2017. március 9., csütörtök

Nyolcadik fejezet

Nyolcadik Fejezet

Brody


         - Miért kellett ezt csinálnod?
         Megfordultam, hogy Sienna-ra nézhessek. Karjait keresztbefonta a mellkasa előtt és mogorván nézett rám. Még mindig nem tértem magamhoz, hogy újra láttam Demetria-t, és majdnem elfelejtkeztem arról, hogy Sienna is itt volt.
         - Micsodát? – Kérdeztem zavartan.
         - Az exed után futni, mint valami nyáladzó pincsi, - csattant fel. Harag kavargott a mellkasomban, és először a fejemet kellett összekapnom, hogy ne próbáljam meg repülőre ültetni Sienna-t, hogy visszamenjen Chicago-ba. Az, hogy itt van csak komplikálta a dolgokat.
         - Nem futottam utána, - válaszoltam nyersen. – Beszélnem kellett vele.
         Sienna pufogva fújta ki a levegőt, és most először sokkal inkább egy hisztis gyereknek látszott, mint egy kifinomult üzletasszonynak, akit megismertem. Azt kérdeztem magamtól, hogy mit láttam benne az elején, és a válasz ugyanaz volt, mint mindig: kitöltötte az űrt, és csillapította az állandó fájdalmat, még ha csak ideiglenesen is.
         - Nekem ez nem tetszik.
         Elnyomtam magamban a kényszert, hogy hátravetett fejjel felnevessek. – Nem érdekel. Megmondtam neked, hogy valamikor beszélnem kell vele, amíg itt vagyok a városban. Most pedig fejezd be az ajakbiggyesztést és lépj túl rajta, Sienna. Nincs beleszólásod abba, hogy beszélek-e vele, vagy sem. A legjobb lenne, ha emlékeztetnéd magad erre.
         Elsétáltam mellette, figyelmen kívül hagytam a pillantást, amit az irányomba lövellt és besétáltam a kávézóba. Huntley nagynénje, Emma a pult mögött állt és tudtam, hogy látta a találkozást. A szemében lévő tekintet elárulta, hogy egyáltalán nem elégedett velem. Akkor még nem tudta, hogy senki más nem volt kevésbé elégedetlen velem, mint saját magam. Chicago-ban kellett volna maradnom, még ha ez azt is jelentette volna, hogy kihagyom Grayson esküvőjét, de annak az esélye, hogy ilyen hosszú idő után láthatom Demetria-t, túl csábító volt, hogy lemondjak róla.

