Nyolcadik Fejezet
Brody
- Miért kellett ezt csinálnod?
Megfordultam, hogy Sienna-ra nézhessek. Karjait
keresztbefonta a mellkasa előtt és mogorván nézett rám. Még mindig nem tértem
magamhoz, hogy újra láttam Demetria-t, és majdnem elfelejtkeztem arról, hogy
Sienna is itt volt.
- Micsodát? – Kérdeztem zavartan.
- Az exed után futni, mint valami nyáladzó pincsi, -
csattant fel. Harag kavargott a mellkasomban, és először a fejemet kellett
összekapnom, hogy ne próbáljam meg repülőre ültetni Sienna-t, hogy visszamenjen
Chicago-ba. Az, hogy itt van csak komplikálta a dolgokat.
- Nem futottam utána, - válaszoltam nyersen. – Beszélnem
kellett vele.
Sienna pufogva fújta ki a levegőt, és most először sokkal
inkább egy hisztis gyereknek látszott, mint egy kifinomult üzletasszonynak,
akit megismertem. Azt kérdeztem magamtól, hogy mit láttam benne az elején, és a
válasz ugyanaz volt, mint mindig: kitöltötte az űrt, és csillapította az
állandó fájdalmat, még ha csak ideiglenesen is.
- Nekem ez nem tetszik.
Elnyomtam magamban a kényszert, hogy hátravetett fejjel
felnevessek. – Nem érdekel. Megmondtam neked, hogy valamikor beszélnem kell
vele, amíg itt vagyok a városban. Most pedig fejezd be az ajakbiggyesztést és
lépj túl rajta, Sienna. Nincs beleszólásod abba, hogy beszélek-e vele, vagy sem.
A legjobb lenne, ha emlékeztetnéd magad erre.
Elsétáltam mellette, figyelmen kívül hagytam a pillantást,
amit az irányomba lövellt és besétáltam a kávézóba. Huntley nagynénje, Emma a
pult mögött állt és tudtam, hogy látta a találkozást. A szemében lévő tekintet
elárulta, hogy egyáltalán nem elégedett velem. Akkor még nem tudta, hogy senki
más nem volt kevésbé elégedetlen velem, mint saját magam. Chicago-ban kellett
volna maradnom, még ha ez azt is jelentette volna, hogy kihagyom Grayson
esküvőjét, de annak az esélye, hogy ilyen hosszú idő után láthatom Demetria-t,
túl csábító volt, hogy lemondjak róla.
Leállítottam a furgonomat a régi farmerház előtt, ami az
otthonom volt, mialatt felnőttem, és kiszálltam. Sienna egész nap csenddel
büntetett engem, és most először a csend nem zavart. Egész délután a furgonban
maradhat, engem nem érdekelt. Egyébként sem igazán vártam, hogy bemutassam őt a
nagymamámnak. Tudtam, hogy nem jönnének ki egymással. Lehet, hogy több köze
volt ahhoz, hogy a nagyi imádta Demetria-t, és úgy gondolta, hogy senki más nem
lehetne jobb számomra. Nem vitatom, de nem pontosan tudattam ezt Sienna-val.
Megkerültem a házat a verandához, és ekkor pillantottam meg Demetria piros
Lexus-át.
- Ah, a fenébe, - motyogtam. – Ennek nem lesz jó vége. –
Hallottam a lépéseket magam mögött és a páratlan cipősarkak kopogása elárulta,
hogy nem volt szükségem arra, hogy hátranézzek, anélkül is tudtam, hogy Sienna
volt az. Követett engem a veranda lépcsőihez anélkül, hogy egy szót is szólt
volna és megállt mellettem, mialatt én bekopogtam az ajtón.
- Nyitva van. – A nagymamám hangja még mindig ugyanolyan
volt, és ezt hallva mosoly kúszott az arcomra. Kinyitottam a szúnyoghálós ajtót
és besétáltam, nem igazán érdekelt, hogy Sienna követ-e engem. Amikor beértem a
nappaliba, egy heves vita közepén találtam a nagyszüleimet. Mindketten
abbahagyták a beszédet, amint megláttak engem.
- Brody! – a nagymamám, Luanne levegőért kapott és
odasietett hozzám. Vékony karjait a derekam köré fonta és szorosan megölelt.
Ellazultam és éreztem a biztonság ismerős érzését, a vigasztaló ölelését, amit
gyerekként mindig kaptam. Megpusziltam ősz haját, ami egy csinos kis kontyba
volt összefogva és viszonoztam az ölelést.
- Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak, - suttogta. A
hangja megbicsaklott, amitől a mellkasom megfájdult. Annyira hiányzott nekem és
olyan sok bűntudatot cipeltem magammal, amiért itt hagytam őket. Luanne Scott
egy hihetetlen nő volt, és nem is kívánhattam volna nála jobb anya figurát.
- Hiányoztál, nagyi, - válaszoltam. A nagyapám, Clay
megköszörülte a torkát, felpillantottam és azon kaptam, hogy minket nézett. A
tekintete csillogott és sokkal vékonyabbnak és fáradtabbnak tűnt, mint ahogy
emlékeztem. A nagymamám elengedett és megtörölte a szemét. – Micsoda egy buta
nő vagyok, - szipogott. – Nem kellene ilyen érzelmesnek lennem. – Megdörzsöltem
a hátát, miközben a nagyapám közelebb lépett. Erős karjába húzott, és beletelt
egy pillanatba, hogy viszonozzam. Egy kicsit megdöbbentem. Clay Scott nem volt
egy érzelgős férfi, kivéve, ha a nagymamámról volt szó. De valami miatt, ahogy
az erős karjai elnyeltek engem, megint annak a hatéves kisfiúnak éreztem magam,
annak, akinek el kellett fogadnia, hogy a szülei nem akarták őt. – Jó, hogy újra
itthon vagy, fiam.
Elhúzódtam, és kartávolságra eltartottam magamtól. – Én is,
nagyapa. Jól nézel ki egy idős férfihez képest, - tréfáltam.
Elnevette magát, az én mosolyom meg kiszélesedett. – Kit hoztál
magaddal? – kérdezte, elnézve mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy Sienna
kissé esetlenül nézett minket. Egyáltalán nem illett ide, és ez egyszerűen
megkérdőjelezte a döntésemet, hogy jó ötlet volt-e belekeveredni vele ebbe. A
tekintete elmondta, hogy mérges volt, de hamis mosolyt erőltetett magára és
kinyújtotta a kezét. – Sienna vagyok, - mondta, megrázva a nagymamám kezét. A
nagymamám arckifejezése vicces volt és meg tudtam állapítani, hogy nem volt
lenyűgözve Sienna miatt. Ellentétben a legtöbb emberrel, a nagyszüleimet nem
lehetett könnyen lenyűgözni és az egyetlen ember, akinek sikerült megnyernie
őket, az Demetria volt. – Brody barátnője vagyok.
Megfagytam, a gondolataim Demetria-val kapcsolatban elhaltak
arra a kifejezésre, amit Sienna használt magára.
- Örülök, hogy megismerhetlek, kedvesem, - válaszolta
udvariasan a nagymamám. Jobban is tudhattam volna. Amint esélye lesz, nekem fog
esni.
- Sokat hallottam már önökről, - mondta Sienna, kinyúlva,
hogy kezet foghasson nagyapámmal is. Hangja objektív és tárgyilagos volt,
mintha ez egy üzletkötés lett volna, nem pedig egy nyílt bemutatkozás életem
két legfontosabb személyének.
- Ez vicces, - válaszolta nagyapa, egyenesen Sienna szemébe
nézve. – Mert mi semmit sem hallottunk rólad.
