Tizenkettedik fejezet

Tizenkettedik Fejezet

Demi

         - Hozhatok neked egy italt? – Kérdezte Jeff, túlüvöltve a hangos zenét. A Nicky’s Bárban voltunk egy kombinált legény és leánybúcsún Huntley és Grayson számára. Az egyetem alatt megszámlálhatatlan éjszakát töltöttünk itt bulizva és ez az egyszerűbb időkre emlékeztetett engem. A belső tér és a hosszú bárpult, ami két falat kötött össze, szinte semmit sem változott. Itt volt rá a bizonyíték, hogy nem mindennek kellett megváltoznia.

         Nem igazán volt hangulatom kimozdulni, de milyen koszorúslány lennék, ha nem tenném tiszteletemet a legjobb barátnőm leánybúcsúján? Tudta, hogy valami baj volt, de azóta mióta megérkeztünk, mindig kitértem a kérdései elől és egy ponton úgy döntött, hogy felhagy vele. Egy álmatlan éjszakát tudhatok a magaménak, és a fejemben egész éjszaka újrajátszottam a beszélgetésemet Brody-val, és ez volt az oka a kevésbé lelkes hangulatomnak.

         - Kaphatok egy Southern Comfort-ot (whisky alapú likőr) lime-mal, kérlek?

         Jeff szemöldöke a magasba szaladt és meglepetten nézett rám? – Biztos vagy benne?

         Ingerültséget éreztem és visszanyeltem a kényszert, hogy megkérdezzem tőle, hogy ki volt ő az anyám. – Igen, biztos, - válaszoltam, megpróbáltam nem úgy hangzani, mint egy nyafogós kölyök. Megfordult, én meg néztem, ahogy eltűnik a sűrű tömegben, miközben a bárpult felé ment. Nem az ő hibája volt, én nem voltam jó társaság. Körbenéztem az összes egyetemi kölykön, akik ittak és jól szórakoztak, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne, és akkor a tekintetem az ajtóra tévedt, amin keresztül a szörnyű hangulatom oka sétált éppen be. Brody homokszőke haja stílusosan ziláltnak látszott és sötét farmere kiemelte a combjának minden egyes vonalát, megmutatva a lenyűgöző csomagot a két lába között. Egy tengerészkék végiggombolós inget viselt, aminek az ujját feltűrte, hogy megmutassa izmos alkarját. Ha nem lett volna mellette egy szőke nő, akit csak sebészi úton lehetett volna eltávolítani az oldala mellől, akkor a nyálam is elcsöppent volna a látványától.

         Az áruló szívem kihagyott egy ütemet, dacára a tegnap esti heves beszélgetésünknek. A tekintetem a mellette álló szőkén landolt és a bár gyér megvilágításában, biztos voltam benne, hogy láttam, ahogy önelégülten rám mosolygott. Eléggé közhelyes volt a festett szőke hajával, a nyilvánvalóan nem eredeti melleivel és a szoláriumbarna lábával, amik mérföld hosszúnak tűntek. Annak a gondolata, hogy Brody vele volt zavarba ejtett engem, de akkor ismét kezdtem megérteni, hogy ő többé már nem az a férfi volt, akit ismertem.

         Az asztalunk felé indult el épp akkor, amikor Jeff visszatért az italainkkal, és nem vesztegettem több időt, kiragadtam a whiskey-t a kezéből, majd lehajtottam az italomat. A lime és a bourbon keveréke lefolyt a torkomon és felmelegítette a testemet, amitől oldódott az izmaimban lévő feszültség.

         - Whoa, - figyelmeztetett Jeff, - lassan a testtel tigris.

         Elmosolyodtam. – Szomjas voltam.

         Huntley és Grayson ismét csatlakoztak hozzánk és kényelmetlen csend telepedett az asztalra. Éreztem a feszültséget Brody és Jeff között, de egyszer az életemben nem akartam emiatt aggódni. El akartam engedni az egészet. Táncolni akartam. Figyelmen kívül hagytam Brody-t és Sienna-t és Huntley felé fordultam. – Akarsz táncolni?

         Tekintetét köztem és Brody között váltogatta, majd bólintott, követve engem. A táncparkett közepére mentünk és Florida Georgia Line dala a ’Cruse’ csendült fel a hangszórókból. A tömeg üvöltött izgalmában, és hamarosan mindenki elkezdte énekelni. Minden kiment a fejemből és arra koncentráltam, hogy a zene üteme mennyire jó érzéssel töltött el.

         - Megyek megkeresem Grayson-t, - mondta Huntley a fülembe. A zene átváltott egy még ütemesebbre, és úgy döntöttem itt az ideje felkeresni a bárt. Követtem Huntley-t vissza az asztalunkhoz és intettem a pincérnőnek. Hozott nekem még egy Southern Comfort-ot és lime-ot, csak ez alkalommal normális emberhez méltóan kortyolgattam. Sienna suttogott valamit Brody fülébe, aki a homlokát ráncolta, mielőtt követte volna őt a táncparkettre. Hátrafordította a fejét és a válla felett rám nézett, egy gúnyos mosollyal az arcán. Ribanc. Tudtam, hogy játszadozik velem. Csak túlságosan makacs voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam a csalit.

         - Szeretnél táncolni? – kérdeztem Jeff-et.

         - Mutasd az utat. – Mosolygott és egy másik életben ettől elájultam volna. Azonban a mai este nem az az este, amikor arra gondolok, hogy ’mi lett volna ha’. Hanem arról, hogy leengedjem a hajamat és jól szórakozzak. Úgy döntöttem, hogy élvezni fogom a mai estémet.

         A kezemet Jeff-ébe csúsztattam és keresztülsétáltunk a sűrű tömegen a táncparkett felé. Jeff karja a derekam köré fonódott, a kezem meg a nyaka köré kulcsolódott.

         - Döbbenetesen nézel ki ma, - bókolt. Ez valódi volt. Jeff képtelen volt arra, hogy ilyesmit csak úgy mondjon. Így is gondolta. Egy szűk fekete ruha volt rajtam, ami combközépig ért és mélyen ki volt vágva, hogy felfedje a hátamat. Szorosan tapadt a mellemre, felfedve a dekoltázsomat, és kihangsúlyozva a csípőm domborulatát. A hajamat kiegyenesítettem és hagytam, hogy leomoljon a gerincem közepéig.

         - Te is meglehetősen sármosan nézel ki, Haver.

         Elnevette magát és én csatlakoztam ehhez a nagyszerű hanghoz. Tényleg nagyon jól nézett ki a sötét farmerjében és fekete végiggombolós ingében. Magasabb volt, mint az itt lévő srácok többsége és azoknak, akik nem ismerték őt, félelmetesnek is tűnhetett. De én ismertem őt és a kemény külső alatt egy érző szívű férfi volt, aki sokkal többet érdemelt, mint amit én adni tudtam neki. Megérintettem a zúzódást Jeff arcán, amitől összerezzent. – Fáj? – Kérdeztem, őszinte aggodalommal. Jeff egy kicsit megviseltnek látszott, miután Brody megütötte őt, de visszautasította azt, hogy egyedül jöjjek ide.

         - Nem olyan vészes, - válaszolta.

         - Sajnálom, hogy Brody megütött, - mondtam, belenézve Jeff zöld szemébe.

         Keze elhagyta a derekamat és a hüvelykujjával végigsimított az ajkamon. Visszatartottam a lélegzetemet és a pillantásunk összekapcsolódott. – Ne kérj bocsánatot, - hangja rekedt volt, - ha olyasvalakim lenne, mint amilyen te vagy, és meglátnálak téged egy másik férfival, ugyanezt tettem volna. Még mindig törődik veled. Nem hibáztatom érte.

         Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, majd újra becsuktam. Nem tudtam mit válaszolni arra, amit mondott, és kizárt dolog volt, hogy elmondjam neki, még én is törődtem Brody-val. Már így is eléggé szörnyen éreztem magam, tudva azt, hogy nem voltam képes viszonozni Jeff érzéseit, nem számít mennyire nagyon szerettem volna, hogy így legyen. Egy újabb, lassú szám kezdődött, én meg körbenéztem a táncparketten, a tekintetem Brody-n és Sienna-n landolt, akik csak néhány lépésnyire táncoltak tőlünk. Testük egymáshoz préselődött és Sienna magassága miatt, majdnem összeért az orruk is. Az ajkát Brody-éhoz nyomta én meg rosszul lettem ettől. Utáltam őket együtt látni, de jogomban állt egyáltalán féltékenynek lenni? Semmilyen jogom nem volt Brody-ra és mégis azt éreztem, hogy vadul birtokolni akarom őt. És akkor ott volt az a tény is, hogy őt fixíroztam, miközben egy másik férfival táncoltam. Istenem, mi a baj velem?

         Jeff megköszörülte a torkát és rádöbbentem, hogy abbahagytuk a táncolást. Felnéztem és azt láttam, hogy engem tanulmányoz. Bűntudat ütötte fel a fejét és az egyetlen módja, hogy ne zúzzon össze, egy újabb ital volt. Jeff és én visszaindultunk az asztalunk felé anélkül, hogy egy szót is szóltunk vagy egymásra néztünk volna, és ott találtuk Huntley-t és Grayson-t, akik csendben beszélgettek egymással. Annyira szerelmesnek tűntek és ha nem imádtam volna őket ennyire, akkor rosszul lettem volna a látványtól. Helyette vágyakozva néztem őket, és azt kívántam, bárcsak nekem is megvolna az, ami nekik.

         Egy pincérnő állt meg mellettünk, én meg rendeltem még egy italt, mert éreztem, hogy szükségem van rá ahhoz, hogy elengedjem magam. Nem akartam gondolni semmire sem ma este. Csak el akartam engedni egyetlen éjszakára és elfelejteni, hogy teljes roncs voltam belül. Ismét megtaláltam Brody-t és Sienna-t, de ez alkalommal Brody engem nézett. A tekintete forró volt, eltökélt és ez feldühített engem. A zene egy nehéz RnB számra váltott és Sienna megragadta az összes lehetőséget, hogy hozzádörgölőzzön Brody-hoz, úgy érintve meg őt, ami nem a nyilvánosságnak való. Nyilvánvalóan nem vette észre, hogy Brody engem dönget a tekintetével.

         Felhajtottam még egy italt, összeszorítottam a szememet, amikor a fejem kavarogni kezdett. Elkezdtem zsibbadni, az agyam meg kezdett kiürülni. A poharat lecsaptam az asztalra, amitől mindenki megugrott, rám bámulva. Nem érdekelt. Most nem. Küldetés teljesítve, gondoltam. Küldtem Brody-nak egy kedves „baszd meg” pillantást, egy üzenet, amit csak ő volt képes megérteni, majd sarkon fordultam, keresztülverekedve a tömegen a mosdó felé. Beálltam a sorba és néhány perccel később, valaki megragadta a karomat. – Mi a…

         A hangom elhalt, amikor felnéztem és megláttam, hogy Brody volt az, aki megragadta a karomat. Elkezdett mélyebbre húzni a folyosón, el a férfi mosdó mellett, a raktár felé. – Mit csinálsz? – Kérdeztem, megpróbálva kiszabadítani a karomat. A szorítása túlságosan erős volt és az alkohol, amit már elfogyasztottam, meggyengítette a harci képességemet ellene. Kinyitotta a raktár ajtaját és behúzott maga után, mielőtt becsukta volna azt.

         - Brody, mi a… - Ajkai lecsaptak az enyémre, mielőtt befejezhettem volna a mondatomat. Forró, nedves és annyira ismerős volt. Elhúzódtam, a fejemet rázva. Azok az ajkak még néhány perccel ezelőtt egy másik nőt csókoltak, most pedig engem csókolna? Igen, hát nem hiszem – minden értelmes gondolat elhagyta a fejemet, amikor Brody felemelt és a szűk, fekete ruhát a csípőmig tolta. A combomnál tartott és az erekcióját a lábam közé nyomta. Nem szólt egyetlen árva szót sem mióta berángatott engem ebbe a büdös raktárba és míg a világítás rossz volt, mégis le tudtam olvasni a szándékát, ami az arcára volt írva. Egy perccel ezelőtt elvesztettem az önuralmamat, és amikor a merevedését másodszor is a nedves bugyimhoz dörgölte, megadtam magam. Ajkaink egy fűtött, szenvedélyes csókban forrtak össze és a kezei elindultak felfelé, miközben az enyéim a hajába túrtak. Nem volt mást hang a nehéz légzésünkön kívül és ez hatalmas hatással volt rám. A vérem felforrt és annyira be voltam indulva, hogy már fájt. Hallottam a fehérneműm szakadását, a cipzárt, ahogy lehúzta a nadrágján és az óvszer csomagolásának hangját, ahogy felbontotta. Brody magasabbra emelt engem és elkezdte a nyakamat szívogatni, miközben belém lökte kemény farkát. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a sikoltást és hangosan ziháltam, amikor teljesen felnyársalt engem. Már egy év eltelt, mióta utoljára szexeltem, és amíg egy pillanat alatt alkalmazkodtam Brody méretéhez, élveztem, ahogy kitölt engem, hogy ennyire tökéletesen illettünk egymáshoz, hogy azt hihetted, egymásnak lettünk teremtve.

         Brody felsóhajtott és a nyakamba harapott, ahogy elkezdte mozgatni a csípőjét. Szorosabban tartottam, és elkezdett pumpálni addig, amíg a csupasz bőr egymáshoz csattanása meg nem töltötte a helyiséget. Ez nem szeretkezés volt. Ez baszás. Forró, gátlástalan, még-a-nevedet-is-elfelejted baszás. Olyan hosszú ideje már, hogy így voltunk együtt, de mielőtt túlanalizálhattam volna ezt, az orgazmusom figyelmeztetés nélkül csapott le rám. Brody megcsókolt, elnyomva a sikoltásomat, majd keményebben és gyorsabban csapódott belém, miközben a saját orgazmusát hajszolta. Amikor felnyögött és a karomban remegett, a fejem a vállára borult. A mellkasom zihálva emelkedett és süllyedt, és harcoltam, hogy levegőhöz jussak. Brody felemelte a fejét és rám nézett, de nem szólt semmit sem. Az orgazmusom utáni boldogságot rövidre szabta egy nyugtalan érzés, ami rám telepedett. Brody leeresztett engem a padlóra, még mindig csendben volt, én meg rendbe szedtem a ruhámat. Lehúzta az óvszert, becsomagolta egy kis wc papírba, amit az egyik polcon talált és a zsebébe tette. Közelebb hajolt és ahelyett hogy megcsókolt volna, puszit nyomott a homlokomra. Esküdni mertem volna, hogy azt motyogta „Mindig is a tiéd leszek”, de nem bizonyosodhattam meg róla, mert amilyen gyorsan a felejtésig megdugott, olyan gyorsan el is ment, bezárva az ajtót maga mögött és egyedül hagyva engem. Mi a fene történt az imént, és miért csináltam ezt? Én nem vagyok olyan ember, akit megdugnak egy raktárban. De mégis, ez nem csak egy férfi volt. Hanem Brody. Lenyeltem az epét, ami a torkomba tolult, és rádöbbentem, hogy úgy viselkedtem, mint egy totális kurva. Ami még rosszabb, Brody is úgy kezelt engem, mintha egy jelentéktelen numera lettem volna, miközben ő valaki mással volt. Ó Istenem, mit tettem? El kellett tűnnöm innen. Most.

         Kinyitottam a raktár ajtaját és ellenőriztem a folyosót, mielőtt sietősen távoztam volna. Nem láttam Brody-t, így kisurrantam és bementem a női mosdóba, hogy felfrissítsem magam. Amikor megpillantottam magamat a tükörben, zavarba jöttem. A hajam összekócolódott, a szemem csillogott és az arcom piros volt. Ez volt az, amikor egy éjszaka alatt másodjára lettem rosszul és ennek semmi köze nem volt az alkoholhoz. Sokkal inkább ahhoz a kemény valósághoz, hogy Brody egyszerűen megdugott egy raktárban, mint egy mocskos kis titkot. Valahogy sikerült olcsóbbá tennie, amitől kidobott szemétnek éreztem magam. A szemeim megteltek könnyel, és semmi mást nem akartam, mint hazamenni, venni egy forró zuhanyt, ami lemossa Brody-t a bőrömről. A szám elé kaptam a kezemet, hogy megakadályozzam, hogy felzokogjak. Nevetséges voltam, és ez ismét azt bizonyította, hogy egy szerencsétlenség vagyok. A mosdó ajtaja kinyílt és megkönnyebbültem, hogy Huntley-t látom besétálni, aggodalom volt az egész angyali arcára írva. Döbbenetesen festett a vörös ruhájában, haja fel volt fogva, néhány laza tincstől eltekintve, ami szabadon lógott kis csigákban. Kék szemét elsötétítette az aggodalom, és a szája keskeny vonallá préselődött.

         - Demi, mi a baj? – kérdezte, és egy lépéssel közelebb jött.

         - Én… Én… Én nem tudom mi történt. Olyan idióta vagyok. Nem tudom, hogyan történhetett meg.

         Szemöldöke zavarodottan ráncolódott össze. – Mi történhetett hogyan?

         - Brody, ő csak… mi csak… nem akartam, de egyszerűen megtörtént. – Még jobban sírni kezdtem, és Huntley a vállam köré fonta a karját. – El kell mondanod nekem, mi a baj, Demi, így tudok neked segíteni. – Nem tudott nekem. Magamnak kellett segítenem.

         - Brody bevitt engem a raktárba és mi… - haboztam, harcoltam a késztetés ellen, hogy elhányjam magamat.

         - Szexeltetek, - mondta Huntley, befejezve a mondatomat. Örültem, hogy nem nekem kellett kimondanom, de valahogy tőle hallani ezt, csak még rosszabbá tette.

         Bólintottam, és azt motyogtam, - Idióta vagyok.

         Huntley felsóhajtott és a tekintetünk találkozott a tükörben. Az enyém vörös és puffadt volt, míg az övé tiszta és erős. Szükségem volt erre, jobban, mint bármire.

         - Nem, - válaszolta, - nem vagy az. Történelmed van vele és figyelembe véve mindazt, amin a babával keresztülmentél. Meg vagyok lepve, hogy sikerült ilyen hosszú ideig összetartanod ezt.

         - Én nem tudok újra keresztülmenni ezen vele, - sírtam, - elveszíteni őt első alkalommal is elég nehéz volt és most megint gúzsba kötött. Nem tudom, hogy inkább menjek vagy maradjak, amikor a közelében vagyok és utálom, hogy még mindig ekkora hatalma van felettem.

         - Szereted őt, - Mondta Huntley, - és ez soha nem fog megváltozni, különösen azok után, amit elvesztettél a kapcsolat során.

         Mielőtt válaszolhattam volna, a mosdó ajtaja kinyílt és Sienna sétált be rajta. A tekintete köztem és Huntley között cikázott és az ajka gúnyos vigyorba torzult. Nagyot nyeltem, kényelmetlenül éreztem magamat. A szemében lévő tekintet bizonytalanná tett.

         - Menjünk, - mondta Huntley. Bólintottam és kisétáltam, miközben hallottam, ahogy Sienna vihogása eltűnik a csukódó ajtó mögött.

         Megtorpantam és Huntley is megállt mellettem.

         - Ó, Istenem, - suttogtam, - szerinted meghallott minket?

         - Kétlem, és ha mégis, akkor sokkal jobban tudja, mintsem mondjon bármit is Brody-nak.

         Ahogy elindultunk, hogy újra csatlakozzunk a barátainkhoz, nem tehettem az aggodalom ellen, ami a gyomromba fészkelte magát. Ha Sienna meghallott minket, az azt jelentette, hogy el kellett volna mondanom Brody-nak ami történt akkor, amikor sokkal hamarabb távozott, mint ahogy vártam. Én csak nem álltam készen. És nem vagyok biztos benne, hogy valaha is készen fogok e állni.