         Leállítottam a furgonomat a régi farmerház előtt, ami az otthonom volt, mialatt felnőttem, és kiszálltam. Sienna egész nap csenddel büntetett engem, és most először a csend nem zavart. Egész délután a furgonban maradhat, engem nem érdekelt. Egyébként sem igazán vártam, hogy bemutassam őt a nagymamámnak. Tudtam, hogy nem jönnének ki egymással. Lehet, hogy több köze volt ahhoz, hogy a nagyi imádta Demetria-t, és úgy gondolta, hogy senki más nem lehetne jobb számomra. Nem vitatom, de nem pontosan tudattam ezt Sienna-val. Megkerültem a házat a verandához, és ekkor pillantottam meg Demetria piros Lexus-át.
         - Ah, a fenébe, - motyogtam. – Ennek nem lesz jó vége. – Hallottam a lépéseket magam mögött és a páratlan cipősarkak kopogása elárulta, hogy nem volt szükségem arra, hogy hátranézzek, anélkül is tudtam, hogy Sienna volt az. Követett engem a veranda lépcsőihez anélkül, hogy egy szót is szólt volna és megállt mellettem, mialatt én bekopogtam az ajtón.
         - Nyitva van. – A nagymamám hangja még mindig ugyanolyan volt, és ezt hallva mosoly kúszott az arcomra. Kinyitottam a szúnyoghálós ajtót és besétáltam, nem igazán érdekelt, hogy Sienna követ-e engem. Amikor beértem a nappaliba, egy heves vita közepén találtam a nagyszüleimet. Mindketten abbahagyták a beszédet, amint megláttak engem.
         - Brody! – a nagymamám, Luanne levegőért kapott és odasietett hozzám. Vékony karjait a derekam köré fonta és szorosan megölelt. Ellazultam és éreztem a biztonság ismerős érzését, a vigasztaló ölelését, amit gyerekként mindig kaptam. Megpusziltam ősz haját, ami egy csinos kis kontyba volt összefogva és viszonoztam az ölelést.
         - Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak, - suttogta. A hangja megbicsaklott, amitől a mellkasom megfájdult. Annyira hiányzott nekem és olyan sok bűntudatot cipeltem magammal, amiért itt hagytam őket. Luanne Scott egy hihetetlen nő volt, és nem is kívánhattam volna nála jobb anya figurát.
         - Hiányoztál, nagyi, - válaszoltam. A nagyapám, Clay megköszörülte a torkát, felpillantottam és azon kaptam, hogy minket nézett. A tekintete csillogott és sokkal vékonyabbnak és fáradtabbnak tűnt, mint ahogy emlékeztem. A nagymamám elengedett és megtörölte a szemét. – Micsoda egy buta nő vagyok, - szipogott. – Nem kellene ilyen érzelmesnek lennem. – Megdörzsöltem a hátát, miközben a nagyapám közelebb lépett. Erős karjába húzott, és beletelt egy pillanatba, hogy viszonozzam. Egy kicsit megdöbbentem. Clay Scott nem volt egy érzelgős férfi, kivéve, ha a nagymamámról volt szó. De valami miatt, ahogy az erős karjai elnyeltek engem, megint annak a hatéves kisfiúnak éreztem magam, annak, akinek el kellett fogadnia, hogy a szülei nem akarták őt. – Jó, hogy újra itthon vagy, fiam.
         Elhúzódtam, és kartávolságra eltartottam magamtól. – Én is, nagyapa. Jól nézel ki egy idős férfihez képest, - tréfáltam.
         Elnevette magát, az én mosolyom meg kiszélesedett. – Kit hoztál magaddal? – kérdezte, elnézve mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy Sienna kissé esetlenül nézett minket. Egyáltalán nem illett ide, és ez egyszerűen megkérdőjelezte a döntésemet, hogy jó ötlet volt-e belekeveredni vele ebbe. A tekintete elmondta, hogy mérges volt, de hamis mosolyt erőltetett magára és kinyújtotta a kezét. – Sienna vagyok, - mondta, megrázva a nagymamám kezét. A nagymamám arckifejezése vicces volt és meg tudtam állapítani, hogy nem volt lenyűgözve Sienna miatt. Ellentétben a legtöbb emberrel, a nagyszüleimet nem lehetett könnyen lenyűgözni és az egyetlen ember, akinek sikerült megnyernie őket, az Demetria volt. – Brody barátnője vagyok.
         Megfagytam, a gondolataim Demetria-val kapcsolatban elhaltak arra a kifejezésre, amit Sienna használt magára.
         - Örülök, hogy megismerhetlek, kedvesem, - válaszolta udvariasan a nagymamám. Jobban is tudhattam volna. Amint esélye lesz, nekem fog esni.
         - Sokat hallottam már önökről, - mondta Sienna, kinyúlva, hogy kezet foghasson nagyapámmal is. Hangja objektív és tárgyilagos volt, mintha ez egy üzletkötés lett volna, nem pedig egy nyílt bemutatkozás életem két legfontosabb személyének.
         - Ez vicces, - válaszolta nagyapa, egyenesen Sienna szemébe nézve. – Mert mi semmit sem hallottunk rólad.
         Sienna levegőért kapott, én meg visszanyeltem a nevetésem. A nagyi a nagyapám mellkasára csapott, de a visszafojtott nevetése ráncokat rajzolt a szája köré. Sienna udvariasan kimentette magát, megpördült a sarkain és kiviharzott a házból, az orra alatt szitkozódva.
         - Kösz nagyapa, - nyögtem fel. Megvonta a vállát és úgy válaszolt, - Nem az én hibám, hogy a fenekébe feldugott karó már nem hagyott helyet a humorérzéknek. – Felkuncogtam, mert nos, ez vicces volt, és elindultam, hogy megkeressem Sienna-t. A talpam épp a veranda második lépcsőfokához ért, amikor egy sikoltás ütötte mega fülemet. Bárhol felismertem volna ezt a hangot. Megkerültem a ház oldalát, ahol az istállók voltak, és felgyorsítottam a tempómat, amikor megláttam, hogy Demi a földön fetreng a felette elhelyezkedő Jeff-el.
         - NE! – sikította. – Kérlek Jeff! NE! HAGYD ABBA!
         Nem láttam az arcát, de attól, hogy itt volt vele, a vérem a legrosszabb módon forrt fel. Nem akartam, hogy egy másik férfi megérintse őt, még akkor sem, ha volt hozzá jogom, vagy nem. Megragadtam Jeff vállát, és lábra rántottam.
         - Brody, mi a- Jeff szavait elnyelte az öklöm csattanása, ahogy kapcsolatba került az állkapcsával, és a teste a padlón kötött ki. Gyorsan felugrott és a földre vitt engem. A levegő kiszökött a tüdőmből, és alig maradt elég időm, hogy felkészüljek rá, mielőtt Jeff ökle az arcomon landolt. Demi és Sienna elkezdtek ránk kiabálni, de mi nem álltunk le. Átfordultam, meglovagolva Jeff derekát, és újra megütöttem őt. Annak a hangja, hogy eltörtem az orrát, nem állított meg, mert csak arra tudtam gondolni, hogy a kezei Demi-n voltak és a haragom újra fellángolt. Két erős kar kulcsolódott a mellkasom köré és eléggé keményen húzott le engem Jeff-ről. Átnéztem a vállam fölött, és megláttam, hogy Grayson tartott engem vissza. Annyira arra koncentráltam, hogy szétverjem Jeff arcát, hogy észre se vettem, amikor Huntley és Grayson megérkeztek a házhoz.