Sienna levegőért kapott, én meg visszanyeltem a nevetésem. A
nagyi a nagyapám mellkasára csapott, de a visszafojtott nevetése ráncokat
rajzolt a szája köré. Sienna udvariasan kimentette magát, megpördült a sarkain
és kiviharzott a házból, az orra alatt szitkozódva.
- Kösz nagyapa, - nyögtem fel. Megvonta a vállát és úgy
válaszolt, - Nem az én hibám, hogy a fenekébe feldugott karó már nem hagyott
helyet a humorérzéknek. – Felkuncogtam, mert nos, ez vicces volt, és elindultam, hogy megkeressem
Sienna-t. A talpam épp a veranda második lépcsőfokához ért, amikor egy sikoltás
ütötte mega fülemet. Bárhol felismertem volna ezt a hangot. Megkerültem a ház
oldalát, ahol az istállók voltak, és felgyorsítottam a tempómat, amikor
megláttam, hogy Demi a földön fetreng a felette elhelyezkedő Jeff-el.
- NE! – sikította. – Kérlek Jeff! NE! HAGYD ABBA!
Nem láttam az arcát, de attól, hogy itt volt vele, a vérem a
legrosszabb módon forrt fel. Nem akartam, hogy egy másik férfi megérintse őt,
még akkor sem, ha volt hozzá jogom, vagy nem. Megragadtam Jeff vállát, és lábra
rántottam.
- Brody, mi a- Jeff szavait elnyelte az öklöm csattanása,
ahogy kapcsolatba került az állkapcsával, és a teste a padlón kötött ki.
Gyorsan felugrott és a földre vitt engem. A levegő kiszökött a tüdőmből, és
alig maradt elég időm, hogy felkészüljek rá, mielőtt Jeff ökle az arcomon landolt.
Demi és Sienna elkezdtek ránk kiabálni, de mi nem álltunk le. Átfordultam,
meglovagolva Jeff derekát, és újra megütöttem őt. Annak a hangja, hogy eltörtem
az orrát, nem állított meg, mert csak arra tudtam gondolni, hogy a kezei Demi-n
voltak és a haragom újra fellángolt. Két erős kar kulcsolódott a mellkasom köré
és eléggé keményen húzott le engem Jeff-ről. Átnéztem a vállam fölött, és
megláttam, hogy Grayson tartott engem vissza. Annyira arra koncentráltam, hogy
szétverjem Jeff arcát, hogy észre se vettem, amikor Huntley és Grayson
megérkeztek a házhoz.
- Ó Istenem! – Ordította Demi, odaküzdötte magát, ahol Jeff
feküdt a hátán. Vér folyt az orrából, át a száján. Ha Grayson nem tűnt volna
olyan dühösnek, örültem volna, hogy ok nélkül, csak úgy betörtem a testvére
orrát. – Jól vagy? – kérdezte Demi tőle. Az, ahogy aggodalmasan nézett rá, csak
fokozta a dühömet és késztetést éreztem, hogy újra megüssem őt.
- Igen, - válaszolta Jeff, megtörölve orrát a kézfejével. –
Jól vagyok. – Demi felsegítette őt, és én utáltam ezt.
- Mi a fene baj van veled? – kérdezte tőlem Demi. – Miért csináltad
ezt?
- Mi a fene folyik itt? – harsant fel a nagyapám hangja és
mindannyian megfordultunk, hogy lássuk, ahogy felénk tartott.
- Engedj el, - morogtam Grayson-ra.
- Nem, ha azt tervezed, hogy megint megütöd a bátyámat, -
válaszolta mérgesen.
Megráztam a fejemet. – Nem fogom.
Grayson elengedett, és tett egy lépést Jeff felé. – Gyerünk,
hozzunk rendbe téged, - mondta. Rosszalló kifejezést küldött az irányomba. –
Erről később beszélünk, Brody.
Néztem, ahogy a ház felé sétáltak, majd eltűntek bent. Ott
maradtam egyedül a nagyapámmal és Sienna-val.
