2016. augusztus 4., csütörtök

Hetedik fejezet

Hetedik fejezet

Rowdy


Most, hogy fordult a kocka, és Salem volt az, aki került engem, oldalpillantást küldött felém és az ellenkező irányba menekült, amikor megkörnyékeztem őt, észrevettem, hogy mennyire bosszantó és frusztráló lehetett az, amikor én csináltam ezt vele. Megragadtam minden lehetőséget, ami felkínálkozott, hogy megérintsem, a közelében legyek, megkörnyékezzem őt, a személyes terébe nyomakodjak. Én voltam az, aki úgy kezelte őt, mint egy zsákmányt, és ő volt az, aki úgy nézett ki, mint egy szarvas a fényszórók előtt, azokkal a mély, sötét szemeivel.
         Tudtam, hogy valaminek vagy így, vagy úgy történnie kell majd kettőnk között. Vagy túl fog jutni az egész értelmetlenségen, ami a fejében volt Poppy-ról és engedni, hogy ágyba vigyem, vagy úgy fog dönteni, hogy ez az egész túl sok neki és a sors nem ezt akarta, és eliszkol, mint, ahogy nyílván egész életében tette. Nem voltam benne biztos, hogy melyik végkimenetel talál majd célba, mert mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai.
         Egyrészt szerettem volna meztelenül vele lenni, össze akartam vele gabalyodni minden lehetséges legrosszabb és legmocskosabb módon, amire csak gondolni tudtam, de nem akartam vele szexelni, hogy majd továbblépjen és lógva hagyjon. Volt egy olyan érzésem, hogy ha valaha is ágyba kerülök Salem-mel, az a végét jelentené az én egyéjszakás-kalandjaim szokásomnak. Kizárt dolog volt, hogy befejezzem vele, nem, figyelembe véve, hogy mennyire erősen reagáltam még mindig rá, azok után is, hogy egy évtizede nem is volt semmilyen kapcsolat kettőnk között. Ennek eredményeként, azt hiszem tudat alatt, nyomást gyakoroltam rá, megpróbálva futásra késztetni, mert végig tudtam, hogy több mint valószínű, ezt fogja majd tenni. Ez volt a szokása. Csak megpróbáltam felgyorsítani a folyamatot, mielőtt még többet fektetek belé és a ténybe, hogy annyira nagyon akartam őt, hogy már szinte éreztem az ízét. A helyzet az volt, hogy nem számít, mennyire keményen gyakoroltam rá nyomást, milyen közel kerültem hozzá fizikailag, soha nem mondta, hogy hagyjam abba. Csak küldött felém egy mindentudó pillantást, még azelőtt, hogy tudta volna az egész játék kimenetelét, mielőtt ők bekiabálhatták volna és már egy védekező stratégia is volt a fejemben, hogy ellensúlyozzam azokat.
         Péntek délután volt és a Marked-ben voltam, de az utolsó időpontom lemondta valami vészhelyzet miatt, így volt egy pár szabad órám. Most Rule-on volt a sor, hogy a Denver-i Saint-ekben legyen, így tudtam, hogy rám fog zúdítani egy rakás szart, amiért az új bolt körül ólálkodom, amikor is dolgoznom kellene, de nem érdekelt. Amikor belöktem az ajtót, meglepődtem, hogy az ő tüskés haját látom a pult mögött, és nem Salem-ét. Épp telefonált, és a szemét forgatta rám, amikor megtámaszkodtam a másik oldalon.
         - Had hívjalak majd vissza, Rome. Rowdy épp most ért ide. – Elhallgatott, majd elvigyorodott. - Igen, köszi… Átkozottul megijedtem, de majd csak kitalálom, hogy mi legyen.
         Ráemeltem az egyik szemöldökömet és ő is ugyanezt tette, csak neki volt benne egy kis fém is.
         - Mi a helyzet?
         - Semmi. Csak arra gondoltam, benézek. Mi a helyzet veled? Miért ijedtél meg átkozottul?
         Rule megvonta a vállát. – A dolgok folyamatosan változnak. Néha nehéz velük lépést tartani. Rome csak azt mondta nekem, hogy ez mind visszafizetődik, amiért olyan sokáig seggfej voltam.
         - Miről beszél? A legtöbbször még mindig seggfej vagy.
         Elnevette magát, és hátradőlt a székben karjával a feje mögött. – Igaz. Őszinte leszel velem és elmondod nekem a valódi okot, hogy miért vagy itt, ahelyett, ahol lenned kéne? Mert én meglehetősen kibaszottul biztos vagyok benne, hogy valami köze van a mi csinos új üzletvezetőnkhöz.
         - Nem akarok neked szart se mondani.
         Felhorkant és azt mondta, - Találkozója van a nyomdásszal. Körülbelül egy óra múlva kellene visszaérnie. Azok a motívumok, amiket modelleztél gyilkosak voltak, haver.
         Közömbösen vállat vontam. – Még mindig rád és Nash-re várok, hogy adjatok nekem valamit, amit én meg odaadhatok neki.
         Leengedte a karját és lábra állt, ahogy a bejárati ajtó kinyílt. – Az utóbbi időben az agyam máson járt. Hamarosan hozom neked. Esküszöm.
         Üdvözölt egy ügyfelet, én meg megfordultam, hogy felmenjek a lépcsőn. Megállított, ahogy a nevemet kiáltotta.
         - A lányok ott vannak fent. Érdemes elkerülnöd egy-két percig.
         Egyszerűen csak legyintettem. Már megszoktam Cora hozzáállását és Ayden visszabeszélését. Shaw volt a legédesebb dolog a világon, és bármiért is voltak odafent, hogy megvitassák, nem lehet semmi olyan, ami elől menekülnék. Emellett, talán belepillanthatok a hölgyek fejébe és kitalálhatom, mi volt Salem valódi üzlete. Túl sok titok és ismeretlen leselkedik azok mögött a sötét szemek mögött.