         - Ó Istenem! – Ordította Demi, odaküzdötte magát, ahol Jeff feküdt a hátán. Vér folyt az orrából, át a száján. Ha Grayson nem tűnt volna olyan dühösnek, örültem volna, hogy ok nélkül, csak úgy betörtem a testvére orrát. – Jól vagy? – kérdezte Demi tőle. Az, ahogy aggodalmasan nézett rá, csak fokozta a dühömet és késztetést éreztem, hogy újra megüssem őt.
         - Igen, - válaszolta Jeff, megtörölve orrát a kézfejével. – Jól vagyok. – Demi felsegítette őt, és én utáltam ezt.
         - Mi a fene baj van veled? – kérdezte tőlem Demi. – Miért csináltad ezt?
         - Mi a fene folyik itt? – harsant fel a nagyapám hangja és mindannyian megfordultunk, hogy lássuk, ahogy felénk tartott.
         - Engedj el, - morogtam Grayson-ra.
         - Nem, ha azt tervezed, hogy megint megütöd a bátyámat, - válaszolta mérgesen.
         Megráztam a fejemet. – Nem fogom.
         Grayson elengedett, és tett egy lépést Jeff felé. – Gyerünk, hozzunk rendbe téged, - mondta. Rosszalló kifejezést küldött az irányomba. – Erről később beszélünk, Brody.
         Néztem, ahogy a ház felé sétáltak, majd eltűntek bent. Ott maradtam egyedül a nagyapámmal és Sienna-val.
         - El akarod nekem mondani, hogy mi volt ez? – kérdezte. A hangjában lévő csalódottság súlyosan lógott a levegőben. Nem tudtam megmagyarázni a kirohanásomat. Tudom, hogy elbasztam, de nem bántam meg.
         - Nem, uram, - válaszoltam.
         Felhorkant és megrázta a fejét. – Nem vagyok bolond, fiam. Egy férfi lehet vak, és mégis, a régi szokások nem változnak, azok, amiknek se füle se farka. Javaslom neked és a barátodnak, hogy most menjetek, - az, hogy kifejezte Sienna iránti nemtetszését, nem maradt észrevétlen, de ezt is vártam. Neki nem tetszett senki, aki nem volt…
         - Te a mai napra már kifogytál az üdvözlésekből. – Pont úgy, ahogy a nagyapám elutasított engem, és tudtam, hogy megérdemeltem. Mindig azt tanította nekem, hogy az a férfi, aki az öklét használja arra, hogy megoldja a problémáit, az nem is férfi. Sienna a kocsi felé indult és abban a pillanatban becsapta az ajtót, amint beszállt. Nagyszerű. Most már az ő baromságaival is meg kell birkóznom. Épp a kocsim felé vettem az irányt, amikor megláttam Demi-t leviharzani a lépcsőn, és egyenesen felém tartott. Vörös haja mindenfelé szállt és az arcára mogorva kifejezés ült, de csak arra tudtam gondolni, hogy soha az életemben nem láttam nála szexisebb nőt. Bűntudatot kellett volna éreznem amiatt, hogy hagyom Sienna-t a kocsiban várakozni, de ő volt az utolsó személy, akivel igazán törődtem.
         - Neked aztán komoly gondjaid vannak, - mondta Demi, a mutatóujjával a mellkasomba bökve. Ámulattal néztem, ahogy tirádába kezdett.
         - Mi az átkozott problémád? Eltörted Jeff orrát!

         Megragadtam a karját és addig húztam magam után a ház oldalához, amíg el nem tűntünk a tekintetek elől. Felpillantott rám, az én tekintetem meg a szájára siklott, majd a ziháló mellkasára. Tettem egy lépést előre és mielőtt lebeszélhettem volna magam erről, megtettem az egyetlen dolgot, aminek tudtam, hogy nem tudok ellenállni. Megcsókoltam őt.

17 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó! Újra folytatod, nagyon köszönöm! Nagyon vártam ám!

    VálaszTörlés
  2. Igy abba hagyni. Ember kínzás :)'💞💞💞

    VálaszTörlés
  3. Ajjaj! Nem hiába vártam a folytatást! .....köszönöm szépen....remélem gyorsabban jön a következő rész! Nagyon köszönöm a munkád! ❤😘

    VálaszTörlés
  4. Nagyon, nagyon szivesen! ☺😘❤️
    Én is kicsit ideges lettem, mikor lattam, hogy így ért véget, szóval igyekszem hamar hozni a következőt! 😉😘

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszett! Köszönöm szépen! :) Én is nagyon várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon köszi 🌷 😊😊 már nagyon vártam a folytatást 😊

    VálaszTörlés
  7. Nagyon köszönöm már nagyon vártam.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon nagyon vártam már szerintem ezt a történetet

    VálaszTörlés
  9. Nagyon, nagyon szívesen! ☺😘❤️

    VálaszTörlés
  10. Jajj! Édes atyám! 😀😀😀😀

    VálaszTörlés
  11. Megéri várni rá! Nagyon jó történet. Köszi a fordítást! 😊

    VálaszTörlés
  12. végre, végre folytatod! Most remélem a végéig fordítod, ezzel boldoggá téve minket olvasókat. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés