2016. augusztus 21., vasárnap

Tizenegyedik fejezet

Tizenegyedik fejezet

Cade



         Pontosan hat óra előtt értem haza a munkából. Ian húga, Sophia, aki tizenkilenc volt és a közeli egyetemen vett fel órákat, gyakran bébiszitterkedett nekem és már három óta itt volt, hogy leszedje Lily-t a buszról.
         Besétáltam és Lily-t az asztalnál találtam, ahol éppen vacsorázott, és Sophia is ott ült vele, a körmeit reszelte.
         - Caden! – Lily ledobta a villáját és másodperceken belül már a karjaimban is volt.
         - Megcsináltad a gyakorlataidat? – Nyomtam egy puszit a feje búbjára.
         - Még nem. Én és Sophia játszottunk.
         A homlokomat ráncoltam Sophia-ra. Ő megvonta a vállát és egy bocsánatkérést motyogott, felemelkedve a helyéről, hogy egy öleléssel köszöntsön. – Mmm, valakinek jó illata van. – Orrát a nyakamba temette.
         Ne. Nekem… nemsokára randim lesz. – Munka után, egy gyors edzést folytattam le Ian-nel és az edzőteremben zuhanyoztam le, mielőtt hazajöttem volna.
         - Te? Egy randin? – Sophia hitetlenségében összeszűkítette a szemeit. – Te nem szoktál randizni. Isten a megmondhatója, hogy évek óta próbállak elhívni téged.
         - Sophia… - Gyengéden eltoltam magamtól a vállainál fogva, egy kis távolságot teremtve kettőnk között. – Tudod, Ian levágná a golyóimat, ha csak egy ujjamat is rád tenném. – Ami teljesen igaz, de ennél többről volt szó. Sophia egy gyönyörű, fiatal nővé cseperedett, de a probléma az volt, hogy amikor ránéztem, még mindig egy tíz éves, nyurga lányt láttam, akinek Barbie babái folyamatosan Ian és az én hadifoglyainkká váltak.
         - Kitalálhattunk volna erre valami megoldást. Ian nem a főnököm. – Sophia elmosolyodott, a szempilláit rebegtette, kezét meg az alkaromon nyugtatta. Ó, határozottan biztos voltam benne, hogy több lett volna, mint boldog, ha megoldást találunk rá.
         Hónapokig próbálkozott, hogy észrevetesse magát velem, az apró, levágott szárú rövidnadrágjában takarította a házamat, és felajánlotta, hogy a nap bármely szakában vigyáz Lily-re, még éjszaka is. És annak ellenére, hogy ismertem az indítékai, hagytam, hogy csinálja. Ha ettől farok lettem, akkor ez van. Nem fogom visszautasítani a segítségét. Mindketten tudtuk, hogy szükségem volt rá, biztosan gondoltam, hogy a remény éltette, hogy majd meggondolom magam róla. Rólunk.
         - Fejezd be a vacsorádat, Lily. Társaságom lesz ma este.
         - Lexa visszajön? – Lily arcán vigyor jelent meg, amikor bólintottam.
         - Ki az a Lexa?
         Ki volt Alexa? Ez egy nagyon jó kérdés. Egy lány, akinél a való életben pokolian esélyem sincs. Egy lány, akinek olyan az arca, mint egy angyalnak, és olyan a teste, ami bármely pornó sztárral vetekszik. Valaki, aki édes a húgomhoz, és valószínűleg képes összetörni a szívemet e folyamat során. – Csak egy barát. – Mondtam.
         Sophia a szemét forgatta. – Uh, huh, barát a seggemet. – A tenyerét a szájára csapta. – Úgy értem, popsimat. – Lenézett Lily-re, aki mostanra már kuncogott. – Egy kicsit összetakarítok neked. Menj, készülődj a randidra, hapsikám. – Csapott a seggemre.
         - Kösz, Soph. – Kicsoszogtam a mosókonyhába, beledobva az átizzat edzőcuccomat a mosógépbe. – Rendet raktál a szobádba, Lils? – Kiabáltam a folyosóról. Próbáltam úgy kezelni őt, mint egy normális gyereket amennyire csak lehetséges volt. Azt akartam, hogy amikor felnő, független és magabiztos legyen, nem gondolva arra, hogy bármiben is különbözik a többiektől, vagy hogy képtelen gondoskodnia magáról. Végül, el fog jönni az a nap, amikor nem leszek ott, hogy segíthessek neki. És ez olyasmi volt, amire még csak gondolni sem akartam.
         Hallottam, ahogy a szobájába iramodott, és mosolyogtam, miközben elindítottam a mosást.
         Amikor besétáltam a nappaliba, Sophia-nak már lófarokba volt kötve a haja és levette a bő melegítő felsőjét, így csak egy testhez simuló pólóban és egy farmerben maradt. A házban rohangált, a nappaliban törölgetett, felkapkodta a szétszóródott dolgokat és gyakorlatilag bemutathatóvá varázsolta a lakást.
         Volt egy olyan érzésem, hogy csak azért sürgölődött itt, hogy felmérje a lányt, akivel állítólag randim volt. Még csak nem is voltam benne biztos, hogy ez randi volt-e. Nem tudom, mi késztetett arra, hogy ezt mondjam. Talán, mert tudtam, hogy Alexa nem olyan lány, akivel csak alkalomszerűen kavartam.
         A bejárató ajtón való kopogás miatt megbizsergett a tarkóm, felállítva az ott lévő hajszálakat, és a várakozástól minden érzékszervem kigyúlt.
         Sophia az ajtóhoz kocogott, de megállítottam, hogy kinyissa azt. – Majd én.
         Hátralépett és a csípőre tette a kezét. – Természetesen.
         Megráztam a fejemet és mély levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót. Alexa lélegzetelállítóan szép volt. Egy rövid-ujjú tengerészkék ruhát viselt, ami körbeölelte a domborulatait és pontosan csak egy kicsivel ért a térde fölé. Lábai barnák és formásak voltak és egy pár szexi ezüst szandálban végződtek. Egyszerre nézett ki szexinek és ártatlannak. – Gyere be. – Hátraléptem, hogy beengedjem őt. Mögöttem Sophia megköszörülte a torkát, én meg elszakítottam a tekintetemet Alexa-ról.
         - Ő itt Sophia – egy barát Lily-nek és nekem, - a fiatal nő felé mutattam. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő és Alexa furcsán bámulták egymást, felmérve a másikat. – Sophia már megy is. Kösz a mai napot, Soph.
         Mosoly kúszott az ajkaira, valamint egy önelégült kifejezés telepedet az arcára. – Holnap ugyanekkor?
         - Nem. Megoldom. Emellett, nem szeretem, hogy kihagysz órákat, azért, hogy Lily-re vigyázz.
         Elvette a kanapéról a táskáját és a pulóverét és azokkal védte a testét. – Caden James, tudod, hogy bármit megteszek érted. – Gonoszul rám mosolygott. Nem hagyott kétséget bennem, hogy megpróbált burkoltan célozgatni, Alexa kedvéért, hogy több volt a barátságunknál. Nem volt. Soha, és soha nem is lesz, annak ellenére, hogy mennyire próbált elcsábítani engem.
         Amikor Sophia elment, Alexa idegesen babrált a bejáratnál, a táskája szíjával játszadozott. Levettem azt a válláról. – Héj, ő a legjobb barátom kishúga. Ennyi. Rendben?
         Engedelmesen bólintott, hangja alig volt több suttogásnál. – Rendben. – Kilépett a pántos magas sarkú szandáljából, amitől néhány centivel kisebb lett, és követett engem be a házba.
         Lily épp akkor kopogott végig a folyosón, és Alexa letérdelt, hogy egy hatalmas ölelésbe zárja őt. Lily a napjáról csevegett, és Alexa bólogatott, meg kuncogott, megállítva, hogy kérdéseket tegyen fel. Ijesztő volt látni, hogy Lily már most mennyire felnézett Alexa-ra. Ez édes volt, de ugyanakkor aggasztó is. Tudtam, hogy ha Alexa nem marad, akkor egy összetört szívű kicsi lányt fogok a karjaimban tartani.
         Megkérdeztem Alexa-t, hogy nem volna-e baj, ha Lily-t elrendeznénk éjszakára, és ő bólintott, majd elment, hogy segítsen neki a nyújtásban. Alexa leült a padlóra Lily-vel, megmutatva neki néhány új mozdulatot, amivel kinyújthatta a hátát és a lábait. Nézni Alexa-at, ahogy segít Lily-nek a gyakorlatokban, lassú kínzás volt, a hosszadalmas pillantásokkal, az alkalmi simításokkal a bőrén, majd végül ágyba dugtuk Lily-t.
         Alexa követett engem végig a folyóson a nappali felé. Néztem, ahogy kísérletképpen tett egy lépést oda, ahol helyet foglaltam a kanapén. Az összes oxigént kiszívták a szobából, a levegő megtelt feszültséggel, most, hogy a picurka gardedámunk már mélyen aludt.
         Hogy itt van velem – Lily-vel – baszakodott a fejemmel. Még csak el sem tudtam kezdeni megérteni az indítékait.
         Alexa az ajtónál izgett-mozgott, mintha megállt volna, hogy megtekintsem őt. A ruhája pont a térde fölött végződött, és a tekintetemet végigfutattam, fel- és le a meztelen lábán.
         - Csinosan nézel ki. – A hangom rekedtes volt.
         - Randim volt.
         Egy randin volt ma és az a seggfej elengedte őt? Mikor így volt felöltözve? A meztelen lábai barnák és formásak voltak, a lábkörmeit halvány rózsaszínűre festette. Lélegzetelállító volt.
         - Gyere ide, - utasítottam.
         Szót fogadott, átszelte a szobát, és megállt előttem, tágra nyitott szemeit lesütötte, hogy találkozzanak az enyémekkel. Egyetlen ujjhegyemet végigsimítottam a meztelen lábának hátulján, és éreztem, ahogy megremegett az érintésem alatt.
         - Szóval, mesélj nekem a randidról. – Folytattam a lusta simogatásokat a lágy bőrön a térde mögött.
         Nagyot nyelt és vett egy mély levegőt. – Elvitt a country klubba teniszezni, majd a teraszon ebédeltünk.
         - És most itt vagy, hogy egy másodrangú valakivel töltsd az idődet, mint amilyen én vagyok? – Éreztem, hogy összezárta a térdeit, hogy megtartsa magát. – Én nem tudok neked rózsákat és gyertyákat adni, vagy country klubot. A randi velem nem fogja magába foglalni a teniszezést. – Nem egészen voltam biztos benne, hogy miért erőltetem őt, csak hogy akartam az őszinteségét, így ugyanolyan bánásmóddal láttam el.
         - Nem? – kihívást fedeztem fel a hangjában, ami azonban gyenge volt.
         - Nem, cupcake. Sokkal inkább vagyok az a sörös, hot wings-es (forró/csípős csirke szárnyak) és a furgonomban szexelő típusú srác. – Gyorsan beszívta a levegőt és a térdei megremegtek. Mindkét karomat a lába köré fontam, hogy megtartsam őt az összeeséstől. – De miattad, valószínűleg kivételt tudnék tenni. – A tekintete fogva tartotta az enyémet és a levegő sűrűbb lett körülöttünk.
         - De mi van, ha nekem tetszik a sör és a hot wings ötlete? – Megint kihívás csendült a hangjában.
         Észrevettem, hogy kényelmesen kibújt a szex rész alól, és tudtam, hogy nem kellene, de a fenébe is, látni akartam a reakcióját. – A kivételt úgy értettem, hogy a furgonom helyett lehetne más, mert ki akarlak teríteni az ágyamra, ahol rendesen meg tudnálak baszni.
         Egy kis nyöszörgést szakadt ki belőle, és a lábai teljesen megadták magukat. Az ölembe vontam, inkább, mint hogy hagyjam, hogy egy kupacban a földre rogyjon.
         - Megvagy, - suttogtam a hajába. A szíve kibaszottul vert, és láttam, ahogy a pulzusa a nyakán dübörgött. Ez egy fontos fordulat volt. Megdöntöttem az állát, addig húztam őt, amíg az ajkai össze nem találkoztak az enyémmel, és lágyan megcsókoltam őt. – Mond el, mit szeretnél, Alexa.
         - Nem tudom.
         A homlokomat ráncoltam. – Nem tudod, vagy nem fogod? – Nagyot nyelt és lefelé fordította a tekintetét. Dolgoznunk kell majd ezen. De kezdjük az elején. – Együnk valamit. – Elmozdítottam őt az ölemből, így mellém került a kanapéra. – Maradjuk itt, vagy megpróbáljak keríteni egy bébiszittert, aki át tud…
         - Maradjunk itt.
         - Általában rendelni szoktam, miután Lily-t ágyba tettem. Mit szeretnél?
         - Bármi, amit általában enni szoktál, jó lesz.
         - Nos, az mindig sör és csirke szárny… - Elvigyorodtam és megemeltem az egyik szemöldökömet. Annyira nem tűnt sör és szárnyas lánynak.
         Habozás nélkül elmosolyodott és bólintott. – Jól hangzik.
         - Rendben lesz, ha egy kicsit tüzes?
         Bólintott, figyelmen kívül hagyva a célzásomat. – Csak amíg nem túl fűszeres.
         - Azt hiszem, tudod majd kezelni. – Találkozott a tekintetünk és fogva tartottam az övét. Nagy, kék szeme tágra nyílt és csak nézett rám. Olyan édes volt, hogy nem hátrált meg, és az őszinte kíváncsisága a kettőnk között lévő dologról felkavart valamit bennem.
         Előhúztam a telefonomat, hogy leadjam a rendelést. – Héj, Bill. Igen, igazából kettőt szeretnék a szokásos rendelésemből. – Felálltam és átszeltem a szobát. – Nem baj, ha itt vársz addig, amíg felkapom a kajákat? Csak néhány perc az egész.
         - Persze, hogy nem.
         Amikor visszatértem egy hatos csomag sörrel és a kajás dobozokkal, Alexa begyűjtötte a szalvétákat és tányérokat a konyhából. Ismét a kanapéra telepedtünk, hogy ott együnk.
         Kinyitottam azt a hatalmas dobozt, amibe a csirke szárnyak és a zeller pálcikák voltak, és a kávézóasztalra helyeztem őket. – Vegyél, amennyit csak akarsz.
         - Köszi. – Gyanakodva méregette a kaját, mielőtt az ölébe terítette volna a szalvétát. – Igazából még soha nem ettem ezelőtt csirke szárnyat, - vallotta be.
         - Soha?
         Megrázta a fejét.
         A fenébe. Ez a lány tényleg egy teljesen más ligában játszik. Valószínűleg még soha nem evett semmi olyat, ami nem igényelt eszközt. El akartam neki mondani, hogy ne aggódjon amiatt, hogy előttem összemocskolja magát, de meglepett engem azzal, hogy belenyúlt, kiemelt egy csirke szárnyat a dobozból és kíváncsian körbevizslatta, mintha azon gondolkozna, hogyan kezdjen neki.
         Néztem, ahogy óvatosan majszolta a húst, ami miatt szószosak lettek az ajkai és az ujjai. – Mm. Ez jó. – Meglepettnek hangzott. Azt nézni, ahogy lenyalja a szószt az ujjairól gonosz dolgokat művelt az ágyékommal.
         - Jó. – Felé löktem a szalvétákat. – Most pedig egyél.
         Folyamatosan lopott pillantásokat küldött felém a szeme sarkából, de viszonylag csendben ettünk. Kivettem egy sört a hatos pakkból és felajánlottam neki. – Szeretnél egyet?
         Bólintott. Lecsavartam a tetejét, és a kezébe adtam a kinyitott üveget. Azonnal a szájához emelte, valószínűleg le akarta öblíteni a kaja okozta égetést. A szárnyak fűszeresebbek voltak, mint általában, de nem panaszkodott.
         - Nem bánod, ha bekapcsolom a mecset? – kérdeztem, a távirányítóért nyúlva.
         Belenyúlt, hogy kivegyen egy újabb csirke szárnyat és egy fél biccentést adott válaszul.
         A meccsre kapcsoltam, sokkal inkább, hogy háttérzajul szolgáljon, mint bármi másért.
         Alexa előredőlt a helyén. – Mi az állás?
         - Szereted a focit? – Nem tehettem a meglepetés ellen, ami a hangomba kúszott.
         Bólintott. – Imádom a Bears-t. Focit nézni az egyetlen normális dolog volt, amit az apámmal csináltam. – Mosolygott.
         Ó. Egy lány, aki szereti a csirke szárnyakat és a sört, és most azt mondja nekem, hogy Bears rajongó is. Uram irgalmazz. Az elhatározásom, hogy távol tartom magam tőle, most még érdekesebb lett.
         Befejeztük az evést és eltakarítottam az ételt, de Alexa arra utasított, hogy a sört hagyjam. Mindketten elpusztítottuk a másodikat, és mivel pehelysúlyú volt, ami nyilvánvalóvá vált azáltal is, ahogy nekidőlt a kanapénak, befészkelve magát az oldalamhoz.
         Sokkal szórakoztatóbb volt, mint a játék, szabadon ordibált a Tv-nek, amikor a játékvezető rosszat kiáltott. Néztem, ahogy az ajkához emeli az üveget, és egy nagyot kortyolt belőle, és a kecses nyakának a mozgását, ahogy nyelt. Felcsúsztatta a lábait a kanapéra, én meg az ölembe húztam azokat. Ez a kapcsolat megragadta a figyelmét és megmozdult, így szembe került velem.
         - Cade? – suttogta a homályosan megvilágított nappaliban.
         - Már ettél. Most itt az ideje, hogy beszélgessünk, cupcake. – Gyengéden elkezdtem simogatni a lábát. – Mond el, mit akarsz.
         Előrehajolt és a kávézóasztalra tette a sörös üvegét, mielőtt ismét szembe fordult volna velem. Az ajkába harapott, mintha bizonytalan lenne magában, és mindenhova nézett, engem kivéve.
         - Ezt. Téged. Azt akarom, hogy… taníts meg engem. – Nagyot nyelt, a nyelve előbukkant, hogy megízlelje az alsó ajkát.
         Tudta egyáltalán, hogy mit is kért tőlem? Lehetséges, hogy értette? – Mire tanítsalak meg?
         - Hogy hogyan… szerezzek neked örömet.
         Az ujjaimmal finoman megragadtam az állát és felemeltem az arcát, így találkozott a tekintetünk. – Hogyan menjek el?
         - I-igen, - nyögte.

         Előrehajolt és egy édes csókot nyomott a számra, mire a farkam életre kelt a nadrágomban. Meg akarta érteni, hogyan szerezzen örömet egy férfinak, de a szexi ártatlansága garantálta azt, hogy nem kell majd túl keményen próbálkoznia. Szükségem volt arra, hogy kordában tartsam magamat, mielőtt lehúzom a bugyiját, és megmutatom neki, hogy pontosan mit is kell tennie.

26 megjegyzés:

  1. Nagyon vártam már! 😍
    Köszönjük! 😘💝

    VálaszTörlés
  2. Nagyon vártam már! 😍
    Köszönjük! 😘💝

    VálaszTörlés
  3. Na azthiszem túl vagyunk az előjátékon. Vagy az még csak most jön? :D Tetszik, hogy nem drámázzák túl. Bár Cadeben ott van a hamisítatlan ősember a birtoklási hajlamával. Amúgy totál ellentmondásos a pasi, mert emellett meg visszafogott. Érdekes és hát megkapó személyisége van. Igaz nem erre a történetre tettem annak idején a voksom, de szeretem. A fekete a fehér és Lily a kis szivárvány. :) Köszönöm a fordítást! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! En mindenféleképpen imádom a srácot. 😍❤️
      Lily meg egyszerűen ennivalóan édes. 💕

      Törlés
  4. Köszi,nagyon jó volt .Van ebben a srácban valami :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi,nagyon jó volt .Van ebben a srácban valami :)

    VálaszTörlés
  6. Köszi a folytatást!!!! Nagyon várom a következő részeket!

    VálaszTörlés
  7. helló most akarnám elkezdeni ezt a könyvet olvasni, van még több fejezet ugye?..és milyen napokon vannak?
    Előre is köszi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, meg vannak fejezetek. A Hard to Love új fejezetei vasárnaponként, a Rowdy fejezetei pedig csütörtökönként várhatóak. Jo olvasast! Remelem tetszeni fognak! 😊😘💕

      Törlés
    2. köszi :D alig várom a következő részt :P

      Törlés
  8. Köszönöm szépen már nagyon vártam.:-)

    VálaszTörlés