2017. június 12., hétfő

Tizedik-Tizenegyedik fejezet

Tizedik Fejezet

Huntley


         Grayson a délután további részében a gondolataiba merült és elmondhattam, hogy még mindig azon füstölgött, ami a farmon történt. Éjszakára letettük Hunter-t Demi házánál és Jeff is elment, hogy meglátogassa a szüleit. Ennek a mi romantikus esténknek kellett volna lennie az esküvő előtt és Grayson duzzogott.
         Hónapok óta ez az első alkalom, hogy csend volt a házunkban, és amíg Hunter nevetésének hangja, ami megtöltött minden helyiséget, annyi örömet szerzett nekem, alig vártam, hogy egy kis időt töltsek el egyedül Grayson-nal. Besétáltam a nappaliba és ott találtam Grayson-t, amint sportismétléseket nézett. Leültem mellé a kanapéra és odagömbölyödtem hozzá.
         - Készítsek neked valamit enni? – kérdeztem.
         - Bármit, amit úgy érzel, az nekem is megfelel bébi.
         Megforgattam a szememet és felálltam. – Tudod, Gray, a duzzogás nem áll jól neked.
         Besétáltam a konyhába és elkezdtem előszedni egy kis darált marhahúst és tésztát, hogy lasagna-t készítsek. Néhány percnyi csend után, éreztem, hogy Grayson megállt mögöttem, és karját a derekam köré fonta. Megpuszilta a nyakamat és azt motyogta, - Ne haragudj.
         Megfordultam, hogy szembenézzek vele, a testünk egymáshoz préselődött. – Az rendben van, ha mérges vagy, - válaszoltam, - de jobban szeretném, ha beszélnél velem, ahelyett, hogy hallgatsz.
         Felsóhajtott. – Csak frusztráló, hogy minden egyes alkalommal ennek az egésznek a közepében ragadok.
- Megértem, - mondtam. – Én csak úgy gondolom, hogy Demi és Brody már sok mindennel megbirkóztak, és mint a legjobb barátaiknak, segítenünk kell őket, ahogy csak tudjuk. Mindazok után, amin Demi az elmúlt évben keresztülment, elképzelni sem tudom, mennyire nehéz lehet ismét látni Brody-t, különösen tudva azt, hogy mennyi mindent tart távol tőle. A bátyád sajnálatos módon kereszttűzbe került.
- Mi van ha Demi fájdalmat okoz Jeff-nek? Akkor mi lesz? – Megértettem Grayson aggodalmát a bátyjával kapcsolatban, és nem mondhattam azt sem, hogy én nem aggódtam. Ez az egész helyzet sokkal komplikáltabb volt és valaki így is, úgy is sérülni fog.
- A bátyád már nagyfiú, - válaszoltam egy kis mosoly kíséretében. – Nem számít, mi történik, ő rendben lesz. Ez róla és Demi-ről szól.
- És Brody-ról.
- Meg fogják oldani, - mondtam. – Most pedig élvezhetnénk végre ezt az éjszakát egyedül?
Grayson tekintete megvillant és elvigyorodott. –Akkor jobb, ha elkezded készíteni a vacsorát. Szükséged lesz az energiádra, mert nekem nem áll szándékomban aludni ma éjszaka.
A várakozás hulláma öntötte el a véremet és csomózta össze a gyomromat. Lábujjhegyre álltam és közelebb nyomtam a szánkat egymáshoz, amíg már csak centik választották el őket egymástól. – Nekem sem.

Megettük a vacsorát és amíg Grayson eltakarított a földszinten, én úgy döntöttem, hogy lezuhanyozom. Azt vártam, hogy ideges leszek, vagy mostanra be leszek gyulladva attól, hogy az esküvőnk már csak napokra volt, de csak békességet éreztem. Nekem azon a napon fogalmam sem volt arról, hogy az életem ezen a ponton fog végződni, amikor találkoztam Grayson-nal, de nem bántam meg semmit, és annak a gondolata, hogy az életem hátralevő részét vele fogom leélni, miközben nézzük, ahogy a gyerekeink felcseperednek, örömmel töltött el.
A forró víz alá álltam, és ahogy elkezdtem a testemet mosni, hallottam, hogy a zuhanyzó ajtaja kinyílik. Elfordítottam a fejemet és elmosolyodtam, amikor megláttam a nagyon is meztelen Grayson-t belépni a zuhanyzóba. – Segíthetek? – kérdeztem, a hangom könnyed és cukkoló volt.
Elvigyorodott és a térdeim majdnem összecsuklottak a látványtól. Istenem, sokkal szexisebb volt most, mint azon a nap, amikor találkoztunk, amit nem gondoltam volna, hogy lehetséges.
- Nem tudom, - válaszolta, hitetlenkedést színlelve. – Épp a pokolian dögös mennyasszonyomat keresem. Talán láttad őt? Szőke haj, viharosan kék szem, és egy olyan test, ami egy egész hadsereget térdre tud kényszeríteni?
Megvontam a vállam. – Nem, nem hiszem, de több mint boldog lennék, ha segíthetnék neked bármiben, amire csak szükséged van.
Felé fordítottam a testemet, miközben ő közelebb lépett, és kiengedtem egy sóhajt, amikor felkapott. – Nem is tudom, - az ajkamba harapott, - soha nem tudhatja meg.
Elmosolyodtam, és fészkelődni kezdtem, amikor a merev farkának hegye a bejáratomhoz nyomódott. – Én nem fogom elmondom neki, ha te sem.
- Ez lesz a mi kis titkunk. – Felnyögött és belém lökte magát. Keményen beszívtam a levegőt az üdvözült támadása miatt és éreztem, hogy a testem alkalmazkodik ahhoz, hogy befogadja a hatalmas méretét. Már számtalanszor csináltuk ezt, mindenféle pozícióban, és a házunk minden egyes felületén, de minden alkalommal, amikor magamba fogadtam őt, olyan érzés, mintha az első alkalom lett volna, és ettől csak még inkább megőrülök.
- Téged mindig olyan jó érezni, - motyogta. A falnak nyomott, és ahogy a csípője egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett mozogni, a hátába mélyesztettem a körmeimet, és úgy csüngtem rajta, mintha az életem függne tőle. Tudtam, hogy ez egy intenzív menet lesz. Grayson-nal soha nem is volt kevesebb.
- Keményebben, - suttogtam nyersen, élvezve, ahogy a testünk egymáson csúszkált. Grayson habozás nélkül megadta magát a vad, elnyomott vágynak, amit egymás iránt éreztünk, és gyorsabban és keményebben kezdte el pumpálni a csípőjét. Az orgazmusom lecsapott és a levegőt is kiszorította belőlem, ahogy vadul ringatóztam a csípőjén. A lábujjaim begörbültek és megfeszültem a forró farka körül, megszorítva, mivel tudtam, hogy már ő is közel járt.
- Bassza meg, - szűrte a fogai között, hajtva a saját orgazmusát.
- Ez a lényeg, - nevettem el magam, még mindig levegőért kapkodva.
Összehúzta a szemöldökét és kezével megragadta a csípőmet úgy, hogy biztos voltam benne, meg fog látszani a nyoma. Az, ahogy ilyen szorosan tartott, de mégis annyira tiszteletteljesen, őrült dolgokat művelt velem. Az orgazmusa keresztül áramlott rajta és ez az erő elég volt ahhoz, hogy meghúzza a ravaszt az én második orgazmusomhoz. Ez alkalommal együtt kiáltottunk fel és azon kaptuk magunkat, hogy a feledésbe lebegünk.
Grayson tekintete megtalálta az enyémet a permetező víz ellenére, és bennük megláttam a jelenemet és a jövőmet. Küldött felém egy laza orgazmus-utáni mosolyt és azt mondta, - Alig várom már, hogy a feleségemnek szólítsalak. – Ha képes lettem volna rá, még közelebb húztam volna őt magamhoz, de már így is olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak lehetséges volt. Nem maradt már több hely közöttünk.
- És én meg alig várom már, hogy a feleségül menjek hozzád, - válaszoltam.
Ezután úgy csókolt meg engem, mintha egyedül a lélegzetem lett volna az, ami életet adott neki és életemben másodszor, a szívem elhagyta a testemet és átugrott Grayson-éba.





Tizenegyedik Fejezet

Brody


         Bekopogtam Demi bejárati ajtaján, majd a farmerem zsebébe dugtam a kezemet, amíg vártam, hogy válaszoljon. Néhány órával ezelőtt láttam őt a farmon, és mégis ideges voltam. A testem még mindig zümmögött a csókunk után és annak a kilátása, hogy újra látom őt visszaszorította az összes bűntudatomat, amiért megütöttem Jeff-et.
         Az ajtó kinyílt és a Demi arcán lévő kifejezés keveredett a meglepetéssel és a bosszúsággal. – Brody? Mit csinálsz te itt?
         A homlokomat ráncoltam. – Azért vagyok itt, hogy elvigyem Hunter-t.
         - Uh, itt valami félreértés lehet. Ma este velem van.
         - Grayson megkért engem, hogy vigyem el őt ma este, - válaszoltam.
         - Nos, Huntley meg engem kért meg. – Demi keresztbefonta a karját és összehúzta a szemöldökét. Ez az ő kihívlak téged tekintete, amit én már annyi sokszor láttam ezelőtt.
         Amikor elkezdett lefelé ereszkedni, nem tehettem róla, de mosolyognom kellett. Egy nevetést szakadt ki a számból és Demi úgy bámult rám, mintha megőrültem volna.
         - Nem hiszem el, hogy ezt tette, - motyogtam. Lepillantottam és megdörzsöltem a nyakamat. Grayson szervezte meg ezt az egészet.
         - Micsodát? – kérdezte összezavarodottan Demi.
         - Grayson… ő uhh… megtervezte ezt.
         - Ennek nincs semmi értelme.
         - Igen, - sóhajtottam. Tökéletesen volt értelme, de csak számomra. Grayson tudta, hogy mennyire nagyon szerettem volna beszélni Demi-vel, és ez pontosan rá vallott, hogy így szervezi meg, hogy együtt legyünk.
         - Igazából pont most tettem ágyba Hunter-t, - mondta Demi, - azt hiszem, butaság lenne épp most felébreszteni őt. – Ezzel nem tudtam vitába szállni. Már elkéstem.
         - Jól van. Ne haragudj, hogy zavartalak. – Megfordultam és azon voltam, hogy elsétálok, amikor Demi finom keze megállított.
         - Vacsoráztál már? – kérdezte csendesen. Most, hogy említette, majd éhen haltam. Sienna úgy döntött, hogy nélkülem vacsorázik, én meg túl lelkes lettem, hogy elszabadulhatok ettől, hogy elfelejtkeztem a vacsoráról.
         - Nem. Majd beszerzek valamit hazafelé menet.
         - Készítettem egy kis pizzát, viszont túl sok, hogy egyedül egyem meg. Lenne kedved… csatlakozni hozzám?
         - Persze, - a hangom remegett, - nagyon szívesen.
         Követtem Demi-t be a házba, és becsuktam az ajtót, miközben ő a konyha felé vette az irányt. Ezen a házon minden annyira jellegzetesen ’Demi-s’ volt, hogy nem tehettem róla, de egy kicsit elmosolyodtam. Meleg volt, és barátságos. Ez egy otthon volt. Egy részem sajgott, mert otthont teremteni az egy olyan dolog, amit kétségbeesetten szerettem volna vele megtenni. Amikor besétáltam a konyhába, és látni Demi-t, amint egy olyan egyszerű dolgot csinál, mint tányérra teszi a vacsoránkat, emlékek rohamát indította el, amiket hónapok óta elfojtottam. Rengeteg éjszakát töltöttünk el a konyhába, miközben együtt készítettük el az ételt, és ettük meg úgy, hogy semmi más nem volt rajtunk az alsóneműn kívül, és takarítottuk fel a rendetlenséget, miután szeretkeztem vele a konyhapulton. Lehetetlen volt nem elveszni az emlékekben, amik rabként tartottak fogva engem a saját elmémbe…
         Felemeltem Demi-t a konyhapultra, és megálltam a két meztelen lába között. Az egyik ingemet viselte és semmi mást. Haja vad, vörös, hullámos összevisszaság volt és a tekintete is fénylett. Duzzadt ajkakkal megcsókolta a nyakamat és lecsúsztatta kezeit a hátamon. A melegítő alsóm alacsonyan lógott a csípőmön és Demi elkezdte lefelé tolni azt a lábával. Én elkezdtem kigombolni az inget, amit viselt, de megálltam, amikor a rózsaszín mellbimbói feltárultak. Felnyögött, amikor az egyiket a számba szívtam és a bokáját összekulcsolta a hátam mögött, közelebb húzva ezzel magához. Éreztem a hőséget a lábai között és a farkam azonnal keményedni kezdett. Demi elvigyorodott, és ez gonosz vigyor volt. Csíntalan kis nő volt és ugyanannyira kielégítetlen, ha a velem való szexről volt szó, mint én.
         - Ki fogsz nyírni engem, - motyogtam. Ösvény csókoltam a tökéletes mellei között lévő völgyből és megálltam a szíve fölött, elmosolyodva, amikor megéreztem, ahogy a pulzusa megugrott.
         - Vannak rosszabb módok is arra, - válaszolta, hangja reszelős volt és ziháló. – Elképzelni sem tudok jobb módot a halálra, mint veled, ahogy mélyen bennem vagy.
         A mosolyom lehervadt és a tekintetünk forró pillantásba kapcsolódott a másikhoz. A mocskos beszéde az őrület szélére vezetett, és bolond lennék, ha tagadnám, mennyire imádtam ezt.
         - Bébi, ahogy a forró, szoros kis puncid körém fonódik az csak egyike a két módnak, ahogy meg szeretnék halni.
         A szemöldöke összeráncolódott én meg kisimítottam azt a hüvelykujjammal. – Mi az első? – kérdezte. Megfogtam a tarkóját és közelebb húztam az arcát az enyémhez, amíg egy levegőn nem osztoztunk. – Amikor kilencven évesek leszünk, - válaszoltam, - és idősek és őszek és körbevesznek minket az unokáink. Vissza akarok tekinteni és téged látni minden emlékben, minden pillanatban és tudni, hogy ezt az életet egymás mellett éltük meg, úgy mint te és én. Örökké.
         Észrevettem, hogy Demi tekintete csillog és elcsókoltam az egyetlen könnycseppet, ami legördült a kipirult arcán.
         - Nem hittem, hogy tudlak még ennél is jobban szeretni, - suttogta. – Te vagy a szívem, a lelkem, a jelenem és a jövőm. Minden, amit valaha tettem, minden döntésem, amit valaha meghoztam, ide vezetett engem, hozzád. Annyira szeretlek téged, Brody.
         Gyengéden megcsókoltam, majd azt motyogtam, - Én is szeretlek téged, Demetria Rosemead, jobban, mint bármit.
         - Mutasd meg, - mondta.
         És én megtettem…

         - Brody?
         Kiráztam az emléket és felpillantottam. Demi mellettem állt, tartva mindkettőnk tányérját. – Jól vagy? – kérdezte. Meglepődtem, hogy valódi aggodalmat láttam az arcán.
         - Igen, sajnálom, - köszörültem meg a torkomat, - csak sok minden kavarog az agyamba.
         Demi bólintott és odaadta nekem az ételt. Szippantottam egyet belőle és hümmögtem egy sort. – Mindig is jó voltál a pizza készítésben.
         - Ez a te szerencse estéd, - nevetett fel lágyan, - ez a kedvenced. Darált marhahús, zöld paprika, steak szósszal és Mozzarella sajttal.
         Egymásra néztünk, szavak tolultak fel bennem, és ki kellett sétálnom a verandára. Demi helyet foglalt az egyik kinti székbe, a bal oldaliba, mit használni szokott, én meg leültem a jobb oldalira.
         - Szép este van, - mondta Demi, mielőtt harapott volna egyet a pizzájából. Felnéztem és a látvány tökéletes volt. Csillagok ezrei tündököltek az égen és ez volt a második leggyönyörűbb látvány, amit valaha láttam. Az első az a nap volt, amikor találkoztam Demi-vel. Egy rózsaszín és kék pöttyös ruhát viselt és emlékszem azt gondoltam, hogy ő volt a legcsinosabb lány a játszótéren. A pillanat, amikor az arcomba dobta a homok pitét, az volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy ő lesz az, akivel az életem hátralévő részét le szeretném élni. Hogy vesztettük el ezt? Hogyan sodródhattam ilyen messze ettől, ettől a nőtől, aki úgy ült itt mellettem, mint egy idegen? Rengeteg hibát vétettem az életemben, de Demetria volt az egyetlen, ami az enyém volt és isteniesen elbasztam. Mindezt egy munka miatt, amit most már utálok és egy életért, amit azt gondoltam, hogy akartam.
         - Boldog vagy? – robbant ki belőlem a kérdés. Amikor Demi feje megpördült, tudtam, hogy meg se kellett volna szólalnom.
         - Miért kérdezed ezt tőlem?
         Letettem a tányéromat és megfordultam a helyemen, hogy szembenézhessek vele. – Mert tudni akarom. Még mindig törődök veled, Demetria. – A hangom keményebbre sikeredett, mint szándékomban állt.
         - Miért, Brody? Hogy felvághass azzal, mennyire csodálatos az életed nélkülem? Hogy emlékeztess engem még egyszer, mennyire boldog vagy Sienna-val?Mert ha megpróbálsz fájdalmat okozni nekem, akkor az nem fog működni. – Felállt, és beviharzott. Megdörzsöltem az arcom és megráztam a fejem. – Mi a faszt próbálok most csinálni? – kérdeztem lényegében magamtól. Az éjszaka csendje köszöntött engem, és úgy döntöttem, hogy valószínűleg jobb lesz, ha megyek. Felkaptam a tányérjainkat és visszamentem a házba. Demi-t a konyhába találtam, a pultnak dőlve, háttal nekem.
         - Nem állt szándékomban felzaklatni téged, - mondtam. Betettem a tányérokat a mosogatóba és szembefordultam vele.
         Felhorkant, megpördülve a tengelye körül. – Azt is hiszem, hogy soha nem állt szándékodban elhagyni sem.
         - Demetria, én-
         - Nem, - szakított félbe, - nem akarom hallani a mentegetőzésedet.
         - Akkor hagyd, hogy bocsánatot kérjek. – Ez egy kétségbeesett könyörgés volt. Szükségem volt arra, hogy meghallgasson és hagyni, hogy megpróbáljam megjavítani, amit eltörtem.
         - Egy évet elkéstél ezzel. – Hangja megtört és a tekintetében egy futó pillanatra megláttam azt, amit vele tettem. Ez elég volt ahhoz, hogy vissza akarjak csinálni mindent. De nem tudtam, és most fontolóra kellett vennem annak a lehetőségét, hogy az a kicsi lány, akibe szerelmes lettem annyi évvel ezelőtt, már nem szeret többé. Ez egy olyan eshetőség, amire nem készültem fel, és soha nem is tudnék.
         - Beszélnünk kell erről, - mondtam, még egyszer utoljára megpróbálkozva ezzel.
         Demi megrázta a fejét, a szemei vörösek és puffadtak voltak. – Megszámlálhatatlan lehetőséged lett volna, hogy beszélj velem, de belefáradtam a várakozásba.
         - Mit akar ez jelenteni?
         Közelebb sétált hozzám és szántam egy pillanatot arra, hogy valóban megnézzem őt. Vékonyabb volt, és hatalmas táskák voltak a szemei alatt. Fáradtnak látszott. Összetörtnek. – Azt jelenti, hogy felszedegettem a darabokat, amiket hátrahagytál, és továbbléptem az életemmel. Abbahagytam, hogy rád várjak, Brody.
         A légzésem megakadt, mintha valaki kiütötte volna a levegőt a tüdőmből.
         - Jeff-el vagy, ugye?
         - Te elvesztetted ezt a jogod, hogy megkérdezd.
         - Válaszolj a kérdésre, Demetria.
         - Nem, rendben? Nem vagyok Jeff-el, de azt kívánom, hogy bárcsak vele lennék, mert ő egy csodálatos férfi. – Szipogott és ökölbe szorítottam a kezemet, hogy megállítsam magam abban, hogy magamhoz rántsam és megvigasztaljam őt.
         - Szóval mi a probléma? Ha annyira tökéletes, akkor miért nem vagy vele? – Már félig kiabáltam.
         - Ó Istenem, - sírt fel Demi. Megtörölte az arcát és vett egy mély levegőt. – Nem lehetek vele, mert a szívem már másé! Hogy lennék képes őt szeretni, amikor a szívem mindig is a tiéd lesz?
         Ott álltunk egymást bámulva, és én megpróbáltam beszélni, de Demi megint elhallgatatott. – Megkaptad, amiért jöttél? Most, úgy gondolom, menned kellene. Kérlek.
         Nagyot nyeltem. Tiszteletben kellett tartanom a kívánságát. Nem álltam készen, hogy még több kárt okozzak, mint amit már amúgy is sikerült és Demi arckifejezéséből ítélve, ezzel már elkéstem. Ismét elbasztam.

         - Rendben, - suttogtam. Kockáztattam és odahajoltam, hogy megpusziljam Demi homlokát. Nem mozdult, vagy lökött el magától. - Sajnálom, - motyogtam a homlokába, majd fogtam és kikísértem magam. Amikor bemásztam a furgonomba, és ütni kezdtem a kormányt addig, amíg a kezem már úgy fájt, mint a pokol, akkor döbbentem rá, hogy Demi azt hiszi, hogy szerettem Sienna-t. Nagyon, nagyon tévedett.

16 megjegyzés:

  1. Köszönöm Évi! Tökéletes fordítás ,mint mindig ! Millió puszi érte :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Èvi! Nagyon örülök hogy folytattad. :-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök a folytatásnak!
    Köszönöm szépen a fordítást!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Évike:)Örülök hogy vagy!!Egy nagy ölelést küldök!!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon sok köszönöm ezért 🙂 Megérte várni 🙂

    VálaszTörlés
  6. Húúúú.."boldogság! Annyira örülök, hogy folytatod! Köszönöm szépen. 🙂

    VálaszTörlés
  7. köszzzzzzzzzi :) már nagyon vártam _)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen! Már lemondtam róla hogy lesz folytatás.

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm szépen! De jó, hogy folytatod! Szerettem őket, nagyon várom a történetüket.

    VálaszTörlés
  10. Nagyon nagyon köszönöm neked hogy folytatod . :-*

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm szépen neked a folytatást! :-*

    VálaszTörlés