tag:blogger.com,1999:blog-16088432534458302522024-03-13T02:13:01.260+00:00Könyvmolyok kuckójaNew- és Young adult angol könyvek magyarul minden mennyiségben!Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.comBlogger120125tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-42376073069730597402019-09-12T14:46:00.001+01:002019-09-12T14:46:25.294+01:00Első fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwySeeVRYjM3S5PnduXoHCpTwW5l8yuc6Z0EHzjbNG1ReShl9tbb7kWCMtgOzmyDDAfOBrwlX0HsTr9x-qzHI37LmXIVK0QbX1NodJ7SNy_HiO7EGlbPFunD8ff5__1soYmEtCxTOa39w/s1600/covers_358839.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwySeeVRYjM3S5PnduXoHCpTwW5l8yuc6Z0EHzjbNG1ReShl9tbb7kWCMtgOzmyDDAfOBrwlX0HsTr9x-qzHI37LmXIVK0QbX1NodJ7SNy_HiO7EGlbPFunD8ff5__1soYmEtCxTOa39w/s320/covers_358839.jpg" width="202" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #ff3399; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Els</span><span style="color: #ff3399; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;">ő </span><span style="color: #ff3399; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Lowell arcán lévő kifejezés
elmondott mindent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hátradőltem az irodájában lévő széken,
idegesen játszadozva a vékony szálú barna hajam egyik tincsével. Kihúztam az
orrom alatt, és beszívtam a kedvenc samponom kókusz illatát. Már majdnem
elfelejtettem az édes aromát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Visszajöttek a laboreredményeid,
Kate. – Dr. Jackson Lowell először rám függesztette a tekintetét, majd a
szüleimre. – A fehérvérsejtszám 22.000.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, mit
csinálnak a szüleim. Az anyám szeme szorosan összecsukódik és apám a kezével
simogatja a hátát. Egy lágy sóhaj szaladt ki anyám száján, ami megtöltötte a
fülemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Üres tekintettel bámultam a lábamat.
Órákig tartó időnek tűnt, mire valaki megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez alkalommal milyen lehetőségeink vannak?
– kérdezte apám megtört hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tekintetemet Dr. Lowell-re emeltem. Az
ő pillantása az asztalára siklott. Levette a szemüvegét és az aktámra helyezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egy újabb kör kemoterápia. –
Tekintetét felém fordította, majd folytatta, - És vissza kell tenni téged a
csontvelő transzplantációs listára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam, nem tudtam mit is
mondhatnék. A gombóc a torkomban megnehezítette még a légzést is. Ezt a
szöveget már kétszer végighallgattam, de mégsem tette könnyebbé a helyzetet.
Feljebb ültem a széken, és bátorságot öltöttem magamra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mikor kezdem a kezelést? – kérdeztem,
hajamat a fülem mögé tűrve. Dr. Lowell-re koncentráltam. Mert ha a szüleimre
néztem volna, akkor összetörök. És ezt nem tehettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hétfőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: TimesNewRomanPSMT; font-size: 21.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: TimesNewRomanPSMT;">~*~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A leukémia visszaerőltette magát az
életembe, és csak úgy mint legutóbb, szükségem volt a boltból a megküzdési
mechanizmusomra – az új legjobb barátomra, mivel nem igazán rendelkeztem eggyel
sem. Amint elhagytam a kórházat, a Target parkolójába vezettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Besétáltam az írószer részlegre és
azonnal megláttam. Nem volt a nevem rányomtatva, mint az elsőre, és nem
rendelkezett bonyolult előlappal, mint a második. Ez tökéletes volt: fekete
színű piros rózsával az elején. A fekete a rákot jelképezi, míg a vörös rózsa a
harcot ellene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor hazaértem, az ágyamra vetődtem
és kinyitottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Október 29<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Kedves naplóm,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Egy év. Ennyi. Az elengedés vacak éve
és most visszatért. Nem tudom, hogy a testem kibír-e még egy kör kemót. És nem
csak erről van szó, hanem, hogy mentálisan képes leszek-e elviselni az ezzel
járó érzelmi zavarokat… ismét?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem
csak rólam van szó. Hét éve hol van, hol nincs kemós kezelés, ami a szüleimre
is hatással van. Annyi áldozatot tettek értem; hogy legyek képes még többet
kérni? Tudom, hogy ez hülyeség, de elképzelem, milyen lenne az életük, ha egy
egészséges lányuk lenne, nem pedig egy sérült. Szeretnek engem. Utálom, hogy
csalódást okozok neki,k mindazok után, amit értem tettek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Vörös
hajam végre visszanőtt és már a vállamig ér. Nem akarok minden reggel arra
ébredni, hogy egy csomó maradt a párnámon. Már elfelejtettem az érzést, hogy
keresztülszántok a tincseimen. Mi a jó a tiszta hajban, ha a csomók eltömítik a
lefolyót? Hamarosan ez is bekövetkezik. Minden. Egyes. Tinccsel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tizenhét
éves vagyok; tizenegy éves korom óta harcolok a leukémiával. De nem tudom,
mennyi ideig vagyok képes még harcolni ellene. Próbálok bátor lenni. Nem akarok
meghalni. Még soha nem csókolóztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Becsuktam a szemem és harcoltam a
közelgő könnyek ellen. Sajnálatot érezni önmagam iránt nem volt opció. Igen,
rákos voltam – semmi mást nem tehettem ellene, amellett, hogy elfogadtam ezt a
tényt. De egy zsémbes hang a fejembe egyre csak ezt hajtogatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Jól éreztem magam. Talán csak keveredés
volt a laboratóriumban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Vagy talán a számok tévedtek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Miért én? Megint miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hogyan érezhettem magam ennyire jól, ha
a rák pusztítja a testemet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sóhajtottam, majd a hátamra fordultam
és a mennyezetet kezdtem bámulni. Igen, még mindig fehér. Letöröltem az
arcomról a könnyeket. Csak épphogy elkezdtem élni egy életet. És most, újra
kitaszított lettem. Az élet szívás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ahelyett, hogy az önsajnálatban
dagonyáznék, megkíséreltem néhány értelmetlen feladatot, hogy lefoglaljam a
gondolataimat. Felálltam, majd felráztam a párnámat, amit az ablak alatti kis
helyemre tettem. Amikor ezzel végeztem, kisimítottam az átlátszó függönyömet,
ami egy kis árnyékot vont a sarokban a padlóra. Nem segített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Vacsora alatt észrevettem édesanyám
püffedt szemét. Utáltam azt a feszültséget, amit a betegségem okozott. Olyan
keményen próbált erősnek mutatkozni – na meg pozitívnak. De azok a szemek
másról árulkodtak. A harc az én feladatom volt, a túlélés az övé. Apa nem
dobált székeket, ami jó jel volt, mert ezek szerint jobban fogadta ezt, mint a
legutóbb. Csendben ült, és tartózkodóan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egyikünk sem evett sokat. Az étvágyunk,
épp úgy, mint az üdülési alapunk, a teszteredmények után eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A hétvége lassabban ment, mint egy
gyászmenet – sajnálom, rossz vicc volt. Belecsúsztunk egy kábulatba, úgy tűnt
mindannyian megbirkóztunk a hírrel, azzal, hogy elkerüljük azt, ami számomra
megfelelő volt. Apa elment dolgozni a belvárosba Des Moines-be. Anya a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szebb Otthonok és Kertek Magazinját</i>
olvasta, és a virágoskertben tevékenykedett. Én leírtam még néhány oldalt a
naplómba, mielőtt a konyhába mentem vegetálni. Elég hamar kihánytam a belemet,
ezért úgy döntöttem, hogy valami édes és totálisan egészségtelenben keresek
némi élvezetet. Felmarkoltam egy adag sütit és egymagamban ettem meg az
egészet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ahhoz, hogy barátokat szerezzen valaki,
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">emberek </i>körül kell lenni – nem a
kórházban. A kezelések miatt annyira hiányzott az iskola, hogy beiratkoztam a
nyári suliba, hogy megpróbáljak lépést tartania a többiekkel. Működött, de csak
azért, hogy a tízedik osztályba kerüljek – egy évvel később. Elég biztosra
vettem, hogy az egész iskola tudta, hogy leukémiás voltam. Sajnáltak engem, így
nem mondtak semmit. Nem hiszem, hogy egyáltalán tudták volna<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> mit</i> is kellene mondaniuk. Én voltam „a
rákos lány, aki kopasz volt.” Megértettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia, Kate, - mondta Leslie, ahogy
Hétfő reggel besétáltam az apró kórházi szobába. Már kiérdemeltem azt, hogy
minden nővért és kórházi dolgozót a keresztnevén szólítsak ezen az emeleten. –
Komolyan reméltem, hogy soha többé nem látlak többet itt téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is. – Ültem le a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Anya megengedte, hogy egyedül jöjjek.
Az ittléte egyáltalán nem tette volna könnyebbé a dolgokat, és mostanra már
elég idős voltam ahhoz, hogy egymagam jöjjek a saját időpontomra. Semmi szükség
nem volt arra, hogy egy héten órákat töltsön el várakozással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összeszorítottam a szemem, ahogy Leslie
bedörzsölte a kezemet alkohollal, mielőtt behelyezte az intravénás tűt. Attól,
hogy néztem, a gyomrom összeszűkült. Érezni, ahogy a tű átszúrja a bőrömet,
nagyon rossz volt, és ez emlékeztet engem arra, hogy mennyire valóságos is ez
az egész. A központi vonal, a sok vizuális emlékeztetőből az első számomra,
amit hamarosan hozzá fognak kapcsolni a mellkasomhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Minden kész, - jelentette be Leslie.
– Dr. Lowell néhány percen belül itt lesz. Biztos vagyok benne, hogy nincs, de
meg kell kérdeznem – van bármi kérdésed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem voltak kérdéseim. Tény, hogy
mostanra már tankönyvet írhatnék az eljárásról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megráztam a fejemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leslie leült mellém a kanapéra és
ujjaival megsimította a hajamat. – Gyönyörű a hajad, Kate. Nagyon tetszik ez a
fazon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A hajam rétegekben hullott alá, és
teljesen közre fogta az arcomat. – Köszönöm. – Legutóbb, amikor a hajam
elkezdett kihullani, Leslie itt ült velem, fogta a kezemet, miközben sírtam.
Tudtam, hogy ez csak egy haj, de az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én</i>
hajam volt. Nemsokára úgy néztem ki, mint egy kicsi kopasz öreg férfi. A
parókáktól viszkettem. Volt egy, ami teljesen hasonlított az eredeti
hajszínemhez, de utáltam azt hordani. Az emberek megbámultak, amikor közösségbe
mentem, mert sajnáltak engem. És ez idegesítő volt. Nem a bámulások vagy a
suttogások, de még csak nem is a csend miatt. Nem akartam, hogy az emberek
sajnáljanak engem. Én egy harcos voltam. Legyőztem a rákot kétszer, és ismét
meg tudtam tenni - legalábbis ezt mondtam magamnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Lowell sétált be a szobába, és
küldött felém egy halvány mosolyt. Az aktámat tartotta a kezébe, de nem nézett
rá. Valószínűleg már fejből tudta. Egy másik nővér, akit még nem ismertem, állt
mellette. Fiatal és csinos volt a sötétbarna hajával és megnyugtató mosolyával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia, Kate, - kapcsolta fel a
fejlámpáját. – Ő itt Tammy. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar meg fogjátok
ismerni egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia. – Bólintottam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szóval, készen állsz? – Kérdezte Dr.
Lowell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Éppen annyira, amennyire lehetek, azt
hiszem. – Ki az, aki valaha is készen állna arra, hogy felnyissák és csöveket
ültessenek a vénáiba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leslie megpaskolta a vállamat. – Te
vagy az én hősöm, - suttogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kicsúsztattam a jobb kezemet a
melltartóm pántjából és a felsőm ujjából. Az eljárás alatt végig ébren leszek,
de komolyan azt kívántam, bárcsak ki lennék ütve. A helyi érzéstelenítő miatt
nem éreztem fájdalmat. A húzogatást azt viszont éreztem. Ó, és hallottam az
apró eszközöket és azt, ahogy a fém tálcán koppantak. Egyedül ezek a hangok is
elegek ahhoz, hogy émelyítőnek hassanak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leslie egy alkoholos törlőkendővel
letörölte a mellkasom jobb oldalának bőrét. Az alkohol szaga örökre beleégett
az orromba, úgy mintha valaki kezdőbetűket karcolt volna egy ezüst flaskába –
amiből biztos vagyok benne, hogy nem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">dörzsölésre</i>
használták az alkoholt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egy kis szúrást fogsz érezni, -
mondta Dr. Lowell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szúrást? Nem gondoltam, hogy egy hatalmas
tűvel beledöfni valakinek a mellkasába már többszöri alkalommal lehetett úgy definiálni,
mint szúrást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Vettem egy mély lélegzetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leslie fogta a kezemet, és minden
alkalommal erősebben szorítottam, ahogy a helyi érzéstelenítőt belém
fecskendezték. Könnyek formálódtak a szemhéjam mögött, de visszaküzdöttem őket.
Erősnek kellett lennem. Ez semmiség volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor Dr. Lowell befejezte, az asztal
mozogni kezdett. A fejem lassan lesüllyedt, míg a lábam felemelkedett.
Mellettem Leslie egy pillanatra sem engedte el a kezemet. Lágy pillantása erőt
adott nekem. A másik kezemet ökölbe szorítottam olyan keményen, ahogy csak
tudtam, majd lassan kiengedtem az ujjaimat. Az egyenletes légzésre
koncentráltam. A szememet csukva tartottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Lowell elkezdett dolgozni. Pontosan
tudtam, mit fog csinálni. Először is behelyezte a tűt a mellkasomban lévő
vénába. Majd Tammy segítségével, egy vezetőhuzalt helyez a vénába. Ezután egy
kis vágást ejt a mellkasomon, meg a nyakamon. Ez volt az a rész, amit nem
bántam. Nem éreztem semmit, amikor megvágott. A következő résztől viszont
rettegtem. Leslie tudta ezt, legutóbb Tammy pozíciójában volt, így megragadott
egy kis fehér szemetest és a számhoz emelte – csak a biztonság kedvéért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Lowell becsúsztatta a központi
szálat a mellkasomon lévő másik szúrásba majd kivezette a nyakamon lévő lyukon.
Éreztem a nyomást, amit okozott. A gyomrom összeszorult, és a szám megtelt
nyállal. Megpróbáltam visszatartani. Tényleg. De nem sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Gyerünk Kate, - bíztatott Dr. Lowell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szemetesbe hánytam. Szerencsére a Blank
Children Kórház harmadik emeleti ápolónői hozzászoktak ahhoz, hogy az emberek
kidobják a taccsot. Leslie megtörölte a számat egy nedves kendővel, amit még
azelőtt vett magához, hogy leült volna. Hátrafésülte a hajamat és sóhajtott.
Bólintottam felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A művelet további része gyorsan
történt. Nem nyitottam ki addig a szemem, amíg az öltések az új vágások körül a
helyükre nem kerültek. A főszál máris furcsának hatott, de tudtam, hogy ez is
csak egy újabb függelék lesz, amit majd megszokok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Minden rendben, - mondta Dr. Lowell,
miközben egyenesbe hozta az ágyat. – Fel tudsz ülni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leslie, aki még mindig fogta a kezem,
segített felülni. Egy kicsit szédültem és a fejemet is nehéznek éreztem. A
szoba forogni kezdett. Megráztam a fejemet és Leslie visszafektetett. Égő érzés
kúszott fel a torkomban, így kétszer egymás után megszorítottam Leslie kezét,
hogy jelezzek neki – ez volt a mi kis saját kódunk. Ez volt az ára annak, hogy
egy nővér volt a legjobb barátod. Amint oldalra fordultam, Leslie már oda is
hozta a szemeteszsákot. A legrosszabb része igazából nem is a hányás volt;
hanem a késői epe utóíze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elengedtem Leslie kezének szorítását és
mindkét karomat a szemem elé húztam. Mélyeket lélegeztem, majd a levegőt kis
adagokban fújtam ki. Csak szükségem volt egy percre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Legelső alkalommal, Dr. Lowell
megmutatott nekem egy videót az eljárásról, és én pánikba estem. Majdnem
sikítva szaladtam ki az irodájából. És meg is tettem volna… ha először nem
ájulok el. Amikor felkeltem, már a helyén volt a vezető szál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A második alkalommal, sírtam és hánytam
az egész beavatkozás alatt. Mindent figyelembe véve, ez alkalommal királyul
viseltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Lenyúltam és akaratlanul megérintettem
az új függelékemet. Tudtam mit fogok érezni, de a kezem önmagától mozgott. Érezni
azt itt, azt, hogy kiáll a mellkasomból, mint valami lámpazsinór, az egészet
csak még valóságosabbá tette. Mostanáig nem volt nehéz meggyőzni magamat arról,
hogy az elmúlt pár nap csak egy álom volt. Egy álom, amiben megpofoztam magamat
és felébredtem. Most, hogy tűket és vezetékeket húztak át rajtam, nem tudtam
többé úgy tenni. Valóság volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Készen állsz, hogy lemenjél a
röntgenbe? – kérdezte Dr. Lowell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sóhajtottam, és engedtem, hogy Leslie
felsegítsen. Dr. Lowell addigra már hozott egy tolókocsit is. Utáltam, hogy a
kórházban mindenhová ezzel megyek, de őszintén, nem volt erőm sétálni. Beleültem,
mint egy jó páciens, és hagytam, hogy Leslie levigyen engem a második emeletre,
ahol a technikusok röntgennel megnézik az új dekorációmat, megbizonyosodva
arról, hogy a megfelelő helyen volt-e. Nekem semmi kétségem nem volt afelől,
hogy tökéletes helyen volt. Dr. Lowell volt az egyik legjobb gyerek onkológus
az országban. Ezért költöztünk ide.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Miután megerősítették a szál hibátlan
helyzetét, Leslie leragasztotta. Begurított engem egy másik kisebb szobába,
ahol kanapék, egy ágy és egy 152 cm-es tévé lógott a falon. Egy bőrkanapéhoz
mentem és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. A fekete naplóm az ölemben pihent,
készen állva a következő fejezetre. Leslie a kemós folyadékot az újonnan
elhelyezett vezető szálhoz csatlakoztatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Alma vagy narancslé?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Narancs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az egészet meg kell innod, Kate, -
figyelmeztetett Leslie. – Ismerlek. Ma senki más nincs itt, hogy megadhassa ezt
neked, és utálom kitakarítani a szemetest, ha tele van gyümölcslével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szememet forgattam. – Rendben.
Megiszom mindet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- És hozok neked egy kis kekszet is. –
Kisétált az ajtón, mielőtt vitatkozhattam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mivel egyedül lettem, kinyitottam a
naplómat és elolvastam az utolsó bejegyzést. Le kellett írnom, hogyan érzem
magam, de most csak zsibbadtságot éreztem – és egy kis éhséget. Annak ellenére,
hogy nem akartam bevallani, hálás voltam, hogy Leslie felajánlott egy kis
kekszet. Utáltam kellemetlenséget okozni neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A tollammal játszottam, a papíron
pattogtattam, majd a végét kezdtem el rágcsálni. Nem tudtam, mit írjak. Az
agyam üres volt. Nem, nem akartam itt lenni. Igen, ez tényleg szívás volt. Ez
volt mindenem. Talán az üres gyomromat hibáztathattam. Kívülállónak éreztem
magamat – egy másik ok az álom ellen – mint egy szellem, aki kívülről nézi
önmagát, mint egy idegent. Nem volt kapcsolat. Valószínűleg ez az, amit úgy
neveznek, hogy „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">testen-kivűli-élmény”</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az ajtó kattanása visszahozott engem a
zsibbadt világból. Talán a keksz és a narancslé megmozgat némi valós érzelmet,
amit majd leírhatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm, Leslie, - mondtam,
felpillantva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szívem ezelőtt technikailag sosem
állt meg, legalábbis így gondoltam (és meglehetősen biztosra tudom <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ezt</i>), de a látványára, kíváncsi voltam,
hogy megtörtént-e. Olyan volt, mint azokban a filmekben, ahol a nő meghal, és
egy szuperdögös pasi elkezdi az újraélesztést. Majd a szíve hírtelen újra
elkezd verni, szeme rebegve kinyílik, és az első dolog, amit meglát, az álmai
férfija, aki szájból szájba lélegezteti. Sajnos a gyönyörű, piszkos-szőke hajú,
zafír szemű valaki, aki az ajtóban állt, nem csókolt meg engem. A többi
pontosan olyan volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó, sajnálom. Nem tudtam, hogy bárki
is van itt. – Mosolyodott el. – Szia. Damien vagyok.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-65399453099725726192019-08-21T18:11:00.002+01:002019-08-21T18:11:50.932+01:00Hetedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Hetedik</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Asa<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Arra ébredni, hogy egy meleg test vesz
körül nem volt újdonság a számomra. Arra ébredni, hogy egy olyan test vesz
körül, amibe bele akartam fészkelődni, újra és újra elveszíteni magamat benne
és soha el nem engedni – nos, ez volt az első alkalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egymással szemben feküdtünk a keskeny
ágyon, és Royal az állam alá dugta a fejét, így a lélegzete csiklandozta a
torkomat. A karja a mellkasomon pihent és az egyik hosszú lábát átvetette az
enyémen. Szorosan egymáshoz simultunk úgy, ahogy két ember csak képes, anélkül
hogy szexelnének és a reggeli erekcióm nagyon ragaszkodott hozzá, hogy
kihasználjam ezt a helyzetet. Kettőnk között lüktetett ott, ahol a csípője
gyakorlatilag összekapcsolódott az enyémmel. A lelki nyugalmam számára ez
túlságosan bensőséges helyzet volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szeretem a szexet – nagyon – és nem
idegenkedtem attól sem, hogy megosszam bárkivel is az ágyamat egy éjszakai
alváshoz. Profi voltam abban, hogy a saját érdekemet nézzem, és szép szavakkal
és kedves mosollyal hatástalanítsam a kellemetlen helyzeteket, szóval
rendszerint nem kellett aggódnom a reggeli katasztrófák miatt. Tény, hogy
általában alig vártam, hogy megismétlődjön a mutatvány, amikor felkel a nap, de
valahogy tudtam, hogy ha világos napfényben végigmegyek ezen Royal-lal, az
megváltoztatná a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Már éreztem, ahogy a kezem a dereka
finom görbületére akart tévedni. Ahogy a bőröm bizsergett és életre kelt ott,
ahol hozzá ért. Egyszerűen csak nézni akartam őt teljes meztelenségében és
tüzes szépségében, miközben hozzám simult. Én abszolút semmi komolyat nem
tudtam erről a lányról, azon felül rossz hatással voltunk egymásra… nem
beszélve arról, hogy soha nem leszek jó senki számára sem, különösen neki nem.
De sajnos se a testem, sem az agyam nem értett egyet ezzel a ténnyel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Minden egyes sejtem megfeszült és
feltekeredett, készen arra hogy lecsapjak, amikor álmában a nevemet motyogta,
és még közelebb fészkelte magát hozzám. Komolyan el akarta érni, hogy elmenjek pusztán
attól, hogy rajtam lélegzett, így felsóhajtottam és olyan finoman, ahogy csak
tudtam leemeltem magamról a kezét. Szükségem volt egy kis térre, mind
fizikálisan, mind érzelmileg. Túlzottan könnyű volt elveszni benne, és az a
tény, hogy ennyire erős és óvatos volt ahhoz, hogy eljusson oda, amit akart,
annak ellenére, hogy elmondtam neki, hogy egy olyan beindulás lesz a vége, mint
még soha. A nők üldöztek engem ezelőtt, gyakran azért, mert én azt akartam. De
én még soha nem üldöztem senkit, és végül elkapott egy nő, aki ismerte az
összes szabályt. Egyrészt imádtam, másrészt megrémültem a bátorságától.
Lehetetlenség volt nemet mondani neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fogalmam sem volt arról, hogy mennie
kellett-e dolgoznia vagy sem, így úgy döntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt,
majd felhívom Nash-t hátha ki tudja menteni a lány táskáját a kocsijából. Ez
egy olyan hívás volt, amit nem szívesen ejtettem meg. Már előre láttam a
zavarodott és aggódó tekintetek tüzét, amik a barátaink szeméből fognak sütni,
amikor világossá válik, hogy Royal és én együtt töltöttük az éjszakát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Persze mind a ketten felnőttek voltunk
és az sem volt titok, hogy több utánam jött, de most hogy megtörtem a pecsétet,
elvettem, amit felajánlott, egy teljesen másik játék vette kezdetét, ami
finomabb és sokkal nyilvánvalóbb figyelmeztetésekkel rendelkezik, a tekintetben
hogy jobban kezeljem a jogait és jobb, ha nem teszek semmi olyasmit, amivel
bánthatnám őt. Természetesen nem is akartam bántani őt, pont ezért kerültem az
ilyen kapcsolatot vele ameddig csak emberileg lehetséges volt. De most nem volt
más választásom. A határok már hivatalosan is összemosódtak és tudtam, hogy
valahol az út során ez egy élve elégés volt mindkettőnk számára. Pont így
működnek az én világomban a dolgok,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>és
jobb ha elfogadom őket, mintsem vak és elpusztított legyek, amikor a baleset
megtörténik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megmostam a fogamat, majd olyan melegre
állítottam a zuhanyzóban a vizet amennyire csak lehetett, majd beléptem a
vízsugár alá. Korán volt még számomra, hogy felkeljek, de a sürgető erekcióm és
az örvénylő elmém nem hagyta volna, hogy visszamenjek az elfoglalt ágyamba szex
vagy verekedés nélkül. A víz elég volt ahhoz, hogy teljesen felébredjek és
tisztában voltam azzal, hogy visszafogtam egy kis nyögést, amikor rádöbbentem,
hogy mostantól minden alkalommal, amikor a zuhanyzóba lépek Royal-t fogom
elképzelni, ahogy engem néz azokkal a nagy, csokoládébarna szemekkel, amik
örökre az agyamba égtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kellemetlenül kellett volna érintenie
és zavarba ejtenie. Ehelyett felháborodott volt és annyira igazságos. Egész idő
alatt tudtam mit teszek, éreztem a tűzet, és keményen neki akartam préselni
magamat, amit a gerincem tövében éreztem. Azt is tudtam, hogy nem fog csak úgy
tétlenül ülni és várni rám, míg én a fürdőben vagyok. Kíváncsi és
problémamegoldó természete volt, így tudtam, hogy műsort akart látni, amikor a
keresésemre indult. Azzal viszont nem számoltam, hogy ott fog állni és nézni,
vagy azzal, hogy mennyire nevetségesen beindít ezzel a cselekedettel. Én
egyszerűen csak próbáltam bebizonyítani a lényeget, hogy meglássa milyen is
vagyok valójában és hogy mennyire kevésbé veszem figyelembe az érzéseit. Csakhogy
megfordította a játszmát, csinált valami sokkal többet; az olvasztott
cukor-színű szemei és a dühös duzzogása között tett valami egészen mást. Persze
úgy mondtam ki a nevét, mint egy átkot, miközben elélveztem, és azt is tudtam,
hogy addig nem fogja elhagyni a lakást, amíg ágyba nem viszem őt. De azután
annyira ártatlanul és bizakodóan bújt hozzám, miközben elaludt, és csak úgy
mint mást, a szexet is valami többre fordította. Az egészet valami mássá
formálta, beleértve engem is, és emögött túlságosan nagy veszélyt éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A víz már majdnem leforrázott, ahogy a
fejemen át végigfolyt a vállamon, de jó érzés volt és ellazította a megfeszült
izmaimat. Elfordítottam a fejemet és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor
belépett mellem a zuhanyzóba, be a vízsugár alá. A víztől a mahagóni színű haja
szinte feketének tűnt és a szemöldöke szinte a hajáig szaladt, ahogy felnézett
rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Minden rendben van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ugyanezt kellett volna nekem is
kérdeznem tőle. Ehelyett kinyújtottam a kezemet, és a két karom és a csempézett
fal közé zártam, miközben a forró víz tovább zuhogott ránk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Csak elképzeltem az előadást, amit
majd kapni fogok, amikor felhívjuk Nash-t, hogy szabadítsa ki a kocsidat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nedves kezei a mellkasomat simogatták,
amit biztosra vettem, hogy megnyugtatásnak szánt, de helyette a már így is
kemény farkam még keményebb lett. Nem hiszem, hogy figyelmen kívül tudta volna
hagyni, hiszen ott lüktetett kettőnk között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem lesz annál rosszabb, mint amilyen
most, mert biztos vagyok benne, hogy Saint elvisz. – A hangja még mindig
álmosan csengett és elnehezült valamitől, amit nem akartam megfejteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy kicsit lehajtottam a fejem, amitől
a víz végigfolyt az orromon le a nyitott ajkaihoz, majd csendesen azt mondtam,
- Hallgatnod kellene rá. Bármit is mondjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Meg akartam csókolni őt, mert meg
kellett. Túlságosan csábított a maga teljes nedvességében és meztelenségében,
ami közvetlenül itt állt előttem. Sokkal jobban nézett ki így leöltözve és
smink nélkül. Nedvesen és meztelenül, mint amilyen most is volt, nincs is ennél
szebb látvány, mint ez a nő. Lehetetlenség lett volna nem hihetetlenül
szerencsésnek éreznem magamat, hogy itt volt velem, és nem más okból csak azért
mert itt akart lenni. Nem azért mert trükkel és ravaszsággal csaltam ide. Épp
az utolsó pillanatban rántottam magamhoz, mielőtt elfordította volna a fejét, így
előrehajoltam, hogy az ajkát a mellkasomhoz nyomjam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hallgattam rá, amikor azt mondta
nekem, hogy legyek óvatos, hogy vigyázzak minden lépésemre veled kapcsolatban,
mert kiszámíthatatlan vagy? Saját magad mondtad ezt el nekem hetekkel ezelőtt.
Hallottam a figyelmeztetéseket és én magam döntöttem úgy, hogy vállalom a felelőséget.
– Felemelte a fejét, hogy rám nézzen, és arra gondoltam, lehetséges, hogy egy
kicsit bele is szerettem, amikor kipislogta a vizet a szeméből és felmosolygott
rám. – De még nem mostam meg a fogamat és nem hiszem, hogy el akarlak ijeszteni
a reggeli leheletemmel, miután megkaptalak ott, ahol akartalak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elnevettem magam. Kizárt dolognak
tartottam, hogy bármi, mint a reggeli lehelet valaha is elvonhatná a
figyelmemet a lenyűgözőségéről, de aranyos volt, hogy ilyen mindennapi
bizonytalanságokkal rendelkezik, mint mindenki más. Annyira könnyen lehetett
volna egy olyan lány, aki tudta hogyan ússzon meg egy gyilkosságot kizárólag a
kinézete alapján, így egyben üdítő és imádnivaló is volt, hogy ő egyáltalán nem
ilyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Úgy gondolom, hogy több kell, mint egy
kis szájszag, hogy bárkit is elijessz magadtól, Vöröske. – A hangom érdesen
szólt az akaratom ellen. Tett valamit velem, ami miatt küzdeni akartam az
összes szokásos seggfej hajlamom ellen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felnevetett majd nyelvével
végigszántott a mellbimbómon, amitől levegőért kaptam, eközben ujjaival a
hasizmaimon vándorolt, ahol érintése nyomán az izmok megfeszültek és
elernyedtek. Nagyon meg akartam csókolni őt, de mielőtt felkaphattam volna,
letérdelt előttem és a farkam már a szájában is volt. A pokolba is, kizárt
dolog volt, hogy ezek után képes lettem volna bármilyen értelmes gondolatot
megfogalmazni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A forró víz és a még forróbb szája
között, és attól ahogyan szexin és nedvesen térdelt előttem, nem hittem volna,
hogy nagyon sokáig tartana a dolog. Ujjaimat a nedves hajába fontam, lehunytam
a szemem és megpróbáltam feleleveníteni az életemben bármit is, ami ennyire jó
lett volna. Attól, ahogy a nyelvével a hegyén körözött és végigszántott minden
redőn, a szívem a fülemben dobolt. Amikor a keze is csatlakozott és felfedező
útra indult a lábam között, komolyan koncentrálnom kellett, hogy állva
maradjak, mert a gyönyör szó szerint térdre kényszerített. A torka mélyéről
elégedett hang tört fel végigvibrálva a keménységemen, ami eltűnt a megduzzadt
ajkai között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Finoman meghúztam a hosszú haját, ami
az ujjaim köré tekeredett, és rekedt hangon azt mondtam, - Abba kell hagynod,
ha akarsz még ezzel egy menetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Éreztem a farkamon, hogy mosolyra
húzódik a szája, majd a kezét is bevetette és a szájával együtt mozgatta,
amivel egy férfit teljesen használhatatlanná tett. A térdeim remegtek, miközben
elélveztem ismételten a nevét nyögve. Egy elegáns mozdulattal felállt, a víz
végigcsorgott meztelen alakján, amitől egy elégedett szirénnek tűnt, aki nagyon
is jól tudta, hogy mennyire tönkre tett. Megpróbáltam levegőhöz jutni,
kitisztítani a fejemet a ködtől, miközben ő hátat fordított nekem és felkapta a
sampont, amit a zuhanyrózsa alatt egy kis polcon tartottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- El kell hoznom a kocsimat és
hazamennem. Este dolgoznom kell és a műszakom előtt még be szeretnék ugrani
Dom-hoz is. Nincs időm egy újabb menetre, de esőszünetet kérek. – Lényegre törő
volt. A múlt éjszaka róla szólt, a ma reggel meg rólam. – Figyelembe kellene
venned, hogy néhány játék mindig élvezetesebb, ha azt két ember játssza<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elkezdte mosni hosszú haját és tudatlanul
vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egy reszkető, remegő
csonthalmaz voltam mögötte. Soha senkinek nem ajánlottam fel semmit, anélkül,
hogy elvártam volna valamit cserébe, általában többet is, mint amit adtam. Nem
tudtam kontrollálni az össze-vissza verdeső szívemet, így betettem minden
érzelmet, amit az önzetlen cselekedete eredményezett egy biztonságos helyre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összeszedtem magamat annyira, hogy
segítettem kimosni a csodálatos haját. Szinte felemésztettem a maradék
akaraterőmet is, hogy segítsek neki megmosakodni, ami ténylegesen azt
jelentette volna, hogy addig simogattam volna a kezemmel minden létező nedves
felületét, amíg már nehezen lélegzett volna, és vágytól csillogó szemekkel
nézett volna rám. Azon voltam, hogy visszaviszem őt az ágyba és visszatérünk a
kora-reggeli figyelmére és még másra is, de megrázta a fejét és kilépett a
zuhanyzóból. Elragadta az egyetlen törölközőt, amit a fogasra akasztottam, és
éles pillantást küldött felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Legközelebb, amikor itt vagy bent és
rám gondolsz, gondolj inkább erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sokkal több méltósággal viharzott ki a
fürdőszobából, mint bármelyik lány, aki egy szál törölközőben erre képes lett
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Most, hogy a víz már kezdett langyos
lenni és a tomboló vágyam is lecsillapodott, ténylegesen sikerült
lezuhanyoznom. Átordított az apró lakáson a telefonom feloldó kódját kérve. Még
csak nem is hezitáltam, amikor visszakiabáltam neki a számokat. Már régen
elmúlt az az idő, amikor el kellett rejtenem a dolgokat az életemben és sose
voltam elég hülye ahhoz, hogy büntető bizonyítékokat tartogassak egy olyan
valamin, ami legalább olyan könnyen feltörhető volt, mint egy mobiltelefon. Hallottam,
hogy beszélget valakivel, akit felhívott, hogy mentse meg őt, és nagyot
sóhajtottam, ahogy ott kellett állnom a fürdőszobai szőnyegen néhány percig,
hogy megszáradjak, mielőtt bementem volna az egyetlen kis szobába a lakásba,
hogy találjak valamit, amit felvehetek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A fotel karfáján ült, visszavette az edzőruháját
és a hosszú haját lófarokba fogta. Annyira frissnek és tisztának tűnt, hogy ha
nem lettem volna ott, el se hittem volna, hogy olyan mocskos és szexi dolgokat
tudott tenni a szájával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Alsónadrág nélkül felvettem egy
farmert. Soha nem hordtam olyat. Nem láttam értelmét még annak ellenére sem,
hogy Denverben hideg volt és gyakran átkoztam magam, amikor nem volt semmi
anyag a farkam és a hideg cipzár között. Találtam egy fekete melegítőt meg egy
kapucnis pulcsit, amit odadobtam neki, miután felvettem egy pólót. Egy
vigyorral az arcán elkapta, és odaadta a telefonomat, miközben leültem az ágy
szélére, hogy felvegyem a fekete csizmám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nash-t hívtad? – Válaszul bólintott,
miközben körbenézett a kupis lakásban, ami nappali fényben még rosszabbul nézett
ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem ilyen helyet képzeltem el a
lakásodnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Én se gondoltam soha, hogy ilyen helyen
fogok élni, de szar dolgok történtek. – Cora-val és Ayden-nel laktam, amikor
először ideköltöztem. Az elején egy kicsit hűvös volt a hangulat, mert Jet
sokszor eljárt, de utána Ayden mindig a seggemben volt. Utána azt gondolta,
hogy közöm volt a Bár kirablásához, szóval úgy döntöttem, hogy vagy elköltözöm,
vagy meg fogjuk ölni egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kezemmel végigszántottam a nedves
hajamon, amitől tüskésen állt állt minden irányba és vízcseppek potyogtak
mindenfele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ágyhoz voltam kötve, nem tudtam
dolgozni, mert eltört a lábam és még néhány alkatrész bennem. Semmi mást nem
tudtam csinálni, mint végigbicegtem a házat és az Interneten lógtam. Veszélyes
voltam, amikor nem volt mire koncentrálnom. – Nem tudtam elhinni, hogy mindezt
megosztom vele, nem azért mert aggódtam, hogy mit fog majd rólam gondolni,
hanem azért mert zsaru volt és egyenesen bevallottam néhány nem túl legális
tevékenységet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elkezdtem online játszani.
Folyamatosan az online póker oldalakon lógtam, nyertem majd vesztettem, mint
egy őrült. Fogalmam sincsen, hogyan fogom támogatni magam most, hogy
elhatároztam, egyenesen fogok élni, és ugyanakkor ez olyan könnyű eredmény lett
volna, hogy nem bántanék meg senkit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Keserűen felnevettem és felálltam,
miközben ő óvatosan figyelt engem. – Cora többször is benézett és megkérdezte,
hogy vagyok. Én minden alkalommal vagy kikapcsoltam a gépemet, vagy elcsoszogtam
máshová, mielőtt megláthatta volna, mit csinálok, de úgy hiszem tudta, hogy nem
vagyok valami jól. Eleget kerestem, hogy kifizethessem a kórházi számlámat, de
ahelyett hogy ezt tettem volna… - Megbizonyosodtam róla, hogy valóban rám
figyelt, hogy komolyan megértette, mennyire nagyon el voltam csesződve. – Ahelyett
feltettem az egészet egy lapra, mert nyerő szériában voltam. Elvesztettem
mindet. – Körbeintettem a kopár helyiségen és a minimalista dekoráción. – Úgy gondoltam,
akkoriban vesztettem el, amikor Ayden azt hitte közöm volt a Bárban történt rabláshoz.
Hetekkel ezelőtt komolyan el voltam cseszve, de amint Rome mentőövet dobott
nekem, elkaptam és rádöbbentem, hogy az egyetlen módja annak, hogy ne
süllyedjek újra és újra a saját hibámba az, hogy új életet kezdek a megmaradt
eszközeimmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összeráncoltam a homlokomat és lenéztem
a cipőm orrára. – Egész életemben, még amikor megpróbáltam segíteni magamnak,
vagy másoknak, akkor is elbasztam. Aznap, amikor Rome felajánlotta nekem az
állást a Bárban, azt mondtam magamnak, hogy élni fogok azzal, ami megadatott és
ennyi. Nincs több gyorsan-meggazdagszom- rendszer. Nincs több nagy-kockázatú
kísérlet, ami vagy fizet vagy nem. Azért élek itt, mert olcsó és közel van a
meló. Nincs kocsim, mert fizetem az adósságomat minden extrával együtt, ami
havonta adódik. Most először azt az életet élem, amit feltételeztem, hogy lesz,
ahelyett, hogy minden mással próbálkoznék, és azt az életet élem, amit mindig
is hittem, hogy kellene. Érted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fontos volt, hogy megértse. Itt a
bizonyíték, hogy bizony olyan fajta ember voltam, és komolyan néztem rá,
sugalltam neki, hogy nyissa ki a szemét, hogy lássa meg mennyire kockázatos ez
a dolog, ami kettőnk között húzódott, és ha tovább folytatja az üldözést csak
azért, hogy egy rövid pillanatig jól érezze magát, akkor csúnyán meg fog égni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Magára húzta a kapucnis pulcsit és az
ajtó felé fordult. Először azt gondoltam, hogy taszította, vagy dühös lett az
őszinteségemre, de miközben kihúzta hosszú haját a gallér alól, csendesen azt
mondta, - Azt hiszem, furcsa hogy azt gondoltad automatikusan jókisfiú leszel
azok után, hogy egy életen át az tetted, amit csak akartál. Az emberek nem
születnek sem jónak sem rossznak, meg kell tanulniuk, hogyan legyenek azok.
Neked soha senki nem tanította meg, hogyan legyél jó, Asa. – A bejárati ajtóhoz
sétált, majd a válla fölött visszanézett rám, miközben kinyitotta azt. Sötét
tekintete az enyémbe kulcsolódott. – Előfordulnak próbálkozások és hibák az út
során, de nagyrészt úgy tűnik, hogy most már rendben leszel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Követtem őt ki az ajtón, majd bezártam
magunk mögött. A derekára tettem a kezemet, ahogy lefelé sétáltunk a lépcsőn,
és elkezdtük megtenni azt a rövid kis távolságot a kocsijához, de nem
válaszoltam arra a halvány reményre, ami az utolsó szavait áthatotta. Ez volt
az a dolog: mindenki, aki törődött velem azt akarta hinni, hogy rendben leszek,
és az voltam, mostmár. Úgy tűnt nem voltam olyan biztos magamban, mint azok az
emberek, akik törődtek velem, és abban sem voltam biztos, hogy én igazából nem
rossznak születtem. A kísértés, hogy ne tegyek jót vastagon és nehezen
telepedett a vállamra minden nap, annyira, hogy néha nem engedtem, hogy
elfedjen és lesüllyedjek oda, ahol mindig is több munkát fektettem bele, mint
amit valaha is nyíltan bevallottam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor elértük a Bár parkolóját, Nash
már beindította a lány SUV-ját és elkezdte felmelegíteni azt. Nem szóltam egy
szót se, miközben Royal eltávolodott tőlem, anélkül, hogy búcsúzóul megölelt
volna és örömmel vetette bele magát Nash tetovált ölelésébe. A lány megpuszilta
az arcát és kezével végigsimított a lángokon, amik a feje két oldalát
díszítették a füle fölött. Intett egyet az ablakon keresztül és anélkül hajtott
el, hogy bármit is mondott volna arról, amit elmeséltem neki, vagy arról, hogy
hülyére dugtuk egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nyugtalanul fészkelődtem, ahogy Nash
odasétált hozzám, kérdések kavarogtak tisztán és fényesen a szokatlan színű
szemeiben. Azt gondoltam, még azelőtt kellene elvágnom a beszélgetés eme
fonalát és témát váltani, mielőtt elkezdte volna a beszédét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy boldogul a legjobb barátod a
babával? – Nem láttam Rule-t és Shaw-t azóta, mióta az új családtag
megérkezett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy vigyor szántotta keresztül Nash
arcát, és kezét a dzsekije zsebébe csúsztatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Alkalmazkodik. Úgy hiszem tény, hogy
most már két ember van a világon, akiről gondoskodnia kell és jobban szeretnie
őket, mint bármi mást. Rule mindig is magányos farkas volt és most az életébe
annyi fontos dolog került, hogy próbálja kitalálni, hogyan tudja egyensúlyba
hozni ezeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki fogja találni. – Nem ismertem
Rule-t mielőtt hozzáment volna Shaw-hoz, de hallottam történeteket, és egyik
sem volt valami hízelgő. Ha képes volt ekkorát fordulni egy lány miatt, akkor
semmi kétség sincs afelől, hogy nagyon gyorsan meg fogja állni a helyét az
apaságban is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, időközben házsártosabb lett,
mint általában, ami természetesen azt jelenti, hogy annyi szarságot adunk neki,
amennyit csak lehetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összevigyorogtunk és elgondolkoztam
azon, hogy lehetek-e olyan szerencsés, hogy elmeneküljek anélkül, hogy előadást
kapnék, amikor állával felém intett és összehúzta a szemét. – Szóval te és
Royal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felsóhajtottam és a sarkamra billentem
egy kicsit. Természetesen nem lehettem ilyen szerencsés. – Bármit is akarsz
mondani nekem róla, elhiheted hogy már megbeszéltem azt magammal és vele is. Ő
azt választotta, hogy nem hallgat rám és én már belebetegedtem és belefáradtam
abba, hogy mindig leépítsem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elkuncogta magát, amivel teljesen
meglepett. – Asa, eléggé jól ismerem Royal-t ahhoz, hogy tudjam, a pokolba is
meg fog tenni bármit azért, amit akar, nem számít, mit mondanak róla mások.
Csak azt szerettem volna neked mondani, hogy légy óvatos, mert nagyon kivan és
nem igazán önmaga, mióta a partnere lesérült. Nem tudom, mi a helyzet vele, de
meggondolatlan és bármi, amit most tesz csak egy reakció arra, hogy Dom
megsérült. Nem akarom, hogy a túlreagálása áldozata legyél. – Rám emelte az
egyik fekete szemöldökét és azt motyogta, - Ráadásul Dom egy hatalmas ember,
aki törvényesen hord fegyvert és őrülten szereti azt a lányt. Őt nem fogja
érdekelni miért ért véget, vagy ki vetett véget neki, ha Royal összetört
szívvel fogja magát elsírni neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megvontam a vállam, és kezemmel
megdörzsöltem a tarkómat. Tudtam, milyen hatalmas volt Royal társa. Ott volt
azon az éjszakán is, amikor a lány letartóztatott engem. Pokolian ijesztő volt
és nem csak azért, mert jelvényt viselt. Komolyságot és elszántságot sugárzott,
ami kétségkívül nem csak annyit jelentett, hogy benyelne egy golyót Royal-ért,
de ennek ellenére is jól végezte a munkáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ő és Dom… voltak valaha…? – Reméltem,
hogy a kérdés nyilvánvaló, mert nem szerettem volna nyíltan rákérdezni. Nash
vállat vont és előhúzta a telefonját, ami csilingelni kezdett a zsebében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem tudom. Közel állnak egymáshoz,
nagyon közel, és tudom, hogy örömmel nyúzná le bárki arcát, aki bántja őt.
Együtt nőttek fel és mentek a Rendőrakadémiára, de azt nem tudom, hogy volt-e
valaha romantikus kapcsolat kettőjük között. Royal soha nem említette, és Saint
sem mondott soha semmit róla, de ki tudja? Nem tudom, hogyan képes egy fickó
ilyen közel lenni egy lányhoz, aki ráadásul úgy néz ki, mint Royal és még csak
be sem próbálkozni nála. – Leírt egy üzenetet a telefonján, majd vigyorral az
arcán rám nézett. – Saint azt akarja, hogy kérdezzem meg tőled, hányadik
hónapban van Cora?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Döbbenten elnevettem magam. – Micsoda?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kinyújtotta a telefont és megmutatta
nekem az üzenetet, amit a barátnője sütött el. Ez állt benne:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Kérdezd meg Asa-t hányadik hónapban van
Cora. Tudom, hogy felcsinálták és lefogadom, hogy Rome elmondta neki!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem az én tisztem elmondani. Rome még
nem akarta elvonni a figyelmet a bébi Ry-ről. Mond meg Saint-nek, hogy Cora-t
kell megkörnyékeznie ezzel kapcsolatban. – Ha Rome még nem akarta, hogy ez az
információ napvilágot lásson, akkor kizárt dolog volt, hogy én legyek az, aki
kiszivárogtatja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A telefonja ismét pittyent, és
látszólag ez az üzenet már nem volt publikus, mert a tekintete kiélesedett és
láttam, hogy gyorsan beszívta a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rendben van, mennem kell. Saint-nek
nem kell munkába mennie holnap estig, és nekem sem kell bemennem az üzletbe
délig. – Úgy látszik, bármit küldött is neki, az sürgette őt, hogy minél
hamarabb hazaérjen hozzá. Nem tudtam őt hibáztatni. A vöröshajú nővérke
döbbenetes volt és legalább ugyanannyira édes is. Nash volt a másik szerencsés
pasi, aki szintén megtalálta a tökéletes nőt. – Csak emlékezz arra, hogy senki
sem szeretné látni, hogy te vagy Royal megsérültök a végén, szóval próbálj meg
óvatos lenni. Ez valami olyasmi, amit tudom, hogy nem szoktál lenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felmordultam és megfordultam, anélkül
hogy elköszöntem volna, majd bedugtam a fejem a Bárba, üdvözöltem Rome-ot, és
láttam, hogy a csinos Darcy éppen reggelit készített. Hónapok óta óvatosan
lépkedtem. Nem csinálnék vissza semmit sem, most hogy tudtam mennyire gyönyörű
minden ezen a másik oldalon, amit Royal szándékosan átlépett. Most csak annyit
tehettem, hogy megtartom mindaddig, ameddig darabokra nem esik az egész.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-28451976230246150082019-08-12T09:06:00.003+01:002019-08-12T09:06:24.781+01:00Love Always, Kate<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcVqxB7JcmjLLMNzhm3kunhqC2EbGkNpjEBeS0wXRKONK3GbAYajcF4JUkeYtdHzjUKlCVe_srMSFXURs6B5GHG36XttEPo4PznF0la8QAerOwi1ARtkumlS2cEt33jj5o0zwaBOWOxb8/s1600/covers_358839.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcVqxB7JcmjLLMNzhm3kunhqC2EbGkNpjEBeS0wXRKONK3GbAYajcF4JUkeYtdHzjUKlCVe_srMSFXURs6B5GHG36XttEPo4PznF0la8QAerOwi1ARtkumlS2cEt33jj5o0zwaBOWOxb8/s320/covers_358839.jpg" width="202" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kedves
Naplóm,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Tizenegy
éves korom óta a leukémia az életem. Most, hat évvel később, vissza akarom
kapni az életemet. Csak nem vagyok benne biztos, hogy mi is az. Ma jött vissza
a teszteredmény. 22,000. Ami azt jelenti, hogy hivatalosan is kiújult – megint.
Három lehetőségem van:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-list: Ignore;"> 1)<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy
újabb kör kemo<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-list: Ignore;"> 2)<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy
szuper-új kísérleti gyógyszer<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-list: Ignore;"> 3)<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Felhagyni
az egésszel – elfelejteni a gyógyszereket és a kezeléseket, és élvezni az időt,
ami még hátravan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Azt
hiszem, tudom, mit akarok. De aztán, besétál Damian, megváltoztatva mindent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Úgy
értem, mindent…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Neki
is megvannak a saját problémái. Ez köt össze bennünket, tudod? Tisztában
vagyunk azzal, milyen érzés elveszíteni a legfontosabb dolgot másodpercek
leforgása alatt. Mégis, az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy valaki mást
is összetörjek, ha nem harcolok elég keményen. És az utolsó dolog, amire neki
szüksége van, hogy valaki mást is gyászoljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem
számít. Most két lehetőségem marad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Valahogy
tudom, hogy bármelyiket is választom, az eredmény ugyanaz lesz. A homokkal, ami
lassanként a homokórám aljára szivárog, remélem, maradt belőle elég ahhoz, hogy
megmutassam Damian-nek azt az életet, amiért érdemes élni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Amiért
érdemes harcolni. Amiért érdemes meghalni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Szeretettel,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kate<o:p></o:p></span></div>
<br />Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-49429706666287302302019-08-09T14:32:00.004+01:002019-08-09T14:33:10.657+01:00Huszonharmadik fejezet és Epilógus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Huszonharmadik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Három hónappal később<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ujjak szánkáztak le a gerincem mentén, majd megragadták a
fenekemet. Libabőrös lettem, és éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményedtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hmm. – Brody a fülembe dünnyögött, miközben keze eltűnt a
lábam között. Fészkelődtem, amitől a csodálatos férfi mellettem kuncogni
kezdett. Érdes hangjától benedvesedtem. Akartam őt. Újra. És az oldalamnak
nyomódott erekciója a bizonyítéka annak, hogy ugyanerre gondolt ő is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jó reggelt, - mormogtam. Felé fordítottam a fejem, ő meg
küldött felém egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">szeretkezni fogunk,
amíg a nevemet nem sikoltod</i> mosolyt. Tekintete csábított engem, ahogy
mindig is tette, és láttam bennük mindent, amit akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nagyon hamar el fog jönni, - válaszolta. Láttam a
csillogást a szemében, és a belsőm forrni kezdett az édes várakozástól.
Kielégíthetetlen volt tegnap este óta. Mióta hazajött ez volt az első alkalom,
hogy szexeltünk, és miközben kínzás volt a várakozás, boldog voltam, hogy hű
maradt az ígéretéhez és lassított a tempón. Dolgoztunk a dolgokon, amiken
kellett, minden nap egyet, és az eredmény nem egy megjavított kapcsolat lett,
hanem egy teljesen új. Brody elhitette velem, hogy akart engem, és minden nap
megmutatta, hogy komolyan is gondolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Múlt éjjel, Brody elvitt engem egy randira, ami olyasmi
volt, amit ezelőtt sose tettünk. Mindent elkövetett azért, hogy ez valóban
randi legyen – hozott nekem virágot, kinyitotta nekem az ajtót, elvitt egy szép
étterembe, megnevetetett – és amikor végül hazaértünk, nem tudtam már tovább
várni. A hálószobámba ráncigáltam és az éjszaka fennmaradó részét egymás
testének felfedezésével töltöttük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megfordultam, és mielőtt pisloghattam volna, már alatta is
voltam. Kemény mellkasa a mellemnek nyomódott, és elhelyezkedett a lábam
között, forró keménysége a hasamnak préselődött. A vérem forrni kezdett a bőröm
alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Itt is van, - mondta, telt ajkai hatalmas vigyorra
görbültek. – Már kezdtem aggódni, hogy egyáltalán nem fogsz felébredni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kezemet a hajába fontam és átkaroltam a nyakát. – Nem az én
hibám, hogy kifárasztottál, - sóhajtottam lazán. – Én meg azért aggódtam, hogy
talán összetörtél engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Csibészesen elmosolyodott, és ha eddig nem lettem volna
nedves, most tuti benedvesedem. – Ki kell derítenünk, hogy így van-e, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szívem kétszeres vágtába kezdett, és a bőröm is életre
kelt. Az egyik megkeményedett mellbimbómat a szájába szívta, és megharapta,
majd ismét nyalogatni kezdte, hogy enyhítse a harapást. Ahol a szája
megérintette a testemet, ott mindenhol mély nyomot hagyott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Imádom őket, - motyogta, a másik mellemet simogatva. Homorítottam,
de nem törtük meg a szemkontaktust. Valami miatt ez még érzékibb volt. Keze
lejjebb vándorolt, ujjai finom nyomot hagytak mindenhol, amíg el nem érték az
érzékeny részemet. Az ajkamba haraptam, és nyöszörögni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez, - suttogta Brody, - Az. Enyém. – Két ujját belém
nyomta, és a hüvelykujjával elkezdte dörzsölni a csiklómat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody, - sóhajtottam, - Hmmmm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Éreztem, ahogy a feszültség egyre csak épül, reménykedtem az
elkerülhetetlen enyhülésért. De ekkor Brody megállt és vissza kellett fognom
magamat, hogy bosszúsan ne nézzek rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ne aggódj, Demetria, - ahogy a nevemet mondta, attól
kirázott a hideg, - Nekem… nagyobb… terveim vannak neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tekintetemet elszakítottam tőle, és odanéztem, ahol a
farkának hegyét épp a bejáratomhoz igazította. Előre lökte magát, lassan,
gyengéden, és ahogyan kitöltött, az volt a legkínzóbb öröm. Az alkarjára
támaszkodott, és az ujjait a hajamba fúrta. A kezem lecsúszott a hátán és
körmömet belemélyesztettem a fenekébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretlek, - suttogtam a szájának, - nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is szeretlek, - válaszolta. Ízlelgette a számat,
felfalt engem, mintha éhezett volna. Csípője először lassan kezdett mozogni,
majd egyre gyorsabban és keményebben. Lábaimat köré fontam, és a térdemet
beakasztottam a karja alá. Ettől a megváltozott pozíciótól mélyebbre került, és
a farkának a hegye a legédesebb pontot találta el bennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Izzadtan, egymásba kapaszkodva közeledtünk a csúcshoz, és
amikor a tekintete találkozott az enyémmel, biztos voltam benne, hogy soha
többet nem szakíthat szét semmi minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mélyen beszívtam a levegőt, a szám „Ó”-t formált, ahogy a
közelgő orgazmus elárasztotta az egész testemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Annyira gyönyörű, - Brody hangja nagyon távolinak tűnt. A
testem remegett, a szemem befelé fordult. Brody felettem lebegett, majd a
nyakamba harapott, ahogy ő is elérte a megkönnyebbülést. Izzadt végtagok és
nedves bőr voltunk, és mindketten nehezen kaptunk levegőt. Tökéletes volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Brody végre levegőhöz jutott, és lenézett kipirult arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ígérj meg nekem valamit, - kértem, de még mindig kapkodtam
a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Bármit, - válaszolta habozás nélkül. Megmelengette a
belsőmet, hogy kérdés nélkül bármit megtenne értem. Istenem, nagyon szerettem
őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hüvelykujjával megsimította az arcomat, és láttam a
megbánást azokban a csokoládébarna mélységekben. Ez visszarepített engem arra
az éjszakára, amikor együtt sírtunk az elveszett babánkért, akivel soha többé
nem fogunk találkozni. Megtartottam egy doboznyi ultrahangképet és egy pici
rózsaszín rugdalózót, amik még az enyémek volt, amikor pici voltam. Abban a
reményben tartottam meg őket, hogy egy pici lányunk lesz. Nehéz volt
keresztülmenni ezeken a dolgokon Brody-val, de az együtt átvészelt bánaton, még
azok után is, hogy már annyi idő eltelt, meggyógyultunk, és megengedtünk
magunknak, hogy továbblépjünk. Együtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ígérem. Soha többet nem megyek sehová. A szívem a tiéd, és
nem akarok olyan helyen lenni, ahol te nem vagy ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megesküdtem, hogy befejeztem a sírást, de a szavai, az
ígérete a lényembe vájtak és megérintették a lelkem. Egy életre
összekapcsolódtunk és rájöttem, hogy semmit sem csinálnék másként. Az összes
rossz dolog, az összes szívfájdalom visszavezetett minket oda, ahol lennünk
kell. És mindez azért történt, mert úgy döntöttünk, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">újrakezdjük…<o:p></o:p></i></span></div>
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span></i>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Epilógus<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Két évvel később<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A nap lement, és a
nappalt egy gyönyörű éjszakai égbolt váltotta fel, ahol milliónyi fényes
csillag ragyogott. A tücskök ciripelése visszhangzott körülöttünk. Brody
eltakarta a szememet, és a fülembe beszélt. – Ne leskelődj. – Elvezetett engem
az újonnan épített saját házunktól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kuncogtam. – Hova viszel engem? – Majdnem elestem, de a
karja a derekam köré fonódott, hogy megtartson engem. Elnevette magát, mintha
szórakoztatná az ügyetlenségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Meglepetés, - suttogta, - csak bízz bennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Arra gondoltam, hova tudna vinni, mivel volt néhány hely a
rancson, amit nem ismertem, de tudtam, hogy értelmetlen volt ezen agyalni. Ha
azt mondta meglepetés, akkor hittem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Néhány hónappal ezelőtt költöztünk ide és máris az
otthonomnak éreztem. Brody végre megvalósította az álmát, de ez alkalommal
velem az oldalán. Grayson-nak, Brody-nak és Jeff-nek sikerült egy virágzó
üzletet létrehozniuk és később terjeszkedni is terveztek. Örültem nekik, és
osztoztam a lelkesedésükben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hallottam, ahogy egy ajtó nyikorogva kinyílik és csak
egyetlen hely volt, ahol valószínűleg lehettünk. Az istálló.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Brody bevezetett engem, majd megálltunk. – Maradj pontosan
itt, - mondta nekem, - El fogom venni a kezem, de a csinos kis szemeidet csukva
kell tartanod. Megértetted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam, kezdtem ideges lenni. – Oké.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kezét elvette az arcomról, és hallottam, ahogy elsétált.
Fojtott hangokat hallottam magam körül és a homlokomat ráncoltam. Mi a fene
folyik itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kevesebb, mint egy perccel később, Brody megfogta a kezem és
egy kicsit bentebb vezetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nyisd ki a szemed, Demetria.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kinyitottam a szemem és hangosan levegőért kaptam. Az összes
közeli barátunk és a családjaink vettek körül minket egy hatalmas körben, és az
istállót teamécsesek százai világították meg. Felnéztem és szinte olyan volt,
mintha a csillagos eget nézném.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Visszanéztem Brody-ra, össze voltam zavarodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi folyik itt? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szégyenlősen elmosolyodott, amit annyira szerettem, és
ráébredtem, hogy ideges volt. Soha nem volt ideges. Valami furcsa dolog fog
történni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Öt éves voltál, amikor találkoztunk, - kezdte, megszorítva
a kezemet, - és azon az első napon azt mondtam neked, hogy ronda a ruhád. Te
válaszul sárpitét dobtál az arcomba. – Az emberek nevettek, majd ismét minden
csendes lett. Azt is hallani lehetett volna, ha egy tű leesik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Brody nagyot nyelt, majd folytatta. – Már akkor tudtam, hogy
senki más nem kell számomra. Csakis te. – Ó. A francba. Tudom már, mi folyik
itt. – Demetria Rosemead, Szerettelek egész eddigi életemben. Hiszem, hogy
mindazon szörnyűségek után, amikkel szembenéztünk, itt kötöttünk ki, itt és
most, a barátaink és a családunk előtt, így elmondhatom neked, mennyire nagyon
szeretlek. Szeretem a pimasz szádat, - elnevettem magam, éreztem, hogy a
könnyek utat törnek maguknak, - Szeretem az eszedet. Szeretem tested minden
domborulatát, - valaki megköszörülte a torkát, én meg elvörösödtem, - Szeretem
azt, ahogy miattad érzem magam, és ahogy teljesen kiegészítesz engem. Szeretem,
hogy veled minden nap egy új kaland, és azt, ahogy mindig megnevettetsz.
Szeretem a magabiztosságot, amit sugárzol, és hogy mennyire törődsz a
barátaiddal. De leginkább, a szívedet szeretem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fél térdre ereszkedett, én meg a szám elé kaptam a kezem. Ez
tényleg megtörténik. Előhúzott egy kék dobozt, amiben egy gyönyörű platina
gyűrű hevert egy aranyos kis kővel a közepén. Csodaszép volt, és csak úgy
csillogott, amikor a teamécsesek fénye alulról megvilágította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, tettem neked egy
ígéretet, hogy soha nem hagylak el, és most rajtam a sor, hogy megkérjelek
téged ugyanerre. Gyere hozzám feleségül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Lehajoltam, és megragadtam az arcát. – Igen, Brody Scott,
hozzád megyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Arcán hatalmas mosoly terült szét, és a körülöttünk lévő
emberek hangos ujjongásba törtek ki. Mindketten felálltunk, majd felhúzta a
gyűrűt az ujjamra, mielőtt lecsapott volna a számra. Mindenki más eltűnt és
csak mi ketten maradtunk. Ahogy csókoltam őt, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vőlegényemet</i>, végre megvolt mindenem, amit valaha is akartam.
Mindent elvesztettem, csakhogy valami sokkal jobbat és nagyobbat nyertem, mint
amiről valaha is álmodtam.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-24991301278263403752019-08-07T11:22:00.002+01:002019-08-07T11:22:54.872+01:00Huszonkettedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huszonkettedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megálltam a nagyszüleim tanyaháza előtt, és adtam magamnak
egy pillanatot, hogy két hónap elteltével először ismét levegőhöz jussak.
Hosszú időt vett igénybe, hogy minden holmimat összepakoljam és elrendezzem
Chicago-ba és befejezzem az utolsó hónapomat Johnson Waterman-nél. Szerencsére
Sienna apja nem volt dühős, amikor odaadtam neki a felmondásomat és
meglepetésemre, Sienna sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Boldog voltam, hogy otthagyhattam Chicago-t és
visszatérhettem oda, ahová tartoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagyapám, Clay az elülső verandán ült, pipával a kezében.
Kiugrottam a furgonomból, amiért hálás voltam Grayson-nak, hogy otthagyta ezt
nekem a repülőtéren, majd felsétáltam a veranda lépcsőjén. A nagyapám felállt
és megölelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Itt volt az ideje, hogy felbukkanj, fiam. Több mint egy
éve vártunk erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kuncogtam és én is megöleltem. – Tudom, tudom. Egy kicsit
sokáig tartott összeszednem a szarságaimat, - válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nos, - kezdte, megpaskolva a hátamat, - nem számít. Most
már itthon vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szúnyoghálós ajtó kinyílt és a nagymamám, Luanne lépett ki
rajta, miközben hatalmas vigyor terült szét az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia nagymama.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szótlanul a derekam köré kulcsolta vékony karját és
megszorított. Megpusziltam ősz haját és ellazultam, magamba szívva ismerősen
édes illatát. Alig emlékeztem már a szüleimre, de addig amíg ezen aggódtam, nem
volt szükségem rájuk, ha olyan emberekkel voltam körülvéve, mint Clay és
Luanne, akik törődtek velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Isten hozott itthon, Brody. Annyira boldogok vagyunk, hogy
végre hazatértél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is, - válaszoltam bele a hajába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elhúzódott és felnézett az arcomra. – Hiányoztál nekünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Letöröltem egy könnycseppet az arcáról és megpróbáltam
elhallgattatni a bűntudatot, amit éreztem. Nem Demi volt az egyetlen, akit
véletlenül magam mögött hagytam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Most már itthon vagyok, - mondtam neki, - és nem is áll
szándékomban ismét elmenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagymamám a kezébe fogta az arcomat. – Annyira boldog
vagyok, hogy ezt hallom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagyapám megköszörülte a torkát. – Most már elég, Luanne.
Ez a fiú öt perce van itthon és te máris fojtogatod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó, csitt, - a mellkasára csapott, - Nem is. – Visszanézett
rám, nevetés bujkált a szemében. – Épp az imént csináltam friss édes teát.
Miért nem ülsz itt kint le a nagyapáddal, én meg hozok nektek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jól hangzik, köszönöm mama.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Eltűnt bent, nagyapám ismét elfoglalta a helyét, mire én is
leültem a mellette lévő székbe. Egy ideig csendben voltunk, mind a ketten
elmerengtünk, mialatt az előttünk elterülő birtokot néztük. A nagymamám, ahogy
ígérte mindkettőnknek hozott édes teát, és összenéztek a nagyapámmal, mielőtt
visszament volna a házba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudod, - kezdte, - csak néhány évvel voltam fiatalabb,
mint most te, amikor megnősültem. – Tekintete, ami mialatt felnőttem mindig
keménynek mutatkozott, most ellágyult. Halk füttyöt eresztett meg, én meg
hallgattam, miközben beszélt. – Ó édes Istenem, ő volt a legcsodálatosabb
fiatal lány, akit valaha is láttam, és annyira ömlengősek voltunk, hogy az
emberek már betegek lettek ettől. Akárhogyan is, a szüleink nagyon mérgesek
voltak, amikor úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünk, de nem érdekelt
bennünket. A nagymamád itt volt nekem, és mi nem láttunk akadályát annak, hogy
várjunk. Néhány évvel később a dolgok keményre fordultak és elértünk egy pontot
a házasságunkban, ahol nem voltunk benne biztosak, hogy túl tudunk jutni. Úgy
döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha egy kis időre különválnak útjaink, és
őszintén azt gondoltam, hogy vége van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ezt nem tudtam, - mondtam. – Miért mondod most ezt el
nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mert átkozottul közel voltunk ahhoz, hogy ez szétszakítson
bennünket, - válaszolta. – És tudod, mire jöttem rá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megráztam a fejemet, nem egészen értettem, hová akart
kilyukadni ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rájöttem, hogy nem tudok élni a nagymamád nélkül, de nem
is akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Még mindig nem tudom, miért mondod ezt el nekem, Nagyapa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért jöttél haza, fiam? – kérdezte, hirtelen témát
váltva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mert boldogtalan voltam Chicago-ban, - válaszoltam,
magamat is meglepve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mindketten tudjuk, hogy ennél többről van szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bámult rám és végre megértettem, miért folytatjuk ezt a
beszélgetést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi miatt jöttél vissza, - állította nagyon biztosan. Az
első megérzésem az volt, hogy tagadjam, és így is tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem igaz, Nagyapa. Demi és én végeztünk egymással. De
mindezt te is tudod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom, hogy te se hiszed el ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi másért jöttem volna haza?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rájöttél, hogy nem tudsz élni nélküle, de nem ezt
választottad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagyapámra néztem, aki felnevelt, aki megtanította nekem,
hogyan legyek férfi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Beszéltél már vele? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A térdemre könyököltem, és ujjaimmal végigszántottam a
hajamon, mert az elmúlt két hónap súlya nehezedett a vállamra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - válaszoltam. – Nem vagyok benne biztos, hogy készen
állok már rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Baromság, - mondta hangosan. Ez meglepett engem. Soha nem
szitkozódott. – Azért jöttél vissza, hogy harcolj érte, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem tudtam hazudni ennek az embernek, de nem voltam benne
biztos. Azért jöttem haza, hogy harcoljak Demi-ért? Még csak azt sem tudtam,
hogy volt-e még bármi is, amiért megérte volna küzdeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mielőtt még többet mondhattam volna, a nagymamám ismét
felbukkant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Itt az ideje, hogy elinduljunk Huntley és Grayson
partijára. Készen álltok, fiúk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én kész vagyok, - válaszolta a nagyapám, - nekem nem kell
egy egész nap, hogy elkészüljek, mint nektek nőknek. – Heccelődött, és mint a
legtöbb alkalommal, azért tette, hogy kiemelkedjen a nagymamámtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ő mutatóujjával felé intett és nyomatékosan ránézett. – Ne pimaszkodj
velem, Clayton Scott. – Nagyapám felállt és odasétált hozzá, majd a karjába
zárta őt. – Nem is gondolnék ilyesmire, édesem. – Puszit nyomott a szájára, én
meg félrenéztem, hogy adjak nekik egy kis személyes teret. Nem beszélve arról,
hogy kicsit furcsa volt a nagyszüleimet olyannak látni, mint a tiniket. Sok
tekintetben, irigyeltem őket. Ki gondolta volna? Ők voltak az a fajta szerelmes
pár, akikről regényeket írtak, én meg nem voltam elég férfi ahhoz, hogy
bevalljam, én is ezt akartam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Velünk jössz? – kérdezte a Nagymamám, miután elváltak
egymástól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egy kicsit később csatlakozom majd hozzátok, -
válaszoltam. – Először ki kell pakolni és le kell zuhanyoznom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ne tartson túl sokáig, - mondta a Nagyapám. – Biztos vagyok
benne, hogy Grayson már alig várja, hogy találkozzon veled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen is, uram. – Féloldalas mosolyt küldtem feléjük, és
kiragadtam a furgonomból a táskámat. Amint a nagyszüleim elmentek, beugrottam a
zuhanyzóba, majd elkészültem. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy látom-e
Demi-t ma este, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a kis részemet, aki
reménykedett benne, hogy így lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Grayson a bejárati ajtót kinyitva üdvözölt engem, őt pedig
egy nagyon lelkes Hunter követett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jó, hogy újra itthon vagy, - mondta Grayson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ugyan ezt akartam mondani. Jó nászutatok volt, srácok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hatalmas vigyor terült el az arcán, és azt válaszolta, -
Igen, jól szórakoztunk. – Kacsintott, én meg úgy tettem, mintha mindjárt
elhánynám magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Túl sok információ ember, de komolyan. Nem szükséges
tudnom az összes részletről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Grayson nevetett miközben kifelé vettük az irányt, de
megállt, mielőtt elérhettük volna az ajtót. Habozott, majd ismét rám nézett. –
Demi itt van, - mondta óvatosan, várva a reakciómra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Számítottam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Küldött felém egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kibaszottul
eljött az idő</i> mosolyt, majd követtem őt ki. Nem voltam benne biztos, hogy
mit is fogok mondani majd Demi-nek, amikor meglátom őt, de abban a pillanatban
ki fogom találni, amint már előttem fog állni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley bukkant fel, és mindentudó mosoly volt az arcán.
Rajtam kívül mindenki tudta, hogy valójában miért jöttem haza?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Üdvözöllek itthon, - mondta, miközben megölelt. –
Átkozottul itt volt az ideje.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is örülök, hogy látom Mrs. Carter.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felragyogott, és átkozott legyek, ha ez nem tett engem is
boldoggá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ott van, - mutatott Huntley maga mögé, - a nagyszüleiddel
beszélget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszi, - válaszoltam. – Gondolod, hogy beszélni fog velem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley visszanézett Demi-re, majd ismét rám. – Azt gondolom,
hogy meg kell próbálnod. Mi mindannyian szurkolunk neked. - Tekintete
ellágyult, és megérintette a karomat. – Ne hagyj cserben engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leszegtem a fejemet és Demi felé vettem az irányt, épp akkor
amikor ő is felém fordította az övét. Tekintetünk találkozott, a zöld a
barnával, és azonnal ismét a középiskolában éreztem magam. A kezem izzadni
kezdett, amit a farmerembe töröltem. Nem segített. A szívem száguldott, a vér a
fülemben lüktetett. A francba is, ideges voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia, - kezdtem, odalépve hozzá. A nagyszüleim csendesen
arrébb álltak, egyedül hagyva engem Demi-vel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szia, - válaszolta halkan. A halvány, kopottas farmerja
csüngött rajta, nyilvánvalóvá téve, hogy veszített a súlyából. Fekete felsője
lazán ölelte körbe őt, de még így is kiemelte a domborulatait, amibe szerelmes
lettem. Tekintete kicsit tompa és az arca is egy kicsit árnyékos volt, mint
legutóbb, amikor láttam őt. Kísértetiesnek látszott, de még így is gyönyörű
volt. Az én szememben mindig is gyönyörű lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Uh… - dadogtam. Kibaszott idegesség. – Nem megyünk el
valamerre, és beszélgetünk egy kicsit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nyugtalannak látszott, valamiért habozott. – Nem hiszem,
hogy most van itt az idő és a helyszín.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérlek, - erősködtem. – Nem fog sokáig tartani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rendben, - sóhajtotta. Követtem őt keresztül Huntley és
Grayson lakásán, majd ki a bejárati ajtón a felhajtóra. Különös hely volt egy
beszélgetés számára, de úgy gondolom épp annyira megfelel, mint bármi. Ez volt
az egyetlen hely, ahol egy kicsit egyedül lehettünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megállt Huntley szürke dzsipje mellett, majd szembefordult
velem. Bámultuk egymást, mintha először tapasztalnánk ezt meg. Kívülről
ugyanolyanok voltunk, de belül megváltoztunk. Hogy jobbak vagy rosszabbak
lettünk, csak az idő tudja eldönteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nagyot nyeltem, és megtettem a lépést. – Sok mindenről kell
beszélgetnünk és-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, - tört ki belőle. – Mindent sajnálok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kicsit ellazultam, arra gondolva, hogy a ’sajnálom’ remek
kezdet volt. – Én is. Igazán elrontottuk a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- El kellett volna mondanom neked… - pislogott, hezitált, -
a babát. Nem volt szép, hogy eltitkoltam előled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igazad van, - vallottam be. – El kellett volna. De ha nem
mentem volna el, akkor talán a dolgok másként alakultak volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem a te hibád volt és nem is az enyém. Mindketten
meghoztunk néhány hülye, vakmerő döntést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megdörgöltem az arcomat. - Tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mit gondolsz, tovább tudunk lépni? – Tekintetéből sütött a
remény, egy remény, ami az enyémből is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A dolgok már soha nem lesznek ugyanolyanok, ugye tudod
ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Arca elkomorult és tekintetét lefelé fordította. – Megértem.
– Hangja csendes volt és megtört. – Nos, talán lehetünk ismét barátok,
valamikor a közeljövőben. Mindennek ellenére, még mindig azt szeretném, hogy
boldog legyél Brody.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mi történt az imént? Tisztán félreértette, amit mondtam.
Megragadtam a karját, amikor megfordult, és megállítottam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem hiszem, hogy megértetted, amit mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összeráncolta a homlokát, ráncokat képezve a szemöldökei
között. Nagy volt a késztetés, hogy elsimítsam a hüvelykujjammal, mint ahogy
mindig is tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szerintem meg igen, - válaszolta. – Azt akarod, hogy
továbblépjünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen. Együtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Csendben álltunk, én meg megragadtam a lehetőséget, hogy
folytassam. Arra gondoltam, hogy szép, romantikus beszédet mondok majd neki, de
többet érdemelt. Megérdemelte az igazságot. Közelebb léptem, és felfelé
billentettem a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom, hogy sok mindenen kell majd dolgoznunk, de minden
egy dologra vezethető vissza, - szünetet tartottam, próbáltam a szívemre
parancsolni, hogy egyenletesen verjen, - Hiányzol. Hiányzik, hogy melletted
ébredjek. Hiányzik, hogy lássalak meztelen lábbal besétálni a konyhába.
Hiányzik, hogy megcsókolhassalak téged, - hüvelykujjammal végigsimítottam az
alsó ajkán, elmosolyodva, amikor mélyen beszívta a levegőt, - Hiányzik, hogy
halljalak énekelni a zuhany alatt. Hiányzik, hogy órákon át szeretkezzek veled.
Hiányzik a dühös szex is veled. Hiányzol az életemből, Demetria, és tudom, hogy
tudnék élni nélküled, de a fenébe is, nem akarok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nekem is hiányoztál, - csuklott el a hangja, - de, hogyan
fogunk túllépni mindenen? Mindazok után, amin mind a ketten keresztülmentünk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megragadtam a tarkóját, és közelebb húztam a fejét magamhoz.
– Nem lesz egyszerű, - válaszoltam suttogva, - de ha hajlandó vagy rá,
kitalálom, hogyan tudnánk… újrakezdeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi szemei csillogtak a holdfényben, és olyan nagyon ki
akartam törölni az elmúlt évet. De nem tudtam. Minden, amit tehettem, hogy
kifejezem azt, hogy hajlandó vagyok harcolni, és reménykedem Istenhez, hogy ő
is ugyanezt teszi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Harcoljunk egymásért, - suttogtam. – Határozd el, hogy
minden, amin keresztülmentünk nem elég ahhoz, hogy megállítson téged abban,
hogy harcolj értünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elmondhattam abból, ahogy a tekintete az enyémet kereste,
hogy szándékában állt ezt tenni. Ismét kezdtem ideges lenni. Legalább nem volt
teljesen elutasító.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a helyzet Sienna-val? – rándult össze. – Ő terhes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megráztam a fejem. Szándékomban állt minden elmagyarázni
neki később, de most nem volt más választásom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hazudott. Soha nem is volt terhes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Vártam, majd megkérdeztem, - Mire gondolsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azon gondolkozom… hogy komolyan azt szeretném, hogy most
azonnal csókolj meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem is kellett több, lecsaptam az ajkára. A szánk ismerősen
és biztosan mozgott egymáson. Ismertem az száját, az ajkait, az ízét, és még
így is a testem azonnal lángolni kezdett épp úgy, mint amikor először
csókolóztunk. A nyelve a számba kalandozott és táncba kezdett az enyémmel,
adott és el is vett. Belemarkolt az pólómba, az én kezem meg a hajába siklott,
hátrahúzva a fejét, így el tudtam mélyíteni a csókot. Elnyeltem a nyögését,
mint ahogy ő is az enyémet. Tökéletes volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Addig folytattuk, míg meg nem hallottuk az ujjongást és
tapsokat, ami Huntley és Grayson nappalija felől jöttek. Demi és én
különváltunk, mindketten alig kaptunk levegőt. Oldalra pillantottunk és
megláttuk, hogy a legjobb barátaink és a családunk minket néztek. Mindannyian idiótán
mosolyogtak, és örültek nekünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó Istenem, - motyogta Demi bele a mellkasomba. – Milyen kínos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kuncogtam. – Legalább kaptak egy kis ízelítőt, de még mindig
nem adtál <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nekem</i> választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudunk egy kicsit lassítani? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Végigsimítottam ajkát az ajkammal, és éreztem, hogy a teste
beleremegett ebbe. – Olyan lassan csináljuk, amennyire csak szeretnéd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tökéletesen hangzik.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-79599123629109627892019-07-31T12:32:00.003+01:002019-07-31T12:32:20.584+01:00Huszonegyedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huszonegyedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Besétáltam Dr. Hansen irodájába, ahol rám mosolygott a
hatalmas mahagónia asztala mögül. Gyönyörű nő volt, méz szőke haját összefogta
a tarkójánál. A szemüvege mögött kék színű volt a szeme, amitől nagyon
komolynak látszott. Valószínűleg nem tudta, de az életemmel tartoztam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi, kérlek, gyere be. Helyezd magad kényelembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Két hónap telt el Huntley és Grayson esküvője óta és két
hónap, hogy láttam, vagy hallottam volna Brody-ról. Azok után, ami történt, az
utolsó alkalom után, amikor láttam őt, úgy döntöttem, hogy ideje ismét kézbe vennem
az életemet és az érzelmeimet. Ezért tértem vissza Dr. Hansen-hez. Ő volt az a
pszichológus, akihez járni kezdtem, miután a babám elvesztése utáni bánat
túlságosan sok lett, és féltem bevallani magamnak is, hogy ismét segítségre
volt szükségem. Az elmúlt három hétben, hetente kétszer látogattam meg.
Mostanáig körbejártuk az utolsó napot, amikor Brody-val voltam, de van egy
olyan érzésem, hogy ma szembe kell néznem vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szóval, hogy vagy? – kérdezte Dr. Hansen. Helyet foglalt a
velem szemben lévő fotelben és elkezdett jegyzetelni. Gyakran viccelődtem azon,
hogy már egy egész regényt írt a jegyzetekből, mialatt ide jártam, beleértve az
előző alkalmakat is, de biztosított engem afelől, hogy mindig volt valaki más,
aki sokkal rosszabbon ment keresztül. A maga részéről így közölte, hogy ha
sajnáltatom magam, azzal nem érek el semmit. Így hallgattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rendben vagyok, - válaszoltan – csak fáradtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Aludtál? – kérdezte, még mindig nem nézve fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem sokat. Próbálok gyógyszerek nélkül aludni, de nehéz.
Nem tudok úgy aludni, hogy ne álmodnék…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody-ról, - fejezte be helyettem. – És a babátokról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam és nagyot nyeltem. – Igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Hansen felnézett és találkozott a nyugtalan
tekintetemmel. Tudta, hogy nehéz nekem erről beszélnem, de addig erőlteti, amíg
mindent ki nem teregetek neki. Utáltam, és minden alkalommal felszakította a
sebeket, de azt is tudtam, hogy ez egy szükséges rossz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy ez az álom az egyik
tudatalattid, ami miatt nem vagy képes elengedni ezt a traumát és megbocsájtani
Brody-nak, amit tett?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem tudom, - válaszoltam őszintén. – Azt gondoltam, el
tudtam volna engedni, de akkor Brody felbukkant, és egy csapásra visszakerültem
oda, ahonnan elindultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Beszéltél azóta Brody-val, hogy elmondtad neki a babát? –
kérdezte Dr. Hansen, még több dolgot jegyzetelve le. Az ujjaimat babráltam az
ölemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem gondolod, hogy ideje lenne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sóhajtottam. – Nem tudom. Azt hiszem, félek beszélni vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Hansen ismét felnézett rám és tudtam, hogy nem fog
tetszeni, amit mondani fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nehezebb lesz továbblépni az életeddel, ha nem beszélsz
vele. Szükséged van lezárásra, amit ezelőtt nem tettél meg, mert mostanáig
Brody nem igazán tűnt fel. Azt akarom, hogy kérdezd meg magadtól, és nem kell
azonnal felelned nekem. Megbocsájtottál neki azért, amit tett?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tudtam a választ, így válaszoltam, - Tudom, hogy nem tettem,
de bűntudatot is érzek, mert ez nem teljesen az ő hibája volt, hogy egyedül
voltam, amikor a baba elment. Ő választotta, hogy elmegy, de én meg azt
választottam, hogy ezt távol tartom tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez egy nagyon pontos és érett észrevétel, Demi. Szeretném,
ha ezen is elgondolkoznál: hogyan tudnál megbocsájtani neki, amikor magadnak
sem bocsájtottál még meg? A babád halála nem a te hibád volt, és nem is
Brody-é. Ez sajnálatos módon az események egy tragikus fordulata, amit sem te,
sem Brody nem tudott volna megváltoztatni, még akkor sem, ha nem ment volna el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Összekulcsolt ujjaimra néztem, ebben a pillanatban képtelen
voltam bármit is mondani. Az igazság az volt, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">magamat</i> hibáztattam azért, amiért elvesztettem a babánkat.
Képtelenség volt leírni, milyen érzés egy nő szemszögéből, amikor elveszítesz
egy gyereket. A testünk arra készült fel, hogy megfoganjanak a gyermekek,
növekedjenek, és életed adjunk nekik. De valamilyen oknál fogva én elbuktam.
Vagy legalábbis olyan érzés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi? Jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felnéztem Dr. Hansen nyugtalan arcára, és rájöttem, hogy
foglalkozásunk közepette elkalandoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, bocsánat, - válaszoltam. – Mit is mondott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azt kérdeztem, hogy eljött-e az idő, hogy megbocsáss
magadnak, és elgondolkozz azon, hogy merre tovább?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kinéztem az ablakon, ahol friss zöld fű terült el amerre a
szem ellátott, és figyeltem, ahogy a nap ragyogott a világ felett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én csak ismét boldog akarok lenni, - válaszoltam
egyszerűen. – Egy este be akarom csukni a szemem és nem aggódni azon, hogy
ugyanaz a visszatérő rémálmom lesz újra. Anélkül akarom élni az életemet, hogy
ne lógjon <i style="mso-bidi-font-style: normal;">minden</i> a fejem fölött, mint
egy sötét felhő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody szerepel ezekben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Gondolkoztam ezen, de nem tudom, hogyan tudnánk előrelépni
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">mindazok</i> után, ami történt. Ha
őszinte akarok lenni, én azon is meglepődnék, ha valaha újra beszélne velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Hansen letette a jegyzetfüzetét, és előrébb ült a
fotelben. Kezébe fogta a kezemet és megszorította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azt gondolom, a valódi kérdés az, miként akarsz
továbblépni? Ha ez a boldogság, akkor ismét meg kell találnod, mi okoz számodra
boldogságot. És ha ebben Brody is szerepel, akkor engedd be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Félek, - vallottam be, szinte már szégyenkezve. – Mi van,
ha nem bocsájt meg nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Hansen elmosolyodott. Meleg és megnyugtató volt.
Anyáskodó. – Minden rendben lesz, - mondta. – Meg fogod látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Viszonzásul én is elmosolyodtam egy kicsit, és reménykedtem
benne, hogy igaza lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Miután a délután fennmaradó részét vásárlással töltöttem és
átgondoltam Dr. Hansen tanácsát, lassan és nyugodtan Huntley és Grayson házához
vezettem. Kerti sütögetést szerveztek a családdal, hogy megünnepeljék Huntley
terhességét. Mindig nagyon vártam a sütögetésüket és miután felvilágosító
beszélgetésem volt Dr. Hansen-nel, alig vártam, hogy élvezzem az estét a
barátaimmal, akikkel a legjobban törődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megálltam a házuk előtt, és megragadtam az anyósülésről
Huntley ajándékát. Ez a vásárlás egy pillanatnyi ösztönzés volt, valami ami
sokat jelenhet neki, mindkettőnknek. Kopogás nélkül sétáltam be az ajtón, és
követtem a hangos beszélgetés és nevetés moraját, ami a terasz felől jött.
Huntley arca felderült, amikor meglátott engem, majd felém vette az irányt,
habozás nélkül ölelve át engem. Két hete nem láttam őket, mert Párizsban voltak
nászúton. Nagyon hiányzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Annyira boldog vagyok, hogy látlak, - mondta hatalmas
vigyorral az arcán. Tényleg ragyogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is, - válaszoltam, viszonozva a vigyorát. – Hiányoztál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Te is nekem, - válaszolta. Elővettem az ajándékát és
odaadtam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi ez?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nyisd ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felemelte a kis rózsaszín doboz fedelét, és kiemelt belőle
egy szívmedálos nyakláncot. Az volt belegravírozva, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy legjobb barát, olyan mint egy testvér, akit a Sors elfelejtett
neked adni.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez gyönyörű, - szipogta. Leintett, amikor meg akartam
kérdezni tőle, hogy mi a baj, és azt mondta, - Hormonok, ne is törődj velem.
Imádom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Grayson pont ekkor lépett oda mellé, nem vette észre ezt a
rövid kis érzelmességet, és egy hatalmas ölelésben részesített. Elnevettem
magam, és miközben idegennek hangzott a számból, mégis jó érzés volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Örülök, hogy hazatértetek srácok, - mondtam. – Két hét
túlságosa hosszú idő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Grayson kuncogott, és színtiszta imádattal nézett
Huntley-ra. – Nagyon nehéz volt olyan hosszú ideig ott tartanom. Három nap telt
el és már haza akart jönni, mert hiányzott neki Hunter.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley válaszul játékosan megütötte és azt mondta, - Olyan
szemét vagy, Gray. Neked is ugyanúgy hiányzott!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Rákacsintott és szemérmes csókot adott neki. – Amit csak
akarsz, feleségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Annyira szerelmesek voltak, hogy az már émelyítő. És édes.
Ők voltak a bizonyítéka az igaz szerelemnek és, hogy a boldogan éltek, míg meg
nem haltak nem csak az e-könyv olvasóm romantikus regényeiben léteztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megköszörültem a torkomat és Huntley arca egy kicsit
pirosabb árnyalatot öltött. – Köszönnöm kell a többieknek is. Próbáljátok nem
letépni egymás ruháit, amíg nem vagyok itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem ígérünk semmit, - kiáltott utánam Grayson, én meg
ismét elnevettem magam. Körbejártam a teraszt, és üdvözöltem Grayson szüleit,
és észrevettem, hogy Jeff nem volt itt. Az esküvő óta nem beszéltünk, és
hiányzott, de megértettem, hogy távolságra volt szüksége. Csak reménykedtem,
hogy egyszer visszatérhetünk a barátságunkhoz. Odamentem Huntley nagynénjéhez
és nagybátyjához is majd végül Brody nagyszüleihez értem. Elkezdtem beszélgetni
Brody nagymamájával, amikor éreztem, hogy a hátamban lyukat éget valami, mintha
valaki figyelne. A tarkómon felállt a szőr, és a bőröm is bizseregni kezdett.
Tudtam, hogy Brody volt az, mielőtt megfordultam volna, de amikor a tekintetünk
találkozott, a szívem megremegett. Mindig ilyen hatással volt rám. Mindenki más
eltűnt, és mint mindig ezelőtt, csak ketten voltunk. Haja szexin borzas volt,
és hihetetlenül nézett ki a sötét farmerjában és szürke pólójában. Elkaptam az
önelégült mosolyát, ami az ajkán játszadozott és rádöbbentem, hogy fixíroztam
őt. Nem tehettem róla. Természetesen jött, annak ellenére, ami köztünk történt,
de az ismerős energia csak úgy lüktetett kettőnk között. Annyi mindenről
kellett beszélnünk, és én akartam is, de most csak egy dolog számított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Itthon volt.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-49134971350809319302019-07-17T14:34:00.005+01:002019-07-17T14:34:47.999+01:00Huszadik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huszadik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kifújom a levegőt, és az ökölbe szorult kezem is ellazul,
amikor a repülő leszállt az O’Hare Nemzetközi repülőtéren. Az elmúlt huszonnégy
óra még nekem is túl sok volt, és néha még most se tudtam elhinni, hogy tényleg
megtörtént. Túláradtak rajtam az ellentmondó érzelmek és ettől teljesen
kimerültem. Miután beszéltem Grayson-nal, úgy döntöttem, hogy felszállok az
első Chicago-ba tartó gépre, így ki tudtam deríteni mi folyik az életembe, a
fejemben és a szívemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Határozott léptekkel odasétáltam a csomagkiadóhoz, és annak
ellenére, hogy érzelmileg kimerült voltam, tudtam, hogy volt néhány dolog, amivel
foglalkoznom kellett, mialatt itt voltam. A telefonom csörögni kezdett, és
amikor a kijelzőn megláttam Sienna nevét, elutasítottam a hívást. Nemsokára
úgyis látni fogom őt a lakásomban, és amiről beszélgetnünk kell, az nem
telefontéma volt. Demi-re gondoltam, de gyorsan félrelöktem ezeket a
gondolatokat. Nem tudtam most vele is foglalkozni. Még nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fogtam egy taxit és rövid időn belül a lakásomhoz értünk.
Eddig soha nem éreztem azt, hogy nem lennék ideillő. Azt gondoltam, hogy ez a
város az otthonom, de ez most nagyon messze állt ettől. Nekem mostanra hideg
lett és túlságosan egyhangú, hiányzott belőle a pezsgés, amit csak Breckinridge
tudott nyújtani. Azt mondtam magamnak, hogy Breckinridge volt az, ami
megtestesítette az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">otthont,<u> </u></i>de
valójában ez egy nagy hazugság volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Demi</i>
volt az én otthonom, és elkeserített, hogy elvesztettem mindezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kifizettem a taxist, majd felcipeltem a poggyászomat az
emeletre. Besétáltam a lakásomban, ahol mindenhol égett a lámpa, és valami
szemét valóságshow ment a lapos képernyős tévén. Sienna itt volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Most jobban meg tudtam vele birkózni, mint korábban. Azt
mondtam magamnak, hogy ez szimplán olyan, mint letépni a ragtapaszt, de tudtam,
hogy sokkal inkább lesz olyan, mintha késsel fűrészelném le a lábamat. Nem szép
látvány. Ledobtam a táskámat a padlóra, majd a hálószobám felé sétáltam, ahol
hallottam, hogy a zuhanyzóból folyt a víz. Megbántam, hogy adtam Sienna-nak
kulcsot a lakásomhoz, de most már semmit nem tehettem ez ellen semmit. Ez többé
már nem az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én</i> otthonom volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szobám ablaka előtt álltam, amin keresztül látszott a
város látképe, ami egyszer engem is meghódított. Lenyűgözött, festői látvány
volt. De most már semmit nem jelentett. Csak egy korszakra emlékeztet az
életemben, amikor nem voltam más csak egy éretlen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kisfiú. </i>Az elmúlt néhány óra után, úgy éreztem, mintha éveket
öregedtem volna, és valahol másként kezdtem nézni az életemet és a döntéseimet,
egy valóságosabb perspektívából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A telefonom rezegni kezdett, de ez alkalommal Grayson
hívott. Sienna még mindig a fürdőben volt, így tudtam beszélni vele. Ő volt az
érvelő hang, miközben fontolóra vettem mindent, ami a fejemben kavargott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé, ember, - üdvözöltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé. Csak bejelentkeztem. Meg akartam bizonyosodni róla,
hogy rendben megérkeztél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, - válaszoltam. – A lakásomban vagyok éppen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sienna is ott van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, épp a fürdőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Csend lett a vonal másik végén és rájöttem, hogy ebből
Grayson rossz következtetést vont le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egyedül, - tettem hozzá. – Már itt volt, amikor
megérkeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Már akartam kérdezni, hogy miért volt neki kulcsa
lakásodhoz, de jobb, ha nem tudom. Amíg nincsenek más gondolataid… - Szavai
elhaltak, és hagyta, hogy a befejezetlen mondat a levegőben csüngjön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A pokolba is, nem! – válaszoltam durván, kuncogást hallva
a másik oldalon. – Egy kis időt vett igénybe, hogy mostanra összeszedjem a
szarságokat, de most már nem nézek vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ezt örömmel hallom, - mondta Grayson. Gyakorlatilag<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> hallom</i> az önelégült vigyorát. – Várom,
hogy ismét haza gyere, ember. Végre elkezdhetünk dolgozni a tanya tervein.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Amint elrendeztem itt minden szarságot, felszállok az első
járatra. Csak van pár dolog, amivel most foglalkoznom kell, tudod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudod, hol találsz meg, ha szükséged van segítségre, tesó.
Csak hívj bátran.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom. Köszönöm.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>–
Sienna telefonja pont ekkor szólalt meg, én meg elragadtam azt az ágy melletti
szekrényről, majd a homlokomat ráncoltam, amikor nem ismertem fel a számot. –
Figyelj, mennem kell, de holnap ismét beszélünk, - mondtam Grayson-nak.
Elköszöntünk egymástól, mire azonnal válaszoltam Sienna telefonjára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Halló?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy női hang válaszolt. – Jó estét, Sienna Johnson-t
keresem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jelenleg nincs telefonközelben, de szívesen átadok neki
egy üzenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A női hang most tompán hallatszott, mintha letakarta volna a
mikrofont, miközben mondott valamit valakinek. Egy pillanat múlva ismét
beszélni kezdett. – A River North Termékenységi Klinikáról telefonálok.
Reméltem, hogy Miss. Johnson megerősíti a holnap délelőtti tíz órás időpontját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Termékenységi Klinika? Mi van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, - válaszoltam, - de valószínűleg tévedés
történt. Biztos benne, hogy a megfelelő Sienna Johnson-t hívta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Valami megvillant, és egy vészcsengő szólalt meg a fejemben.
Rájönni, hogy Sienna feltételezhetően terhes sokként ért, és ez volt az egyik
oka, ami miatt húztam az időt, hogy visszatérjek Chicago-ba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nő habozott, és elképzeltem, ahogy ellenőrzi az időpontot
a számítógépén. Telefonon keresztül felolvasta Sienna címét, és biztosított
engem, hogy a megfelelő személyt hívta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Meg tudná nekem mondani, milyen kezelésre fog menni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom uram, de nem adhatok ki ilyen adatok a
páciensekről, hacsak nem házastársak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A férje vagyok, - hazudtam gyorsan, miközben egyre
kényelmetlenebbül érintett ez a beszélgetés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez különös, Miss. Johnson elfelejtette említeni, hogy
férjnél van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Friss házasok vagyunk, így még nem lehetett lehetősége
megosztani ezt az információt. – A hazugság olyan könnyedén bukott ki belőlem,
amitől egyáltalán nem éreztem kényelmetlenül magamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miss. Johnson először jön konzultációra, ami után meg
tudjuk állapítani a további kezelését, - mondta a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szóval, nem terhes? – kérdeztem kétkedve. Valószínűleg
idiótának tűnhettem, miközben a vonal másik végén lévő nőnek egyre jobban
kétségei támadhattak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - válaszolta, - Úgy vélem, pontosan ezért keresett
fel bennünket. Legfőképpen olyan pácienseink vannak, akiknek gondja vannak a
fogantatással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nagyot nyeltem, majd két ujjam közé csíptem az orrnyergemet.
Most már minden kezd értelmet nyerni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rendben, köszönöm. Átadom neki az üzenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Véget vetettem a hívásnak, majd leültem az ágyra. Hallottam,
hogy a zuhanyzóban elállt a víz – végre – és vártam, hogy Sienna kijöjjön a
fürdőből. Néhány perccel később fel is bukkant, egy törölközőben, ami sokkal
vágyakozóbban tekeredett a testére és a fejére. Tisztában volt vele, hogy
gyönyörű nő volt, és egy percig sem habozott, hogy ezt az előnyére fordítsa.
Sajnos, én is az egyik hülye bolond voltam, aki ebbe a hibába esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Korábban jöttél haza, - üdvözölt. – Azt gondoltam, hogy
maradsz még néhány napot. – Ledobta magáról a törölközőt és teljes meztelen
dicsőségében a szekrényem felé sétált. Szerénysége nem ért meglepetésként, és
még így se jelentett semmit sem nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, hogy csalódást okoztam, - válaszoltam, épp
akkor, amikor felvette az egyik pólómat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem okoztál csalódást. – Bele akart ülni az ölembe, de
finoman arrébb taszítottam őt. Morcosan nézett, de amilyen csábítónak akart
tűnni, annak hirtelen nyoma veszett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Beszélnünk kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sienna fújtatott egyet, és keresztbefonta karját a mellkasa
előtt. – Miről?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Míg a fürdőben tartózkodtál, volt egy telefonhívásod, -
mondtam megdörzsölve a farmerbe öltöztetett combomat. – Válaszoltam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki volt az?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- River North Termékenységi Klinika.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sienna arckifejezése egy pillanat alatt lehervadt, majd a
hideg, számító maszk óvatosan visszacsúszott a helyére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a pokolért hívnának azok pont engem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Óvatosan néztem őt, a tekintetemmel először az arcát tanulmányoztam,
majd a lapos hasát. Nem volt meglepő, hogy nem fogadtam feltörő lelkesedéssel a
terhességét, vagy azt, hogy Huntley és Grayson próbavacsoráját választotta
arra, hogy megossza ezt a hírt. Ő így rendezte el a dolgokat, magára irányítva
a figyelem középpontját, még akkor is, amikor éppen valaki más volt ott. Azt
hallva, hogy hazudott, megmutatta nekem, hogy mennyire szívtelen, manipulatív
ember is volt, aki egy tökéletes külső mögött rejtőzött. Csak annyit tudtam
mondani, hogy volt néhány igen rossz húzása, amivel már nem akartam
foglalkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Le akarták ellenőrizni, hogy a holnap reggeli időpontban
valóban ott leszel-e, - mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én nem foglaltam időpontot – <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hagyd abba a hazudozást, - csattantam fel. Felálltam és
közelebb sétáltam hozzá. – Csak hagyd abba a hazudozást, és egyszer és
mindenkorra mondd el az igazat! Nem is vagy terhes, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody, meg tudom magyarázni – <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, felhagytam azzal, hogy a baromságaidat hallgassam,
Sienna. Hazudtál nekem és mindezt a családom és a barátaim előtt tetted. Én.
Végeztem. Veled. Hallasz engem? Ennyi volt! Mondd el nekem, miért tetted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én… - kinyitotta a száját, majd becsukta, mielőtt teljesen
csendben maradt. Mindketten tudtuk, hogy rajtakaptam őt és ez volt az utolsó
szalmaszál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem tudom elhinni, hogy ennyire messzire mentél, -
mondtam, - de igazából az a szomorú, hogy azt gondoltad, hogy én valaha is
családot akartam volna veled. Azt hitted, hogy ennyire hiszékeny vagyok, hogy
hittem volna neked? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sienna tekintete megkeményedett és kihúzta magát. Nem fogja
feladni ilyen könnyen. Nem ilyen volt a természete, még akkor sem, ha tudta,
hogy már elvesztette a csatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudtam, mi fog történni, amikor megláttad az exedet.
Visszamentél volna hozzá, de én nem fogom harc nélkül feladni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én nem vagyok a tulajdonod, hogy harcolj értem, -
érveltem. – Mi nem vagyunk egy pár!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sienna hátrahőkölt, mintha arcon csaptam volna, és átfutott
az agyamon, hogy bámulatos színésznő volt. A kezdetektől fogva megegyeztünk
abban, hogy ez nem volt más, csak egy kényelmi kapcsolat, nem több annál, mint
hogy két ember kielégíti a másik szükségleteit, és ideiglenesen kitöltjük az
ürességet, ami másképp üresen maradt volna. Valahol az út során, valami
megváltozott, és nyilvánvalóan túlságosan elfoglalt voltam ahhoz, hogy ezt
észrevegyem. Vagy talán csak nem akartam észrevenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem hiszek neked! – üvöltötte. Láttam, ahogy egy
könnycsepp gördül le az arcán, és vártam, hogy a bűntudat egy szikrája, vagy a
lelkifurdalás felüsse a fejét. De nem történt meg. Sienna csak egy játékot
játszott, annak ellenére is, hogy én már bedobtam azt a közmondásos törölközőt.
Ha szeretném visszakapni azt az életet, amit éltem, akkor el kellett kezdenem
valahol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Higgy nekem, édesem. Vége van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Akkor a munkádnak is, - válaszolta önelégülten. Nem ez
volt az első alkalom, hogy ezzel fenyegetett engem. Nagyon jól tudtam, hogy
amit tettünk, hogy a munkatársak közötti kapcsolat szigorúan a vállalati
politika ellen volt, így a mi kapcsolatunk egy titok maradt. Szerintem, az apja
gyanakodott erre, de ha így is volt, soha nem említette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem számít. Holnap lesz egy találkozóm az apáddal, és már
a felmondó levelem is kész van. Odaadom a jegyzeteimet és a hónap végén
távozom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elmész? – Sienna meglepettnek tűnt. Ironikus, mivel
valószínűleg látta, hogy ez következik majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Figyelmen kívül hagytam a kérdését. – Egy időre elmegyek.
Azt hiszem, jobban teszed, ha elmész, mire visszajövök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Anélkül, hogy hagytam volna neki időt a válaszra,
visszasétáltam a nappaliba és hirtelen megvilágosodott számomra, hogy mennyire
nem éreztem magam ideillőnek. Nem tartoztam ide, és kezdtem ráébredni arra,
hogy soha nem is fogok. Tanulópénz volt. Akkor pofozott fel az élet, amikor
szinte már túl késő volt, hogy kijavítsd a hibáidat. Kezemet a zsebembe dugtam
és úgy döntöttem, hogy a néhány saroknyira lévő bár felé veszem az irányt.
Szükségem volt egy italra… vagy hatra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor néhány órával később visszaértem a lakásomba, már
közel volt az éjfél és boldog voltam, hogy üresen találtam. Nem kapcsoltam
villanyt, miközben elővettem egy üveg whiskey-t és letelepedtem a fotelbe. Egy
pohárba öntöttem egy keveset a borostyánszínű folyadékból, még a jéggel sem
bajlódtam, és egy hatalmas korttyal lenyeltem, miközben végigégette a torkomat.
Valami motoszkált bennem a vággyal, hogy hívjam fel Demi-t, de foggal-körömmel
harcoltam ez ellen. Még túl korai volt. Túl sok mindenen kell még
keresztülverekednem magamat, mielőtt ismét beszélek vele. Meg kellett
bocsájtanom magamnak a hibáimat, amiket egy éve vétettem, majd meg kell
bocsájtanom Demi-nek is, hogy egy életet megváltoztató dolgot titkolt el
előlem. Időre volt szükségem, hogy gyászoljam a veszteséget, amit most
tapasztaltam meg, még akkor is, ha ez már nyolc hónapja történt, végezetül
szükségem van egy tervre. Mert másrészről, Demi is része volt a tervnek, mert a
végén nem tudtam elképzelni az életemet, a jelent és a jövőt sem nélküle.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-28126500175809177702019-07-12T13:42:00.002+01:002019-07-12T13:42:12.663+01:00Tizennyolc-Tizenkilencedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizennyolcadik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi zokogva a padlóra roskadt, és minden egyes idegszálamat
és erőmet össze kellett szednem, hogy ne kuporodjak én is hozzá. Az, hogy
megvigasztaljam őt éppen annyira természetesen jött, mint a légzés, de úgy
döntöttem, hogy ez egyszer megfosztom magamat ettől, és a helyes dolgot teszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én </i>babám? –
kérdeztem, hangom alig volt hallható. Fejét leeresztette, de még így is láttam,
hogy bólintott. Belemarkoltam a hajamba, és mélyen beszívtam a levegőt.
Mindössze ennyit tudtam tenni, hogy ne essek össze a padlóra. Körbenéztem a
sötét szobán és próbáltam értelmet találni Demi vallomásának. Visszagondoltam
az összes alkalomra, amikor ezen a héten láttam őt, és egyszer sem emlékeztem
arra, hogy babával lett volna. Még jobban sírt, én meg közelebb léptem hozzá. A
barna kiskutya sertepertélt Demi lábánál, de Ő még így is a padlón maradt,
miközben a teste remegett. A kétségbeesett sírása bántotta a fülemet, és
amennyire fel akartam őt kapni és magamhoz szorítani, annyira nem tettem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hol van? – A hangom élesebben hangzott, mint ahogy
terveztem. – Úgy értem, a baba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor Demi végül felnézett rám, láttam, hogy a fény
elhagyta a tekintetét, és emiatt félni kezdtem a választól. Azt sejtettem, hogy
nem lesz jó. – Mond el nekem, Demetria, - erősködtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Meghalt, - suttogta Demi. Abban a pillanatban az idő
megállt és éreztem, hogy a levegő elhagyja a tüdőmet. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Lányunk volt? – Nagyot nyeltem, és éreztem, hogy a
szemembe könnyek gyűlnek. Amikor Demi nem mondott többet, térdre estem előtte
és megragadtam a felkarját. – Miért nem mondtad ezt el nekem? – Kiáltottam.
Könnyek kezdtek el folyni az arcomon. de nem érdekelt. Összetörve és elárulva
éreztem magam, amiatt a nő miatt, akit az életemnél is jobban szerettem már hat
éves korom óta. Úgy gondolom, megérdemelhettem a sírást. Demi megrándult, és
elhúzódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért nem mondta el nekem? – Kiáltottam ismét, -
Megérdemeltem volna, hogy tudjam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody, - sírta, - Én s-sajnálom. T-te h-helytelen ok miatt
m-maradtál volna, ha elmondom neked. Én n-nem akartalak itt tartani téged, így
e-elengedtelek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A veszteség érzése felülkerekedett rajtam, ami dühbe és
kétszínűségbe csapódott le és árasztotta el testem minden sejtjét. A vérem
forrt, a csontjaim égtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem tudom elhinni, hogy eltitkoltad ezt előlem, - mondtam.
Most, ahogy ránéztem olyan volt, mintha egy teljesen idegen embert néztem
volna. Nem ismertem őt, többé nem, és ez majdnem jobban fájt, mint tudomást
szerezni a gyerekünkről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megrázta a fejét, én meg lazítottam a felkarja szorításán,
mert még mindig féltem attól, hogy bántom őt. Mérges voltam, de nem akartam
bántani őt fizikálisan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én m-megpróbáltam e-elmondani neked, - zokogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mikor? Soha nem hallottam rólad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én Chicago-ba m-mentem két hónappal azután, hogy ő… - Demi
nagyot nyelt, küzdött a szavakkal, - meghalt, de láttam, hogy Sienna-val vagy,
és azt gondoltam, továbbléptél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leültem és megtöröltem az arcomat. A helyzetnek a súlya a
mellkasom közepébe csapódott. Nem csak az ő hibája volt. Ha nem mentem volna
el, egyik sem történt volna meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy halt meg?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó Istenem, Brody kérlek, most nem bírok el többet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Huntley és Grayson tudja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ahelyett, hogy válaszolt volna, Demi még jobban
összegömbölyödött, és rájöttem, hogy nem fogom megkapni azt a választ, amit
akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ha nem mondod el nekem, akkor találok valakit, aki el
fogja, - mondtam, miközben felálltam. Mielőtt elmentem volna, megfordultam és
még egyszer utoljára ránéztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hónapokig szarul éreztem magam azok után, amit tettem.
Hónapokig éltem bűntudatban. Most rájöttem, hogy eltitkoltad a gyerekünket és a
halálát előlem! Nem vagy jobb nálam, és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">neked</i>
kell együtt élned ezzel. Ebből nincs visszaút, és ez alkalommal miattad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Becsaptam az ajtót, elfullasztva a sírását, és határozottam
sétáltam oda a piros Lexus-ához. Pokolian kizárt dolog volt, hogy bárhová is
megyek anélkül, hogy válaszokat ne kapjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Behúztam a kéziféket és a kocsi csikorogva megállt a parkoló
poros betonján a Dixon Tó mellett. Mostanra már csak néhány kocsi maradt, de
amikor megláttam Grayson furgonját, tudtam, hogy ő még itt volt. A tény, hogy
éppen az ő esküvője zajlott, nem állított meg. Semmi sem állítana.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Oldalt találtam meg őt, miközben Huntley-val, Jeff-el, a
szüleivel, Morgan edzővel és a feleségével beszélgetett. Mindannyian nevettek,
és mosolyogtak, de amikor Grayson észrevett engem, a mosoly lehervadt az
arcáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Brody, mi a baj? – kérdezte, épp mielőtt behúztam neki
egyet. Figyelmen kívül hagytam a fájdalmat, mivel a sérült kezemmel ütöttem meg
őt. Össze sem hasonlítható azzal, amit belül éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a fasz? – Kiáltotta Jeff, a hátam mögé csavarva a
karomat. Huntley lehajolt és segített Grayson-nak felállni, miközben mindenki
engem bámult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Te szemétláda! Miért nem voltál képes elmondani nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elmondani mi- Grayson hírtelen becsukta a száját, és
láttam, hogy most már érti miről beszélek. Később bocsánatot fogok kérni,
amiért megütöttem őt, amikor már nem leszek ennyire mérges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elmondta neked, - mondta csendesen, szinte suttogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mindenki elcsendesedett, és a sokkolt tekintetüket
felváltotta a szégyenkezés és a szimpátia kombinációja…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ti mind tudtátok, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Senki sem válaszolt, de alig tudtak a szemembe nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Bassza meg, - motyogtam, miközben elhúzódtam Jeff-től. –
Ez most valami beteges vicc?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - válaszolta Huntley. Kinyitotta a száját, hogy
mondjon még valamit, de elhallgatattam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hívtalak, - néztem rá Grayson-ra, - három hónapon
keresztül minden egyes kibaszott nap, és még csak eszedbe se jutott említeni
ezt nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem ilyen egyszerű, - válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért nem? – Kiáltottam. – Te vagy a legjobb barátom, és
elárultál engem! Kibaszottul mindenki elárult engem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi akart lenni az, aki elmondja neked, - szólalt meg
Jeff mögülem. Megpördültem, hogy szembenézzek vele, éreztem a késztetést, hogy
őt is megüssem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogyan lehetséges, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">te </i>is tudsz róla? – csattantam fel, és közelebb léptem hozzá.
Morgan Edző és Grayson apja, Richard szintén tettek egy lépést előre, oldalról
támogatva Jeff-et. Nem érdekelt. Kiütöm mindegyiküket, ha az kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elrepült Chicago-ba, hogy lásson téged, de azt vette
észre, hogy te már valaki mással vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felhorkantam. – És ezért te úgy döntöttél, hogy beugrasz és
megmented őt, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ő is közelebb jött, így már csak centikre voltunk egymástól.
Pár centivel volt csak magasabb nálam, így nem lett volna probléma a földre
küldenem őt. Az, hogy szinte egész életünkben barátok voltunk, úgy tűnt,
egyikünknek sem számított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki volt készülve miattad, és szüksége volt egy barátra.
Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert én ott voltam neki, amikor szüksége volt
rám, - morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudja, hogy szerelmes vagy belé?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Jeff elcsendesedett és lepillantott. Nem voltam idióta. Egy
vak ember is láthatta, hogy többet szeretett volna Demi-től, mint szimpla
barátságot. Az gondolta, nem láttam őket korábban a táncparketten, vagy azt,
ahogyan elviharzott. Tévedett. A tekintetem egész éjszaka Demi-n volt, és
lefogadom, hogy a beszélgetés nem úgy zajlott, ahogy ő azt szerette volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is így gondoltam, - vicsorogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Befejeznétek? – kérdezte mérgesen Huntley. Jeff mellé lépett
és tekintetét rám szegezte. – Jeff ott volt Demi-nek, amikor szüksége volt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">rá</i>, és te nem voltál sehol-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- És ez kiknek a hibája? – emeltem a karomat a levegőbe. – Nem
hibáztathattok engem, amikor nekem fogalmam sem volt arról, mi a fasz folyik
itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Érted tette, - mondta Huntley. Arca kissé beesett és
láttam a szomorúságot szemének mélységében. – El akartál menni, így elengedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley szava leülepedtek, és a bosszúságom áthatolhatatlan
bánatba csapott át, ami a mellkasomra telepedett. Most már én is kezdtem látni
a döntésem utóhatását, ami sokkal jobban üldözött, mint amit gondoltam volna, miközben
az igazság az volt, hogy előttem volt minden, amit akartam. Megragadtam a
legközelebbi széket, és leültem rá, majd a fejemet a kezembe temettem. – Még csak
el sem mondta nekem, mi történt, - mondtam lágyan, a saját érzéseimmel
harcoltam. Nem tudtam megmondani, melyik út lesz a nyerő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley és Grayson váltott néhány szót, majd Huntley
távozott. Grayson helyet foglalt mellettem, mélyet sóhajtott, mielőtt felém
fordította volna a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nézd ember, sajnálom, hogy nem mondtam el neked, de Demi
megkért, hogy ne tegyem, és nem az én titkom volt, hogy megosszam veled. Szarul
érzem magam, hogy eltitkoltam ezt előled, komolyan, de Huntley és én nehéz időket
éltünk meg, hogy Demi-t újra összekaparjuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Még több választ szándékoztam tőle nyerni és amilyen dühös
és elkínzott voltam, szükségem volt rá, hogy halljam őket. Saját magamat
kínoztam azzal, hogy tudni akartam, mennyire tönkrement Demi, tudni, hogy mennyi
mindenen ment keresztül, amíg nem voltam itt. Tudtam, hogy nem teljesen én
voltam a hibás, de mégis cipeltem a felelősség súlyát, hogy sokkal többet
dobtam el magamtól, mint amit el tudtam képzelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- El kell mondanod nekem mi történt, - mondtam, végre
Grayson-ra nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A fenébe, - motyogta Grayson, ujjaival végigszántva a
haján, - Nem tudom, hogy megtehetem-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérlek, - könyörögtem, - Tartozol nekem ennyivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azt hiszem, igazad van, - szünetet tartott, majd
folytatta, - de biztos vagy benne, hogy most akarod ezt? Itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam, felkészítve magamat, Isten tudja, hogy mire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Abból, amit Huntley elmondott nekem, Demi 12 hetes terhes
volt, amikor elmentél. Izgatott volt, és félt is, de megkért minket, hogy ne
mondjuk el neked, mert ő akarta ezt megtenni. Egy éjszaka, Demi felhívott
minket, és amikor ránéztem Huntley arcára, tudtam, hogy valami nincs rendben.
Huntley elmondta, hogy Demi-nek nagy fájdalmai vannak és nagyon vérzik, így
Huntley elvitte őt a kórházba. Mindössze húsz hetes volt, így mindannyian
nagyon aggódtunk. – Grayson megállt egy pillanatra és láttam rajta hogy
habozott, nyilvánvalóan próbálta kitalálni, hogyan mondja el azt, ami most
következik. – Demi-vel a szülőszobára rohantak, ahol az Orvos azt mondta, hogy
placenta repedés történt. Nem tudom pontosan, hogy ez mit jelent, de
nyilvánvalóan halálos lehet az anyára, de amikor megcsinálták az ultrahangot,
akkor látták, hogy a baba már halott. Demi-nek nem volt más választása,
természetes utón meg kellett szülnie a babát, és később, - nagyot nyelt, hangja
tele volt érzelmekkel, - majdnem elvérzett. Néhány napig a kórházban tartották,
majd gyásztanácsadásra kellett járnia. Mindenféle tablettákat írtak fel neki,
ami segített a depressziójában és az álmatlanságában. Egyáltalán nem evett,
amíg Huntley nem tudatosította benne, hogy nem akarjuk őt is elveszíteni –
amikor Grayson az arcomra nézett, félbehagyta a mondatot. Csendben maradt, és
egyszerűen csak átkarolt. A testem reszketett, és nem érdekelt, hogy az emberek
láttak-e. Felnőtt férfi voltam, aki úgy sírt, mint egy csecsemő, mert a nő,
akit szeretett átélte mindezt. Egyedül. Gyávának éreztem magam, de ami még
fontosabb elvesztettem Demi-t és a gyerekünket is. Nem maradt semmim sem, így
megadtam magam. Megadtam magam a pusztításnak, ami megsemmisítette a szívemet
és a lelkemet. Ez lett volna a büntetésem, amiért elhagytam Demi-t? Nem tudtam.
Csak azt éreztem, hogy a szívem összetört, hogy minden apró darabkája
szétcsúszott, amíg már nem maradt ott semmi. A végén elsétáltam mindentől, amit
valaha akartam, és most már soha nem kaphatom vissza. Ez az utolsó gondolat
elvette azt a kicsit küzdést is, ami még maradt bennem, kifosztott lettem.
Ötletem sem volt, mit tegyek, kivéve a sírást. Így ezt tettem.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenkilencedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huntley<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Emma néni és én megálltunk Demi háza előtt, én meg
felsiettem a lépcsőn, esküvői ruhában meg minden. Amint megláttam, hogy Brody
gyilkos tekintettel besétált a sátorba, arcán megszáradt könnyei nyomaival,
valami mélyen felkavarodott, és tudtam, miért jött vissza az esküvőre. Igaza
volt, elárultuk őt, de ugyanakkor tisztelnünk kellett Demi kívánságát. Miután
láttam Brody reakcióját, rádöbbentem, hogy helytelen volt egy ilyen fontos
dolgot eltitkolni előle, és egyáltalán nem volt semmi mentség rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kopogtattam Demi ajtaján és még jobban dühös lettem, amikor
nem érkezett válasz. Megragadtam a kilincset, majd észrevettem, hogy az ajtó
nem is volt becsukva. Kinyitottam, és bedugtam a fejemet. Amikor megláttam
Demi-t a padlón összegömbölyödve, azonnal felé rohantam, és letérdeltem mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sírt és folyamatosan azt ismételgette, hogy –Sajnálom – és –
meghalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felkapta a fejét, kábultnak látszott, mintha egyenesen
átnézett volna rajtam. Beletelt néhány pillanatba mire koncentrálni tudott, és
rádöbbent, hogy én guggoltam ott előtte. Karjait körém fonta, és a nyakamba
sírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, megpróbáltam erős lenni, de többé már nem megy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez rendben van, most már itt vagyok. Minden rendben lesz,
- válaszoltam lágyan, miközben finoman a hátát simogattam. Utáltam így látni
őt. Ez arra emlékeztetett engem, hogy még mindig mennyire törékeny is volt, és
hogy mennyire nehéz volt számára, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne,
pedig nem volt az. Az egyik részem felelősnek érezte magát, mert folyamatosan
lábujjhegyen járkáltunk, azt kérdezgetve tőle, hogy minden rendben van-e,
ahelyett, hogy hagytunk volna neki időt, hogy megbirkózzon azokkal a
kártyákkal, amiket az élet neki szánt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagynéném megjelent az ajtóban és a tekintete tele volt
szimpátiával, amikor kettőnkre nézett. – Mit tehetek? – kérdezte. Demi
kiskutyája, Coco mellette feküdt és fejét Demi lábfején pihentette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megetetnéd Coco-t? – kérdeztem. – Megpróbálom Demi-t ágyba
vinni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az én csodálatos nagynéném bólintott, és csendesen felkapta
a barna Labradort, mielőtt eltűnt volna a konyhába. Felsegítettem Demi-t és a
szobájához kísértem. Késő volt, elmúlt éjfél, és én is fáradt voltam ezután a
hosszú, tökéletes nap után, de a legjobb barátnőmnek szüksége volt rám, és nem
fogom hagyni, hogy kikészüljön, esküvő ide vagy oda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leültettem az ágyára és vártam, hogy végre kapjon levegőt.
Zavarodott volt, és kíváncsi voltam, hogy mi történt közte és Brody között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor Demi lenyugodott és a légzése ismét normális lett,
vettem a bátorságot és megkérdezte, - El szeretnéd mondani nekem, mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szipogott. – Brody megtalált egy régi ultrahang képet és azt
gondolta, hogy terhes vagyok Jeff-től.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A homlokomat ráncoltam. – Miért hitte ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi megvonta a vállát, teljesen legyőzöttnek látszott. –
Azt gondolja, hogy van valami kettőnk között, még azok után is, hogy elmondtam
neki, Jeff-el csak barátok vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ezért gondolom végül beszéltél neki a babáról. – Ez egy
állítás volt, amit saját magam meggyőződésére tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fejét fel és le mozgatta. – Szörnyű volt. Most már látom,
hogy hatalmas hibát követtem el azzal, hogy nem mondtam el neki korábban, de
annyira féltem attól, hogy ha marad, akkor a végén boldogtalan lesz. Nem
tehettem ezt meg vele. Nem lett volna fair.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ez volt Demi, először mindig másokra gondolt, maga helyett.
Ez volt az egyik a sok dolog közül, ami ennyire teljesen szerethetővé tette őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Fel fogja dolgozni, - mondtam, - csak időre van szüksége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aggodalom húzta össze a szemöldökét. – Találkoztál vele?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, - sóhajtottam, - visszajött az esküvőre, és még ott
találta Grayson-t. Most éppen beszélgetnek. Ki van készülve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó Istenem, - vett egy mély levegőt Demi, - mit tettem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Karomat a válla köré fontam és megszorítottam. – Azt tetted,
amit a legjobbnak gondoltál magad és a gyereked számára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - vágott vissza, miközben a fejét rázta, -
Megfutamodtam. El kellett volna mondanom neki, Huntley. Megérdemelte volna,
hogy tudja, és félek, most már túl késő. Nem tehetek róla, de van egy olyan
érzésem, hogy ez már tényleg a vég, és nem tudom, hogyan engedjem el őt. Ő az
én igaz szerelmem, a lelki társam, és az én másik felem. Ez alkalommal, jó
okkal vesztettem el őt. Érzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem mondhattam azt neki, hogy téved, mert nem lett volna
igaz, és nem én leszek az, aki hamis reményeket ad neki. De amit tehettem az
az, hogy támogatom őt, csak úgy, mint előtte tettem, és segítek neki átvészelni
ezt is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Amire most neked koncentrálnod kell, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">te</i> magad vagy, és hinned kell abban,
hogy minden meg fogja oldani magát. Csak adj egy kis időt ennek. Azt hiszem,
talán eljött az ideje annak, hogy megint meglátogasd Dr. Hansen-t. Utálom, hogy
ez az egész ennyire kisiklott, pedig olyan jól haladtál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ezt fogom tenni, - válaszolta gyengéden. Tekintete
találkozott az enyémmel, és bármelyik embernél jobban megértettem azt a fajta
kétségbeesést, ami bennük tükröződött vissza. Nem egyszer voltam már én is ott,
és hittem abban, hogy Demi-nek is sikerül kikeverednie belőle. Csak meg kell
találnia azt a kis fényt, ami áttör a legsötétebb napjain is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm, hogy itt vagy, - mondta, - és sajnálom, hogy el
kellett jönnöd az esküvőd estéjén. Ez az én hibám és ideje, hogy felelősséget
vállaljak a tetteimért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Leintettem őt. – Mérgesnek kellene lennem, amiért te nem
mondtad el nekem, így jó dolog volt, hogy Brody felbukkant és behúzott egyet
Grayson-nak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy mit csinált?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Arcon ütötte Grayson-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi tekintete ismét benedvesedett. – Ó Istenem, sajnálom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé, - néztem a szemébe, - ez nem a te hibád volt. Dühös
volt, és őszintén, nem igazán tudtam hibáztatni őt. Igazából sajnáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azt hiszem, összetörtem a szívét, - nyöszörögte Demi. Nem
tudtam, mi többet mondhattam volna még. Átverekedni magát a bűntudatán és
minden máson, amit érzett, nem olyasmi volt, amit megtehettem helyette. Hanem
olyasvalami, amin magától kell keresztülmennie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy ideig csendben ültünk, amikor a nagynéném besétált a
szobába. – Csináltam egy kis teát, - mondta Demi-nek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi letette a bögrét az ágy melletti kisasztalra, és most
vettem csak észre, mennyire fáradt is volt valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretnéd, hogy itt maradjak veled éjszakára? – kérdeztem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ne légy bolond, - válaszolta, és úgy nézett rám, mintha
elment volna az eszem, - most volt az esküvőd. Szó sem lehet róla, hogy velem
töltsd ezt az éjszakáját, a férjed helyett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Biztos vagy benne? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, jól leszek. Ígérem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hívj, ha bármire is szükséged van, jó?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem lesz rá szükségem, - válaszolta, elnyelve egy ásítást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felálltam, és kivettem egy tiszta pizsamát, amit majd Demi
felvehet. Elővettem néhány gyógyszert, amit a terapeutája írt fel Demi-nek,
amikor nem tudott aludni. A kezébe adtam őket, és megbizonyosodtam róla, hogy
beveszi őket. Tudtam, hogy ezek nélkül nem lett volna képes elaludni. Kimerült
volt, így addig maradtam, amíg be nem mászott az ágyba és el nem aludt. A
legtöbb barát nem tette volna ezt meg, de Demi több volt, mint barát. A
testvérem volt. Ott volt velem, amikor a legsötétebb napjaimon keresztülmentem,
és a Pokolnak kell befagynia ahhoz, mielőtt magára hagyom őt, amikor szüksége
van rám.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-16205132436027838722019-07-09T16:40:00.003+01:002019-07-09T16:40:48.906+01:00Tizenhetedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenhetedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az asztalunknál ültem és néztem az embereket, akik közül
néhányan táncoltak, a többiek egymással beszélgettek. Egy gyönyörűen
feldíszített sátor alatt voltunk mellettünk a Dixon tóval és a legtökéletesebb
naplementével, amit csak el lehetett képzelni. Az utolsó napsugarak is eltűntek,
és felváltotta a csillagos éjszakai égbolt, az apró fények beragyogták az eget
és az egész légkörnek éteri érzést kölcsönöztek. Tökéletes volt Huntley és
Grayson esküvőjéhez, és minden, amit el tudtam képzelni, az volt. A pezsgőmet
kortyolgattam, és valahogy elmerültem a gondolataimban. Néztem, ahogy Huntley
és Grayson táncolt, mialatt a Lifehouse – You and me című száma szólt a
hangszórókból. Mint ahogy a többi vendég, ők és a végtelen, tökéletes szerelem
is, amin osztoztak megbabonázott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy lágy kocogtatás a vállamon megtörte az ábrándozásomat,
és felnézve ott találtam Jeff-et, aki lemosolygott rám. Hihetetlenül jóképűnek
látszott a klasszikus fekete szmokingjában és a pezsgőszínű mellényében. A
szmoking felsőt már levette magáról és feltűrte az ingujját, kellemes külsőt
kölcsönözve a kicsit rosszfiús kinézetéhez. Szexi volt és minden nőnek, aki
most itt volt, megroggyant a térde pusztán annyitól, hogy ránézett. Bárcsak rám
is ilyen hatást gyakorolna. Sokkal könnyebb lenne minden. Biztonságos választás
lenne számomra. Kár, mert túlságosan makacs vagyok, hogy olyat válasszak, ami
biztonságos, ahelyett, ami végül elpusztít engem legbelül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Van kedved táncolni? – kérdezte, lélegzetelállító vigyort
küldve felém. Elmosolyodtam és kezébe helyeztem a kezemet, azt kívánva, hogy
mást is érezzek a bennem dúló zűrzavarnál. Az előző éjszakát összegömbölyödve
töltöttem az ágyamban, és addig sírtam, míg a szemeim már fájni kezdtek. De ma
este nem akartam ezt érezni, Jeff-el biztosan nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretnék, - válaszoltam. Megittam az utolsó korty
pezsgőmet is és követtem Jeff-et, ahogy a táncparkettre vezetett. Jobba
karjával átkarolta a derekamat, bal karjával meg az enyémet fogta, miközben én
a jobb kezemet a vállára helyeztem. Közel kerültünk egymáshoz; elég közel
ahhoz, hogy bárki azt gondolhatta volna, hogy mi valóban egy pár voltunk. Azt
kívántam, bárcsak azok lennénk. Azt kívántam, bárcsak többet éreznék Jeff
iránt. De nem így volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A testünk ringott a zenére és a fejemet a vállán
pihentettem. Néhány perc alatt képes voltam elfelejteni azt, ami zavart engem
és egyszerűen megengedtem magamnak, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">csak
úgy</i> legyek. Jeff szívverésének állandó ritmusára koncentráltam, miközben
behunytam a szemem. Az elmúlt éjszakát összegömbölyödve töltöttem az ágyamban,
és addig zokogtam, amíg a szemem már fájni nem kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Csendes vagy ma este, - jegyezte meg Jeff halkan.
Felnéztem és azt vettem észre, hogy engem tanulmányozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jól vagyok, - válaszoltam. Felvettem a hamis mosolyomat,
amit egész nap viseltem abban reménykedve, hogy hitt nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Akarsz róla beszélni? - kérdezte, aggodalmasan összehúzva
a szemöldökét. – Tudom, hogy a múlt éjszaka nem volt egyszerű a számodra. –
Sienna bejelentésére célzott, amit Huntley és Grayson próbavacsorájának a
közepén osztott meg mindenkivel. A hír, ami megtörte az előrehaladásomat, mert
feltépte a sebeket, amik teljesen soha nem gyógyulnak már be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérlek, - sóhajtottam. – Nem szeretnék róla beszélni. Csak
élvezni szeretném az est megmaradt részét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért nem engeded, hogy segítsek neked, Demi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mert nem tudsz. Senki sem tud.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A mutatóujjával felfelé billentette a fejemet és szinte
átdöfött a tekintetével. – Nem tudod ezt a terhet egyedül cipelni. Kérlek,
engedd meg, hogy segítsek. Hagyd, hogy ott legyek neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szavai leülepedtek, és amikor lejjebb hajolt, ajkával
súrolta az enyémet, tudtam, hogy mind a ketten egy teljesen más beszélgetést
folytattunk. Ő nem csak azt kérte tőlem, hogy engedjem, had segítsen. Azt
kérte, hogy adjam magam neki. Nem kellett mondania semmit sem. Minden ott volt
a tekintetében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jeff, én… - küzdöttem a szavakkal, nem csak azért, mert
nem tudtam mit is mondhatnék, hanem mert tudtam, össze fogom törni a szívét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megfontoltad annak a lehetőségét, hogy ideje lenne
továbblépned? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Abbahagytuk a táncot, és csak álltunk ott a táncparkett
kellős közepén. – Továbbléptem, - mondtam. Hazugság volt, de szükséges
hazugság. Meg kellett győznöm magamat, sokkal jobban, mint bárki mást, hogy
valóban továbbléptem Brody-n. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Akkor bizonyítsd be, - mondta Jeff kihívóan, - Lépj tovább…
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">velem.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem hiszem-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretlek, - tört ki belőle, miközben az arcomat
tanulmányozta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is szeretlek, - válaszoltam. – Te vagy az egyik legjobb
barátom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Félreértesz engem, - hajolt közelebb. – Én szerelmes
vagyok <i style="mso-bidi-font-style: normal;">beléd</i>, Demi. Azt akarom, hogy
velem legyél, mint a barátnőm. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kezeim az oldalamhoz hanyatlottak, és tettem egy kis lépést
hátra. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat is, mivel Brody nagymamája rámutatott,
hogyan is érzett Jeff irántam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én nem tehetem, - ez volt az egyetlen válasz, amit képes
voltam kinyögni és ez alkalommal nem hazudtam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nagyot nyeltem. – Nem én vagyok a megfelelő nő számodra,
Jeff.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy döntheted ezt el helyettem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretlek, de nem úgy, ahogy te engem. Én egyszerűen nem
úgy tekintek rád. Te egy jó-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ne mond azt, hogy barát, kérlek. Azt gondoltam, hogy ennyi
idő után már kezdtél többet érezni irántam, de talán félreértelmeztem a
jeleket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem akartalak félrevezetni. Sajnálom- Jeff felemelte a
kezét, így megállított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Olyan idióta vagyok, - motyogta, legyőzöttnek tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem akarlak elveszíteni téged, - csuklott el a hangom, -
még mindig szükségem van rád az életemben, kérlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Jeff megrázta a fejét. – Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jeff, kérlek, - könyörögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Időre van szükségem, - sóhajtotta. Szemérmes puszit
nyomott a homlokomra, majd elsétált, egyedül hagyva engem. Egy kéz érintette
meg a felkaromat, és amikor megfordultam, Huntley-t pillantottam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Minden rendben van? – kérdezte. Az arcán lévő kifejezés
hasonlított a szánalomhoz, és én utáltam ezt, de nem tudtam hazudni neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - válaszoltam. – Ebben a pillanatban nem vagyok képes
itt maradni kettőjük körül. Túlságosan nehéz. Sajnálom, de azt hiszem ideje
hazamennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megértem. Hívj, ha szükséged van rám, rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam. – Így lesz. Szeretlek, és olyan boldog vagyok,
hogy te meg Grayson megtaláltátok a boldogságot. Mindketten megérdemlitek. –
Visszapislogtam a könnyeimet, amit mostanában elég gyakran megtettem és
megöleltem a legjobb barátnőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Te is megérdemled, - suttogta Huntley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretném ezt hinni, - sóhajtottam, kieresztve az
érzéseimet. – Csak időre van szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley hátrahúzódott és rám nézett. – Minden rendben lesz,
ezt tudnod kell, Demi. Elég erős vagy ahhoz, hogy átvészeld ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem válaszoltam, mert jelenleg nem tudtam elhinni, hogy a
dolgok valaha is rendben lesznek újra. Istenem, utáltam magam, hogy ennyire <i style="mso-bidi-font-style: normal;">gyenge</i> vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Holnap felhívlak, - mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az asztalunk felé sétáltam és felvettem a táskámat.
Kiöntöttem még egy pohár pezsgőt, és mielőtt az egészet egy húzással ittam
volna meg, Brody kikapta a kezemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mit csinálsz? – kérdeztem. Harag árasztott el, és vissza
kellett fognom magamat, hogy ne rontsak neki. Ki a fenének képzeli magát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ugyanezt kérdezhetném én is tőled, - válaszolta.
Észrevettem, hogy összeszorította az állkapcsát és csak úgy szűrte a szavakat.
Mérges volt. Csak azt nem értettem, miért. Egész nap alig néztünk egymásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elkeseredettségemben az égnek emeltem a kezemet. – Mindegy,
- motyogtam. – Fáradt vagyok és hazamegyek. – Hátat fordítottam neki, és a
sátor kijárata felé indultam. Hallottam, hogy Brody követ engem, de nem
érdekelt. Elővettem a kulcsomat a táskámból, és addig sétáltam az autók között,
amíg meg nem találtam az enyémet. Kinyitottam az ajtót, de Brody becsapta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem vezethetsz, - mondta, mérgesebbnek hangzott, mint
előtte. A haragom dühbe csapott át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy a pokolba ne, - csattantam fel, megpróbáltam újra
kinyitni az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Túl sokat ittál, és nyilvánvalóan mérges vagy. Neked nem
kellene vezetned a te, - habozott egy kicsit, - állapotodban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A homlokomat ráncoltam rá. – Mi a fenéről beszélsz, milyen
állapotomban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Csak add ide az átkozott kulcsodat, Demetria, vagy egész
éjszaka itt leszünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy harcoljak, így
odadobtam neki a kulcsomat. A kemény mellkasának csapódott, és a padlón
landolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jól van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Átsétáltam a másik oldalra, beszálltam, majd becsaptam az
ajtót. Ha ragaszkodott ahhoz, hogy úgy kezeljen engem, mintha gyerek lennék,
akkor úgyis fogok viselkedni. Becsusszant a vezetőülésre, kócosan és dögösen
nézett ki a fekete szmokingjában. A haja össze-vissza állt, valószínűleg elég
sokszor szántott végig rajta az ujjaival, és az arca is keménynek tűnt. Egy
mestermű volt, még annak ellenére is, hogy mérges volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Keresztül hajtottunk a kapun, majd rá az útra, a csend csak
úgy nyúlt kettőnk között és egyre intenzívebb lett. Nem én leszek az első, aki
beszélni kezd. Nincs semmi, amit mondani akartam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Motyogott valamit az orra alatt, én meg odafordítottam a
fejemet, hogy ránézzek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi az? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Semmi, - morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ha valamit mondani szeretnél, akkor csak mond ki! Már
rosszul vagyok a buta kis játékaidtól!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem egy játék, Demetria. – Gyorsabban vezetett, és ha
nem bíztam volna meg benne, akkor féltem volna. Elértük a város szélét és
megkönnyebbültem, hogy nemsokára otthon vagyok. El kellett tűnnöm Brody mellől
és minél hamarabb. Rádöbbentem, hogy már nem jó a számomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nos akkor légy férfi, - kezdtem, - és mond el nekem, miért
érezted szükségesnek, hogy hazavigyél engem, amikor teljesen képes vagyok
magamról gondoskodni. Ezt tettem az elmúlt évben is, és pokolian biztos vagyok
benne, hogy ugyanezt fogom folytatni, amikor újra elmész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az Isten szerelmére, - Brody már félig üvöltött. Megállt a
házam előtt, de nem vártam meg a magyarázatot, amivel előállt volna.
Felszaladtam a lépcsőn, és kinyitottam a bejárati ajtót, mielőtt sietve
bementem volna. De Brody ismét a sarkamban volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom, hogy többé már nem ugyanaz az ember vagy, aki
voltál, Demetria, és én sem, de nem hittem volna, hogy ennyire felelőtlen
lettél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megpördültem és szembenéztem vele, képtelen voltam gátat
szabni a felháborodásomnak. – Miről beszélsz, Brody? Te csak rébuszokban
beszélsz, szóval egyszerűen csak bökd ki mit akarsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ittál, és azt hallottam, hogy ez nem tesz jót a babának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szavai késszúrásként hatottak rám, és megfagytam, éreztem,
hogy minden szín kifut az arcomból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Milyen baba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az a baba, amit vársz, az Istenit! És ne hazudj nekem.
Láttam az ultrahang képet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Össze voltam zavarodva.
– Milyen ultrahang képet? – A hangom döbbentnek hangzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Amelyik az ágyad mellett van, láttam, amikor hazahoztalak
téged a múltkor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ó Istenem. Nem nem nem nem. Hogy lehettem ennyire
felelőtlen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ne hazudj nekem, erről ne. Azt mondtad, hogy nem
találkozgatsz Jeff-el, ami szintén hazugság volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, nem volt hazugság. Nincs semmi kettőnk között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Azt akarod nekem mondani, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">valaki mástól</i> vársz babát? – Tisztán érezhető volt az undor Brody
hangjában. Csak bámultam rá, amíg már nem bírtam tovább. Kifakadtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- NEM! – Üvöltöttem, éreztem a forró könnyeket a szemhéjam
alatt. – Az a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mi</i> babánk volt! A TE
babád ultrahang képe! – A kezemet a szám elé kaptam és sírtam, miközben láttam,
hogy Brody arca elsápadt. A titkom kiderült, és nem lehetett sehogy sem
visszacsinálni, nem számított mennyire nagyon akartam. A hasamhoz szorítottam a
kezemet, harcoltam, nehogy elhányjam magam. Behunytam a szemem, de azonnal meg
is bántam…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Kérem, tudna nekünk
valaki segíteni? – kérdezte Huntley, körbenézve a sürgősségin lévő nővérek
között. Hajnali három volt, mivel felhívtam Huntley miután arra ébredtem, hogy
vérzek. Tudtam, hogy valami baj van. Éreztem.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az igazság az volt, hogy izgatott
voltam, ami ugyan olyan meglepő volt, mint a terhességem. Nehéz néhány hét
volt, de a pocakomban lévő kis életre fokuszáltam és ez valahogy adott nekem
valami mást is, ami életet adott nekem. Brody két hónapja ment el, de a
fájdalom a mellkasomban még mindig olyan volt, mintha tegnap történt volna,
hogy kisétált a bejárati ajtómon. Egyáltalán nem beszéltem vele, és amikor
hívott is, én figyelmen kívül hagytam. Ha tudott volna a babáról, akkor maradt
volna, mert maradnia kellett és én nem álltam készem, hogy ezt a terhet
cipeljem a vállamon. Szóval helyette, elvesztettem egy dolgot, de kaptam egy
másikat. Egy részem azt kívánta, hogy bárcsak itt lenne, hogy megtapasztalhassa
ezt velem, de elcsendesítettem ezt, amikor emlékeztettem magamat, hogy az
együtt töltött életünk nem volt elég a számára. Kételkedtem benne, hogy ez a
baba rávette volna őt, hogy maradni akarjon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a probléma? – kérdezte egy idősebb
nővér, aki a szemüvege fölött nézett ránk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A barátnőm terhes, nagy fájdalmai
vannak és vérzik.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nővér megkerülte a pultot, majd
tekintete hatalmasra tágult, amikor meglátott engem. Sápadt voltam, és amikor
lefelé néztem, észrevettem, hogy vér csorog végig a lábamon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki az orvosa?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Dr. Bates, - válaszolta gyorsan
Huntley. Túlságosan fájt és túl ijedt voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak.
Elvesztettem a babámat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nővér a telefonhoz sietett és egy
gyors hívás után, egy tolószékkel rohant vissza hozzánk. Leültem, felordítva a
fájdalomtól, majd a szülészeti emeletre mentünk, ahol Dr. Bates már várt ránk.
Egy szó nélkül a szülőszobába mentünk. A nővérek mindenféle eszközöket aggattak
rám, amitől pánikolni kezdtem. Dr. Bates megnyomta a kemény pocakomat, amitől
ismét felordítottam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Csinálnunk kell egy ultrahangot, -
mondta. Az arcán lévő kifejezés egyáltalán nem volt megnyugtató, amitől csak
még idegesebb lettem. Egy nővér hideg zselét nyomott a bőrömre, és Dr. Bates
sem vesztegette tovább az időt. Az ultrahang fejet a pocakomnak nyomta és
elkezdte körbe-körbe mozgatni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A fenébe, - motyogta. Felém fordult,
kétségbeesetnek látszott. – Miss Rosemead, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de
nem találtam szívhangot.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Forogni kezdett velem a szoba és a
szavak is nehézkesen jöttek ki a számból.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- M-miért? – kérdeztem, - Mi a baj?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Attól tartok placenta repedés
történt, és ha nem távolítjuk el a babát, akkor el fog vérezni. – Nem hagyott
időt arra, hogy válaszoljak, mert a nővér már szét is tárta a lábamat és
levette a bugyimat. A ruhám a derekamnál volt felhúzva, én meg a könyökömre
támaszkodtam, hogy lássam, mi történik.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Már kitágult, és nincs időnk
császármetszésre, - mondta a nővérnek. A tekintetét ezután visszafordította
felém. – Természetes úton kell megszülnie a babát Miss. Rosemead, de túlságosan
ki van tágulva ahhoz, hogy epidurális-<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A baba jól van? – kérdeztem,
félbeszakítva őt. Amikor nem válaszolt azonnal, rákiáltottam, - Mondja meg
nekem!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - szünetet tartott, - Attól
tartok, a baba halott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bámultam rá és éreztem, hogy a saját
testemet is elhagyja az élet. A babám meghalt. Ez nem lehetséges. Ez biztos csak
egy rémálom volt és bármelyik pillanatban felébredhetek. Ez nem lehetett
valóságos.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó Istenem, - mellettem Huntley sírva
fakadt. Felnéztem rá és én is könnyekben törtem ki. A babám. Halott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felsikoltottam, amikor egy éles
fájdalom hasított keresztül a hasamon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Doktor Úr, - kezdte a nővér, - Készen
állunk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ő bólintott, és helyet foglalt az ágy
végén a lábam között.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Rendben van, Miss. Rosemead, arra
fogom kérni, hogy nyomjon. Most.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, - sírtam. – Kérem, nagyon fáj.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley megnyugtatóan megszorította a
kezem, de nem segített. Elveszett voltam, és most meg kellett szülnöm a halott
babámat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nyomjon, - szólított fel Dr. Bates.
Megráztam a fejem, és még jobban sírtam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérem, ne. Nem tudom ezt megtenni.
Nem tudom.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley sírt mellettem, és ekkor
rádöbbentem, hogy míg ez egy rémálom volt, addig valóság is, és én nem fogok
felébredni ebből.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérlek Demi, nyomj, meg kell ezt
tenned, - könyörgött Huntley, miközben könnyek folytak végig az arcán. Vettem
egy reszkető lélegzetet és elkezdtem nyomni. A fájdalom elviselhetetlen volt,
és olyan érzés, mintha középen kettévágtak volna. Dr. Bates arra kért, hogy
álljak meg, de ez nem tartott sokáig.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kérem, - zokogtam, - álljunk meg.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Már mindjárt vége, Miss. Rosemead.
Nyomjon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A fogaimat csikorgattam és legyőzötten,
beleadtam mindent. Amikor megláttam, hogy Dr. Bates felemeli a babát, akkor
tudatosult bennem igazán, hogy ez valóságos. Ekkor a nővér elvette tőle, és én
vártam, hogy felsírjon. De nem történt meg.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Milyen nemű? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Dr. Bates felnézett onnan, ahol engem
tisztított éppen, szomorúság árasztotta el a vonásait. – Kislány.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kislány, - suttogtam. Egy pici lány.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Rózsaszín takaróba volt burkolva,
amikor odaadták nekem, és egy pillanatig fogalmam sem volt, mit kellene tennem,
vagy mondanom.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Adtál már neki nevet? – felnéztem Huntley-ra,
majd vissza a lányomra.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Gracie, - válaszoltam, kikényszerítve
a szót a torkomban lévő gombócon keresztül. – A neve Gracie.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szemei csukva voltak, de elképzeltem, hogy
olyan barnák, mint Brody-é. Apró hajacska volt a feje tetején, puha és szőke.
Mindössze ót hónap és már apja lánya lett volna. Csakhogy ez nem volt igaz,
mert elment. Könnyes szemmel puszit nyomtam a homlokára reménykedve abban, hogy
tudja, mennyire szeretem annak ellenére, hogy nem volt hosszú élete a Földön. Ő
volt a legjobb dolog, aki belőlem és Brody-ból állt, valaki, akire mindig is
emlékezni fogok. Hírtelen kimerültnek kezdtem érezni magamat. Annyira nagyon
fáradtnak. Nem tudtam megérteni, miért vert még mindig a szívem, amikor az én
kicsi lányomé már nem. Ez kegyetlenség volt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szemeim kezdtek lecsukódni, a
végtagjaim pedig elzsibbadni. Suttogva elköszöntem tőle, mert igazából ez volt
minden, amit adhattam neki, és az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy Dr. Bates
azt kiálltja nekem, - Miss, Rosemead, maradjon velem! – Ezután minden
elsötétült, és már nem éreztem semmit. Elnyelt a végtelen sötétség.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Már eltelt néhány óra, amikor kezdtem
visszanyerni az eszméletemet. A fölöttem lévő éles fény bántotta a fáradt
szememet, és megpróbáltam elbújni előle. A fejem ködös volt, de harcoltam
ellene.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Demi?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Lassan kinyitottam a szemem és Huntley-t
pillantottam meg, aki felettem állt, az arca még mindig piros volt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi történt? – kérdeztem rekedten,
miközben az oldalamra fordultam, hogy lássam őt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szipogott és láttam a megkönnyebbülést,
ami elárasztotta viharosan kék tekintetét. – Elájultál a rengeteg vértől, amit
vesztettél, édesem. Vérátömlesztést kellett kapnod. Egy ideig kockázatos volt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- És a baba?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley lepillantott, és ismét sírni
kezdett. – Elment.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szóval, tényleg megtörtént? –
kérdeztem, éreztem, hogy könnyek árasztják el ismét az én szememet is. Huntley
bólintott és abban a pillanatban éreztem, hogy a küzdelem elhagyja a testemet.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley odacsúszott mellém és vékony
karjával átölelte reszkető testemet. Velem együtt cipelte a veszteségem súlyát,
és valamilyen oknál fogva ez segített könnyíteni a terhen. Azon kaptam magam,
hogy ismét a sötétségbe süllyedek, csak ez alkalommal, nem láttam kiutat. Nem
maradt több fény. Csak a végtelen mélység… a sötétség.</span></i></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-34665176765856128122019-06-27T18:44:00.003+01:002019-06-27T18:44:54.084+01:00Tizenhatodik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenhatodik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huntley<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az egész-alakos tükör előtt álltam a nagynéném és a
nagybátyám hálószobájában, és bámultam a nőt magam előtt. Az esküvőm napja
volt, a nap, amelyet már egy örökkévalóság óta vártam. Halkan kopogtattak az
ajtón, én meg mosolyogva azt mondtam, - Gyere be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Láttam Demi-t a tükörben, ahogy besurrant az ajtón, és arcán
hatalmas vigyor terült szét. – Te… lélegzetelállítóan nézel ki, Huntley. A
leggyönyörűbb mennyasszony vagy, akit valaha láttam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm, - válaszoltam, viszonozva a mosolyát. Még
egyszer utoljára megnéztem magamat. A ruhám egy igazi mestermű volt, csipke
berakattal romantikus hatást keltett, ami kiemelte a zárt ujját és a V-alakú
nyakkivágását. A hajam hullámos volt és be volt csavarva egy alacsony kis lófarokba
apró fürtökkel a tetején. Egy gyönyörű kristállyal díszített tiara pihent a
fejem tetején, ami helyben tartotta a csipkézett fátylamat. Halvány rózsaszín
púderrel, barackszínű ajakfénnyel, és vastag szempillákkal ízlésesen néztem ki,
és ez volt minden, amiről mindig is álmodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megfordultam és szembenéztem Demi-vel. Hihetetlenül nézett
ki a teljes alakos, pántnélküli, pezsgőszínű ruhájában. A melle előtt fodros
volt és az egészet kihangsúlyozta egy fekete öv a dereka körül, aminek az
oldalán egy bross virág díszelgett. Kizárólag neki készíttettem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A sminkje is egyszerű volt. Míg nekem halvány rózsaszínű
volt, addig az ő kerek arca még barackszínűbb volt és az ajkán színtelen
ajakfény fénylett. Óvatosan néztem őt, azon tűnődve, milyen nyomot hagyott
rajta az előző este. Elrejtette az érzéseit, de a tekintetében lévő szomorúság
félreérthetetlen volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kész vagy? – kérdezte, közelebb sétálva hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam, majd megkérdeztem, - Hogy vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jól vagyok, - válaszolta csendesen. – Nem szeretném, hogy
ma miattam aggódj. Ez a t<i style="mso-bidi-font-style: normal;">e </i>napod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ölelésbe vontam őt és éreztem, hogy a torkom összeszorult.
Amikor szipogni kezdtem, elhúzódott. – Ne merészelj sírni. Elrontod a
sminkedet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elkuncogtam magam, és válaszoltam, - Sajnálom, nagyon
érzelgős vagyok mostanában. Olyan régóta vártam erre a napra, de még mindig nem
hiszem el, hogy megtörténik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi elmosolyodott. – Ó, igen is megtörténik, és jobb, ha
indulunk, mielőtt elkésünk. Grayson nem lesz lenyűgözve attól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A leendő férjemre gondoltam, és a szívem szárnyalni kezdett.
Hiányzott tegnap este. A szülei házában töltötte az éjszakát, és amíg a
kezdetektől fogva mind a ketten tiltakoztunk ez ellen, nem akartuk megtörni a
hagyományt és balszerencsével indítani a házasságunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ismét kopogtattak az ajtón és a nagynéném, Emma lépett be rajta,
aki festőien nézett ki a karamella színű, rakott sifon ruhájában. – Készen állunk
édesem. Itt az idő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Demi és én megragadtuk az apró táskánkat, és követtük a
nagynénémet a kocsihoz. Amikor megálltunk a Dixon tó kapujában, gombóc
képződött a gyomromba, és amikor megláttam, milyen gyönyörűen nézett ki minden,
levegőért kapkodtam. Három sátor volt felállítva, és bárhova néztem a tavat
láttam. Bal oldalon az egyik volt a mi kis kápolnás sátrunk mindkét oldalon fehér
lepellel bevont székekkel, beborítva vörös rózsákkal. A másik két sátor egy
kicsit lentebb volt, nem sokkal volt nagyobb, de fa padlóval rendelkezett. A
kocsiból, ahol ültem, láttam az asztalokat, amik közrefogták a táncparkettet és
még néhány asztalt, ami a svédasztalos vacsorának volt felállítva. A nagybátyám,
Alex egy sokkal kisebb sátor mellett állt, és amint kiszálltam a kocsiból,
gyorsan beszaladtam, el a vendégek kíváncsi tekintete elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Gyönyörűen nézel ki, édesem, - mondta a nagybátyám
mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm, - válaszoltam. – És köszönöm, hogy beleegyeztél,
hogy nekem add ezt a napot. Nagyon sokat jelent nekem. – Lenyeltem a torkomban
keletkezett érzelmeket, azt kívánva, hogy anya és apa is itt legyen velem. Hiányoztak
az összes nagy pillanatban – Hunter születéséről és most az esküvőmről – és a
hiányuk ma súlyosan érezhető volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az enyém a megtiszteltetés, hogy nekem adtad ezt a
kiváltságot, édesem. Tudom, hogy nem vagyok az apukád, de szeretlek, és
szeretném, hogy ez a nap egy valóra vált álom legyen. Már legalább ezerszer
elmondtam, de Em néni és én annyira büszkék vagyunk arra a nőre, akivé váltál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam, képtelen voltam szavakat formálni és megöleltem
a nagybátyámat a derekánál fogva. Tényleg nem volt az apám, de nem engedném meg
senki másnak, hogy elkísérjen ezen az úton. Kiérdemelte ezt a jogot, amikor
annyi jóindulattal üdvözölt engem a családjába és a szívébe. Nagyon szerettem
őt ezért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mindenki a helyére, - jelentette be a nagynéném. Odasétált
hozzám és a kezembe adta a fehér rózsacsokrot. – Készen állsz? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, készen állok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A nagybátyám karja közé csúsztattam az enyémet, és vettem
egy mély, megnyugtató lélegzetet. Elindultunk kifelé, a késő délutáni napfény
körülvett bennünket, és a nagybátyám a kápolnás sátrunk bejáratához vezetett
minket. Hannah és Finley imádnivalóan néztek ki a pezsgőszínű virágos ruháikban,
virágokat szórva a fősoron, őket Demi és Jeff követte. Egy pillanatra magamba
szívtam a pillanatot, és amikor felnéztem Grayson tekintete megtalálta az
enyémet.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Grayson<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A lélegzetem elakadt, amikor a tekintetem találkozott
Huntley-éval, miközben lefelé sétált a soron. Egy látomás volt a mennyasszonyi
ruhájában, haja oldalra volt fésülve és még a fátylon keresztül is láttam, hogy
mosolygott. A szívem száguldott és éreztem, hogy a tekintetem is
elhomályosodott. Jeff kinyúlt és megszorította a vállamat. - Jól vagy? –
kérdezte suttogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elvigyorodtam. – Soha nem voltam még jobban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ahogy a gyönyörű mennyasszonyomat néztem, az összes többi
vendég eltűnt és csak ő meg én maradtunk. Megjártuk a poklot, de visszatértünk,
és nem vettem egyetlen pillanatot sem magától értetődőnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megérkeztek az oltár elé, majd Morgan edző felemelte Huntley
fátylát, és gyengéden megpuszilta az arcát. Láttam, hogy az ő tekintete is egy
kicsit nedves lett, miközben odaállt a felesége mellé. Az enyémbe fogtam Huntley
remegő kezét, és megnyugtatóan megszorítottam. Azt tátogtam, - Szeretlek – és a
tekintete tele volt szerelemmel és imádattal, amit irántam érzett. Hátranéztem
a vállam felett, hogy ellenőrizzem Hunter nem nyugtalankodott-e édesanyám
ölében, mielőtt a lelkésznek szenteltem volna a teljes figyelmemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki adja át ezt nőt? – kérdezte<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Morgan edző és neje egyszerre mondták, hogy – mi – és arra
gondoltam, ez teljesen rendben volt így. Nekik köszönhető, hogy Huntley-ból
ilyen hihetetlen nő lett, aki itt állt előttem. A pap mondta, hogy mindenki
helyet foglalhat és végre elkezdődött. Hálás voltam a rövid ceremóniáért, és
szinte ugráltam izgalmamban, amikor elérkezett az idő a fogadalmaknak. A
tekintetem nem hagyta el Huntley-ét, miközben a lelkész szavait ismételte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én Huntley Morgan, fogadlak férjemül Grayson Carter,
megosztozunk jóban és rosszban egymás oldalán. Alázatosan neked adom a kezemet
és a szívemet, mint a melegség és béke szentélye és fogadom, hogy hitet és
szeretetet adok neked. Mint a kör, ami végtelen, az én szerelmem is örökké
tart. Csak úgy, mint ez a megvethetetlen anyag, úgy az elkötelezettségem
irántad sem fog soha kudarcot vallani. Ezzel a gyűrűvel, a feleséged leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felhúzta a platina karikagyűrűt az ujjamra, amibe az
esküvőnk dátuma volt belegravírozva, majd rajtam volt a sor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Huntley, ahogy itt állok előtted, a tekintetem mélyen a
tiédbe forrva, látok mindent, amibe beleszerettem és még annál is többet. Itt
állok előtted, a szívem olyan hangosan dübörög a fülembe és azon kapom magam,
hogy nem találom a helyes szavakat. Itt állva ezzel a gyűrűvel a kezembe,
emlékeztetem magamat, mennyire kiegészítesz engem, a szívemet és a lelkemet. Minden
egyes mosollyal, minden öleléssel, minden könnyel, amit valaha letöröltél az
arcomról, emlékeztetem magamat, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy soha
nem tudom eléggé megköszönni az Istennek azt, hogy az életembe sodort téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Minden nevetés, amit
valaha megosztottunk egymással, az összes nehéz időszak, amin keresztülmentünk,
és minden gyönyörű pillanat, amin keresztül fogunk menni emlékeztet erre.
Szívemmel és lelkemmel adom neked ezt a gyűrűt. A mai nap neked adom mindenem,
amim van. Ígérem, hogy szeretlek, megvédelek téged, hogy örökké veled leszek,
és úgy őrzök meg minden egyes pillanatot, mintha az lenne az utolsó. Szeretlek.
Ezzel a gyűrűvel tudatom a világon élő összes emberrel, hogy engem
választottál. Ezzel a gyűrűvel fogadom, hogy az örökkévalóságig itt leszek
neked, míg a halál el nem választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Huntley szipogott és a
könnyeit törölgette, miközben felhúztam a gyűrűt a vékony ujjára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hölgyeim és Uraim, - folytatta a lelkész, -
megtiszteltetés, hogy bemutathatom önöknek, Mr. és Mrs Grayson Carter-t.
Megcsókolhatja a mennyasszonyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Közelebb léptem
Huntley-hoz és a kezembe kaptam az arcát. – Szeretlek, Mrs. Carter, -
suttogtam. Ajkamat az övéhez nyomtam és a teste azonnal ellazult az enyémen.
Elmélyítettem a csókot, de közben hallottam néhány füttyszót és éljenzést a
vendégektől. Amikor elhúzódtunk egymástól, Huntley szeme nedvességtől
csillogott és a szerelem, amit a tekintetében láttam, az enyémet tükrözte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Férjem, – suttogta, -
és kétgyermekes apa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy pillanatig a
homlokomat ráncoltam, majd…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jól hallottad, -
válaszolta, még több könny folyt végig az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te… Mi…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, - sírta,
mosolyra húzva a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Istenem, szeretlek. –
Felkaptam és megpördültem vele, az érzelmeim túlcsordultak szerelemmel és
színtiszta boldogsággal. Nem érdekelt, hogy közönségünk is volt, mert a fejembe
csak mi ketten voltunk. Mindig csak ő és én. Mikor az ajkam másodjára is
találkozott az övével és a testünk egymáshoz préselődött, béke telepedett ránk
és tudtam, hogy ez a mi örökké tartó életünk kezdete.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-69838705716452474712019-06-25T13:41:00.002+01:002019-06-25T13:41:54.333+01:00Tizenötödik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenötödik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A whiskey-met kortyolgattam és behunytam a szemem, ahogy az
égő érzés végigfolyt a torkomon. Eltűnődtem, a fejembe újra és újra
visszajátszottam az előző éjszakát mindaddig, amíg meg nem győztem magamat,
hogy valóban megtörtént. Az este nem ért véget valami jól, és a sötétség, amit
mélyen magamban éreztem, nem maradt már többé. Sienna nagyon dühös volt, amikor
visszaértem a hotelszobába, de figyelmen kívül hagytam őt, és úgy döntöttem
inkább hajnalig ülök a bárba, mintsem megbirkózzam a mérges természetével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé, ember. – Köszöntött Grayson és helyet foglalt
mellettem. Emma néni pékségében ültünk, ami elegánsan fel volt díszítve Huntley
és Grayson próbavacsorájához. A fények halványan világítottak és a pincérek
előételeket kínálgattak, amíg a főételt fel nem szolgálták. Kis helyiség volt,
de a nyitott ablakokkal, ahonnan be lehetett látni az egész utcát, valamint a
romantikus dekorációval és a halvány fényekkel tökéletes volt, akár csak
Huntley és Grayson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé, - válaszoltam, miközben a whiskey-s poharam aljára
néztem. Ha Grayson-ra néztem volna, akkor túl sok kérdést tett volna fel, és
nem voltam olyan hangulatban, hogy válaszoljak rájuk. Még mindig próbáltam a
megfelelő nézőpontba helyezni mindent, de nem ment valami jól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi történt a kezeddel? – Kérdezte Grayson, a kötéssel
szemezve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megsérült, - válaszoltam. – Semmiség. – Nem akartam
elmondani neki, hogy bevertem a furgonom ablakát és azt sem, hogy miért.
Átfutott az agyamon, hogy Grayson talán tudhatott Demi terhességéről, de nem
hittem, hogy egy ilyen dolgot eltitkolt volna előlem. Grayson mondani akart
valamit, de süket fülekre talált, mert a csökönyös gondolataim tárgya épp akkor
sétált be az ajtón. Egy félvállú, smaragd színű koktél ruhát viselt, ami
döbbenetes kontraszt alkotott a krémszínű bőrével. A kedvenc fekete csipkés
magas sarkúja volt rajta, amitől a lábai mérföldhosszúaknak tűntek. Gyönyörű
vörös haja az egyik oldalt fel volt tűzve, buja fürtök lógtak a vállára,
elfedve a melleit. Ő keltette életre minden egyes nedves álmomat és látni őt
így, egy késdöfés volt a szívembe – gyötrelmesen fájdalmas.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a helyzet ma este veled? – Kérdezte Grayson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Semmi, - morogtam, a szememet képtelen volna levenni
Demi-ről. Grayson követte a tekintetemet. – Ember, abba kell hagynotok az
oda-vissza táncolást egymás között és összeszedni magatokat, - mondta
csendesen. Hallottam az elkeseredettséget a hangjában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez nem olyan egyszerű, - válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sienna miatt? – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem.
A nő miatt, akibe szerelmes vagyok, és mindig is szerelmes leszek, és aki a
bátyád gyerekével terhes. </i>A szavak a torkomon akadtak, így válaszul csak a
fejemet ráztam. Olyan elkeseredett voltam, hogy semmit sem tudtam Grayson-nak
mondani. Fogalmam sem volt róla, hogy tudott-e erről bárki is, de nem az én
tisztem volt közölni a hírt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">De az
lehetett volna, </i>mondta a belső hangom őszintén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Csak ennyi, - mondtam csendesen. Néztem, ahogy Demi
üdvözölte Huntley-t és a családját, majd odament Grayson-éhoz is. Megfagytam,
amikor megölelte Jeff-et, közben kerestem a jeleket, hogy tudja-e már, de nem
jött semmi sem, mert az ölelésük kicsit távolságtartó volt egy párhoz képest,
mint amit elvárt volna az ember. Hacsak tényleg nem sejtett semmit sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felmordultam, és egyre jobban dühös lettem a katyvaszra,
amibe belekevertem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nézd, itt vagyok, ha beszélgetni szeretnél, - mondta
Grayson, megpaskolva a hátamat. – Utállak így látni téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szégyen árasztotta el a testemet és sok erőt vett igénybe,
hogy ne lógassam a fejemet. A legjobb barátom a közelgő esküvőjét ünnepli, én
meg egy komplett faszként viselkedtem. Ez nem rólam szólt, de mégis magamévá
tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, Gray. Kemény néhány nap volt. Ki fogom húzni a
fejemet a seggemből és veled együtt fogok ünnepelni ma este.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elnevette magát, és megdörzsölte a tarkóját. – Tudom, Brody.
Több drámában volt részünk az elmúlt három napban, mint egy szappanoperában.
Nevetséges, - szünetet tartott, - ezért kell kérdeznem tőled valamit. –
Felnézett és úgy vigyorgott, mint egy szerelmes idióta, mert megpillantotta
Huntley-t, ahogy a szoba közepén táncolt, Hunter-rel az ölében. Túlságosan
döbbenetesen nézett ki, és én sem tudtam volna megfelelőbb személyt választani
Grayson-nak, akivel leélheti az életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ki vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy pillanatig habozott, majd rám nézett. – Miért vagy
Sienna-val?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kérdése nem lepett meg engem, de úgy döntöttem, hogy az
összes ember közül az életemben, ő az, aki megérdemli az igazat, különösen
mivel úgy viselkedtem, mint egy igazi seggfej.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Őszintén? Nem tudom. Az elején, ez volt a módja, hogy
eltereljem a gondolataimat dolgokról. Próbáltam ezt alkalmi kapcsolatban
tartani, de a következő pillanatban már bele is rángattak egy vacsorába Sienna
apjával. Tudnom kellett volna, hogy ágyba bújni a főnököm lányával a
legrosszabb ötlet a világon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem az én dolgom, de nem ő a megfelelő nő a számodra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ó igen? Akkor kicsoda? – Kérdeztem játékosan. Elfordította
a fejét és Demi felé intett. Jeff-el táncolt az ideiglenes táncparketten és
amikor hátravetette a fejét, miközben nevetett valamin, egy émelyítő gombóc
formálódott a gyomromba, mert tudtam, hogy nekem kellene vele táncolnom, nekem
kellene megnevettetnem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A dolgok eléggé kuszák köztetek, - tette hozzá Grayson
szomorú hangon, - de azt hiszem, beszélned kellene. Vannak dolgok, amik
kimondatlanok maradtak miután elmentél és Demi egy igazán kemény időszakon ment
keresztül – <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mit jelent ez? – Szakítottam félbe, - Azt gondoltam, hogy
továbblépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Grayson a homlokát ráncolta, és szinte mérgesnek látszott. –
Ki mondta ezt neked?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megvontam a vállam. – Egyszerűen csak feltételeztem, mivel
nem hallottam róla többet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nagyon tévedsz, ember, és annyira nagy a kísértés, hogy
elmondjak neked mindent, de nem tehetem. Nem fogok ismét a közepébe kerülni
ennek. Azonban annyit elmondok, hogy ha valóban hiszel magadban és Demi-ben, és
nem tudod helyrehozni a zűrzavart, amit okoztál, akkor két nap múlva szállj fel
arra a gépre, és soha ne nézz vissza többet. Hagyd őt magad mögött. De ha úgy
gondolod, megér egy esélyt, nem számít, milyen kicsi is, és hajlandó leszel belefektetni
az energiát, csak hogy vele lehess, akkor tedd félre az összes szarságot, és
kezd előröl. Kezdjétek újra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Visszagondoltam arra a képre, amit láttam, és a valóság
sokkal keményebben csapódott belém, mint hat tonna ágyúgolyó. Még ha meg is
próbálnám helyrehozni a kapcsolatomat Demi-vel, az már nyilvánvaló volt, hogy ő
továbblépett. Ez egy olyan felismerés, amivel meg kellett békélnem, nem számít
mennyire kemény volt, vagy hogy mennyire összetört legbelül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez egy kicsikét komplikáltabb, mint gondolnád. Mostanra
már kikerült az irányításom alól, és van valami, amivel meg kell birkóznom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- A te döntésed, - mondta Grayson, - de megjegyezném, hogy
szerintem nagy hibát követsz el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felállt és magamra hagyott az önmarcangoló gondolataimmal.
Semmi mást nem akartam jobban, mint elmenni, de nem tudtam, nem tehettem meg
ezt Huntley-val és Grayson-nal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felálltam és a mosdó felé sétáltam. Szükségem volt arra, hogy
egy kicsit felfrissítsem és eléggé összeszedjem magamat ahhoz, hogy átvészeljem
az estét meg a holnapi napot, majd felszállok a repülőre és soha többet nem
nézek vissza. Számomra is eljött az idő, hogy továbblépjek, pedig azt hittem,
hogy már megtettem, de az elmúlt pár nap után rádöbbentem, hogy elég mélyre el
kell temetnem mindent ahhoz, hogy soha többé nem láthassák meg a napfényt.
Ahogy elhaladtam a női mosdó előtt, hangokat hallottam. Olyan volt, mintha
Huntley és Demi lettek volna. Összeszorítottam a szemem, és kényszerítettem
magamat, hogy menjek tovább, de a lábaimnak más ötlete támadt. A legjobb
ítéletem ellenére is, közelebb hajoltam az ajtóhoz, ami félig nyitva volt és
hallgatózni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley beszélt először. – De el kell mondanod Brody-nak,
mielőtt elmegy. Nem gondolod, hogy megérdemli, hogy tudja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szipogást hallottam, ami feltételeztem, hogy Demi-től
származik. – Még nem állok készen rá, hogy elmondjam neki.<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy pillanatnyi csend következett, mielőtt Huntley válaszolt
volna, - Ha Jeff tud a babáról, akkor nem gondolod, hogy tartozol Brody-nak
annyival, hogy elmondod neki is? Nem tarthatod… - szavai elhaltak, amint
meghallottam a „Jeff” és a „baba” szavakat. A fülem zúgni kezdett és a torkom
kiszáradt. Szóval igaz volt. Demi Jeff babáját várta. Ó bassza meg, menten
rosszul leszek. Epe kígyózott fel a torkomon és alig tudtam eljutni a mosdóig,
mielőtt kiadtam volna a mosdókagylóba mindent, ami a gyomromban volt. Ennyi
volt. Elvesztettem Demi-t és még csak nem is ez volt a legrosszabb rész. Ami kibelezett
engem, ami megölte a lelkem, tudni azt, hogy egy másik férfi az, aki meg fogja
kapni az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">álmomat</i>. Neki lesz családja
Demi-vel, valami amiről mindig is álmodtam egész eddigi életemben. Ez túlnőtt rajtam.
Ezután már soha nem térhetett ez vissza, és senki mást nem hibáztathattam
csakis magamat. Kiöblítettem a számat és megmostam az arcomat, mielőtt
visszaindultam volna, épp időben ahhoz, hogy halljam a beszédeket. Vonakodva
helyet foglaltam Sienna mellett és vissza kellett fojtanom a mérgemet, amikor
megláttam, hogy Demi és Huntley nem sokkal utánam tért vissza. Demi leült Jeff
mellett és hirtelen késztetést éreztem hogy átszáguldjak a termen és a szart is
kiverjem Jeff-ből, amiért elvette ami az enyém. Ez irracionális volt, és én
tudtam ezt. Egy másik férfi nem tudja elvenni, amit te a magadénak hiszel, ha
azt te önként feladtad. Ez volt a valaha elkövetett egyik legnagyobb
baklövésem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Morgan edző, Huntley nagybátyja állt fel és a terem
elcsendesedett. Egy hosszú négyszögletes asztalnál ültünk, ami jól illett ide.
A próbavacsorán csak a családtagok és a legközelebbi barátok vettek részt, és
hirtelen megbántam, hogy Sienna-t magammal hoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Jó estét mindenkinek, - kezdte Morgan edző. – Emma és én
szeretnénk köszönetet mondani azért, hogy ma itt vagytok, ez sokat jelent
nekünk. Először is, az én gyönyörű Huntley-mhoz szólnék, kicsi lány, a szüleid annyira
büszkék lennének rád és tudom, hogy a nagynénéd és én sem lehetnénk büszkébbek
rád, mint ahogy most vagyunk, - hallatszott egy kis szipogás a hölgyektől, én
meg odanéztem, ahol Grayson az ölelésébe vonja az érzelmes Huntley-t. – Azt szeretnénk,
hogy boldog legyél édesem, és úgy szeretünk téged, mint a lányunkat. Grayson, -
Morgan edző Grayson-ra nézett, - Nem hiszem, hogy lenne jobb férfi, aki gondját
viselhetné a mi kicsi lányunknak és hiszem, hogy a testvérem téged küldött
fentről, hogy vigyázz Huntley-ra. Kívánok mindkettőtöknek egy örökké tartó
boldogságot és szerelmet, ami tartson egész életeteken át. Legyetek jók
egymáshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egyöntetű tapsvihar és éljenzés kezdődött, és mosolyokat
láttam mindenhol. Abban a pillanatban, amikor Sienna felállt, tudtam, hogy az
este varázslata egy pillanat alatt semmivé foszlik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Elnézést kérek mindenkitől, - kezdte Sienna, magára vonva
a többi vendég figyelmét. – Nekem is lenne egy kis bejelenteni valóm. Nos, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nekünk</i> lenne egy kis bejelenteni valónk,
- Rám nézett, és a szavaktól, amik kijöttek a száján köpni-nyelni nem tudtam.
Olyan volt, mint lassított felvételben nézni egy karambolt és én semmit nem
tehettem, hogy megállítsam. – Brody és én kisbabát várunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mi. A. Fasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A néma csendet a terembe csak a csodálkozások hangja törte
meg, az enyémet is beleértve. Sienna mosolygott, a nyilvánvaló feszültség
ellenére is, amit a bejelentése keltett, én meg egyenesen Demi-re néztem. Az
arca falfehér volt és teljesen csalódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felállt a székéről és egyenesen Sienna-hoz sétált. Felemelte
a kezét és arcon csapta. Keményen. Sienna az arcához kapott, meglepettnek tűnt.
A pokolba, még én is meglepődtem. Demi nem az a típus volt, aki csak úgy
megütött valakit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Te ribanc, - mondta. – Annyira kétségbeesetten vágysz a
figyelemre, hogy megpróbálod lerombolni a legjobb barátnőm próbavacsoráját?
Szégyellhetnéd magadat! – Hangja megbicsaklott, és amikor a tekintete rajtam
landolt, láttam a fájdalmat kavarogni azokban a mélységekben. További szó
nélkül elsétált mellettem és Sienna mellett, majd futásnak eredt, hogy elérje a
legközelebbi ajtót. Huntley követte, én meg csak néztem zavartan, ahogy ez az
egész kibontakozott. Grayson rám pillantott és dühösnek látszott. Nem
hibáztattam érte. Sienna megragadta a kezemet, és ez volt az első alkalom, hogy
ránéztem az este folyamán. Egy kibaszott idióta voltam, hogy belevontam őt ebbe
és most a legrosszabb módon kötődtem össze vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem akarsz mondani valamit? – kérdezte. Bevetette az édes
kis maszkját, de túl késő volt. Már megláttam a szörnyeteget, ami az álarca
mögött rejtőzött, és nekem ez nem tetszett. Grayson kilökte a székét és a
kijárt felé viharzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ezt később megbeszéljük, - morogtam oda Sienna-nak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Annyira tipikus! – visította, kezét a levegőbe emelve. Műsort
rendezni a specialitása volt, és undorító volt, hogy ez örömet okozott neki.
Fogalma sincs róla, hogy mennyire elbaszta most a dolgokat. – Csak elmondtam
neked, hogy terhes vagyok, és a válaszod annyi, hogy a szegény, szánalmas
exbarátnőd után rohansz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megragadtam a karját és elég közel húztam magamhoz, hogy ő
legyen az egyetlen, aki hallja, amit mondani fogok. – Eljött az ideje, hogy
elmenj, Sienna. Ezt a hotelben megbeszéljük, de most meg kell néznem a
barátaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elengedtem őt, és kisétáltam a meleg éjszakába. Grayson-t és
Huntley-t a járdán találtam, de Demi nem volt sehol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hol van? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley keze fellendült és találkozott az arcommal, amitől a
bőröm égni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Te seggfej! – kiabálta a könnyei között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mi a fene, Huntley? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én</i>
mit tettem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Baby, - nyugtatta Grayson - Kérlek nyugodj meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, Gray, elegem van az egészből. Az esténk tönkrement, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">miatta</i>, - mutatott rám, - és a ribanc
barátnője miatt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, - mondtam. – Fogalmam sem volt, hogy ez fog
történni. Most pedig mondjátok meg nekem, merre találom Demi-t, kérlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley megrázta a fejét. – Nem, te már eleget tettél. Jól
volt addig, amíg fel nem bukkantál. Szeretlek Brody, és te vagy az egyik
legjobb barátunk, de jelenleg nem kedvellek. Demi jobbat érdemel. A poklok
poklán ment keresztül és most megint ez történt miattad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Huntley, - Grayson figyelmeztetőleg megrázta a fejét, - Ne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Úgy tűnt, mint akik néma beszélgetést folytattak le, ami
nyilvánvalóan nem rám tartozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Sajnálom, - kértem ismét bocsánatot. – Tudom, hogy
szörnyen elbasztam, de beszélnem kell vele, Huntley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én is sajnálom, Brody, de nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet
lenne. Időre van szüksége, és egy esélyre túl tudjon lépni rajtad. Szeretném,
hogy ott legyél holnap az esküvőn, de Sienna-t nem látjuk ott szívesen, és ha
mégis felbukkan, nem fogok habozni, hogy kidobjam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megdörgöltem a tarkómat és bűnbánóan félrenéztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mondani akartam valamit, de Grayson belém fojtotta a szót. –
Miért nem mész vissza, baby? – kérdezte Huntley-t. Aggódott miatta. Még én is
észrevettem a változást a viselkedésében. Huntley nem volt mindig ennyire
szókimondó az érzéseit illetően, nem hagyta, hogy a dühe felülkerekedjen rajta,
valaki más felé. Bólintott, Grayson megpuszilta a homlokát, mielőtt ismét
eltűnt bent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Figyelj, Gray-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem, Brody, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">te</i>
figyelj. Te vagy a legjobb barátom, és Isten tudja mióta szeretlek úgy, mintha
a testvérem lennél, de ami elég az elég. El fogok neked mondani valami, ami nem
fog tetszeni, de én vagyok az egyetlen aki egyenesen meg tudja ezt neked adni.
Majdnem egy Istentelen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">évet</i> vett
igénybe, hogy Demi ismét maga legyen. Tudom, azt mondtam neked, hogy nem az én
tisztem elmondani és nem is, de meg kell értened, mit tett vele az, hogy
elmentél. Utálom, hogy ti ketten ezt csináljátok magatokkal és egymással, és
most neked már útban van egy baba Sienna-tól. Én… - szünetet tartott, és megdörgölte
az arcát a kezével. – Bassza meg. Nem tudom, mit mondjak még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sóhajtottam, és kezemet a nadrágom zsebébe süllyesztettem. –
Ember, annyira elbasztam a dolgokat, és nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, hova
mehetnék innen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az első dolog, hogy légy őszinte önmagaddal. A szíved
mélyén tudod, mi a helyes dolog, amit tenned kell. Senki sem tudja ezt
helyrehozni rajtad kívül. – Megpaskolta a hátamat. – Vissza kell mennem. Később
találkozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Néztem, ahogy elsétál, és hagytam, hogy a szavai leülepedjenek.
Tudtam, mit kellett tennem. Csak bátorságot kellett merítenem ahhoz, hogy meg
is tegyem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Amikor visszaérkeztem a hotelbe, Sienna a hatalmas
franciaágyon ült és rám várt. Úgy döntöttem, hogy sétálok, így volt időm
eldönteni, hogy mit is akartam csinálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kíváncsi voltam, mikor jössz vissza, - mondta Sienna,
ahogy elindult felém. Selyem hálóing volt rajta, és szinte biztos voltam benne,
hogy meztelen volt alatta. Ránézve most, azt kérdeztem magamtól, már nem
először, hogy miért keveredtem bele egy ilyen kapcsolatba valaki olyannal, mint
ő. Mi vonzott engem hozzá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Bocsánatot kellett kérnem a jelenetért, amit rendeztél, -
válaszoltam csendesen, a hangom nyugodt volt. A szemét forgatta és kezét a
mellkasomra tette. Megragadtam a csuklóját, hogy megállítsam abba, hogy kezével
elinduljon lefelé. Megpróbált elcsábítani, de a pékségben történt kis előadása
után, már nem volt semmi, ami többé beindított volna. – Ne legyél ennyire
drámai, - mondta. – Azt hittem boldog leszel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elkezdtem ezen gondolkodni, és először is nem tudtam
megérteni, hogyan lehetett terhes. Mi soha nem szexeltünk védekezés nélkül.
Nagyon is elővigyázatos voltam a védekezéssel, amikor vele szexeltem. Demi volt
az egyetlen nő, akivel soha nem viseltem óvszert és elhatároztam, hogy ez így
is marad. A szex Sienna-val csak ennyi volt. Szex. De Demi-vel mindig is <i style="mso-bidi-font-style: normal;">több</i> volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mond meg, hogyan, - kérdeztem. – Mindig védekeztünk,
Sienna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kikapta a kezét a szorításomból és megpróbált megbántottnak
látszani. – Kételkedsz bennem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem csaltalak meg, ha erre célozgatsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hazudsz, Sienna, de majd foglalkozunk ezzel, ha visszaértem
Chicago-ba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A homlokát ráncolta. – Ez meg mit jelent?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A hotel telefonja megszólalt, én meg válaszoltam a hívásra. –
Igen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A portás hangja hallatszott a vonal másik végéről. – Jó estét,
Mr. Scott. Azért hívtam, hogy tudassam önnel, hogy a taxi megérkezett, hogy
kivigye önt a reptérre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Köszönöm. Máris megyünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Letettem a telefont, és azt mondtam, - Szedd össze a
holmidat. Itt van a taxi, hogy kivigyen téged a reptérre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Micsoda?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Vettem a bátorságot és foglaltam neked egy helyet a hazáig
tartó repülőre, amíg idefele sétáltam. A járatod csak néhány óra múlva indul,
de nem maradhatsz itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem teheted ezt, - szinte már ordított, az arca már-már
eltorzult. Istenem, tudott ez a nő egyáltalán mosolyogni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megtehetem és meg is tettem. Most elmegyek zuhanyozni, és
amikor visszajövök, jobb ha már nem leszel itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nem hagytam időt, hogy válaszoljon. Elmasíroztam mellette,
levettem a ruháimat, egyiket a másik után, és bezárkóztam a fürdőszobába. Ott
álltam a forró vízsugár alatt és éreztem, hogy új csomó képződött a gyomromban.
Helyre kellett hoznom ezt az egészet, még ha ez azt is jelentette, hogy ismét
Demi nélkül távozok. Ideje volt az életemet rendbe tenni, és ez azzal kezdődik,
hogy hazajövök. Végleg.<o:p></o:p></span></div>
<br />Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-58448258039363221052018-08-23T13:51:00.000+01:002018-08-23T13:51:37.675+01:00Tizennegyedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizennegyedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Arra ébredtem fel, hogy a
fejem lüktet. A szemhéjaim túl nehezek voltak és olyan érzés volt, mintha
lenyeltem volna egy doboz cigarettacsikket. Meghallottam egy torokköszörülést,
majd besüppedt az ágy. Nagy erőfeszítéssel kinyitottam az egyik szememet és láttam,
hogy Huntley ült le mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Mennyi az idő? –
kérdeztem. Összerezzentem, amikor a hangom felismerhetetlenül csengett, még a
saját fülemnek is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egy kicsivel múlt
tizenegy, - válaszolta. – Hogy érzed magad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felnyögtem és a
könyökömre támaszkodtam, majd a homlokomat ráncoltam, amikor észrevettem a
félig levetkőztetett állapotomat. A pizsama nadrágom és atlétám volt rajtam, de
nem emlékeztem, hogyan kerültek rám. Elkezdtem kétségbeesetten körbenézni, mert
kíváncsi voltam, hogy hazahoztam-e valakit a múlt éjjel. Huntley látta a
rémületet a szememben, és nyugtatólag a vállamra tette a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nyugalom, - mondta
halkan, - senki sincs itt. – Előrehajolt és elvett egy pohár narancslevet és
néhány szem Tylenolt az éjjeliszekrényről. – Idd meg ezt, jobban fogod érezni
magad tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Motyogtam egy
„köszönömöt” és egy korttyal lenyeltem a Tylenolt egy kis narancslével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley engem nézett és
észrevettem, hogy a viselkedése a szokásosnál kicsit tompább volt. A
fejtámlának döntöttem a hátamat. – Jól vagy? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Habozott, majd válaszolt,
- Elszaladok a mosdóba, aztán beszélünk, rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felállt, de megragadtam a
karját és megállítottam őt. – Mi a baj? A tegnap estéről van szó? – Apró
töredékekre és emlékfoszlányokra emlékszem csak a tegnap estéből, de a
részletek még mindig kicsit homályosak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley visszaült mellém,
és láttam, hogy a szeme megtelik könnyel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kezdesz kiakasztani, -
mondtam, a torkomban hatalmas gombóc kezdett el formálódni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Van valami, amit el
kell mondanom. – Letörölt egy könnycseppet, ami az arcára hullott, és
felpillantott, hogy találkozzon az aggódó tekintetemmel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nyögd ki, kislány. Nem
vagyok gondolatolvasó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én… én… - megállt és
kellett egy pillanat, hogy összeszedje magát. – Ez nehezebb, mint gondoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szüksége volt egy kis
időre, és én megadtam neki. Így vártam, és amikor készen áll, hogy elmondja
nekem, mi bántja ennyire, meghallgatom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Én… én… terhes vagyok.
– Könnyekben tört ki, és ötletem sem volt, hogy mit mondjak. Az érzések, amik
megrohantak, egy hatalmas nagy <i>katyvasz</i> volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ez csodálatos! –
mondtam. A lelkesedésem hamis volt és imádkoztam, hogy ne vegye észre a
hangomban. Egy gyilkos másnapossággal szenvedtem, és semmi több, annak
ellenére, hogy fenyegető érzés bontakozott ki a szívemben és a lelkemben. Nem
akartam darabokra esni ettől. Nem Huntley előtt. – Miért sírsz? Boldognak
kellene lenned.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Az vagyok, - sírt
tovább, az arca vörös és püffedt volt, - de annyira féltem elmondani neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- M-mert nem akarom, hogy
utálj engem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bámultam a legjobb
barátnőmre, és néztem, ahogy az ajkai remegtek. Rettegett attól, hogy megossza
velem a híreket, mert félt, hogy utálni fogom őt. Soha nem tudnám ezt tenni.
Túlságosan is szerettem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Közelebb csúsztam hozzá,
és megfogtam a reszkető kezét. – Soha nem lennék képes utálni téged, -
lenyeltem a torkomban keletkező hatalmas gombócot, - és sajnálom, hogy féltél
velem megosztani a hírt. Örülök neked Huntley, komolyan. Grayson tudja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megrázta a fejét. – Nem,
csak tegnap voltam az orvosnál, aki megerősítette. Azt akartam, hogy <i>te</i>
tudd meg először.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megszorítottam a kezét. –
Hányadik hétben jársz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Küldött felém egy valódi
kis mosolyt. – Még csak a tízedikben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Biztos vagyok benne,
hogy Grayson nagyon izgatott lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom, hogy az lesz, - könnyedén
felnevetett. – Azt szerette volna, ha lesz még egy babánk, de egy kicsikét
mindketten sejtettük, hogy már terhes vagyok, amikor úgy döntöttünk, hogy újra
megpróbáljuk. Nem gondoltam, hogy másodjára ennyire könnyen teherbe fogok esni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ennek így kellett
lennie, - suttogtam, éreztem, hogy az én szemem is égni kezd. Azt szerettem
volna, ha Huntley azt gondolja, hogy tényleg így kellett lennie, mert örültem
neki, de valóban így kellett történnie, mert egy kis részem meghalt belül.
Ettől rossz barát voltam? Valószínűleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley megtörölte az arcát,
és megölelt. <i>Ne ess szét, </i>mondogattam magamban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Annyira nagyon
szeretlek, Demi. Te vagy a legjobb barátom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Tudom, - válaszoltam
csendesen, próbálva nem engedni az érzéseimnek, hogy átvegyék felettem a
hatalmat. – Én is szeretlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elhúzódtunk egymástól és
Huntley szégyenlősen nézett rám. – Jól érzed magad a tegnap este történtek
után? – kérdezte. Most rajtam volt a sor, hogy kicsit összehúzzam magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nem tudom, -
válaszoltam, - Nem sok mindenre emlékszem. Ki tudnál segíteni a részletekkel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Egy kicsit túl sokat
ittál, - magyarázta. – És Brody-nak kellett hazahoznia téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Zavarodottságomban a
homlokomat ráncoltam. – Brody?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley bólintott és
ugyanazt a kérdést láttam a tekintetében, mint ami az én agyamba is felvillant:
Miért tenné ezt meg? <i>Mert még mindig érdekled.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Már azzal, hogy
rágondoltam emlékeket idézett elő a tegnap estéről, és ahogy felvillantak az
agyamban, a testem megmerevedett, a szemem pedig óriásira tágult. Az éjszaka
nagyrészt drámamentes volt és a végén… <i>Brody és én… szexeltünk… a raktárban.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span></span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;">- Mi az? –
kérdezte Huntley. Nyilvánvalóan rossz munkát végeztem azzal, hogy elrejtsem a
döbbenetemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megráztam a fejemet,
hamis mosolyt erőltetve az arcomra. – Semmi. Jól vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Biztos?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen. Minden rendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tudtam, hogy nem hitt
nekem, de nem vallott rá, hogy erőltesse a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Oké, - egyezett bele,
majd nagy sóhaj kíséretében felállt. – Mennem kell, de találkozunk majd a ma
esti próbavacsorán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Bólintottam. – Igen, ott
leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Huntley már félúton volt
az ajtó felé, amikor megállt és visszafordult hozzám, - Biztos, hogy jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Igen, jól vagyok, -
hazudtam. – Esküszöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kiment a szobából, majd
hallottam, ahogy néhány perccel később a bejárati ajtó becsukódott mögötte. A fejtámlának
dőltem és tudtam, hogy egy hajszál választott el a kiborulástól. Egyszerre túl
sok volt, hogy megbirkózzak vele. Lerúgtam magamról a takarót és
keresztülcsoszogtam a plüss szőnyegen egészen a fürdőszobáig. Bámultam magamat
a tükörben és visszafojtottam a zokogást, amikor nem ismertem meg azt a lányt,
aki a tükörből nézett vissza. Már eltelt egy kis idő, mióta így éreztem magam,
de minden elölről kezdődött amikor Brody megjelent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Elfordítottam a zuhanyt
és megvártam, hogy a víz felforrósodjon, mielőtt belépek. A forró víz
enyhítette a fájó izmaimat, de a szívem még mindig nehéznek bizonyult a
mellkasomban. Egy katasztrófa voltam és ezt csak még rosszabbá tette számomra,
hogy hagytam, hogy Brody megdugjon engem, mint egy lotyót annak a bárnak a
raktárában. – Ó, Istenem, - kiáltottam fel, hagytam hogy végre átszakadjon a
gát. Lecsúsztam a nedves csempéken, és összegömbölyödve átkaroltam a lábamat és
a homlokomat a térdemre fektettem. Bűntudat árasztotta el a véremet és
száguldott keresztül az ereimen. Huntley és Grayson a második babájukat várták
és nem tudtam eléggé önzetlen lenni, hogy teljesen örülni tudjak a
boldogságuknak. Annyira nagyon szerettem volna izgatott lenni miattuk. De nem
voltam és nyíltan hazudtam a legjobb barátomnak, hogy mennyire örülök ennek a
hírnek. Megcsaltnak éreztem magam, mert annyi mindent elvettek tőlem. Bűntudatot
éreztem, mert soha nem kellene irigykednem Huntley és Grayson boldogságára.
Összetörtnek éreztem magam, mert néhány nap alatt ismét minden darabokra
hullott körülöttem. Egyedül éreztem magam, mert elvesztettem mindent, amiről
álmodtam. Beleértve saját magamat is. Fogalmam sincs hová menjek innen. Kivéve,
hogy nincs is választásom, de előremenni és túllépni ezen, pontosan az, amit
ezelőtt is tettem. Erről szólt az élet, nem igaz? A csapások felé emelkedni és
legyőzni az esélyeket. Egyszer már megtettem, szóval menni fog most is. Nem
igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A testem megrázkódott
minden egyes zokogásnál, és addig sírtam, amíg már nem maradt bennem semmi.
Amikor véget ért, nem voltam benne biztos, hogy képes leszek-e kihúzni magamat
ebből a gödörből. Amíg vissza nem emlékeztem Brody utolsó szavaira, amit akkor
suttogott, amikor tegnap este ágyba bújtatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Szeretlek. Örökké.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-617433774795023022018-08-16T12:15:00.000+01:002018-08-16T12:15:40.766+01:00Hatodik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Hatodik</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Royal<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Tudtam,
hogy egyszerűen csak el kellene kérnem a telefonját, és hívni egy taxit, ami
elvisz a Capitol Hill-hez. Azt is tudtam, hogy Nash-nek egy szava sem lenne,
hogy fel kell kelnie és összeszednie engem, még akkor sem, ha már jócskán
elmúlt éjfél. De hetek óta arra pályáztam, hogy Asa hazavigyen, és ha ez az
egyetlen lehetőségem, akkor élni fogok vele, még akkor is, ha sokkal
bosszúsabbnak és zaklatottabbnak látszott, mint szerelmesnek. Emellett, ismét
nekem adta a kabátját, amikor a hőmérséklet mínuszfokot mutatott és valahogy
tudtam, hogy ez jelentett valamit, még ha nem is volt ennek tudatában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Milyen volt visszatérni a munkába? –
Az akcentusa mézes-mázos volt és meleg, miközben a csendes utcán vezetett
végig. Nem hiszem, hogy ismertem volna olyan felnőttet, aki nem rendelkezett
kocsival. Ez csak még egy darab volt az Asa Cross féle kirakósból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Kényes volt. Soha nem volt más társam
Dom-on kívül, szóval furcsa volt, hogy egy vadidegennel kellett járőröznöm. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az ideiglenes társamat Barrett-nek hívták.
Sokkal idősebb volt, mint én és határozottan erős, és csendes típus. Elégedett
voltam azzal, hogy Dom átvette a vezetést, hogy kövessem a lépéseit, így furcsa
volt alkalmazkodni ahhoz, hogy én legyek a beszédesebb partner. Eddig a Dom
nélküli műszakjaim meglehetősen eseménytelenek voltak, fegyvert sem kellett
rántanom és semmilyen veszélybe nem kerültünk. Rettegtem a naptól, amikor ez
megtörténik, annak ellenére, hogy a lélekdoki azt mondta, ez normális. Meg volt
győződve arról, hogy kisebb fokú PTSD-m van és hogy a bűntudatom volt az, ami
gyötört, valamint látni Dom-ot, hogy majdnem meghalt kötődött ahhoz a tényhez,
hogy sértetlenül szabadultam ki a lövöldözésből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Asa oldalához dőltem, amikor
észrevettem, hogy reszket a hidegben. Izgalom járta át a testemet, amikor
átkarolta a vállamat és hozzám bújt. Persze, ez valószínűleg a melegedéshez
volt köze, de a libidómat ez nem érdekelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hogy van a társad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Utáltam, hogy úgy kell Dom-ra gondolni,
mint aki kényszerpihenőn van és gyógyul. Ő olyan fickó volt, aki szerette az
akciót, aki szeretett cselekedni, de a jelenlegi állapotában, csak feküdni
tudott az ágyban és végtelennek tűnő órákig a Netflix-et bámulni, miközben a
nővére tüsténkedett körülötte. Minden alkalommal szíven ütött, amikor
felöltöttem az egyenruhámat, hogy én voltam az, aki visszatérhetett a munkába,
aki megúszta, és Dom volt az, aki nem tudta, milyen jövő elé nézett. Az
igazságtalanság az egész bőrömet marta, és minden egyes műszakban mélyen a
gyomromba telepedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Megvan. Sok fizikoterápiára lesz
szüksége, mielőtt visszatér a harcba. A törött combcsont nem játék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Ha szükséged van valakire, én ismerek
egy srácot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A szempilláim alól felnéztem rá. –
Ismersz egy srácot?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Megérkeztünk egy nehezen leírható,
őszintén ijesztő ház elé és néhány lépcsőn keresztül követtem őt felfelé. Ez
egyáltalán nem olyan hely volt, ahol valaha is elképzeltem őt lakni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Nos, Rome ismer egy fickót. Régebben
Rome öccsével randizott, Rule ikertestvérével, Remy-vel. Orlando Fredrick-nek
hívják és nagyszerű sport fizikó terapeuta. Találkoztam vele néhányszor, amikor
beugrott a Bárba, hogy Rome-mal beszéljen. Meglehetősen jó arcnak tűnik, és
Rome azt mondja, ismeri a szarságait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Rome nem olyan fajta srác, aki csak úgy
osztogatja a dicséreteket vagy a tiszteletet, így mentálisan feljegyeztem
magamnak ezt a nevet, hogy majd továbbadhassam Dom-nak és követtem Asa-t a
lakásba. Kicsi volt, tényleg kicsi, és nem sok minden volt benne. Úgy értem, ez
lényegében egy stúdió lakás volt, így nem sok hely maradt a dolgoknak, de az
ágy fölött egy tisztességes méretű síkképernyős TV-n, egy kis bár részen és egy
megviselt állítható támlájú széken kívül, nem igazán tűnt úgy, mintha itt lakna
bárki is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ha aggódott, vagy érdekelte volna a
kissé megdöbbent reakcióm a lakásával kapcsolatban, nem mutatta. Felkapcsolta a
lámpát, ledobta a kulcsait és a telefonját az icipici kisasztalra és kezével
végigszántott a vastag, szőke haján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hadd keressek elő néhány tiszta
lepedőt, így meg tudod csinálni az ágyat, mialatt én lezuhanyozom. – A szék
felé biccentett. – Én majd elleszek a fotelben, mivel bárhol el tudok aludni,
így tiéd lehet az ágy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kinyitottam a számat, hogy vitatkozzak.
Nem egy királyi méretű ágy volt, de határozottan elég nagy mindkettőnk számára.
Mégis ott volt az az arany csillogás a szemében, egy figyelmeztető kis fény, amitől
csalódottságomban összeszorítottam a fogaimat. Mindig olyan érzésem volt,
mintha szavak nélkül próbálna mondani valamit, mintha egy kimondatlan üzenetet
küldene számomra, csak túlságosan nehéz a felfogásom ahhoz, hogy megértsem.
Valami munkálkodott a macska-szemek mögött és egy igen feltekeredett feszültség
dolgozott benne, aminek a vibrálását szinte éreztem, és arra vártam, hogy végre
kicsit csökkenjen. Leráztam magamról a kabátját, és az egyik szék támlájára
akasztottam, ami az asztalnál volt. Elvettem az ágyneműt és a takarót, amit
odalökött nekem, mielőtt megfordult, és arrafelé vette az irányt, ami
véleményem szerint a fürdő lehetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az ágy szélére süppedtem és üres
tekintettel bámultam a repedezett ajtót. A kezemben lévő csomagot letettem
magam mellé és megpróbáltam gondolatban összeszedni mi is történik. Ez abszolút
nem az a kép volt, amit elképzeltem, amikor hazajövök egy szexi délivel. Abban
azonban biztos voltam, hogy csak ketten voltunk, egyedül, a tagadhatatlan
forróság és kémia, ami izzott és sistergett közöttünk a kirobbanáshoz
közelített. És akkor végre megkapnám mindazt, amit tudtam, hogy Asa felajánlott
nekem. Akartam azt a könnyed bájt, azt az erőfeszítést nem igénylő érzékiséget,
és mindazt a viharos vágyat, amiről tudtam, hogy a jókisfiús külső alatt
rejtőzik. Felsóhajtottam és az árválkodó telefonjára néztem, és azon
töprengtem, hogy valóban fel kellene-e hívnom valakit, hogy megmentsen. Ez
kezdett olyannak tűnni, mintha Asa vágya megmentene engem attól, amiről ő
nyilvánvalóan azt gondolta, hogy sokkal súlyosabb hiba lenne, mint az én vágyam
ejtette hiba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Felálltam, és elindultam, hogy csak egy
kicsit kinyissam a repedezett fürdőszobaajtót, hogy megmondjam neki, hívok egy
taxit és hazamegyek. Nem fogom kitúrni az ágyából, amikor nyilvánvalóan nem
akarja, hogy itt legyek. Így is volt már elég dolog az életemben, ami miatt
szarul éreztem magam; nem volt szükségem arra, hogy még több elutasítást
zsebeljek be Asa-tól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>- Hé, én csak… - hirtelen elhallgattam,
ahogy a nyelvem elfelejtette hogyan kell rendesen működnie és minden gondolatom
elszállt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Természetesen nem lehetett királyi
méretű kád meg zuhanyzó ebben a kis lakásban. Mindössze egy zuhanytálca volt
meg egy alig párás üveg, ami semmit sem rejtett el. A zuhanyzóból származó gőz
nem volt elegendő, hogy elrejtse az elém táruló látványt, és a kezem még jobban
kitárta az ajtót, mintha saját akarata lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az egyik karját a feje fölött
behajlítva az üvegnek támasztotta, amin a homlokát pihentette, miközben a víz
körbevette őt. Ahogy az ajtó kinyílt, megfordult, hogy rám nézzen. Még a
körülöttünk lévő zuhanygőz és a párás üveg ellenére is láttam, hogy a ragyogó
tekintete az enyémbe kapcsolódott, miközben a másik keze ökölbe szorulva
dolgozott fel- és le a merevedésén, ami nyilvánvalóan miattam ágaskodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tudtam, hogy be kellene csuknom az
ajtót és elmenni. Ez az ő területe volt, a saját személyes pillanata, de nem
tudtam megtenni, és egyszerre voltam beindult és dühös, miközben néztem, ahogy
magán dolgozott, mialatt pislogás nélkül bámult rám. Gyönyörű volt; ez az egész
gyönyörű volt. Pedig annyira dühös voltam mindazok után, amin keresztülmentünk,
ahogy világossá tettem neki, hogy azt csinál velem amit akar, de ő mégis inkább
saját magának okoz örömet, minthogy engem ágyban vigyen, ezért volt nehéz
értékelni ezt a szépséget, még akkor is, ha a látvány teljesen áthatott. Elpazarolt
valamit, ami jogosan engem illetett volna és rá akartam ordítani, hogy elég
legyen, hogy kérjen meg engem, hogy csatlakozzak hozzá a zuhanyzóban, és hogy a
lüktető bizonyítékot sokkal jobb kezelésbe vegyem, de csak döbbent csendben
álltam, a szenvedély és a düh gyökeret vert a lábaimban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Hosszú
volt, mindenhol keskeny vonalak és aranyszínű bőr fedte. Szőke haja sima volt,
kicsit sötétebb a víztől, és a szeme csak úgy ragyogott az arcán, mintha valami
mélyen benne megvilágította volna őket. Az izmok a karján és a széles vállán
megfeszültek és táncoltak, ahogy a keze a vastagágán dolgozott, a
türelmetlennek látszó merevedésén, ami a lába között ágaskodott. A kidolgozott
hasizmai összehúzódtak majd elernyedtek, ahogy egy hosszú nyögés elhagyta a
torkát, miután még néhány célzott lökés elvitte őt a befejezésig. Az egész
teste megrándult egy kicsit és esküdni mertem volna, hogy a nevemet tátogta,
amikor elment, de lehet, hogy ezt is csak beképzeltem magamnak. Az ökle
ellazult és lassan pislogott rám, miközben az egyik kezét kinyújtotta, hogy
kilökje a zuhanyzó ajtaját. Egy hosszú néma pillanatig csak bámultuk egymást,
és én a torkomhoz kaptam a kezemet, mert úgy éreztem, hogy minden, amit mondani
akartam neki, bennem rekedt volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Gáz vagy és most eléggé utállak téged. – Szavaim érdesek és durvák voltak,
ahogy megpördültem a sarkamon és kiviharzottam a fürdőből, becsapva magam
mögött az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Meg
akartam fojtani és szexelni vele, bár nem voltam benne biztos melyik vágy volt
az erősebb. Az asztalhoz mentem, és felkaptam a telefont azzal a szándékkal,
hogy minél hamarabb elhúzok ebből a lakásból. El tőle. Ez érzelmi túlterhelés
volt, mert nem akartam olyat tenni, amit később megbánhatok, amikor már
tisztábban tudtam gondolkodni. Az igazság az volt, hogy tudtam, hogy
felültetett, hogy azt akarta, hogy sétáljak be és kapjam őt rajta, és nézzem
meg, mit csinál. Az ajtó okkal maradt nyitva; ott hagyott, szándékosan hagyta,
hogy főjek a saját levemben, amint besétáltunk az ajtón. Egy számító barom
volt, és most már valóban kezdtem látni őt a csillogás és a jóképűség alatt,
amit egész idő alatt rejtegetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Asa
azt akarta, hogy tudjam, annak ellenére, hogy akart engem, soha nem fog odáig
elmenni, még akkor sem, ha csak mi ketten voltunk a lakásában. Ezt tisztán és
érthetően a tudtomra adta, és nekem most el kellett tűnnöm innen, még akkor is,
ha soha az életben nem fogom elfelejteni azt a képet, ami örökre az elmémbe
égett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Természetesen
a telefont jelszó védte, ami csak még inkább fokozta a frusztráltságomat.
Kifejezéstelenül bámultam, próbáltam kitalálni a következő lépésemet, amikor
ujjak kulcsolódtak a csuklóm köré, és kihúzta a haszontalan eszközt a kezemből.
Megpördített és oda sem figyelve visszahajította a telefont az asztalra. Úgy
bámult le rám, mintha meg akarna félemlíteni – végül is, nem ismertem igazán
jól Asa-t – de nem igazán zavarta, hogy felvegyen bármit is, még egy törölközőt
sem. Túl közel állt és számomra túlságosan meztelenül ahhoz, hogy annál a
rohadt vágyon kívül bármi mást is érezzek, amit a sajátjának hitt és ami
visszaszökött a felszínre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Bámultuk
egymást, az ujjai a pulzusom köré fonódtak, ami lüktetett az érintése alatt.
Szája keskeny vonallá préselődött, és víz csorgott le a halántékán, majd végig
a sima mellkasán. Asa gyönyörű férfi volt, amikor kopott farmert és régi pólót
viselt; de meztelenül és dühösen, egy ősi Görög Istennek tűnt, aki megtisztel
minket, egyszerű embereket a jelenlétével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Döbbenetemben
megrázkódtam, amikor a másik kezével felnyúlt és kihúzta a gumit a hajamból,
ami rendetlen csomóba volt felfogva a fejem tetején. A kusza szálak
szétterültek a vállamon, én meg hátrabillentettem a fejemet, hogy rá tudjak
nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Neked fogalmad sincs róla, mit művelsz velem, Royal. – A hangja mindig olyan
gazdag, és tele volt déli akcentussal. Most rekedtes volt és volt benne egy kis
remegés is, amitől a szívem bukfencet vetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Igen, nos, nagy lány vagyok, Asa. Talán meg kellene kapnom a lehetőséget, hogy
ezt nélküled is kitaláljam, ahelyett, hogy helyettem döntesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ujjai
megremegtek a csuklóm felett, majd a könyököm felé vették az irányt, egyre
jobban felfelé vándorolva, mígnem a tenyere a vállamat simogatta, majd a kezébe
vette az államat, miközben a hüvelykujja az alsó ajkamat cirógatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Zsaru vagy. – Mintha ez elegendő ok lett volna a számára, hogy harcoljon a vágy
és a szükség ellen, ami mindkettőnket kínzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kifújtam
a levegőt és felemeltem a saját kezemet, hogy megfogjam a csuklóját. – Tudom,
de nem csak ez vagyok én. – Végül ettől a szürreális beszélgetéstől, valamint a
meztelenségétől és attól, hogy még mindig elég mérges voltam rá, szédülni
kezdtem. Talán igaza volt. Talán nem igazán értettem, hogy miért próbáltam meg
tetszeni neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy
önelégült mosoly játszott a szája sarkában, majd egy lépést hátrált tőlem.
Ördöginek és túlságosan is csábítónak tűnt. – Te mérges vagy rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Beleegyezően
bólintottam. – Az vagyok. Az a mutatvány a zuhanyzóban eléggé idióta húzás
volt. Tudom, hogy kitervelted. Azt akartad, hogy meglássalak. Azt akartad, hogy
tudjam, annak ellenére hogy üldöztelek, hogy világossá tettem, akarlak… te nem
fogod átlépni a határt velem. Ez totálisan pöcs húzás volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Először
azért akartam őt, mert tökéletes figyelemelterelésnek tűnt az összes többi
dologtól, ami rossz volt az életemben. Aztán még jobban akartam azért, mert
lehetetlenné tette, hogy megkapjam őt. Most, egyszerűen csak akartam. Itt állt
előttem egy szexi és meztelen férfi, és bármilyen ok, ami valaha is eszembe
jutott, hogy miért akartam vele lenni egyszerre hasztalannak tűnt, amikor egy
nevetségesen férfias gyönyörűségével néztem szembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy
picit lefelé döntötte az állát, épp eléggé ahhoz, hogy tudassa velem, hogy az
indítékaival fején találtam a szöget. Kihívóan széttárta a karjait, és felvonta
mindkét szőke szemöldökét, majd selymes és csábító hangon ezt mondta, - Elégnek
kellett volna lennie. Sajnálatos módon nem volt az, mert egész idő alatt rád
gondoltam. Nem tudom, hogy szerencsések, vagy szerencsétlenek vagyunk-e, amiért
soha nem vagyok képes hosszú ideig jó dolgot cselekedni. Egy percig mögöttem
voltál, Vöröske. Én nem fogom átlépni a határvonalat, de ha te akarod, nem
foglak ebben megakadályozni többé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
alsó ajkamba haraptam és néztem, ahogy a reakciója fellobban a tekintetében. –
Mi történik, miután megteszem? – Volt egy kis tétovázás a hangomban és tudtam,
hogy meghallotta. Leengedte a karjait és visszafordult a bevetetlen ágyhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem
igazán gondolkodtam ennyire előre, amikor a kezem a nadrágján tapizott a parkolóban,
vagy amikor a Bárban a táncparketten szándékosan levettem a ruhámat előtte.
Minden, amit tudtam az volt, hogy ő volt az első srác, aki valaha is arra
késztetett, hogy akarjam őt, igazából akarjam, és ő volt az első férfi is, aki
valaha is azt váltotta ki belőlem, hogy üldözzem. Folyamatosan azon
gondolkoztam, hogy mi fog történni, amikor végre elkapom őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudok erre válaszolni, de ha találgatnom kellene, akkor azt mondanám, hogy
valószínűleg rombolással és szívfájdalommal fog végződni. Általában ez
történik, amikor valami jó kerül az életemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Bebújt
az ágyba majd a hátára fordult, és a kezét a feje alá tette. – Ha szeretnéd a
jelszót a telefonomhoz, megadhatom, így elmehetsz. Ha maradni akarsz, kapcsold
le a lámpát és bújj be ide. Esküszöm, hogy viselkedni fogok… mostantól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ránéztem,
majd az asztalon heverő telefonra, és felsóhajtottam. Valóban csak egyetlen
lehetőség volt, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy viselkedik-e vagy
pedig elmegyek. Ő mondta, hogy a lehetőség nálam volt, hogy átlépem-e a határt,
és pontosan ez volt a szándékom, még akkor is, ha valóban megsemmisüléshez és
szívfájdalomhoz vezet majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Végigfuttattam
az ujjaimat a hajamon, megpróbálva kibogozni azt, lerúgtam az edzőcipőmet, és
lekapcsoltam a lámpát. Az apró lakást azonnal elnyelte a sötétség és az
egyetlen dolog, amit láttam az Asa szőke hajának a csillogása volt, és esküdni
mertem volna, hogy a tekintete ragyogott a sötétben annak ellenére, hogy
tudtam, ez lehetetlen. Talán mert sötét volt, talán mert tudtam, hogy ez
alkalommal együtt kellett lennem vele, különben soha nem lenne rá másik
lehetőségem, de az ösztön azt súgta nekem, hogy ha be akarom neki bizonyítani,
hogy az a határ nem is létezik egyikünk számára sem többé, legyen is akármilyen
meztelen, amikor bebújtam mellé az ágyba, ez volt az egyetlen mód erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Levettem
az Under Armour felsőmet, kibújtam a sportmelltartómból és a nadrágomat meg a
bugyimat is halomban a padlón hagytam. Furcsán felszabadító érzés volt,
gondoltam, ahogy az ágy felé sétáltam. Nem voltam szégyenlős vagy tartózkodó,
de ez sokkal merészebb volt, mint bármi, amit valaha tettem. Minden, amiért ez
a fickó foglalkoztatott arra kényszerített, hogy én legyek a támadó, az üldöző
fél, és nagyon tetszett az az elképzelés, hogy végül megnyertem a jutalmat,
mert nem féltem valami tiltott dologtól, és ó ez annyira csábító volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Hosszú
lábait arrébb mozdította, amikor elértem az ágy szélét, és kinyújtottam a
kezemet, hogy tájékozódni tudjak a sötétben. Éreztem, hogy az ujjaim első
érintésére a vádlija összehúzódott, és nem tehettem róla, de erre a reakcióra
vigyorognom kellett. Ez az ágy nem volt elég nagy a számomra, hogy
felcsusszanjak mellé, így szó szerint rámásztam, amitől a meztelen bőrünk siklott
és simult egymáshoz. Kizárt dolog volt, hogy kihagyja ezt a meghívást. A kezeim
is remegtek, a mellbimbóim megkeményedtek és észrevettem, hogy az ő lélegzete
is elakadt és megrázkódott az érintkezéstől. A keze a derekamon landolt, ahogy
meglovagoltam őt a sötétben. A combjai megfeszültek a meztelen fenekem alatt és
a farka is elkezdett megkeményedni és növekedni kettőnk között. A
hüvelykujjával a bordáimat masszírozta majd rekedtes hangon megszólalt, - Ez
lehet a legrosszabb bűntény, amit valaha is elkövettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem
láthatta az arckifejezésemet, de összevontam a szemöldököm és kezemmel a
mellkasán előrehajoltam. Tetszett, hogy mennyire simák és kemények a faragott
izmai a tenyerem alatt. Valóban olyan volt, mint egy kézzel kifaragott szobor,
amelyet az utókornak teremtettek, hogy élvezhessék és megcsodálhassák őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy érted ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kezei
egyre jobban felfelé haladtak, amíg el nem érték a melleimet, amit rögtön a
tenyerébe is kapott. Kicsit megrándultam az érzéstől, majd levegőért kaptam,
amikor a hüvelykujjával végigsimított mindkét hegyes kis csúcson. Annyira jó
érzés volt, hogy belülről kifelé elkezdtem remegni. Ahogy megérintett nem volt
olyan gyengéd vagy tiszteletteljes, de azt gondoltam, hogy ettől csak még jobb
lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Amikor egy lány, aki úgy néz ki, mint te, leveszi a ruháit, lámpafény nélkül
bűncselekménynek kellene lennie. Már annak az ötlete, hogy te meztelen vagy, a
legtöbb srácnak elég ahhoz, hogy orgazmusuk legyen tőled, Royal. A valóság, ami
most pontosan előttem van, és amit nem láthatok, szinte már büntetendőnek
kellene lennie. - Ez durva dicséret, de mindazonáltal édes véleménynyilvánítás
is volt. Hallottam már hasonló dolgokat ezelőtt, de tőle, nem úgy tűnt, mintha
a mellékesen odavetett szavak egyszerű utat jelentettek volna a bugyimba. Nem
mintha egyébként szüksége lett volna szavakra, hogy ez megtörténjen; a bugyim
már amúgy is valahol a szoba padlóján hevert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">El
akartam mondani neki, hogy én is ugyanígy érzek, hogy túlságosan gyönyörű volt
ahhoz, hogy sötétben bújjon ágyba, de minden gondolat a semmibe veszett, amikor
a simogató hüvelykujjai hirtelen megcsíptek, amitől a hátam ívben meghajlott és
a fejem hátraesett, ahogy éles gyönyör hasított keresztül az érintésétől a
csiklómig. Még csak meg sem csókolt, nem tett semmilyen romantikus vagy
szenvedélyes dolgot, de máris meg akartam mászni az ágaskodó erekcióját, amely
életre kelt kettőnk között, és csillapítani szerettem volna a kínzást, ami
mélyen a gyomromban keletkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Elengedte
az egyik mellbimbómat és felnyúlt, hogy a tarkómnál belemarkoljon a hajamba.
Lehúzott magára, amíg az ajkaink nem találkoztak egymással. Felsóhajtottam,
amikor a csapdába esett farka mohón a hasamnál megrándult, miközben falta a
számat, de olyan képességgel, amit fegyvernek lehetett tekinteni. Senki nem
csókolt úgy, mint Asa. Legalábbis senki, akit eddig csókoltam. Úgy csókolt,
hogy komolyan olyan érzés volt, mintha megpróbálná ezt a legjobb csókká tenni,
amim valaha is volt. Úgy csókolt, mintha biztosra akarna menni, hogy tudjam,
hogy bárki, aki utána jön, soha nem versenghetne vele. Úgy csókolt, mintha az
ajkával és a nyelvével akarna elmondani dolgokat, amit szavakkal nem volt
képes. Ettől a fejem összemosódott és a szívem is elkezdett dübörögni. Ez már
szinte elég volt, ahhoz, hogy öntudatlanul elkezdjek mozogni rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
szex nem egészen az a dolog volt, amit Asa előtt kerestem. Úgy értem, már
egyáltalán nem voltam szűz, de nagyon korán megtanultam, hogy a szex sokkal
inkább szól a srácról, mint rólam, és hogy soha nem tudtam túlságosan
lelkesedni azért, hogy levetkőzzek, mint annak, hogy elfoglalt legyek. Amíg a
Rendőrakadémiára jártam, majdnem egy teljes évig randiztam egy nagyon kedves
sráccal, de valahol az út során rájöttem, hogy a szépség nem elég ahhoz, hogy
összetartsa a kapcsolatot, és még vele is, a szex legjobb esetben is csak kellemes
volt. Ez viszont nem. Ez forró, borzongást előidéző volt, az érzelmek
testet-összeroppantó szintje, és nem csak a testem reakciói. A szívem vadul
száguldott. Az agyam kétségbeesetten igyekezett minden egyes érzést megragadni,
és a tüdőm égett az oxigénhiány miatt, miközben Asa tovább folytatta a szám
harapdálását és szívogatását. Megpróbált a csókjával orgazmust okozni és elég
tehetséges is volt ahhoz, hogy ezt képes legyen megtenni, de túl sokáig vártam
már erre, arra gondolni, hogy vele legyek így, túlságosan hosszú folyamat volt,
hogy ne legyen most azonnal bennem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Visszahúzódtam,
amitől mindketten ziháltunk és levegőért kapkodtunk a sötétben. Kinyúltam és
megtaláltam az orra hegyét, majd végigfuttattam rajta az ujjam, fel egészen a
felhúzott szemöldökéig. – Rám gondoltál a zuhanyzóban? – A hangom vágyakozónak
hangzott még a saját fülemnek is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
torka mélyéről morgás tört fel, a hátam mögött összekulcsolta a karját és
átpördített minket, így kiterülve feküdtem a nagy teste alatt. Átnyúlt
felettem, amitől a csípőnk egymásnak feszült, és amitől a farka pont ahhoz a
helyhez préselődött, ahol a legjobban akartam őt a lábam között. Hallottam,
ahogy kinyílik, majd becsukódik az éjjeliszekrény, és a fólia összegyűrődött
hangját, ami nagy valószínűséggel egy óvszer volt, és ami a fejem mellett a
párnán landolt. Igazából nem is volt olyan rossz, mint ahogy az állította
magáról. A védekezés még csak meg sem fordult a fejembe és mégis megint az én
érdekemet tartotta szem előtt, anélkül, hogy kérnem kellett volna rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Rád gondolok az első pillanattól fogva, hogy megláttalak. A szemedre és a
hajadra. Azokra a mérföldhosszú lábakra, és arra a tényre, hogy te vagy a
legszebb lény, akit életemben valaha is láttam. – Felhorkantam, de ő nem tette.
– A fenekedre, amit abban a szűk, feszes farmerbe rejtesz el, amikor
megpróbálod felkelteni a figyelmemet. Ezek után emlékeztetem magamat, hogy
mindehhez egy jelvény és egy pisztoly társul és rájövök, hogy miért választom
azt, hogy magamnak verem ki a zuhanyzóban, ami mindkettőnk számára is biztonságosabb
megoldás, ahelyett, hogy ágyba vinnélek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Automatikusan
megfeszültem, de elvette az egyik óvszert, odaadta nekem, miközben leejtette a
fejét, így végig tudta nyalni a kulcscsontomat. Az orrát az arcomhoz dörgölte,
majd az ajkait a fülemhez vitte és azt súgta, - és mégis itt vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nyeltem
egyet, ahogy a fejem két oldalán az alkarjára támaszkodva leemelte magát rólam.
A fogammal kinyitottam az óvszeres tasakot és valahogy sikerült eljuttatnom
oda, ahová való volt, annak ellenére, hogy kezeim átkozottul reszkettek.
Hirtelen azon kezdtem gondolkodni, hogy mit fogok csinálni, ha a végén
ugyanolyan élettelen lesz, mint az összes többi alkalommal, amikor megtettem.
Meglehetősen hülye ötletnek tűnt besétálni az oroszlán ketrecébe és meghúzni a
farkát, anélkül, hogy tudtam volna, megéri-e a kockázatot. Ez alkalommal, hol
volt ez a tisztánlátás?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
egyik karommal a széles vállát, a másikkal pedig pontosan a művészien
kifaragott hátsója fölött karoltam át és visszasúgtam neki, - Itt vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
egyik karját otthagyta kinyújtva a fejem mellett, a másikat meg addig csúsztatta,
amíg az ujjai szorosan a combom köré nem kulcsolódtak. A lábamat magasan
felhúzta az oldalához és megéreztem a farkának hegyét a bejáratomnál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
sötétben láttam, hogy megvillantak a fogai, épp mielőtt visszaeresztette volna
a száját az enyémre. Ismét az ajkamnak motyogott, - Reménykedjünk, hogy
mindketten élve kerülünk ki ebből, - majd mindent elsöprő módon csókolt meg,
miközben teljes egészében az örömmel befogadó testembe csusszant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ez
minden volt, csak élettelen nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Éreztem
őt mindenhol, kívül és belül is. Ujjai a húsomba vájtak, ahogy a szája mozgott
az enyémen, kitartóan és követelőzően. Már majdnem túl sok volt. Túl sok érzés,
túl sok érzelem, túlságosan sok várakozás. Éreztem, hogy a testem minimális
erőfeszítéssel válaszolt. Csak annyit kellett tennie, hogy megérintsen,
határozott és erőteljes ütemben ki-be csúszkáljon. Máris remegtem, már éreztem
a testemben a rázkódást, ahogy szorosan összehúzódott az izmom körülötte. Az
egyik kezemet a fenekéhez ejtettem, és csak éppen annyira mélyesztettem bele az
ujjaimat, hogy megfelelő fogást találjak valamiben, mert a valóság kezdett
elveszni. Ez kétségtelenül olyan szex volt, ami rólam szólt. Mindenhol csókolt
engem. A számat, a nyakamat, a fülem mögött, és végig a nyakamon, ahol a
pulzusom végigszáguldott. Az a keze, amivel eddig a lábamat ott tartotta, ahol
ő akarta, hogy legyen, most elengedett, mert világos volt, hogy hamarosan ki
fogok tárulkozni és ívben fogok meghajolni épp ott, ahol akarta. Ez a kitérő a
lábam közötti forró ponthoz vezetett. Az ujjhegyének első nyomására az érzékeny
idegvégződésemen a nevét sikoltottam. Olyan hangos volt, hogy belesajdult a
fejem, ő meg csak kuncogott a nedves bőrömbe, ahol elég keményen harapdált
ahhoz, hogy nyomokat hagyjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
ujjai ide-oda mozogtak és veszélyesen közel kerültem a csúcshoz. Éreztem a
reakciómat az érintésére és a lökéseire, amitől izzadság és forróság
keletkezett kettőnk között. Nem volt azon mit rejtegetni, hogy mennyire
hatékonyan tudta, hogyan érintsen meg engem, annak érdekében, hogy a legerősebb
reakciót váltsa ki belőlem. Még jobban hozzányomtam magam. Közelebb akartam
kerülni hozzá, még akkor is, ha tudtam, hogy ez nem lehetséges. Ez az egész
annyira jó érzés volt, hogy szinte már fájt. Éreztem, hogy az orgazmus a
felszínre bukkan, majd átbillent a határon. El akartam neki mondani, hogy
lassítson, hogy ez túlságosan gyorsan történt a hosszas várakozás után, de
megéreztem a száját a fülemnél, majd meghallottam a hangját, ami annyira édes
és füstös volt, - Nem látlak, de érezlek téged, Royal, és gyönyörű vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Szent
szar, de jó volt. A szavai és az ujjaival végzett tevékenysége között, valamint
ahogy szüntelenül ki-be mozgatta a testét az enyémben, elvesztem. Oldalra
fordítottam a fejemet, mire megpuszilta az arcomat, miközben darabokra hullottam
alatta. Ez teljes mértékben eltért mindentől, amit ezelőtt valaha is
tapasztaltam, és határozottan megérte a munkát, amit belefektettem. A szemem
lecsukódott. A lélegzete elakadt, és egy sóhaj kíséretében a nevemet mondta. Ezután
a teste megrándult, és a mellkasa megpihent az enyémen, ahogy rám rogyott. A
szíve ugyanolyan egyenetlenül vert, mint az enyém, miközben vadul kalapáltak
egymás ellen. Túlságosan sok mindent éreztem, olyan módon tárulkoztam ki, amit
nem vártam, és nem voltam benne biztos, hogy kezelni tudom-e azt, ami a
borostyánszínű pillantásából sugárzik rám, bármi legyen is az. Hirtelen nagyon
is örültem annak, hogy sötét van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Megmozdult,
így ki tudta húzni magát az erőtlen, kimerült testemből. Megszorította a
fenekemet, majd legurult az ágyról. Hallottam, ahogy a fürdőszobában matatott,
én az oldalamra fordultam és az arcom alá tettem a kezemet. Valamilyen oknál
fogva, komolyan úgy éreztem, hogy sírni fogok. A pusztítás és a szívfájdalom
már nem tűnt olyan viccesnek, mint korábban, mielőtt ágyba bújtam volna vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
matrac besüllyedt a súlya alatt, amikor visszatért, és azt gondoltam, hogy az
ellenkező oldalra fog fordulni és elalszik. Asa nem tűnt ölelkezős típusnak, és
őszintén szólva, szükségem volt még egy perce, hogy összeszedjem magamat,
csakhogy nem hagyta meg ezt nekem. Helyette a hátamhoz bújt, egyik erős
karjával átkarolt és a mellkasához húzott, így szorosan egymáshoz préselődtünk.
A hangjában most nagyon érződött a délies akcentus, de álmosan és
figyelmeztetően is csengett, - A baj mindig nagyon szórakoztató… addig, amíg
már nem az többé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Végre
elkezdtem hinni neki. Csak annyit tehettem, hogy behunytam a szemem, és
hagytam, hogy a légzése megnyugtasson és álomba ringasson engem, még akkor is,
ha úgy éreztem, hogy nem egyszerűen csak átléptem a határt. Felégettem és
táncot jártam a hamvakon.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-14012189122122330612018-01-24T16:36:00.003+00:002018-01-24T16:36:22.614+00:00Tizenharmadik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenharmadik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Visszasétáltam az asztalunkhoz, mintha nem épp most dugtam
volna meg Demi-t a Nicky-s bárjának raktárjában, mint egy két-dolláros kurvát.
Fel voltam izgulva és most egy abszolút seggfejnek éreztem magamat. Nem kellett
volna ezt tennem és valahogy sikerült lekicsinyelnem azt, ami Demi-nek és nekem
megadatott, és ami mindig is így lesz. Jeff-el volt itt, de nem tudtam
visszafojtani magamban az állatias késztetést, hogy megszerezzem, megjelöljem
őt a testemmel és emlékeztessem, hogy mindig is hozzám fog tartozni. Sienna-t
az asztalunknál hagytam, azt mondtam neki, hogy pisilnem kell, majd megragadtam
Demi-t, miközben ő mosdóért állt sorba. Meglepődött és talán még egy kicsit
dühös is volt rám, de nem állított meg. Egyszer sem. Helyette, a feszes kis
teste üdvözölt engem, emlékeztetve, hogy mennyire viharos és gyúlékony volt a
kémia kettőnk között. Még mindig forrongott a tegnap esti vitánk után, ami
eléggé nyilvánvaló volt, de nem tett semmit, hogy elrejtse a vágyát, amit a
teste érzett az enyém iránt. Már egy éve annak, hogy utoljára szexeltünk és
mégis ez volt a legcsodálatosabb szex, amit valaha tapasztaltam. Csak most
valahogy megfertőztem azzal, hogy úgy kezeltem őt, mint valami szemetet, pedig
tudtam, hogy nem volt az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ennek egy szórakoztató éjszakának kellett volna lennie, az
utolsó olyan este Grayson és Huntley számára, amikor úgymond szabadok voltak,
mielőtt két nap múlva összeházasodnak, de valahogy egy gonosz kis játékba
fordult köztem és Demi között. Nagyon is tudatában voltam annak, hogy egész
éjszaka engem nézett, és én se tettem semmit, hogy elrejtsem azt a tényt, hogy
én is ugyanezt csináltam. Ez megsavanyította az amúgy is rossz hangulatomat,
nem csak azért, mert Jeff-el láttam őt, hanem mert nyilvánvalóan azt kísérelte
meg megtenni, hogy részegre issza magát. Az elkalandozó figyelmemet Sienna
többször is észrevette, de nem érdekelt. Csak most próbára tette a türelmemet
és nem sok kedvem volt ezt elkezdeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Unatkozom, - nyöszörgött, amikor visszatért az
asztalunkhoz. – Mikor léphetünk le ebből a koszfészekből?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rábámultam, és megpróbáltam az egyre jobban megfeszülő
állkapcsomat kordában tartani. – Szabadon távozhatsz, Sienna, de én nem megyek
innen sehová. A legjobb barátom miatt vagyok itt, és ha inkább úgy döntöttél,
hogy ennyire önző leszel, hogy elviseld ezt, akkor hívj egy taxit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mogorva tekintettel nézett rám. – Nem hiszem el, hogy a
barátodat helyezed a barátnőd elé. Nem érzem jól magam, és úgy tűnik téged ez
egyáltalán nem érdekel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfordultam, hogy szembenézzek vele és behatoltam a személyes
terébe. – Had tisztázzam most, - a fogamat csikorgattam, - te nem vagy a
barátnőm, és ők nemcsak a barátaim, hanem a családom. Ha nem vagy képes kezelni
azt, hogy ők egy hatalmas részét képezik az életemnek, akkor talán itt az
ideje, hogy újraértékeljük ezt a dolgot, - mutattam közénk. – veled, és velem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sienna megfeszítette a hátát és a tekintete megkeményedett,
mielőtt válaszolt volna, - Én óvatos lennék a helyedben, Brody. Egyetlen
telefonhívásomba kerül, hogy mindent elveszíts, ami Chicago-ban van, így
bölcsen válaszd meg a lépéseidet. Én mondom meg, mikor végeztünk egymással,
bébi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ne fenyegess engem, - figyelmeztettem. – Nem lesz jó vége.
Nem akarnád, hogy a ’drágalátos’ apuci megtudná, hogy megdugattad magad a
tanácstagok felével és megfenyegetted őket ezzel. A zsarolás veszélyes játék, <i>bébi</i>, különösen, amikor kibaszottul
semmi ötleted sincsen, mit csinálj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Csak bámultuk egymást. Olyan érzés volt, mintha
szembekerültem volna a legnagyobb hibámmal, és a „<i>hindsight is 20/20”</i>kifejezés jutott az eszembe. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;">(Ez azt jelenti, hogy utólag nyilvánvalóak azok a
dolgok, amelyek kezdetben nem voltak nyilvánvalók; az későbbi választás
lehetősége sokkal egyértelműbb, mint a választáskor).</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Látnom kellett volna, hogy ez következik, mert
tudtam, hogy Sienna egy manipulatív, bosszúszomjas ribanc volt, de annyira
sebezhető voltam akkoriban, amikor találkoztunk, hogy nem álltam meg, hogy
végiggondoljam ezt. Összeakaszkodni a főnököm lányával valószínűleg a második
legostobább dolog volt, amit valaha tettem. Az első az volt, hogy elmentem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Elmegyek, - bökte ki
Sienna. – Remélem meggondolod magad, mire visszaérsz a hotelbe. Készen leszek
és várni fogok rád az ágyban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Gyorsan és keményen
csókolt meg, de én nem viszonoztam. Azok után, ami Demi-vel történt a
raktárban, rossz érzéssel töltött el, hogy visszacsókoljam Sienna-t. Néztem,
ahogy elsétált és az orrom alatt szitkozódtam. Azt hitte, szexelni fogok majd
vele, amikor visszamegyek a hotelbe. Kizárt dolog. Első alkalommal ez a
gondolat visszataszító volt. Nem akartam még csak megérinteni se. Az lerombolna
mindent azok után, hogy Demi-ben voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Valaki megbökte a
vállamat, mire megfordultam. Grayson volt az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Minden rendben? –
kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Igen, - hazudtam, - minden rendben. Mi a
helyzet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Huntley nem érzi jól
magát, szóval hazaviszem. Jeff is velünk jön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Mi a helyzet Demi-vel?
– kérdeztem, azonnal rágondolva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Grayson felsóhajtott és
az ujjaival végigszántott a haján. – Akadt egy kis, - habozott, - problémánk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Mi a baj?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Demi kint van, de nem
tudjuk hazavinni őt. Túl sokat ivott. Nem túl boldog velünk kapcsolatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Egy kicsivel több, mint
harminc perce láttam Demi-t. Hogyan lehetséges, hogy ilyen sokat tudott inni?
Követtem Grayson-t ki a parkolóba, ahol Demi botladozott, miközben megpróbálta
kivenni a kulcsait Huntley kezéből. Jeff Grayson teherautójának dőlt és
teljesen levertnek látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - A francba! – Huntley
hangosan szitkozódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> A fejem megrándult, és
elkaptam Huntley alakját, ahogy lehajolt, hogy felsegítse Demi-t a földről.
Kavicsokra esett, ami felhorzsolta a térdét. Valami nagyon szórakoztatta. Az
alkohol elnyomhatott minden fájdalmat, amit éreznie kellett volna. Jézusom,
hogyan tudott ennyit inni? Odarohantam és kivettem őt Huntley karjai közül.
Éreztem Jeff pillantását a tarkómon, de figyelmen kívül hagytam. Sokkal
fontosabb dologgal kellett most foglalkoznom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Add ide a kulcsait, -
mondtam Huntley-nak. – Hazaviszem, a kocsijáért meg holnap eljövök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Huntley aggodalmasnak
látszott, de odaadta a kulcsokat Demi Lexus-ához. – Te jól vagy a vezetéshez?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Igen, - válaszoltam, -
egy csepp alkoholt sem ittam. Esküszöm, semmi nem fog vele történni. Nem bízol
bennem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Huntley a félig öntudatlan
Demi-re nézett, aki az oldalamhoz bújt, majd vissza rám. A szavak, amik ezután
következtek, nem kellett volna, hogy meglepjenek, de ez történt. Kiütöttek
engem. – Nem, Brody, nem bízom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Huntley megpuszilta Demi
homlokát, majd Grayson furgonjához vette az irányt. Grayson segített nekem
betenni Demi-t a kocsimba, majd néztem, ahogy elhajtanak, mielőtt hazavittem
volna Demi-t. Csend volt a furgon belsejében. Demi az ablaknak dőlt, szemei
csukva voltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Miért segítesz nekem? –
motyogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Mert túlságosan részeg
vagy, hogy magadnak segíts, - válaszoltam dühösen. Teljesen felelőtlen volt és
nem rá vallott, hogy részegre igya magát, nem beszélve arról, hogy haza akarjon
vezetni az ő állapotában. Mi történik vele? Az én hibám volt, hogy úgy érezte,
seggrészegre kell innia magát? Addig nem szólalt meg ismét, amíg meg nem álltam
a háza előtt és az utas oldalhoz nem értem, hogy kisegítsem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Ne érj hozzám, - szavai
összemosódtak, magától alig volt képes kiszállni a furgonból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Fejezd be, hogy ennyire
átkozottul makacs legyél és engedd meg hogy segítsek, - vágtam vissza. Becsuktam
a kocsi ajtaját és felkaptam, a mellkasomhoz szorítva őt. – Élvezted? – A
szavait az ingembe motyogta, és nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e
őt. – Mit? – kérdeztem. Sikerült anélkül kinyitnom a bejárati ajtaját, hogy
leejtsem őt, majd besétáltam a házba. Sötét volt, kivéve a holdfényt, ami a
teraszra vezető üvegajtón keresztül áramlott be. A kölyökkutya ugatni kezdett
és Demi kifészkelődte magát a karomból. Lábai összecsuklottak alatta, de
megragadtam a derekát, mielőtt a földre eshetett volna. – Sshh, Coco, -
pisszegett, megragadva a lábunk körül mozgó kis szőrgombócot. – Menj aludni. –
A kutyus nyöszörgött és a nappaliban lévő ágyához trappolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Most már mehetsz, -
mondta Demi, elbocsájtva engem. – Boldogulok nélküled is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Szavai megsebeztek és
gyanítottam, hogy ezt így is gondolta, mint ahogy komolyan gondolta tavaly is,
hogy meglesz nélkülem. Nem akartam, hogy ez igaz legyen, de igazságtalan volt
azt várni tőle, hogy azzal töltse az időt, hogy azt kívánja, bárcsak ne mentem
volna el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Ágyba viszlek, -
válaszoltam, végigkísérve őt a folyosón, mert úgy gondoltam, hogy ott lehetett
a szobája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Elnevette magát, de ez a
hang üresen és kegyetlenül csengett. – Már megtetted ezt egyszer ma este, és
ettől azt gondolod, hogy hagyni fogom neked, hogy még egyszer megdugj, mint egy
kurvát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Összerezzentem. Nem
tagadtam, hogy úgy viselkedtem, mint egy komplett seggfej, és most halva ezt
Demi-től, hogy ezt tettem vele, csak még rosszabb volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Sienna-t is így dugod
meg? Vagy ezt csak nekem tartogattad? Te szarzsák. – Ismét elnevette magát,
miközben leült az ágyára és még jobban utáltam magam, mint azt valaha is
lehetségesnek tartottam. Megtaláltam a lámpa kapcsolóját Demi ágya mellett, és
pont akkor kapcsoltam fel, amikor Demi az ágyára dőlt. Lehajoltam és lehúztam a
magas sarkúját, megpróbálva nem arra gondolni egyfolytában, hogy nem viselt
semmi mást ezen kívül, amikor szexeltünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Hiányzol, - suttogta.
Felkaptam a fejem, de a szemei megint csukva voltak és megesküdtem volna rá,
hogy elaludt. Felálltam, és segítettem neki felülni, így le tudtam venni róla a
ruháját. Kicipzáraztam és lehúztam a válláról a derekáig. Újra lefektettem és
folytattam a ruha levételét, át a csípőjén és le a lábán. Nem viselt semmi mást
csak egy melltartót, mivel korábban leszakítottam róla a bugyit és biztos
vagyok benne, ha nem lett volna részeg, megpróbálta volna eltakarni magát. Ahelyett,
hogy így hagytam volna őt, kinyitottam a szekrényét, és megkerestem a
pizsamáját, majd ráadtam a kedvenc lime zöld rövidnadrágját és a hozzá illő
atlétát. Feljebb húztam őt, így a feje a párnán pihent és épp akkor, amikor rá
akartam teríteni a takarót, a szemei kipattantak. A nyilvánvalóan mámoros
állapota ellenére, átdöfte a lelkemet és ott hagyott engem feltárva a világnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> - Azt kívánom, bárcsak
tudnálak utálni, - mondta csendesen. – De egy összetört szív ellenére is, még
mindig szeretlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> A takaró alá mászott és
elfordult tőlem, a légzése egyenletessé vált, ahogy elaludt. Lehajoltam, és
megpusziltam a fejét, azt suttogva, - Szeretlek. Örökké.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Néhány percig még néztem
őt, szavaitól szótlanul, majd megdörzsöltem az arcomat. Egy romhalmaz volt, ez
nyilvánvalóan látszott is, és ez az én hibám volt. Megfordultam, hogy
lekapcsoljam a lámpát, amikor a tekintetem egy összehajtogatott papírra tévedt.
Felkaptam és szétnyitottam. Egy percbe telt, mire rájöttem mi az. Egy
ultrahangfelvétel. Egy babáról. Mi a fasz? Terhes volt? Nagyot nyeltem,
éreztem, hogy döbbenetemben a testem megfeszült. Nem lehetett az enyém, ami azt
jelentette, hogy… Jeff-é. Demi hazudott nekem. Nemcsak arról, hogy
találkozgatott Jeff-el, hanem arról is, hogy a babáját várta. Rosszul lettem.
Eldobtam a fényképet és távoztam. Semmi sem fájt volna jobban, mint arra
gondolni, hogy egy másik férfi babáját várta. Az én babámnak kellene lennie.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-style: italic;"> Amikor elértem a
furgonomat, vettem néhány mély lélegzetet, de nem enyhítették a fájdalmat, ami
a testem minden egyes sejtjét átjárta. Helyette felemeltem az ökölbe szorított
kezemet és a furgonom vezetőoldali ablakába vágtam. Néztem, ahogy az üveg
megrepedt és vér kezdett el lefelé folyni a kezemen. Ez nem volt elég,
gondoltam. Sokkal rosszabbat érdemeltem. De semmi sem lehetett annál rosszabb,
mint rájönni, hogy életed szerelme egy gyereket vár, aki nem a tiéd.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-59242522309265853942018-01-21T18:17:00.003+00:002018-01-21T18:17:29.516+00:00Ötödik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Ötödik</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Asa<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Körülbelül
két héttel a kórházban történtek után, teljes izgalommal sétáltam be a Bárba. Rome
felhívott és megkért, hogy jöjjek egy órával korábban, mert beszélni akart
velem valamiről. Ha megöltök se tudtam volna kitalálni, hogy elbasztam-e
valamit, vagy esetleg valamit rosszul csináltam, de a megfontolt hangja sokkal
komolyabb volt, mint általában és ettől a hosszú-távú önfenntartó ösztönöm is
megingott. Ha meg akarta tenni, elmondani, hogy menjek a francba, azt mondtam
magamnak, hogy ez nem nagy dolog. Nekivághattam az útnak, kitalálhattam valami
mást is, amit csinálhatok, de a Bár tényleg az első olyan helyé vált számomra,
ahol úgy éreztem, szilárd talaj volt a lábam alatt, és nem akartam elismerni,
hogy elveszíteni ezt az egészet pokolian megijesztett. Ha nem lett volna ez a
hely, akkor tényleg elsodródtam volna, és amikor elsodródok, akkor bajba
kerülök… rengeteg bajba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ayden és Jet egy hétig maradtak. A nővérem
itt akart lenni, amikor Shaw hazaviszi a bébi Ry-t és berendezkednek. A becenév
aranyos volt és Shaw imádta, mert hatalmas J. D. Salinger rajongó volt,
ráadásul ismerve ki volt az apja, köteles volt, hogy rendelkezzen egy kis
Holden Caulfield féle lázadással. Ez nem adott elég időt a nővéremmel, és annak
ellenére, hogy láttam mennyire nagyon boldog a választásával, hogy elköltözött
annak érdekében, hogy még több időt tölthessen a férfival, akit szeretett,
hiányzott és tudtam, hogy még mindig túlságosan is sokat aggódik miattam.
Megpróbáltam elmondani neki, hogy jól vagyok. Megpróbáltam neki elmagyarázni,
hogy ha el is baszom, akkor sem sokat számít, hogy Denverben volt-e vagy
Austinban, de erre csak egy dühös pillantást kaptam azoktól a homokszínű szemektől.
Jobban szerettem Ayden, mint azt valaha is sejtettem, hogy képes lennék rá, de nem
akartam megpróbálni becsapni őt azzal, hogy hitegetem, hogy soha többé nem
fogok elbaszni semmit sem. Minden, amit tehettem, hogy próbálkoztam. Megpróbálni
jobbnak, és őszintének lenni, megpróbálni a törvény helyes oldalán maradni és
nem elfutni, amikor a dolgok rosszra fordulnak. A próbálkozásnak egyenlőre
elégnek kellett lennie. Ayden-nek és nekem is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A nap a Bárban meglehetősen csendes
volt. Volt egy csapat nyugdíjas veterán, akik szerettek ott lógni és megosztani
a régi háborús történeteket. Mindig elcsodálkoztatott engem, hogy ezek közül
mennyinek volt köze exfeleségekhez és régi szeretőkhöz, semmint valódi
háborúhoz. Rome jellemzően kinyitotta a Bárt és ott lógott, amíg oda nem értem,
hogy elkezdjem az éjszakai műszakomat. A családjával akart lenni az este
további részében és nem mondhatom, hogy hibáztattam őt ezért. Nyugdíjas
katonaként, Rome-nak könnyű dolga volt az őszülő ügyfelekkel, így jobbnak látta
rám hagyni a vad és lármás tömeget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Amikor besétáltam a bejárati ajtón, ő
nem volt sehol, és Brite, aki korábban eladta Rome-nak a Bárt, a szokásos
helyén állt a hosszú bárpult mögött. Darcy, aki a Bár szakácsa és Brite
exfelesége volt, kidugta a fejét a konyhából és halkan elkezdtek valamin
vitatkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem hiszem, hogy bármelyikük is feladta
volna azt a tényt, hogy ők már nincsenek együtt, de gyakorlatilag még házasok.
A harmadik felesége már rég eltűnt, és Darcy nemcsak az egyetlen gyermekének az
anyja volt, hanem tényleg az élete szerelme. Egyszer megkérdeztem erről Rome-ot,
de ő csak megvonta a vállát és azt mondta, hogy a jó nők bonyolultak és nehéz
megtartani őket. Nem értettem ezt mindaddig, amíg egy nap bejelentés nélkül be
nem sétáltam az italraktárba két műszak között, és ott nem találtam Darcy-t,
akinek lét lába a levegőben volt és Brite hatalmas alakja felette lebegett
félreérthetetlen módon. Lehet, hogy nem voltak gyűrűk, de szeretet és
szenvedély az még mindig. Sajnálatos módon a lányuk csak púp volt az ember
hátán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brite félbeszakította magát, bármit is
kezdett el mondani Darcy-nak, mire ő visszadugta a fejét a konyhába. Fogait rám
villantotta a hatalmas szakálla alól, ami az arcát fedte, és keresztbefonta a
karját a hordó alakú mellkasán. Brite-nak annyira ne-baszakodj-velem
kisugárzása volt, ezért mindig meglepett engem, hogy mennyire halk-szavú és
éles elméjű volt. Sokkal inkább nézett ki a Pokol Angyalának, mint megmentőnek,
pedig az volt. Ő mentette meg a Bárt. Rome-ot. Az összes veterán katonának egy
olyan helyet adott, ahol biztonságban érezhették magukat, és most megpróbálta megtenni
a legtöbbet, hogy megmentse a nyilvánvalóan önfejű lányát, annak ellenére, hogy
őt abszolút hidegen hagyta ez a tény. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hogy vagy, fiam? – Hangja úgy
dübörgött, mint a mennydörgés a Sziklás-hegység fölött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Leráztam a vállamról a kabátomat és az
ujjaimmal végigszántottam a hajamon. – Megvagyok. Van bármi ötleted is arról,
hogy miért hívott be Rome hamarabb?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megrázta a fejét és felvonta bozontos
szemöldökét. – Hogyan boldogul Avett? Mond meg az igazat, Asa. Rome nem akarja,
hogy aggódjak, azt mondja, kézben tartja őt, de én neveltem fel azt a lányt.
Ismerem az összes olyan dolgot, amivel fejfájást tud okozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az orrom alatt felsóhajtottam. – A
hozzáállása elég szar. Nem hallgat senkire. Vitatkozik Darcy-val. Utál itt
lenni, ami szégyen, mert pokolian jó szakács. – Tényleg az volt. Amikor nem
csak úgy összedobálta a bár ételeit, amikor nem csak magának csinált valamit,
vagy éppen játszadozott, a lány nyilvánvalóan tehetséges volt. Egyszer mondtam
Darcy-nak, hogy valakinek meg kéne említenie Avett-nek, hogy menjen szakács
suliba, amire Darcy csak felsóhajtott és úgy tűnt, mint aki mindjárt elsírja
magát. Kiderült, Avett éppúgy otthagyta a főiskolát, mint valamennyi drága
speciális sulit is, ami nyilvánvalóan nem szerepelt a listákon. A lány elindult
lefelé a lejtőn. Napról napra tisztábban láttam ezt, leginkább azért, mert ez
egy olyan út volt, amit én túlságosan is jól ismertem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brite szitkozódott az orra alatt és felemelte
a kezét, hogy végigsimítson a szakállán. – Jobban éreznéd magad, ha kirúgnád
őt, amikor átlépi a határt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Lecsüggesztettem az államat, a táskájába
csempészett sörre gondoltam. – Megteszem, amit meg kell a Bár és Rome
biztonságának érdekében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Morcosan bólintott. – Ezt akartam
hallani. Az őrületbe kergeti Darce-t. Az a lány mindkettőnket a sírba akar
tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egyetértően morogtam. – Rome az
irodában van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brite bólintott és ismét rám villantott
egy vigyort, aminek keresztül kellett magát verekednie az arcszőrzetén. –
Idegesnek látszol, fiam. Ne legyél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bosszús voltam, hogy a közömbös és
nemtörődöm maszkom félrecsúszott, szóval visszaküzdöttem a helyére, ahogy
végigsétáltam a folyosón, ahol a mosdó, raktár és a kis hátsó iroda volt található.
Kopogtattam az ajtón, mielőtt benyitottam volna, és amikor besétáltam,
észrevettem, hogy Rome éppen telefonált. Leültem az egyik roskatag székre a fal
mellett, miközben folytatta a morgást és egyszavas válaszokat adott annak,
akivel beszélt. Papírmunka hevert az asztalon, alkoholos ládák álltak toronyban
a padlón és Rome edző cucca foglalta el a másik szabad széket. A széke
megnyikordult, miközben hátradőlt és mivel azt mondta, - Én még jobban
szeretlek, - annyit jelentett, hogy a vonal másik végén Cora volt, majd végre
letette a kagylót és rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Vigyorogni akartam, megjátszani, hogy
minden rendben volt, hogy bármi is készült itt, az nem jelentett semmi rosszat
számomra, de helyette éreztem, hogy a gerincem megfeszült és a szemem résnyire
szűkült. – Mi a helyzet? – Komolyan nem tudtam, hogy mit kezdjek azzal a
ténnyel, hogy ez valahogy nagyon sokat fog jelenteni a számomra. Az egyetlen
dolog, amivel valaha is törődtem az anyagiasság előtt, a nővérem volt; ez
annyira idegen volt és utáltam, hogy ennyire kellemetlenül éreztem magam
emiatt. Fészkelődni támadt kedvem, de kényszerítettem magam, hogy maradjak
nyugton.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Tenyerével megdörzsölte a szemét és
megérintette a heget, ami a két szemöldöke között húzódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Cora terhes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szememet forgattam, és keresztbetettem
a lábamat, így a bokámat a térdemen pihentettem. – Nem mondod? – A szarkazmus a
hangomban olyan vastagon csengett, mint a Kentucky fű.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy pillanatig csak pislogott rám, majd
kifújta a levegőt. – Ezt hogy érted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felhorkantam. – Láttam őt a kórházban.
És téged is. Ha ez csak influenza, vagy megfázás lenne, akkor nem ugrálnál úgy
körülötte, mintha az anyja lennél, és kétlem, hogy Cora ilyen boldognak tűnt
volna akkor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kék szemei egy másodperc töredékéig
kitágultak, majd hatalmas vigyor terült szét az arcán. – Igen. Kicsivel több,
mint két hónapos terhes. Nem volt ennyire rosszul RJ-vel, de sokkal rosszabb
kedvében volt akkor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem tudtam, hogy másik babával is
próbálkoztok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hatalmas vállai felemelkedtek, majd
lesüllyedtek. – Nem is. De azzal sem próbálkoztunk, hogy ne legyen. Egy hónapon
belül lett egy menyasszonyom és egy babám, és ez arra készteti az embert, hogy
elgondolkodjon azon, mi legyen a következő lépés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ettől nevetnem kellett. Őszintén
örültem neki. – Gratulálok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Várni akartunk addig, amíg Rule és
Shaw hazaviszi Ry-t és még egy kicsit, amíg leülepedik ez az új-baba őrület,
amíg szólunk bármit is. Rule, mint apa, egy csoda volt és ezt egy kis ideig
teljesen tiszteletben kell tartani, és nem hiszem, hogy anya képes kezelni egy
jó hír gyanánt még több Archer-t, anélkül hogy felrobbanna. Szóval te és Brite
vagytok az egyetlenek, akik mostanra tudnak róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Értem. Akkor erről szól ez a kis
megbeszélés? – Ha igen, akkor minden izmom el tudott végre ernyedni, és a
levegő, amit visszatartottam, végre ki tudott volna szabadulni a megfagyott
tüdőmből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A fogamat csikorgattam, amikor fejét
nemlegesen megrázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem. A Bárral kapcsolatban szerettem
volna beszélni veled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem akartam eloszlatni azt a tényt,
hogy belül darabokra estem, szóval egyszerűen csendben maradtam, és vártam,
hogy folytassa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy percig csak bámult rám, majd
hátradőlt a székben és kezét a feje mögé tette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brite száz dollárért adta el nekem a
Bárt. Akkor azt gondoltam, megőrült. – Egyetértettem. – Abban az időben nem
értettem, de most már igen. Ez nem a bárról szólt, vagy arról, hogy adjon nekem
valamit, hanem valami olyanról, ami sok ütést kiállt, ami alkalmazkodott és életben maradt és amiben új életet
kezdhetek. Tudtad, hogy azzal a költséggel, hogy hozzáadtuk Dixie-t és Avett-et
is a bérlistához, még így is nyereségesek voltunk a múlt évben? És nemcsak
néhány dollárral; hanem valódi, tisztességes nyereséggel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egyre elfoglaltabbak és zsúfoltabbak
lettünk, és a tömeg is egyre változatosabb lett. Az élő zene is sokat segített
és az a tény, hogy Rome barátai és családja nagyszerűek voltak és szerettek itt
lógni. A Bár mostanra menő hely lett, szóval egyáltalán nem voltam meglepve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez jó hír.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, az, és ennek a szarnak van köze
hozzád, Asa. A seggedet is kidolgoztad. Sokkal több órát voltál itt, ami már
egészségtelen. Vigyázol a személyzetre. Törődsz az ügyfelekkel, nem számít kik
ők, és a fenébe is, nagyon jó vagy a bárpult mögött. Az emberek kibaszottul
szeretnek téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ez azért volt, mert az életem
legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy elhitettem az emberekkel azt, hogy
imádnivaló voltam, miközben az ellenkezője volt igaz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Leejtette a karját, felállt, és
megkerülte az asztalt így közelebb hozzám a sarokba tudott telepedni. Kis
helyiség volt, Rome meg félelmetes fickó, de a tekintete izgalomtól és
várakozástól csillogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt akarom, hogy vegyél fel még több
embert. Azt szeretném, hogy Dixie segítsen a fedélzeten, és azt akarom, hogy
vegyél fel egy teljes-munkaidős csapost, aki jól kijön a katonákkal és az
éjszakai élettel is boldogul, hogy te tarthass egy kis szünetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem tudom, hogy egy kis szünet most a
legjobb-e a számomra. Tudod, mit mondanak a tétlen kézről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ráemeltem mindkét szemöldökömet,
miközben ő rám mosolygott onnan, ahonnan határozottan fenyegetően magasodott
fölém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez a bár mindkettőnknek támaszt
nyújtott, amikor próbáltuk kitalálni, mit kezdjünk az életünkkel. Segített
mindkettőnket lefoglalnia és adott nekünk valamit, amire koncentrálhattunk. Te
sokkal jobb vagy, mint én, mert nekem ott volt Csingiling és a baba, akik miatt
aggódtam. Azt hiszem, ez betekintést jelentett a következő lépésbe. – Rám
nézett, hogy lássa, még mindig vele voltam-e, és igen. Nem értettem egyet
azzal, hogy a Bár egy biztonságos menedék volt, amikor megpróbáltam elmenekülni
egy élet elől és olyanná válni, aki sokkal tisztességesebb. – Sok vállalkozás
létezik, amiknek egy kis segítség kell, hogy újraéledjenek, egy második esély,
ha úgy tetszik. Az edzőterem, amire szert tettem, a szétesés szélén áll.
Szükségem van néhány új felszerelésre, egy kis vérfrissítésre, hogy
visszahozzuk azt ebbe a századba. Tetszik, hogy a hely úgy néz ki, mint egy
régi edzőterem a 30-as évekből, de szükségem van egy kis segítségre. Be akarok
ebbe fektetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Meglepetten pislogtam és csak bámultam
rá. Felvonta a sebhelyes szemöldökét és folytatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nash egyik haverjának van egy
garázsa. Gyilkosan jó ezekben a helyreállító projektekben, de elég rövid az
idő. Láttam a munkáit, és már találkoztam is a sráccal néhányszor. Azt hiszem,
az ő vállalkozásába is szeretnék egy kis pénzt befektetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Füttyentettem egyet. – Ember, nem
vicceltél a tisztességes haszonról, ugye, Főnök?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rome rám mordult. – Segíteni akarok
Nash-nek és Rule-nak is, ha úgy döntenek, hogy terjeszkedni fognak és nyitnak
egy harmadik boltot is valahol. Amit nem akarok csinálni többé, hogy ülök a
seggemen és várok valamire, ami majd be fog következni, ha rám talál. Veszek
egy házat. Lesz még egy gyerekem és amikor ez az egész bekövetkezik, feleségül
veszem a legtökéletesebb lányt a világon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem igazán gondoltam, hogy a
„tökéletest” és Cora-t” ugyanabban a mondatban említettem volna, de számára
abszolút ő volt a tökéletes választás, és volt valami abban, egy különleges
érzés, ahogy a gyerekei anyjáról beszélt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezek mind nagyon jó tervek, Rome, és
azt kell hogy mondjam, egy kicsit sokkolt, hogy úgy döntöttél, vállalkozó és
befektető leszel, de mögötted állok, ha akarod, hogy kisegítselek a küszködő
vállalkozásokban. Ez eléggé nemes gesztus tőled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kemény pillantást küldött felém. – Számít
a második esély. Mindketten tudjuk ezt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen. – Keményen dolgoztam minden
egyes nap, hogy megbizonyosodjak arról, az én második esélyem nem volt
elvesztegetett idő. Tartoztam magamnak és azoknak az embereknek, akik legalább
ennyire szerettek engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt akarom, hogy fontold meg, hogy az
üzleti partnerem legyél. Jó munkát végzel itt – basszus, nagyszerű munkát.
Jobban bánsz az emberekkel, mint én valaha is fogok és azt hiszem, te vagy az
egyetlen másik ember, aki megérti, miért akarok üzletekbe fektetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nos, a francba is. Ez váratlan volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kicsit előrébb csúsztam a széken és
felemeltem a kezemet, hogy erőteljesen megdörgöljem a tarkómat. Régi szégyen,
és keserű megbánás tört a felszínre és tényleg nagyon keményen kellett
próbálkoznom, hogy visszaszorítsam ezeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nekem nincs annyi félretett pénzem,
haver.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Meglehetősen jó fizetést adott nekem és
a megélhetési költségeim is gyakorlatilag a nullával értek fel, de amikor egy
műtőasztalon haldokolsz és visszahoznak téged az életbe, az egy vagyonba kerül.
Biztosítás nélkül, minden extra cent visszamenőleg is, a csillagászati összegű kórházi
számla kifizetésére ment el. Ayden és Jet felajánlották a segítségüket, de
amint lett munkám a Bárban, visszautasítottam őket. Életemben ez volt az első
alkalom, hogy ténylegesen felelősséget vállaltam a tetteim következményeiért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szája gúnyos mosolyba húzódott, ellökte
magát az asztaltól és így most már ténylegesen is állt. – Szóval, adj nekem
száz dollárt. Ez lesz a legjobb befektetés, amire valaha is költöttél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szitkokat szórtam rá és én is
felálltam. Még így is fel kellett rá néznem, de már kevésbé tűnt
megfélemlítőnek, így hogy nem ültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nézd, értékelem az ajánlatodat, és
szívesen ráugornék erre a lehetőségre, de nem tudok, és nem engedhetem meg,
hogy ingyenjegyet adj nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kinyitotta a száját, hogy vitába
szálljon velem, de elnémítottam azzal, hogy kezemet a masszív vállára tettem és
megráztam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mindig a rövidebb utat jártam, azt,
amit találtam. Amikor nem kaptam meg amit akartam, elvettem, mert úgy
gondoltam, jogom van rá. Nem tehetem meg ezt veled. Nem, azok után, amiket
értem tettél, Rome. Ha valaha is olyan helyzetbe kerülök, amikor legálisan
megvásárolhatom a partnerséget veled és az ajánlat még mindig állni fog, akkor
benne vagyok. Addig is, tudasd velem, ha bármiben is segítségre van szükséged.
Én leszek a te személyes tanácsadód.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Az voltál az első nap óta, mióta
elkezdtél itt dolgozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A torkomat köszörültem, ahogy minden
irányból nagyerejű hála csapódott le rám. – Köszönöm, hogy megbízol bennem
annyira, hogy megfontolnád a velem való üzletelést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felmordult és mindketten elhagytuk az
irodát. – Soha nem adtál okot rá, hogy ne bízzak benned. Tudom, hogy voltak
ronda szarságok korábban, de azoknak már semmi köze nincs a mosthoz. Meg
kellett tanulnom elengedni a múltat, ahová ezek tartoztak, vagy tényleg fel
kell hagyni a jó dolgokkal, amik most adatnak meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mindketten meglehetősen komolyak
voltunk, amikor visszamentünk a Bár elejébe. Brite már elment és Dixie állt a
pult mögött Dash-t figyelve, aki ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian
Church-nek hívjuk, mint ahogy Rome tette, és aki épp az asztalok körül sétált.
Rome egy félkarú ölelést adott a koktélpincérnőnek és bedugta a fejét a
konyhába, hogy szóljon Darcy-nak, elmegy. Church-el összeütötték az ökleiket,
miközben egy másik sötét bőrű ex-katona sétált oda a bárpulthoz, majd felemelt
szemöldökkel rám nézett, ahogy megfordult, hogy távozzon. – Tudasd velem, ha
meggondolod magad, Opie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mindenképpen. – A becenév nevetséges
volt. Annyira távol voltam egy kantáros nadrágos ártatlan déli kölyöktől az
itatónál, hogy az már nevetséges volt, de volt egy részeg kölyök, aki
sértésként dobta oda nekem ezt a nevet, ami nem meglepő módon rajtam ragadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mivel szombat este volt, átfutottam, mivel
nézünk szembe az éjszaka és elmondtam Dixie-nek és Church-nek, hogy Rome
további munkatársakat keres. Elmondtam nekik, hogy ha bárkit is tudnak
ajánlani, akkor küldjék hozzám, majd a konyhába mentem, hogy meggyőződjek
arról, hogy Avett egyáltalán felbukkant-e a műszakjában. A hatalmas hűtő
mellett álldogált, Darcy meg vele szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az idősebb nő lányának az állát fogta a
kezében és ordított vele. – Átkozottul biztos vagyok benne, hogy nem botlottál
és estél el, így szerezve ezt a kék monoklit, Avett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Avett mindenfelé nézett, kivéve a
felbőszült anyjára nem, majd rajtam landolt a tekintete. Láttam, hogy az alsó
ajka remegett, én meg a homlokomat ráncoltam rá Darcy feje fölött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ha nyomokat hagy rajtad, hogy más
emberek lássák, akkor csak rosszabb lesz. Ez nem csak azt jelenti, hogy leszar
téged, hanem hogy leszarja azt is, hogy vannak számodra olyan személyek, akik
nem akarják látni, hogy bántódásod essen. Ez veszélyes. Meg kellene szakítanod
a köteléket, és behúzott fülekkel és farokkal kellene menekülnöd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Avett örvénylő tekintete rám villant és
kirántotta magát anyja szorításából. – Nem tudsz semmit sem. Egyikőtök sem.
Jared részeg volt. Baleset történt. Hagyj békén vagy kisétálok és nem lesz
senki, aki segítene a hét legforgalmasabb estéjén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Reszketett és tudtam, hogy ő sem hitte
el a saját szavait. Tisztán láttam ezt, miközben az arca belsejét harapdálta.
Először meg kell tanulnod saját magadnak hazudnod, mielőtt szakszerűen tennéd
ezt másokkal. Avett még közel sem tartott ott és talán még volt idő megállítani
őt, hogy eljusson odáig. Végeztem azzal, hogy bébiszittert játsszak; itt volt
az ideje, hogy kiengedjem a rosszfiút, aki talán olyan eredményekhez tudott jutni,
ahol ez az elkényeztetett, bajos lány elromlott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egyszerűen azt mondtam neki, - Ha
kisétálsz, ne gyere vissza. Végeztem azzal, hogy az elkényeztetett játékaidat
játszom. Nem akarsz itt lenni, jól van, tudod mit, kibaszottul én sem akarom,
hogy itt legyél, de tartozom az apádnak és anyukád egy rendes asszony, szóval
elviselem a veled való munkát. Ez… -
kezemmel körbeintettem a konyhában, hogy szemléltessem a drámai helyzetet, amit
félbeszakítottam – a hülyeségtűrő képességemnek a határa. - Meggyőződtem, hogy
Darcy-ra nézzek, miközben ezt mondom, hogy lássa, mennyire komolyan gondoltam,
mielőtt kisétáltam volna a konyhából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Még zenekar nélkül is egy forgalmas
Szombat este volt, de az összes vendég úgy tűnt a legjobb formájában jelent
meg. Volt egy kis összetűzés néhány lány között, de amint észrevették, hogy
Church arrafelé veszi az irányt, ahol a csetepaté zajlott, elcsendesedtek és
azonnal flört üzemmódba kapcsoltak. Éjfélig végig elfoglalt voltam, amikor egy
durva kinézetű alak sétált be, aki meglehetősen felajzottnak és sunyinak
látszott. Volt egy olyan megérzésem, hogy Avett miatt volt itt. Teljesen úgy
nézett ki, mint egy szemétláda, akinek nem okozott gondot megütni egy nőt, vagy
megkérni őt, hogy lopjon a munkahelyéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A bejárati ajtónál maradt, és eléggé
nyugtalan volt ahhoz, hogy Church közelebb óvakodjon hozzá. Készen álltam
megkerülni a bárpultot és megkérdezni tőle, mi dolga volt itt, amikor Avett
kirobbant a konyhából és a srác oldalához rohant. A fickó mogorván ránézett és
lerázta magáról a lányt, miközben kihúzta őt az ajtón. Láttam, hogy Church V
alakban összevonta a szmöldökét, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna,
követte a fiatal párt a parkolóba. Legalább azt meg tudtuk akadályozni, hogy az
az idióta megüsse őt, amíg dolgozott. Mentálisan feljegyeztem, hogy majd
mondjak valamit erről Brite-nak. Ő volt a rosszak legrosszabbika és bármi, amit
majd a lánya lúzer barátjának kell majd elmondani, az messze sokkal hatásosabb
és rémisztőbb lesz, mint amivel valaha is találkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Kaphatok még egy citromos Martini-t,
kérem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A figyelmem visszatért a mosolygós
hölgyre, aki már tíz óta a bárpultnál ült. Egy kicsit idősebb volt,
valószínűleg a negyvenes évei közepén járhatott, de meglehetősen csinos volt.
Nem voltam benne biztos, hogy mennyire volt természetes szemben azzal, hogy
mennyire volt mesterkélt, de bámulatos arca és fényesen szőke haja volt és a
sötét szemében lévő tekintet tudatta velem, hogy szeretné, ha többel szolgálnék
neki, mint egy martini. Úgy gondoltam, ez eléggé vicces, mivel egy sráccal volt
itt, aki még tőlem is fiatalabbnak tűnt, és aki hátradőlt, hogy ne csak az ő
figyelmét tartsa fent, hanem a nő nyilvánvaló gazdagsága is rákoncentrálódjék.
Minden egyes alkalommal rám pillantott, amikor a nő beszélgetésbe akart velem
bonyolódni, így természetesen egész éjjel ezt a játékot játszottuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Visszamosolyogtam rá, és
megbizonyosodtam arról, hogy befeszítsek, amikor az italát kevertem, majd
megcsókoltam a kézfejét, amikor egy húszast adott nekem borravalónak. Az orrom
alatt nevettem, amikor a srác elvörösödött, és úgy tűnt, hogy mindjárt
felrobban. Ízléses kinézetű csaj volt, de én nem akartam belemenni ebbe a cukrosbácsi szerepbe, így elvettem a pénzét
és a saját szórakoztatásom kedvéért baszakodtam a játékszerével. Ők nem
tartoztak a szokásos ügyfelek közé és kíváncsi voltam, hogy a világ melyik
részéről jöttek. Azon voltam, hogy megkérdezem, de eltérített egy kiürült
hordó, amit ki kellett cserélnem, és egy pár, aki úgy gondolták, hogy anélkül
sétálnak el Dixie-től, hogy rendezték volna a számlát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elfáradtam, mire elérkezett a záróra és
Church is készen állt arra, hogy a kocsijához kísérje Dixie-t. Megkérdezték,
hogy akarom-e, hogy megvárjanak, de szükségem volt egy percre, hogy megszűnjön
a bennem lévő nyomás. Annyi sok dolog kavargott a fejembe; Rome ajánlata, Avett
idióta barátja, amerre az életem tart, és természetesen Royal. Nem láttam őt a
kórházban történtek óta, de mostanra visszatért a munkába, szóval ez talán elég
volt ahhoz, hogy végre megint helyesen kezdjen el viselkedni. Nem akartam, hogy
összekuszálja az agyamat és összezavarjon, de amikor esténként az ágyamban
lehunytam a szemem, még mindig éreztem a hideg ajkait az enyémen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Már elmúlt három, mire lekapcsoltam a
lámpát és elzártam mindent. Lehajtottam néhány ujjnyi scotch-ot, amíg a Raconteurs-t
hallgattam a digitális zenegépen, mielőtt becsuktam volna a hátsó ajtót, majd
belebújtam a kabátomba, hogy végre hazamenjek. Szerencsés voltam, hogy közel
volt, mert igazán nem szerettem a colorado-i telet. Hogyan volt lehetséges,
hogy a február hidegebb legyen, mint a December vagy a Január, az még mindig
meghökkentette a bennem lakozó délit. A kezemmel a zsebemben leszegtem a
fejemet, hogy megvédjem a csípős szél ellen és elindultam a parkoló felé. Egy
lágy női hang igazán csúnya káromkodása visszarántott a jelenbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Pislogtam, mert nem tudtam elhinni,
hogy az éjszaka közepén itt volt a bár háta mögött. Ismét az edző ruhájában és
túlságosan is elbűvölően nézett ki. Nagyon feldúltan járkált ide-oda és
felváltva állt meg, hogy belerúgjon a SUV-jának kerekébe és püfölte a homlokát
a vezető oldali ablakhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Royal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megpördült a tengelye körül, amikor
kimondtam a nevét és rám bámult azzal a sötét és hipnotikus tekintetével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem követlek téged. - Megfeszült,
ahogy odamentem hozzá. Automatikusan védekezésbe csapott át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem is gondoltam ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtott, és hagyta, hogy a feje
ismét az ablakhoz ütődjön. – Nem tudtam aludni, így az edzőterembe mentem. Az
sem segített, szóval úgy gondoltam, megállok és iszok valamit, majd
emlékeztettem magamat, hogy nem akarsz itt látni. Így aztán néhány percig a
kocsimban kellett ülnöm, és eldöntenem, hogy mit akartam tenni, de miközben ezt
csináltam, egy nagyon részeg lány jött ki az ott lévő kisboltból. – Egy kis
sarki boltra mutatott az utca túloldalán. – Vezetni akart, így oda kellett
mennem és mondani valamit. – Szép kis szája vigyorra görbült. – Elvettem a
kulcsait és vártam, amíg fogott egy taxit, csak szokásomhoz híven a 4Runner-ben
hagytam a táskámat a kulcsommal és a telefonommal együtt. – Ismét
visszadöntötte a fejét és ki akartam nyúlni, hogy magamhoz húzzam egy ölelésre.
– Kizártam magam a kocsimból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kifújtam a levegőt, ami felhőt képezett
közöttünk. Nagyon hasonlított a múltkori alkalomhoz, amikor itt voltunk, csak a
keze most nem volt a farkam körül és én sem taperoltam őt, mint valami őrült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nincs pótkulcsod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szemét forgatta. – Persze, hogy van.
De nem az autónál. Rendőr vagyok. Az csak bajba kevert volna, vagy arra, hogy a
műszakom után egy dühös bűnöző várjon rám a hátsó ülésen. Saint-nek és Dom-nak
is van egy, még Nash-nek is, de hajnali három van, és nem igazán akartam
megejteni azt a hívást és felpiszkálni mindenkit. Emellett Dom lenne az, akit
felhívnék, de ő most nem tudna a megmentésemre sietni. – Láttam, hogy nagyot
nyelt, miközben ezt mondta, és a tekintetét elvonta tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felmordultam és tudtam, hogy
meghallotta. – Gyerünk. Le tudsz dőlni a lakásomon, és majd reggel felhívod a
lovasságot. Hideg van és túlságosan fáradt vagyok, hogy megpróbáljak kitalálni
egy okosabb megoldást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Oldalra döntötte a fejét és egy hosszú
pillanatig tanulmányozott engem, mielőtt azt kérdezte, - Okosabb megoldást?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfogtam a könyökénél fogva és
éreztem, hogy megremegett. Ismét levettem a kabátomat és bebugyoláltam őt.
Valakinek meg kellett neki magyaráznia, hogy kibaszottul fagyott idekint és
sokkal több ruhát kellett volna viselni, mint egy testhez tapadó edzőruhát, ha
éjszakánként sétálni támadna kedve az utcán.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te és én, egyedül, a legveszedelmesebb
ötlet, ami valaha is az eszembe jutott, Vöröske. Ne mond, hogy nem
figyelmeztettelek.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-33837754689314691222018-01-17T20:55:00.000+00:002018-01-17T20:55:01.473+00:00Tizenkettedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcHqX_4jS8b85faRDcqy3mqJVUW1GD_e8tmhw_IHxd8QDPa0EF0Y9gvE5dV8dfo-obMBi29OqhhfExDrx5ADQGpxPvgCUFBzvoh8dn8bWKH0Tdu5vODpxMh8HR_O9ts2e2XnMcBfB0Sl4/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenkettedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hozhatok neked egy italt? – Kérdezte Jeff, túlüvöltve a
hangos zenét. A Nicky’s Bárban voltunk egy kombinált legény és leánybúcsún
Huntley és Grayson számára. Az egyetem alatt megszámlálhatatlan éjszakát
töltöttünk itt bulizva és ez az egyszerűbb időkre emlékeztetett engem. A belső
tér és a hosszú bárpult, ami két falat kötött össze, szinte semmit sem
változott. Itt volt rá a bizonyíték, hogy nem mindennek kellett megváltoznia. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem igazán volt hangulatom kimozdulni, de milyen
koszorúslány lennék, ha nem tenném tiszteletemet a legjobb barátnőm
leánybúcsúján? Tudta, hogy valami baj volt, de azóta mióta megérkeztünk, mindig
kitértem a kérdései elől és egy ponton úgy döntött, hogy felhagy vele. Egy
álmatlan éjszakát tudhatok a magaménak, és a fejemben egész éjszaka
újrajátszottam a beszélgetésemet Brody-val, és ez volt az oka a kevésbé lelkes
hangulatomnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Kaphatok egy Southern Comfort-ot </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">(whisky alapú likőr)</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">
lime-mal, kérlek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff szemöldöke a magasba szaladt és meglepetten nézett rám?
– Biztos vagy benne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ingerültséget éreztem és visszanyeltem a kényszert, hogy
megkérdezzem tőle, hogy ki volt ő az anyám. – Igen, biztos, - válaszoltam,
megpróbáltam nem úgy hangzani, mint egy nyafogós kölyök. Megfordult, én meg
néztem, ahogy eltűnik a sűrű tömegben, miközben a bárpult felé ment. Nem az ő
hibája volt, én nem voltam jó társaság. Körbenéztem az összes egyetemi kölykön,
akik ittak és jól szórakoztak, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne, és akkor
a tekintetem az ajtóra tévedt, amin keresztül a szörnyű hangulatom oka sétált
éppen be. Brody homokszőke haja stílusosan ziláltnak látszott és sötét farmere
kiemelte a combjának minden egyes vonalát, megmutatva a lenyűgöző csomagot a
két lába között. Egy tengerészkék végiggombolós inget viselt, aminek az ujját
feltűrte, hogy megmutassa izmos alkarját. Ha nem lett volna mellette egy szőke
nő, akit csak sebészi úton lehetett volna eltávolítani az oldala mellől, akkor
a nyálam is elcsöppent volna a látványától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az áruló szívem kihagyott egy ütemet, dacára a tegnap esti
heves beszélgetésünknek. A tekintetem a mellette álló szőkén landolt és a bár
gyér megvilágításában, biztos voltam benne, hogy láttam, ahogy önelégülten rám
mosolygott. Eléggé közhelyes volt a festett szőke hajával, a nyilvánvalóan nem
eredeti melleivel és a szoláriumbarna lábával, amik mérföld hosszúnak tűntek.
Annak a gondolata, hogy Brody vele volt zavarba ejtett engem, de akkor ismét
kezdtem megérteni, hogy ő többé már nem az a férfi volt, akit ismertem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az asztalunk felé indult el épp akkor, amikor Jeff
visszatért az italainkkal, és nem vesztegettem több időt, kiragadtam a
whiskey-t a kezéből, majd lehajtottam az italomat. A lime és a bourbon keveréke
lefolyt a torkomon és felmelegítette a testemet, amitől oldódott az izmaimban
lévő feszültség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Whoa, - figyelmeztetett Jeff, - lassan a testtel tigris.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elmosolyodtam. – Szomjas voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley és Grayson ismét csatlakoztak hozzánk és
kényelmetlen csend telepedett az asztalra. Éreztem a feszültséget Brody és Jeff
között, de egyszer az életemben nem akartam emiatt aggódni. El akartam engedni
az egészet. <i>Táncolni</i> akartam.
Figyelmen kívül hagytam Brody-t és Sienna-t és Huntley felé fordultam. – Akarsz
táncolni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Tekintetét köztem és Brody között váltogatta, majd
bólintott, követve engem. A táncparkett közepére mentünk és Florida Georgia
Line dala a ’Cruse’ csendült fel a hangszórókból. A tömeg üvöltött izgalmában,
és hamarosan mindenki elkezdte énekelni. Minden kiment a fejemből és arra
koncentráltam, hogy a zene üteme mennyire jó érzéssel töltött el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Megyek megkeresem Grayson-t, - mondta Huntley a fülembe. A
zene átváltott egy még ütemesebbre, és úgy döntöttem itt az ideje felkeresni a
bárt. Követtem Huntley-t vissza az asztalunkhoz és intettem a pincérnőnek. Hozott
nekem még egy Southern Comfort-ot és lime-ot, csak ez alkalommal normális
emberhez méltóan kortyolgattam. Sienna suttogott valamit Brody fülébe, aki a
homlokát ráncolta, mielőtt követte volna őt a táncparkettre. Hátrafordította a
fejét és a válla felett rám nézett, egy gúnyos mosollyal az arcán. Ribanc.
Tudtam, hogy játszadozik velem. Csak túlságosan makacs voltam, hogy figyelmen
kívül hagyjam a csalit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szeretnél táncolni? – kérdeztem Jeff-et.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mutasd az utat. – Mosolygott és egy másik életben ettől
elájultam volna. Azonban a mai este nem az az este, amikor arra gondolok, hogy ’mi
lett volna ha’. Hanem arról, hogy leengedjem a hajamat és jól szórakozzak. Úgy
döntöttem, hogy élvezni fogom a mai estémet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A kezemet Jeff-ébe csúsztattam és keresztülsétáltunk a sűrű
tömegen a táncparkett felé. Jeff karja a derekam köré fonódott, a kezem meg a
nyaka köré kulcsolódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Döbbenetesen nézel ki ma, - bókolt. Ez valódi volt. Jeff
képtelen volt arra, hogy ilyesmit csak úgy mondjon. Így is gondolta. Egy szűk
fekete ruha volt rajtam, ami combközépig ért és mélyen ki volt vágva, hogy
felfedje a hátamat. Szorosan tapadt a mellemre, felfedve a dekoltázsomat, és
kihangsúlyozva a csípőm domborulatát. A hajamat kiegyenesítettem és hagytam,
hogy leomoljon a gerincem közepéig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te is meglehetősen sármosan nézel ki, Haver. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elnevette magát és én csatlakoztam ehhez a nagyszerű
hanghoz. Tényleg nagyon jól nézett ki a sötét farmerjében és fekete
végiggombolós ingében. Magasabb volt, mint az itt lévő srácok többsége és
azoknak, akik nem ismerték őt, félelmetesnek is tűnhetett. De én ismertem őt és
a kemény külső alatt egy érző szívű férfi volt, aki sokkal többet érdemelt,
mint amit én adni tudtam neki. Megérintettem a zúzódást Jeff arcán, amitől
összerezzent. – Fáj? – Kérdeztem, őszinte aggodalommal. Jeff egy kicsit
megviseltnek látszott, miután Brody megütötte őt, de visszautasította azt, hogy
egyedül jöjjek ide. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem olyan vészes, - válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Sajnálom, hogy Brody megütött, - mondtam, belenézve Jeff
zöld szemébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Keze elhagyta a derekamat és a hüvelykujjával végigsimított
az ajkamon. Visszatartottam a lélegzetemet és a pillantásunk összekapcsolódott.
– Ne kérj bocsánatot, - hangja rekedt volt, - ha olyasvalakim lenne, mint
amilyen te vagy, és meglátnálak téged egy másik férfival, ugyanezt tettem
volna. Még mindig törődik veled. Nem hibáztatom érte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, majd újra
becsuktam. Nem tudtam mit válaszolni arra, amit mondott, és kizárt dolog volt,
hogy elmondjam neki, még én is törődtem Brody-val. Már így is eléggé szörnyen
éreztem magam, tudva azt, hogy nem voltam képes viszonozni Jeff érzéseit, nem
számít mennyire nagyon szerettem volna, hogy így legyen. Egy újabb, lassú szám
kezdődött, én meg körbenéztem a táncparketten, a tekintetem Brody-n és Sienna-n
landolt, akik csak néhány lépésnyire táncoltak tőlünk. Testük egymáshoz
préselődött és Sienna magassága miatt, majdnem összeért az orruk is. Az ajkát
Brody-éhoz nyomta én meg rosszul lettem ettől. Utáltam őket együtt látni, de
jogomban állt egyáltalán féltékenynek lenni? Semmilyen jogom nem volt Brody-ra
és mégis azt éreztem, hogy vadul birtokolni akarom őt. És akkor ott volt az a
tény is, hogy őt fixíroztam, miközben egy másik férfival táncoltam. Istenem, mi
a baj velem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff megköszörülte a torkát és rádöbbentem, hogy abbahagytuk
a táncolást. Felnéztem és azt láttam, hogy engem tanulmányoz. Bűntudat ütötte
fel a fejét és az egyetlen módja, hogy ne zúzzon össze, egy újabb ital volt.
Jeff és én visszaindultunk az asztalunk felé anélkül, hogy egy szót is szóltunk
vagy egymásra néztünk volna, és ott találtuk Huntley-t és Grayson-t, akik
csendben beszélgettek egymással. Annyira szerelmesnek tűntek és ha nem imádtam
volna őket ennyire, akkor rosszul lettem volna a látványtól. Helyette
vágyakozva néztem őket, és azt kívántam, bárcsak nekem is megvolna az, ami
nekik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy pincérnő állt meg mellettünk, én meg rendeltem még egy
italt, mert éreztem, hogy szükségem van rá ahhoz, hogy elengedjem magam. Nem
akartam gondolni semmire sem ma este. Csak el akartam engedni egyetlen
éjszakára és <i>elfelejteni</i>, hogy teljes
roncs voltam belül. Ismét megtaláltam Brody-t és Sienna-t, de ez alkalommal
Brody <i>engem</i> nézett. A tekintete forró
volt, eltökélt és ez feldühített engem. A zene egy nehéz RnB számra váltott és
Sienna megragadta az összes lehetőséget, hogy hozzádörgölőzzön Brody-hoz, úgy
érintve meg őt, ami nem a nyilvánosságnak való. Nyilvánvalóan nem vette észre,
hogy Brody engem dönget a tekintetével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felhajtottam még egy italt, összeszorítottam a szememet,
amikor a fejem kavarogni kezdett. Elkezdtem zsibbadni, az agyam meg kezdett
kiürülni. A poharat lecsaptam az asztalra, amitől mindenki megugrott, rám
bámulva. Nem érdekelt. Most nem. <i>Küldetés
teljesítve,</i> gondoltam. Küldtem Brody-nak egy kedves „baszd meg” pillantást,
egy üzenet, amit csak ő volt képes megérteni, majd sarkon fordultam,
keresztülverekedve a tömegen a mosdó felé. Beálltam a sorba és néhány perccel
később, valaki megragadta a karomat. – Mi a…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A hangom elhalt, amikor felnéztem és megláttam, hogy Brody
volt az, aki megragadta a karomat. Elkezdett mélyebbre húzni a folyosón, el a
férfi mosdó mellett, a raktár felé. – Mit csinálsz? – Kérdeztem, megpróbálva
kiszabadítani a karomat. A szorítása túlságosan erős volt és az alkohol, amit
már elfogyasztottam, meggyengítette a harci képességemet ellene. Kinyitotta a
raktár ajtaját és behúzott maga után, mielőtt becsukta volna azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brody, mi a… - Ajkai lecsaptak az enyémre, mielőtt
befejezhettem volna a mondatomat. Forró, nedves és annyira ismerős volt.
Elhúzódtam, a fejemet rázva. Azok az ajkak még néhány perccel ezelőtt egy másik
nőt csókoltak, most pedig engem csókolna? Igen, hát nem hiszem – minden értelmes
gondolat elhagyta a fejemet, amikor Brody felemelt és a szűk, fekete ruhát a
csípőmig tolta. A combomnál tartott és az erekcióját a lábam közé nyomta. Nem
szólt egyetlen árva szót sem mióta berángatott engem ebbe a büdös raktárba és míg
a világítás rossz volt, mégis le tudtam olvasni a szándékát, ami az arcára volt
írva. Egy perccel ezelőtt elvesztettem az önuralmamat, és amikor a merevedését másodszor
is a nedves bugyimhoz dörgölte, megadtam magam. Ajkaink egy fűtött,
szenvedélyes csókban forrtak össze és a kezei elindultak felfelé, miközben az
enyéim a hajába túrtak. Nem volt mást hang a nehéz légzésünkön kívül és ez
hatalmas hatással volt rám. A vérem felforrt és annyira be voltam indulva, hogy
már fájt. Hallottam a fehérneműm szakadását, a cipzárt, ahogy lehúzta a
nadrágján és az óvszer csomagolásának hangját, ahogy felbontotta. Brody
magasabbra emelt engem és elkezdte a nyakamat szívogatni, miközben belém lökte
kemény farkát. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a sikoltást és hangosan
ziháltam, amikor teljesen felnyársalt engem. Már egy év eltelt, mióta utoljára
szexeltem, és amíg egy pillanat alatt alkalmazkodtam Brody méretéhez, élveztem,
ahogy kitölt engem, hogy ennyire tökéletesen illettünk egymáshoz, hogy azt
hihetted, egymásnak lettünk teremtve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody felsóhajtott és a nyakamba harapott, ahogy elkezdte
mozgatni a csípőjét. Szorosabban tartottam, és elkezdett pumpálni addig, amíg a
csupasz bőr egymáshoz csattanása meg nem töltötte a helyiséget. Ez nem
szeretkezés volt. Ez baszás. Forró, gátlástalan, még-a-nevedet-is-elfelejted<i> baszás. </i>Olyan hosszú ideje már, hogy
így voltunk együtt, de mielőtt túlanalizálhattam volna ezt, az orgazmusom
figyelmeztetés nélkül csapott le rám. Brody megcsókolt, elnyomva a
sikoltásomat, majd keményebben és gyorsabban csapódott belém, miközben a saját
orgazmusát hajszolta. Amikor felnyögött és a karomban remegett, a fejem a
vállára borult. A mellkasom zihálva emelkedett és süllyedt, és harcoltam, hogy
levegőhöz jussak. Brody felemelte a fejét és rám nézett, de nem szólt semmit sem.
Az orgazmusom utáni boldogságot rövidre szabta egy nyugtalan érzés, ami rám telepedett.
Brody leeresztett engem a padlóra, még mindig csendben volt, én meg rendbe
szedtem a ruhámat. Lehúzta az óvszert, becsomagolta egy kis wc papírba, amit az
egyik polcon talált és a zsebébe tette. Közelebb hajolt és ahelyett hogy
megcsókolt volna, puszit nyomott a homlokomra. Esküdni mertem volna, hogy azt
motyogta „Mindig is a tiéd leszek”, de nem bizonyosodhattam meg róla, mert
amilyen gyorsan a felejtésig megdugott, olyan gyorsan el is ment, bezárva az
ajtót maga mögött és egyedül hagyva engem. Mi a fene történt az imént, és miért
csináltam ezt? Én nem vagyok olyan ember, akit megdugnak egy raktárban. De
mégis, ez nem csak egy férfi volt. Hanem Brody. Lenyeltem az epét, ami a
torkomba tolult, és rádöbbentem, hogy úgy viselkedtem, mint egy totális kurva.
Ami még rosszabb, Brody is úgy kezelt engem, mintha egy jelentéktelen numera
lettem volna, miközben ő valaki mással volt. <i>Ó Istenem, mit tettem?</i> El kellett tűnnöm innen. Most.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kinyitottam a raktár ajtaját és ellenőriztem a folyosót,
mielőtt sietősen távoztam volna. Nem láttam Brody-t, így kisurrantam és
bementem a női mosdóba, hogy felfrissítsem magam. Amikor megpillantottam
magamat a tükörben, zavarba jöttem. A hajam összekócolódott, a szemem
csillogott és az arcom piros volt. Ez volt az, amikor egy éjszaka alatt
másodjára lettem rosszul és ennek semmi köze nem volt az alkoholhoz. Sokkal
inkább ahhoz a kemény valósághoz, hogy Brody egyszerűen megdugott egy
raktárban, mint egy mocskos kis titkot. Valahogy sikerült olcsóbbá tennie,
amitől kidobott szemétnek éreztem magam. A szemeim megteltek könnyel, és semmi
mást nem akartam, mint hazamenni, venni egy forró zuhanyt, ami lemossa Brody-t
a bőrömről. A szám elé kaptam a kezemet, hogy megakadályozzam, hogy
felzokogjak. Nevetséges voltam, és ez ismét azt bizonyította, hogy egy
szerencsétlenség vagyok. A mosdó ajtaja kinyílt és megkönnyebbültem, hogy
Huntley-t látom besétálni, aggodalom volt az egész angyali arcára írva.
Döbbenetesen festett a vörös ruhájában, haja fel volt fogva, néhány laza
tincstől eltekintve, ami szabadon lógott kis csigákban. Kék szemét
elsötétítette az aggodalom, és a szája keskeny vonallá préselődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Demi, mi a baj? – kérdezte, és egy lépéssel közelebb jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én… Én… Én nem tudom mi történt. Olyan idióta vagyok. Nem
tudom, hogyan történhetett meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szemöldöke zavarodottan ráncolódott össze. – Mi történhetett
hogyan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brody, ő csak… mi csak… nem akartam, de egyszerűen
megtörtént. – Még jobban sírni kezdtem, és Huntley a vállam köré fonta a
karját. – El kell mondanod nekem, mi a baj, Demi, így tudok neked segíteni. –
Nem tudott nekem. Magamnak kellett segítenem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brody bevitt engem a raktárba és mi… - haboztam, harcoltam
a késztetés ellen, hogy elhányjam magamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szexeltetek, - mondta Huntley, befejezve a mondatomat.
Örültem, hogy nem nekem kellett kimondanom, de valahogy tőle hallani ezt, csak
még rosszabbá tette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bólintottam, és azt motyogtam, - Idióta vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley felsóhajtott és a tekintetünk találkozott a
tükörben. Az enyém vörös és puffadt volt, míg az övé tiszta és erős. Szükségem
volt erre, jobban, mint bármire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, - válaszolta, - nem vagy az. Történelmed van vele és
figyelembe véve mindazt, amin a babával keresztülmentél. Meg vagyok lepve, hogy
sikerült ilyen hosszú ideig összetartanod ezt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én nem tudok újra keresztülmenni ezen vele, - sírtam, -
elveszíteni őt első alkalommal is elég nehéz volt és most megint gúzsba kötött.
Nem tudom, hogy inkább menjek vagy maradjak, amikor a közelében vagyok és
utálom, hogy még mindig ekkora hatalma van felettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szereted őt, - Mondta Huntley, - és ez soha nem fog megváltozni,
különösen azok után, amit elvesztettél a kapcsolat során.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mielőtt válaszolhattam volna, a mosdó ajtaja kinyílt és
Sienna sétált be rajta. A tekintete köztem és Huntley között cikázott és az
ajka gúnyos vigyorba torzult. Nagyot nyeltem, kényelmetlenül éreztem magamat. A
szemében lévő tekintet bizonytalanná tett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Menjünk, - mondta Huntley. Bólintottam és kisétáltam, miközben
hallottam, ahogy Sienna vihogása eltűnik a csukódó ajtó mögött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megtorpantam és Huntley is megállt mellettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ó, Istenem, - suttogtam, - szerinted meghallott minket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Kétlem, és ha mégis, akkor sokkal jobban tudja, mintsem
mondjon bármit is Brody-nak. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy elindultunk, hogy újra csatlakozzunk a barátainkhoz,
nem tehettem az aggodalom ellen, ami a gyomromba fészkelte magát. Ha Sienna meghallott
minket, az azt jelentette, hogy el kellett volna mondanom Brody-nak ami történt
akkor, amikor sokkal hamarabb távozott, mint ahogy vártam. Én csak nem álltam
készen. És nem vagyok biztos benne, hogy valaha is készen fogok e állni.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-75752709892483941062018-01-15T20:38:00.001+00:002018-01-15T20:38:19.665+00:00Negyedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhra7BPff5m7Gd8VicBx4DdC6miqTa8GPpuyBktpGLpCkr353spF203hRPy8eGLXRAvGE_BKVF_BikOSft1FKm6z9RTZZw8yTYER1WMDdxdjkEjOPqxEJmxVXE6eDY1rYXI8WW7Ntxrpc/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Negyedik</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Royal<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
adrenalin szintem a béka segge alá csökkent. Részben az alváshiánytól, és a
túlzásba vitt edzéstől az edzőteremben, de leginkább Asa miatt, akitől élve
égtem el belülről kifelé. Tudtam, hogy amikor elég közel enged majd magához,
hogy megérintsem, nem leszek képes megállni. Volt valami benne, valami csábító,
ami húzott engem, amikor a közelében voltam, ami ellen túl nehéz volt harcolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem egészen voltam szégyenlős, de nem
is voltam olyan típus, aki csak úgy becsúsztatja a kezét egy pasi nadrágjába,
hogy a fődíjhoz jusson. Asa a határaimmal szembe állított, elfelejtetve velem,
hogy a cselekedeteimnek következményei vannak, és én imádtam minden egyes
pillanatát ennek. Imádtam, amikor elég közel voltam hozzá, hogy belélegezzem
őt, ő volt minden, amit éreztem, és imádtam, hogy úgy tűnt, a csillogó
borostyán színű szemei láttak mindent, amit olyan keményen próbáltam elrejteni.
Elé forróak voltak ahhoz, hogy megolvasszák a legkeményebb fémet is és abban a
pillanatban messze voltam attól, hogy acélból és vasból kovácsolódjak össze.
Úgy éreztem magam, mintha papírból és szivacsból lettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Minden szándékom az volt, hogy csak
kidobom őt a kórháznál, majd hazamegyek és megpróbálok úgy tenni, mintha
aludnék. A kórházba vezető út teljes csendben telt el, és láttam, ahogy az
izmok az összeszorított állkapcsában hol megfeszültek, hol ellazultak, ahogy
egyre közelebb értünk hozzá. Nem voltam benne biztos, hogy ennek hozzám volt-e
köze vagy a közelgő új taghoz, de tisztán látszott, hogy elveszett a saját
gondolataiban, és engem nem engedett be. Bármin is tűnődött el ennyire, nem
tette őt túlságosan boldoggá. Ezt még az autó sötétjében is meg tudtam
állapítani, ahogy a szeme a szokásos aranyszínű árnyalatról egy sokkal sötétebb
és súlyosabb barnára váltott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megálltam a masszív orvosi épület
előtt, és vártam, hogy kiszálljon. Nem akartam mondani neki semmit, mert arra
jutottam, hogy ezen az éjszakán már így is eléggé bajba kevertem magam, de
oldalra döntötte a fejét és egy kicsit elfordult az ülésben, hogy kérdőn rám
nézzen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem jössz be?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A kezemmel akaratlanul is
megszorítottam a kormányt, és zavartan pislogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért tenném?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szoros kapcsolatban álltam Saint-tel,
és tényleg nagyon kedveltem Nash-t, aki valószínűleg a legkedvesebb srác volt,
akit valaha ismertem, de Shaw-t és Rome feleségét, Cora-t alig ismertem, aki
meglehetősen félelmetes benyomást keltett a számomra. Nagyon jól kijöttem
Salem-mel, az ő semmi-szarakodás hozzáállása döbbenetes volt, és tetszett, hogy
mindig kimondta azt, amit gondolt. Ráadásul, amikor a húgát elrabolták, én
voltam az első ember, akihez segítségért fordult és ez tartós köteléket
teremtett kettőnk között. De meglehetősen biztos voltam benne, hogy Ayden
egyáltalán nem fog felbukkanni, és én igazán nem akartam itt lenni, ha mégis
megtenné. Igen, elnézést kért azért, amiért elvesztette a fejét és hogy
jéghideg szukaként viselkedett velem, amikor rájött arra, hogy én voltam az,
aki letartóztatta Asa-t, és én elhittem, hogy komolyan is gondolta, de nekem
nem volt tervbe véve vele lógni és a boldog helyzetből kínosat faragni. Nem
láttam Ayden-t azóta, mióta kihozta Asa-t a börtönből és én egyáltalán nem
sietettem az újratalálkozást. Különösen úgy, hogy nem sikerült megtartanom azt,
hogyan érezzek a balhés testvérével kapcsolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ösztönösen tudtam, hogy nem fogadná el
ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Miért ne tennéd? – Az akcentusa annyira sima volt, olyan bársonyosan puha,
ahogy körbeölelt engem. Csak azt akartam, hogy ezek után mindig apró kis
semmiségeket suttogjon a fülembe a sötétben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Saint-tel barátok vagyunk, és imádom
Nash-t, de ez most nagy dolog, valami, amin a családoddal osztozol. Én nem
vagyok része ennek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Csak bámult rám, majd felmordult. –
Menj, parkolj le. Együtt fogunk felmenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A fejemet ráztam. – Nem, nem fogunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Figyeltem, ahogy a tűz újragyúl a
szemébe és visszatért a mámorítóan whiskey színéhez. – Jól van. –
Visszahelyezkedett az ülésbe, keresztbefonta karját a mellkasa előtt, és rám
emelte homok-szőke szemöldökét. – Ha nem jössz fel, akkor én sem fogok.
Kidobhatsz engem a Bárnál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Tátva maradt a szám, éppen csak egy
kicsit, és résnyire szűkítettem össze a szememet. – Rome arra kért, hogy gyere
el. Be kellene menned, most rögtön, nem pedig velem vitatkoznod. Ott akarsz
lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szája felfele kunkorodott, és
észrevettem, hogy mennyire könnyű volt számára, hogy elbűvölje az embereket
attól, hogy elveszítsék a józan eszüket. Minden nap bájos volt, de az az ördögi
vigyor, ami kísértésbe vitt, és ezzel őt valami más világba helyezte. Egyetlen
ember sem látta ezt a jó dolgot egy teljes munkaidős nap, és egy
beteljesületlen tapogatózó küzdelem és cirógatás után. Nyilvánvaló volt, hogy
Asa Cross-on át vezetett az út minden dekadens bűnhöz, és ó ember, le akartam
rajta száguldani. Soha nem fogom megérteni, miért ragaszkodott ahhoz, hogy
ennyi útlezárást helyezzen az utamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Saint felhívott, így nyilvánvalóan
valaki szeretné, hogy itt legyél. Szégyenlős és sok felbolydulás van, amit
kézben kell tartani, amikor ez a csapat izgatott lesz valami miatt. Megállnál
egy pillanatra és elgondolkoznál azon, hogy talán szüksége van rád, hogy te
legyél az ütköző?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Összerándultam, mert tudtam ezt. Saint
imádta Nash barátait, mélyen belevetette magát a világukba és határozottan
elfogadta, hogy része legyen ennek a csonka családnak, de számára könnyű volt
elveszni az erő, a domináns személyiségek tengerében, és szerette volna, ha ott
vagyok mellette, hogy én legyek a kikötője a viharban. Ahelyett, hogy ott
akarjak lenni a barátnőm mellett, menekülni szerettem volna, mert nem voltam
benne biztos, hogy ki tudtam-e volna állni még több ítélkezést, ami az utamba
kerül. Én egyszerűen csak a munkámat akartam végezni. Nem akartam az lenni, aki
Asa-ra kattintotta a bilincset és bevitte őt a börtönbe, de ennek meg kellett
történnie, és sajnos nekem kellett megtennem ezt. Nagyon tisztelem ezeket a
lányokat; látni a csalódást a szemükben, amikor rám néztek, lehetne az a dolog,
ami letaszít engem annak a szirtnek a széléről, amibe ebbe a pillanatban
bizonytalanul kapaszkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sóhajtottam, mert láttam, hogy Asa
komolyan gondolta a fenyegetését. Miközben magamban mindenféle csúnya szóval
illettem őt, ami csak az eszembe jutott, bekormányoztam a 4Runner-t a parkolóba
és leállítottam a motort.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Egy manipulatív bunkó vagy, ugye
tudod ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Végül kinyitotta az ajtót, és kiszállt.
A téli levegő áramlása majdnem ledöntött a lábamról, és későn jutott az
eszembe, hogy csak az edzőruhám volt rajtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megkerülte
a kocsi elejét és megállt, amikor elérte az ajtómat. Szó nélkül kinyitotta, egyik
kezével megfogta a karomat és gyakorlatilag kirángatott a kocsiból. A fejét
rázta, amikor észrevette, hogy remegek, mire levette a nagy, nehéz kabátját és
a vállam köré kanyarította. Olyan illata volt, mint neki, és össze akartam
kuporodni benne és bele akartam dörzsölni az arcomat, de túlságosan el voltam
foglalva azzal, hogy bámuljam, ahogy hozzám beszélt, - Most már megvagy,
Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rajta csak egy hosszujjú termál felső
volt, szóval megpróbáltam visszaadni neki a kabátját, de csak mordult egyet és
a hátamra tette a kezét és a bejárati ajtóhoz vezetett. Kifújtam a levegőt, ami
fehér felhőt képezett előttünk, és csendesen azt mondtam neki, - A nővéred utál
engem. El fogja veszíteni a fejét, amikor felbukkan és meglát engem itt
mindenkivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kuncogni kezdett és ez a hang
bizsergést küldött végig az egész bőrömön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ayden védelmezi… a barátait, az
emberét, engem. Néha hamarabb cselekszik, mielőtt végiggondolná a dolgokat. Ő
nem utál téged. Azt utálja, hogy ilyenfajta életet élek. Valójában az egyetlen
ember, akit igazából gyűlöl, az én vagyok. Nem ez volt az első alkalom, hogy ki
kellett engem hoznia a börtönből, és csak Isten a megmondhatója, hogy ez volt
az utolsó. Tudja, hogy te csak a munkádat végezted, Royal. Egyszerűen csak meg
akar menteni engem. Mindig is meg akart menteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kemény pillantást vetettem rá a szemem
sarkából. – Miért nem mondtál semmit sem azon a napon? Azok a srácok
felültettek téged, bántalmaztak, és mégis egy szó nélkül hagytad, hogy
bevigyünk téged. Miért? – Azóta tűnődtem ezen, mióta Dom-ot és engem a Bárhoz
küldtek, hogy felszedjük őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A kórház zsúfolt volt. Eleget voltam
itt ahhoz, hogy tudjam az utat a szülőszoba és az újszülött osztály felé
anélkül, hogy megkérdeztem volna az irányt. Asa követett engem anélkül, hogy
válaszolt volna a kérdésemre. Azt gondoltam, egyszerűen csak figyelmen kívül
fog hagyni engem, amíg be nem szálltunk a liftbe és az ajtók be nem csukódtak.
Megfordult és szembenézett velem, és azt a vigyor, amitől az arca valami
olyasmivé változott, amiről egy örökkévalóság óta álmodoztam, rám villantotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi a lényeg? Mindig is az a rossz
srác leszek, még akkor is, amikor nem vagyok az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomat ráncoltam. – Megvédted
magadat. Ártatlan vagy. Azok a kölykök felültettek téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Videófelvétel bizonyította ennek a
tényét, amely végső soron azt eredményezte, hogy tisztázzák az összes ellene
felhozott vádat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kicsit megrándultam, amikor
kinyújtotta a kezét és nagyon gyengéden végigfuttatta mutatóujjának hegyét a
két szemöldököm közötti vonalon, miközben homlokráncolva néztem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Soha többet nem fogom magamat védeni.
Sem a húgom előtt. Sem a rendőrség előtt. Senki előtt sem. Az emberek azt
gondolnak, amit akarnak, és szomorú, de a legtöbb dolog, amit hisznek igaznak
bizonyul rólam. Nagyon sok szarságban bűnös vagyok, Royal. A legtöbbért még
csak el sem kaptak. A karmának módja adatik felzárkózni veled, különösen,
amikor már túl sokszor röhögtél az arcába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Összezavart a válasza és egy kissé
megdöbbentett ez a törődés, ami ebben az egyszerű érintésben rejtőzött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt akarod mondani, hogy hajlandó
lennél börtönbe menni valamiért, amit meg se tettél, csak azért, mert vezekelni
akarsz az összes többi rossz dologért, amit a múltban elkövettél? Ez őrültség,
Asa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egyszerűen csak megvonta a vállát,
miközben kinyílt az ajtó, mi meg besétáltunk a váróterembe, ami tele volt
ideges és izgatott családtagokkal és barátokkal. Tudtam, hogy sok szégyent és
bűntudatot cipel magával a múltban elkövetett bűnei miatt. Amit eddig a pillanatig nem vettem észre az
az, hogy inkább hajlandó volt engedni, hogy a súlyos csomag összezúzza őt, mint
letenni és rendezni a tartalmát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Saint ott állt a pultnál és a mögötte
lévő hölggyel beszélgetett. Rome oda-vissza sétálgatott egy idősebb pár előtt
akik, feltételeztem, hogy ő és Rule szülei lehettek, mivel Shaw-nak szinte
semmilyen kapcsolata nem volt a családjával; Salem labdává gömbölyödött az
egyik széken, fejét Rowdy vállán pihentette; Nash a falnak támaszkodva állt,
baseball sapkáját mélyen a szemébe húzta; de Cora-t sehol sem lehetett látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kicsit megtorpantam, amikor minden
tekintet felénk fordult, ahogy feléjük közeledtünk. Először azt gondoltam,
mindannyian arra kíváncsiak, miért vagyok itt, de gyorsan rádöbbentem, hogy
azon csodálkoznak, hogy Asa és én miért bukkantunk fel egyszerre, ugyanabban az
időben, és minden bizonnyal kíváncsiak voltak arra is, hogy miért voltam még
mindig bebugyolálva a kabátjába. Leráztam magamról annak ellenére, hogy úgy
éreztem, átadom a biztonságot jelentő takarómat, majd megköszörültem a
torkomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hello.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Asa visszhangozta az üdvözlést és megrázta
Rome kezét, amikor a hatalmas, nyugdíjazott katona odasétált hozzá. Egy aprót
sikkantottam, amikor a nagy ember felkapott és szorosan megölelt, ami ellen nem
tudtam mit tenni, csakis viszonozni. Amikor visszatett a lábaimra,
meglepetésemben tátott szájjal bámultam fel rá. Lemosolygott rám és nem
tehettem róla, visszamosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azon voltam, hogy megmondom Cora-nak,
kérjen meg téged, hogy keresd meg őt, ha nem bukkan fel. Azt is kértem volna,
hogy folyamodj erőszakhoz, ha szükséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Asa felmordult, és felvonta az egyik
szemöldökét a főnökére. – Hol van Cora? Ez nem olyan helyzet, amit csak úgy
kihagyna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Beljebb mentünk a váróterembe, és
megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor Saint odaért mellém. Karját az enyémbe
fonta és mindentudó pillantást küldött felém. Csak megráztam a fejem és azt
mondtam neki, - Később. Később beszélhetünk róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Csak mosolygott rám és Nash mellé
támaszkodott, aki biccentett nekem üdvözlésképpen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rome végigfuttatta kezét a fején és
hatalmas mellkasa kitágult, ahogy frusztráltan kifújta a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - A mosdóban van. – Valami átfutott
jóképű arcán. – E pillanatban nem érzi valami jól magát<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rome és Cora nemrég jegyezték el
egymást, és volt egy kislányuk, aki még csak most kezdett el járni, és
folyamatos mozgásban tartotta őket. Az anyja tüzes személyiségét és apja
makacsságát örökölte, ami annyit jelentett, hogy a kis RJ-vel való foglalkozás
teljes munkaidős állásnak bizonyult. Ők egy sziklaszilárd család voltak és ez
reményt keltett a saját jövőmet illetően. Az életemben szerettem volna hinni
valami olyasmiben, mint Rome és Cora, akik hűtlenség, féltékenység és dráma
nélkül tudtak élni. Valójában, ezeknek az emberekben olyan kapcsolataik voltak,
amiket irigyeltem és csodáltam. Mindannyian eltökélték, hogy elvégzik a feladataikat.
Nem számít, mennyibe kerül. Együtt akartak lenni, és mindent megtettek, amit
kell, hogy ez megtörténjen. Tényleg szerettem volna valakit, aki így érez velem
kapcsolatban is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nash felemelte a sapkáját és a télizöld
színű tekintete féktelen szórakozással ragyogott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Volt bármi különösebb oka annak, hogy
Asa-val egy időben bukkantál fel? – Meglehetősen biztos voltam benne, hogy
Saint elmondta neki a jelenlegi rajongásomat, de nem voltam olyan hangulatban
hogy megosszam ezt, vagy ugrasson ezzel, így csak megvontam a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jó időzítés, azt hiszem. – Nash volt
Rule legjobb barátja, így figyelembe véve a helyzetet, behúzni egyet a
gyomrába, hogy letöröljem azt az önelégült vigyort az arcáról, nem igazán
tüntetett volna fel jó színben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elengedtem Saint kezét, és találtam egy
helyet, ami kissé szélen volt. Feltettem a lábamat a velem szembe lévőre, és
várakozón elhelyezkedtem. Babát világra hozni sok időbe telt és egyébként se
tűnt úgy, mintha aludni tudtam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elmerültem a saját gondolataimban. Asa
megdöbbentő kijelentésére gondoltam, arra, hogy hajlandó volt börtönbe vonulni,
hogy megfizesse a múltbéli bűnöket, arra, hogy milyen íze volt, arra, hogy
milyen forró és kemény volt a kezemben. Azon járt az eszem, milyen lesz majd
Dom nélkül visszatérni a munkába és hogyan fog ez történni, mert szinte
lehetetlenség volt, hogy ne ezen járjon az eszem. Még akkor is ezen az egészen
kattogott az agyam, amikor nem akartam, amikor nem tudtam aludni és az edzés
sem volt elég, hogy ne fussak össze a déli csapossal, akit szintén nem tudtam
kiverni a fejemből. A belehabarodásom megszállottságba csapott át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megugrottam egy kicsit, amikor egy apró
test landolt a mellettem lévő székben. Cora elterpeszkedett kinézetemre nézett
és egy vigyor kíséretében ő is kirúgta maga elé a sokkal kisebb lábát. – Nincs
elég közel. – Még mindig volt pár centi a katonai bakancsának orra és a szemben
lévő szék között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Oldalra fordítottam a fejemet, így rá
tudtam nézni, miközben elhelyezkedett mellettem. Cora volt a nemhivatalos védőangyala
ennek a csoportnak. Egy apró kis női erőmű volt, és amikor épp nem féltem tőle,
nagyon szerettem és tiszteltem őt. Ma este egy kicsit sápadtnak látszott és
nyilvánvaló táskák voltak a kétszínű szemei alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hogy megy? – Úgy gondoltam, hogy ha
valaki tudja, az csak ő lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jól. Rule igazából az egészet sokkal
jobban kezeli, mint ahogy Rome tette. Rome-nál az ápolónők és a nőgyógyászom
féltek a közelembe jönni. Rule egészen simán kezeli ezt az egészet. Amíg Shaw
higgadt, ő is annak tűnik, de az igazi összehúzódások még nem kezdődtek el.
Lehet, hogy be kell majd küldenünk egy utánpótlást, ha úgy ki fogja ütni magát,
mint a bátyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elnevettem magam. Semmi kétségem nem
volt afelől, hogy Rome rendkívül ijesztő, amikor feszült és kiborult. Úgy néz
ki, mint aki meg tudna nyerni egy háborút egymaga, fegyver nélkül, mindössze az
oldalvonalon állva és Asa-val beszélgetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos, az jó. Szép dolog, hogy
mindannyian itt vagytok, hogy támogassátok őket. Ayden felhívta Asa-t. Most már
úton van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Cora hátradöntötte a fejét a székre, az
egyik kezét a hasára tette, és összeszorította a szemét. Hirtelen olyan zöldes
színt öltött, én meg felegyenesedtem. Meg akartam kérdezni tőle, hogy minden
rendben van-e, amikor mély levegőt vett, majd felém fordította a fejét, hogy
rám nézzen, mintha az, amitől rosszul lett, hirtelen eltűnt volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Teljesen ki fog készülni, ha a baba
azelőtt érkezik, mielőtt ideérne. Austin-ba költözni Jet-tel a legjobb döntés
volt, de ez ugyanúgy nehéz nekik is, mint nekünk, akik itt maradtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt mondta Asa-nak, hogy neki
mindenképpen itt kell lennie arra az esetre, ha ő nem érne ide.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Cora bólintott és rám mosolygott. –
Ettől függetlenül is itt kell lennie, ahogy neked is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hátborzongató volt, hogy úgy tűnt
mindig mindent lát. – Itt vagyok. – Mondtam húzódozva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen. De erről el kellett
gondolkodnod először. Te ide tartozol, Royal. Semmi kétség efelől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> De megtettem – kételkedtem benne, így
igaz. Egyszerűen nem tudom, hogyan illek ide. – A dolgok csak kicsúsztak az
irányításom alól és kicsit feszültek lettek, miután bevittem Asa-t. Nem igazán
tudtam, hogyan kezeljem, és a barátkozás soha nem ment olyan egyszerűen nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A legtöbb lány nem kedvel engem, és nem
is bízik bennem, a fiúk csak úgy tesznek, mintha a barátaim lennének, abban a
reményben, hogy ez többet eredményezhet. Eltekintve a szoros kapcsolatomtól
anyámmal, a kapcsolatomtól Dom-mal, és a húgával és most Saint-el, nagyon
magányos életet éltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szar dolgok történnek. Ami Asa-val
történt az nem a te hibád volt, és ezt mind tudjuk. – Éles pillantást küldött
felém, barna tekintete kemény, kék tekintete éles volt. – Ugye tudod ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> El akartam neki mondani, hogy úgy érzem
minden az én hibám volt. Olyan érzés, mintha bármi, amit tettem volna az hibát
hibára halmoz. Erre viszont nem volt lehetőségem, mert pánik suhant keresztül
csinos arcán és egy szempillantás alatt fel is pattant a székből és
keresztülszáguldott a várótermen oda, ahol a mosdó volt. Rome mély hangja
káromkodás egész litániájával zengett, amiért az anyja megdorgálta ezért, amit
ő gorombán figyelmen kívül hagyott, miközben követte az apró menyasszonyát a
női mosdóba. Figyelmen kívül hagyta a nővért is, aki utána kiáltott, amitől az
egész fiúbanda röhögni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Cora szavain tűnődtem a hibákról,
amikor a felszabadult helyét egy sokkal nagyobb, férfiasabb test vette át.
Valahányszor karnyújtásnyi távolságra voltam tőle, minden érzékem túlterhelté
vált. Az egyik hosszú karját a székem támlájára tette és a szeme sarkából
nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jól vagy? – Hangja lágyabb volt a
szokásosnál és túlságosan közel szólalt meg a fülemhez. Nyeltem egy kicsit és
bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Itt volt az a tény, hogy megkérdezte,
az a tény, hogy úgy gondoltam, tényleg törődött azzal, hogy jól voltam-e vagy
sem, ami beárnyékolta az összes piros zászlót, amit szeretett az arcomba
legyezni, figyelmeztetésképpen, hogy maradjak távol tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen. Örülök, hogy veled jöttem. Jó
látni ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Látni mit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kezemmel tétován körbemutattam a
váróterembe, ahol Salem és Rowdy összebújtak, ahol Nash Saint-et tartotta a
karjaiban, ahol Rome eltűnt Cora-val, és ott ahol az idősebb Archer-ek
üldögéltek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Boldogságot. Összetartozást.
Egységet. Amikor felnőttem csak én és anya voltunk, és ő folyton egyik pasasról
a másikra ugrált valami olyat keresve, amit nem tudott megtalálni. Nagyon jó
látni azokat a párokat, akik valóban együtt akarnak lenni. A stabilitás
számomra ismeretlen fogalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felrúgta a lábait ugyanúgy, mint én, és
hasonló helyzetet vett fel. Egy kissé megborzongtam, amikor az oldala az
enyémnek nyomódott. Rám vigyorgott, amikor észrevette a reakciómat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Minden stabilitást megkaphatsz, amit
akarsz, ha abbahagyod azt, hogy a bajt keresed. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Valószínűleg igaza volt, habár a baj
jelenleg sokkal szórakoztatóbban hangzott, és amit akartam és amire szükségem volt
az egyáltalán nem ugyanaz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem válaszoltam; helyette nagyon
keményen próbálkoztam, hogy ne mozduljak meg, amikor éreztem, hogy az ujjaival
játszadozni kezdett a hosszú lófarkam végével, ami a szék háttámlájánál lógott.
Nem hiszem, hogy tudatába volt annak, hogy ezt csinálja. Vagyis így gondoltam,
amíg rá nem néztem és észre nem vettem a szeméből sugárzó arany ragyogást. Ez
nem az a srác volt, aki valaha is megtett volna bármit anélkül, hogy nagyon is
tisztában lett volna a következményekkel, hogy ez milyen hatást gyakorolt volna
a körülötte lévő emberekre. Ő nem csak bajt jelentett, hatalmas volt és sokkal
veszélyesebb, mint a legtöbb dolog, amit az utcán nap mint nap láttam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy bizonyos ponton, a végtelen óráknak
tűnő éjszakai várakozás monotonitása, a hangok csöndes zúgása, a cipők
nyikordulása a linóleum padlón, minden azon munkálkodott, hogy elaludjak. Egy
percre arra gondoltam, milyen furcsa fordulatot vett az éjszakám. Arra, hogy
amikor a legrosszabbul éreztem magam, ott volt egy figyelemre méltó csapat, ami
csodálatos emberekből állt, hogy felkaroljanak engem. Nem voltam hozzászokva
semmilyen fajta biztonsági hálóhoz Dom-on kívül, és be kellett vallanom, hogy
az életemben nagyon szép volt ez a lassú leszállás egy brutális összeomlás
helyett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> De természetesen, mint az utóbbi időben
minden a világomban, egy kis szunyókálás sem tudott olyan könnyen menni és
megfiatalítani. Amint a sötétség leereszkedett, ott volt. Az a nap mindent
örökre megváltoztatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hallottam a lövéseket. Hallottam a
zsarukat kiabálni, akik előttünk értek a helyszínre. Hallottam beszélgetni a
környékbeli szomszédokat a lepukkant épület mellett, amit egy szörnyű met
laborrá alakítottak át. Hallottam a szirénákat. Hallottam a rádiómat vijjogni,
hogy több tisztet is lelőttek. Rossz helyzet volt, de Dom-ot és engem
kiképeztek erre. Ez volt a dolgunk, hogy rossz helyzeteket kezeljünk és
megoldjuk őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hallottam, hogy Dom azt mondja nekem,
be kellene mennünk a sikátorba és vakon egyetértettem vele. Hallottam, ahogy a
csizmája zajt csap az üvegeken, miközben talált egy tűzlétrát és elkezdett
felmászni rá. Mondtam neki, hogy szorosan mögötte vagyok, mert mindig fedeztük
egymás hátát. Dom rám mordult, hogy maradjak ott, hogy a földről fedezzem őt.
Fogalmunk sem volt, hány lövöldöző volt, hogy az épület tiszta volt-e vagy sem,
de erre voltunk kiképezve, ez volt a munkánk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Előhúztam a fegyveremet. Figyeltem,
erősen koncentráltam a Dom feje fölött lévő helyre, megbizonyosodva arról, hogy
senki sem tudott rajta ütni. Még több lövés dördült, fogalmam sem volt, hogy
ezek a mieink vagy az ellenség, és nem is érdekelt, amíg a társam rendben volt.
Hallottam, hogy Dom felmordult, amikor a tűzlétra tetejére ért. Esküdni mertem
volna, hogy azon az éjszakán hallottam minden egyes hópelyhet, ahogy a koszos
járdán a csizmám körül landolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hallottam, hogy Dom leszólt,
minden-tiszta, láttam, hogy átmászik egy betört ablakon, és ezután hallottam
meg… nem volt más, mint egy suttogás. Egy doboz, vagy valami más hulladék
gördült végig az aszfalton. Egy pillanatra elfordítottam a tekintetemet Dom-ról,
csak egy fél másodpercre, még csak nem is egy teljesre, és akkor elszabadult a
pokol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kölyök, egy fiú, aki még alig
lépett ki a kamaszkorból, átugrott a tető szélén, tüzet nyitott a magasabb
helyzetéből és eltalálta Dom-ot. Két lövést kapott a mellényébe, egy
keresztülment a karján. Az erő és a meglepetés hátratántorította őt, amíg bele
nem ütközött a tűzlétra derék-magasságú korlátjába és elkezdett átesni rajta.
Egy utolsó golyó pont az oldalán találta el, de az esés volt az, ami a legtöbb
kárt okozta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ezután, csak a kiáltásokat hallottam, a
sajátomat és Dom-ét, miközben zuhant. Viszonoztam a tüzet, a kölyköt mellkasán
találtam el, ami halálos volt. Nem számított. Azt hittem, Dom meghalt, és nem
tudtam abbahagyni a sikoltozást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy rándulás kíséretében ébredtem fel. Vékony
réteg izzadság borított és láthatóan reszkettem. Szerencsére ez alkalommal nem
adtam ki semmilyen hangot és úgy tűnt senki nem vette észre zilált állapotomat,
leginkább azért, mert Ayden és Jet megérkezett, és mindenki köréjük gyűlt, hogy
üdvözöljék őket. Figyeltem, ahogy Asa egy meleg ölelésbe húzta a feltűnően gyönyörű
kishúgát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> És ezután, mintha Shaw és a baba,
mintha az ő és Rule kisfia csak erre a pillanatra várt volna, hogy világra
jöjjön. Úgy tűnt, pontosan tudta, hogy az egész család ott volt, hogy
találkozzanak vele, mert megvárta, hogy az egész bandát megajándékozza Reyer
Remington Archer első bemutatkozásával.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Meg kell, hogy mondjam, ez volt a
legjobb dolog, ami valaha is várt rám egy borzalmas, rémálmokkal teli éjszaka
után, és örökké hálás lennék, ha részese lehetnék ennek.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-19783946693664252052017-06-12T22:33:00.005+01:002017-06-12T22:33:54.667+01:00Tizedik-Tizenegyedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="317" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Huntley<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Grayson a délután további részében a gondolataiba merült és
elmondhattam, hogy még mindig azon füstölgött, ami a farmon történt. Éjszakára
letettük Hunter-t Demi házánál és Jeff is elment, hogy meglátogassa a szüleit. Ennek
a mi romantikus esténknek kellett volna lennie az esküvő előtt és Grayson
duzzogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hónapok óta ez az első alkalom, hogy csend volt a házunkban,
és amíg Hunter nevetésének hangja, ami megtöltött minden helyiséget, annyi
örömet szerzett nekem, alig vártam, hogy egy kis időt töltsek el egyedül
Grayson-nal. Besétáltam a nappaliba és ott találtam Grayson-t, amint
sportismétléseket nézett. Leültem mellé a kanapéra és odagömbölyödtem hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Készítsek neked valamit enni? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Bármit, amit úgy érzel, az nekem is megfelel bébi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szememet és felálltam. – Tudod, Gray, a
duzzogás nem áll jól neked. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Besétáltam a konyhába és elkezdtem előszedni egy kis darált
marhahúst és tésztát, hogy lasagna-t készítsek. Néhány percnyi csend után,
éreztem, hogy Grayson megállt mögöttem, és karját a derekam köré fonta.
Megpuszilta a nyakamat és azt motyogta, - Ne haragudj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfordultam, hogy szembenézzek vele, a testünk egymáshoz
préselődött. – Az rendben van, ha mérges vagy, - válaszoltam, - de jobban
szeretném, ha beszélnél velem, ahelyett, hogy hallgatsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtott. – Csak frusztráló, hogy minden egyes
alkalommal ennek az egésznek a közepében ragadok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Megértem, - mondtam. – Én csak úgy gondolom, hogy
Demi és Brody már sok mindennel megbirkóztak, és mint a legjobb barátaiknak,
segítenünk kell őket, ahogy csak tudjuk. Mindazok után, amin Demi az elmúlt
évben keresztülment, elképzelni sem tudom, mennyire nehéz lehet ismét látni
Brody-t, különösen tudva azt, hogy mennyi mindent tart távol tőle. A bátyád
sajnálatos módon kereszttűzbe került.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi van ha Demi fájdalmat okoz Jeff-nek? Akkor mi
lesz? – Megértettem Grayson aggodalmát a bátyjával kapcsolatban, és nem
mondhattam azt sem, hogy én nem aggódtam. Ez az egész helyzet sokkal
komplikáltabb volt és valaki így is, úgy is sérülni fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A bátyád már nagyfiú, - válaszoltam egy kis mosoly
kíséretében. – Nem számít, mi történik, ő rendben lesz. Ez róla és Demi-ről
szól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És Brody-ról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Meg fogják oldani, - mondtam. – Most pedig
élvezhetnénk végre ezt az éjszakát egyedül?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Grayson tekintete megvillant és elvigyorodott. –Akkor
jobb, ha elkezded készíteni a vacsorát. Szükséged lesz az energiádra, mert
nekem nem áll szándékomban aludni ma éjszaka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A várakozás hulláma öntötte el a véremet és csomózta
össze a gyomromat. Lábujjhegyre álltam és közelebb nyomtam a szánkat egymáshoz,
amíg már csak centik választották el őket egymástól. – Nekem sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Megettük a vacsorát és amíg Grayson eltakarított a
földszinten, én úgy döntöttem, hogy lezuhanyozom. Azt vártam, hogy ideges
leszek, vagy mostanra be leszek gyulladva attól, hogy az esküvőnk már csak
napokra volt, de csak békességet éreztem. Nekem azon a napon fogalmam sem volt
arról, hogy az életem ezen a ponton fog végződni, amikor találkoztam
Grayson-nal, de nem bántam meg semmit, és annak a gondolata, hogy az életem
hátralevő részét vele fogom leélni, miközben nézzük, ahogy a gyerekeink
felcseperednek, örömmel töltött el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A forró víz alá álltam, és ahogy elkezdtem a
testemet mosni, hallottam, hogy a zuhanyzó ajtaja kinyílik. Elfordítottam a
fejemet és elmosolyodtam, amikor megláttam a nagyon is meztelen Grayson-t
belépni a zuhanyzóba. – Segíthetek? – kérdeztem, a hangom könnyed és cukkoló
volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Elvigyorodott és a térdeim majdnem összecsuklottak a
látványtól. Istenem, sokkal szexisebb volt most, mint azon a nap, amikor
találkoztunk, amit nem gondoltam volna, hogy lehetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudom, - válaszolta, hitetlenkedést színlelve.
– Épp a pokolian dögös mennyasszonyomat keresem. Talán láttad őt? Szőke haj,
viharosan kék szem, és egy olyan test, ami egy egész hadsereget térdre tud
kényszeríteni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Megvontam a vállam. – Nem, nem hiszem, de több mint
boldog lennék, ha segíthetnék neked bármiben, amire csak szükséged van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Felé fordítottam a testemet, miközben ő közelebb
lépett, és kiengedtem egy sóhajt, amikor felkapott. – Nem is tudom, - az
ajkamba harapott, - soha nem tudhatja meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Elmosolyodtam, és fészkelődni kezdtem, amikor a
merev farkának hegye a bejáratomhoz nyomódott. – Én nem fogom elmondom neki, ha
te sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez lesz a mi kis titkunk. – Felnyögött és belém
lökte magát. Keményen beszívtam a levegőt az üdvözült támadása miatt és
éreztem, hogy a testem alkalmazkodik ahhoz, hogy befogadja a hatalmas méretét.
Már számtalanszor csináltuk ezt, mindenféle pozícióban, és a házunk minden
egyes felületén, de minden alkalommal, amikor magamba fogadtam őt, olyan érzés,
mintha az első alkalom lett volna, és ettől csak még inkább megőrülök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Téged mindig olyan jó érezni, - motyogta. A falnak
nyomott, és ahogy a csípője egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett mozogni, a
hátába mélyesztettem a körmeimet, és úgy csüngtem rajta, mintha az életem
függne tőle. Tudtam, hogy ez egy intenzív menet lesz. Grayson-nal soha nem is
volt kevesebb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Keményebben, - suttogtam nyersen, élvezve, ahogy a
testünk egymáson csúszkált. Grayson habozás nélkül megadta magát a vad,
elnyomott vágynak, amit egymás iránt éreztünk, és gyorsabban és keményebben
kezdte el pumpálni a csípőjét. Az orgazmusom lecsapott és a levegőt is
kiszorította belőlem, ahogy vadul ringatóztam a csípőjén. A lábujjaim
begörbültek és megfeszültem a forró farka körül, megszorítva, mivel tudtam,
hogy már ő is közel járt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bassza meg, - szűrte a fogai között, hajtva a
saját orgazmusát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez a lényeg, - nevettem el magam, még mindig
levegőért kapkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Összehúzta a szemöldökét és kezével megragadta a
csípőmet úgy, hogy biztos voltam benne, meg fog látszani a nyoma. Az, ahogy
ilyen szorosan tartott, de mégis annyira tiszteletteljesen, őrült dolgokat
művelt velem. Az orgazmusa keresztül áramlott rajta és ez az erő elég volt
ahhoz, hogy meghúzza a ravaszt az én második orgazmusomhoz. Ez alkalommal
együtt kiáltottunk fel és azon kaptuk magunkat, hogy a feledésbe lebegünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Grayson tekintete megtalálta az enyémet a permetező
víz ellenére, és bennük megláttam a jelenemet és a jövőmet. Küldött felém egy
laza orgazmus-utáni mosolyt és azt mondta, - Alig várom már, hogy a
feleségemnek szólítsalak. – Ha képes lettem volna rá, még közelebb húztam volna
őt magamhoz, de már így is olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak
lehetséges volt. Nem maradt már több hely közöttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És én meg alig várom már, hogy a feleségül menjek
hozzád, - válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ezután úgy csókolt meg engem, mintha egyedül a
lélegzetem lett volna az, ami életet adott neki és életemben másodszor, a
szívem elhagyta a testemet és átugrott Grayson-éba.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Tizenegyedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bekopogtam Demi bejárati ajtaján, majd a farmerem zsebébe
dugtam a kezemet, amíg vártam, hogy válaszoljon. Néhány órával ezelőtt láttam
őt a farmon, és mégis ideges voltam. A testem még mindig zümmögött a csókunk
után és annak a kilátása, hogy újra látom őt visszaszorította az összes
bűntudatomat, amiért megütöttem Jeff-et.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ajtó kinyílt és a Demi arcán lévő kifejezés keveredett a
meglepetéssel és a bosszúsággal. – Brody? Mit csinálsz te itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomat ráncoltam. – Azért vagyok itt, hogy elvigyem
Hunter-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Uh, itt valami félreértés lehet. Ma este velem van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Grayson megkért engem, hogy vigyem el őt ma este, -
válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos, Huntley meg engem kért meg. – Demi keresztbefonta a
karját és összehúzta a szemöldökét. Ez az ő <i>kihívlak
téged</i> tekintete, amit én már annyi sokszor láttam ezelőtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Amikor elkezdett lefelé ereszkedni, nem tehettem róla, de
mosolyognom kellett. Egy nevetést szakadt ki a számból és Demi úgy bámult rám,
mintha megőrültem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem hiszem el, hogy ezt tette, - motyogtam. Lepillantottam
és megdörzsöltem a nyakamat. Grayson szervezte meg ezt az egészet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Micsodát? – kérdezte összezavarodottan Demi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Grayson… ő uhh… megtervezte ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ennek nincs semmi értelme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, - sóhajtottam. Tökéletesen volt értelme, de csak
számomra. Grayson tudta, hogy mennyire nagyon szerettem volna beszélni Demi-vel,
és ez pontosan rá vallott, hogy így szervezi meg, hogy együtt legyünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igazából pont most tettem ágyba Hunter-t, - mondta Demi, -
azt hiszem, butaság lenne épp most felébreszteni őt. – Ezzel nem tudtam vitába
szállni. Már elkéstem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jól van. Ne haragudj, hogy zavartalak. – Megfordultam és
azon voltam, hogy elsétálok, amikor Demi finom keze megállított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Vacsoráztál már? – kérdezte csendesen. Most, hogy
említette, majd éhen haltam. Sienna úgy döntött, hogy nélkülem vacsorázik, én
meg túl lelkes lettem, hogy elszabadulhatok ettől, hogy elfelejtkeztem a
vacsoráról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem. Majd beszerzek valamit hazafelé menet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Készítettem egy kis pizzát, viszont túl sok, hogy egyedül
egyem meg. Lenne kedved… csatlakozni hozzám?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Persze, - a hangom remegett, - nagyon szívesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Követtem Demi-t be a házba, és becsuktam az ajtót, miközben
ő a konyha felé vette az irányt. Ezen a házon minden annyira jellegzetesen ’Demi-s’
volt, hogy nem tehettem róla, de egy kicsit elmosolyodtam. Meleg volt, és
barátságos. Ez egy otthon volt. Egy részem sajgott, mert otthont teremteni az
egy olyan dolog, amit kétségbeesetten szerettem volna vele megtenni. Amikor
besétáltam a konyhába, és látni Demi-t, amint egy olyan egyszerű dolgot csinál,
mint tányérra teszi a vacsoránkat, emlékek rohamát indította el, amiket hónapok
óta elfojtottam. Rengeteg éjszakát töltöttünk el a konyhába, miközben együtt
készítettük el az ételt, és ettük meg úgy, hogy semmi más nem volt rajtunk az
alsóneműn kívül, és takarítottuk fel a rendetlenséget, miután szeretkeztem vele
a konyhapulton. Lehetetlen volt nem elveszni az emlékekben, amik rabként
tartottak fogva engem a saját elmémbe…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> <i>Felemeltem Demi-t a
konyhapultra, és megálltam a két meztelen lába között. Az egyik ingemet viselte
és semmi mást. Haja vad, vörös, hullámos összevisszaság volt és a tekintete is
fénylett. Duzzadt ajkakkal megcsókolta a nyakamat és lecsúsztatta kezeit a
hátamon. A melegítő alsóm alacsonyan lógott a csípőmön és Demi elkezdte lefelé
tolni azt a lábával. Én elkezdtem kigombolni az inget, amit viselt, de
megálltam, amikor a rózsaszín mellbimbói feltárultak. Felnyögött, amikor az
egyiket a számba szívtam és a bokáját összekulcsolta a hátam mögött, közelebb
húzva ezzel magához. Éreztem a hőséget a lábai között és a farkam azonnal
keményedni kezdett. Demi elvigyorodott, és ez gonosz vigyor volt. Csíntalan kis
nő volt és ugyanannyira kielégítetlen, ha a velem való szexről volt szó, mint
én. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ki fogsz nyírni engem, - motyogtam.
Ösvény csókoltam a tökéletes mellei között lévő völgyből és megálltam a szíve
fölött, elmosolyodva, amikor megéreztem, ahogy a pulzusa megugrott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Vannak rosszabb módok is arra, -
válaszolta, hangja reszelős volt és ziháló. – Elképzelni sem tudok jobb módot a
halálra, mint veled, ahogy mélyen bennem vagy.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A mosolyom lehervadt és a tekintetünk
forró pillantásba kapcsolódott a másikhoz. A mocskos beszéde az őrület szélére
vezetett, és bolond lennék, ha tagadnám, mennyire imádtam ezt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Bébi, ahogy a forró, szoros kis
puncid körém fonódik az csak egyike a két módnak, ahogy meg szeretnék halni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szemöldöke összeráncolódott én meg
kisimítottam azt a hüvelykujjammal. – Mi az első? – kérdezte. Megfogtam a
tarkóját és közelebb húztam az arcát az enyémhez, amíg egy levegőn nem
osztoztunk. – Amikor kilencven évesek leszünk, - válaszoltam, - és idősek és
őszek és körbevesznek minket az unokáink. Vissza akarok tekinteni és téged
látni minden emlékben, minden pillanatban és tudni, hogy ezt az életet egymás
mellett éltük meg, úgy mint te és én. Örökké.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Észrevettem, hogy Demi tekintete
csillog és elcsókoltam az egyetlen könnycseppet, ami legördült a kipirult
arcán.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem hittem, hogy tudlak még ennél is
jobban szeretni, - suttogta. – Te vagy a szívem, a lelkem, a jelenem és a
jövőm. Minden, amit valaha tettem, minden döntésem, amit valaha meghoztam, ide
vezetett engem, hozzád. Annyira szeretlek téged, Brody.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Gyengéden megcsókoltam, majd azt
motyogtam, - Én is szeretlek téged, Demetria Rosemead, jobban, mint bármit.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mutasd meg, - mondta.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> És én megtettem…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Brody?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kiráztam az emléket és felpillantottam. Demi mellettem állt,
tartva mindkettőnk tányérját. – Jól vagy? – kérdezte. Meglepődtem, hogy valódi
aggodalmat láttam az arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, sajnálom, - köszörültem meg a torkomat, - csak sok
minden kavarog az agyamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Demi bólintott és odaadta nekem az ételt. Szippantottam
egyet belőle és hümmögtem egy sort. – Mindig is jó voltál a pizza készítésben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez a te szerencse estéd, - nevetett fel lágyan, - ez a
kedvenced. Darált marhahús, zöld paprika, steak szósszal és Mozzarella sajttal.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egymásra néztünk, szavak tolultak fel bennem, és ki kellett
sétálnom a verandára. Demi helyet foglalt az egyik kinti székbe, a bal
oldaliba, mit használni szokott, én meg leültem a jobb oldalira. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szép este van, - mondta Demi, mielőtt harapott volna egyet
a pizzájából. Felnéztem és a látvány tökéletes volt. Csillagok ezrei
tündököltek az égen és ez volt a második leggyönyörűbb látvány, amit valaha
láttam. Az első az a nap volt, amikor találkoztam Demi-vel. Egy rózsaszín és
kék pöttyös ruhát viselt és emlékszem azt gondoltam, hogy ő volt a legcsinosabb
lány a játszótéren. A pillanat, amikor az arcomba dobta a homok pitét, az volt
az a pillanat, amikor tudtam, hogy ő lesz az, akivel az életem hátralévő részét
le szeretném élni. Hogy vesztettük el ezt? Hogyan sodródhattam ilyen messze
ettől, ettől a nőtől, aki úgy ült itt mellettem, mint egy idegen? Rengeteg
hibát vétettem az életemben, de Demetria volt az egyetlen, ami az enyém volt és
isteniesen elbasztam. Mindezt egy munka miatt, amit most már utálok és egy
életért, amit azt <i>gondoltam</i>, hogy
akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Boldog vagy? – robbant ki belőlem a kérdés. Amikor Demi
feje megpördült, tudtam, hogy meg se kellett volna szólalnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért kérdezed ezt tőlem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Letettem a tányéromat és megfordultam a helyemen, hogy
szembenézhessek vele. – Mert tudni akarom. Még mindig törődök veled, Demetria. –
A hangom keményebbre sikeredett, mint szándékomban állt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért, Brody? Hogy felvághass azzal, mennyire csodálatos
az életed nélkülem? Hogy emlékeztess engem még egyszer, mennyire boldog vagy <i>Sienna-val?</i>Mert ha megpróbálsz fájdalmat
okozni nekem, akkor az nem fog működni. – Felállt, és beviharzott.
Megdörzsöltem az arcom és megráztam a fejem. – Mi a faszt próbálok most
csinálni? – kérdeztem lényegében magamtól. Az éjszaka csendje köszöntött engem,
és úgy döntöttem, hogy valószínűleg jobb lesz, ha megyek. Felkaptam a
tányérjainkat és visszamentem a házba. Demi-t a konyhába találtam, a pultnak
dőlve, háttal nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem állt szándékomban felzaklatni téged, - mondtam.
Betettem a tányérokat a mosogatóba és szembefordultam vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felhorkant, megpördülve a tengelye körül. – Azt is hiszem, hogy
soha nem állt szándékodban elhagyni sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Demetria, én-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, - szakított félbe, - nem akarom hallani a
mentegetőzésedet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Akkor hagyd, hogy bocsánatot kérjek. – Ez egy
kétségbeesett könyörgés volt. Szükségem volt arra, hogy meghallgasson és
hagyni, hogy megpróbáljam megjavítani, amit eltörtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Egy évet elkéstél ezzel. – Hangja megtört és a
tekintetében egy futó pillanatra megláttam azt, amit vele tettem. Ez elég volt
ahhoz, hogy vissza akarjak csinálni mindent. De nem tudtam, és most fontolóra
kellett vennem annak a lehetőségét, hogy az a kicsi lány, akibe szerelmes
lettem annyi évvel ezelőtt, már nem szeret többé. Ez egy olyan eshetőség, amire
nem készültem fel, és soha nem is tudnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Beszélnünk kell erről, - mondtam, még egyszer utoljára
megpróbálkozva ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Demi megrázta a fejét, a szemei vörösek és puffadtak voltak.
– Megszámlálhatatlan lehetőséged lett volna, hogy beszélj velem, de
belefáradtam a várakozásba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mit akar ez jelenteni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Közelebb sétált hozzám és szántam egy pillanatot arra, hogy
valóban megnézzem őt. Vékonyabb volt, és hatalmas táskák voltak a szemei alatt.
Fáradtnak látszott. <i>Összetörtnek. </i>– Azt
jelenti, hogy felszedegettem a darabokat, amiket hátrahagytál, és továbbléptem
az életemmel. Abbahagytam, hogy rád várjak, Brody.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A légzésem megakadt, mintha valaki kiütötte volna a levegőt
a tüdőmből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jeff-el vagy, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te elvesztetted ezt a jogod, hogy megkérdezd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Válaszolj a kérdésre, Demetria.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, rendben? Nem vagyok Jeff-el, de azt kívánom, hogy
bárcsak vele lennék, mert ő egy csodálatos férfi. – Szipogott és ökölbe szorítottam
a kezemet, hogy megállítsam magam abban, hogy magamhoz rántsam és megvigasztaljam
őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szóval mi a probléma? Ha annyira tökéletes, akkor miért
nem vagy vele? – Már félig kiabáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ó Istenem, - sírt fel Demi. Megtörölte az arcát és vett
egy mély levegőt. – Nem lehetek vele, mert a szívem már másé! Hogy lennék képes
őt szeretni, amikor a szívem mindig is a tiéd lesz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ott álltunk egymást bámulva, és én megpróbáltam beszélni, de
Demi megint elhallgatatott. – Megkaptad, amiért jöttél? Most, úgy gondolom,
menned kellene. Kérlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nagyot nyeltem. Tiszteletben kellett tartanom a kívánságát.
Nem álltam készen, hogy még több kárt okozzak, mint amit már amúgy is sikerült
és Demi arckifejezéséből ítélve, ezzel már elkéstem. Ismét elbasztam.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Rendben, - suttogtam. Kockáztattam és odahajoltam, hogy
megpusziljam Demi homlokát. Nem mozdult, vagy lökött el magától. - Sajnálom, -
motyogtam a homlokába, majd fogtam és kikísértem magam. Amikor bemásztam a
furgonomba, és ütni kezdtem a kormányt addig, amíg a kezem már úgy fájt, mint a
pokol, akkor döbbentem rá, hogy Demi azt hiszi, hogy szerettem Sienna-t.
Nagyon, nagyon tévedett.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-78419150964938686882017-06-06T20:43:00.001+01:002017-06-06T20:43:12.021+01:00Harmadik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSxowNHuFMn6t4uAGQYTh2Ozx0VJ98bYOBEEhKb-hm2sCa_uhdr-HX4hQli66-8Wq9OWrHIqm1rJsBHJUlVU6tplCFYCz3shU5jnmdWREOYnYBXKg-JffAaXv66QuRCDP3AyMwOddiXaQ/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1063" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSxowNHuFMn6t4uAGQYTh2Ozx0VJ98bYOBEEhKb-hm2sCa_uhdr-HX4hQli66-8Wq9OWrHIqm1rJsBHJUlVU6tplCFYCz3shU5jnmdWREOYnYBXKg-JffAaXv66QuRCDP3AyMwOddiXaQ/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Harmadik</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Asa<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
elkövetkező hét esemény nélkül telt. Nem voltam benne biztos, hogy azért, mert
Royal megfogadta a szívből jövő figyelmeztetésemet és otthon maradt, vagy mert
Rome barátja Dashel – Dash – Churcill hivatalosan is felkerült a bérlistára.
Kizárt dolog volt, hogy bárki is elég hülye legyen ahhoz, hogy összetűzésbe
bonyolódjon egy hatalmas izomkolosszussal, aki alig beszélt, de olyan
fenyegetőnek látszott, mint egy profi. A srác elég mogorva volt ahhoz, hogy
leállítsa még a legcsekélyebb összezördülést is, és amíg jó volt abban, hogy a
rosszfiút játssza, aggódtam, hogy a srác sötét és komor viselkedése elriasztja
majd a potenciális ügyfeleket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rome is meglehetősen hatalmas volt, és szintén
volt csendes oldala, de volt valami ebben a másik exkatonában, ami jelezte,
hangosan és tisztán, hogy valamikor, nem is olyan régen, ez a férfi egy
jéghideg gyilkos volt és ezzel nem lehetett vitatkozni. Még Dixie is, aki
mindenkivel jól kijött, hatalmas ívben elkerülte az újoncot, még ha nagy
szemeket is meresztett rá akkor, amikor azt gondolta, hogy nem figyelt. Az
összes nő a bárban azt hitte, hogy a karamella-bőrű behemótra a származásával
és az áthatolhatatlan sötét tekintetével könnyű volt szemet vetni – de nem úgy
tűnt, mintha egy hangyányit is érdeklődött volna a női figyelem iránt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A Hétfő este lassú volt, így
mindkettőjüket hazaküldtem és hagytam, hogy Avett bezárja a konyhát. Nem volt
értelme fizetni őket, hogy itt lógjanak, amikor mindössze egyetlen egy ember
volt a bárban. Meglehetősen jól ismertem Zeb Fuller-t. A sógorom és a csapat
többi tagjának a barátja volt, akikkel a legtöbb időmet töltöttem, és
rendszeres látogatója volt a Bárnak. Egy másik fenevad volt, akiből áradt ez az
egész ne-baszakodj-velem stílus. Lehetett valami ebben a tiszta hegyi levegőben,
ami miatt ebben az államban a férfiak ennyire hatalmasra nőttek. Én se voltam
kicsi, még képzeletben sem, de egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy
szemtől-szembe állok, vagy fel kell néznem a legtöbb srácra, akik a szociális
társaságomat tették ki. Ez csak egy újabb ösztönzés volt, hogy a seggemet az jó
úton tartsam. Túl sok srác volt körülöttem, akik nagyon is képesek lettek volna
szétrúgni a seggemet legalább hatféle módon Vasárnapig, ha ismét elcseszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Zeb töprengő arccal nézett előre és
szórakozottan simogatta a szakállát. Mióta Denver-be költöztem, gyorsan
megtanultam, hogy három szabály állandó volt – szakállak, sör és csajok. Ez a
magasan fekvő hely túltengett ezekben a dolgokban, és amikor kétség merült fel,
hogyan kezdődjön el egy beszélgetés, akkor mindig felvethették valamelyiket
ebből a szentháromságból. Ha minden kötél szakadt, akkor a Broncos </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">(Amerikai Football csapat)</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">
mindig helyettesíthette az egyiket. Zeb-nek volt szakálla, nem ivott sört, és
tudtam, mivel a Bárban öntötte ki a lelkét minden alkalommal, hogy a jelenlegi
csaj helyzet semleges területen ragadt, mert a lány, akibe bele volt
gabalyodva, úgy tűnt tanácstalan, hogyan érez Zeb iránta. Az egyik legjobb
barátjának, Rowdy-nak volt a nővére, aki nem volt épp elragadtatva attól, hogy
Zeb érdeklődik a testvére iránt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Befejeztem a bárpult letörölgetését és
újratöltöttem a hűtőt, amíg Zeb az üres whisky-kólás poharában duzzogott. Soha
nem gondoltam volna, hogy én leszek majd az a srác, aki mások problémáival
foglalkozik. Nem voltam épp együtt érző vagy türelmes a dolgokkal, amikről azt
gondoltam, hogy nyilvánvalóak, de amióta betettem a lábamat a bárpult mögé,
sokkal inkább terapeutának éreztem magam, mint csaposnak. És ami még inkább
sokkoló volt, hogy tetszett. Szerettem, hogy képes vagyok kívülről is látni a
helyzetet és rámutatni a dolgokra a saját nézőpontomból is. Elvégre, már eléggé
elcsesztem egy egész embersereget, így arra gondoltam, hogy ezeket a keményen
megtanult leckéket felhasználhatom valami jóra is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért nem hívod el őt egy randira? –
A törlőkendőt a piszkos rongy halomra dobtam és felkaptam a távirányítót, hogy
kikapcsoljam a TV-t. Éjfélkor mindent le fogok kapcsolni, mivel Zeb volt az
egyetlen vendég, és eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam, ő csak beszélgetni akart,
nem inni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felnézett rám, és a homlokát ráncolta.
– Találkoztál már Sayer-rel. Neked úgy jött le, mintha olyan típus lenne, aki
elmenne egy randira egy olyan sráccal, mint én?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sayer Cole egy rejtély volt. Ügyvéd
volt, gyönyörű egy igazán elegáns és kifinomult módon, és meglepte a képtelen
emberekből álló kis csoportunkat azzal, hogy Denver-be jött és azt állította,
hogy az egyikünknek a rokona. Rowdy nem tudta, hogy van egy nővére, mivel
nevelőotthonban nőtt fel, így a találkozás a legjobb esetben is döcögős volt.
Mostanra zökkenőmentesen beilleszkedett a többi makacs lélek közé, ami
kiegészítette a szorosan összetartó egységet, amibe a kicsi húgom volt olyan
szerencsés, hogy beleházasodott. Én is szerencsésnek mondhattam magam, hogy
mindannyian teljes egészében befogadtak a csapatba azzal a ténnyel, hogy Ayden
nem fog feladni engem. Az idő legnagyobb részében lehet, hogy nem kedvelt, de
feltétel nélkül szeretett és ez elegendő volt a csoport többi tagja számára ahhoz,
hogy tárt karokkal fogadjanak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ő kedves. Meglehetősen hűvösen
viselkedik mindazzal, ami az útjába kerül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Zeb odatolta nekem az üres poharát és
végigfutatta kezét a rakoncátlan haján. A srác vállalkozó volt, dolgokat
épített a megélhetésért, így eléggé illett ahhoz, hogy egy modernkori favágóra
emlékeztessen engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Már flörtöltem vele, ugrattam őt és
célzásokat ejtettem el neki azóta, mióta találkoztunk. Okos nő. Ha érdeklődött
volna irántam, akkor felfigyelt volna arra, amit lefektettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Talán. – A karomat a bárpultra
fektettem és odahajoltam hozzá. Merev tekintettel néztem rá és komolyan kérdeztem
tőle, - De nem gondolod, hogy valószínűleg egy kicsit szokásosabb meghívásra
vár attól a valakitől, aki el akarja vinni őt egy randira? Sayer-rel
kapcsolatban minden a country club-tól és a formalitástól üvölt. Talán csak nem
azt kapja, ami te vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy pillanatig csak pislogott rám, majd
hátradőlt a bárszékén. – Ezt gondolod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megvontam a vállam. – Nem tudom.
Felvett téged, hogy dolgozz a házán, miután elmondtad neki, hogy börtönben
voltál. Engedte, hogy Salem húga mellett legyél, amikor mindannyian tudtuk,
hogy úgy védelmezi azt a lányt, mint egy anyamedve, szóval nyilvánvalóan
megbízik benned és kellemesen érzi magát körülötted. Talán arra vár, hogy
feladd a játékot. Nem minden nő fogja azzal kezdeni, hogy leveszi a ruháit és a
takaró alá mászik csak azért, mert rájuk mosolyogsz. Hallottam, hogy egyszer
azt mondtad Rowdy-nak, hogy te nem riadsz vissza a munkától, ha egy nő megéri a
fáradozást. Sayer megéri.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Tényleg megérte. Egy eléggé kemény
helyzetből segített ki engem nem is olyan régen, és amikor Rowdy barátnőjének
szüksége volt egy biztonságos helyre a kishúga számára, hogy felépüljön egy
igazán szörnyű helyzetből, Sayer nem habozott, hogy befogadja a lányt. Épp
olyan kedves és nagylelkű volt, mint amennyire szép. Megérdemelt egy olyan
fickót, aki hajlandó extra mérföldeket megtenni érte, még ha ez a srác egy kicsit
hasonlított is a tetovált Paul Bunyan-ra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Zeb ellökte magát a bárpulttól és rám
emelte mindkét sötét szemöldökét. – Ismételten fogadjak el egy romantikus
tanácsot egy olyan fickótól, aki többször is lepattintotta a legdögösebb csajt,
akit valaha láttam. Ez csak időpocsékolás, ember.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szememet és
keresztbefontam a karomat a mellkasom előtt. – Ez az egésznek a lényege: ő nem
csak egy csinos segg, és nem tudom, hirtelen miért viselkedik így. Emellett,
bármelyik csaj börtönbe dobatott volna, amikor felidegesítettem azzal, hogy
leszedtem őt az asztalról. – Amit igazán meg tudtam érteni, de amit nem mondtam
ki az az volt, hogy tudtam, kötelességemnek éreztem, hogy felbasszam az agyát
és piszkáljam őt. Pontosan ezt is tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Zeb felmordult. – Azt hiszem, hogy érte
megkockáztatnám, hogy egy éjszakára lecsukjanak. Nemet mondani erre az egészre
Herkulesi erőfeszítés lehetett. Valakinek szentté kellene avatnia téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szárazon felnevettem, és követtem őt a
bejárati ajtóhoz, így be tudtam csukni azt utána. – A glória lángra lobbanna,
ha a fejem közelébe kerülne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kemény pillantást küldött felém. –
Tudod, én nem hiszem, hogy te feleannyira is rossz lennél, mint ahogy te azt
gondolod magadról, Asa. Higgy nekem, sokkal több mindent tudok arról, hogyan basszam
el a hősies színvonalat, de soha nem hagytam, hogy ez határozza meg, hogy ki
legyek az életem hátralévő részében<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Lehet, hogy amikor tinédzser voltam
ki-be jártam a börtönből, de soha nem kelletett néhány hétnél többet egy
huzamban a rácsok mögött töltenem. Zeb azonban a hibája miatt több évet töltött
bezárva. A különbség köztünk az, hogy Zeb azért szegte meg a törvényt, mert úgy
érezte, hogy nem volt más választása. Én azért szegtem meg, mert azt akartam. A
törvény az utamban állt, akadályozott abban, hogy megkapjam, amit akartam, vagy
amire gondoltam, hogy szükségem volt, így figyelmen kívül hagytam, és úgy
tettem, mintha nem számítana.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Néhány ember elbassza, néhány meg el
van baszva. Én határozottan a második kategóriába esek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem volt rá más magyarázat arra, hogy
Ayden és én a genetikai állományunk felén osztozunk és mégis annyira mások
voltunk. Az igazság az, hogy jó esély volt arra, hogy teljes mértékben egy
faszkalap apa spermáját kaptam meg, egy olyan apáét, akin nem osztoztunk. Mégis
annyira ellentétesek voltunk, hogy gyakran elgondolkodom azon, hogy mi lett
volna, ha ugyanabban a házba nőttünk volna fel, és ugyanazt a kemény életet
éltük volna. Nekem fogalmam sem volt róla, hogyan tudott olyan összeszedett,
olyan szilárd és kiegyensúlyozott lenni, mint amilyen volt. Nem tudom, hogyan
talált számomra helyet az új életében, vagy miért maradt mellettem, amikor
haldokoltam. Tudtam, hogy minden oka megvolt arra, hogy elsétáljon tőlem, de
helyette mindent megtett, ami az erejéből telt, hogy megmentsen engem és egy új
életet adott nekem. Az egyik dolog, amitől rettegtem, hogy bármelyik
másodpercben szétzúzhatom ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Zeb megrázta a fejét, és kinyitotta az
ajtót. – Azt hiszem, szükséged lenne egy kis lazulásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megvontam a vállamat. – Lehetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A vállánál fogva kilöktem őt az ajtón
és az arcába csaptam azt. Kedveltem Zeb-et. Sok közös volt bennünk, de ő nem
ismerte az egész történetet, nem tudott az igazán szörnyű dolgokról, amiket
megtettem. Nem tudott arról, hogy amikor meghaltam, amikor minden elsötétült,
és tudtam, hogy nem fogok visszatérni a földi élet zűrzavarába, minden egyes
szörnyű, borzalmas, rettenetes dolog, amit tettem az életemben élénk színnel a
szemem előtt lebegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az, ahogy kihasználtam Ayden-t. Azt,
ahogy soha nem állítottam meg őt abban, hogy azt tegye, amit tesz, amit azért
tettem, hogy megkapjam azt, amit akartam. Szexet, drogot, mindent, ami a
megbánásnak egy kaleidoszkópja, ami annyira kemény és nehéz volt, hogy biztos voltam
benne, a pokolba kerülök. Jobban szerettem a nővéremet, mint bármit a világon,
és mégsem voltam képes megállj parancsolni magamnak, hogy ne úgy kezeljem őt,
mint egy bábut az egyik játékomból. Látni, hogy mit tettem Ayde-nel, amit
megengedtem neki, hogy megtegyen értem, rosszabb volt, mint a
baseball-denevérek összes csapása, amit a motorosoktól kaptam. Látni a
szívfájdalmat azokban a whiskey színű szemekben, amikor végül visszakaptam őt
annyi évnyi különválás után, elég volt, hogy boldog legyek ahhoz, hogy soha
többé ne nyissam ki a szemem újra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ráadásul, ott voltak a régi nők, akiket
megcsaltam és a motorosok, akiket átvertem. Ott voltak azok a kocsik, amiket
elloptam és azok a férfiak, akikről tudtam, hogy anyám lefeküdt velük, hogy ki
tudja fizetni a bérleti díjat, amíg én nem tettem semmit az ellen, hogy
megakadályozzam ezt, vagy segítsem a családot. Ott volt az első bálozó, akit
elbűvöltem, hogy nekem adja a főiskolára félretett pénzét, amit azonnal
elvesztettem egy hátsó szobai pókerjátszmán. Ott volt az idős úr, aki
társaságot keresett, így nem csak arról győztem meg őt, hogy meleg vagyok, de
arról is, hogy érdeklődöm iránta, és eléggé meggyőztem őt ahhoz, hogy írjon
nekem egy csekket, hogy folytatni tudjam a fotózás iránti szenvedélyemet; mondanom
sem kell, nem voltam sem meleg, sem fotós, de tízezer dollárból finanszírozni
tudtam a következő szélhámosságomat. Az emberek száma, akiket átbasztam,
végtelen, és az arcuk, mint egy film, úgy pörgött le a szemem előtt, miközben az
élet kiszállt belőlem, és tudtam, hogy megkaptam azt, amit megérdemeltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Amikor felébredtem, megláttam, hogy
Ayden nézett le rám, és miközben megpróbáltam ráébredni arra, hogy még a
pokolban lévő ördög sem akart engem, rádöbbentem valami fényes, éles és tiszta
dologra. Seggfej voltam. Rossz ember voltam, aki rossz dolgokat tett, és mindig
is olyan srác leszek, de soha, semmilyen körülmények között nem akarom újra
bántani a nővéremet. Soha nem akartam, hogy újra aggódnia kelljen miattam, soha
nem akartam, hogy újra szenvednie kelljen, vagy bármit is újra elveszítsen
miattam. Én mindig is elbaszott leszek, de aktívan próbálkozni fogok, hogy
elkerüljem azt, hogy még több kárt okozzak, és eddig meglehetősen jól ment.
Egyszerűen olyan szorosan kellett tartanom azokat az emlékeket, a megbánásokat
és a bűntudatot, hogy a kezeim túlságosan is tele legyenek ahhoz, hogy az ördög
valaha is újra elvégezze a munkáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kihúztam a pénztárgépet és a nyugtákkal
együtt betettem azt a széfbe, ami Rome irodájában volt. Megbizonyosodtam
afelől, hogy minden kamera működik, különösen azok, amik a parkolóban voltak,
amik nemrégiben kerültek fel. Munka után egyik éjszaka egy csapat kölyök
bosszúból nekem ugrott, ami igazából a letartóztatásomhoz vezetett és fejfájást
okozott, amivel hosszabb időbe telt megbirkóznom, mint amennyibe a múltam miatt
kellett volna. Szóval most szuper éber voltam és mindig megbizonyosodok róla,
hogy az égen lévő szem látja minden mozdulatomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kicsivel múlt hajnal egy. A parkoló
már szinte teljesen kiürült, csak néhány autó parkolt itt, amit azok az emberek
hagytak itt, akik nem akartak hazavezetni, miután ittak, vagy a helyi szomszédoké,
akiknek Rome megengedte, hogy kibéreljenek egy kis részt. A Bár a város nem egy
rossz környékén volt, és mostanra már eléggé hozzászoktam ezekhez a szokatlan
órákhoz, mivel nem szabadultam el a munkából addig, nos, amíg a világ nagy
része ágyba nem került. Nagyon tetszett ez a fajta csend.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Hideg
volt kint. Délinek lenni, mint amilyen én is voltam, el kellett telni néhány
télnek, hogy hozzászokjam ehhez a fagyos, hegyi levegőhöz. Nem szerettem a
hideget. Annyira nem szerettem a telet, hogy komolyan fontolgattam, hogy veszek
egy kocsit, annak ellenére, hogy a bérelt műteremlakásom csak két háztömbnyire
volt a Bártól. Ez volt a másik dolog, ami megváltozott, miután visszatértem az
életbe. Most már a legkevésbé sem érdekelnek ezek a dolgok. Mindig a legjobbat
akartam mindenből. A legjobb ruhát, a leggyorsabb menetet, a legnagyobb házat,
és természetesen a legcsinosabb lányt. Mindent akartam, amire soha nem nyílt
lehetőségem mialatt felnőttem és mindezeket meg akartam mutatni és
bebizonyítani az érdememet rájuk. Most semmit nem akartam. Minél kevesebbem
volt, annál kevesebbet veszíthetek el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Fürgén
összedörzsöltem a két kezemet és ráfújtam, hogy megpróbáljam felmelegíteni
őket, amikor egy fényszóró hirtelen megvilágított engem, és egy jármű a parkolóba
gördült, és egészen addig nem állt meg, amíg el nem ért engem. A lámpák
lekapcsolódtak és a vezetőoldali ajtó kivágódott. Aggódnom kellett volna,
megfeszítenem magamat és elsétálni a másik irányba, ha nem ismertem volna fel
az ősrégi SUV-ot és a női vezetőjét. Royal mindig is szebb volt, mint bármelyik
másik trófea, akiket fénykoromban körbezengtem… szebb még akkor is, amikor
nyilvánvaló volt, hogy nem aludt jól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
állam köré húztam a gyapjúkabátomat és megkerültem az ajtót, hogy odalépjek a
járdán, ahová a vezetőülésből éppen kicsusszant. Úgy nézett ki, mint aki éppen
most jött az edzőteremből. Valami passzos, testhez simuló nadrág és egy
melegítő felső volt rajta. Haja rendetlen kontyba volt fogva a feje tetején, és
a szemei néhány árnyalattal sötétebbnek tűntek, mint a szokásos édes, csokoládé
szín. A szexi lábbelik helyett most futócipőt viselt, és reszketett az éjszakai
levegőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Eljöttél otthonról és későre is jár. – Megpróbálkoztam azzal, hogy a hangom
egyenletesnek tűnjön. Kiszámíthatatlan volt és soha nem tudtam, milyen módon
fog reagálni a dolgokra. Régebben mindig képes voltam olvasni az emberekben,
mint egy nyitott könyvben, de ő úgy fordította felém az oldalakat, hogy ne
láthassam. Mindig meglepő és váratlan volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
pulcsiját teljesen lehúzta az ujjaira, és olyan módon nézett fel rám, amitől a
farkam megrándult a cipzár mögött. Be kellene tiltani, hogy bárki is ilyen
megerőltetés nélkül is szexi legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Az edzőteremben voltam, mert nem aludtam valami jól. A törvények tisztáztak
engem, hogy visszatérhetek a munkába a hét vége felé, amíg folyamatosan
látogatom a lélekdokit a következő három hónapban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Azt
hittem, hogy a ténytől, hogy visszamehet dolgozni, boldogabbnak fog hangzani. –
Ez jó hír… nem igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A
remegése rázkódásba fordult, és tudtam, hogy nem tehettem semmit sem a kinti
hideg ellen. A legjobb ítélőképességem ellenére kinyújtottam a kezemet és az egyik
karomat a nyaka köré tekertem és a mellkasomhoz húztam. Széthúztam a kabátomat
és hagytam, hogy befészkelje magát oda, amíg kontrollálatlanul rázkódott.
Éreztem, hogy a keze az oldalam köré kúszott és a meleg bőröm után kutatott a
hátamon a póló alatt. Megrázkódtam és azt akartam bemesélni magamnak, hogy ez
csak azért van, mert a keze olyan hideg, mint a jég, de ez nem így volt. Az
érintésétől a bőröm libabőrözni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Még soha nem dolgoztam egyetlen műszakot sem Dom nélkül. Ő olyan, mint az én másik
felem. Ideiglenes munkatársat rendelnek mellém, amíg Dom vissza nem tér. –
Elhúzódott, így fel tudott nézni rám a lágy szempilláin keresztül. – Csakhogy
ők nem azt mondták, hogy <i>amikor</i> Dom
visszatér, hanem <i>ha.</i> Nem tudom, hogy
képes vagyok-e ezt csinálni nélküle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Éreztem,
hogy az ujjai belevájnak a fenekem fölötti mélyedésbe és nekem vissza kellet
küzdenem azt, hogy az egész testemben megrázkódjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Imádod a munkádat. – Tudtam, hogy ez igaz. Annak ellenére, hogy vadul
viselkedett és az utóbbi időben letért az útról, ő már annyi mindent megtett,
hogy ezt az életet élje. – Nincs szükséged a társadra annak érdekében, hogy jó
zsaru legyél, Royal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Egy
hosszú percig csak bámultuk egymást, majd a szája sarka vigyorra görbült,
amitől a gyomrom összeszorult és a vérem felforrt. El kellett engednem őt, és
elmenni, mielőtt valami hülyeséget csinálnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Hiányoztam neked ezen a hétvégén, Asa?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ez
egy terhes kérdés volt, ha volt egyáltalán valaha is ilyen. Természetesen
észrevettem, hogy nem volt a közelben, de határozottan nem voltam hajlandó
elismerni, hogy hogyan éreztem magam a távollétében, így csak sóhajtottam és
azt kérdeztem tőle, - Mit csinálsz te itt ilyen későn?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Oldalra
döntötte a fejét és a szemei is összeszűkültek. Ujjai mélyebbre merültek hátul
a farmeremben, és a fogamon keresztül kellett beszívnom a levegőt, ami fájt,
mert az éjszakai levegő még mindig fagyos volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudom. Az utóbbi időben minden alkalommal, amikor nem tudtam kitalálni,
hogy hova menjek, a végén mindig ott kötöttem ki, ahol te vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Káromkodtam
és egy lépést hátrálni akartam tőle, de a kezei még mélyebbre csúsztak és
közelebb húzott magához. – Akkor meg kell javítanod az iránytűdet. Rossz
irányba vezérel téged, Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Hirtelen
a nulla alatti hőmérsékletből olyan érzés lett, mintha a nap felszínén álltunk
volna. A légzésem sekélyes lett és egy kissé akadozott, ahogy az ő tekintete
tisztává és folyékonnyá vált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Minél többször mondod ezt nekem, annál inkább elhatározom, hogy bebizonyítom
neked, tévedsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ezután
lábujjhegyre emelkedett, hogy a száját az enyémre nyomja, és itt volt vége
mindennek. Tudtam, hogy ez fog következni. Hónapokig táncoltunk egymás körül. Túlságosan
csinos volt, és meglehetősen kitartó ahhoz, hogy ez egy idő után ne történjen
meg. Túlságosan kedves is volt, és messze túl jó, hogy hagyja egy olyan
valakinek, mint én, hogy rátegye a kezét. Nem igazán voltam az, akit akart, de
belefáradtam, hogy megpróbáljam neki folyton mondogatni ezt. A legjobb
szándékom ellenére, ez a pokol, ami köztünk lüktetett, eléggé kiszabadult az
irányításunk alól, és ő egyszerűen csak meggyújtotta a gyufát és minden gond
nélkül a kanócra dobta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kezei
utat találtak maguknak az oldalamhoz, miközben a puha ajkai megtették azt, hogy
a legjobbat nyújtsák nekem lelkesedéssel és úgy, hogy megbolonduljak a vágytól.
Belélegeztem őt. Olyan egyszerű lett volna csak simán, elveszni ebben a
puhaságban és édességben, ami annyira élvezetessé tette őt, de valahol az agyam
hátuljában minden lehetséges mód, hogy ez az egész szörnyen rosszul sülhet el felpiszkált
engem. Felemeltem a kezem és gyengéden megfogtam az állkapcsát. Oda-vissza
végigfuttattam a hüvelykujjamat a bőrén, ami nem lehetett ennyire puha, és
megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból, hogy ne engedjem neki, hogy egy
olyan helyre vezessen engem, ahonnan soha nem találnék vissza. Elhúzódtam
attól, ahogy a szája finoman végigsiklott az enyémen, miközben kidugta a
nyelvét és végigfuttatta azt az összezárt ajkaim találkozásánál. Ettől hangosan
felnyögtem. Megálljt kellett volna parancsolnom, véget kellett volna vetnem
ennek most, de gyors volt és kihasználta a reakciómat azzal, hogy becsúsztatta
a nyelvét az alig szétnyílt ajkaim között, és ezek után már reménytelen volt
megállítani a vágy hullámát, ami elnyelt engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Végtére
is, soha nem állítottam magamról, hogy angyal vagyok, és mégis az ördög tudott
csak olyan sokáig a tűzzel játszani, mielőtt szentségtelen kísértésbe esett és
a lángokban táncolt volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nekitoltam
őt a kocsi nyitott ajtajának. Ujjaimat a hajába fúrtam, ahol szorosan a fejéhez
volt fogva és az egyik lábamat az övé közé helyeztem, így a medencéink
egymáshoz préselődtek. Nem voltam kedves. Úgy csókoltam őt, mintha ő lett volna
utánam, hogy megcsókoljam őt már a játék kezdetétől fogva. A nyelvemet is
használtam. A fogamat is bevetettem. Nem hagytam őt lélegzethez jutni, és nem
hagytam neki elég helyet ahhoz, hogy eltávolodjon tőlem, miközben lecsaptam rá.
Átkaroltam, és egy igazán osztály nélküli mozdulattal az egyik kezemmel
megragadtam a nagyon is mutatós fenekét és egy nagyon nyilvánvaló módon
megbizonyosodtam benne, hogy durván bántam vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ha
tényleg úgy akart engem, amilyen igazából vagyok, akkor meg fogja kapni. Nekem
nem okozott problémát, hogy hagyjam, hogy a színjáték elpárologjon, különösen,
amikor így vonaglott és nyöszörgött velem szemben. A nyelvemet az övé körül
csavargattam. Keményen megszívtam az alsó ajkát, amíg levegőért nem kapott. A
mellkasomat az övének nyomtam, amíg meg nem éreztem a kemény mellbimbóit még a
ruhák rétegein keresztül is, amik elválasztottak bennünket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Éreztem,
hogy a körmei még mélyebbre vájnak a bőrömbe, ahol a keze még mindig a pólóm
alatt volt csapdába ejtve. Azt gondoltam, talán megértette, hogy ez elkerülhetetlenül
egy vonatszerencsétlenség lesz, és hogy a józan esze végül újra felébred. De
épp amikor azon voltam, hogy elengedem őt, visszahúzódom, hogy egy kis
lélegzetvételnyi-teret kapjak, így az örvénylő gondolataimat visszaterelhettem
volna az útra, az egyik veszélyes kis keze hirtelen déli irányba fordult, és a
következő dolog, amiről tudomásom volt, hogy a tenyere teljesen befedte a
kőkemény erekciómat, ami a farmerem elején meredezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az
érintkezés annyira sokkolt, hogy automatikusan visszahúzódtam és megragadtam a
csuklóját. Ő csak ördögien vigyorgott fel rám, és hamis ártatlansággal
rebegtette a szempilláit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Egy parkolóban vagyunk, kint a szabadban. Te tényleg odáig akarsz velem menni,
Vöröske?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem
beszélve arról, hogy ezt a kis fiaskót az örökkévalóságig rögzítették, és ez
nem egészen egy olyan show, amit akartam, hogy a kíváncsi szemek lássanak. Nem
hittem, hogy Royal is exhibicionista lett volna, de bármi is dolgozott a
komplikált elméjében, emiatt viselkedett olyan veszélyes és meglepő módon. A
nevét morogtam, amikor elkezdte a tenyerét fel- és lemozgatni, amitől a farkam
úgy megrándult, mint egy jól-betanított állat. Az egyik vörösesbarna szemöldöke
egyenesen a magasba szaladt, és éppen csak kidugta a nyelve hegyét, hogy
megízlelje a még mindig nedves alsó ajkát. A fene vigyen el, ha minden egyes
dolog, amit csinált, nem egy sötét szobát és rengeteg meztelen bőrt juttatott
eszembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Miért ne? Eddig ez a legmesszebb, ameddig engedtél engem elmenni. – A duzzadt
merevségemet szívélyesen megszorította, amitől a szemem visszafordult a
koponyámba. Már a határon voltam, egyenesen a csúcson, hogy felkapjam és
belökjem őt a SUV-ba, és megadjam neki azt, amit kért, amikor megszólalt a
telefonom .<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Tekintve,
hogy jócskán éjszaka közepe volt, és a csengőhang a kishúgomhoz volt rendelve,
enyhe pánikrohamot kaptam és lefejtettem Royal-t a farkamról és végül néhány
lépéssel eltávolodtam tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Ayd? – Nem tehettem a hangomban lévő keménységről, ahogy kimondtam a nevét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Ó édes Istenem, Asa, Shaw-nál épp most indult be a szülés! – Sikította a húgom,
így el kellett tartanom a fülemtől a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Oké… és… ? – Shaw volt Ayden legjobb barátja. Túlságosan szoros kapcsolatban
álltak egymással, és tudtam, hogy eléggé kemény volt Ayden számára az, hogy
Austin-ba költözött, hogy így közelebb legyen a férjéhez, amikor a legjobb
barátnője az első babáját várta. Megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy Shaw-val
minden rendben, és nem volt semmilyen őrült vészhelyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Jobban teszed, ha elcipeled a segged a kórházba, és átveszed a helyemet, amíg
Denver-be nem jutok. Jet most foglal nekünk járatot, de reggelig nem hiszem,
hogy ott tudok lenni. Ott kell lenned miattam, Asa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Jet
Ayden férje volt, és nagyon jó barátja a baba apjának. Hegyeket is megmozgatna,
hogy megbizonyosodjon afelől, hogy Ayden nem mulasztja el ezt a fontos
pillanatot Rule és Shaw életében. Kezemet végigfuttattam a hajamon és kifújtam
a levegőt, ami ködfelhőt képezett előttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Shaw nem engem akar majd ott, Ayd. Hanem téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt én is tudom, de lehet, hogy nem leszek ott időben, ezért neked kell a
kórházba menned és helyettesíteni engem! – Kiabált, és szinte hisztérikus volt,
így tudtam, hogy nincs értelme vitatkozni vele. – Mindennel kapcsolatban, ami
történik, napra készen kell tartanod engem, amíg úton vagyok. Meg kell tenned
ezt nekem, Asa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Rule
volt Rome fiatalabb testvére. Az egész Archer klán nagyon összetartó volt, nem
beszélve a banda összes többi tagjáról, akik Rule-al együtt a tetováló szalonban
dolgoztak, ami az övé és Nash-é volt. A szülészeti-várószoba tele lesz az egész
Marked családdal, és nekik tényleg nem volt szükségük arra, hogy útban legyek,
de megígértem magamnak, hogy soha többet nem fogom Ayden-t cserben hagyni, így
beleegyezően mormogtam, hogy megyek és letettem a telefont mielőtt folytathatta
volna a velem való kiabálást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Ránéztem
Royal-ra, aki a telefonján sms-ezett, és az alsó ajkát rágcsálta, de egyáltalán
nem úgy, mint egy pillanattal ezelőtt, amikor a keze a nadrágomba tartott. Egy
féloldalas vigyorral nézett vissza rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-
Saint épp most üzent, hogy Shaw a szülőszobán van. – Bólintottam, majd a
homlokomat ráncoltam, amikor a telefonom rezegni kezdett a kezemben, hogy
sms-em jött. Azt gondoltam, hogy Ayden-től jött, így meglepődtem, amikor
helyette Rome nevét pillantottam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Lucida Handwriting"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Útban
van egy másik Archer. Told ide a segged a kórházba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Beletelt
egy percbe, mire megértettem, hogy én valójában ott akarok lenni ezen a
hatalmas eseményen. Zavartan néztem fel Royal-ra. – Rome azt akarja, hogy ott
legyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Persze, hogy ezt akarja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomat ráncoltam rá. – Hogy érted
azt, hogy „persze, hogy ezt akarja”?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Vágott egy grimaszt felém, és úgy
mozdult, hogy beszálljon a 4Runner vezető ülésébe. – Barátok vagytok és
gyakorlatilag üzlettársak. Rule-nak ott van Nash, Jet-nek Rowdy, és Rome-nek
meg te. Mindenkinek szüksége van valakire, akire támaszkodhat, és egy új életet
hozni erre a világra az minden bizonnyal nagy dolog. Most pedig, gyerünk, kapsz
egy fuvart tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Döbbenetemben szólni sem tudtam, így
csak megkerültem az autót és beszálltam az anyósülésre. Az ülésbe süppedtem,
amikor elhelyezkedtem, és egyenesen előre néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kedveltem Rome-ot. Pokolian tiszteltem
őt. Ő is rajta volt az újonnan létrehozott listámon, amin azok az emberek
voltak, akiknek soha nem akartam csalódást okozni. Adott nekem egy esélyt,
amikor a világon mindenki más úgy tűnt, hogy csak arra várnak, hogy mindent
elbasszak. Sokkal tartoztam neki, de soha eszembe se jutott, hogy valahol azon
a vonalon lennék, ami úgy alakított benne valamit, hogy rám támaszkodjon és
tiszteljen is. Ez számomra idegen fogalom volt és nem voltam benne biztos, hogy
mit kezdjek ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Egy nap, hagyni fogod nekem, hogy
befejezzem, amit mindig megpróbáltam veled elkezdeni, Asa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Royal hangja halk volt és volt benne
egy kívánatos szál, ami megtekeredett és megcsavarodott a szívem körül. Ez nem
történhetett meg. Nem engedhettem meg, hogy megérintsen; ez rossz hír lenne
mindkettőnk számára. Eljött az ideje, hogy abbahagyjam a színlelést, és
engedjem, hogy meglássa az igazi színeimet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sokatmondó pillantással néztem rá, és
határozottan megmondtam neki, - Bármelyik srác, akinek a farka köré fogod tenni
a kezed, az be fogja fejezni, Vöröske. – Ez nyers volt és szükségtelen, de ez
csendben tartotta őt az út további részében a kórház felé, és én azzal
töltöttem ezt az időt, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy ez volt a legjobb…<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> … Ugye?<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com34tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-47795646919921926492017-03-19T20:19:00.002+00:002017-03-19T20:19:28.727+00:00Kilencedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Kilencedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody szája lecsapott az enyémre, és amíg az agyam az
kiabálta, hogy állj, a testem az egyetlen módon válaszolt, amit mindig ismert,
amikor Brody-ról volt szó. Nyelve végigsimított az ajkaim találkozásánál és én
kinyitottam számára, megengedve, hogy felfedezze a szám körvonalát. Keze
felkúszott, hogy megpihenhessen a tarkómon, míg a másik megragadta a csípőmet,
és közelebb húzott magához. Amit csináltunk, azt helytelen volt, de nem tudtam
racionálisan gondolkodni, amikor a szívem azt hitte, hogy helyes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Körülöttem minden más
eltűnt, ahogy a vérem zümmögni kezdett az ereimben, amitől úgy éreztem, mintha
lázas lennék. Brody a számba nyögött, és abban a pillanatban olyan érzés volt,
mintha életet lehelt volna belém. Beszívtam a levegőt, mohón nyeltem az
illatát, magamban többért könyörögtem. De tudtam, hogy a <i>több</i> Brody-val soha nem lett volna elég. Ezt nagyon korán
megtanultam. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy egyetlen csókjától a bugyim
benedvesedett és sikamlós lettem a vágytól. A melleim súlyosak és érzékenyek
lettek, sóvárogtak az érintéséért. Már olyan sok idő telt el és a testem is
tudta ezt. Azt tapasztaltam, hogy teljesen elvesztettem az irányítás Brody
körül, amitől sokkal nehezebb volt a megállás. Ez volt akkor is, amikor az
ajkai forró, nedves nyomott hagytak lefelé a nyakamon, amitől lecsapott rám a
valóság. Mit csinálok? Elhúzódtam, megduzzadt ajkaimon keresztül ziháltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem kellett volna ezt tenned, - mondtam, a hangom
remegett, és szinte suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem én voltam az egyetlen, aki élvezte, - válaszolta
önelégült mosollyal. Felemeltem a kezemet, hogy megüssem, de megragadta a
csuklómat, mielőtt megtehettem volna. – Nana, semmi szükség erőszakra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Milyen ironikus, - csattanok fel, hirtelen nagyon dühös
lettem. – Számodra az rendben van, ha csak úgy, semmilyen istenverte ok nélkül
megüss valakit, de amikor én akarom, akkor erőszakos vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody közelebb hajolt, az orraink egymáshoz értek. –
Megérdemelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ahogy te is! Mi ütött beléd, hogy úgy viselkedsz, mint egy
seggfej, Brody?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mintha hittél volna nekem. – A hangja ellágyult, és így
tett a tekintete is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Próbáld meg, - válaszoltam. – Mert abból, amit láttam,
azért ütötted meg őt, mert így érezted magad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Volt benne annyi tisztesség, hogy félénken nézzen, amikor
válaszolt, - Én azt gondoltam, hogy ő… bántott téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kitéptem a kezemet a szorításából és egy igazán-szükséges
lépést tettem hátra. A fejem csak úgy kavargott a fűtött csókunktól, és a düh, ami
éreztem, hogy elkezdett felülkerekedni, utat tört magának a felszínre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Bántott? Te most kibaszottul viccelsz velem? <i>Csiklandozott</i> engem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Valami megváltozott Brody arckifejezésében és
megfejthetetlenné vált. Ez nyugtalanító volt. Mindig képes voltam olvasni
benne, nem számított, hogy milyen kifejezés ült az arcára. De az arc most
üresen nézett vissza rám, és ezt utáltam. Jobban, mint amit be mertem vallani,
még magamnak is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Bocsáss meg, hogy meg akartalak <i>védeni</i> téged, - sziszegte Brody. A csók okozta pára teljesen
elpárolgott és csak fehéren-izzó düh maradt a helyében. Mi a fenét gondolt,
hogy ki ő?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Elvesztetted a jogodat, hogy megvédj engem, - mondtam
nyersen, mereven nézve rá. – Elsétáltál, és Jeff volt az, aki ott volt, amikor
te nem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody arca eltorzult és egy töredék másodpercig, úgy
éreztem, hogy vissza szeretném szívni a szavakat. Ha csak a szavak
visszaszívása elég lett volna ahhoz, hogy kitöröljük a múltunkat. Brody-val és
velem soha semmi nem volt könnyű.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - <i>Soha</i> nem hagytam
abba, hogy megvédjelek téged, - morogta Brody. – Maga Isten se tudott volna
megállítani benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Lehet, hogy Isten nem, de az pokolian biztos, hogy én
megteszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ezzel elnyomakodtam Brody mellett és visszasétáltam a házba
anélkül, hogy egyetlen pillanatra is visszanéztem volna. Mérges voltam, és össze
kellett szorítanom a szememet, hogy megállítsam a könnyek hirtelen támadását,
amik azzal fenyegettek, hogy kibuggyannak. Mindenkit a konyhában találtam, és
amikor besétáltam a tekintetük rajtam landolt. Ettől kényelmetlenül kezdtem
érezni magamat, mintha mikroszkóp alatt lettem volna, és azonnal aggódni
kezdtem, hogy tudnak arról, amit Brody és én odakint műveltünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Grayson megtisztította Jeff arcát, de még mindig egy
törlőrongyot tartott az orra elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jól vagy? – kérdeztem Jeff-et, egyszerre aggódtam és
éreztem zavarban magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, - válaszolta. – Elment?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Lepillantottam, és bólintottam, képtelen voltam a szemébe
nézni. Féltem, hogy a csókom Brody-val az arcomra volt írva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mondott valamit neked? – kérdezte Huntley. A konyhapultnak
volt dőlve, a karjait pedig keresztbefonta a mellkasán. Brody nagyszülei oldalt
álltak, de ők is nagy érdeklődéssel néztek engem. Ha bárki a szobában tudta,
hogy valami történt Brody-val, azok ők voltak. Eltekintve Grayson-tól és
Huntley-tól, Luanne és Clay Scott voltak a családom, és még azután is, hogy
Brody elment, közeli kapcsolatban maradtam velük. Elég közel ahhoz, hogy
megtudják mi történt, amikor Brody elment. Elég közel, hogy megbízzam bennük,
távolt tartják ezt tőle. Jeff és én megálltunk a rancsnál, így meg tudta
mutatni, milyen terveik voltak a földdel kapcsolatban, mivel Grayson-é és
Jeff-é volt a birtok egy-egy harmada. Brody nagyszülei továbbra is a birtokon
élhetnének, és a rancs akkor Brody, Grayson és Jeff családja közt maradna. Ők
egyébként is egy család voltak, így ez teljesen érthető volt. Persze, nem
vártuk, hogy Brody és az új barátnője felbukkan majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ő… - haboztam, kényelmetlenül fészkelődtem ott, ahol
álltam, - azt mondta, azt hitte, hogy Jeff bánt engem. Ezért ütötte meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mit mondtál neki? – kérdezte Jeff. Hangjába egy csöppnyi
nyugtalanság vegyült, és tudtam, hogy ez vagy miattam, vagy Brody miatt volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mit gondolsz? – kérdeztem, nem tettem semmit, hogy
elrejtsem a saját haragomat. – Elmondtam neki az igazat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Még mindig itt van? – kérdezte Grayson. Felállt és úgy
tűnt készen állt arra, hogy bevigye a saját ütését, ha Brody még mindig a
birtokon volt. Ez ritkán fordult elő, ha egyáltalán előfordult már, hogy
lássam, ahogy be akar húzni egyet a legjobb barátjának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, - válaszoltam, teljesen elkeseredetten. – És mi ez az
inkvizíció? Nem az én hibám, hogy megütötte Jeff-et! – Megfordultam és újra
kisétáltam a verandára. Szükségem volt egy kis friss levegőre, és semmi sem
volt jobb, mint belélegezni a vidéki levegőt. A föld, ami előttem terült el,
olyan volt, mintha mérföldhosszú lett volna és a lemenő nap tökéletes tájképül
szolgált. Tényleg gyönyörű volt. Mindig is úgy képzeltem, hogy itt élek majd
Brody-val, a gyerekeinkkel, lovakkal és kék éggel körülvéve. Mindig is ez volt
az álmom, az én tündérmesém. De mint oly sok kicsi lány, aki annyi sok dologról
álmodik, kemény úton megtanultam, hogy a tündérmesék nem többek, mint gyerekes
elképzelések.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szúnyoghálós ajtó becsukódott mögöttem és hátranéztem a
vállam fölött, ahol megpillantottam Brody nagymamáját, Luanne-t, ahogy engem
nézett. Odaállt mellém és az előttünk elterülő nyílt tájat kezdte bámulni.
Borzasztóan tiszteltem ezt e nőt. Alacsony volt és karcsú, de mint a legtöbb nőben
az ő generációjából, olyan erő lakozott benne, amivel számolni kellett. Amikor
Brody szülei magára hagyták őt, a nagyszülei magukra vállalták a feladatot,
hogy felneveljenek egy nagyon dühös, hatéves kisfiút, akinek már elcsigázott volt
az elképzelése arról, hogy milyen is volt az élet. Sérült volt és mégis
valahogy, a törmelékek között, amit a szülei hátrahagytak, Luanne és Clay képes
volt megadni számára egy stabil, szerető otthont. Miattuk történt, hogy olyan
férfi lett, akibe beleszerettem az egyetem alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Akarsz róla beszélni, édesem? – kérdezte tőlem csendesen.
Valami a hangjában mindentudóan csengett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én csak… - megálltam. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki,
mit érzek, amikor még én magam sem tudtam. Amikor folytattam, a hangom halk volt
és ismét utáltam, hogy ez Brody miatt volt, és azt, ahogy éreztem magam. – Nem
akartam, hogy bármi ilyesmi történjen, - az ajtó felé mutattam, - Nem tudtam,
hogy Brody itt lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Senki sem hibáztat téged, szívem, de én nem erre voltam
kíváncsi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomat ráncoltam. – Akkor mire?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Arra, hogy miért voltál olyan feldúlt, amikor visszajöttél.
– A szája egy kis mosolyra húzódott, és tudtam, hogy rajtakaptak. Látta, ahogy
Brody-val csókolóztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én… - becsuktam a számat. Nem tudtam megmagyarázni, hogy
mi vitt rá erre és kizárt dolog volt, hogy valaha is hazudjak Luanne-nek. Egy
kicsit elnevette magát, mielőtt megfordul, hogy a szemembe nézhessen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Minden rendben van, szívem, nem foglak elárulni. Csak azt
szeretném, ha okos lennél, és gondolj azokra az emberekre, akiket bánthatsz,
amíg megpróbálsz értelmet keresni a dolgok között, amik közted és az unokám
között vannak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nincs semmi köztem és Brody között, - válaszoltam
csendesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Luanne megnyugtató gesztussal megérintette a kezemet és volt
egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, amit mondani fog. De hallgattam, mert
megbíztam benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Idős vagyok, de nem vak, - kuncogott. – Te és Brody újra meg
fogjátok találni az utat egymáshoz. Lehet, hogy egy kicsit elveszett vagy most,
de végtére is, ő a végzeted, ahogy te is az övé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mitől ilyen biztos benne? – kérdeztem kíváncsian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy pillanatra félrenézett, elveszett a gondolataiban. –
Majdnem negyven évvel ezelőtt, én voltam te, és Clay volt Brody. Elvesztettük
az utunkat, de a szívem legmélyén is tudtam, hogy ő a múltam, jelenem, és
jövőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem álltunk készen, - válaszolta elgondolkodva. – Azokká az
emberekké kellett válnunk, akikké szükséges volt ahhoz, hogy igazán boldoggá
tegyük egymást. Találkoztunk másokkal, és miután három évig szórakoztunk
ezekkel a kapcsolatokkal, rádöbbentünk, hogy minden velünk kezdődött és ért
véget, velem és Clay-el. Számomra senki már nem létezett a világon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - És azt hiszi, hogy ez számomra és Brody számára is járható
út, mindazok után, ami történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Édesem, semmi sem tarthat titeket távol egymástól, ha annak
úgy kell lennie. Clay az őrületbe kerget, és veszekedni is szoktunk egymással,
de visszautasítom azt, hogy nélküle éljek. Képes vagy Brody nélkül élni, de
amikor úgy döntesz, hogy nem <i>akarsz</i>
nélküle élni, akkor fog minden a helyére kerülni. Eközben légy óvatos, ne
bántsd meg Jeff-et.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megráztam a fejemet és válaszoltam, - Soha nem tudnám
bántani. Csak barátok vagyunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - <i>Ő</i> tudja ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem vagyok benne biztos, hogy mire gondol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Kicsi lány, az a fiú ott bent, - a konyha irányába
mutatott, - nagyon szerelmes beléd, és neki fogalma sincs róla, hogy a szíved
még mindig elérthetetlen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Épp készültem ellentmondani, amikor kinyílt a szúnyoghálós
ajtó. Huntley lépett ki rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Sajnálom, félbe szakítottam valamit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Luanne elmosolyodott. – Egyáltalán nem, Huntley kedvesem.
Csak beszélgettünk. – Rám kacsintott, és megszorította a kezemet. - Adj ennek
időt, édesem, Róma sem egy nap alatt épült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Eltűnt a házban, így egyedül maradtam Huntley-val.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Minden rendben van? – kérdezte. Kezdtem belefáradni, hogy
ezt hallottam mindenkitől, de tudtam, hogy csak jót akartak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, - válaszoltam őszintén, - de az leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bólintott és hálás voltam, amikor nem erőltette tovább a
témát. Tudta, hogy beszélni fogok majd, amikor készen állok rá. Csak szükségem
volt egy kis időre, hogy elrendezzek a fejemben mindent, különösen Luanne
legutolsó észrevételét arról, hogy Jeff szerelmes belém. Még mindig nem
döntöttem el, hogyan érzek ezzel kapcsolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Még mindig rendben van az, hogy ma este vigyázz Hunter-re?
– kérdezte Huntley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elmosolyodtam. – Persze. Már alig várom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nagyszerű, - válaszolta Huntley. – Készen állunk az
indulásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Rendben. Ott leszek mögöttetek.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff úgy döntött, hogy Grayson-nal és Huntley-val tart, és
amíg fájt, hogy mérges volt rám, a hazautat arra használtam, hogy gondolkodjak.
Itt volt az ideje, hogy elkezdjem rendbe szedni a fejembe lévő zűrzavart.</span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-48876185407675494972017-03-15T15:25:00.002+00:002017-03-15T15:25:58.098+00:00Második fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSxowNHuFMn6t4uAGQYTh2Ozx0VJ98bYOBEEhKb-hm2sCa_uhdr-HX4hQli66-8Wq9OWrHIqm1rJsBHJUlVU6tplCFYCz3shU5jnmdWREOYnYBXKg-JffAaXv66QuRCDP3AyMwOddiXaQ/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSxowNHuFMn6t4uAGQYTh2Ozx0VJ98bYOBEEhKb-hm2sCa_uhdr-HX4hQli66-8Wq9OWrHIqm1rJsBHJUlVU6tplCFYCz3shU5jnmdWREOYnYBXKg-JffAaXv66QuRCDP3AyMwOddiXaQ/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Második</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Royal<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Amikor
a telefonom, amit éjszaka közvetlenül a fejem mellett hagytam, másnap délután
megszólalt Britney Spears ’Toxic’-ját üvöltve, nagy sietségemben majdnem
lefordultam az ágyról a padlóra, hogy kikapcsoljam. Szörnyen éreztem magam.
Részben, mert alig aludtam, így egy nyugtalan szunyókálásba szenderültem a
délután közepén, ami életben tartott engem, de leginkább azért, mert a szám,
ami megjelent a telefonom kijelzőjén az volt, amit egyik gyötrelmes hétről a
másikra vártam, hogy feltűnjön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ujjamat elhúztam a kijelzőn, ezzel
elhallgattatva ezt a rágógumi-dalt és megpróbáltam éberebbnek hangzani, mint
amennyire valójában voltam, amikor reszkető lélegzettel köszöntem. Nem érdekelt, hogy mások mit gondoltak a
szörnyű zene ízlésemről. Egész álló nap nyomortanyákat látogattam. Minden
áldott nap drogosokkal, feleségverőkkel és olyan szülőkkel akaszkodtam össze,
akik elhanyagolták a gyerekeiket. Elutasítottam, hogy olyan zenéket hallgassak,
amik nem voltak vidámak, és tele fertőző pop dallammal. A munkám nem mindig
volt szórakoztató, szóval nagyon keményen próbáltam megbizonyosodni afelől,
hogy a többi dolog az életemben az legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudod, ugye, hogy én ma pattanok meg
innen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kisöpörtem egy kusza, sötétvörös
hajtincset az arcomból és kimásztam az ágyam szélére. Az alsó ajkamat
rágcsáltam és megpróbáltam szabályozni a légzésemet. Persze, hogy tudtam, hogy
ma engedik ki őt a kórházból. Amit nem tudtam, hogy akarni fog-e engem
egyáltalán bárhol is maga körül, amikor végre zöld utat kap, hogy hazamehessen.
Összeszorítottam a szemem, és annyira hálás voltam, hogy most nem
szemtől-szemben álltunk egymással. Dominic Voss jobban ismert engem bármelyik
élő léleknél ezen a bolygón, és ha ugyanabban a szobában lettünk volna, képes
lett volna bűntudatot és önutálatot érezni, amiben mostanában én is
fuldoklottam. A pokolba is, ha a jelenlegi nyomorúságos állapotom feltűnt egy
olyan valakinek, aki ugyanolyan elkülönült volt, mint Asa Cross, akkor kizárt
dolog volt, hogy a legjobb barátom és társam figyelmét elkerülte volna. Dom már
csak Dom volt, tudná, hogy az egész abból származott, ami vele történt azon
pokolból szalajtott rajtaütésen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudom. Nem voltam benne biztos, hogy
akarod-e, hogy menjek, vagy sem. Tudom, hogy a húgod és a nővéred idejönnek,
hogy veled maradjanak addig, amíg lábra nem állsz, és én nem akartam útban
lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szánalmasnak és nevetségesnek
hangzottam még a saját fülemnek is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dom és én ötéves korunk óta
elválaszthatatlanok voltunk. Soha nem volt olyan alkalom, amikor ne akarta
volna, hogy ott legyek mellette. Soha nem volt egyetlen pillanat sem a
barátságunk alatt, amikor valaha is az útjában lettem volna, és az egész
családja úgy gondolt rám, mintha a sajátjuk lennék. Azt hiszem, ettől az egész,
ami történt, csak még súlyosabban nyomta a vállamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hallottam, hogy Dom felsóhajt, majd
káromkodott egyet. Mély hangja feszülten csengett, ahogy gyengéden szidni
kezdett engem. – Hozd ide az a cuki kis seggedet, Royal. Hagytam, hogy két
átkozott hétig duzzogjál. Tedd túl magad rajta. Történnek szar dolgok, és
történni is fognak, mert erről szól a zsarulét. Egy kibaszott gipszben vagyok a
bokámtól az ágyékomig. Van egy törött vállam és nem tudok anélkül levegőt
venni, hogy ne olyan érzés legyen, mintha savat innék. Úgy nézek ki, és úgy is
érzem magam, mint egy kivert kutya, és a legjobb barátom nem volt itt velem.
Most már abba tudnád ezt hagyni? – Nem tudtam megállítani a könnyeket, amik
elkezdek folyni a szememből. Az öklömet használtam, hogy letöröljem őket, ahogy
felálltam az ágyról. Szavai élesen hasítottak belém, amiket biztos voltam, hogy
szándékosan ejtett ki. – Szükségem van itt rád, te lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nekünk mindig szükségünk volt egymásra,
egyaránt a mindennapokban és a munkában is. Ezért éreztem magam olyan rosszul.
Ezért nem voltam képes összekapni magam amiatt, hogy mennyi csalódottságot
okoztam neki. Fedeznem kellett volna a hátát, épp úgy, ahogy ő is mindig
fedezte az enyémet, de ehelyett majdnem megölettem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Úton vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Miután leugatott engem, hogy éppen
ideje volt már, letettem a telefont, és elindultam, hogy megpróbáljam
szalonképesre varázsolni magam. Egy keményen átmulatott éjszaka után soha nem
néztem ki valami fényesen, de egy álmatlan éjszaka után és még egy elutasítás
egy botrányosan szexi, déli csapos miatt, valószínűleg ugyanolyan szarul néztem
ki, mint Dom. Sötét karikák voltak a szemem alatt, sápadtabb voltam, mint
általában, jól látható vörös erek hálózták be mindkét szememet, és nagyon
csúnya zúzódások voltak mindkét csuklóm körül, amitől szégyen és megbánás
harcolt az első helyen lévő bűntudattal ebben az érzelmi áradatban, amiben
fuldoklottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jobban is tudhattam volna, tényleg. Nem
olyan típus voltam, aki elmegy szórakozni és elveszti a kontrollt. Ritkán
ittam, és amikor megtettem, mindig felelősen cselekedtem, mert volt egy nagy
összkép, amire ilyenkor gondoltam. Csak az utóbbi időben az a nagy kép
csőlátásra szűkült, és csak Dom-ot láttam, amint egyik golyót a másik után
kapja és az épület menekülési oldalánál összeesik. Amikor épp nem ezt, akkor
annak a tisztnek a feleségét látom, aki nem élte túl a tűzharcot, aki
összeomlott a sürgősségi osztály folyosóján, és akinek egy másik tiszt mondta
el, hogy a férje nincs többé. Ha ez nem lett volna elég, hogy eméssze a
lelkemet, akkor minden nap minden percében az kavargott a fejemben, hogy a
hadnagy azt mondja nekem, adjam le a fegyveremet és a jelvényemet és menjek
hivatali szabadságra, amíg a vizsgálat folyik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Annak érdekében, hogy kirázzam ezeket a
szörnyű gondolatokat, elhatároztam, hogy olyan dolgokat teszek, amiket sohasem
tettem, dolgokat, amik szabaddá tettek, szóval ezért lógtam én a Bárban. Ezért
ittam úgy, mint egy gödény, és tényleg ezért volt az, hogy olyan szégyentelenül
dobtam magam oda Asa Cross-nak. Soha nem üldöztem egyetlen srácot sem. Soha nem
érdekelt egy olyan fajta srác, akinek báj és baj szivárgott az útjában, ahogy
Asa-nak. És egészen biztos soha nem kevertem az üzletet a szórakozással. Tudtam,
hogy Asa-nak rossz volt a híre, lábujjhegyen lépkedett a törvény jó oldalán, és
határozott szabály volt, hogy soha nem keveredek semmibe olyasvalakivel, aki
már közelebbről is megismerte egy rendőrautó hátsó ülését. Nos, Asa nem csak,
hogy látogatást tett az én rendőrautóm hátsó ülésén, de már ki és bejárása volt
a börtönbe, mielőtt elég idős lett volna, hogy vezessen. A srác a saját
szabálya szerint élt, és nem volt valami szép előélete. A zsaruk nem
érdeklődhetnek romantikusan egy bűnöző iránt, még ha megjavult bűnöző is volt. De
én mégis megtettem. Ami azt illeti, nem csak, hogy érdeklődtem iránta, de
minden alkalommal, amikor rámozdultam és ő lekoptatott, azon kezdtem
gondolkodni, hogy látta-e a kudarcot, ami kísértett engem. Azon tűnődtem, hogy
ez volt-e az oka, amiért nemet mondott nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Úgy értem, tudtam, hogyan néztem ki. Tudtam,
hogy amikor egymásra néztünk, érdeklődés és vonzódás csillogott a sötét,
bronzszínű szemeiben, és tudtam, hogy ő olyan fajta srác volt, akinek tetszett
a biztos dolog. Én egy biztos dolog voltam. Szükségem volt valamire, amitől jól
éreztem magam. Kétségbeesetten kerestem valamit, ami segíthetett volna
felejteni, még ha csak egy pillanatra is, és nem féltem beismerni, hogy akartam
őt. Annyira megkönnyítettem számára, hogy igent mondjon, és mégis minduntalan
lekoptatott. Nem értettem ezt, és ettől csak még inkább elveszettnek és
hányattatottnak éreztem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ha tényleg azt akarta, hogy találjak
egy másik bárt, akkor ezt fogom tenni. Csak azért süllyedtem erre a helyre,
ahol dolgozott, mert azt szerettem volna, hogy hazavigyen. Azt akartam, hogy vonszoljon
keresztül a báron és csókolja el az összes fájdalmat és csúnyaságot, ami
megtöltött engem. Tudtam, hogy ez nem sülhet el jól, hogy egy olyan srácnak,
mint Asa-nak nem volt szüksége senkire, hogy érvényre jutassa a törvényt és
megpróbáljon békét tartani. Ráadásul ez egy hosszú lövés volt, tekintve, hogy
nem is olyan régen a körülményeket figyelembe véve kénytelen voltam
letartóztatni őt testi sértésért. Asa lehet hogy azt gondolta, csinos voltam,
és lehet, hogy megpróbált volna megmenteni saját magamtól, mivel voltak közös
barátaink, de komolyan kételkedtem abban, hogy valaha is képes legyen ugyanúgy
nézni rám, mint ahogy én rá azok után, hogy bilincset kattintottam a csuklója
köré és bevittem őt a rendőrségre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rendetlen lófarokba fogtam a hajamat,
felhúztam a lábamra egy pár kopott, motoros csizmát és kinyitottam a bejárati
ajtót. Épp készültem becsapni magam mögött, amikor eszembe jutott, hogy magamhoz
vegyem a kulcsaimat. Örökösen kizártam magam – az autómból, a lakásomból, és
még a járőr kocsimból is több alkalomból. Ez egy rossz szokás volt, ami púp
volt a hátamon és nem csak nekem, de úgy tűnt, nem tudtam lerázni magamról, még
azután a félreértés után sem, ami majdnem a szomszédom és az imádnivaló
barátnője szakításához vezetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Visszamentem a házba, kirojtosodott
idegekkel és frusztráltan. Felkaptam a kulcsokat az ajtó mellől, és
kiszáguldottam az ajtón. Ez alkalommal a folyosó már nem volt üres, és a
szomszédom barátnője, aki történetesen az én első és egyetlen női barátom a
földön, épp kilépett a lakásukból a folyosóra. Saint igazán kedves volt.
Halk-szavú és nyugodt, csak volt benne valami, ami azonnal rám kiáltott. Olyan
volt, mint egy kaotikus sebesség és a gyakran veszélyes mindennapjaim részei,
amik elszunnyadtak és lehiggadtak, amikor körülöttem volt. Kényszerítettem őt,
hogy a barátom legyen annak ellenére, hogy küzdött velem, és a barátság az
első. Mostanra, majdnem olyan közel állt hozzám, mint Dom, és éppúgy aggódott a
mostani viselkedésem miatt is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A műtősruháját viselte a nagy
télikabátja alatt, szóval nyilvánvalóan útban volt a kórházba, ahol sürgősségis
nővérként dolgozott. Rézszínű haja, ami több árnyalattal volt narancssárgább,
mint az enyém, rendezetlen kontyba volt fogva a feje tetején és az arca is
tisztára volt sikálva. Saint olyan volt, mint egy játékbaba és működött is ez
az egész friss-arcú-lány-a-szomszédból dolog. Sajnos én nem voltam elég
szerencsés ahhoz, hogy képes legyek ezt a kevesebb-néha-több kinézetet
sikeresen magamra erőltetni, így a sötétség a szemem alatt elmesélte a vad
éjszakám egész történetét anélkül, hogy egy szót is szóltam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Dom-ot ma engedik ki a kórházból, -
mondtam neki nagy rohanásban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Pislogott a lágy, szürke szemével, és a
szája sarka félmosolyra húzódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudom. Voltam bent nála.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtottam. Persze, hogy volt bent
nála, mivel egy fantasztikus barát volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Köszönöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Enyhén bólintott és csendben
elindultunk az átalakított Viktorian bejárati ajtaja felé, amiben laktunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Minden alkalommal rólad
kérdezősködött, amikor megálltam nála.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nyeltem egyet. Nem azért mert
ítélkezett vagy gonosz lett volna, hanem mert mindketten tudtuk, hogy a
kórházban kellett volna lennem, hogy lássam őt. Olyan erősen szorítottam a
kezemben a kulcsaimat, hogy a fém elég keményen vájt a bőrömbe ahhoz, hogy
fájjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én egyszerűen csak nem tudtam. Addig
maradtam, amíg ki nem jöttek és el nem mondták nekünk, hogy a műtét után már
stabil az állapota, de túl sok volt. – Megráztam a fejemet és megborzongtam,
ahogy a hideg Denver-i levegő bekúszott a kapucnis pulcsim gallérja alá, amit
magamra kaptam. Az ok, amiért Dom ilyen hosszú ideig volt a kórházban, az nem
egy törött boka, és egy törött combcsont volt, hanem mert az egyik golyó, ami
eltalálta őt, az tisztán keresztülment az egyik veséjén. Majdnem elvérzett,
mielőtt kórházba került volna. – Az anyukája ott volt, és szavak nélkül figyelt
engem. Láttam, hogy azon járt az esze, hogyan hagyhattam, hogy Dom megsérüljön.
Láttam, ahogy a testvérei azt gondolták, - Miért Dom, és miért nem én? –
Tudtam, hogy össze fogok omlani és nem akartam ezt ott tenni, ahol bárki
megláthatta volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kinyújtotta a kezét, és megszorította a
könyökömet. – Senki sem hibáztat téged semmiért sem, Royal. Dominic családja
nem ezt gondolja és ezt te is tudod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A fenébe. Mikor kezdett ilyen tisztán
látni engem? Ezért volt nehéz számomra barátokat szerezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én hibáztatom magamat, Saint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtott és elengedte a karomat. –
Ezt gondoltam, de végül tovább kell lépned ezen. Hogy megy a vizsgálat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ez volt az a téma, amiről majdnem olyan
kevésbé akartam beszélni, mint arról, hogyan került Dom ebbe a jelenlegi,
törött állapotába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Zajlik. A belső vizsgálatok mindig
bonyolultak, amikor egy tiszt haláláról van szó. – És azért is bonyolult volt,
mert aktívan kerültem minden olyan dolgot, amit meg kellett volna tennem, hogy
kisegítsem magam ebből. Voltak más rendőrök is a helyszínen. Voltak szemtanúk a
környéken. Dom adott nyilatkozatot is és így tett annak a tisztnek a társa is,
aki nem élte túl. Minden történet megegyezett és lefektette a tényeket, amik
szerint semmi rosszat nem tettem, hogy részemről nem volt hiba, és hogy az a
kölyök, akit kénytelen voltam lelőni, folyamatosan tüzelt, amíg mindenki, aki
egyenruhában volt, el nem tűnt az útjából, de én nem éreztem magam tisztának.
Mocskosnak és képzetlennek éreztem magam. Nem azért, meg meghúztam a ravaszt,
hanem mert túl későn tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Biztos vagyok benne, hogy a végén
minden rendbe fog jönni számodra. Az osztály biztosít számodra valakit, akivel
beszélhetsz? Ez egy meglehetősen intenzív helyzet, hogy saját magad birkózz meg
vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Saint nagy volt abban, hogy feldolgozza
az érzéseket. Azt hiszem azért, mert annyira jó volt a válsághelyzetekben,
amiket minden nap kezelt. Átvészelte az összes tragédiát és stresszt, miközben
dolgozott, csoportokra bontotta az egészet, és amikor hazaért, kiengedte az
egészet, szóval soha nem adta meg neki a lehetőséget, hogy megtöltse és elnyelje
őt. Én nem voltam olyan jó abban, hogy elengedjem. Sőt, mivel az utóbbi időben,
magamban tartottam mindent, ami hatással volt rám az utcán abban a halálos
leszámolásban. Úgy gondoltam, ha magamban tartom, senki másnak nem kell majd
megbirkóznia ezzel az egész szarsággal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Holnap el kellene mennem. – Kellene
lennie egy megoldásnak. Ha találnék bármilyen ürügyet, hogy kihagyjam, ahogy
egy lélekdoki azt mondja nekem, hogy csak a túlélők bűntudatától szenvedek,
csatlakoztam volna ahhoz. Elbasztam. Tudtam ezt, és nem volt szükségem senkire,
hogy erre a következtetésre vezessen engem, de ha vissza akartam térni a
munkába, le kellett nyelnem a keserű pirulát és kényszerítenem magam, hogy
lefeküdjek egy merev bőrkanapéra és hagyjam, hogy a fejem összezsugorodjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Saint megállt, amikor elértünk a
4Runner-höz és megdöntötte a fejét, miközben komolyan tanulmányozott engem.
Visszabámultam rá, mert becsültem őt és az őszinte barátság, amit felajánlott
túl sok volt, hogy csak úgy elutasítsam az aggodalmát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Menj. Hallgasd meg, amit a
pszichológusnak mondania kell. Neked ezen, bármi is legyen, nem kell egyedül
keresztülmenned, Royal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kinyújtotta a kezét és féloldalasan
megölelt, amit mereven viszonoztam. Bármi is volt ez, ezen a ponton
nyilvánvalóan nem csak befolyást gyakorolt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Amikor elhúzódtunk, féloldalas vigyort
küldtem felé és azt mondtam, - Múlt éjjel megint megpróbáltam rávenni Asa-t,
hogy jöjjön haza velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Rám emelte az egyik rozsdaszínű
szemöldökét. – Megint?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Összeráncoltam az orromat és
kinyitottam a régi SUV-om ajtaját. – Folyton azt mondja nekem, hogy nem
érdeklem őt. Talán csak nem tetszem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Finoman felhorkantott és felhúzta a
kabátja cipzárját, ahogy a szél feltámadt és a téli levegő valami
elviselhetetlen mértékűvé vált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Persze, hogy kedvel téged. Talán csak
azért mondta neked azt, mert pont most nem tetszel neki annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mogorván néztem rá, de nem vitatkoztam.
Ebben a pillanatban én se igazán kedveltem magamat. Az egyik karomról felhúztam
a pulcsim ujját és megmutattam neki a csuklómat, amitől döbbenetében levegőért
kapott. – Túl sokat ittam, és belekevertem magam valamibe, amibe nem kellett
volna. Asa kihúzott belőle, majd gondoskodott rólam, amíg eléggé ki nem
józanodtam ahhoz, hogy képes legyek hazamenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nash még mindig meséli a dolgokat a
múltjából, Asa tényleg egy igazán rendes srác. – Saint bizonytalannak hangzott
abban, hogy ez mégis igaz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megvontam a vállam és a kocsi felé
fordultam. Hideg volt, és egy örökkévalóságig tartott, amíg a motor eléggé
felmelegedett ahhoz, hogy jó legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - A rendes unalmas, ha ez azt jelenti,
hogy még csak el sem jutok vele az eső bázisig. – Ingerültnek és frusztráltnak
hangzottam, amire a fejét rázta rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt hiszem, szándékosan keresed a
bajt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A figyelmeztetése süket fülekre talált.
Kerestem a bajt, de a baj nem keresett engem, így ez egyébként is vita tárgyát
képezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Keresek valamit, és nem gondolom,
hogy bármi baj lenne ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, nincs is, de amikor visszahúzod
a pajzsodat és ismét magadra öltöd az egyenruhádat, a játék megváltozik, Royal.
Érdemes lenne ezt szem előtt tartani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem akartam ilyen messzire előregondolni.
Egyáltalán nem akarom semmi ilyesmin törni a fejem. Az orrom alatt morogtam,
miközben Saint tett egy lépést hátra, így be tudtam csukni az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hétfőn felhívlak, miután beszéltem a
pszichiáterrel, ha megteszem, és át fogom adni Dom-nak az üdvözletedet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Dominic szeret téged, nem számít, mi
történik, ezt te is tudod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bólintottam, és ma délután már
másodszorra, éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe. – Ettől csak még
rosszabb az egész. Később beszélünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Intett nekem, és a kis Jetta-ja felé
vette az irányt, ami egymilliószor gyorsabban melegszik fel és olvad ki, mint
az én régi tankom. Megengedhettem volna magamnak valami szebb és fényesebbet,
de a 4Runner tinédzser korom óta velem volt, és olyan sok jó emlék kötődött
hozzá, amit nem voltam képes elengedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dom szeretett engem és én is szerettem
őt. Ő jelentett számomra mindent. Ő volt az én lámpásom, a lelkiismeretem
hangja, Dom kétséget kizáróan a hősöm volt, és még sokkal több, aki mindig itt
volt, hogy emlékeztessen engem, célom volt a szép arcon túl is. Ha nem lett
volna Dom, jó esély lett volna rá, hogy korán bevásárolom magam a saját
átverésembe, amikor tisztává vált, hogy a genetikai istenek két kézzel
adományoztak, amikor a fizikai megjelenésemről volt szó. Dom volt az, aki
mindig emlékeztetett engem arra, hogy sokkal többet értem, mint holmi darab
cukorka, vagy agyatlan szöszi. Okos voltam, tehetséges, és számítani akartam.
Ha nem lett volna Dom, hogy higgyen bennem, hogy előrefelé tereljen, soha nem
értem volna el a kitűzött céljaimat, amiket felállítottam magamnak. Ha nem lett
volna Dom, hogy emlékeztessen engem az értékeimre, jó esély lett volna arra,
hogy úgy végezzem, mint az anyám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Magától a gondolattól is megborzongtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szerettem az anyámat, komolyan, de nem
volt türelmem a szánalmas választásaihoz és ahhoz, ahogy keresztülgázol a
férfiakon, mintha ez egy versenysport lett volna. Anya mindig is sokkal inkább
volt legjobb barát, mint szülő. Feltétel nélkül szeretett engem, én voltam
számára a világ, de nem voltam elég, hogy kitöltsem az űrt, amit az apám hagyott,
amikor nem hagyta el a feleségét, hogy családot alapítson velünk. Az anyám soha
nem heverte ki az elutasítást, és ennek eredményeként folyamatosan kergette az
igaz szerelmet és rossz helyeken kereste a megerősítést a férfiaktól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az anyám megdöbbentő ember volt, így természetesen
jó megjelenésre tettem szert. Egy megrögzött házasságtörő volt és oly sok
házasságon és kapcsolaton ment már keresztül, hogy abba is hagytam a
számolását, mielőtt átléptem volna a kamaszéveimet. Amikor fiatalabb voltam,
azt gondoltam, hogy ez kínos, és zavarban éreztem magam tőle. Ahogy idősebb
lettem, rádöbbentem, hogy ő egyszerűen csak nem boldog, soha nem is volt az, és
amennyire szeretett és bolondult értem, soha nem leszek elég, hogy kitöltsem az
űrt a szívében. Megtanultam elfogadni a kapcsolatunkat, nem kérdezősködtem, és
megpróbáltam támogatni őt, ahogy ő is mindig támogatott engem. Még ha a
döntéseinek többségétől, amiket az ellenkező nemmel kapcsolatban meghozott,
fészkelődnöm kellett, szerettem az anyámat, minden könnyelmű, kacér
porcikájával együtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az, hogy kitűntem, Dom és nem anyám érdeme
volt. A nagyságra törekedtem és elértem minden célt, amit kitűztem magam elé.
És most miattam ágyhoz volt kötve, törötten és tele lyukakkal. Ez teljeséggel
tisztességtelen volt számára, és fogalmam sem volt, hogyan fogom valaha is
kárpótolni őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A kórház parkolója olyan érzést
keltett, mintha egymillió mértföld hosszú lett volna, ahogy ebben a hidegben
átcammogtam rajta. Mire elértem a fotocellás ajtót, az ujjaim elzsibbadtak és a
fedetlen füleim égni kezdtek a széltől. Idiótának éreztem magam, mert még csak
azt sem tudtam, hogy melyik emeleten volt Dom, vagy melyik szobában feküdt.
Néhány legjobb barát tudta, mint kiderült. A szégyen nehezen és keményen
telepedett a vállamra, és komolyan harcoltam a késztetés ellen, hogy
megforduljak, hazamenjek, és a fejemet a takaró alá temessem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A recepciós pultnál lévő személy
megkereste számomra Dom információit, majd lifttel felmentem a megfelelő
emeltre. Nem kellett azon aggódnom, hogy megtalálom-e a szobáját, mert mind a
két testvére a folyosón téblábolt, mintha kifejezetten rám vártak volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az összes Voss-nak gyönyörű sötét haja
és különböző árnyalatú zöld szemük volt. Ariella volt a legfiatalabb a három
testvér közül és olyan volt, mint egy petárda. Greer, aki a legidősebb és a
legtartózkodóbb volt ebben a csoportban, felkapott, amint elértem hozzájuk,
hogy megöleljen, ami megdöbbentett és meg
is némított engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Annyira aggódtunk miattad. Még csak
nem is hívtál, és ide se dugtad az orrodat. Senki sem tudta, hogy mi történt
veled, vagy hogyan kezeled a vizsgálatot. Azt hittem, Ari-nak rá kell majd
ülnie Dom-ra, hogy a kórházi ágyban tartsa azután, hogy az első hét elteltével
nem bukkantál fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felnyögtem és visszaöleltem. Nem tudtam
elhinni, hogy mennyire önzően és meggondolatlanul viselkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én csak… - elfúlt a hangom, ahogy Ari
a szemét forgatta rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Egy seggfej voltál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Greer a húgára csattant, de
megszorítottam a kezét és bólintottam Ari felé. – Az voltam. Soha nem hagytam
cserben Dom-ot ezelőtt, és nehezen birkóztam meg ezzel. – Burkolt kijelentés
volt, ami mellett elsiklottam, de nekik nem kellett tudniuk, hogy ez egy
hatalmas hazugság volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ari kemény pillantást küldött felém, de
fejével a folyosó néhány lépésnyire lévő nyitott ajtóra mutatott. – Egy örökkévalóság
óta arra vár, hogy láthasson. El kell szaladnunk a lakására, hogy meggyőződjünk
abban, hogy az készen áll a fogadására. A következő három-négy hétre
tolószékhez van kötve. Greer és én az elkövetkező hetekben felváltva leszünk
vele, amíg rendbe nem jön, hogy saját maga lehessen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Döbbenten pislogtam. Dom egy nagydarab ember
volt. Magas és erőteljes, hihetetlen formában, és mindig is a legtehetségesebb
férfi volt, akit valaha ismertem. Attól az elképzeléstől, hogy tolószékbe
kényszerült és napról-napra segítségre volt szüksége, a betonoszlop, ami a
gyomromba költözött, most ötször nehezebb lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én is tudok segíteni. Csak tudassátok
velem, mire van szükségetek. – Fojtottnak és feszültnek hangzottam még a saját
fülemnek is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hamarosan visszamész dolgozni. Ari és
én megértjük ezt. Emellett, itt az ideje, hogy visszafizessük az összes
alkalmat, amikor gondoskodott rólunk, miközben felnőttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dom apja a munkának szentelte az
életét, mialatt ők felnőttek. Járőr volt, amíg egy összetűzés egy fegyveres
rablóval kudarcba nem fulladt és Voss-ék hirtelen ott találták magukat
eltemetve egy pátriárka családban, mielőtt még eljött volna Dom apjának az
ideje. Dom azonnal átvette a felnőtt férfi szerepét, mint ahogy azt egy jó
fiúnak illik. A tény, hogy a bűnüldözést választotta, épp úgy, ahogy az apja,
az anyukája számára mindig is fájó pont volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megköszörültem a torkomat és harcoltam
a késztetés ellen, hogy idegesen babrálni kezdjek a hajammal. – Dom rólam is
mindig gondoskodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Greer felsóhajtott, megragadta a
vállamat, és megfordított, így szembekerültem az ajtóval.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, azt tette, és mindannyian
tudjuk, hogy azt szeretné, hogy visszamenj dolgozni. Ő nem lesz képes erre,
Isten tudja mennyi ideig, így egy darabig, rajtad keresztül fogja ezt átélni,
Royal. Amit számodra mindig is akart, hogy felnőj a lehetőségeidhez. Ne hagyd,
hogy ez az egész földhöz vágjon azok után, hogy mennyire keményen dolgoztál,
hogy felépítsd magad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bárcsak ilyen egyszerű lett volna.
Mélyen beszívtam a levegőt és megtettem a lépést, amit két hete kerültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ágyban feküdt, megtámasztva, sötét
haja kócosan minden felé állt. Zöld szeme az ajtóra tapadt, nyilvánvalóan rám
várt. Hatalmas teste gipszbe és kötszerekbe volt burkolva. Jóképű arca sötétbe
borult bosszúságában és a szakálla is eléggé hatásos volt. Egyszerre nézett ki
szörnyen és csodálatosnak. Annyira szerencsés voltam, hogy még mindig életben
volt, és nem kellett elmondanom a családjának, hogy elvesztettek egy másik
személyt, aki szerette a munkáját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem tehettem róla, a vízerőmű elindult.
Tényleg nem voltam egy nagy síró, de valami benne rossz volt, kikapcsolt, vagy
egyszerűen csak nem működött rendesen. A könnyek utat törtek maguknak és Dom
lassan kinyújtotta az ép karját, de ez a kis mozdulat is nyilvánvalóan fájt
neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ágy széléhez araszoltam és hagytam,
hogy gyengéden az oldalához húzzon. Éreztem, hogy ajkával megérinti a fejem
búbját és a hatalmas mellkasa dübörgött, ahogy megszólalt, - Átkozottul ideje
volt már.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Minden, amit képes voltam
visszasuttogni, hogy – Tudom.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egész végig itt kellett volna lennem,
vagy még pontosabban, nekem kellett volna egész végig ezen a kórházi ágyon
feküdnöm. Hogyan lett volna képes Dom valaha is megbocsájtani nekem, ha tudtam,
hogy soha nem fog eljönni az az idő, amikor én meg tudok bocsájtani magamnak?<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-36104226583899418782017-03-09T18:11:00.001+00:002017-03-09T18:11:23.659+00:00Nyolcadik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Nyolcadik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "Monotype Corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Brody<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért kellett ezt csinálnod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfordultam, hogy Sienna-ra nézhessek. Karjait
keresztbefonta a mellkasa előtt és mogorván nézett rám. Még mindig nem tértem
magamhoz, hogy újra láttam Demetria-t, és majdnem elfelejtkeztem arról, hogy
Sienna is itt volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Micsodát? – Kérdeztem zavartan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Az exed után futni, mint valami nyáladzó pincsi, -
csattant fel. Harag kavargott a mellkasomban, és először a fejemet kellett
összekapnom, hogy ne próbáljam meg repülőre ültetni Sienna-t, hogy visszamenjen
Chicago-ba. Az, hogy itt van csak komplikálta a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem futottam utána, - válaszoltam nyersen. – Beszélnem
kellett vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sienna pufogva fújta ki a levegőt, és most először sokkal
inkább egy hisztis gyereknek látszott, mint egy kifinomult üzletasszonynak,
akit megismertem. Azt kérdeztem magamtól, hogy mit láttam benne az elején, és a
válasz ugyanaz volt, mint mindig: kitöltötte az űrt, és csillapította az
állandó fájdalmat, még ha csak ideiglenesen is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nekem ez nem tetszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elnyomtam magamban a kényszert, hogy hátravetett fejjel
felnevessek. – Nem érdekel. Megmondtam neked, hogy valamikor beszélnem kell
vele, amíg itt vagyok a városban. Most pedig fejezd be az ajakbiggyesztést és
lépj túl rajta, Sienna. Nincs beleszólásod abba, hogy beszélek-e vele, vagy sem.
A legjobb lenne, ha emlékeztetnéd magad erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elsétáltam mellette, figyelmen kívül hagytam a pillantást,
amit az irányomba lövellt és besétáltam a kávézóba. Huntley nagynénje, Emma a
pult mögött állt és tudtam, hogy látta a találkozást. A szemében lévő tekintet
elárulta, hogy egyáltalán nem elégedett velem. Akkor még nem tudta, hogy senki
más nem volt kevésbé elégedetlen velem, mint saját magam. Chicago-ban kellett
volna maradnom, még ha ez azt is jelentette volna, hogy kihagyom Grayson
esküvőjét, de annak az esélye, hogy ilyen hosszú idő után láthatom Demetria-t,
túl csábító volt, hogy lemondjak róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Leállítottam a furgonomat a régi farmerház előtt, ami az
otthonom volt, mialatt felnőttem, és kiszálltam. Sienna egész nap csenddel
büntetett engem, és most először a csend nem zavart. Egész délután a furgonban
maradhat, engem nem érdekelt. Egyébként sem igazán vártam, hogy bemutassam őt a
nagymamámnak. Tudtam, hogy nem jönnének ki egymással. Lehet, hogy több köze
volt ahhoz, hogy a nagyi imádta Demetria-t, és úgy gondolta, hogy senki más nem
lehetne jobb számomra. Nem vitatom, de nem pontosan tudattam ezt Sienna-val.
Megkerültem a házat a verandához, és ekkor pillantottam meg Demetria piros
Lexus-át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ah, a fenébe, - motyogtam. – Ennek nem lesz jó vége. –
Hallottam a lépéseket magam mögött és a páratlan cipősarkak kopogása elárulta,
hogy nem volt szükségem arra, hogy hátranézzek, anélkül is tudtam, hogy Sienna
volt az. Követett engem a veranda lépcsőihez anélkül, hogy egy szót is szólt
volna és megállt mellettem, mialatt én bekopogtam az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nyitva van. – A nagymamám hangja még mindig ugyanolyan
volt, és ezt hallva mosoly kúszott az arcomra. Kinyitottam a szúnyoghálós ajtót
és besétáltam, nem igazán érdekelt, hogy Sienna követ-e engem. Amikor beértem a
nappaliba, egy heves vita közepén találtam a nagyszüleimet. Mindketten
abbahagyták a beszédet, amint megláttak engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brody! – a nagymamám, Luanne levegőért kapott és
odasietett hozzám. Vékony karjait a derekam köré fonta és szorosan megölelt.
Ellazultam és éreztem a biztonság ismerős érzését, a vigasztaló ölelését, amit
gyerekként mindig kaptam. Megpusziltam ősz haját, ami egy csinos kis kontyba
volt összefogva és viszonoztam az ölelést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak, - suttogta. A
hangja megbicsaklott, amitől a mellkasom megfájdult. Annyira hiányzott nekem és
olyan sok bűntudatot cipeltem magammal, amiért itt hagytam őket. Luanne Scott
egy hihetetlen nő volt, és nem is kívánhattam volna nála jobb anya figurát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hiányoztál, nagyi, - válaszoltam. A nagyapám, Clay
megköszörülte a torkát, felpillantottam és azon kaptam, hogy minket nézett. A
tekintete csillogott és sokkal vékonyabbnak és fáradtabbnak tűnt, mint ahogy
emlékeztem. A nagymamám elengedett és megtörölte a szemét. – Micsoda egy buta
nő vagyok, - szipogott. – Nem kellene ilyen érzelmesnek lennem. – Megdörzsöltem
a hátát, miközben a nagyapám közelebb lépett. Erős karjába húzott, és beletelt
egy pillanatba, hogy viszonozzam. Egy kicsit megdöbbentem. Clay Scott nem volt
egy érzelgős férfi, kivéve, ha a nagymamámról volt szó. De valami miatt, ahogy
az erős karjai elnyeltek engem, megint annak a hatéves kisfiúnak éreztem magam,
annak, akinek el kellett fogadnia, hogy a szülei nem akarták őt. – Jó, hogy újra
itthon vagy, fiam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elhúzódtam, és kartávolságra eltartottam magamtól. – Én is,
nagyapa. Jól nézel ki egy idős férfihez képest, - tréfáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elnevette magát, az én mosolyom meg kiszélesedett. – Kit hoztál
magaddal? – kérdezte, elnézve mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy Sienna
kissé esetlenül nézett minket. Egyáltalán nem illett ide, és ez egyszerűen
megkérdőjelezte a döntésemet, hogy jó ötlet volt-e belekeveredni vele ebbe. A
tekintete elmondta, hogy mérges volt, de hamis mosolyt erőltetett magára és
kinyújtotta a kezét. – Sienna vagyok, - mondta, megrázva a nagymamám kezét. A
nagymamám arckifejezése vicces volt és meg tudtam állapítani, hogy nem volt
lenyűgözve Sienna miatt. Ellentétben a legtöbb emberrel, a nagyszüleimet nem
lehetett könnyen lenyűgözni és az egyetlen ember, akinek sikerült megnyernie
őket, az Demetria volt. – Brody barátnője vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfagytam, a gondolataim Demetria-val kapcsolatban elhaltak
arra a kifejezésre, amit Sienna használt magára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Örülök, hogy megismerhetlek, kedvesem, - válaszolta
udvariasan a nagymamám. Jobban is tudhattam volna. Amint esélye lesz, nekem fog
esni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Sokat hallottam már önökről, - mondta Sienna, kinyúlva,
hogy kezet foghasson nagyapámmal is. Hangja objektív és tárgyilagos volt,
mintha ez egy üzletkötés lett volna, nem pedig egy nyílt bemutatkozás életem
két legfontosabb személyének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez vicces, - válaszolta nagyapa, egyenesen Sienna szemébe
nézve. – Mert mi semmit sem hallottunk rólad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Sienna levegőért kapott, én meg visszanyeltem a nevetésem. A
nagyi a nagyapám mellkasára csapott, de a visszafojtott nevetése ráncokat
rajzolt a szája köré. Sienna udvariasan kimentette magát, megpördült a sarkain
és kiviharzott a házból, az orra alatt szitkozódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Kösz nagyapa, - nyögtem fel. Megvonta a vállát és úgy
válaszolt, - Nem az én hibám, hogy a fenekébe feldugott karó már nem hagyott
helyet a humorérzéknek. – Felkuncogtam, mert nos, ez vicces <i>volt</i>, és elindultam, hogy megkeressem
Sienna-t. A talpam épp a veranda második lépcsőfokához ért, amikor egy sikoltás
ütötte mega fülemet. Bárhol felismertem volna ezt a hangot. Megkerültem a ház
oldalát, ahol az istállók voltak, és felgyorsítottam a tempómat, amikor
megláttam, hogy Demi a földön fetreng a felette elhelyezkedő Jeff-el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - NE! – sikította. – Kérlek Jeff! NE! HAGYD ABBA!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem láttam az arcát, de attól, hogy itt volt vele, a vérem a
legrosszabb módon forrt fel. Nem akartam, hogy egy másik férfi megérintse őt,
még akkor sem, ha volt hozzá jogom, vagy nem. Megragadtam Jeff vállát, és lábra
rántottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Brody, mi a- Jeff szavait elnyelte az öklöm csattanása,
ahogy kapcsolatba került az állkapcsával, és a teste a padlón kötött ki.
Gyorsan felugrott és a földre vitt engem. A levegő kiszökött a tüdőmből, és
alig maradt elég időm, hogy felkészüljek rá, mielőtt Jeff ökle az arcomon landolt.
Demi és Sienna elkezdtek ránk kiabálni, de mi nem álltunk le. Átfordultam,
meglovagolva Jeff derekát, és újra megütöttem őt. Annak a hangja, hogy eltörtem
az orrát, nem állított meg, mert csak arra tudtam gondolni, hogy a kezei Demi-n
voltak és a haragom újra fellángolt. Két erős kar kulcsolódott a mellkasom köré
és eléggé keményen húzott le engem Jeff-ről. Átnéztem a vállam fölött, és
megláttam, hogy Grayson tartott engem vissza. Annyira arra koncentráltam, hogy
szétverjem Jeff arcát, hogy észre se vettem, amikor Huntley és Grayson
megérkeztek a házhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ó Istenem! – Ordította Demi, odaküzdötte magát, ahol Jeff
feküdt a hátán. Vér folyt az orrából, át a száján. Ha Grayson nem tűnt volna
olyan dühösnek, örültem volna, hogy ok nélkül, csak úgy betörtem a testvére
orrát. – Jól vagy? – kérdezte Demi tőle. Az, ahogy aggodalmasan nézett rá, csak
fokozta a dühömet és késztetést éreztem, hogy újra megüssem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, - válaszolta Jeff, megtörölve orrát a kézfejével. –
Jól vagyok. – Demi felsegítette őt, és én utáltam ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi a fene baj van veled? – kérdezte tőlem Demi. – Miért csináltad
ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi a fene folyik itt? – harsant fel a nagyapám hangja és
mindannyian megfordultunk, hogy lássuk, ahogy felénk tartott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Engedj el, - morogtam Grayson-ra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, ha azt tervezed, hogy megint megütöd a bátyámat, -
válaszolta mérgesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megráztam a fejemet. – Nem fogom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Grayson elengedett, és tett egy lépést Jeff felé. – Gyerünk,
hozzunk rendbe téged, - mondta. Rosszalló kifejezést küldött az irányomba. –
Erről később beszélünk, Brody.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Néztem, ahogy a ház felé sétáltak, majd eltűntek bent. Ott
maradtam egyedül a nagyapámmal és Sienna-val.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - El akarod nekem mondani, hogy mi volt ez? – kérdezte. A
hangjában lévő csalódottság súlyosan lógott a levegőben. Nem tudtam
megmagyarázni a kirohanásomat. Tudom, hogy elbasztam, de nem bántam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, uram, - válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felhorkant és megrázta a fejét. – Nem vagyok bolond, fiam.
Egy férfi lehet vak, és mégis, a régi szokások nem változnak, azok, amiknek se
füle se farka. Javaslom neked és a <i>barátodnak</i>,
hogy most menjetek, - az, hogy kifejezte Sienna iránti nemtetszését, nem maradt
észrevétlen, de ezt is vártam. Neki nem tetszett senki, aki nem volt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te a mai napra már kifogytál az üdvözlésekből. – Pont úgy,
ahogy a nagyapám elutasított engem, és tudtam, hogy megérdemeltem. Mindig azt
tanította nekem, hogy az a férfi, aki az öklét használja arra, hogy megoldja a
problémáit, az nem is férfi. Sienna a kocsi felé indult és abban a pillanatban
becsapta az ajtót, amint beszállt. Nagyszerű. Most már az ő baromságaival is
meg kell birkóznom. Épp a kocsim felé vettem az irányt, amikor megláttam Demi-t
leviharzani a lépcsőn, és egyenesen felém tartott. Vörös haja mindenfelé szállt
és az arcára mogorva kifejezés ült, de csak arra tudtam gondolni, hogy soha az
életemben nem láttam nála szexisebb nőt. Bűntudatot kellett volna éreznem
amiatt, hogy hagyom Sienna-t a kocsiban várakozni, de ő volt az utolsó személy,
akivel igazán törődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Neked aztán komoly gondjaid vannak, - mondta Demi, a
mutatóujjával a mellkasomba bökve. Ámulattal néztem, ahogy tirádába kezdett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi az átkozott problémád? Eltörted Jeff orrát!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megragadtam a karját és addig húztam magam után a ház oldalához,
amíg el nem tűntünk a tekintetek elől. Felpillantott rám, az én tekintetem meg
a szájára siklott, majd a ziháló mellkasára. Tettem egy lépést előre és mielőtt
lebeszélhettem volna magam erről, megtettem az egyetlen dolgot, aminek tudtam,
hogy nem tudok ellenállni. Megcsókoltam őt.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-65523310615660918112017-03-04T13:07:00.000+00:002017-03-04T13:07:11.919+00:00Első fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSLnwTEcvYl8J6gc3P154ydQeZFD7nc4F5SRqrGqjc4k_9jSStwaC9jyKkbSJDojr7vIoQD2rKd73Gjs8NjANa9c4YnYD1QFnqCjV_K4sGUsPE3dj50DBM2lyDOsVKrcQzkaXAD7bojC4/s1600/asapbquote.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSLnwTEcvYl8J6gc3P154ydQeZFD7nc4F5SRqrGqjc4k_9jSStwaC9jyKkbSJDojr7vIoQD2rKd73Gjs8NjANa9c4YnYD1QFnqCjV_K4sGUsPE3dj50DBM2lyDOsVKrcQzkaXAD7bojC4/s320/asapbquote.jpg" width="212" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Els</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;">ő </span><span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">fejezet</span><span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: "Lucida Handwriting"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Asa<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem
is olyan régen, amikor ránéztem egy lányra, szándékosan részegre itattam, mert szándékomban
állt teljesen elpusztítani őt. Hazavittem, majd ágyba cipeltem volna, és
egyáltalán nem éreztem semmilyen bűntudatot amiatt, hogy a szenvedélye nélkül
hozta meg ő is a döntését. Régebben soha nem hagytam volna ki egy ilyen könnyű
lehetőséget, és soha nem éreztem volna rosszul magam amiatt, hogy a tetteimmel
nem egészen fogom kivívni magamnak az erkölcsiség díját. Régebben szerettem, ha
a dolgok a részemről erőfeszítés nélkül a kezembe pottyantak, és tetszett, hogy
amikor elsétáltam, mindig lemostam magamról mindenféle gaztettnek a
felelősségét és másra helyeztem. A számon kérhetőség idegen dolog volt
számomra, és visszatekintve, kerültem is azt, mintha pénzzel tartoztam volna
neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> De azok az idők megváltoztak, és
valahol a kórházi ágyban való haldoklás és az életbe való visszatérés között,
megláttam az utolsó esélyemet a normalitásra, ami a kishúgom szeméből csak úgy
ki-be pislákolt, és a csupasz lelkiismeretemnek egy darabkája felébredt bennem.
Most, amikor ránéztem erre a nagyon csinos részeg lányra, akinek nyilvánvalóan
már kikerültek az irányítása alól a dolgok, és a bajt kereste, azt akartam,
hogy megtudja, mennyire nehéz tudott lenni egy nagy halomnyi megbánás. Még
mindig haza és ágyba akartam őt vinni, csakhogy megértettem, hogy a
szükségszerű következmény most más volt. Most az a kis darabka lelkiismeret
bökdösött engem, hogy tegyek valami olyasmit, amit soha nem tettem, és
viselkedjek úgy, mintha lovagias lennék és megmenteném őt önmagától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Soha senki nem mondta még rám, hogy
önzetlen vagy figyelmes lennék, de ha nem lépek közbe, akkor az a gyönyörű
vöröshajú egy egész nagy világfájdalomban találta volna magát. Első kézből
tudtam, hogy egy kis fájdalom és néhány hiba örökre a válladra tudott
nehezedni. Fárasztó volt cipelni a terhet, és ő jobbat érdemelt ennél, még ha
ebben a pillanatban úgy is tűnt, hogy nem fog rá emlékezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megtöröltem a kezemet egy kendőbe, ami
lazán a nadrágomban lévő övről lógott le hátul és ráemeltem a szemöldökömet a
koktélpincérnőre, Dixie-re, aki hatalmasra tágult szemekkel ugyanazt a
bemutatót nézte a táncparketten, mint én. Szombat este volt, szóval a bár
meglehetősen tele volt, és élőzenekar játszott a kis színpadon, de elég sok
szempár tapadt arra a helyre, ahol a vöröske mozgott a táncparketten. Tudtam,
hogy le kellett volna állítanom, pehelysúlyú volt, de a nagy, csokoládébarna
szeme annyira szomorú és meggyötört volt, hogy nehezemre esett nemet mondanom
neki. Most, hogy valóban éreztem valamiféle empátiát és együttérzést, tudtam,
hogy túlitattam őt, ami előrevetítette a virtuális sztriptízt, ami épp most
zajlott a táncparkett kellős közepén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Gondolod, hogy azok a srácok akkor is
megpróbálnának rástartolni, ha megtudnák, hogy több mint valószínű, hogy fel
van fegyverkezve?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie hangja száraz humorral volt
átitatva, miközben elvette tőlem a whiskey-colat, amit neki kevertem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Amikor egy lány nyilvánvalóan ittas,
jó kis időtöltést keres, és épp úgy néz ki, mint ő, akkor egy golyó nem igazán
elrettentő dolog. Megyek kimentem őt onnan. Miután leraktad azokat, ránéznél
egy kicsit a bárra?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy vigyor kíséretében ő is rám emelte
a szemöldökét. – Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? Ez olyan, mintha a
sakálok bekerítettek volna egy gazellát. Elég csúnyán is végződhet, ha odamész
és tönkreteszed a mókát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A banda, ami ma este élő szórakozást
nyújtott, áttért Tom Pretty „You Got Lucky”-jára, és a lány a vihar közepén
hirtelen megfordult és egyenesen a szemembe nézett. Valahol az összeütközések
és simulások közepén, elvesztette a pólóját, így csak egy testhezálló atléta
volt rajta, ami nem igazán ért sokat, hogy eltakarja, amije volt. A dús,
gesztenyebarna haja kiszabadult a lófarkából és hozzátapadta a verejtékes
mellkasához és nyakához, mialatt a sminkje is elkenődött a sötét szeme alatt. A
mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt a megerőltetéstől, miközben a
hibátlan, felfedett bőre csillogott a vékony réteg izzadságtól. Úgy nézett ki,
mint minden pasi nedves álma vagy egy valós Victoria Secret modell, aki arra
használja ezt a neve-sincs bárt, hogy itt parádézzon a cuccaiban a kifutó helyett.
Lázadást fog szítani, és azt hiszem valahol a kamikáze hatás alatt, ami a
vérében keringett ebben a pillanatban, ezt ő is tudta. Meg tudtam állapítani
abból, ahogy kihívóan bámult rám a minket elválasztó téren keresztül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én rendben vagyok a csúnya végkimenetellel;
azzal nem vagyok kibékülve, hogy ennek az egész mészárlásnak a kellős közepén
van. – Nem kellett volna, hogy érdekeljen. Nem kellett volna, hogy
nyugtalanítson. A vöröske képes volt vigyázni magára, és mint ahogy Dixie
említette, valószínűleg fel volt szerelkezve, de nem tudtam megállítani a
védelmező hullámot, ami a felszínen lebegett, amikor egy ügyetlen, diákszövetségis
srác rátette a kezét az apró derekára és a hátát a mellkasához húzta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Először nem küzdött ellene, az érzékeit
és a reflexeit nyilván eltompította az alkohol gőze, amiben egész éjszaka
úszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie kivitte az italt, majd
visszatérve egy sóhaj kíséretében megkerülte a bárpultot. – Alig várom már,
hogy a hétvégén Rome felvegye ide a barátját és megtegye a szükséges biztonsági
intézkedéseket. Imádom ezt a helyet, imádom a munkám, de nézni, ahogy ti,
srácok egész idő alatt részeg, forrófejűekkel bonyolódtok össze, már kezd
unalmassá válni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Vállat vontam és elmentem mellette, így
véget tudtam vetni a közelgő katasztrófának. A vöröskének végre megjött az esze
és most már aktívan küzdött, hogy kiszabaduljon az egyetemista srác
szorításából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez is csak a munka része.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bár be kellett vallanom, amikor a
főnök, Rome Archer megemlítette, hogy volt egy régi szakaszbéli haverja, aki
készen állt újra hazajönni, és akinek szüksége volt valamire, amit csinálhat,
amíg lábra nem áll, megkönnyebbültem, hogy az én időm, amikor a megvadult
tömegben fejeket koccantok össze hétvégente, véget fog érni. Büntetett
előéletem volt. Egy hosszú, színes bűnlajstrom és bármikor, amikor kezet
emeltem egy másik emberi lényre bármiféle erőszakos módon, automatikusan láttam
a hosszú oldalakat, amik egyre csak sokasodtak. Mint már oly sokszor az
életemben, mielőtt meghaltam volna a kórházi asztalon, volt valami a múltamból,
ami mindig meghatározott és elnyomott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie odakiáltott nekem a bárpult másik
oldaláról, ahogy elkezdtem átverekedni magam a tömegen: - Te túl csinos vagy,
hogy ezt az arcot egy ököl elé helyezd, Asa. Légy óvatos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Diákszövetségis Srác az arcát fogta,
miközben vér szivárgott az ujjai között, ahogy az orrát takarta. A vöröshajút
két másik srác tartotta, az egyik mindkét csuklóját összefogta, miközben ő
meredten bámulta azt a csoport férfit, aki körülvette őt. Magas volt, és
nevetségesen jó alakú, de egyik részeg fickónak sem volt halvány fogalma sem,
hogy miért. Csak egy harcias lányt láttak, aki elázott, és egész éjszaka
csábította őket, akár szándékos volt ez, akár nem. És természetesen most, hogy
az egyikük miatta vérzett, és hülyét csinált belőle egy egész bárnyi néző
előtt, nyilvánvalóan hamarosan elég csúnya helyzet fog kialakulni. Az egy
dolog, ha szétrúgatod a segged egy lánnyal. Viszont egy teljesen más dolog
szétrúgatni a seggedet egy olyan lánnyal, aki úgy nézett ki, mint akinek egy
kifutón kellene sétálnia egy olyan dugj-meg sarkú cipőben. Ugyancsak nem
segített volna megmenteni a srác arcát, hogy egy élénk sárga nadrágot viselt,
ami körbeölelte a domborulatait, és olyan mellei voltak, amiknek az eltakarását
be kellett volna tiltani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy szívdobbanásnyi idő alatt egy
kötélhúzó harc kellős közepében találta magát két srác között, akik a karjánál
tartották őt, és láttam, ahogy a harag épülni kezdett annak a srácnak a
vizenyős tekintetében, akinek valószínűleg eltörte az orrát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Figyelmeztető pillantást küldtem a srác
felé. Dixie-nek igaza volt: jóképű voltam, túlságosan jóképű ahhoz, hogy
ugyanolyan ronda legyek, mint amilyen belül voltam, de hogy ellensúlyozzam az
arcom megtévesztő szépségét, hatalmas is voltam és már attól a naptól kezdve
bajba keveredtem, amióta lélegezni tudtam. Így általában értettem hozzá, hogyan
tudassam az ellenféllel, hogy a konfrontáció vesztes oldalán álltak velem
szemben. A vérző fickó tett egy lépést hátra, ahogy kezelésbe vettem a hozzám
legközelebbi srácot, hogy leszedjem őt a vöröske karjáról. Felnyögött és
káromkodott, leginkább azért, mert amint a lány kiszabadult és eléggé
összeszedte magát, a térdét egyenesen a fickó védtelenül hagyott golyóiba
rántotta, mire az kétrét görnyedt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A fejemet ráztam, ahogy megfordult és
hanyagul kirántotta a csuklóját a másik srác szorításából is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Royal. Fejezd be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem törődött velem, miközben a banda
gyorsabb tempóra váltott, Shooter Jennings ’A Hard Lessons to Learn’-ére, és
teljesen támadó üzemmódba kapcsolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Most már teljes mértékben hittem abban,
hogy semmi baj nem volt egy olyan nővel, aki megvédte magát a nem kívánt
közeledéstől, és nyilvánvaló volt, hogy nem akarta, hogy a srác többé rátegye a
kezét. De ez a különleges lány, ez a meglepően fiatal nő, aki pont úgy nézett
ki, mint egy szupermodell, valójában a Denver-i rendőrségi erő tagja volt, és
tudtam, hogy komoly kárt tudott volna okozni még a kevésbé józan állapotában
is. Ezt azonban nem engedhettem. Nem csak azért, mert a Bárt vonták volna
felelősségre érte, hanem mert nem akartam, hogy valami olyasmit tegyen, ami
végül az állásába került volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Átnyúltam Royal-on és a kezemet azokra
az ujjakra fontam, amik a csuklója köré kulcsolódtak, miközben ficánkolt és
vadul megrántotta a fogva tartóját. Kíváncsiskodó ujjait felfeszíteni még
nehezebb feladatnak bizonyult, mivel folyamatosan le kellett buknom, hogy
elkerüljek egy könyököt az arcomba, vagy a lány kézfejét, miközben
hátralendítette az öklét. Gyors volt és erős, valami, amire a fogvatartó srác
is rájött végül, ahogy szilárd ütést mért a halántékára. A fickó hirtelen
elengedte és hátratántorodott, miközben én csapdába ejtettem a csapkodó karjait
az oldala mellé és a hátát a mellkasomhoz húztam. Egy kicsikét lehajoltam, így
a fülébe tudtam suttogni, - Nyugodj meg, Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mindketten arra a srácra néztünk, aki
megragadta őt, és megpróbáltam nem észrevenni, ahogy igazán látványosan
emelkedett és süllyedt a mellkasa a karom fölött, ahol a bordáinál magamhoz
szorítottam. Még amikor segíteni akartam, az összes régi ösztön világosan és
izzón égett a felszín alatt. Minden lehetséges módon meg akartam őt érinteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Megtámadott. – Egy elégedetlen
kisgyereknek hangzott, akitől egy nagyobb gyerek elvette a kedvenc játékát a
játszótéren.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Bólintottam és megbizonyosodtam benne,
hogy az erős Kentucky akcentusom érezhető volt a hangomban, amikor azt mondtam
neki, - Biztos lehetsz benne, hogy azt tette. De csak azután, miután rátetted a
kezedet. – A Jó-kisfiús bájomat vetettem be, hogy lenyugtassak egy ingatag
helyzetet. Azt hiszem, ettől az emberek azt gondolták, hogy nem voltam elég
okos, hogy a méretem ellenére, bármiféle valódi fenyegetést jelentsek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A banda még mindig játszott, de nem
hittem, hogy bárki is figyelt volna rájuk. Mindenki a kibontakozó káoszt nézte,
amit Royal teremtett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Behúzott egyet Bobby arcába, miközben
ő csak megpróbált táncolni vele. Eltörte az orrát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ismét bólintottam és megpróbáltam nem
arra gondolni, hogy Royal tökéletes hátsója egyenesen az ágyékomnak feszült.
Épp eléggé fordította el a fejét, hogy észrevegyem a csipetnyi
elővigyázatosságot és pánikot, ami a sötét tekintete mögött bujkált. Kidugta a
nyelvét, hogy megnedvesítse vele az alsó ajkán és nekem emlékeztetnem kellett
magamat, hogy én többé nem olyan srác voltam, aki részeg lányokat használt ki.
Legalábbis, nem akartam az a srác lenni, de soha nem gondoltam volna, hogy ez
ügyben túl sok választásom lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Bobby-nak meg kell tanulnia, hogy
előbb kérdezzen, ha azt akarja, hogy egy lány táncoljon vele. Nézd, jobb lenne,
ha mindenki menne a saját dolgára és akkor mindannyian elfelejthetjük, hogy ez
az egész megtörtént-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Félbehagytam a mondatot, ahogy rám
mutatott, majd összehúzott szemmel Royal-ra nézett. – Hívni fogom a zsarukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Éreztem, hogy a szorításomban Royal
remegni kezdett. Pontosan ez volt az, amit próbáltam elkerülni. Megemeltem az
egyik szemöldökömet, lazítottam a fogásomon, így magam mögé tudtam őt tolni, és
keresztbefontam a karomat a mellkasom előtt. Rájöttem, hogy sokkal
félelmetesebbnek látszottam, ha nem takart el a túlságosan-is-szexi vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Megteheted, de az el fogja rontani a
bulit. A zenekar le fog állni, az összes többi itt lévő abba fogja hagyni az
ivást, ami miatt mérgesek lesznek, mivel fizettek azért, hogy bejöjjenek és
hallják a zenét. Ráadásul, hívnom kell majd a bár tulajdonosát és tudatni vele,
hogy mi folyik itt lent, és az olyan lenne, mint felébreszteni Godzilla-t a
délutáni szunyókálásából. – Ujjammal
megdörzsöltem a szám sarkát és a legjobb „vidéki fiús” mosolyomat küldtem felé.
Ez már nem egyszer hatástalanított embereket, akik vért kívántak, általában az
enyémet, de nem bántam használni, ha ezzel megakadályozhatom, hogy a Royal-é
kiserkenjen. – Ráadásul, köztünk szólva, neki vannak barátai a rendőrségen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A másik srác megpróbált átlátni rajtam,
hogy komolyan beszéltem-e vagy sem, úgyhogy előretoltam az államat. – A legjobb
barátja szaru. Ha felhívod a DPD </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">(Denver-i
Rendőrségi Központ)</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">, jó esély van arra, hogy őt küldjék ki
ide, mivel tudja, hogy ezen a helyen szeret lógni, majd el fogja mesélni neki,
hogy te és a haverjaid össze-vissza fogdostátok az engedélye nélkül és ezt a
kamerák is tudják bizonyítani. – Rámutattam az egyik megfigyelő kamerára, amit
Rome telepített fel az egész helyre. – Azt gondolod, hogy ez számotokra a végén
jól fog elsülni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Úgy tűnt, fontolgatja, hogy mit
válaszoljon erre, amikor a zenekar énekese hirtelen elkiáltotta magát a
mikrofonba, így az egész bárnak nem volt más választása, mint elhallgatni: -
Ti, srácok megszívtátok. Fogjátok a vérző haverotokat és vigyétek ki innen, és
hagyjátok, hogy mindenki más visszatérjen szórakozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ettől magához tértek a többiek is és
hirtelen kántálni kezdték, hogy „Megszívtátok!” és így a tapizós kezes bandának
nem maradt más választása, mint tényleg távozni. Nem maradt más módja, hogy
megőrizzék a méltóságukat és nem akarták kockáztatni annak az esélyét, hogy
Royal valóban ismer egy zsarut.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ajtó felé osontak, miközben én a
bárpult felé vonszoltam Royal-t és pontosan középen egy székre huppantottam a
fenekét, ahol rajta tudtam tartani a szememet. A két karommal csapdába ejtettem
őt és olyan közel hajoltam hozzá, hogy az orrunk majdnem összeért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Összeszorított fogaimon keresztül
mondtam neki, - Ülj le. Most pedig, vagy felhívom Saint-et, hogy jöjjön érted,
vagy itt ülsz, vizet iszol és eszel valami zsíros és szörnyű kaját, amíg eléggé
ki nem józanodsz ahhoz, hogy saját magadat hazaszállítsd. Ez a két lehetőség
adott, Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Pislogott a bűnösen hosszú
szempilláival és esküdni mertem volna, hogy úgy nézett ki, mint aki mindjárt
elsírja magát. Láttam, ahogy nagyot nyelt és beleegyezésképpen egy aprót
bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Amikor megszólalt, olyan halkan tette,
hogy szinte suttogásként hatott. – Ne hívd Saint-et. Várok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Saint volt a legközelebbi barátnője, és
Nash barátom csaja. Egy kedves és félénk fiatal nő, akinek valahogy sikerült
kiegyensúlyoznia Royal Hastings merész és pimasz hozzáállását. Furcsa párost
alkottak, de tudtam, hogy Saint egy szempillantás alatt otthagyna csapott-papot,
hogy megbizonyosodjon afelől hogy Royal-lal minden rendben. Nem hibáztattam
Royal-t, amiért nem akarta, hogy a barátjának érte kelljen jönnie és ebben az
aktuális állapotában begyűjtenie őt. Eléggé leharcoltnak tűnt. Még mindig
gyönyörű volt, egyfajta vad, meg nem szelídített külsővel, de ezek alatt egy
katasztrófa lapult, aki kereste a bajt, épp úgy ahogy a veszélyt és a többi
rossz dolgot, amit aktívan tett az elmúlt két hétben. Nem ez volt az első
katasztrófa, amit kénytelen voltam megelőzni a bohóckodása miatt, és eljött az
ideje, hogy elmondjam neki, ezt abba kellett hagynia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ellöktem magam a pulttól, megkerültem a
nyitott végénél és haragosan néztem Dixie-re, aki a seggemre csapott visszafelé
jövet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Az én hősöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Válaszképpen rámordultam. Nem vagyok
hős alapanyag. Sokkal inkább esek bele a főellenség vagy a szupergazember
szerepébe. Öntöttem Royal-nak egy pohár vizet az egyik legnagyobb söröskorsóba,
amim a pult mögött volt, és szó nélkül lecsaptam elé. Egy kicsit megugrott és
láttam, hogy a megbánás és a lelkiismeret furdalás dolgozni kezdett benne, ami
tükröződött az arcvonásaiban is. Rózsaszín pír kezdett terjedni a dekoltázsából
és kúszott felfelé az arcába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Folytattam az utamat a bárpult teljes
hosszában, megállva, hogy újratöltsek néhány poharat, lerendeztem egy számlát,
eltakarítottam néhány üres tányért, amíg el nem jutottam a konyha bejáratához,
ami a bár egész hátsó részét elfoglalta. Általában csak éjfélig szolgáltunk
fel, de tudtam, hogy Avett Walker, az új lány, akit Rome beleegyezett, hogy
felvesz a konyhába, mint egy szívesség gyanánt egy régi barátnak, még mindig
bujkált valahol. Még nem láttam a sötétrózsaszín fejét kiviharzani a bejárati
ajtón, miután letelt a műszakja, amit normálisan mindig megtett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ő egy nagyhangú kis méregzsák volt és
volt egy hozzáállása amennyire meg tudtam mondani. Tisztán látszott, hogy nem
akart itt dolgozni. Az anyukája, Darcy volt a konyha vezetője, és az apja volt
az a fickó, aki eredetileg eladta Rome-nak a bárt, de Avett nem úgy tűnt,
mintha bármifajta szeretetet táplálna a hely iránt. Valójában, úgy tűnt, hogy
egyáltalán nem táplált semmi iránt sem szeretetet. Úgy viselkedett, mintha
minden nap dolgozni jönni börtönbüntetés lenne, ami miatt alapból én lettem az
ő börtönőre, mivel én voltam a főnöke. Nem egészen jöttünk ki jól egymással.
Azt hiszem, túl sok módon láttam az én nemtörődöm és meggondolatlan énemet
visszatükröződni, amikor kapcsolatba kerültem vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Avett nevét kiáltottam, és amikor nem
kaptam választ, keresztülmentem az üres konyhán, amíg el nem értem a hatalmas
hűtőkamrát. Nem volt időm baszakodni, így kerestem egy kis sajtot, kenyeret és
néhány gyümölcsöt és rájöttem, hogy mit kellene belőlük csinálnom. Bele kellett
valamit erőltetnem Royal-ba, ami felszívja a piát, így elmondhattam neki, hogy
húzza ki a fejét a seggéből és szedje össze magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A csizmám sarkával rúgtam be az ajtót,
mivel a kezem tele volt, amikor a sörös hűtőhöz vezető ajtó hirtelen kinyílt,
és Avett sétált ki rajta, a nyilvánvalóan teletömött hordozótáskájának a cipzárjával
babrálva. Megtorpant, amikor észrevett engem, szemei kitágultak, majd kihívóan
összeszűkültek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mit csinálsz te itt hátul? A konyha
zárva van. – Mintha bármi joga lenne megkérdeznie, hogy merre megyek ezen a
helyen. Ez egy elterelő taktika volt, amit én is elég jól ismertem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Én csak bámultam rá és nem szóltam egy
szót sem. Egyenesen a táskáját céloztam meg a pillantásommal, majd vissza a
hűvös mogyoróbarna tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi van a táskában?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Áthelyezte a testsúlyát, és nem
lehetett összetéveszteni az üvegek ismerős egymásnak koccanását. Megpróbált
sört kicsempészni a hűtőből. Erre rájöttem. Az éjszakámnak még egy komplikált
nő hiányzott, akinek a rendbetétele inkább okozott fejfájást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Semmi. – El akart menni mellettem és
az üvegek összekoccanása csak még hangosabb lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A kezeim tele voltak, így az egész
testemmel álltam el az útját. Avett sokkal inkább hasonlított Darcy-ra, mint az
apjára, Brite-ra. Brite egy óriási, szakállas férfi volt, akinek biztos voltam
benne, hogy népdalok íródtak a tiszteletére. Avett apró volt és alig ért fel a
mellkasom közepéig, és meg kellett döntenie a fejét annak érdekében, hogy
felnézzen rám. A magasságot, ami hiányzott belőle, tuti biztos, hogy a szörnyű
magatartása kompenzálta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tedd vissza. Ne csináld még egyszer,
és ez volt az utolsó, hogy ezt hallottad. – Amikor ingerült voltam, a Déli
akcentus erőteljesebb és vastagabb lett a hangomban, és nem úgy, ahogy akkor
használtam, amikor el akartam érni valamit, vagy hogy meggyőzzek valakit, hogy
én kedvesebb és okosabb voltam, mint valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Takarodj az utamból, Asa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem. Nem fogsz lopni Rome-tól. Engem
nem érdekel, hogy mi a problémád Brite-tal, és az sem érdekel, hogy
nyilvánvalóan inkább birkóznál vad, hegyi oroszlánokkal, mint hogy itt
dolgozzál. Nem hagyom, hogy kihasználd Rome-ot. Ő egy jó srác és jobbat érdemel
ennél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Farkasszemet néztünk egymással, és egy
másodpercig azt gondoltam, hogy megpróbál majd kikerülni engem, mivel tudta,
hogy a kezem el volt foglalva, de azt hiszem, volt valami láthatatlan szál,
valamifajta előérzet, amit megosztottunk egymással, amitől ösztönösen tudta,
hogy megúszhatta volna, de nem sokáig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Fújtatott egyet, amitől a rózsaszín
tincsek a homlokán táncolni kezdtek. Egy igazán aranyos lány lehetett volna, ha
nem okozott volna annyi kellemetlenséget és gyakorlatilag egy évtizeddel
fiatalabb volt nálam. Ő még igazából egy gyerek volt, és pokolian biztos, hogy
úgy is viselkedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Egy buliba megyek és nekem nincs
pénzem sörre. Nem gondoltam volna, hogy nagy ügy, ha elveszek egy tizenkettes
csomagot a hűtőből. Elvégre az apám gyakorlatilag ingyen odaadta ezt a bárt egy
katonának. Néhány sör tisztességes kereskedelemnek tűnik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szememet forgattam. – Nem lett volna
nagy ügy. Tudod, hogy Rome-ot nem érdekelte volna, ha megkérdezed. De úgy
járkálni itt, mintha járna neked valami, néhány ismeretlen okból, számomra nincs
igazán rendben, és én nem fogom hagyni, hogy ezt csináld. – Összehúztam a
szemöldökömet és én is áthelyeztem a testsúlyomat. – Hogy-hogy nincs pénzed?
Pénteken lettél kifizetve. – Mivel a konyhában dolgozott, tudtam, hogy Rome
órabért fizetett neki. Nem volt elég, hogy visszavonuljon, de ahhoz igen, hogy
nem kellett volna eltűnnie kevesebb, mint huszonnégy óra alatt, hacsak nem
mesterkedett valamiben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ahelyett, hogy válaszolt volna nekem,
megpördült és elindult, hogy visszategye a söröket a hűtőbe. Vártam, amíg
vissza nem jött, és folytatta útját ki a konyhából, vissza a bárba. Elég sokáig
voltam távol, mert a banda befejezte a zenélést, és ez azt jelentette, hogy a
tömeg összegyűlt és Dixie ott állt a bárpult mögött és igyekezett felvenni a
rendeléseket. Megböktem Avett-et a könyökömmel és átpasszoltam a kezébe a
szállítmányomat. Royal felé intettem, aki sztoikusan ült a rohanás kellős
közepében, fejét lehajtotta és tekintetét a bárpult tetejére irányította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Etesd meg a vöröskét. Győződj meg
arról, hogy eszik, és ha még egyszer rajtakaplak, hogy megpróbálsz ismét lopni,
ki vagy rúgva. Nem érdekel, hogy mit ígértem Brite-nak, vagy hogy ez mennyire
törné össze Darcy szívét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Vészjósló pillantást küldött felém és
elég hangosan motyogott ahhoz, hogy meghalljam, - Vicces ezt pont tőled
hallani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem tévedett. Nevetséges, hogy ez pont
az én számból hangzott el, így figyelmen kívül hagytam őt és belevetettem magam
a káoszba, hogy megpróbáljam csökkenteni a rohamot. Mindössze egy fél óra volt
már csak az utolsó rendelésig, így ez egy kicsit bonyolultabb volt, mint
általában. A hétvégék a Bárban eléggé zsúfoltak voltak, mióta Rome átalakította,
ami miatt úgy gondoltam talán meg kellene kérnem, hogy vegyen fel egy másik
kiszolgálót, valamint egy kidobót. Az üzlet jól ment, és annak érdekében, hogy
ez így is maradjon, meg kellett bizonyosodjunk felől, hogy a tömeg éppolyan jó
kiszolgálást kap, mint az öreg veteránok, akik a hétköznapi órákban töltötték
meg a helyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megpróbáltam az egyik szememet Royal-on
tartani. Aggódtam, hogy megpróbál elmenni, mielőtt beszélni tudtam volna vele
és mielőtt megítélhettem volna, hogy eléggé kijózanodott-e ahhoz, hogy
vezessen, de ő még mindig ugyanazon a helyen ült, lehajtott fejjel, tekintetét
a bárpultra szegezte, és a víz, amit elé tettem, eltűnt. Egy jókora harapást is
eltűntetett az előtte lévő ételből, így egy kicsikét fellélegeztem. Szokatlanul
csendes volt és azt kívántam, bárcsak megragadtam volna a pólójánál fogva,
amikor korábban kihúztam őt a tömegből. A haja kócos volt, mintha most kelt
volna ki az ágyból és ez nem segített, hogy emlékezzek arra, hogy miért kellett
kihúznom őt abból az örvényből, amiben a Karácsonyt megelőző hét óta volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Végeztem az utolsó rendeléssel is.
Kifizettem a bandát és megköszöntem az énekesnek, hogy segített nekem a
diákszövetségis kölyökkel, és viszonzásképpen megkérdezte, hogy mit gondolok,
Royal-t érdekelné-e az, hogy velük tartson, mint egy háttértáncos. Nevetnem
kellett, és összetörtem az álmait azzal, hogy neki már volt egy teljes
munkaidős állása. Nem zavartattam magamat, hogy elmagyarázzam, mi is volt az
pontosan, mert kételkedtem abba, hogy egyáltalán hinne-e nekem. Segítettem
Dixie-nek feltakarítani a padlót, és amikor elkezdtük az embereket az ajtó felé
terelgetni, megálltam Royal mellett és azt mondtam, - Tarts ki még egy kicsit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem válaszolt, de néhány hajtincset
kisöpört az arcából, a füle mögé tűrte őket, és a szeme sarkából nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Néma beleegyezésként értelmeztem és
segítettem Dixie-nek mindenkit kiterelni és feltettük az összes széket a
takarító személyzetnek, akiket Rome felvett, hogy fényesre varázsolják ezt a
helyet, mielőtt holnap ismét kinyitunk. Dixie-nek és nekem volt egy
rendszerünk, mivel egy héten hatszor együtt csináltuk ezt, így ezzel a munkával
eléggé gyorsan végeztünk. Amikor befejeztem, visszamentem a bárpult mögé,
töltöttem magamnak egy Dalwhinnie-t, majd az italommal együtt megkerültem a
pultot, hogy leülhessek az egyik bárszékre Royal mellé. Mindenki azzal
ugratott, hogy bourbon-t vagy whiskey-t kellene innom, lévén, hogy Kentucky-ból
származom, de én jobban szerettem a scotch sima és kicsit piszkos ízét. Ez
illett hozzám, mivel ezt a két dolgot magamban is éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ittam egy kortyot az italomból, majd
egy koppanás kíséretében letettem a pultra. A kezemet végigfutattam a piszkosszőke
hajamon és a szemem sarkából Royal-ra pillantottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szóval ezt csinálod most? Berúgsz, felizgatod
a bennszülötteket, nyilvánosan félig levetkőzöl, és általánosan úgy viselkedsz,
mint egy bolond? Mert meg kell mondanom, most már egyhúzamba két hét elteltével
azt gondolom, hogy talán itt van az ideje, hogy találj magadnak egy másik bárt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Láttam, hogy a vállai megereszkedtek,
és viszonozta az én oldalpillantásomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért nem mondtad el azoknak a
srácoknak, hogy zsaru vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtottam és szembefordultam vele.
Komolyan azt kívántam, bárcsak ne volna ennyire csinos. Megpróbáltam megfontolt
és racionális lenni mellette, de sokkal nehezebbnek bizonyult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mert annak ellenére, hogy törvényesen
mászkálsz az eldugott jelvényeddel, még akkor sem lehetsz részeg, amíg töltött
fegyvert hordasz magadnál. Ez illegális, és egy fejfájás, amire most igazán
nincs szükséged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hirtelen aggódni kezdtél a többi
törvénytisztelő állampolgár miatt. – Egy kis csipkelődő visszabeszélés visszatért belé és ez egy üdítő változás volt
az érzelgős, levert lányhoz képest, aki azóta volt, mióta lehúztam őt a táncparkettről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem. Engem kibaszottul nem érdekelnek
a többiek, de neked van egy állásod, amit szeretsz, barátaid, akik törődnek
veled, és te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt az egészet lehúzd a wc-n. Még
akkor is, ha úgy tűnik, most ezt tekinted az új életcélodnak. Össze kell
szedned magad, Royal, mielőtt túl messzire mész, hogy rendbe hozhasd a rendetlenséget,
amit annyira buzgón létrehoztál. – Még alig volt huszonhárom éves. Egy élettel
fiatalabbnak tűnt tőlem, annak ellenére, hogy már csak néhány évem volt hátra,
hogy belépjek a nagy harmincba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezt vicces, pont tőled hallani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Már másodjára hallottam ezt kevesebb,
mint egy óra alatt. Talán egyszerűen nem kellene beleütnöm az orromat mindenbe,
és hagyni, hogy mindenki a saját kárán tanuljon a hibáiból, épp úgy, hogy én is
kénytelen voltam megtenni. Felkaptam az italomat és még egy kortyot ittam
belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szedd össze magad, vagy ne, de ez
volt az utolsó figyelmeztetés ezzel az idétlen viselkedéssel kapcsolatba, ami a
báromban történt. Ha bele akarod vetni magad a lángokba, úgy gondolom, hogy az
a te döntésed, de én nem fogom végignézni, ahogy megégsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Valami átsuhant a tekintetén, valami olyan
szomorú és elveszett, amitől komolyan ki akartam nyúlni és megvigasztalni őt,
de megérinteni Royal-t olyan lenne, mint megérinteni egy tüzes drótot és már
így is eléggé próbáltam az agyamat a nadrágomtól távol tartani és a kezemet is
magam mellett, amikor a közelébe voltam. Rám pislogott azokkal a pokolian
hosszú szempilláival, kidugta a nyelvét, hogy végignyaljon vele az alsó ajkán, és
egy másodpercig azt is elfelejtettem, hogyan kell lélegezni. Szándékosan
csinálta. Semmi kétségem nem volt efelől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Az egyik ilyen nap, haza fogsz velem jönni,
amikor megkérlek rá, Asa. – Egy kicsit előrébb hajolt a bárszéken és a kezét a
combomra tette. Az ujjaim olyan kemény feszültek meg a kezemben tartott poháron,
hogy megdöbbentem, amiért nem tört el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezért vagy itt? Ennek szólt az egész
mutatvány? Te komolyan el akarod követni ezt a fajta hibát? – Az akcentusom
eléggé kivehető volt ahhoz, hogy a szavak közönyösek, és súlyos hangzásúak
legyenek. Éreztem, hogy a vérem száguldani kezd a bőröm alatt és semmi kétségem
nem volt afelől, hogy a szemem valószínűleg arany színben izzott az arcomon. Ritkán
történt meg, hogy valaki kényelmetlen helyzetbe hozzon, visszaüsse nekem a
labdát, de Royal ezt már nem egyszer megtette a rövid ismeretségünk alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Előrenyomta a súlyát és megállt, amikor
a szája csak néhány centire volt az enyémtől. Szinte megízlelhettem volna őt.
Sőt, ha kidugtam volna a nyelvem hegyét, meg is kóstolhattam volna.
Összeszorítottam a fogaimat, hogy ez ne történhessen meg, annak ellenére, hogy
szinte biztos voltam benne, hogy az íze olyan lehetett, mint a cukorkának és a
tűznek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Úgy tűnik, hogy ezentúl minden, amit
csinálok az hiba. Legalább az, amit veled akarok, az szórakoztató lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A lábamon lévő támasztékát használta
arra, hogy feljebb tornázza magát, miközben egy tökéletesen szexi mozdulattal lecsúszott
a bárszékről. Ettől vissza kellett fojtanom egy nyögést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ha nem akarod, hogy itt legyek, nem
jövök vissza. – Nehéz haját átdobta a vállán és szilárd pillantással nézett rám
azokkal a sötétbarna szemekkel. – Komolyan azt gondoltam, hogy könnyebbé tudnád
ezt tenni nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nem szóltam egy szót sem, ahogy
elsétált, biztosan lépdelve azokon a gyilkos sarkakon és otthagyta az blúzát
annak ellenére, hogy Colorado-ban tél volt. Nyilvánvalóan eléggé kijózanodott
ahhoz, hogy vezessen, de másfelől viszont fogalmam sem volt, hogy merre
tartott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie bezárta az ajtót a vöröske után
és a pulthoz sétált. Megragadott magának egy Bud Light-ot, ami természetesen
szentségtörésnek tekinthető ebben a Coors Light uralta bárban, és újratöltötte
az scotch-omat is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem tudom, hogyan sikerült neked
egynél többször lehűtened őt. – Megrázta a saját eperszőke tincseit és rám
vigyorgott. – Nem igazán vagyok otthon a csajok világában, de azt hiszem
megtenném neki, ha megkérne rá. Eléggé lenyűgöző.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az orrom alatt elmotyogtam néhány
trágár kifejezést és egyetlen korttyal leküldtem a második kört. Égetett egy
kicsit, amitől pislognom kellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ő egy zsaru, egy zsaru, aki
letartóztatott engem. Nekem jobbak az önvédelmi ösztöneim ennél. –
Tapasztalatom szerint, a zsaruk nem a legnagyobb rajongóim, és nem is igazán
tudtam hibáztatni őket ezért. Letettem az üres poharat a bárpultra és
felálltam. Késő volt, és szükségem volt száz hideg zuhanyra. – Különben is,
valójában nem akar szexelni, csak azt hiszi, hogy igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie felhorkant. – Számomra ez nem így
látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Valószínűleg kívülről teljesen másként
tűnt. Royal csinos volt, én helyes, és határozottan megvolt közöttünk a szikra,
de én nem tartottam ki elég hosszú ideig ahhoz, hogy tönkrevágjam mindenkinek
az esélyét, akivel kereszteztem az utamat anélkül, hogy megtanuljam, hogyan
kell mélyebbre nézni, hogyan lássam meg a fenyegető veszélyt, és számomra
nyilvánvaló volt, hogy Royal több szempontból is veszélyes volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ő egy nagyon csinos lány egy nagyon
csúnya sebbel, és valahogy a fejébe vette, hogy megérdemli a büntetést, hogy
még jobban megsebezze magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szóval megpróbál az ágyába hurcolni,
hogy megbüntesse magát? Ez egyszerre hangzik perverznek és szórakoztatónak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hozzávágtam a törlőruhát és eltoltam
magam a bárpulttól, hogy megcsinálhassam a zárást és hazamenjek végre. Most az
a fantázia, hogy Royal-on semmi más nincs a bilincsén kívül az éjszaka
fennmaradó részében a fejemben fog újra és újra lejátszódni. Mintha szüksége
lett volna bármilyen segítségre, hogy felejthetetlen legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Rosszul érzi magát és mindent megtesz
a saját erejéből, hogy még rosszabbul legyen. – Nem tudtam az összes részletét
Royal mostani hanyatlásának, de azt igen, hogy a társa a rendőrségnél, aki
valójában a legjobb barátja is volt, és aki szinte egész életében ott volt
neki, csúnyán megsérült kötelességének teljesítése közben, és hogy Royal
jelenleg hivatali szabadságon volt, amíg az ügyosztály megvizsgálta a
körülményeket, ami ahhoz vezetett, hogy két zsarut lelőttek. Az egyik tiszt nem
élte túl, a másik meg még mindig kórházban volt. A másik volt Dominic, Royal
társa. – Nem akarok szemtanúja lenni egyik részének sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Elég embert használtam már ki az
életemben, még azokat is, akik feltétel nélkül szerettek engem, tudva, hogy ők
voltak az eszközök valaki más számára. Nem fogok segédkezni Royal
önpusztításában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dixie lágyan elmosolyodott, ami
emlékeztetett engem erre annak ellenére, hogy kemény volt, mint a kő, amikor
annak kellett lennie, de valójában egy édes romantikus volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Talán adnod kellene ennek egy esélyt,
és megpróbálnod, hogy jobban érezze magát és talán miatta végre megláthatnád,
hogy mennyit változtál az elmúlt évben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megráztam a fejemet, és csak annyit
mondtam, - Ezt nem teszem meg. – Nem; én lerombolok dolgokat, nem helyrehozom
őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Soha nem hazudtam arról a férfiról, aki
az életem legnagyobb részében voltam, vagy azokról a dolgokról, amiket tettem.
Volt sok valóban csúnya, torz és sötét dolog, amit képes voltam megtenni és mégis
most mindenki, aki ismert engem, úgy tűnt, hogy nyomás alatt voltak, mert
keresztülmentem valamifajta átalakításon, miután visszajöttem a kómából, amibe
feküdtem, azután, hogy visszatértem a halálból. Az igazság az volt, hogy én
soha nem leszek egy jó srác. Soha nem leszek az a fajta ember, aki jobbá teszi
a dolgokat. Függetlenül attól, hogy mindenki ezt akarta hinni, vagy hogy
mennyire kétségbeesettnek tűnt Royal, akinek szüksége volt valakire, akibe
belegázolhat és aki kihúzza őt a sárból, én nem vagyok hős, vagy megváltó. Én
már túl mélyre süllyedtem a múltam hibáiból eredő kísértetek alatt, hogy nem
volt rá mód, hogy bárki mást is biztonságba tudtam volna húzni.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Igaz az a régi mondás, miszerint egy
leopárd soha nem változtatja meg a foltjait; és épp úgy, mint a lesben álló,
vadmacska, én voltam a ragadozó, még ha mások azt is akarták hinni, hogy
valahogy egy házi cicussá váltam.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com45tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-22165474414477064942017-02-04T22:37:00.001+00:002017-02-04T22:39:22.447+00:00Hatodik-Hetedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s1600/18421263.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTFYMbRzJ80YwnNdNbWX5VviCH_8nUKXj_9Xy1Es4zK5Embq9_GoUMjxflwNjZbRGdJY1j2vGNT47m8AcUtoWSZEoq8m8ILYB5pmAE5u8JSPTt7L5KFnsKSdeekdX7BJ6tbyxm2Mtb380/s320/18421263.jpg" width="213" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Hatodik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy kicsi, de fényűző mennyasszonyi butikban ültünk, ami
Breckinridge-től kétórányira helyezkedett el. Az esküvőig már csak három nap
volt hátra, és mindannyiunk számára ez volt az utolsó ruhapróba. Grayson
anyukája, May, a bal oldalamon ült, és mély beszélgetésbe bonyolódott Huntley
nagynénjével, Emma-val, miközben mi türelmesen vártunk Huntley-ra, hogy
kijöjjön végre. Mostanáig, az egyetlen személy, aki látta Huntley ruháját az a
nagynénje volt, és én annyira izgatott voltam, hogy lássam, hogy néz ki benne.
Valami testhezálló ruhában képzeltem őt el, a térdénél enyhe kiszélesedéssel és
egy jó hosszú fátyollal. Nem mintha igazán számított volna, hogy mit visel. Még
egy fekete szemeteszsákban is fantasztikusan nézett volna ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A bolti eladó még több pezsgőt hozott nekünk és én hálásan
vettem el a kezéből. Egy kellemetlen érzés telepedett a gyomromba és
elhatároztam, hogy még több buborékos jósággal kipréselem magamból. Az utolsó
dolog, amit szerettem volna, hogy az én nem túl lelkes hangulatommal leromboljam
Huntley-nak ezt a napot. Nem arról volt szó, hogy nem voltam izgatott, de az
agyam más dolgok miatt volt szórakozott. Huntley tegnap este üzent nekem és
elmondta, hogy Brody a városban van és ez annyi mindent felkavart bennem, hogy
azon kaptam magam, hogy a múltunkra gondolok, azokra a dolgokra, amiket inkább
elfelejtettem volna, de sosem sikerült. Azt hazudtam, hogy nem akarom látni
Brody-t, de ezzel csak magamat áltattam. Meg akartam pillantani a szememmel azt
a gyönyörű arcát és belenézni a sötét csokoládébarna szemeinek mélyégébe. Meg
akartam tudni, hogy milyen volt számára az elmúlt év és hogy ugyanannyira
szenvedett-e, mint én. Tudni szerettem volna, hogy gondolt-e rám, ránk, minden
nap, úgy, ahogy én, hogy rosszul aludt-e, mert az én arcom volt az, ami ébren
tartotta őt. Látni akartam, hogy változott-e egyáltalán, vagy még mindig
ugyanaz az ember, akinek a szívemet adtam, amikor még csak alig értettem meg,
hogy mennyit jelentett számomra. Tudni szerettem volna, hogy látja-e, hogy én
megváltoztam, hogy megváltoztatott engem, hogy mindazok ellenére, amin mind a
ketten keresztülmentünk a másik miatt, még mindig ő az, aki a törött, még
mindig dobogó szívemet a kezében tartotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egyöntetű levegőért kapkodás rántott vissza a jelenbe és a
Brody-val kapcsolatos minden gondolatom elenyészett, amikor megfordultam, hogy
lássam Huntley-t kisétálni az öltözőből, majd ráállni az előttünk lévő
magasított emelvényre. Lehetetlen volt leírni, hogy mennyire gyönyörűen nézett
ki anélkül, hogy összehasonlítanánk a klasszikus kinézetét egy Görög istennőével.
A tüll és szatén ruhája, ami egy kis romantikus sziluettel társult fehér volt,
elefántcsontszínű csipkékkel mindenhol és csipke rátétekkel. Ujjatlan volt, ami
kihangsúlyozta lebarnult karját és a V-alakú nyakkivágás kiemelte a
domborulatait. Röviden, tökéletes volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos? – A csendet Huntley hangja törte meg és kihallottam
belőle, hogy egy kicsit remegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te… - Kezdte May, de egyszerűen nem tudta befejezni a
mondatát és én meg tudtam érteni, hogy miért. Huntley… <i>lélegzetelállítóan</i> nézett ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felálltam, és odasétáltam, ahol Huntley várakozva figyelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tökéletes, - suttogtam, éreztem, hogy könnyek gyűlnek a
szemembe. – Úgy nézel ki, mint egy hercegnő, és nem hiszem, hogy bárki is
érdemesebb lenne erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley letörölt néhány könnycseppet és lelépett az
emelvényről. – Köszönöm, - suttogta. Elmosolyodtam és megöleltem a legjobb
barátnőmet, és éreztem, hogy a szívem megduzzadt. Annyira boldog voltam miatt,
de egy kis részem kíváncsi volt, hogy én leszek-e valaha egy ilyen szép
ruhában, amit a sajátomnak mondhatok. Emma és May is odajött Huntley-hoz és
mindannyian megosztoztunk még néhány könnycseppen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Grayson hanyatt fogja dobni magát, amikor meglát téged,
édesem, - mondta Emma, vadul vigyorogva, mint egy büszke anyuka. – Az anyukád
nagyon büszke lenne, és azt kívánom, bárcsak itt lehetnének, hogy megosszák
veled az életednek ezt a varázslatos pillanatát, de ott vannak a szívedben és
mindig magaddal viheted őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Belém nyílalt a szomorúság és még csak meg se tudtam érteni,
hogy mennyire hatással lehetett Huntley-ra az, hogy a szülei nem lehettek itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Köszönöm Em néni, - válaszolta Huntley csendesen. –
Annyira boldog vagyok és tudom, hogy ezt ők is érzik, bárhol legyenek is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mindannyian itt vagyunk veled, kicsi lány, - teszi hozzá
May, amíg megfogja Huntley kezét. Biztos vagyok benne, hogy bárki, aki elsétált
az üzlet ablaka előtt, azt gondolhatná, hogy őrültek vagyunk, de mi szimplán
csak megosztunk egy pillanatot, ami csak egyszer adódhat meg az életben. Huntley
és Grayson olyan szerelmen osztoztak, amiben mindenki csak reménykedik, hogy
megtalálja majd, de ami ritkán adatik meg. Én még mindig kitartóan reménykedtem,
hogy egy nap, majd én is magaménak mondhatom ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley megfordult, hogy rám nézzen és elmosolyodott. – Van
egy meglepetésem a számodra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomat ráncoltam, és azon tűnődtem, hogy miről
beszélhetett. Intett az eladónak, aki egy rövid időre eltűnt, mielőtt
visszatért volna egy másik ruhászsákkal. Emma és May mindentudó pillantást
váltottak, és sejtettem, hogy ők már tudhattak erről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi folyik itt? – kérdeztem. Az eladó kicipzározta a zsákot
és előhúzott belőle egy másik gyönyörű ruhát. Összezavarodottan bámultam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezt neked készíttettem, - mondta Huntley, elvéve a díszes
ruhát az eladó kezéből. Sokkal gyönyörűbb volt, mint az a ruha, amit eredetileg
választottunk, és nekem majdnem elcsöppent a nyálam a látványra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - De mi már nem kiválasztottunk egy ruhát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley szája felfelé görbült. – Tudom, de te vagy a tanúm
és neked szükséged van valami megfelelőbbre. Szóval, mit gondolsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Imádom, - válaszoltam, feltartva a ruhát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos, ne csak állj ott, - nevetett Emma. – Menj és próbáld
fel!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsikítottam a próbafülkébe menet és átcsúsztattam a ruhát
a fejemen keresztül, miután levettem a sajátomat. Nem érdekelt, hogy megnézzem
magam a tükörben, mielőtt kiléptem volna. Szélesen elmosolyodtam, amikor
megláttam Huntley reakcióját és kuncogtam, amikor Emma és May elkezdtek
hízelegni nekem. Az egész alakos tükör elé léptem és a lányra néztem, aki
visszabámult rám. Habár tudtam, hogy ő többé már nem kislány. Az élet elvette
ezt tőle és csak egy töredékét hagyta meg annak a személynek, aki régen voltam.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Döbbenetes, - mondtam csendesen, gyönyörködve magamba. Ez
egy egyvállas, bokáig érő, pezsgőszínű ruha volt. A mellrészén fodros volt és
egy fekete szalag hangsúlyozta ki az egészet, ami körbefutott a derekán, az
oldalán egy csillogóan díszített virágrészlettel. Huntley odaállt mellém és a
karját a vállam köré fonta. – Most már úgy nézel ki, mint a nyoszolyólányom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="font-family: "wingdings"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley és én útban voltunk hazafelé, miután megebédeltünk a
nagynénjével és Grayson anyukájával. Több, mint egy órán keresztül énekeltük
Taylor Swift Red című albumát és rengeteget nevettünk azon, hogy mennyire
szörnyű énekes is vagyok. Huntley lehalkította a zenét és azon kaptam, hogy
óvatosan tanulmányozott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Elmondanád nekem, ha valami baj lenne, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megmozdultam az ülésben, és szembefordultam vele. – Persze,
de miért kérdezed ezt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felsóhajtott és gyorsan rám pillantott, mielőtt a figyelmét
újra az előttünk lévő útra fordította volna. – Én… én csak… - dadogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Gyerünk, bökd már ki, nem érünk rá egész nap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Csak aggódom miattad, ez minden. Brody visszatért a
városba, amiről ugyebár tudsz, és Grayson-nak meg nekem már volt egy kis vitánk
vele-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Miért vitatkoznátok Brody-val? – kérdeztem, félbeszakítva
őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos, - egy rövid ideig habozott, de én nem voltam benne
biztos, hogy miért, - valamilyen hülye oknál fogva Grayson úgy döntött, hogy
azt mondja Brody-nak, hogy ő… és az… ágyastársa nálunk maradhatnak ezen a
héten. Amikor rájöttem erre, elvesztettem az eszemet, és megfenyegettem, hogy
visszatartom Grayson-tól az én nyalánkságaimat, hacsak nem hozza ezt helyre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Tátott szájjal bámultam Huntley-ra. – A nyalánkságaidat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, - válaszolta Huntley elpirulva. – Semmi szex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egy nem túl hölgyhöz méltó nevetés robbant ki belőlem. – Te
megfenyegetted, hogy megvonod tőle a szexet, mert Brody nálatok fog maradni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem csak Brody, - védekezett Huntley. – Magával hozta a
szexjátékát a… - hirtelen elhallgatott, miközben a valóság hatalmas erővel
csapódott belém. A nevetésem elhalt és éreztem, hogy a szívem lesüllyedt. Brody
tényleg továbblépett. Mélyen legbelül tudtam ezt, egyszer a saját szememmel is
láttam, de soha nem gondoltam volna, hogy újra szembe kell majd néznem vele. –
A francba, - motyogta Huntley. – Nagyon sajnálom Demi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megráztam a fejemet, küzdöttem a gyomromban támadt
rosszullét ellen, ami egész nap végigkísért. – Neked nem kellett volna ezt
tenned, - válaszoltam csendesen. – Meg kellett volna engedned nekik, hogy
nálatok szálljanak meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley szemei kidülledtek, mintha ki akarnának ugrani az
üregükből. – Neked teljesen elment az eszed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, de ezt lett volna a helyes dolog, tekintve, hogy ő
Grayson legjobb barátja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nos, kár, mert te meg az <i>én</i> legjobb barátom vagy és azok után, amit veled tett, neki egy
tetűvel elárasztott bokorban kellene aludnia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Kuncogtam, de ez üres nevetés volt. – Néhányszor engedned
kell, - mondtam. – Nem ő volt az egyetlen, aki hibázott. – Megállítottam magam,
mielőtt felhoztam volna azt a tényt, hogy eltitkoltam valamit Brody elől,
valamit, amit kétségtelenül <i>mindent</i>
megváltoztatott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem érdekel, - vágott vissza Huntley. – Nem akarok egy
idegent a fiam körül, és pokolian biztos vagyok benne, hogy nem akarom, hogy az
a nő a mi, vagy a te közeledben legyen. Jó dolog, hogy Grayson tudja, mi a jó
neki, mert hallottam, hogy Brody és az ő utánfutója egy szállodában szállnak
meg a városban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Csendben maradtam. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék,
mert Brody-ra és valaki másra gondolni elég kemény volt. Nem kellett még nekem
is erről beszélnem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Csendben kellett volna maradnom, - sóhajtotta Huntley. –
Sajnálom. Tudom, hogy elmondanád nekem, ha valami baj lenne, és tudod, hogy
egész végig ott leszek veled, ha szükséged van rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudom. Beszélhetnénk esetleg valami másról? Mint például
arról, hogy mit gondolsz, Grayson hová fog vinni téged nászútra?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley arca felderült és az előző beszélgetésünk
elpárolgott, ahogy a nászútjukról kezdett el beszélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Úgy gondolom, valami egzotikus helyre mehetünk, - mondta.
- Grayson azt mondja, olyan kis ruhákat pakoljak be, amilyeneket csak
lehetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ennek semmi köze az egzotikus helyhez, hanem, hogy az
egész nászutatokat az ágyban fogjátok tölteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley nyakát pír öntötte el, majd megállapodott az arcán,
amitől elnevettem magam. – Ne szerénykedj, - mondtam mosolyogva. – Veled éltem,
nem emlékszel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hogyan is felejthetném el, - kuncogta Huntley. – Több
alkalommal is emlékeztettél rá, hogy mennyire hangos vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudod, még azt hinném, hogy valamit rosszul csinál, ha nem
sikoltoznál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley fészkelődött az ülésen, én meg elfojtottam a
nevetést. – Ó Istenem, te most totálisan arra gondolsz, hogy ebben a pillanatban
Grayson-nal szexelsz, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley lebillentette a fejét, de még előtte láttam, hogy az
arca még vörösebb lett. Az orrom alatt azt motyogtam, hogy – szerencsés ribanc.
– Sajnos Huntley meghallotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Talán Jeff kisegíthetne téged ezzel, - cukkolt. Éreztem,
hogy az arcom felforrósodott és megpróbáltam nemtörődömnek látszani. De az
igazság az volt, hogy amikor Jeff Carter szóba került, akkor minden voltam,
csak közönyös nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ne már, megint, - nyafogtam, úgy téve, mintha bosszús
lettem volna. Örültem, hogy Jeff-ről beszélhetek. Tökéletes eltereléssé vált,
és a sötét, boldogtalan emlékeimet mélyen elzárva tartotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Csak valld be, hogy kedveled őt, és többé nem beszélünk
róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem vallok be semmit sem, - válaszoltam, a karomat
keresztbe téve a mellkasom előtt. – Emellett, nem hinném, hogy Jeff úgy tekint
rám. Mi csak jó-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Barátok vagytok, - ismételte Huntley, befejezve a
mondatomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezt már megbeszéltük ezelőtt is, - mondtam, egy kissé
elkeseredettnek érezve magamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudom, tudom, de úgy gondolom, hogy több van itt, mint
amit elmondtál nekem, és csak próbálom kitalálni, mi van kettőtökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Természetesen igaza volt, és bűntudatot éreztem, hogy voltak
olyan dolgok, amiket nem tudott a Jeff-el való kapcsolatomról. Vagy ami még
fontosabb, hogy hogyan kezdődött az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley beszélt, mielőtt túl erősen gondoltam volna erre.
Épp időben néztem fel, hogy lássam, visszaértünk Brackinridge-be, és már meg is
álltunk a házam előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Amikor én is rájövök erre, tudatni fogom veled, - tettem
hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Köszönöm a mai napot, - szólalt meg Huntley néhány percnyi
csend után. – Jól éreztem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én is és köszönöm azt a gyönyörű ruhát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Örülök, hogy megtehetem ezt érted, Dem. Úgy szeretlek
téged, mintha a nővérem lennél és igazán boldog vagyok, hogy te leszel az, aki
ott lesz velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Szipogott, mire a kezébe adtam egy zsepit. – Sajnálom, -
mondta, az orrát törölgetve. – Az utóbbi időben kicsit érzelmes vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez rendben van, senki sem hibáztathat téged érte.
Megengedheted magadnak, hogy teljesen szétess ilyen közel az esküvőhöz. Ez
gyakorlatilag követelmény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Huntley lágyan felnevetett és áthajolt a Jeep-jének
középkonzolja fölött, hogy megöleljen. Szorosan magamhoz húztam. – Kérnék tőled
egy szívességet, - kezdte Huntley, ahogy elhúzódott tőlem. – Reméltem, hogy
ezen a héten az esküvő előtt egy este tudsz vigyázni Hunter-re. Valami
különlegeset terveztem Grayson számára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Természetesen, imádnám vele tölteni az estét. Neked kérned
sem kell. Csak szólj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te vagy a legjobb, - Huntley ismét szipogott és nem tehettem
róla, de kíváncsi voltam, hogy mi van vele. Ez több volt, mint az esküvő előtti
érzelgősség, de nem akartam kíváncsiskodni. Elköszöntem tőle és elindultam
befelé. Amint kinyitottam az ajtót, Coco csaholni kezdett és a lábamra ugrált.
– Szegény kicsikém, - gügyögtem neki. – Sajnálom, hogy egész napra egyedül
hagytalak. Hiányoztál. – Lehajoltam és felkaptam a csokoládébarna kis
szőrcsomót és nevettem, amikor végignyalta az arcomat. Lerúgtam a cipőmet és
besétáltam a konyhába, ahol enni adtam Coco-nak és öntöttem magamnak egy pohár
Chardonnay-t. Tökéletesen illett a nyári forrósághoz. Csatlakoztattam a
telefonomat a dokkolóhoz és hallgattam, ahogy a kedvenc női country énekesnőim
édes hangjai betöltik a szobát. Jana Kramer énekelt arról, hogy élete szerelmét
’Whiskey’-nek hívják és a Dixie Chicks dúdolt a cowboyokról. Annyira
belemerültem a zenébe, hogy még azt sem hallottam, hogy megszólalt a csengőm,
vagy hogy az ajtóm kinyílt. Megfordultam, hogy újratöltsem a poharamat és ott
találtam Jeff-et, aki engem nézett, a száját féloldalas molyosra húzta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jeff! – Alig tettem le a poharamat a kanapé melletti
dohányzóasztalra, mielőtt a karjai közé vetettem magam. Elkapott és éreztem,
hogy a széles, izmos mellkasa rázkódott alattam. Magamba szívtam a kölnijét és megízleltem
az illatot, ami a biztonságot és a vigaszt jelentette számomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Szia Vöröske. – A mély, gazdag hangja megérintette a
fülemet, mire én még szorosabban öleltem őt. Elmosolyodtam a gyengéd becézésén,
amit a hosszú tűzpiros hajamnak tulajdonított. Egy ideje már ’Vöröskének’
hívott, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hiányoztál, - suttogtam a nyakába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te is hiányoztál nekem.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
</span>
<br />
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Hetedik Fejezet<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="color: #92d050; font-family: "monotype corsiva"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Demi<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Kicsusszantam Jeff
karja közül és belenéztem a zöld szemébe. Meleg, barátságos és ismerős volt.
Sötétbarna haja rövidebb volt, mint a legutóbb, amikor láttam, de még mindig a
szemébe lógott. A vonásai Grayson-ra emlékeztettek, kivéve, hogy az övéi
élesebbek és jobban körülhatároltak voltak. Elmosolyodott, ami miatt a szeme
mellett kis ráncok keletkeztek, és minden zavaros gondolatom és érzésem eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mikor érkeztél? – kérdeztem, képtelen voltam harcolni a
vigyor ellen, ami kiült az arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Körülbelül húsz perccel ezelőtt, - válaszolta. – Először
téged akartalak látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Örülök, hogy megtetted. – Ismét megöleltem őt, és éreztem,
hogy a szívem a torkomba ugrott. Valami más volt most. Az életre kelt pillangók
a gyomromba volt ennek a bizonyítéka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Félre löktem ezeket a gondolatokat, és a nappalimba húztam
Jeff-et. – Hozhatok neked egy sört? – ajánlottam fel, tudva, hogy valószínűleg szüksége
volt egy kis hűsítőre a repülőút után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nagyszerűen hangzik, - válaszolta, miközben követett engem
a konyhába. Megragadtam egy sört és pont időben fordultam meg, hogy lássam,
ahogy Coco Jeff lába elé vetette magát és a hátára fordult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mikor szereztél be egy kiskutyát? – kérdezte szórakozottan
Jeff. Lehajolt és vakargatni kezdte a göndör szőrű pocakját, és elnevette
magát, amikor a lábai elkezdtek rángatózni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Két hónappal ezelőtt, - válaszoltam. – Jó kis társaság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff felállt, Coco meg odatotyogott a nappaliban lévő
kutyafekhelyéhez. Amikor odaadtam Jeff-nek a sört, a tekintetével óvatosan
nézett rám. Megfogta a kezemet és a teraszra vezetett. Úgy ismerte a házamat,
mint a tenyerét és ő volt az egyike a két embernek, akiknek tartalékkulcsa volt
a lakásomhoz. Bíztam benne annyira. Leült az egyik nyugágyra, engem meg a lába
közé húzott, hátamat a mellkasának támasztva. Ez a pozíció nagyon meghitt volt,
de azon kaptam magam ellazulok Jeff karjában, mintha oda tartoztam volna.
Gyönyörű nyári este volt és a fejünk felett lévő csillagok nagyon romantikus
háttérfüggönyt képeztek. Nem ez volt az első alkalom, hogy azon gondolkodtam,
mi lenne, ha Jeff-el többek lennénk, mint barátok, de tudtam, mielőtt még fontolóra
vehettem volna, hogy egy ideig még az lesz. Egyszerűen még nem álltam készen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Idáig hallom, hogy gondolkozol, Vöröske, - motyogta Jeff a
fülembe. – Nem akarsz tájékoztatni engem mindenről, amit kihagytam, mióta
utoljára láttalak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Már tudsz mindent, - válaszoltam mosolyogva. – Állandóan
beszéltünk telefonon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff kortyolt egyet a söréből, én meg elfordítottam a
fejemet, hogy felnézhessek rá. A torka mozgott, miközben nyelt és nekem össze
kellett szednem magam, hogy ne harapjak az ajkamba. – Utoljára három nappal
ezelőtt beszéltünk, - mondta. – Mi történt azóta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Felnevettem és elfordítottam a fejemet, hogy a mellkasára
hajtsam. – Komolyan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, komolyan. Mondj el nekem <i>mindent.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nevetve és hitetlenül csóváltam meg a fejemet. – Ma Huntley
utolsó ruhapróbáján voltunk, és készítetett nekem egy új ruhát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Emlékeztess, hogy köszönjem meg neki, - mondta a
sörösüvegének pereme felett. – A mennyasszonytól eltekintve, az én karomon lesz
a leggyönyörűbb lány, az biztos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nagyot nyeltem és az arcom felforrósodott a bókjától. Nem ez
volt az első alkalom, hogy gyönyörűnek nevezett, de a köztünk lévő légkör
miatt, most valahogy más volt. A pillangók a gyomromban finoman csapkodtak és
izgalom telepedett a csontjaimba. Rádöbbentem, hogy amit most érzek először
hónapok óta az az, hogy <i>élek. </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megmozdultam, és úgy fordítottam a testemet, hogy
szembekerüljek Jeff-el. A tekintete találkozott az enyémmel és a csend csak
nyúlt kettőnk között. Nem beszéltünk, de a tekintetünk elmondott mindent, amit
mi túlságosan féltünk kimondani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igazán boldog vagyok, hogy velem mész oda, - mondtam
csendesen, az ölembe pillantva. Ezt anélkül vallottam be, hogy átgondoltam
volna, és ettől csak még sebezhetőbb lettem Jeff előtt, mint valaha. De nem
féltem. Azt akartam, hogy tudja, jelentett valamit a számomra, még ha nem is
voltam benne teljesen biztos, hogy pontosan mit. A mutatóujjával felfelé
billentette a fejemet, és egy Carter féle féloldalas mosolyt küldött felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Én is. – Hangja megtévesztően lágy volt, én meg harcoltam
a késztetés ellen, hogy megborzongjak. – Nem megyek sehová.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez nem igaz. Nemsokára visszamész Chicago-ba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Csalódott voltam amiatt, hogy néhány nap múlva elmegy? Azt
akartam, hogy maradjon? Vagy azt szerettem volna, hogy <i>velem</i> maradjon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff megköszörülte a torkát. – Igazából… - szünetet tartott,
- Azon gondolkoztam, hogy néhány hónapon belül hazaköltözöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi? Miért? Imádod a munkádat és imádod Chicago-t is! Miért
jönnél vissza? – Annyira akartam, hogy azt mondja, én vagyok az oka, amiért
hazajön, mert önző vagyok, és ez megijesztett. Mély levegőt vettem és
lenyugtattam a hangot, ami a fejemben üvöltött, miközben Jeff a saját
sikolyával küzdött az övében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Imádtam, - kezdte. – De valami hiányzik, és azt hiszem,
eljött az ideje, hogy hazatérjek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Hallottam a magányosságot minden egyes szóban, ami elhagyta
a száját, és ami még fontosabb, megértettem. Én is így éreztem, ezzel éltem
minden egyes nap. Mégis megtanultam elfogadni ezt, mert valójában, mi más
választásom lett volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudom, hogy érted. – Lepillantottam, mert képtelen voltam
tovább belenézni Jeff zöld szemébe. Hosszú szünet következett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Találkoztál már vele?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff kérdése meglepett és a homlokomat ráncolta, mert nem
tetszett az, amerre ez a beszélgetés haladt. – Nem, de van egy olyan érzésem,
hogy már csak idő kérdése. Tudom, hogy itt van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mikor láttad őt utoljára?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Dühbe gurultam. Ez a beszélgetés már annyira elavult volt,
és én már annyira belefáradtam, hogy megpróbáljak meggyőzni mindenkit, hogy jól
leszek. A probléma az volt, hogy nem tudtam megmondani, hogy őket vagy magamat
akartam meggyőzni. – Utolsó alkalommal akkor láttam, mikor Chicago-ba repültem,
hogy beszéljek neki a… - Elhallgattam, képtelen voltam kimondani a szavakat az
elszorult torkom miatt. Jeff megfogta az arcomat, és mint oly sokszor ezelőtt,
az érintése megnyugtatott, a nyughatatlan szívemet a béke és a bizonyosság
valamilyen formájába hozta, hogy minden rendben lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te vagy a legerősebb ember, aki csak ismerek, - mormolta.
– Brody-nak fogalma sincs, hogy mit veszített, amikor itt hagyott téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Túl sokat gondolsz rólam, Jeff. – Nem érdemeltem meg ezt
az embert és ő még csak nem is tudta ezt. A teste közelebb mozdult, és amikor
felnéztem rá, az arcunkat csupán csak centiméterek választották el egymástól.
Vártam, hogy a szívem vadul száguldozni és dörömbölni kezdjen a mellkasomban.
Ez nem történt meg, és megpróbáltam azzal érvelni, hogy nem is számított. De
hazudtam. Azt szerettem volna, hogy a pulzusom olyan vadul száguldjon, mintha…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Azt gondolom, hogy gyönyörű vagy és kedves, és erősebb,
mint amennyi hitelt adsz magadnak, - közelebb mozdult, mire a lélegzetem
elakadt, - és azt hiszem, meg akarlak csókolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szívem megállt, az agyam meg kikapcsolt. Nagyon sok idő
telt már el azóta, hogy egy férfi ajkát éreztem volna a sajátomon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Rendben, - fújtam ki a levegőt. Behunytam a szemem és visszatartottam
a lélegzetemet, várva arra, hogy megérezzem Jeff ajkát az enyémen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Épp ebben a pillanatba, Jeff telefonjának éles hangja
hasított a levegőben, mire megfagytunk. Kinyitottam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - A francba, - motyogta Jeff, ami mosolygásra késztetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jobb, ha felveszed, - válaszoltam csendesen. – Az öcséd
valószínűleg azt hiszi, hogy elraboltalak téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hajlandó lennék fogságba kerülni, Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> A szívem ismét visszatért egy állandó ritmusban, majd Jeff
megpuszilta a homlokomat, mielőtt előhúzta volna a telefonját a zsebéből, hogy
válaszoljon rá. Leugrottam a nyugágyról és fogtam az üres borospoharat és sörösüveget
és bevittem őket. Megálltam a mosogatónál, hogy elöblítsem a poharamat, amikor
megláttam, hogy egy árnyék várakozik a járdán. Hunyorogtam a sötétben, ismerős
borzongást futott végig a bőrömön. Egy kocsi hajtott el, megvilágítva a
magányos alakot. Brody. Megmerevedtem, tekintetem összekapcsolódott azzal az
emberrel, aki újra összerakta az életemet, csak hogy az egészet széttépje. A szívverésem
felgyorsult, amitől a testem zümmögni kezdett. Nem éreztem ezt, amikor Jeff
megérintett, még akkor sem amikor megpuszilt. Nem. Ezt az érzést a testem csak
egyetlen embernek tartotta fent. Elejtettem a poharam, ami összetört, miközben
a bejárati ajtóhoz mentem. Lerohantam a lépcsőn, de amikor Brody-t kerestem, ő
már eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Egész idő alatt figyelt engem? Látta, hogy Jeff itt van?
Megdörgöltem a karomat, annak ellenére, hogy meleg volt, és visszasétáltam a
házba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megugrottam, majd megfordultam, és Jeff ott állt mögöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, - válaszoltam. – Azt hittem, láttam valamit kint.
Sikerült lerendezni a hívást?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Grayson volt. Tudni akarta, hogy mikor érkezem. Egy kicsit
felhúzta magát, amikor megmondtam neki, hogy először ide jöttem, de nem volt
meglepett. Azt hiszem, jobb, ha megyek, mielőtt idejön és magával rángat. A
taxim hamarosan itt lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ez teljesen Grayson-ra vall, - kuncogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff cipőjének hangja visszhangot vert a padlón, ahogy
közelebb lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Még egy utolsó dolgot meg kell tennem, mielőtt elmegyek, -
motyogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Micsodát? – kérdeztem halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ezt. – Jeff átkarolta a nyakamat és az ajkát az enyémhez
súrolta, mielőtt foglyul ejtette volna. Nyelvét végigfutatta az alsó ajkamon,
és mielőtt aggódni tudtam volna ennek a pillanatnak a következményei miatt,
beengedtem őt. A testem ellazult az ölelésében és magamba szívtam a kezének
érintését a testemen, azt, ahogy gyengéden simogatott és a számat egy lassú
tempóra csábította, amit ő diktált. A nyelvünk táncot járt egymással, és
végignyalta a szám minden egyes négyzetcentiméterét, tanulmányozva, élvezve azt.
Elhúzódott, mielőtt készen álltam volna, és nyöszörögtem a meleg elvesztése
miatt. Homlokát az enyémnek döntötte, és amikor újra kinyitottam a szememet,
azon kaptam, hogy engem nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Hmmm, - sóhajtotta. – ez jobb volt, mint képzeltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te elképzelted, hogy megcsókolsz? – nyüszítettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Még szép, hogy el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Lábujjhegyre álltam és lágy csókolt leheltem Jeff arcára.
Egy bámulatos srác volt, de most, hogy megcsókolt, felismertem, hogy hiányzott
a… <i>tűz.</i> Tőle nem éreztem úgy magam,
mintha egyetlen egy csóktól is készen álltam volna felrobbanni. Tőle nem
keményedett meg a mellbimbóm a melltartóm alatt, vagy öntött el a lábam között
a forróság. Nem éreztem késztetést, hogy leszaggassam róla a ruhát és
megérintsek minden kis bőrfelületet, ami befedte az ő csodálatos testét, amiről
tudomásom volt. Az izgalom, amit korábban éreztem, eltűnt, valószínűleg rosszul
értelmeztem a vágyat, hogy érezzem egy férfi érintését. A szívem a gyomromba
süllyedt, otthagyva engem azon gondolkodva, hogy fogom-e még valaha azt érezni,
vagy nélküle kell, hogy éljek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jó éjszakát, Jeff.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Jeff megpuszilta az arcomat, és gyors csókot nyomott a
számra. – Jó éjt, Vöröske.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ajtó becsukódott mögötte, és mint mindig, most is egyedül
maradtam a saját bűntudatom társaságában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Azon az éjszakán az álom nem jött könnyen. Ide-oda
forgolódtam, harcoltam a fejemben lévő démonokkal. Nem a Jeff-el való
csókolózás volt az, ami ébren tartott. Hanem a bűntudat, amit azután éreztem, hogy
elment, az az érzés, hogy valamilyen módon elárultam Brody-t. Ez ostobaság
volt. Brody továbblépett, szóval én miért ne tehetném?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> <i>Tudod, hogy miért, </i>mondta
egy hang a fejemben, emlékeztetve engem, hogy pontosan tisztában vagyok vele,
hogy a továbblépés, még egy év elteltével is, miért volt szinte lehetetlen.
Persze, tetszett, ahogy Jeff miatt éreztem magam, de ez mégsem volt ugyanaz.
Egyszerűen összehasonlítottam őt Brody-val. Valójában, <i>minden</i> férfit Brody-hoz hasonlítok, majd csalódok, amikor a lába
nyomába sem érnek. Felsóhajtottam. Kimerült voltam és az agyam egy mérföld per
órás sebességgel száguldott egész este. Egy idő után megelégeltem, lerúgtam a
testemről a takarót és kimásztam az ágyból. Már reggel nyolc óra volt, szóval
úgy döntöttem, hogy felveszem a futófelszerelésemet és nekivágok az útnak. Coco
nem örült túlságosan, de adtam neki egy kis csemegét és kisurrantam az ajtón.
Szükségem volt valamire, ami mozgásban tartott, és amikor elindul Miley Cyrus
’Wrecking Ball’-ja, majdnem hanyatt estem a lábamban. <i>Mennyire találó</i>, gondoltam magamban. Feltekertem a hangerőt, és
gyorsítottam a tempómon, lábaimmal szántva az utat, ami körbefutott a városban.
Meleg volt és izzadtam, mint a szamár, de <i>nagyon
jó</i> érzés volt. Az égő izmaim addig hajtottak előre, amíg úgy nem éreztem,
hogy a tüdőm fel fog robbanni, és mire beértem a városba, kész voltam
összeroskadni. Boltok mellettem sétáltam el, és köszöntöttem a városiakat,
ahogy elhaladtam mellettük, majd beléptem Emma Morgan pékségébe. Hűs levegő
csapta meg a bőrömet, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel és értékeltem ezt az
ajándékot. Csak egy órát voltam kint, de ez elég is volt. Huntley nagynénje
meglátott engem és elmosolyodott, miközben intett, hogy menjek oda a pulthoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Jó reggelt, édesem. Mit hozhatok neked?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Helló Edzőné. Kávét és egy kis vizet kérek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nekilátott elkészíteni a kávémat, én meg néztem, ahogy a
többi vendég egy állandó ritmusban jön és megy. Az ajtó felett lévő csengő
megszólalt, csakhogy ez alkalommal megdermedtem. Háttal voltam az ajtónak, de
nem kellett felnéznem, hogy tudjam, ki sétált be rajta. A levegő sűrűbb lett,
és azon kaptam magam, hogy nehezen lélegzem. A tarkómon a szőr vigyázba állt,
és kényszerítenem kellett a testemet, hogy ne vessem bele magam azok közé az
ismerős karok közé. Emma együtt érző tekintettel nézett rám, és ez megerősített
abban, hogy igazam volt. Lassan megfordultam, és még így sem tudtam felkészülni
arra, amit magam előtt fogok látni. Brody egy gyönyör szőke nőre mosolygott le,
neki szentelve a teljes figyelmét. A pokolba is, <i>én</i> képtelen voltam nem a lányt bámulni. Vörös ruha volt rajta, ami
harmonikusan simult a derekára, megmutatva hosszú, lebarnult lábát és finom
vonalú csípőjét. Platina szőke haját magas lófarokba fogta a feje tetején,
megmutatva magas arccsontját, rózsaszín, telt ajkát és tökéletes orrát.
Ugyanolyan fényes tekintettel bámult Brody-ra, mint ahogy annak idején én is.
Szerelemmel és imádattal. De mégsem a lány tekintete volt az, ami megragadta a
figyelmemet. Hanem az övé. A mosolya, az, ahogy ránézett, valóságosnak tűnt,
mintha komolyan gondolta volna. <i>Ó,
Istenem, ez nem történik meg.</i> Egy percet szántam rá, hogy magamba szívjam
őt, mielőtt ez az egész katasztrófába torkollik. A haja egy kicsivel rövidebb
volt, és még mindig <i>épp most keltem ki az
ágyból</i> módon hordta. Nagyot nyeltem, kíváncsi voltam, hogy <i>miatta</i> nézett-e így ki, mert a lány
végigfuttatta karcsú ujjait rajta, miközben örömben sikoltozott. A hang a
fejemben az üvöltötte, hogy ’TŰNJEK EL INNEN’, és ebben a pillanatban Brody úgy
döntött, hogy felnéz. A tekintetünk összekapcsolódott és egy kis mennyiségű
levegő, aminek sikerült a tüdőmbe jutnia kiütött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Demetria.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody úgy mondta ki a nevemet, mintha kincs lett volna, amit
meg kellene védenie. Ő volt az egyetlen személy, aki valaha is a teljes nevemet
használta, még amikor szeretkeztünk, akkor is ezt kiabálta. Ez kijózanított
engem. Egy röpke másodpercig dermedten álltam, amíg az agyam utasításokat
kiabált és a lábam meg nem mozdult. Nagy sietségemben, hogy távozzak, egy
pincérnőnek ütköztem, aki épp elhaladt mellettem és végül egy kupacban a földre
kerültünk. Brody <i>barátnője</i> a
tökéletesen manikűrözött ujjai mögül nevetett, miközben én azon imádkoztam,
hogy a padlón nyíljon meg egy lyuk, és nyeljen el engem. Az atlétám elejét
jegeskávé borította és normális körülmények között elhallgattattam volna, de az
ösztönöm, hogy eltűnjek innen legyőzött minden más gondolatot, ami a fejemben
kavargott. ’Elnézést’ motyogtam a pincérnőnek, figyelmen kívül hagyva a mogorva
tekintetét és kibotorkáltam a pékségből. Olyan gyorsan sétáltam, ahogy csak
tudtam és még a sors is szükségét érezte annak, hogy még egy kicsivel
meghosszabbítsa a kínzásomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Demetria, várj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Komolyan? Nem tudna csak úgy hagyni elmenni? Fújtattam és
megpördültem a futócipőm sarkán, milliméterekre tévesztve csak el a mellkasát.
Éreztem a kölnijét és könnyedén felismertem az illatot. Egy üveg Ralph Lauren
’Polo Blue’ és olyan volt, mint a tiszta, friss víz, ami keveredett Brody
illatával. Ez volt a kedvencem rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Mi az? – csattantam fel. Nem érdekelt, ha kedvesnek
kellett volna lennem, mert tuti nem éreztem magam <i>szépnek</i>. Ez volt minden, amit tenni akartam ennyi idő után, látni
Brody-t és komplett idiótát csinálni saját magamból, de ahhoz is köze volt,
hogy mennyire könnyen fel tudott bosszantani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem is akartál köszönni? – kérdezte, fájdalmas tekintettel
az arcán. Mi van? Ő volt <i>megbántva?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Nem, nem akartam. Egy kicsit elfoglaltnak látszottál, én
meg reménykedtem, hogy nem fogsz észrevenni engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody felsóhajtott és végigfuttatta az ujjait a haján. Egy
részem megkönnyebbült, mert ez a kis akció azt jelentette, hogy ő kócolta össze
a saját haját, nem pedig az a buta, szőke liba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudtam, hogy ott leszel, mielőtt besétáltunk volna, és
amit Sienna-val láttál, az egyáltalán nem az volt, amit gondolsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Keresztbefontam a karomat a mellkasom előtt és dacosan
leszegtem az államat. – Nem számít, hogy én mit gondolok, Brody. Tudom, hogy
valaki mással vagy. Én csak reménykedtem- - leállítottam magam, mielőtt valami
olyasmit mondtam volna, amit megbánok. Látni őt valaki mással megölt engem
belül, olyannyira, hogy fogalmam sem volt, hogyan voltam még mindig képes
egybetartani magam, mivel ilyen átkozottul közel álltam hozzá. De nem akartam,
hogy tudja, még mindig bántott, túlságosan is büszke voltam, hogy engedjem,
hogy meglássa ezt. Szóval úgy tettem, mintha ez egyáltalán nem érdekelt volna.
Az egyetlen probléma ezzel az volt, hogy nem tudtam mi bántott jobban – látni
őt valaki mással vagy úgy tenni, mintha nem érdekelne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te Jeff-el vagy? – csattant fel, belegyalogolva a
gondolataimba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Levegőért kaptam, visszaemlékezve, hogy Brody volt az, akit
tegnap este a házam előtt láttam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Te voltál az, - mondtam csendesen. – Miért voltál ott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Látni akartalak téged, így elkerülhettük volna az
ilyesmit, de amikor odaértem, láttam, hogy bent vagy Jeff-el és-<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Ő egy barát, de ha bármi több lenne ennél, neked akkor sem
lenne semmi közöd hozzá. Neked nincs jogod semmihez sem az életemben. – Az
utolsó résznél a torkom összeszorult és tudtam, hogy ez egy részleges hazugság
volt. Még mindig túl sok minden volt, amit joga volt megtudni, de én még nem
álltam készen elmondani neki. Nem voltam biztos benne, hogy valaha is kész
leszek-e. Brody engem bámult és én láttam a fájdalmat és a haragot kavarogni abban
a barna szempárban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> - Tudod mit, én ezt most képtelen vagyok csinálni, -
mondtam, megtörve a szemkontaktust. – Bocsánatot kérek, ha megbántottalak, de
tudtad, hogy ez lesz, ha találkozunk egymással. Nem tudom, mi többet akarsz még
tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Brody horkantott és felpillantottam, hogy lássam, ahogy
kirívóan bámult. Épp meg akart szólalni, de megállítottam őt. – Jobb, ha mész,
- mondtam, mögé kukucskálva. Egy kicsit nagyobb volt, mint emlékeztem, a karjai
és a mellkasa egy kicsivel erőteljesebb lett. Malibu Barbie a szemével tőröket
lövellt az irányomba. – A barátnőd nyilvánvalóan tudja, ki vagyok, és nem
nagyon tetszik neki, hogy velem beszélgetsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Megfordultam, hogy távozzak, de Brody a felkarom köré
kulcsolta a kezét és a mellkasához húzott engem. A testem azonnal reagált rá,
mintha természetes ösztön lett volna ilyen közel lenni hozzá. – Leszarom őt,
Demetria. Ez a beszélgetés még messze nem ért véget.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ezzel megfordult és távozott, lefelé sétálva a járdán.
Teleszívtam a tüdőmet levegővel, mintha eddig visszatartottam volna a
lélegzetemet, és reszkető lábakkal én is elsétáltam. Ez közel sem ment olyan
szörnyen, mint vártam, de eléggé megrázott ahhoz, hogy elgondolkozzak, egyáltalán
kezelni tudom-e, hogy Brody közelében legyek.<o:p></o:p></span></div>
Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-1608843253445830252.post-60791337890171399392017-01-30T10:32:00.001+00:002017-01-30T10:32:16.049+00:00Jay Crownover - Rowdy<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLQ68ZaCfspi8-h2uRlIQm8FTwCiNHemhu8E9XV1HRdxJ6neBV9CbcLkghnFPxnlU9kquyEVaf5Couecks0bnIATdsSOLGv6EKjlw8eu-N-UvknG9qJGfKkueNkA7RR1Ey2D-gjIRP-4/s1600/20530956.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLQ68ZaCfspi8-h2uRlIQm8FTwCiNHemhu8E9XV1HRdxJ6neBV9CbcLkghnFPxnlU9kquyEVaf5Couecks0bnIATdsSOLGv6EKjlw8eu-N-UvknG9qJGfKkueNkA7RR1Ey2D-gjIRP-4/s320/20530956.jpg" width="212" /></a></div>
Itt van a teljes Rowdy!!! :) Aki esetleg meg bírta állni hogy ne olvassa el fejezetenként, azoknak jó olvasást kívánok. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, mint ahogy a többi!! :) 😘😘<br />
<br />
<a href="https://drive.google.com/open?id=0B1k0ia-fMryTQ0NJMjFjcTBZZ0k">https://drive.google.com/open?id=0B1k0ia-fMryTQ0NJMjFjcTBZZ0k</a>Könyvmolyhttp://www.blogger.com/profile/00702089337110240725noreply@blogger.com45