felfújt könyvelőt akartam volna a férjemnek. Hálás voltam, hogy Peter más volt. Huszonnégy éves, frissen végzett az üzleti iskolában és ő sem érezte odaillőnek magát a középkorú könyvelők és házastársaik között, mint ahogy én sem.

         Egész este kint ültünk az erkélyen, meztelen vállamon az ő öltöny kabátjával, miközben a kedvenc egyetemi kurzusainkról beszélgettünk – az enyém a filozófia, az övé a gazdaság volt.

         A szüleim oda voltak a boldogságtól, mert úgy látták, hogy jól kijöttünk egymással. Ő egy díj volt, amin megakadt a szemük, minden, amit számomra akartak – egy fehér férfi húsz és harminc között, jó génekkel, jólneveltséggel, egy felső-középosztálybeli New Hampshire-i családból. Egészséges, mint egy pohár tej. És éppen olyan izgalmas is.

         Az izgalmuk önmagában is azt eredményezte, hogy feszengeni kezdtem. Kerültem a hívásait és a szüleim erőtlen kísérlete, hogy összehozzanak minket volt a jobbik rész az elmúlt hat hónapban. Ezért találtam érthetetlennek, hogy a hajamat göndörítettem és a sötétkék ingruhámat vasaltam, felkészülve a randimra.

         Azt terveztük, hogy teniszezni megyünk a country klubba, aminek mindkettőnknek az apja tagja volt. Bepakoltam a tenisz szerelésemet a hatalmas táskámba, amit MacKenzie Mary Poppins táskának nevezett el és elindultam, hogy megvárjam Peter-t.

         Amikor megjelent a fényes, ezüst színű Lexus-ában, odakocogtam, hogy üdvözöljem őt. Peter előbukkant az autóból, a felzselézett hajával és az egyenes fehér fogaival, amit az éveken át tartó fogszabályzás eredményezett. A kocsiajtónál találkozott velem, a szokásos farmert és végiggombolós inget viselt, majd megcsókolta a kézfejemet, mielőtt besegített engem az autóba. A drága bőr illat beburkolt engem és elhelyezkedtem az ülésemben.

         Volt valami ismerős Peter-ben, mint egy kopott farmerben, vagy a kényelmes papucsodban, de a jelenlétével kapcsolatban semmi – és természetesen a csókja sem – ami a tűzijáték közelébe sodort volna. Sokkal inkább elviselhető közömbösség. Másrészt Cade meg… nos, a mellbimbóim a puszta gondolatától is megkeményedtek.

         Egy lélektelen teniszmeccs után, amiben megjósolhatóan hagyott nyerni, a klub tágas kő teraszán ebédeltünk meg. Én egy pezsgős, eper salátát rendeltem, Peter pedig szarvasgomba rizottót. Evés közben a szódavizünket kortyolgattuk és Peter bonyolult történeteket mesélt, hogy lenyűgözzön engem. Kezdte az apja vitorlásán átélt kalandjaival, majd folytatta őrült bulikkal az iskolai előkészítős haverjaival és végül beszélt a karrierjéről – amit harmincöt éves koráig akart elérni. Egyszer sem kérdezett rá az én tervemre. Vagy egyáltalán bármit rólam. Azon kaptam magam, hogy a gondolataim Cade-hez és Lily-hez vándoroltak. Kíváncsi voltam, mit csináltak hétvégenként. Elképzeltem, ahogy csokis palacsintát eszek reggelire a pizsamámban, miközben rajzfilmeket nézek. A gondolat mosolygásra késztetett. Nem tehettem róla, de folyamatosan lefelé pillantgattam az órámra, számolva a perceket, amíg ez a randi véget nem ér, hogy mehessek megnézni Cade-et és Lily-t.

         A randink után, Peter kikísért engem az autómhoz, nyitva hagyva az ajtót, amíg én elhelyezkedtem az vezető oldali ülésen.

         - Ez jó móka volt. Megismételhetnénk. A szüleim minden ősszel megszervezik ezt a bortúrát, el kellene jönnöd.

         - Gondolkodom rajta, - mondtam, majd becsuktam a kocsim ajtaját.