- El akarod nekem mondani, hogy mi volt ez? – kérdezte. A
hangjában lévő csalódottság súlyosan lógott a levegőben. Nem tudtam
megmagyarázni a kirohanásomat. Tudom, hogy elbasztam, de nem bántam meg.
- Nem, uram, - válaszoltam.
Felhorkant és megrázta a fejét. – Nem vagyok bolond, fiam.
Egy férfi lehet vak, és mégis, a régi szokások nem változnak, azok, amiknek se
füle se farka. Javaslom neked és a barátodnak,
hogy most menjetek, - az, hogy kifejezte Sienna iránti nemtetszését, nem maradt
észrevétlen, de ezt is vártam. Neki nem tetszett senki, aki nem volt…
- Te a mai napra már kifogytál az üdvözlésekből. – Pont úgy,
ahogy a nagyapám elutasított engem, és tudtam, hogy megérdemeltem. Mindig azt
tanította nekem, hogy az a férfi, aki az öklét használja arra, hogy megoldja a
problémáit, az nem is férfi. Sienna a kocsi felé indult és abban a pillanatban
becsapta az ajtót, amint beszállt. Nagyszerű. Most már az ő baromságaival is
meg kell birkóznom. Épp a kocsim felé vettem az irányt, amikor megláttam Demi-t
leviharzani a lépcsőn, és egyenesen felém tartott. Vörös haja mindenfelé szállt
és az arcára mogorva kifejezés ült, de csak arra tudtam gondolni, hogy soha az
életemben nem láttam nála szexisebb nőt. Bűntudatot kellett volna éreznem
amiatt, hogy hagyom Sienna-t a kocsiban várakozni, de ő volt az utolsó személy,
akivel igazán törődtem.
- Neked aztán komoly gondjaid vannak, - mondta Demi, a
mutatóujjával a mellkasomba bökve. Ámulattal néztem, ahogy tirádába kezdett.
- Mi az átkozott problémád? Eltörted Jeff orrát!
Megragadtam a karját és addig húztam magam után a ház oldalához,
amíg el nem tűntünk a tekintetek elől. Felpillantott rám, az én tekintetem meg
a szájára siklott, majd a ziháló mellkasára. Tettem egy lépést előre és mielőtt
lebeszélhettem volna magam erről, megtettem az egyetlen dolgot, aminek tudtam,
hogy nem tudok ellenállni. Megcsókoltam őt.
Jaj, de jó! Újra folytatod, nagyon köszönöm! Nagyon vártam ám!
VálaszTörlésKööösziii!!!
VálaszTörlésIgy abba hagyni. Ember kínzás :)'💞💞💞
VálaszTörlésAjjaj! Nem hiába vártam a folytatást! .....köszönöm szépen....remélem gyorsabban jön a következő rész! Nagyon köszönöm a munkád! ❤😘
VálaszTörlésNagyon, nagyon szivesen! ☺😘❤️
VálaszTörlésÉn is kicsit ideges lettem, mikor lattam, hogy így ért véget, szóval igyekszem hamar hozni a következőt! 😉😘
Nagyon tetszett! Köszönöm szépen! :) Én is nagyon várom a folytatást! :)
VálaszTörlésNagyon köszi 🌷 😊😊 már nagyon vártam a folytatást 😊
VálaszTörlésNagyon köszönöm már nagyon vártam.
VálaszTörlésNagyon nagyon vártam már szerintem ezt a történetet
VálaszTörlésNagyon, nagyon szívesen! ☺😘❤️
VálaszTörlésJajj! Édes atyám! 😀😀😀😀
VálaszTörlésKöszönöm !!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésMegéri várni rá! Nagyon jó történet. Köszi a fordítást! 😊
VálaszTörlésvégre, végre folytatod! Most remélem a végéig fordítod, ezzel boldoggá téve minket olvasókat. Köszönöm.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlés