2016. július 17., vasárnap

Harmadik-Negyedik fejezet :)

Harmadik fejezet

Cade



         A bárpultnál ültem egy sört iszogatva, elveszve a gondolataimban.
         - Te csak szopogatni akarod azt az üveget, ember? Ne legyél egy kis ribanc és hajtsd fel, - mondta Ian, és néhány hajtásra kiitta a saját sörét.
         Figyelmeztető pillantást küldtem felé. – Ne baszakodj velem ma este, nincs hozzá hangulatom. – Eltökéltem, hogy ma este lerészegedem, mert szükségem volt néhány óra ’békére’ az aggodalomtól, ami folyamatosan a sarkamban loholt, de valahogy ezt is elbuktam. – Megjött Lily legutóbbi kórházi számlája.
         - Sajnálom, ember. – Ian felemelte a sörét és az enyémhez koccintotta az üveget. – Tudasd velem, ha segíthetek valamiben.
         Bólintottam. Soha nem kértem tőle segítséget, és ezt mindketten tudtuk, de mégis, az hogy felajánlotta sokat jelentett számomra. Ian és én nyolcadik osztály óta barátok vagyunk, amikor is ideköltöztem, hogy a nagyszüleimmel éljek. Mindent tudott a húgomról, Lily-ről és az ő állapotáról, amitől szegény kis gerince és lábai összekuszálódtak és összecsavarodtak. Amikor a szüleim háromszoros-visszaesőként-hogy-kilépjenek-a-meth-bizniszből csődbe jutott, ami miatt ismét a börtönbe landoltak, amikor Lily három éves volt és mindkét nagyszülőm elhunyt egy évvel ezután, megkaptam a kizárólagos felügyeleti jogot. Most hatéves volt és egy pimasz kis dolog, aki nem tudta, hogy mit jelentett az a szó, hogy mozgássérült. Ez volt az egyik dolog a sok közül, amit imádtam ebben a kicsi lányban. De a gondozása nem volt olcsó, ami miatt állandóan a pénz miatt aggódtam.
         Ian, aki egy egész életen át tartó harcművészeti rajongó volt, néhány évvel ezelőtt bevezetett engem a ketrecharc világába. Ez egy tökéletes megoldás volt. Egy lehetőség, hogy egyidőben gyorsan pénzhez jussak és levezessem a felgyülemlett agressziómat. De ez nem volt elég. Majd jött a legújabb idióta vállalkozásom. Rick Ian-t és engem is megkörnyékezett, de én voltam az egyetlen, aki eléggé le volt égve ahhoz, hogy megfontoljam az ajánlatát. Vagy az egyetlen eléggé idióta, válassz. Ian tudta, hogy Rick-nek dolgoztam, de nem akart semmilyen részletet sem hallani, így természetesen nem említettem meg neki a múlt-éjszakai látogatásomat a sürgősségi osztályra.
         Miután megkaptam Lily legutóbbi számláját, rádöbbentem, hogy ez nem csak egy jól-fizető állás volt, amire szükségem volt, hanem amihez egészségügyi biztosítás is járt. De ha ki tudnám bírni és csinálnék még pár videót, akkor több, mint elég pénzem lenne ahhoz, hogy kifizethessem a számlát. Utána arra összpontosíthatnék, hogy feltakarítsam a tetteimet és valódi állást szerezzek, Lily kedvéért.
         Rádöbbenve, hogy ismét elvesztem a gondolataimban, Ian megköszörülte a torkát. – Ne stresszelj ezen, tesó. A héten sokszor tetted ezt. Isten tudja mióta nem voltunt szórakozni, és mivel volt bébiszittered ma estére Lily-nek, nekünk jól ki kell használni ezt az időt.
         - Igen? És hogyan tegyük meg ezt? – Az edzőterembe menni egy késői edzésre, amit egy forró zuhany, majd az ágyam követne tökéletes ötletnek tűnt, hogy jól kihasználjam az időmet. Azt sem hittem, hogy képes lettem volna egy kis fecsegésre ebben a pillanatban.
         - Kezdetnek, az első számú prioritás, hogy keresnünk kell néhány puncit.
         Megráztam a fejemet, nem akartam megmagyarázni neki, hogy holnap sokat fogok kapni a forgatáson. És mivel az a bizonyos számla a fejem fölött lógott, átkozottul biztos voltam benne, hogy ez alkalommal végre kellett hajtanom.
         Ian egy, a helyiség másik végében lévő, boksz felé intett a fejével. – És, azt hiszem szerencséd van, tesó. Azok lányok odaát téged bámulnak.
         Elfordultam a bártól, a sörömet a számhoz emelve, ahogy a helyiséget pásztáztam. A meglepetés erejével, megpillantottam azt a csinos kis nővért múlt éjszakáról, aki egy bokszban ült néhány barátjával.
         Mi a fene?
         Az asztalnál lévő másik nő odaintett engem.
         - Ismered őket? – kérdezte.
         - Igen. Fogjuk rá. – Ledobtam néhány bankjegyet az pultra, és mondtam Ian-nek, hogy később találkozunk. Odasétáltam, ahol ültek.
         - Szia, te szexi fiú, - mondta Alexa barátja, végigfuttatva ujjait az alkaromon. – Láttuk a weboldaladat. Az a szar dögös.
         A tekintetem Alexa-éra rebbent. Beszélt a barátjainak arról, amit csinálok? És arról, amit… ki Google-zott rólam? – Alexa?
         Elpirult és az alsó ajkába harapott. – Szia Cade.
         Még csak nem is tagadja? Hozzá kellett szoknom ahhoz a tényhez, hogy a farkamról készült képek elárasztották az egész Internetet és azok a videók is hamarosan követik őket. Volt egy filmfelvételem holnap, amit végig kellett csinálnom. Megmondtam Rick-nek a magamét arról, hogy olyan lányokat vesz fel, akik ennyire fiatalnak néztek ki, és ő megígérte, hogy Mollie-val fog párba tenni engem, egy tapasztalt profival, akit biztosan imádni fogok, ha adok ennek még egy esélyt.
         - Foglalj helyet, Cade. Vagy Sebastian? – kérdezte Alexa barátja. – Egyébként MacKenzie vagyok, és ő itt Tyson. – A srácra mutatott, aki velük ült. Egy gyönge mosolyt küldött felém, ugyanolyan kényelmetlenül érezte magát, ahogy én is.
         Állva maradtam. – Hívjatok Cade-nek.
         Alexa tekintete levándorolt a mellkasomon és a hasamon, megállva pont az övem fölött. Nem tehettem az önelégült vigyor ellen, amire a szám húzódott, és tudta, hogy rajtakaptam őt. Sértődötten kifújta a levegőt, összefonta a karját az asztalon, majd ráhajtotta a fejét, hogy azon pihentesse.
         - Részeg? – Becsusszantam mellé.
         MacKenzie büszkén bólintott. – Igen. Ez a huszonegyedik szülinapja.
         - Boldog születésnapot.
         Alexa kinyitotta az egyik szemét és felnézett rám. – Kösz, - dörmögte, mielőtt hagyta, hogy a szeme ismét becsukódjon.
         - Tökéletes időzítés, - mondta MacKenzie, előrehajolva a könyökén. – Épp Lex születésnapi ajándékáról tárgyaltunk.
         Alexa felriadt az álmos állapotából és a kezét MacKenzie szájára csapta. – Nem, Kenz.
         MacKenzie kötelességtudóan eltávolította Alexa kezét és megszorította, mielőtt az asztalra tette volna. – Csitt. Neked most meg kellene ezt köszönnöd. Tudod, Alexa szűz, és mi a jobb születésnapi ajándék, mint, hogy elveszítse a szüzességét valakivel, aki ennyire képzett a nőknek adott gyönyört illetően? Úgy értem, te ezt a megélhetésért teszed. – Felvonta az egyik szemöldökét. – Ugye?
         Ittam egy kortyot a sörömből. Kibaszottul viccelt velem? – Nos, igen, lehet, hogy tudok egy-két dolgot arról… - Ismét egy nagyot kortyoltam a sörből, hogy befogjam. Úgy értem, természetesen soha senki sem panaszkodott még ezelőtt, de ez nem jelentette azt, hogy az a nagyágyú pornó sztár voltam, akit a weboldalon láttak. Kivéve, hogy mindannyian azt gondolták, hogy az vagyok. A fenébe.
         Alexa felnézett és találkozott a tekintetemmel, szemei kíváncsisággal telve tágra nyíltak. Krisztusom. Nem nézhetett így rám, vagy nem leszek képes visszatartani.
         Annak ellenére, hogy sejtettem ezt, nehezen tudtam megérteni, hogyan tudott még mindig szűz lenni a huszonegyedik születésnapján. Gyönyörű volt, tiszta és ártatlan. A haja lágy fürtökben omlott a vállára, megpihenve pontosan a telt mellei fölött. Kibaszott tökéletes volt, még csak nem is tudott róla. A bőre annyira puhának látszott, hogy át akartam nyúlni az asztalon és megsimogatni a hüvelykujjammal az arcát, csak hogy bebizonyítsam magamnak, nem lehetséges az, hogy ugyanolyan puha, mint amilyennek látszott. Ehelyett megállapítottam, hogy rendelek még egy italt. Ebben az ütemben, igazán hamar szükségem lesz egy újabb sörre.
         MacKenzie a levegőbe emelte a poharát, mintha tósztot mondana magára. – A valaha volt legjobb ötletre! – Intett a pincérnőnek és rendelt egy újabb kör felest. – Patron jó lesz?
         Közömbösen bólintottam. Leginkább csak tudni akartam, hogy ebben a pillanatban mire gondolhatott Alexa, és hogy pontosan mit is mondott el rólam a barátainak.
         A felesek megérkeztek és én kivettem a pohara Alexa ügyetlen ujjai közül. – Számodra nincs több, cupcake (kis aprósütemény, ami nagyon hasonlít a muffinra). Ledöntöttem mindkét felest, az enyémet és az övét is, egyiket a másik után, a folyadék utat égetett lefelé menet.
         Lebiggyesztette az ajkát, és ivott egy kortyot a vízből, amit elé toltam. De ahogy egymást bámultuk, az ajkai szétnyíltak és a légzése felgyorsult. Érdeklődéssel hajol előre, egy reszkető mosollyal az ajkán, ami minden eltelt másodperccel merészebb lett. A barátjából, Tyson-ból kitörő nevetés mindannyiunkat meglepett. – Kibaszottul vicceltek velem? Ez a srác? Nem. Alexa, ha valóban meg akarod ezt tenni, akkor velem kellene. Nem valami sráccal, akit még csak nem is ismersz, és akinek valószínűleg Isten-tudja-milyen betegségei vannak.
         Alexa láthatóan nagyot nyelt. Bármilyen őrültnek is tűnt az ötlet, ez az ő döntése volt. Arra kényszerítettem magam, hogy fogjam be a szám és az arcom nyugodt maradjon. Ideges hullámok árasztották el a gyomromat, ami elmondta nekem, hogy akartam ezt – akartam őt, jobban, mint amennyire jogom lett volna hozzá.
         - Rendben, - sikította. – Csak had gondolkozzam. – Ujjait a halántékához nyomta.
         Egy váratlan, védelmező hullám alakult ki bennem, és azon kaptam magam, hogy visszatartottam a lélegzetemet.
         MacKenzie megrázta a fejét. – Lex, kérlek, kérlek, könyörgök neked, minden nő nevében. Legyen egy forró, perverz szex egy pornó sztárral. Tyson mindig itt lesz. – Az irányába intett és ő összehúzta rá a szemét.
         Egy dolog számomra világos lett, mint a nap. Érzései voltak iránta. Valódi érzései. Valószínűleg én lehettem a farok-blokkja ennek a szegény szerencsétlennek, de az Alexa szemében lévő tekintet elárulta, hogy ő nem viszonozta az érzéseit. Egy kicsit sem. A tekintete ismét lefelé kalandozott a mellkasomon és az ajkát harapdálta. Az arca rózsaszínűre pirult. Ő már arra a gondolatra is beindult, hogy velem lehet. Bassza meg, itt fog felállni a farkam, ha nem hagyja abba, hogy így nézzen rám.
         Tyson letette az italát. – Ugyan már, Lex, ez nem te vagy. Te biztonsági játékot játszol. Nem fogod ezt megtenni… vele, – Felém biccentette a fejét, - és ezt mindannyian tudjuk.
         A homlokát ráncolta és az alsó ajkát a szájába szívta, a szavait fontolgatva. – Már rosszul vagyok attól, hogy mindenki azt gondolja, én vagyok Miss Két-lábón Járó Jó Kislány, a tökéletes osztályzataimmal és a hét napjai bugyijaimmal. Tudjátok mit? Ma a Szerdai van rajtam – Szombaton – és ez egy meglehetősen szomorú módja a lázadásnak, huh?
         A hét napjai? A fenébe, elképzelve őt ezekben a bugyikban semmit sem tett, hogy megszelídítse az én túlságosan is aktív libidómat.
         - Nos, felejtsétek el! Megteszem. – Alexa vállai kiegyenesedtek, ami előrelökte a melleit. Az a kicsi ujjnélküli atléta, amit viselt, nagyon keveset hagyott a képzeletre. És a pokolba is, bassza meg, a mellbimbói kemények voltak. Az a védelmező hullám, amit korábban éreztem visszatért, sokkal kitartóbban gyötörve engem. Nem fogok csak állni, és hagyni, hogy bárki megérinthesse azt a csinos kis punciját. Ha kell, szét fogom rúgni Tyson seggét, hogy távol tartsam tőle. Ami nem lett volna nehéz, figyelembe véve, hogy kész voltam kiütni a fogait a helyéről, ha csak még egyszer úgy néz rá, mint az előbb.
         - Lex? - szólította meg Tyson, hangja halk és könyörgő volt.
         Alexa tekintete visszatért az enyémhez, magába szívva engem. Csak ült ott, pislogott rám, várakozóan várt. Ó bassza meg, a pokolra fogok jutni.
         - Bassza meg, megteszem, - morogtam.
         Gyorsan beszívta a levegőt erre a kijelentésemre, amitől a tarkómon felállt a szőr. Nagyot nyeltem. – De nem ma este. Túl sokat ittál.
         Az álla leesett meglepetésében.
         - Van egy tollad? – Mutattam MacKenzie hatalmas táskájára, ami az asztalon csücsült. Akcióba lendült, átkutatva a belsejét és másodpercekkel később, egy tollat lökött felém. Átnyúltam az asztalon és megfordítottam Alexa karját, végigsimítva a lágy húst a hüvelykujjammal. A bőre olyan puha volt, mint ahogy képzeltem, és ez az érzés egy pillanatra megállított engem. – Ha holnap még mindig akarod, amiben én kételkedem, édesem, találkozzunk itt. – Leírtam a címet a karja belső oldalára, majd néhány bakjegyet dobtam az asztalra és távoztam.




Negyedik fejezet

Alexa


         - Alexa, - anyám rosszalló hangja a figyelmemet követelte. A pirosra lakkozott körmét az asztalon kopogtatta. – Rémesen nézel ki. Remélem az éjszaka a barátaiddal megérte ezt.
         Megigazítottam a nyári ruhámat a térdem körül, és elmozdultam a helyemen. Bár az emlékeim a múlt éjszakáról kissé ködösek, egy lassú mosoly körvonalazódott az ajkaimon. Ez volt minden, aminek a huszonegyedik születésnap lennie kellett. És ma reggel, a pokoli másnaposságom is ezt bizonyította.
         A táskájába nyúlt, felajánlva nekem a púderdobozát. – Szükséged van egy kis alapozóra. – Az egyetlen dolog, amit az anyám jobban kritizált, mint a szegényes modoromat, az a megjelenésem volt, és bár a smink használata nyilvánosan jellemző volt, elkeseredett sóhajt eredményezett tőlem, mert látszólag a dolgok elég szörnyűek voltak ahhoz, hogy azonnali beavatkozás váljon indokolttá. Bár véleményem szerint, egy magas boksz, eldugva hátul a homályos étteremben, nem nevezhető éppen nyilvánosnak.
         Elvettem a púderes dobozát, és kipattintottam, megvizsgálva a megjelenésemet. Sötét karikák voltak a szemem alatt és a hajam ernyedten lógott az arcom körül, mivel nem volt elég időm reggel, hogy megszárítsam. Egy alacsony, laza lófarokba fogtam és néhány hullámcsattal rögzítettem, amit a táskám aljáról halásztam ki. Ezután kentem egy kis alapozót a szemem alá, amíg elégedett nem lettem azzal, hogy kihoztam magamból a legtöbbet, amit tudtam.
         - Így már jobb, - mondta anyám, kinyújtva a kezét, hogy visszavegye a púderét.
         Az apámra vártunk, hogy megérkezzen, és eddig mindössze hét teljes percet késett. Biztos voltam benne, hogy ezért később kapni fog. Az anyám választotta az éttermet – egy felső kategóriás steakhouse-t. Soha nem voltam valami nagy húsevő, de ő és az apám magas-fehérjetartalmú diétán volt. Átfutottam a menüt, valami olyasmi után kutatva, amitől nem akartam magam elhányni. Egy Cézár saláta mellett döntöttem, grillezett garnélával.
         Az apám megérkezett, becsusszanva a bokszba anyám mellé, és szemérmesen arcon csókolta őt bocsánatkérése jeléül. – Sajnálom, hogy késtem. Az üzleti találkozó elhúzódott. – Átnyúlt az asztalon és megszorította a kezemet.
         Bólintottam. – Semmi baj, apu.
         Tudtam, hogy apámnak stresszes munkája volt. Egy könyvelő cégnél volt partner és keményen dolgozott, hogy megadjon nekem meg az anyámnak mindent és még többet. Nem tudtam haragudni rá, amiért pár percet késett az ebédről. Én sem akartam itt lenni.
         A gyomrom még mindig émelygett a múlt éjszakától, és egy kenyeret rágcsáltam és a vizemet kortyolgattam, amíg a szüleim megvitatták a frissítéseket, amiket a nyaralónkhoz terveztek Aspen-ben. A gondolataim az elmúlt éjszakai eseményekhez vándoroltak. Ó, jól van na, egyenesen vissza Cade-hez. Ma reggel, amíg a forró, gőzölgő vízsugár alatt álltam, a címét súrolva le a karomról, nem tehettem róla, de visszaemlékeztem a szexi, kihívó mosolyára.
         Most komolyan, ki a fene szervez meg egy találkozót, hogy elveszítse a szüzességét? Nem mintha igazából végigcsináltam volna egy szexet egy pornósztárral és egy teljesen vadidegennel. Istenem, őrültség volt vagy mi? Komolyan szorosabb pórázon kellett tartanom MacKenzie-t. Ezt az egészet ő csinálta. Amikor visszaemlékeztem arra a tekintetre, amit felém küldött, amikor bevallottam, hogy szűz vagyok, megborzongtam tőle. Még Tyson is beszállt a játékba, azt mondva, hogy szívesen felajánlja magát, hogy nőt faragjon belőlem. Kár volt, hogy egyáltalán nem vonzódtam hozzá. Egy kedves srác volt, és tudtam, hogy bármit megtenne értem – de ezt? Nem kösz. Olyan lett volna, mintha a bátyámat csókolnám meg. Fúj.
         A tekintet Cade arcán, amikor meghallotta, hogy Ty felajánlkozott nekem, színtiszta dühöt sugárzott, és amikor a pillantása találkozott az enyémmel, valami más is megtöltötte azt… Vágyakozás? Nem. Nem gondolhatok a Cade tekintetében lévő vágy lehetőségére. Mert ettől egy teljesen más okból borzongtam meg.
         De ami a leginkább az emlékezetembe vésődött, az az önelégült tekintet az arcán, a bizonyosság, hogy nem lesz merszem ma felbukkanni.
         Ez, párosulva még anyám rosszalló pillantásával és a nem-túl-finom-célzásokkal amiket III. Peter Wyndham-ról ejtett, elég volt, hogy meggyőzzön engem. Annak ellenére, hogy lesikáltam a bőrömről írásának minden vonalát, emlékeztem a címre. 715 Evergreen Terrace.
         Nem mintha igazából elmennék innen. Istenem, eltudnátok azt képzelni? Sajnálom, anya és apa, rövidre kell zárnom ezt a szörnyű ebédet, hogy találkozzam egy pornósztárral, hogy elveszítsem a szüzességemet. Aha! Ennek az abszurditásától majdnem a vizembe fulladtam.
         Néhány harapás a szilárd ételből a gyomromban és több pohár jeges víztől visszatért a korábbi formám. Mehetnék is Cade-hez – csak hogy lemondjam. Mi a fenét gondolt, ki ő? Felajánlva a szolgáltatásait, mintha ez nem jelentett volna teljesen kellemetlenséget a számára, de mégis elfogadta, hogy elveszi a szüzességemet? Megborzongtam. Ezért még kapni fog.
         A szüleim ragaszkodtak a desszerthez, mivel mindezek után, elvégre is a szülinapom volt, úgyhogy kénytelen voltam leerőltetni néhány falatot a túrótortából, mielőtt elköszönök a szüleimtől. Miután elmentek, az étteremben levő mellékhelyiség felé vettem az irányt és megvizsgáltam a megjelenésemet az egész alakos tükörben. Megigazítottam a spagetti pántot a testhez-simuló, krémszínű nyári ruhámon, és elsimítottam a szövetet a csípőmnél. A megjelenésemről minden, a korall színű csillogó rúzsomtól, a francia pedikűrös lábamig, ami egy arany színű szandálba volt bújtatva, biztosította, hogy Cade megértse, kívül estem a ligáján. Elégedetten, hogy olyan jól néztem ki, amennyire csak tudtam a másnaposságom miatt, kihúztam magam és megragadtam a táskámat. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy újra látni fogom Cade-et, ahhoz viszont igen, hogy tudassam vele, mije nem lesz sohasem.
         Amikor felhajtottam a 715 Evergreen Terrace-hoz, rájöttem, hogy itt valami hibának kellett lennie. Valószínűleg hamis címet adott meg nekem, mivel kételkedtem, hogy Cade, a dögös pornósztár, egy külvárosi, középosztálybeli környéken élt volna.
         Leparkoltam a kocsimmal és leállítottam a motort. A ház maga kicsi volt, de tiszta és rendezett, a fehér oldalai frissen festettek. Egy sor lemetszett sövény határolta a kis udvart.
         Egy fekete furgon parkolt a felhajtón, de ezenkívül, semmi sem utalt arra, hogy bárki is itthon lett volna. Még egyszer utoljára ellenőriztem a kinézetemet a visszapillantó tükörben, vettem egy mély levegőt és elhagytam a kocsim biztonságát, mielőtt teljesen megfutamodtam volna.
         Nem jutottam túl messzire. Egy iskolabusz állt meg a sarkon, kiengedve egy kisebb hadseregnyi gyereket. A hangos kölykök különböző irányba szóródtak széjjel, hazafelé parádézva az utca és a járda mentén, de a figyelmemet pillanatnyilag egy csillogó-szemű kislány ragadta meg, aki kisebb volt, mint a többiek, és aki a maga módján bicegett el mellettem egy apró járókeret segítségével. Kíváncsi pillantást vetett rám, de folytatta, tekintete elszántan csillogott.
         - Caden! – kiáltotta, küzdve, hogy rávegye a lábait, hogy a ház irányába vigyék őt, ahol Cade tűnt fel az elülső pázsiton. Átszelte a néhány métert, ami elválasztotta őket és könnyedén felemelte őt a földről, a járókeretet pillanatnyilag oldalt hagyva.
         - Milyen volt az iskola, kicsi lány? – Megpuszilta a szőke fürtjeit, mielőtt leengedte volna őt a földre.
         - Jó volt. Kiszíneztem ma neked egy képet egy pillangóról.
         - Tényleg? Ez nagyon jól hangzik. A hátizsákodban van?
         Bólintott , a fürtjei le-fel ugráltak, ahogy ezt csinálta. A rózsaszín táska majdnem olyan nagy volt, mint ő maga. Azt gondoltam, hogy talán leveszi majd a válláról, vagy felsegíti őt a feljárón, ami a verandához vezetett, de ő csak büszkén nézte, ahogy a kicsi alakja lassan felfelé csoszogott, a járókeretet maga előtt tolta minden egyes lépésénél.
         A kicsi lány kötötte le Cade teljes figyelmét, így ő még mindig nem vett észre engem.
         - Cade? – a hangom ingatagnak és bizonytalannak hangzott még a saját fülemnek is.
         Megpördült és rám nézett, ahol még mindig az autóm mellett vártam a járdánál. – Alexa? – Zavar költözött a vonásaiba, és a szemöldökét is összevonta.
         A francba. Nekem tényleg nem kellett volna eljönnöm. Az összes korábbi mérgem, amit rá akartam zúdítani elpárolgott, ahogy néztem őt ezzel a kicsi lánnyal.
         Figyeltem, ahogy összerakta a pontokat a fejében, majd a meglepett kifejezés az arcáról eltűnt, és egy lassú mosoly kúszott az ajkaira. – Szóval te komolyan végig akarod ezt csinálni, ugye?
         És a méreg visszatért. Áttrappoltam az udvaron, megállva pontosan előtte, és az ujjamat a mellkasába döftem. – Nem azért vagyok itt, hogy szexeljek veled, te mocsok. Nem hitted, hogy felbukkanok, így csak azért jöttem ide, hogy bebizonyítsam, tévedsz.
         A bejárati ajtó kinyílt és a kicsi lány kukkantott ki rajta. – Caden? – hangja tele volt kérdésekkel és a szemei tágra nyíltak attól a látványtól, hogy ennyire közel voltam Cade-hez. Leejtettem a kezemet a mellkasáról és hátraléptem. Nehéz volt, hogy dühös legyek rá, amikor egy ilyen édes kicsi lány nyilvánvalóan imádta őt.
         - Minden rendben, Lily. Menj vissza a házba. Egy perc múlva megyek és segítek neked a nyújtásban.
         Megdörzsölte a pocakját és sóhajtott. – Csinálsz nekem egy mogyoróvajas és lekváros szendvicset?
         Cade kuncogott. – Persze. Menj, kapcsold be az egyik mesédet egy percre.
         - M’kay! – kiáltotta boldogan, becsukva az ajtót maga mögött, miközben eltűnt a házban.
         - Ő a… tiéd?
         Az egyik kezét végigfutatta a haján és egy frusztrált sóhajt engedett ki. – Lily a húgom, de teljes felügyeleti jogom van rá. Három éves kora óta.
         - Ó. – Ő neveli a kishúgát? Egy lépést hátráltam ettől az új információtól. A kettőjük közötti erős kötelék tagadhatatlan volt. – Gerincferdülés? – kérdeztem lágyan.
         - Nyitott gerinc, - válaszolta, tekintete a távolba révedt.
         - Ó, - mondtam ismét. Tudtam, hogy ez egy bénító gyermekkori betegség, amely megcsavarja a gerincet, és gyakran a lábat is érinti, de ezenkívül nem sok mást. – Sajnálom.
         - Kezeljük, - csattant fel.
         - Látom. Nézd, sajnálom. Miért nem felejtjük el egyszerűen, hogy itt jártam? – Tenni akartam még egy lépést hátra, hogy teljesen eltűnjek, de maradtam ahol voltam, harcolva a késztetés ellen, hogy elfussak.
         - Miért jöttél ide? – A tekintete kíváncsisággal gyúlt meg, a kihívás a hangjában félreérthetetlen volt.
         A szeme végigszántott a bőrömön, ami egy apró csípést küldött lefelé a gerincemen. Magamat átkoztam, hogy ezt az átkozott ruhát vettem fel, és hogy ez mennyi bőrt mutatott meg. A melleim nekinyomódtak a vékony pamutszövetnek, emlékeztetve, hogy ez a ruha nem engedte meg, hogy melltartót vegyek, és ettől egy kicsit túlságosan is a kirakatban éreztem magam. Utáltam, hogy a puszta jelenléte miatt elvesztettem az egyensúlyomat és tántorognom kellett.
         - Legalább egy kis részed kíváncsi volt. Máskülönben nem bukkantál volna fel itt. – Megérintette a vállamat, a hüvelykujja végigsimított a feltárt bőrfelületen közvetlenül a ruhám pántja mellett.
         A szememet egy rövid pillanatra behunytam a simogatásának intenzitása miatt, és feleslegesen nyitottam és csuktam be a számat, mert képtelen voltam válaszolni. A fenébe is igen, kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam, milyen érzés a borostás állkapcsát érezni a bőrömön, és hogy milyen érzés, amikor a telt ajkai befedik az enyémeket.
         Leejtette a kezét, látszólag tudatában volt a bugyi-olvasztó hatásának, amit rám gyakorolt. – Csak, hogy tudd, nem akartalak zavarba hozni, vagy kihasználni téged. Próbáltam megőrizni egy keveset a méltóságodból. Az egyik barátod gyakorlatilag elárverezett téged és a másik meg készen állt kicsapni a farkát és megkapni téged egyenesen ott. Meg kellene köszönnöd nekem.
         Megköszönni neki? Igen, lehet. De azt hiszem, ez őt is kellemetlen helyzetbe hozta. – Nos, csak azért jöttem ide, hogy elmondjam, ne törődj vele. Nem érdekel.
         - Komolyan? Ezért tetted meg ezt az egész utat idáig? – Az egyik szemöldöke a magasba szaladt hitetlenségében.
         Az arcom elvörösödött. Feltételeztem, hogy a kíváncsiságnak sokkal több köze volt ehhez… Nos, ehhez, és még ahhoz is, hogy bármit megtettem volna, hogy távol maradjak anyám délutáni vásárlásától, amit nekünk tervezett.
         - Mindketten tudjuk, hogy ennél többről van szó. Egy kis részed akarja ezt, de én türelmes vagyok. A világ összes ideje az enyém.
         Igaza volt, és én nem akartam, hogy az legyen, de ezt nem fogom neki elmondani. Az arcátlansága most már tényleg kezdett az idegeimre menni. – Tedd túl magad rajta. A pokolnak be kell fagynia ahhoz, hogy szexre kérjelek téged.
         Elnevette magát a hirtelen kitörésemen, a hang teli torokból jövő volt. – Amit csak mondasz, cupcake. – Visszapillantott a házra, ahol tudtam, hogy a húga rá várt.
         Hallva azt, hogy ő segít neki a nyújtásában, attól az agyam az iskola felé bukdácsolt és megpróbáltam visszaemlékezni, amit a gerinc témáról tudtam. – Jár fizikoterápiára?
         - Már nem. Nem tudtam megengedni magamnak, hogy fenntartsam, így egy terapeuta megtanított engem a gyakorlatokra, amit itthon egyedül is csinálhatok vele.
         - Ó. – Úgy tűnt, csak ezt tudtam hajtogatni, mindinkább azon kapva magamat, hogy nem találom a szavakat. Az elmúlt néhány percben, átalakult egy ultra-szexi, számodra-csak-bajt-jelentő pornósztárból, egy szerető, gondoskodó emberi lénnyé. Egyértelműen imádta a húgát, és aggódott az állapota miatt. Nem tudtam, mit kezdjek ezzel az új információval. – Mennem kell. Emellett rád meg vár egy mogyoróvajas és lekváros szendvics, hogy elkészítsd. – Közömbös kifejezést öltöttem, pokolian próbáltam, hogy ne vegye észre, mennyire össze voltam zavarodva.
         - Igen, rendben. – Kezeit a zsebébe dugta, az alkarjai megfeszültek a mozdulattól, és az az önelégült mosoly még mindig az ajkain volt.

         Megfordultam és az autóm felé vettem az irányt, a kuncogása a bőrömet csiklandozta, amit feltételeztem, hogy utoljára tett. Hogy én mekkorát tévedtem.

23 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy olvashatom és a rengeteg munkádat !

    VálaszTörlés
  2. Jó pasi, ráadásul önfeláldozó is, tele szeretettel... Súlyos párosítás, azt hiszem rövid távon végem lesz :o)

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nagyon tetszik, várom a folytatást, és köszönöm, hogy megosztom velünk! 😃

    VálaszTörlés
  4. Szia! Alexát egy kicsit masmilyennek gondoltam. Most kicsit össze vagyok zavarodva, Kb mint ő csak nem ugyanaz miatt :D :D
    Igazán kíváncsi vagyok rá hol és milyen körülmények között futnak össze újra... Köszönöm a fordítást Évi és a dupla részt is! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remelem, kellemesen fogunk csalódni Alexaban 😄
      Nagyon nagyon szívesen! 😘💖

      Törlés
  5. Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszik nektek! 😊😘💕

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozom a többiekhez, nekem is nagyon tetszik ez a páros. Persze Cade fantasztatikus pasi de ahogy a kishugával törődik engem teljesen levett a lábamról. Nagyon várom a folytatást és persze külön köszönet a dupla részért! El vagyunk kényeztetve! ;-) ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat igen! Én is egyből beleszerettem ebbe a pasiba! - es szerintem nem is ez volt az utolsó ilyen eset 😄
      Azert hoztam dupla részt, mivel rövid ék találtam a fejezeteket!
      Es ahogy elnéztem a következő részek meg rövidebbek lesznek. Szóval lehet higy nem kettő, hanem három fejezet is érkezik majd vasárnap! 😊😄☺️

      Törlés
  7. Egyszerűen imádtam! Két véglet! ☺
    Kíváncsi vagyok hogyan tovább! ☺
    Nagyob köszi☺

    VálaszTörlés
  8. Egyszerűen imádtam! Két véglet! ☺
    Kíváncsi vagyok hogyan tovább! ☺
    Nagyob köszi☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon nagyon szívesen! 😘☺️💕

      Törlés
  9. Nagyon tetszik ,egyre jobban. nagyon kíváncsi vagyok rájuk alig várom a folytatást.Nagyon köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszik! 😊☺️💕

      Törlés
  10. Szuperfreno-frenetikus-maxikapitális! Kösziiii!

    VálaszTörlés