         Amikor felértem a legfelső lépcsőfokra, rögtön tudtam, hogy hallgatnom kellett volna Rule figyelmeztetésére. A lányok szoros kört alkottak és mindnyájan nyöszörgő hangot hallattak, mintha sírnának. Mindhárman olyan szorosan dugták össze a fejüket, mint amikor a nagy játék előtt összebújnak a játékosok és úgy éreztem, hogy az összes védekező ösztönöm tűzet fog. Bántani akartam azt, aki felelős volt ezeknek a fantasztikus, fontos nőknek a sírásáért, majd rádöbbentem, hogy valószínűleg csak túlreagálták Ayden hírét arról, hogy elköltözik.
         Mindannyian szétváltak, amikor a csizmám a lépcső tetején koppant és a három pár könnyező szem az irányomba rebbent. Rájuk mosolyogtam, az ösztönöm azt súgta, hogy próbáljam meg a helyzetet jobbá tenni.
         - Ne aggódjatok lányok, Austin nincs is olyan messze. Jet rendszeresen vissza fogja hozni a lányunkat. Biztos vagyok benne.
         Észrevettem, hogy Ayden szeme hatalmasra tágult az arcán, miközben Shaw és Cora dühös tekintettel fordultak felé.
         - Mi van? – Csattan fel Shaw kérdése és Cora is gyorsan követte őt.
         - Igen, mi van?
         Ayden feltartotta a kezét maga elé, és rám bámult.
         - Kapd be, Rowdy.
         A homlokomat ráncoltam és oda-vissza néztem közöttük, teljesen elveszve.
         - Mi a fenéért sírtok, ha nem azért, mert elköltözik?
         - ELKÖLTÖZIK! – Sikította Shaw elég hangosan ahhoz, hogy a tükrök és az ablakok megremegjenek a kereteikben, miközben az arca vörösbe fordult.
         Cora meglökte Ayden-t a vállánál, és a haverom csaja, csak rázta a sötét fejét. – El akartam mondani nektek srácok, amikor hivatalosan is felvettek az Austin-i UT programjába. Jet és én egyszerűen nem tudunk olyan sok időt külön tölteni. Utálom. Ő is utálja, és ezért ki kellett találnunk valamit.
         Shaw csak bámult rá, miközben Cora keresztbefonta karját a mellkasa előtt. Mindketten Ayden-t nézték, mialatt ő meg engem bámult haragosan. Kényelmetlenül fészkelődtem és távolabb merészkedtem a szobában.
         - Ha nem azért sírtatok, mert Ayden elmegy, akkor mi a fenéért vagytok mindannyian könnyek között? Egy cseppet sem tetszik és mindannyiótokért kész vagyok megverni bárkit.
         Shaw elkapta tekintetét a barátnőjéről és egy kemény percig bámult engem, mielőtt a nagy, zöld szemével rám pislogott. Egy hangos nevetést eresztett meg és a szinte fehér színű haját kisöpörte az arcából.
         - Terhes vagyok. Nem kellene, de valahogy, szokás szerint, Rule nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy kellene neki, és most babánk lesz.
         Szent szar! A legutolsó vad gyereknek saját gyereke lesz. Ó, mindannyiunk számára, hogy megváltoztak a dolgok.
         Odasétáltam hozzá és egy borda ropogtató ölelésbe vontam. – Gratulálok. Kettőtöknek gyönyörű babátok lesz, de ezért miért sírtok mindannyian?
         Cora rám emelte az egyik szemöldökét. – Öröm könnyek. Az izgatottságtól. – Shaw-ra mutatott és a szája egy féloldalas mosolyra húzódott. – Tudtam, hogy ez nem valami gyomor baj.
         Shaw végigszántott a haján a kezével és felsóhajtott. – Én csak sokáig nem hittem el. Úgy értem, még most házasodtunk össze. Még mindig át kell verekednem magam az iskolán és még csak a közelében sem járok, hogy egy háztartást irányítsak, de már megpróbáltam elképzelni, hogyan működne ez az egész a babával. Rule volt az, aki állandóan azt hajtogatta, hogy valószínűleg terhes vagyok, de én azt gondoltam, hogy elment az esze. – Megrázta a fejét és ismét elnevette magát. – Mindig óvatosak vagyunk, de ez éppen olyan, mint az, hogy a saját szabályait hozza meg és hogy ez nem számít.
         Cora kinyújtotta a kezét, hogy megszorítsa a vállát. – Ne aggódj. Mindannyian itt vagyunk neked, hogy ránk támaszkodj. Minden rendben lesz és egymillió billió dollárt adnék, hogy lássam Rule-t Mr. Mamának. Fantasztikus lesz. Ha a testvérét rá lehetett venni az apaságra, mint egy kacsát a vízre, akkor Rule is rendben lesz. Azokban a fiúkban több szeretet van, mint amivel tudnának mit kezdeni. Arra teremtették őket, hogy apukák legyenek.
         Ayden úgy nézett ki, mint aki mindjárt megint sírva fakad, és én hirtelen nagyon is tisztába lettem azzal, hogy én vagyok az egyetlen személy a szobában pénisszel.
         - Itt maradhatok. Ha szükséged van rám, itt maradok. – Suttogta Ayden a szavakat a legjobb barátnőjének, de a hangja elcsuklott. Ayden és Shaw ismét könnyek között voltak, majd megölelték és ringatni kezdték egymást.
         - Ne légy nevetséges. Én is utálom, hogy nem vagy Jet-tel. Ott kellene lenned, ahol neki. – Shaw-nak mindig is hatalmas szíve volt.
         Cora-ra néztem, mintha segíteni tudna, de egy olyan kemény csaj is, mint amilyen ő volt, szintén szét fog esni.
         - Nos, a fenébe is. Én nem akartam, hogy ez történjen. Mindannyian tudjátok, hogy általában jobb vagyok a hölgyek körül, mint ez.
         Cora odajött és az enyémbe akasztotta a karját, majd a fejét a vállamra hajtotta.
         - Minden rendben. Végül is egyszer be kellett jelentenie a hírt. Csak ez éppen sok volt. Ők ketten szoros kapcsolatban állnak. Nehéz lesz számukra, hogy alkalmazkodjanak, hogy nem fordulhatnak majd minden kis apróság miatt a másikhoz. Őszintén szólva, mindannyian tudtuk, hogy ez bekövetkezik majd. Ayd-nek szüksége van arra, hogy ott legyen, ahol Jet, és Jet-nek meg arra van szüksége, hogy ott legyen, ahol a zene van. Minden rendben lesz. Mint mindig.
         - Nem tudom elhinni, hogy Rule apa lesz.
         Mind elnevettük magunkat és elfordította a fejét, hogy felnézzen rám, azokkal a vegyes színű szemeivel.
         - Egyenesen tálalnád neki, ha ikreket várna?
         Hangosan nevettem azon, hogy lenne még két lány, akik széttépnének és mogorván néznének ránk. Cora tisztes távolságba húzódott, ahogy Ayden odajött hozzám, és keményen a gyomromba öklözött. Egy kicsit felmordultam, majd felkaptam őt is egy szoros ölelésre.
         - Sajnálom. Nem akartam kiborítani a bilit.
         Csak megrázta a fejét és a derekam köré fonta a karját. – Egyébként valószínűleg jobb, hogy a te csinos kis arcodtól jött, mint tőlem. Elrontottam volna.
         - Itt leszel, amikor szüksége lesz rád.
         Bólintott, selymes haja az államat súrolta. – Mindig.
         - Egyébként mint csinálsz itt? Miért nem vagy a Marked-ben? – A minden lében kanál Cora-nak kellett annak lennie, aki rámutatott, hogy nem ott voltam, ahol lennem kellene.
         - Az utolsó időpontomat lemondták, így arra gondoltam, hogy beugrom és megnézem, mi folyik itt.
         Felhorkantott. – Azt gondoltad, hogy beugrassz ide és felbosszantod Salem-et. Én nem tudom, hogy mi folyik kettőtök között, de olyan, mint nézni, ahogy a két bokszoló egymás körül kering a ringben. Egyikőtöket egy váratlan ütés ki fogja ütni előbb vagy utóbb.
         Ayden különös hangot hallatott és elhúzódott tőlem. – A váratlan ütést úgy hívják, hogy szerelem. Rowdy kedveli őt. Jet azt mondta nekem, hogy nem volt senkivel sem, mióta Salem felbukkant, szóval tudjuk, hogy ez komoly. Te soha nem szoktad elég hosszú ideig a nadrágodban tartani magad.
         Egy morgás-utánzatot küldtem felé és elléptem a lányoktól. – Salem-nek és nekem történelmünk van, ez minden. Régebben sokat jelentett nekem és most, hogy visszatért, csak megpróbáljuk kitalálni, hogy mi legyen. Az akkor és a most egy kicsit trükkös tud lenni.
         - Tudja, hogy megesküdtél, hogy távol tartod magad minden komoly kapcsolattól egy másik lánnyal a húga miatt?
         - Igen. Ezen a hétvégén mindent elmeséltem neki; ezért kerül engem. Azt mondja, nem igazán tudja, hogy mit gondoljon erről. Salem azt hitte, hogy ez egyszerű kölyökkutya szerelem volt.
         - Még a kölyökkutyának is van néhány csúnya foga. – Cora hangja gyakorlatias volt. Ez olyasmi volt, amin osztoztunk, egy csomó, ami összekötött bennünket, és amivel a többiek nem rendelkeztek. Cora első szerelme megcsalta őt, otthagyta összetörten és megmérgezte az elképzelését arról, hogy milyennek kellene kinéznie a szerelemnek, így csak bólintottam a megjegyzésére.
         - Az biztos, de most látni szeretném, hogy mi van azon túl. Hogyan nézhetne ki az utána lévő. Salem volt a legjobb barátom, amikor igazán szükségem volt valakire és most itt van, és azt akarom, hogy egy teljesen más fajta barát legyen. – Megmozgattam a szemöldökömet fel és le, amitől mindegyik lány elnevette magát. – Barátság extrákkal és hiányzó ruhákkal.
         - Azt mondják a barátok a legjobb szeretők. – Sóhajtott fel Shaw álmodozó hangon. – Olyat érdemelsz, aki boldoggá tesz téged, Rowdy.
         Soha nem gondoltam igazán, hogy boldog voltam, de most itt állva egy szobányi jó nővel, akik nehéz és bonyolult férfiakat szerettek, már nem voltam ebben olyan biztos. Ezután egy ölelés kellős közepében találtam magam, amitől a szívem megduzzadt. Itt voltak ezek a nagyszerű nők, akik keményen és teljes szívűkből szerettek és én egy nagyon szerencsés fickó voltam, hogy ők az életem részei.
         - Nos, itt van egy egész szeretet fesztivál.
         Salem hangjában keveredett a jókedv és az irritáció. Tekintetem találkozott az ő éjfekete szemével a lányok feje fölött. Ott állt engem nézve, és úgy láttam, megpróbálta eldönteni, hogy a látványom, ahogy a három gyönyörű nő megfojt a szeretetével az vicces, vagy bosszantó volt-e. A lányok szétváltak, én meg tettem egy lépést felé. Láttam az elővigyázatosságot felvillanni a sötét tekintetében és automatikusan hátrált egy lépést. Kinyújtottam a kezem, hogy megragadjam a csuklóját, mert ha sietségében még egy lépést hátrál tőlem, visszafelé fog bukdácsolni a lépcsőn. Éreztem, ahogy a pulzusa szabálytalanul dübörgött a finom bőre alatt.
         - Téged kerestelek. – Egy kicsit halkabbra fogtam a hangomat és gondoskodtam róla, hogy tudja, végigmértem őt, ahogy a pillantásom végigszántott a feje búbjától a lábujja hegyéig.
         Visszatért az alakhoz simuló, szuperszexi öltözékében, ami minden domborulatát, amije csak volt, kirakatba tette. Haja nagy, göndör fürtökben volt és az arca szép retro módon volt kifestve, amitől egy rock-and-roll álomnak nézett ki. Én még mindig jobban szerettem őt smink nélkül és kevésbé kamera-késznek.
         - Tényleg? – Gúnyosnak hangzott, és rám vigyorgott, miközben a helyiségben lévő három másik lányra nézett.
         A szememet forgattam a szándékosan értetlen hozzáállásán és egy kicsit közelebb húztam őt magamhoz, így csak ő volt az, aki hallotta, amikor azt mondtam neki, - Szeretnék veled csinálni valamit Vasárnap, amikor mindketten kikapcsoltunk.
         Csak pislogott rám és a csillogó szája tátva maradt néma tagadásában. Láttam felvillanni a határozatlanságon a szemében, de csak mosolyogtam rá, és azt mondtam, - Ne aggódj. Amit a fejemben forgatok, abban nem kell csinálnod semmi sem az ágyban, vagy meztelenül.
         Összeráncolta az orrát és kiszabadította a karját. – Jól van. – Mindig is dacos volt. Esélye sem volt, hogy kikosarazzon és ijedtnek látszódjon a többi lány előtt.
         Elégedetten bólintottam. – Ne így öltözz fel.
         Összeráncolta ében szemöldökét  és az arca megrándult. – Miért?
         - Lehet, hogy egy kicsit kénytelen leszel összepiszkolni magad. Dél körül felveszlek téged. Fogd meg a kutyádat, ő is jöhet.
         Láttam, hogy felkeltettem a kíváncsiságát, de nem adtam neki esélyt, hogy még több kérdést feltegyen. Tenni akartam valami, ami visszavisz minket az időben, olyan helyre tesz bennünket, ahol emlékszünk, hogyan lehetünk egymás körül a sok csomag és a múlt súlya nélkül, ami féken tart bennünket. Azt gondoltam, volt egy tökéletes ötletem.
         Ismét Shaw-ra mosolyogtam és elcsusszantam Salem mellett, hogy lemenjek a lépcsőn. Biztos voltam benne, hogy behatoltam a személyes terébe, hogy végigsúroltam a mellkasát, így éreztem, ahogy gyorsan beszívta a levegőt.
         - Mégegyszer gratulálok, Shaw. Ez neked és Rule-nak egy fantasztikus kaland lesz. Remy-nek szüksége van egy kis játszótársra.
         Salem egy vakítóan szép mosolyban tört ki. – Terhes vagy?
         Shaw bólintott. – Vártunk addig, amíg az orvos biztosat nem mond, és Rule először Rome-nak és a szüleinek akarta elmondani.
         Salem hátravetette a fejét, és felnevetett. A hangja rekedt volt és pompás. – Nem régóta vagyok ebben a városban, de még így is tudom, hogy még több Archer-t hozzáadni a lakossághoz az jó ugrás lesz a jövőre nézve. Mennyire izgalmas ez számotokra.
         És ismét túlerőben voltak az ösztrogén hullámok és nem tudtam elég gyorsan elmenekülni innen.
         Rule egy ügyfelén dolgozott és figyelmesen hajolt oda, hogy megtervezzen egy bonyolult Hindu istent, ami egy tagbaszakadt férfi bicepszén feszített. Átleselkedtem a válla felett, amíg ő felnézett rám, halványkék tekintete éles és mindentudó volt.
         - Más dolgok járnak a fejedben, a fenéket.
         Elnevette magát és visszanézett arra, amit éppen csinált. – Biztosra kellett mennünk. Ez nem olyasmi, amit beterveztünk. Most, hogy már biztos vagyok benne, jobban képes leszek a boltra és az üzletre koncentrálni.
         - Minden okkal történik.
         Rule megállt és felemelte a gépet az ügyfél tintával bekent karjáról. Ismét rám nézett és ez alkalommal a tekintete téli hűvösséget és nyíltságot mutatott.
         - Vagy néha történnek balesetek és csak ezzel együtt dolgozunk, áldásnak tekintve őket. Nem minden van eleve elrendelve, Rowdy. Mostanra már tudnod kellene. A dolgok tényleg csak úgy megtörténnek. Nézd meg Rome-ot meg Cora-t. Semmi sem volt napirendben, ami velük történt, de megtörtént és minden rendben van.
         Nem értettem egyet, de nem akartam vele vitatkozni és elvenni az izgalmat arról a tényről, hogy elkezdi alapítani családot a számára tökéletes lánnyal. És az én meggyőződésem az volt, hogy Rome és Cora valami sokkal nagyobbat hoztak össze, mint bármelyikük, így meg tudták menteni egymást. A kisbaba Remy egy boldog eredmény volt annak, amit kettőjük jelentett.
         - Akárhogy is, gratulálok, haver. – Köszönetképpen bólintott. Otthagytam, hogy befejezze a tetoválását.
         Én mindig úgy gondoltam, hogy a dolgok, jók vagy rosszak, okkal történtek. Kellett lennie egy oknak, amiért az anyukámat elvették tőlem, amikor még túl fiatal voltam, hogy gondoskodjak magamról. Sokáig azt gondoltam, hogy azért ment el, hogy Ortega-ék befogadjanak és Poppy mellett lakjak. Máskülönben sosem találkoztam volna vele. Amikor Poppy szétszaggatott minden álmot és reményt, amit a fiatal vállára építettem, azt gondoltam, hogy az, hogy elfordult tőlem, kivezényelt engem a pályáról, hogy megtaláljam az utamat az igazi hivatásomhoz, és Phil-hez. Most azok a kis dolgok, azok az apró darabok utat építettek a másik Cruz lányhoz. Soha nem gondolkoztam azoknak a megtörtént dolgoknak az okán, de most már nem voltam olyan biztos benne, hogy nem Salem volt-e a végső célja anyám tragikus végének a kezdetektől fogva.

         Salem úgy nézett rám, mintha bolond lennék.
         A kutyakölyök úgy pattogott a póráz körül, mint egy őrült. Arra gondoltam, hogy kiviszem mindhármunkat egy nagy útra a Városligetbe, és ő volt az egyetlen, aki túlságosan is lelkesedett azért, hogy kint töltjük a napot a napsütésben. A bohóckodása arra késztetett engem, hogy szorosan tartsam a pórázának fogantyúját. A park rögtön Colfax után volt. Hatalmas volt, zöld és zsúfolt a helyiektől és a turisták számától egyaránt, akik élvezték a gyönyörű Corolado-i nyári napot. Azért választottam ezt, mert gyalog is meg lehetett közelíteni Salem lakásától, és mert könnyű kiutat adott neki, ha a dolgok furcsára fordulnának, vagy úgy döntene, hogy nem fog tudni túljutni azon a tényen, hogy úgy gondolta, Poppy sokkal jobban kettőnk közé állt annak ellenére, hogy még csak fogalmam sem volt arról, hogy merre tartózkodott a másik Cruz lány, és őszintén szólva nem is igazán érdekelt.
         - A park? Tizenkét évesek vagyunk?
         Megfogadta a figyelmeztetésemet és átöltözött a Vasárnapi kirándulásunkra. A sötét haja hosszú fonatokba volt kötve a feje mindkét oldalán,és ott volt a piros csík, amitől úgy nézett ki, mintha egy mutatós hot-rod versenyző csík lett volna a hajában. Egy levágott szárú farmer rövidnadrágot viselt, ami megmutatta a karamella-színű lábait, aminek a felszínét gyönyörű tinta borította és fekete Chucks-ban (Olyan, mint a Convers) hintázott, ami olyan volt, mint az enyém. És nem tehetett róla, de áradt belőle az érzékiség és a sötét szépség, mert szűk, kockás inget viselt, amit a köldöke felett megkötött, kivillantva feszes hasát és a titkos tetoválást, ami a rövidnadrágja dereka alá kúszott, és amiért én majd meghaltam, hogy láthassam. Tökéletesen nézett ki és egy csepp smink sem volt az arcán. Az egyetlen dolog, amire azt kívántam, hogy más legyen, hogy láthassam a szemeit, de egy hatalmas napszemüveggel takarta el őket, amiben csak a tükörképemet láttam visszatükröződni, miközben őt bámultam.
         - Ez Colorado. A szabadban csinálunk dolgokat, amikor szép idő van. Jó móka lesz, ígérem.
         A kutyus ránk nézett, a nyelvét kilógatta a szája sarkából, és én elnevettem magam a bolondos képen, ami vágott.
         - Tényleg ezt akarod csinálni? – Átdobta a labdát az egyik kezéből a másikba, amit akkor adtam oda neki, amikor elkezdtünk sétálni, én meg rávigyorogtam.
         - Igen. Régebben nagyon jó spirál dobásod volt.
         Biztos voltam benne, hogy láttam, amint a szemét forgatta rám. – Még mindig megvan.
         Ettől elnevettem magam, és amikor elértünk a parkhoz, és találtunk egy helyet, ami nem volt túl zsúfolt és ahol oda-vissza tudtuk dobálgatni a labdát és szabadon engedtük Jimbo-t a pórázon, anélkül, hogy másokat zavarna, én is feltettem a napszemüvegemet és azt mondtam neki, - Régebben minden alkalommal oda-vissza dobáltuk a labdát. Vicces volt. Megérdemeljük, hogy legyenek olyan dolgok akkoriból, amik még mindig viccesek. Én csak azt gondoltam, hogy talán ez visszavisz minket az időben, ahol könnyebb volt számunka egymás körül lenni.
         Egy percig nem mondott semmit sem, de a fogát az alsó ajkába mélyesztette, és én le akartam teperni őt a földre és a fogát az enyémre cserélni. Oldalra döntötte a fejét és azt kérdezte, - Mennyi idő telt el, mióta ezt csináltad?
         Megvontam a vállam. – Néha, amikor barbecue van, a srácokkal dobáljuk a labdát, de Rule-nak volt egy ikertestvére, aki meghalt, és atléta volt, hátvéd, így nem hiszem, hogy számukra ugyanolyan jó emlék dobálgatni a labdát, mint számomra. Te vagy az egyetlen lány, akivel valaha is játszottam. – És most nem a szexről beszéltem. Ő volt az első lány, aki valaha is megmutatta nekem, hogy milyen egy jó kis időtöltés a hálószobán kívül, és míg hálás voltam neki ezért, most készen álltam hozzáadni valami sokkal felnőttesebbet és meztelenebbet ehhez a keverékhez.
         Lehajolt, hogy levegye Jimbo-ról a pórázt és én hangosan felnyögtem, ahogy a farmer csábítóan megfeszült a hátsóján. Ő lesz a halála minden fajta józanságnak, amim csak volt.
         A kutya ugatott és ficánkolt, ahogy Salem megfordult és néhány méterrel arrébb kocogott. Jimbo a térde körül ugrándozott, és Salem nevetett, ahogy felém dobta a labdát, mint egy profi. A kutya üldözte azt, amint átszelte a levegőt, majd elkaptam az egyik kezemmel. Egy kis szúrás kísérte, ahogy a tenyeremmel érintkezett. Még mindig nagyon jó karja volt.
         Sokkal finomabban dobtam neki vissza a labdát, mint akkor tettem volna, ha valódi játékot játszanék, és nevettem a bolond kutyán, aki oda-vissza futkározott közöttünk, ugatott és minden menetben megpróbált felugrani a levegőbe, hogy elkapja a labdát. Ez olyan volt, mint egy hatalmas távol tartó játék.
         - Emlékszem arra, amikor elmesélted nekem, hogy ki fogod próbálni magad a csapatban. – Egy aprót fújtatott, mert szándékosan egy kicsit a feje fölé dobtam a labdát, így láthattam a legjobb részeit ugrálni, és azt, ahogy az inge felcsúszott a barna hasán. – Annyira szomorúan hangoztál emiatt.
          Oldalra kellett futnom, ahogy visszafizette a kölcsönt és majdnem elbotlottam a kutyában, aki egyenesen a lábam alá került. Mogorván néztem rá, miközben ő nevetett és egy kicsit több tüzet adtam a következő dobásnak.
         - Nem akartam. Magas és nagy voltam a koromhoz képest. Mindenki folyamatosan azt mondogatta, hogy erre van szükségem. Az apád megkérte Poppy-t, hogy említse meg nekem, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy jelentkezek a junior egyetemi csapathoz, majd pár hónappal később kezdek is. Előtte még soha nem is gondoltam arra, hogy sportoló legyek. Senki sem volt annyira meglepődve, mint én, hogy jó voltam benne.
         Visszahajította a labdát és egyenesen gyomron talált. Egy apró morgást eresztettem meg és lehajoltam, hogy megsimogassam a kutyát, aki a lábamnál feküdt.
         - Te voltál a legjobb. Mindenki azt mondta. – A hangja szomorkás lett.
         Kedvtelenül visszapasszoltam a labdát. – Lehet, de legjobbnak lenni valamiben, amit nem szeretsz, házimunkává teszi azt, és egyáltalán nem szórakoztató. Ráadásul, ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy megkapjam azt, amit gondoltam, hogy akartam.
         - A húgomat.
         Nem akartam hazudni neki, így bólintottam. – Nem hiszem, hogy akkoriban volt fogalmam arról, hogy mi a fenét is csinálok.
         Felsóhajtott. – Nekem sem. Tudtam, hogy el kellett mennem, távol kerülnöm az apámtól, de nem igazán terveztem meg. A srác, akivel elmentem Loveless-ből, otthagyott engem Phoenix-ben, miután elvette minden pénzemet és a telefonomat. Végül hajléktalan lettem és teljesen összetört.
         Átkozódtam a kinyilatkoztatásán és hátrabotladoztam egy lépést, ahogy tényleg nekem hajította a labdát feltámadt haragjában.
         - Kaptam egy pincérnői állást, egy lány kanapéján aludtam, akivel az étteremben találkoztam, amíg egy lopakodó barátja meg nem próbált sorra kerülni nálam és el nem kapta őt akcióban. Természetesen engem hibáztatott és kitette a szűrömet, így ismét négykézláb kellett kúsznom. Munkát vállaltam egy sztriptíz klubban, mert ez volt az egyetlen meló, amit olyan rövid idő alatt találtam.
         Eldobtam a labdát és meglepetten bámultam rá, miközben ő szomorúan mosolygott rám.
         - Egy lány, akinek ezt kellett megtennie annak érdekében, hogy túlélje, Rowdy. Nem vagyok rá büszke, de körülbelül hat hónapig táncoltam. Amíg ott voltam, találkoztam egy sráccal, aki egy burleszk klubbot vezetett Reno-ban. Állást ajánlott nekem, sokkal több ruhával és jobb fizetéssel, szóval kapva kaptam az ajánlatán. Azt mondta nekem, hogy a külsőm sikert fog aratni, és igaza lett. – Egy kicsit szomorkásan megrázta a fejét.
         Nem tudtam, mit mondjak, így visszapasszoltam neki a labdát és felugrott, hogy elkapja azt, mert elhibáztam a dobást miközben hallgattam, ahogy elmeséli a napjait, azok után, hogy elhagyott engem.
         - Kevesebb, mint egy hónapja voltam Reno-ban, amikor megkértek, hogy vegyek részt egy hot-rod magazin fotózáson. Igent mondtam, majd a következő dolog, amire emlékszem, hogy mindenféle ajánlatot kapok, hogy modellkedjek – tetováló magazinban, kiállításokon, kongresszusokon és retro-ruházati weboldalon. Csak csinosan kellett kinéznem, elég jó fizetést kaptam, és a legtöbbször még a ruhákat is megtarthattam. Vicces volt. Utazgattam, menő emberekkel találkoztam, de ez nem volt elég. Egy csinos arcnak lenni nem tart örökké, és valami olyat akartam, amire büszke lehetek, valamit, amire rátehetem a nevemet.
         Nem dobta vissza nekem a labdát, helyette a mellkasához szorította és a feje tetejére tolta a napszemüvegét. – Ezért kerültem a ruházati irányba, amiért aktív résztvevője akartam lenni Vegas-ban lévő tetováló szalonban. Nyomot akartam hagyni.
         - Meg tudod csinálni itt is, valószínűleg még inkább. – A hangom halk volt és nem voltam biztos benne, hogy hallotta-e egyáltalán.
         Hirtelen keményen nekem küldte a labdát és én egy „oof” hang kíséretében el is kaptam. Ezt gyorsan követte egy morgás, ahogy az apró teste az én meglepett alakomnak ütközött, ahogy egy igazán hatékony kezeléssel a földre vitt engem. Meglovagolta a derekamat és a kezét a mellkasomra tette, így felettem lebegett, és egyenesen az én döbbent tekintetembe nézett, miközben odanyúlt, hogy lehúzza a napszemüveget az orromról.
         - Szeretnék. Nyomot hagyni, úgy értem. Akarok hagyni egyet a bolton Phil-ért, mert úgy gondolom, hogy ti, srácok büszkévé teszitek az örökségét. – Egy kicsit lehajolt és tudtam, hogy kizárt dolog volt, hogy ne vegye észre a keménységet, amin jelenleg rajta lovagolt. Ha a focilabda nem esett volna csapdában kettőnk között, akkor gyakorlatilag egymáson feküdnénk. – Rajtad is nyomot szeretnék hagyni, Rowdy.
         Felmordultam és elmozdítottam a labdát az útból, így az egyik tincsét a kezem köré tudtam csavarni és magam felé húzni őt. – Már hosszú ideje megtetted, Salem.
         Egyik oldalról a másikra rázta a fejét és ismét az ajkába harapott. Meg fog ölni ezzel. A bűnösen szexitől, az édes és lágy felé kanyarodott.
         - Nem heget, nem sebet… hanem egy jelet. Valami jót. Azt akarom, hogy jó emlékeid legyenek rólam, mint nekem rólad.
         Elég közel volt hozzám, hogy a fogaimat a telt ajkába mélyesszen, ahol az előbb még ő harapdálta. A számba nyögött és éreztem, ahogy az ujjai a pólóm szövetébe markoltak.
         - Töltsd velem a hétvégét, Salem.
         Az obszidián színű szeme egy árnyalatnyival sötétebb lett, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Ezúttal nem volt semmi határozatlanság. Poppy-t sehol sem lehetett látni, mert minden, amit Salem látott, az én voltam, és az iránta érzett vágy, ami a szememből áradt, ahogy a tekintetemmel könyörögtem neki.
         - Rendben. – A hangja csak egy rekedt suttogás volt, de ez volt a legédesebb dolog, amit valaha hallottam.
         El kellett mondanom neki, - Szép lekezelés volt, egyébként.
         Egy nevetős csókot nyomott a számra és lábra kecmergett.
         - Évek óta várom már, hogy lekezeljelek téged.
         Jó… mert alig vártam, hogy viszonozzam a szívességet és visszautasítottam, hogy arra gondoljak, mit fog ez velem csinálni, amikor vége lesz a szórakozásnak, amikor vége lesz az új kalandjának és úgy dönt majd, hogy itt az idő továbblépni. Okkal volt itt, miattam volt itt és én teljes mértékben azt terveztem, hogy élvezem őt addig, amíg lehetséges. Már volt jelem tőle, biztosan túlélném a következőt is, amikor elmegy… különösen, ha karmolásos nyomokat tartalmazna a hátamon azoktól a dolgoktól, amiket vele terveztem csinálni az ágyban.

         Szerencsés voltam, hogy miattam jött ide, de tudtam, hogy a jó szerencse ritkán tartott ki, amikor a szívem is képbe került.

46 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam és nagyon tetszett. Eddig ez volt a kedvenc részem!
    Jay Crownover számomra a fejezeteinek zárómondatairól "híresült el".. nem találok jobb szót rá.. de ezek a befejező sorok valahogy mindig nagyon találóak, tanulságosak, és csak még jobban várom tőlük a fordulást. Igazi mestere ennek.. ezaz, ezt a kifejezést kerestem!
    Imádtam ezt a fejezetet is, ez a páros is méltón képviseli a Marked Men sorozatot, ez már nyilvánvaló.
    Köszönöm szépen a munkádat, most is, mint mindig, rendkívül igényes és élvezhető a fordítás!

    Szép hétvégét!
    Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon szeretem ezt a párost. Meg magát a történetet is! Sőt eddig mindegyik a szívembe lopta magát!
      Köszönöm én is, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszett! 😊😘💕
      Neked is szép hétvégét! Hatalmas ölelés! 😊☺️

      Törlés
  2. Nem tudok mást írni mint, hogy imádom ezt a sorozatot. Eddig Rule volt a kedvencem, de Rowdy igencsak kezdi nagyon belopni magát a szívembe. Nagyon köszönöm, hogy lehetővé teszed számunkra , hogy olvashassuk! Köszönöm a munkádat. ❤️😘😃

    VálaszTörlés
  3. Nagyon, nagyon szivesen! Örülök, hogy tetszett! ☺️😘💕

    VálaszTörlés
  4. Keresem ....keresem... , de nem találok szavakat . Ohh a KÖSZÖNÖM nagyon kevés , hogy kifejezzem mennyire hálás vagyok a munkádért! Mindenesetrenagyonnagyonszépen KÖSZÖNÖM !!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, nagyon szivesen! Úgy örülök, hogy ennyire tetszett! 😊😘💕

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Jujj, de nagyon klassz volt! Köszönöm szépen. 😘😍

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszett ez a rész!!! Nekem is kedvenc sorozatom a Marked Men. Ha nem tennéd lehetővé, hogy olvashassuk nem lenne teljes a sorozat. Hálásan köszönjük Neked!!! 😘😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! 😊😘💕

      Törlés
  8. Sajnos az előző fejezethez nem tudtam írni, így viszont egy dupla dózis a Marked Menből üdítő volt a hét vége felé!
    Köszönöm szépen a részeket!
    Sok kitartást és jó pihenést Neked!
    Üdv: Nana

    VálaszTörlés
  9. Uj vagyok itt
    Gratulalok és köszönöm ,részemre csodas
    a munkad 😊
    Örülök hogy felfedeztelek!
    Alig várom a kovetkező részeket (mikorra várható)?
    Szép hétvégét és jó pihenest 😎
    Üdv:Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy idetaláltál! 😊☺️ Köszönöm szépen! 😘💕
      A Rowdy részek csütörtökönként, a Hard to Love pedig vasárnaponként.
      Én is szép hétvégét kívánok, kellemes pihenést es jo olvasast kívánok! 📚📖😘

      Törlés
  10. Uj vagyok itt
    Gratulalok és köszönöm ,részemre csodas
    a munkad 😊
    Örülök hogy felfedeztelek!
    Alig várom a kovetkező részeket (mikorra várható)?
    Szép hétvégét és jó pihenest 😎
    Üdv:Erika

    VálaszTörlés
  11. Szia, köszönöm szépen a részt! Lora.

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm az eddigi részeket!

    VálaszTörlés
  13. I-M-Á-D-T-A-M! Örök hálám, köszönöm szépen!
    Millió puszi, Roxi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖSZÖNÖM!!! 😊😘💕
      Hatalmas ölelések! 💕❤️💖

      Törlés
  14. Egyszerűen IMÁDOM ezt a sorozatot!!! Nagyon-nagyon köszönöm a munkád Évi igazi élmény olvasni!! :) ♥♡♥

    VálaszTörlés
  15. Nagyon szivesen! En köszönöm, hogy ennyien olvassátok! 😊😘💕

    VálaszTörlés
  16. Jaj nagyon köszönöm még mindig imádom őket.puszi érte.

    VálaszTörlés
  17. Köszönöm szépen! Nagyon hálás vagyok a munkádért! :)

    VálaszTörlés
  18. Kedves Évi!Nagyon köszönöm ezt a részt is!Elkényeztetsz bennünket :)mindig az megígért napon kapjuk tőled az ajándékot.Minden könyvért hálás vagyok amit fordítasz,Ami eddig a legjobban megragadott az az Archers voice volt,ha találnál még hasonló regényt az fantasztikus lenne.Hatalmas ölelés :) Andi70

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm Andrea! Igazán sokat jelent, hogy ilyeneket olvasok tőled/tőletek! 😊😘💕❤️
      Örülök, hogy ennyire tetszett az Archer's voice, és a többi is! 😊☺️
      Millió puszi! 😘😘😘

      Törlés
  19. Köszönöm. Talán Rome és Cora a legkedvesebb számomra de nagyon örülök Rule boldogságának is. Az most külön bonusz, hogy újra előtérbe kerülnek ebben a történetben is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! Nekem eddig Nash es Saint a favorit, de mindegyiküket nagyon szeretem! 😊😘💕

      Törlés
  20. Köszönöm szépen ezt, és az eddigi fejezeteket is. Annabella.

    VálaszTörlés
  21. De jó rész volt! :-)
    Köszi☺

    VálaszTörlés
  22. Csak eljutottam addig, hogy végre olvashassam. Majd idegbajt kaptam, hogy eddig kellett húznom Rowdy nélkül. Ez a rész is eszméletlen jó volt. És még egy bébi ❤ imádom. Remélem Salem ezegyszer nem fut el és remélem Rowdy valóban túl van Poppy nevű tévedésén, mert van egy olyan érzésem hogy egyszercsak felbukkan majd... Nagyon köszönöm a fordítást Évi! :) :* ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! Én köszönöm! :) <3
      Én id nagyon remélem, hogy túl van Poppy-n, mert szerintem Salem-mel eszméletlen aranyosak együtt:) <3

      Törlés
  23. Szuper volt, köszönöm szépen! :-)

    VálaszTörlés