2017. június 6., kedd

Harmadik fejezet

Harmadik fejezet

Asa


Az elkövetkező hét esemény nélkül telt. Nem voltam benne biztos, hogy azért, mert Royal megfogadta a szívből jövő figyelmeztetésemet és otthon maradt, vagy mert Rome barátja Dashel – Dash – Churcill hivatalosan is felkerült a bérlistára. Kizárt dolog volt, hogy bárki is elég hülye legyen ahhoz, hogy összetűzésbe bonyolódjon egy hatalmas izomkolosszussal, aki alig beszélt, de olyan fenyegetőnek látszott, mint egy profi. A srác elég mogorva volt ahhoz, hogy leállítsa még a legcsekélyebb összezördülést is, és amíg jó volt abban, hogy a rosszfiút játssza, aggódtam, hogy a srác sötét és komor viselkedése elriasztja majd a potenciális ügyfeleket.
         Rome is meglehetősen hatalmas volt, és szintén volt csendes oldala, de volt valami ebben a másik exkatonában, ami jelezte, hangosan és tisztán, hogy valamikor, nem is olyan régen, ez a férfi egy jéghideg gyilkos volt és ezzel nem lehetett vitatkozni. Még Dixie is, aki mindenkivel jól kijött, hatalmas ívben elkerülte az újoncot, még ha nagy szemeket is meresztett rá akkor, amikor azt gondolta, hogy nem figyelt. Az összes nő a bárban azt hitte, hogy a karamella-bőrű behemótra a származásával és az áthatolhatatlan sötét tekintetével könnyű volt szemet vetni – de nem úgy tűnt, mintha egy hangyányit is érdeklődött volna a női figyelem iránt.
         A Hétfő este lassú volt, így mindkettőjüket hazaküldtem és hagytam, hogy Avett bezárja a konyhát. Nem volt értelme fizetni őket, hogy itt lógjanak, amikor mindössze egyetlen egy ember volt a bárban. Meglehetősen jól ismertem Zeb Fuller-t. A sógorom és a csapat többi tagjának a barátja volt, akikkel a legtöbb időmet töltöttem, és rendszeres látogatója volt a Bárnak. Egy másik fenevad volt, akiből áradt ez az egész ne-baszakodj-velem stílus. Lehetett valami ebben a tiszta hegyi levegőben, ami miatt ebben az államban a férfiak ennyire hatalmasra nőttek. Én se voltam kicsi, még képzeletben sem, de egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy szemtől-szembe állok, vagy fel kell néznem a legtöbb srácra, akik a szociális társaságomat tették ki. Ez csak egy újabb ösztönzés volt, hogy a seggemet az jó úton tartsam. Túl sok srác volt körülöttem, akik nagyon is képesek lettek volna szétrúgni a seggemet legalább hatféle módon Vasárnapig, ha ismét elcseszem.
         Zeb töprengő arccal nézett előre és szórakozottan simogatta a szakállát. Mióta Denver-be költöztem, gyorsan megtanultam, hogy három szabály állandó volt – szakállak, sör és csajok. Ez a magasan fekvő hely túltengett ezekben a dolgokban, és amikor kétség merült fel, hogyan kezdődjön el egy beszélgetés, akkor mindig felvethették valamelyiket ebből a szentháromságból. Ha minden kötél szakadt, akkor a Broncos (Amerikai Football csapat) mindig helyettesíthette az egyiket. Zeb-nek volt szakálla, nem ivott sört, és tudtam, mivel a Bárban öntötte ki a lelkét minden alkalommal, hogy a jelenlegi csaj helyzet semleges területen ragadt, mert a lány, akibe bele volt gabalyodva, úgy tűnt tanácstalan, hogyan érez Zeb iránta. Az egyik legjobb barátjának, Rowdy-nak volt a nővére, aki nem volt épp elragadtatva attól, hogy Zeb érdeklődik a testvére iránt.
         Befejeztem a bárpult letörölgetését és újratöltöttem a hűtőt, amíg Zeb az üres whisky-kólás poharában duzzogott. Soha nem gondoltam volna, hogy én leszek majd az a srác, aki mások problémáival foglalkozik. Nem voltam épp együtt érző vagy türelmes a dolgokkal, amikről azt gondoltam, hogy nyilvánvalóak, de amióta betettem a lábamat a bárpult mögé, sokkal inkább terapeutának éreztem magam, mint csaposnak. És ami még inkább sokkoló volt, hogy tetszett. Szerettem, hogy képes vagyok kívülről is látni a helyzetet és rámutatni a dolgokra a saját nézőpontomból is. Elvégre, már eléggé elcsesztem egy egész embersereget, így arra gondoltam, hogy ezeket a keményen megtanult leckéket felhasználhatom valami jóra is.
         - Miért nem hívod el őt egy randira? – A törlőkendőt a piszkos rongy halomra dobtam és felkaptam a távirányítót, hogy kikapcsoljam a TV-t. Éjfélkor mindent le fogok kapcsolni, mivel Zeb volt az egyetlen vendég, és eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam, ő csak beszélgetni akart, nem inni.
         Felnézett rám, és a homlokát ráncolta. – Találkoztál már Sayer-rel. Neked úgy jött le, mintha olyan típus lenne, aki elmenne egy randira egy olyan sráccal, mint én?
         Sayer Cole egy rejtély volt. Ügyvéd volt, gyönyörű egy igazán elegáns és kifinomult módon, és meglepte a képtelen emberekből álló kis csoportunkat azzal, hogy Denver-be jött és azt állította, hogy az egyikünknek a rokona. Rowdy nem tudta, hogy van egy nővére, mivel nevelőotthonban nőtt fel, így a találkozás a legjobb esetben is döcögős volt. Mostanra zökkenőmentesen beilleszkedett a többi makacs lélek közé, ami kiegészítette a szorosan összetartó egységet, amibe a kicsi húgom volt olyan szerencsés, hogy beleházasodott. Én is szerencsésnek mondhattam magam, hogy mindannyian teljes egészében befogadtak a csapatba azzal a ténnyel, hogy Ayden nem fog feladni engem. Az idő legnagyobb részében lehet, hogy nem kedvelt, de feltétel nélkül szeretett és ez elegendő volt a csoport többi tagja számára ahhoz, hogy tárt karokkal fogadjanak.
         - Ő kedves. Meglehetősen hűvösen viselkedik mindazzal, ami az útjába kerül.
         Zeb odatolta nekem az üres poharát és végigfutatta kezét a rakoncátlan haján. A srác vállalkozó volt, dolgokat épített a megélhetésért, így eléggé illett ahhoz, hogy egy modernkori favágóra emlékeztessen engem.
         - Már flörtöltem vele, ugrattam őt és célzásokat ejtettem el neki azóta, mióta találkoztunk. Okos nő. Ha érdeklődött volna irántam, akkor felfigyelt volna arra, amit lefektettem.
         - Talán. – A karomat a bárpultra fektettem és odahajoltam hozzá. Merev tekintettel néztem rá és komolyan kérdeztem tőle, - De nem gondolod, hogy valószínűleg egy kicsit szokásosabb meghívásra vár attól a valakitől, aki el akarja vinni őt egy randira? Sayer-rel kapcsolatban minden a country club-tól és a formalitástól üvölt. Talán csak nem azt kapja, ami te vagy.
         Egy pillanatig csak pislogott rám, majd hátradőlt a bárszékén. – Ezt gondolod?
         Megvontam a vállam. – Nem tudom. Felvett téged, hogy dolgozz a házán, miután elmondtad neki, hogy börtönben voltál. Engedte, hogy Salem húga mellett legyél, amikor mindannyian tudtuk, hogy úgy védelmezi azt a lányt, mint egy anyamedve, szóval nyilvánvalóan megbízik benned és kellemesen érzi magát körülötted. Talán arra vár, hogy feladd a játékot. Nem minden nő fogja azzal kezdeni, hogy leveszi a ruháit és a takaró alá mászik csak azért, mert rájuk mosolyogsz. Hallottam, hogy egyszer azt mondtad Rowdy-nak, hogy te nem riadsz vissza a munkától, ha egy nő megéri a fáradozást. Sayer megéri.
         Tényleg megérte. Egy eléggé kemény helyzetből segített ki engem nem is olyan régen, és amikor Rowdy barátnőjének szüksége volt egy biztonságos helyre a kishúga számára, hogy felépüljön egy igazán szörnyű helyzetből, Sayer nem habozott, hogy befogadja a lányt. Épp olyan kedves és nagylelkű volt, mint amennyire szép. Megérdemelt egy olyan fickót, aki hajlandó extra mérföldeket megtenni érte, még ha ez a srác egy kicsit hasonlított is a tetovált Paul Bunyan-ra.
         Zeb ellökte magát a bárpulttól és rám emelte mindkét sötét szemöldökét. – Ismételten fogadjak el egy romantikus tanácsot egy olyan fickótól, aki többször is lepattintotta a legdögösebb csajt, akit valaha láttam. Ez csak időpocsékolás, ember.
         Megforgattam a szememet és keresztbefontam a karomat a mellkasom előtt. – Ez az egésznek a lényege: ő nem csak egy csinos segg, és nem tudom, hirtelen miért viselkedik így. Emellett, bármelyik csaj börtönbe dobatott volna, amikor felidegesítettem azzal, hogy leszedtem őt az asztalról. – Amit igazán meg tudtam érteni, de amit nem mondtam ki az az volt, hogy tudtam, kötelességemnek éreztem, hogy felbasszam az agyát és piszkáljam őt. Pontosan ezt is tettem.
         Zeb felmordult. – Azt hiszem, hogy érte megkockáztatnám, hogy egy éjszakára lecsukjanak. Nemet mondani erre az egészre Herkulesi erőfeszítés lehetett. Valakinek szentté kellene avatnia téged.
         Szárazon felnevettem, és követtem őt a bejárati ajtóhoz, így be tudtam csukni azt utána. – A glória lángra lobbanna, ha a fejem közelébe kerülne.
         Kemény pillantást küldött felém. – Tudod, én nem hiszem, hogy te feleannyira is rossz lennél, mint ahogy te azt gondolod magadról, Asa. Higgy nekem, sokkal több mindent tudok arról, hogyan basszam el a hősies színvonalat, de soha nem hagytam, hogy ez határozza meg, hogy ki legyek az életem hátralévő részében
         Lehet, hogy amikor tinédzser voltam ki-be jártam a börtönből, de soha nem kelletett néhány hétnél többet egy huzamban a rácsok mögött töltenem. Zeb azonban a hibája miatt több évet töltött bezárva. A különbség köztünk az, hogy Zeb azért szegte meg a törvényt, mert úgy érezte, hogy nem volt más választása. Én azért szegtem meg, mert azt akartam. A törvény az utamban állt, akadályozott abban, hogy megkapjam, amit akartam, vagy amire gondoltam, hogy szükségem volt, így figyelmen kívül hagytam, és úgy tettem, mintha nem számítana.
         - Néhány ember elbassza, néhány meg el van baszva. Én határozottan a második kategóriába esek.
         Nem volt rá más magyarázat arra, hogy Ayden és én a genetikai állományunk felén osztozunk és mégis annyira mások voltunk. Az igazság az, hogy jó esély volt arra, hogy teljes mértékben egy faszkalap apa spermáját kaptam meg, egy olyan apáét, akin nem osztoztunk. Mégis annyira ellentétesek voltunk, hogy gyakran elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha ugyanabban a házba nőttünk volna fel, és ugyanazt a kemény életet éltük volna. Nekem fogalmam sem volt róla, hogyan tudott olyan összeszedett, olyan szilárd és kiegyensúlyozott lenni, mint amilyen volt. Nem tudom, hogyan talált számomra helyet az új életében, vagy miért maradt mellettem, amikor haldokoltam. Tudtam, hogy minden oka megvolt arra, hogy elsétáljon tőlem, de helyette mindent megtett, ami az erejéből telt, hogy megmentsen engem és egy új életet adott nekem. Az egyik dolog, amitől rettegtem, hogy bármelyik másodpercben szétzúzhatom ezt.
         Zeb megrázta a fejét, és kinyitotta az ajtót. – Azt hiszem, szükséged lenne egy kis lazulásra.
         Megvontam a vállamat. – Lehetséges.
         A vállánál fogva kilöktem őt az ajtón és az arcába csaptam azt. Kedveltem Zeb-et. Sok közös volt bennünk, de ő nem ismerte az egész történetet, nem tudott az igazán szörnyű dolgokról, amiket megtettem. Nem tudott arról, hogy amikor meghaltam, amikor minden elsötétült, és tudtam, hogy nem fogok visszatérni a földi élet zűrzavarába, minden egyes szörnyű, borzalmas, rettenetes dolog, amit tettem az életemben élénk színnel a szemem előtt lebegett.
         Az, ahogy kihasználtam Ayden-t. Azt, ahogy soha nem állítottam meg őt abban, hogy azt tegye, amit tesz, amit azért tettem, hogy megkapjam azt, amit akartam. Szexet, drogot, mindent, ami a megbánásnak egy kaleidoszkópja, ami annyira kemény és nehéz volt, hogy biztos voltam benne, a pokolba kerülök. Jobban szerettem a nővéremet, mint bármit a világon, és mégsem voltam képes megállj parancsolni magamnak, hogy ne úgy kezeljem őt, mint egy bábut az egyik játékomból. Látni, hogy mit tettem Ayde-nel, amit megengedtem neki, hogy megtegyen értem, rosszabb volt, mint a baseball-denevérek összes csapása, amit a motorosoktól kaptam. Látni a szívfájdalmat azokban a whiskey színű szemekben, amikor végül visszakaptam őt annyi évnyi különválás után, elég volt, hogy boldog legyek ahhoz, hogy soha többé ne nyissam ki a szemem újra.
         Ráadásul, ott voltak a régi nők, akiket megcsaltam és a motorosok, akiket átvertem. Ott voltak azok a kocsik, amiket elloptam és azok a férfiak, akikről tudtam, hogy anyám lefeküdt velük, hogy ki tudja fizetni a bérleti díjat, amíg én nem tettem semmit az ellen, hogy megakadályozzam ezt, vagy segítsem a családot. Ott volt az első bálozó, akit elbűvöltem, hogy nekem adja a főiskolára félretett pénzét, amit azonnal elvesztettem egy hátsó szobai pókerjátszmán. Ott volt az idős úr, aki társaságot keresett, így nem csak arról győztem meg őt, hogy meleg vagyok, de arról is, hogy érdeklődöm iránta, és eléggé meggyőztem őt ahhoz, hogy írjon nekem egy csekket, hogy folytatni tudjam a fotózás iránti szenvedélyemet; mondanom sem kell, nem voltam sem meleg, sem fotós, de tízezer dollárból finanszírozni tudtam a következő szélhámosságomat. Az emberek száma, akiket átbasztam, végtelen, és az arcuk, mint egy film, úgy pörgött le a szemem előtt, miközben az élet kiszállt belőlem, és tudtam, hogy megkaptam azt, amit megérdemeltem.
         Amikor felébredtem, megláttam, hogy Ayden nézett le rám, és miközben megpróbáltam ráébredni arra, hogy még a pokolban lévő ördög sem akart engem, rádöbbentem valami fényes, éles és tiszta dologra. Seggfej voltam. Rossz ember voltam, aki rossz dolgokat tett, és mindig is olyan srác leszek, de soha, semmilyen körülmények között nem akarom újra bántani a nővéremet. Soha nem akartam, hogy újra aggódnia kelljen miattam, soha nem akartam, hogy újra szenvednie kelljen, vagy bármit is újra elveszítsen miattam. Én mindig is elbaszott leszek, de aktívan próbálkozni fogok, hogy elkerüljem azt, hogy még több kárt okozzak, és eddig meglehetősen jól ment. Egyszerűen olyan szorosan kellett tartanom azokat az emlékeket, a megbánásokat és a bűntudatot, hogy a kezeim túlságosan is tele legyenek ahhoz, hogy az ördög valaha is újra elvégezze a munkáját.
         Kihúztam a pénztárgépet és a nyugtákkal együtt betettem azt a széfbe, ami Rome irodájában volt. Megbizonyosodtam afelől, hogy minden kamera működik, különösen azok, amik a parkolóban voltak, amik nemrégiben kerültek fel. Munka után egyik éjszaka egy csapat kölyök bosszúból nekem ugrott, ami igazából a letartóztatásomhoz vezetett és fejfájást okozott, amivel hosszabb időbe telt megbirkóznom, mint amennyibe a múltam miatt kellett volna. Szóval most szuper éber voltam és mindig megbizonyosodok róla, hogy az égen lévő szem látja minden mozdulatomat.
         Egy kicsivel múlt hajnal egy. A parkoló már szinte teljesen kiürült, csak néhány autó parkolt itt, amit azok az emberek hagytak itt, akik nem akartak hazavezetni, miután ittak, vagy a helyi szomszédoké, akiknek Rome megengedte, hogy kibéreljenek egy kis részt. A Bár a város nem egy rossz környékén volt, és mostanra már eléggé hozzászoktam ezekhez a szokatlan órákhoz, mivel nem szabadultam el a munkából addig, nos, amíg a világ nagy része ágyba nem került. Nagyon tetszett ez a fajta csend.
Hideg volt kint. Délinek lenni, mint amilyen én is voltam, el kellett telni néhány télnek, hogy hozzászokjam ehhez a fagyos, hegyi levegőhöz. Nem szerettem a hideget. Annyira nem szerettem a telet, hogy komolyan fontolgattam, hogy veszek egy kocsit, annak ellenére, hogy a bérelt műteremlakásom csak két háztömbnyire volt a Bártól. Ez volt a másik dolog, ami megváltozott, miután visszatértem az életbe. Most már a legkevésbé sem érdekelnek ezek a dolgok. Mindig a legjobbat akartam mindenből. A legjobb ruhát, a leggyorsabb menetet, a legnagyobb házat, és természetesen a legcsinosabb lányt. Mindent akartam, amire soha nem nyílt lehetőségem mialatt felnőttem és mindezeket meg akartam mutatni és bebizonyítani az érdememet rájuk. Most semmit nem akartam. Minél kevesebbem volt, annál kevesebbet veszíthetek el.
Fürgén összedörzsöltem a két kezemet és ráfújtam, hogy megpróbáljam felmelegíteni őket, amikor egy fényszóró hirtelen megvilágított engem, és egy jármű a parkolóba gördült, és egészen addig nem állt meg, amíg el nem ért engem. A lámpák lekapcsolódtak és a vezetőoldali ajtó kivágódott. Aggódnom kellett volna, megfeszítenem magamat és elsétálni a másik irányba, ha nem ismertem volna fel az ősrégi SUV-ot és a női vezetőjét. Royal mindig is szebb volt, mint bármelyik másik trófea, akiket fénykoromban körbezengtem… szebb még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem aludt jól.
Az állam köré húztam a gyapjúkabátomat és megkerültem az ajtót, hogy odalépjek a járdán, ahová a vezetőülésből éppen kicsusszant. Úgy nézett ki, mint aki éppen most jött az edzőteremből. Valami passzos, testhez simuló nadrág és egy melegítő felső volt rajta. Haja rendetlen kontyba volt fogva a feje tetején, és a szemei néhány árnyalattal sötétebbnek tűntek, mint a szokásos édes, csokoládé szín. A szexi lábbelik helyett most futócipőt viselt, és reszketett az éjszakai levegőben.
- Eljöttél otthonról és későre is jár. – Megpróbálkoztam azzal, hogy a hangom egyenletesnek tűnjön. Kiszámíthatatlan volt és soha nem tudtam, milyen módon fog reagálni a dolgokra. Régebben mindig képes voltam olvasni az emberekben, mint egy nyitott könyvben, de ő úgy fordította felém az oldalakat, hogy ne láthassam. Mindig meglepő és váratlan volt.
A pulcsiját teljesen lehúzta az ujjaira, és olyan módon nézett fel rám, amitől a farkam megrándult a cipzár mögött. Be kellene tiltani, hogy bárki is ilyen megerőltetés nélkül is szexi legyen.
- Az edzőteremben voltam, mert nem aludtam valami jól. A törvények tisztáztak engem, hogy visszatérhetek a munkába a hét vége felé, amíg folyamatosan látogatom a lélekdokit a következő három hónapban.
Azt hittem, hogy a ténytől, hogy visszamehet dolgozni, boldogabbnak fog hangzani. – Ez jó hír… nem igaz?
A remegése rázkódásba fordult, és tudtam, hogy nem tehettem semmit sem a kinti hideg ellen. A legjobb ítélőképességem ellenére kinyújtottam a kezemet és az egyik karomat a nyaka köré tekertem és a mellkasomhoz húztam. Széthúztam a kabátomat és hagytam, hogy befészkelje magát oda, amíg kontrollálatlanul rázkódott. Éreztem, hogy a keze az oldalam köré kúszott és a meleg bőröm után kutatott a hátamon a póló alatt. Megrázkódtam és azt akartam bemesélni magamnak, hogy ez csak azért van, mert a keze olyan hideg, mint a jég, de ez nem így volt. Az érintésétől a bőröm libabőrözni kezdett.
- Még soha nem dolgoztam egyetlen műszakot sem Dom nélkül. Ő olyan, mint az én másik felem. Ideiglenes munkatársat rendelnek mellém, amíg Dom vissza nem tér. – Elhúzódott, így fel tudott nézni rám a lágy szempilláin keresztül. – Csakhogy ők nem azt mondták, hogy amikor Dom visszatér, hanem ha. Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezt csinálni nélküle.
Éreztem, hogy az ujjai belevájnak a fenekem fölötti mélyedésbe és nekem vissza kellet küzdenem azt, hogy az egész testemben megrázkódjak.
- Imádod a munkádat. – Tudtam, hogy ez igaz. Annak ellenére, hogy vadul viselkedett és az utóbbi időben letért az útról, ő már annyi mindent megtett, hogy ezt az életet élje. – Nincs szükséged a társadra annak érdekében, hogy jó zsaru legyél, Royal.
Egy hosszú percig csak bámultuk egymást, majd a szája sarka vigyorra görbült, amitől a gyomrom összeszorult és a vérem felforrt. El kellett engednem őt, és elmenni, mielőtt valami hülyeséget csinálnék.
- Hiányoztam neked ezen a hétvégén, Asa?
Ez egy terhes kérdés volt, ha volt egyáltalán valaha is ilyen. Természetesen észrevettem, hogy nem volt a közelben, de határozottan nem voltam hajlandó elismerni, hogy hogyan éreztem magam a távollétében, így csak sóhajtottam és azt kérdeztem tőle, - Mit csinálsz te itt ilyen későn?
Oldalra döntötte a fejét és a szemei is összeszűkültek. Ujjai mélyebbre merültek hátul a farmeremben, és a fogamon keresztül kellett beszívnom a levegőt, ami fájt, mert az éjszakai levegő még mindig fagyos volt.
- Nem tudom. Az utóbbi időben minden alkalommal, amikor nem tudtam kitalálni, hogy hova menjek, a végén mindig ott kötöttem ki, ahol te vagy.
Káromkodtam és egy lépést hátrálni akartam tőle, de a kezei még mélyebbre csúsztak és közelebb húzott magához. – Akkor meg kell javítanod az iránytűdet. Rossz irányba vezérel téged, Vöröske.
Hirtelen a nulla alatti hőmérsékletből olyan érzés lett, mintha a nap felszínén álltunk volna. A légzésem sekélyes lett és egy kissé akadozott, ahogy az ő tekintete tisztává és folyékonnyá vált.
- Minél többször mondod ezt nekem, annál inkább elhatározom, hogy bebizonyítom neked, tévedsz.
Ezután lábujjhegyre emelkedett, hogy a száját az enyémre nyomja, és itt volt vége mindennek. Tudtam, hogy ez fog következni. Hónapokig táncoltunk egymás körül. Túlságosan csinos volt, és meglehetősen kitartó ahhoz, hogy ez egy idő után ne történjen meg. Túlságosan kedves is volt, és messze túl jó, hogy hagyja egy olyan valakinek, mint én, hogy rátegye a kezét. Nem igazán voltam az, akit akart, de belefáradtam, hogy megpróbáljam neki folyton mondogatni ezt. A legjobb szándékom ellenére, ez a pokol, ami köztünk lüktetett, eléggé kiszabadult az irányításunk alól, és ő egyszerűen csak meggyújtotta a gyufát és minden gond nélkül a kanócra dobta.
Kezei utat találtak maguknak az oldalamhoz, miközben a puha ajkai megtették azt, hogy a legjobbat nyújtsák nekem lelkesedéssel és úgy, hogy megbolonduljak a vágytól. Belélegeztem őt. Olyan egyszerű lett volna csak simán, elveszni ebben a puhaságban és édességben, ami annyira élvezetessé tette őt, de valahol az agyam hátuljában minden lehetséges mód, hogy ez az egész szörnyen rosszul sülhet el felpiszkált engem. Felemeltem a kezem és gyengéden megfogtam az állkapcsát. Oda-vissza végigfuttattam a hüvelykujjamat a bőrén, ami nem lehetett ennyire puha, és megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból, hogy ne engedjem neki, hogy egy olyan helyre vezessen engem, ahonnan soha nem találnék vissza. Elhúzódtam attól, ahogy a szája finoman végigsiklott az enyémen, miközben kidugta a nyelvét és végigfuttatta azt az összezárt ajkaim találkozásánál. Ettől hangosan felnyögtem. Megálljt kellett volna parancsolnom, véget kellett volna vetnem ennek most, de gyors volt és kihasználta a reakciómat azzal, hogy becsúsztatta a nyelvét az alig szétnyílt ajkaim között, és ezek után már reménytelen volt megállítani a vágy hullámát, ami elnyelt engem.
Végtére is, soha nem állítottam magamról, hogy angyal vagyok, és mégis az ördög tudott csak olyan sokáig a tűzzel játszani, mielőtt szentségtelen kísértésbe esett és a lángokban táncolt volna.
Nekitoltam őt a kocsi nyitott ajtajának. Ujjaimat a hajába fúrtam, ahol szorosan a fejéhez volt fogva és az egyik lábamat az övé közé helyeztem, így a medencéink egymáshoz préselődtek. Nem voltam kedves. Úgy csókoltam őt, mintha ő lett volna utánam, hogy megcsókoljam őt már a játék kezdetétől fogva. A nyelvemet is használtam. A fogamat is bevetettem. Nem hagytam őt lélegzethez jutni, és nem hagytam neki elég helyet ahhoz, hogy eltávolodjon tőlem, miközben lecsaptam rá. Átkaroltam, és egy igazán osztály nélküli mozdulattal az egyik kezemmel megragadtam a nagyon is mutatós fenekét és egy nagyon nyilvánvaló módon megbizonyosodtam benne, hogy durván bántam vele.
Ha tényleg úgy akart engem, amilyen igazából vagyok, akkor meg fogja kapni. Nekem nem okozott problémát, hogy hagyjam, hogy a színjáték elpárologjon, különösen, amikor így vonaglott és nyöszörgött velem szemben. A nyelvemet az övé körül csavargattam. Keményen megszívtam az alsó ajkát, amíg levegőért nem kapott. A mellkasomat az övének nyomtam, amíg meg nem éreztem a kemény mellbimbóit még a ruhák rétegein keresztül is, amik elválasztottak bennünket.
Éreztem, hogy a körmei még mélyebbre vájnak a bőrömbe, ahol a keze még mindig a pólóm alatt volt csapdába ejtve. Azt gondoltam, talán megértette, hogy ez elkerülhetetlenül egy vonatszerencsétlenség lesz, és hogy a józan esze végül újra felébred. De épp amikor azon voltam, hogy elengedem őt, visszahúzódom, hogy egy kis lélegzetvételnyi-teret kapjak, így az örvénylő gondolataimat visszaterelhettem volna az útra, az egyik veszélyes kis keze hirtelen déli irányba fordult, és a következő dolog, amiről tudomásom volt, hogy a tenyere teljesen befedte a kőkemény erekciómat, ami a farmerem elején meredezett.
Az érintkezés annyira sokkolt, hogy automatikusan visszahúzódtam és megragadtam a csuklóját. Ő csak ördögien vigyorgott fel rám, és hamis ártatlansággal rebegtette a szempilláit.
- Egy parkolóban vagyunk, kint a szabadban. Te tényleg odáig akarsz velem menni, Vöröske?
Nem beszélve arról, hogy ezt a kis fiaskót az örökkévalóságig rögzítették, és ez nem egészen egy olyan show, amit akartam, hogy a kíváncsi szemek lássanak. Nem hittem, hogy Royal is exhibicionista lett volna, de bármi is dolgozott a komplikált elméjében, emiatt viselkedett olyan veszélyes és meglepő módon. A nevét morogtam, amikor elkezdte a tenyerét fel- és lemozgatni, amitől a farkam úgy megrándult, mint egy jól-betanított állat. Az egyik vörösesbarna szemöldöke egyenesen a magasba szaladt, és éppen csak kidugta a nyelve hegyét, hogy megízlelje a még mindig nedves alsó ajkát. A fene vigyen el, ha minden egyes dolog, amit csinált, nem egy sötét szobát és rengeteg meztelen bőrt juttatott eszembe.
- Miért ne? Eddig ez a legmesszebb, ameddig engedtél engem elmenni. – A duzzadt merevségemet szívélyesen megszorította, amitől a szemem visszafordult a koponyámba. Már a határon voltam, egyenesen a csúcson, hogy felkapjam és belökjem őt a SUV-ba, és megadjam neki azt, amit kért, amikor megszólalt a telefonom .
Tekintve, hogy jócskán éjszaka közepe volt, és a csengőhang a kishúgomhoz volt rendelve, enyhe pánikrohamot kaptam és lefejtettem Royal-t a farkamról és végül néhány lépéssel eltávolodtam tőle.
- Ayd? – Nem tehettem a hangomban lévő keménységről, ahogy kimondtam a nevét.
- Ó édes Istenem, Asa, Shaw-nál épp most indult be a szülés! – Sikította a húgom, így el kellett tartanom a fülemtől a telefont.
- Oké… és… ? – Shaw volt Ayden legjobb barátja. Túlságosan szoros kapcsolatban álltak egymással, és tudtam, hogy eléggé kemény volt Ayden számára az, hogy Austin-ba költözött, hogy így közelebb legyen a férjéhez, amikor a legjobb barátnője az első babáját várta. Megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy Shaw-val minden rendben, és nem volt semmilyen őrült vészhelyzet.
- Jobban teszed, ha elcipeled a segged a kórházba, és átveszed a helyemet, amíg Denver-be nem jutok. Jet most foglal nekünk járatot, de reggelig nem hiszem, hogy ott tudok lenni. Ott kell lenned miattam, Asa.
Jet Ayden férje volt, és nagyon jó barátja a baba apjának. Hegyeket is megmozgatna, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy Ayden nem mulasztja el ezt a fontos pillanatot Rule és Shaw életében. Kezemet végigfuttattam a hajamon és kifújtam a levegőt, ami ködfelhőt képezett előttem.
- Shaw nem engem akar majd ott, Ayd. Hanem téged.
- Ezt én is tudom, de lehet, hogy nem leszek ott időben, ezért neked kell a kórházba menned és helyettesíteni engem! – Kiabált, és szinte hisztérikus volt, így tudtam, hogy nincs értelme vitatkozni vele. – Mindennel kapcsolatban, ami történik, napra készen kell tartanod engem, amíg úton vagyok. Meg kell tenned ezt nekem, Asa.
Rule volt Rome fiatalabb testvére. Az egész Archer klán nagyon összetartó volt, nem beszélve a banda összes többi tagjáról, akik Rule-al együtt a tetováló szalonban dolgoztak, ami az övé és Nash-é volt. A szülészeti-várószoba tele lesz az egész Marked családdal, és nekik tényleg nem volt szükségük arra, hogy útban legyek, de megígértem magamnak, hogy soha többet nem fogom Ayden-t cserben hagyni, így beleegyezően mormogtam, hogy megyek és letettem a telefont mielőtt folytathatta volna a velem való kiabálást.
Ránéztem Royal-ra, aki a telefonján sms-ezett, és az alsó ajkát rágcsálta, de egyáltalán nem úgy, mint egy pillanattal ezelőtt, amikor a keze a nadrágomba tartott. Egy féloldalas vigyorral nézett vissza rám.
- Saint épp most üzent, hogy Shaw a szülőszobán van. – Bólintottam, majd a homlokomat ráncoltam, amikor a telefonom rezegni kezdett a kezemben, hogy sms-em jött. Azt gondoltam, hogy Ayden-től jött, így meglepődtem, amikor helyette Rome nevét pillantottam meg.

Útban van egy másik Archer. Told ide a segged a kórházba.

Beletelt egy percbe, mire megértettem, hogy én valójában ott akarok lenni ezen a hatalmas eseményen. Zavartan néztem fel Royal-ra. – Rome azt akarja, hogy ott legyek.
         - Persze, hogy ezt akarja.
         A homlokomat ráncoltam rá. – Hogy érted azt, hogy „persze, hogy ezt akarja”?
         Vágott egy grimaszt felém, és úgy mozdult, hogy beszálljon a 4Runner vezető ülésébe. – Barátok vagytok és gyakorlatilag üzlettársak. Rule-nak ott van Nash, Jet-nek Rowdy, és Rome-nek meg te. Mindenkinek szüksége van valakire, akire támaszkodhat, és egy új életet hozni erre a világra az minden bizonnyal nagy dolog. Most pedig, gyerünk, kapsz egy fuvart tőlem.
         Döbbenetemben szólni sem tudtam, így csak megkerültem az autót és beszálltam az anyósülésre. Az ülésbe süppedtem, amikor elhelyezkedtem, és egyenesen előre néztem.
         Kedveltem Rome-ot. Pokolian tiszteltem őt. Ő is rajta volt az újonnan létrehozott listámon, amin azok az emberek voltak, akiknek soha nem akartam csalódást okozni. Adott nekem egy esélyt, amikor a világon mindenki más úgy tűnt, hogy csak arra várnak, hogy mindent elbasszak. Sokkal tartoztam neki, de soha eszembe se jutott, hogy valahol azon a vonalon lennék, ami úgy alakított benne valamit, hogy rám támaszkodjon és tiszteljen is. Ez számomra idegen fogalom volt és nem voltam benne biztos, hogy mit kezdjek ezzel.
         - Egy nap, hagyni fogod nekem, hogy befejezzem, amit mindig megpróbáltam veled elkezdeni, Asa.
         Royal hangja halk volt és volt benne egy kívánatos szál, ami megtekeredett és megcsavarodott a szívem körül. Ez nem történhetett meg. Nem engedhettem meg, hogy megérintsen; ez rossz hír lenne mindkettőnk számára. Eljött az ideje, hogy abbahagyjam a színlelést, és engedjem, hogy meglássa az igazi színeimet.
         Sokatmondó pillantással néztem rá, és határozottan megmondtam neki, - Bármelyik srác, akinek a farka köré fogod tenni a kezed, az be fogja fejezni, Vöröske. – Ez nyers volt és szükségtelen, de ez csendben tartotta őt az út további részében a kórház felé, és én azzal töltöttem ezt az időt, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy ez volt a legjobb…

         … Ugye?

32 megjegyzés:

  1. Köszönöm Évi! Nagyon örülök Neked újra itt ☺

    VálaszTörlés
  2. Hatalmas meglepetés :o) Köszönöm!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!!! :) Már nagyon hiányzott Asa, örülök, hogy visszatért(etek)! :*

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Évi ! Amikor megláttam az új részt a szívem duplákat vert :) Kimondhatatlanul boldog vagyok !Sok puszi

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! Már nagyon hiányoztál ám! Örülök, hogy visszatértél!
    Jó kis rész volt, köszönöm!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, imádtam minden egyes sorát.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon-nagyon köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm:)Örülök hogy visszatértél!Egy nagy ölelés jár érte!!!

    VálaszTörlés
  9. De jó , hogy visszatértél Évi már nagyon hiányoztál nekünk!! :) Köszönöm szépen a fordítást szuper volt! ♥♥

    VálaszTörlés
  10. Nagyon köszönöm!!!! Örülök, hogy újra velünk vagy és minden rendben körülötted!

    VálaszTörlés
  11. Hiányoztál már nagyon😁
    Köszönöm a fordítást😉

    VálaszTörlés
  12. Nagyon, nagyon szívesen! :) :* <3

    VálaszTörlés
  13. Szia Drága!!
    Annyira nagyon boldog vagyok! Köszönöm szépen a részt!
    És milyen rész volt, te jó isten! ;) Erre aztán megérte várni!
    Nagyon nagyon szépen köszönöm a sok-sok munkát, amit mind ennek, mind az előző könyvek fordításába fektettél. Csak azokkal foglalkozz, akik értékelik is, a többiekről meg annyit, hogy nézzenek magukba és csinálják utánad... valaki beszélhet egy nyelvet, de azt magyarra lefordítani... hát ahhoz már tehetség kell!
    Egy szónak is száz a vége... vagy pont fordítva :P Nagyon köszönöm!
    Szép hétvégét!
    Jenni

    VálaszTörlés
  14. Juhuuuuuu :D Ezt a kellemes meglepetést egy ilyen fárasztó hét végére!
    Nagyon köszi és izgatottan, de annál türelmesebben várom a folytatást!
    Puszii Roxiii

    VálaszTörlés
  15. Nagyon köszönöm neked ,nagy meglepetés volt nagyon örültem neki .puszi

    VálaszTörlés
  16. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  17. Nagyon köszönöm az új részt! Profi munka, mint mindig. Nagyon örülök, hogy néhány negatív megjegyzés nem tántorított el és folytatod a fordítást!

    VálaszTörlés
  18. Szia,

    köszönöm szépen, hogy folytatod a fordítást. Nagyon sok embernek szerezel vele örömet!
    További sok kitartást kívánok Neked a fordításhoz!
    Üdv,
    Nana

    VálaszTörlés
  19. Köszönöm a munkásat és az idődet! :)

    VálaszTörlés
  20. Jajj de jó ,hogy visszatértél!!! Hurráhurááá
    KÖSZI,
    Betty

    VálaszTörlés
  21. Köszi!!! Köszi!! Kösziiiiiiii! :)

    VálaszTörlés
  22. De jó!Azt hittem eleged van,erre tessék itt vagy!köszönjük a munkádat!😊

    VálaszTörlés
  23. szuper vagy,már azt hittem nem lesz folytatás!
    köszönöm a munkádat!

    VálaszTörlés