2016. november 6., vasárnap

Tizenötödik fejezet

Tizenötödik fejezet

Rowdy


Ez volt az az éjszaka, amit teljesen végigaludtam azóta, mióta a hét elején elsétált tőlem. Nem tudom, mi ébreszt fel hajnal előtt, talán az, hogy a gumimatrac megereszkedett a közepén, vagy a madarak éneke a fenyők között, de valami kipattintotta a szememet, mielőtt még kint világos lett volna. Automatikusan kinyúltam egy test felé, aminek az oldalamnál kellett volna összegömbölyödve lennie és ülő helyzetbe kaptam magam, amikor rájöttem, hogy üres.
         A faház kicsi volt, szóval könnyű volt megállapítani, hogy egyedül voltam, és ha az életem múlott volna rajta se tudtam volna rájönni, hogy hová tűnhetett az én városi csajom, még mielőtt a nap felkelt volna az égen. Úgy értem, nem volt fürdőszoba, a hely túlságosan rusztikus volt, de nem hittem, hogy Salem az a típus lett volna, aki keresztültrappol az erdőn anélkül, hogy tudatta volna velem merre megy, vagy felébresztett volna, hogy tartsam neki a zseblámpát. Szóval kisepertem a kócos hajamat az arcomból, felhúztam a bakancsomat, és elindultam, hogy megkeressem őt.
         Nem tartott sokáig. A faház egy tisztáson helyezkedett el, ami egy krisztály-tiszta tavon terült el, amelyet a hegyekből lefutó folyamok tápláltak. A terület a nemzeti erdészeté volt és ez a föld nem volt része ennek, magántulajdon volt egy olyan fickónak, mint Phil, aki csak egy csendes menedéket szeretett volna el a nagyváros forgatagából. Ez nem olyan tó volt, amely lehetővé tette a motorcsónakokat a vízen, de még így is volt egy viharvert dokkja az evezőcsónakok és kajakok részére, ami a durva partvonalból ugrott elő. Salem a végénél ült lábát lelógatva, és egy takarót tekert a válla köré, miközben nézte, ahogy a hajnal első sugarai áttörik az égboltot. Amikor közelebb értem, észrevettem, hogy egy kibontott sör volt a kezében és egy lágy mosoly a gyönyörű arcán. Ha lett volna nálam papír és valami, amivel rajzolhatok, lekaptam volna ezt a pillanatot az utókor számára.
         Leültem mögé és csapdába ejtettem őt a hosszú lábaim között, majd az egyik karommal átöleltem a mellkasát és magam felé húztam őt, így a mellkasomhoz tudott dőlni.
         - A bajnokok reggelije. – Kivettem a sört a kezéből és kortyoltam belőle egyet, grimaszt vágva, amikor a számhoz ért. Túl korai volt még a Coors Light-hoz, de mindegy.
         - Nem tudtam rájönni, hogyan kell bekapcsolni azt a kis tűzhelyet.
         Hoztam magammal egy kis kemping tűzhelyet, így tudtunk készíteni reggelit és kávét, de nem igyekeztem, hogy hozzákössem a propánt. Jó dolog volt. Valószínűleg a levegőbe röpített volna bennünket. A sör szegényes helyettesítője volt a kávénak ilyen korán reggel.
         - Korán keltél. – Az egyik kezünkön egymásba fűztem az ujjainkat és az államat a feje búbján pihentettem. Nem volt semmi más a hegyekben csak a napfelkelte és a naplemente. Az egész égbolt narancssárgává és pirossá vált, mintha lángok cikáztak volna keresztül-kasul a csipkézett csúcsok között.
         - Ez megnyugtató, és másrészt soha nem az. Csak egy percig élvezni akartam. Nem hiszem, hogy láttam valaha is ennyire szépet.
         - Én sem. – Az igazság az, hogy én róla beszéltem, és ő tudta ez, mert elnevette magát és ettől a puha haja az államat simogatta.
         - Rowdy…
         - Salem…
         Ez olyan szép pillanat volt, ami olyan hosszú időt vett igénybe, hogy eljussunk ideáig. Nem tudtam semmilyen más helyre gondolni a földön, ami jobb volt ennél. És azt is tudtam, hogy nem volt semmilyen jobb lány sem nála.
         - Nagyon boldoggá teszel, ahogy mindig is. – A hangjában minden benne volt. Az, ahogy a múlt és a jövő összekuszálódtak, de mi mégis itt álltunk erősen és együtt ennek az egésznek a kellős közepén.
         Kifújtam egy mély lélegzetet, elvettem tőle a sörös dobozt és letettem, így meg tudtam őt fordítani a karomban, hogy szemben legyünk egymással. Lábait a derekam köré, a karját meg a nyakam köré fonta, miközben bámultuk egymást. A takaró lehullott, ő meg megborzongott, ahogy a hűvös reggeli levegő végigcirógatta a vállait. Az egyik kezembe összegyűjtöttem az ébenfekete haját és hátradöntöttem vele a fejét, így most már azokkal az álmos, szexi szemekkel nézett fel rám.
         - Én mindig is azt gondoltam, hogy az elsők voltak azok, amik számítottak, de most már tudom, hogy az utolsók azok, amik veled maradnak.
         A száját zavartan egy kicsit előrebiggyesztette, én meg lehajoltam, hogy megcsókoljam azt a rubint a szája fölött. Ismét megborzongott, és ez alkalommal tudtam, hogy ennek semmi köze nem volt a hideg levegőnek.
         - Sokáig azt hittem, hogy soha nem fogok túljutni az első lányon, aki miatt úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Régebben ürügyként használtam, hogy karnyújtásnyi távolságra tartsam a többi nőt, mert megijedtem attól, hogy újra meg leszek sebezve. Féltem, még most is félek, de rájöttem arra, hogy veled akarok lenni, hogy olyan nagyon törődöm veled, hogy ez sokat többet jelent a félelemnél.
         Felsóhajtott és az egyik kezét az arcomra tette. – Nem akarom, hogy félj tőlem, Rowdy.
         - Te voltál és vagy annak a forrása, hogy olyan sok elsőt hoztál el a számomra, Salem. Te voltál az első lány, akit megcsókoltam. Az első lány, aki előtt valaha is sírtam. Az első lány, akinek valaha is ajándékot adtam. Az első, akit soha nem felejtettem el. Te vagy az első lány, aki fenntartott éjjel és az első, aki annyira nagyon megsebzett, amennyire nagyon akarlak téged. Visszatekintve, azt gondolom, amikor elhajtottál azon a napon, akkor magaddal vittél egy darabot belőlem, amit addig nem kaptam vissza, amíg meg nem láttalak téged aznap az üzletben. Az összes ilyen első fontos és ettől a dolgokat csak még tisztábban látom az idő és a neheztelés szűrője nélkül, de amik igazán számítanak azok az utolsók.
         Lehajoltam, így megcsókolhattam őt. Csak enyhén nyomtam az ajkaimat a szétnyílt szájához és így suttogtam neki, - Te vagy az utolsó személy, akit meg akarok csókolni. Az utolsó nő, akit az ágyamba akarok. Azt akarom, hogy te legyél az utolsó lány, aki megérinti az összes részemet, Salem, és ezek sokkal jobban számítanak, mint egy első. Kit érdekel, ha Poppy volt az első, vagy ha voltak névtelen emberek közötte? Csak az számít, hogy az egésznek a végén csak te vagy, egyedül te és senki más.
         Sokáig nem szólalt meg. A sötét szemei annyira mélyek és feneketlenek voltak, hogy nehéz volt kiolvasni, hogy mi járt a fejében. A hüvelykujjával fel- és lesimogatta az egyik barkómat, majd előrehajol, hogy viszonozza az ugyanolyan lágy és édes csókot, amit az imént adtam neki.
         - Hosszú időbe telt, hogy ideérjek, Rowdy. Ez az, ahol mindig is lennem kellett volna. Ez a végállomásom, így a végén is csak te vagy, egyedül te. Az út közben mindketten formálódtunk, ezen nincs mit tagadni, de én szeretnék a te utolsód lenni… mindaddig, amíg meg tudlak téged lepni néhány elsővel is az út során.
         Felnevettem, mert ez tipikus Salem volt. Semmi sem lehetett egyszerűen elég jó. Együtt lehettünk, szerethettük egymást, együtt halhatunk meg, de ő mindig valami újat, kihívást jelentőt és meglepőt akar majd. Ez volt az egyik fő oka, amiért soha nem voltam és soha nem is leszek képes túljutni rajta.
         - Az életből sok mindent tapasztaltam már. Nem túl sok első maradt. – Ez volt az igazság, de neki sikerült ebben a hónapban, mialatt együtt voltunk egyet-kettőt előhúznia.
         Az egyik koromfekete szemöldöke a magasba szaladt és huncutul mosolygott rám. – Ez egy kihívás akar lenni?
         Ismét elnevettem magam, mert boldog voltam. Tényleg, igazán boldog első alkalommal azóta, mióta elment, amikor tizenöt voltam. – Lehet.
         Majdnem elolvadtam, amikor a sötét tekintete átváltott valami perzselőbe és forróba. A kar, amit a nyakam köré font, most szorosabban kulcsolódott körém, közelebb húzva magához és az ujjhegyét végigfutatta a szám szélén.
         - Szexeltél már valaha kint egy tónál, miközben felkel a nap, miután Coors Light-ot ittál reggelire?
         Kezemet az atlétája alá csúsztattam, így meg tudtam ragadni a derekát, ahogy felé hajoltam és magam alá fektettem őt a félretett takaróra, amit kihozott magával. Szétnyitotta nekem a lábait, én meg a tenyerem közé fogtam az arcát, így megcsókolhattam őt mindazzal, ami hiányzott az életemből ezen a héten, amíg távol voltunk egymástól. Soha többé nem csinálom ezt újra, azt hogy külön legyünk, és neki is ugyanezt kellett éreznie.
         - Nem. Ezek közül az egyetlen dolog, amit valaha is csináltam ezelőtt, hogy Coors Light-ot ittam reggelire.
         Elnevette magát és ettől a mellkasa az enyémnek nyomódott. Éreztem a felsőjének vékony anyagán keresztül, hogy a mellbimbója megkeményedett. El akartam távolítani az utamból.
         - Láttam a hűtődet, szóval ez nem lep meg. Engedd, hogy én legyek az első és az utolsó, Rowdy… és te pedig az enyém.
         Hagytam, hogy ismét megcsókoljon, és segítettem neki letépni a fejemen keresztül a pólómat. Libabőrös lettem, ahogy a hegyi levegő a meztelen bőrömnek csapódott.
         - Az első és az utolsó, Salem. – Ezeket a szavakat gyakorlatilag nyögtem neki, mert anélkül ficánkolta ki magát a felsőjéből, hogy elváltunk volna egymástól ott, ahol össze voltunk préselődve, így minden kis meztelen bőr, amit felfedett csábítóan simult és nyomódott az enyémhez.
         Rám mosolygott és ettől a farkam fájdalmasan megrándult a farmerem varrása mögött. – Ha azt hiszed, hogy kijövök ide a semmi közepére és valaki mással foglalom le magam, akkor te megőrültél. Te vagy az egyetlen személy az egész univerzumban, akivel valaha is meztelenül szeretnék lenni egy ilyen helyen, mint ez. – Kezét a nadrágom gombjához emelte és tárgyilagosan ennyit mondott, - Én elég sokat szeretnék veled meztelenkedni bárhol és bármikor.
         Beszívtam a levegőt, ahogy az ujjai végigsimítottak az álló farkamon. – Jó tudni.
         Motyogott valamit, amit a fülemben áramló vértől és a kalapáló szívverésemtől nem hallottam, miközben a hüvelykujjának párnájával végigsimított a merevedésem fejében lévő piercingek között, amik az érzékeny felületet díszítették. – Az érzés teljesen kölcsönös, csak hogy tudjál róla. – Szavaim rekedten és fojtottan hangzottak el.
         A torka mélyéről kuncogás tört elő és lágyan megszorította a nehéz szerszámomat. – Nem mondod?
         Elég volt a játékos évődésből. Majdnem egy kemény hétig hagyott egyedül és felspannoltam magam miatta és emiatt a dolog miatt, ami köztünk volt. Már jócskán elmúlt az az idő, amikor megtudta, hogy számomra csakis ő volt és soha többé senki más.
         Amíg ő elfoglalta magát azzal, hogy az öklét fel- és lemozgassa, majd újra vissza, én addig eléggé felemelkedtem ahhoz, hogy kicsúsztassam a lábait a rugalmas nadrágjából, így most már csak egy krémes, bronzos bőr volt és vad sötét haj és szemek. Imádtam a színek kiugrását, amik a bőrét díszítették, szerettem, hogy úgy viselte az életét, mint jelvényeket, amiket a testén lévő rajzokban örökített meg. Imádtam, hogy amikor megérintettem őt, amikor a kezemet a tetoválásaira tettem, akkor úgy nézett ki, mintha a színeink egymásba olvadtak volna. A kavargó színek és a forró bőr egyetlen hatalmas festményévé váltunk. Ő több szempontból is egy tökéletes művészi alkotás volt.
         A számba szívtam az egyik piercingelt mellbimbóját és bevetettem a fogaimat a kemény, fém gyűrűn. Ettől a háta ívben felemelkedett a stégről és emiatt az egyben örömöt és fájdalmat okozó akcióm miatt reflexszerűen megszorította a farkamat. Felnyögtem a most már nedves bőrén és a hajában lévő kezemet ökölbe szorítottam, amit arra használtam, hogy megtámasszam magamat fölötte a rozoga fán.
         Letolta a nadrágot a seggemről, de még mindig a farkamon dolgozott fel- és le. Azt hittem, hogy a csuklójának minden pöccintésével a fejem el fog durranni. Áttértem a másik mellére, hogy azt is nyaljam és szívjam addig, amíg már vonaglott alattam és a lábait a csípőm köré kulcsolta. Végül elengedte a farkamat és mindkét kezét a hajamba fúrta, így fel tudta rántani a számat az övéhez. Ívben meghajolt és a nedves középpontja erotikusan a mohó merevedésem hegyéhez simult. Az izgalma benedvesítette a fém szegecseket, amik így szexin, és nedvesen csúszkálva a külső ajkaihoz dörzsölődtek, amitől mindketten levegőért kaptunk a csók közben.
         A nyelve végigsiklott az alsó ajkamon és vággyal átitatott jókedvvel azt mondta, - Annyi trutyi van a hajadban, hogy soha nem fogom visszakapni a kezeimet.
         Megmozgatta az ujjait a kusza tincsekben, mire én elnevettem magam. Sok hajszart vett igénybe, hogy ilyen kefehajat varázsoljak belőle.
         - Jó. Így maradhatunk örökké.
         Előrelöktem a csípőmet csak egy kicsit, így a merevedésem hegye alig nyitotta szét a redőit. Türelmetlenül ficánkolt alattam és a tekintete elnehezült. Beleharapott az alsó ajkába, és éppen eléggé feszítette meg a hátát, hogy még egy centit a forró, hívogató testébe csússzak. A fejbőrömbe vájta a körmeit, majd követtem a néma sürgetését és egyszerűen hagytam, hogy a testem az övébe olvadjon. Nyivákoló hangot hallatott és a szemei lecsukódtak, ahogy olyan mélyen fúrtam belé magamat, amennyire tudtam. Tényleg úgy illeszkedtünk egymáshoz, mintha a megfelelő darabok lettünk volna és minden alkalommal, amikor vele voltam, úgy éreztem magam, mintha mindig is itt kellett volna lennem.
         A combja megfeszült a csípőm körül és a kezével megrántotta a hajamat. Hátravetette a fejét és az enyémhez emelte a csípőjét. Azt hiszem, ez a hét, amit különtöltöttünk neki sem volt könnyű. A testével követelte azokat a dolgokat, amiket meg akartam neki adni. Ismét megcsókoltam és a súlyomat az alkaromra helyeztem két oldalt a feje mellett, majd egy kicsit felemelkedtem a térdeimen. Hála az égnek, hogy félig még mindig rajtam volt a farmerem, vagy különben napokig szedegethettem volna ki a szálkákat a bőrömből. Felfelé billentette a csípőjét, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, és úgy éreztem, még mélyebbre kerültem benne. Elnyelt engem, és soha nem akartam kiszabadulni innen.
         A belső falai mozgásba lendültek, remegtek és összehúzódtak, miközben ki-be mozogtam benne és a kezei még jobban megragadták a hajamat és kitartóan kapaszkodtak belé. Ellenálltam a késztetésnek, hogy csak úgy belécsapódjak, hogy elvesszek a testének érzésében és nyugalmat erőltettem magamra. Megpróbáltam belévésni, hogy ez milyen fontos volt számomra, hogy ő mennyire fontos volt a számomra és ezt nem tudtam volna megtenni, hogy ha egyszerűen csak belevetettem volna magam a szikláról a gyönyör tengerébe anélkül, hogy értékeltem volna a mászást, ahogy feljutottam odáig.
         Kiszabadítottam az egyik kezemet az összekuszált hajából és a hüvelykujjamat a mellbimbója közepében lévő karikába akasztottam. Éppen akkor rántottam meg, amikor lehajoltam, hogy a fogammal megharapjam az alsó ajkát. Ettől feltolta magát – keményen – és válaszul éreztem a nedvességet ott, ahol összekapcsolódtunk. A nevemet motyogta és hozzám nyomta a csípőjét úgy, hogy a medencénk keményen egymáshoz préselődött és én majdnem elvesztettem a folyamatos és egyenletes ritmust, amin dolgoztam. Ismét meghúztam a piercinget és a sötét szeme ugyanabban a pillanatban pattant ki, amikor ő is durván meghúzta a hajamat.
         - Még többet.
         Végigcsókoltam az álla vonalánál és a fogam közé szívtam a fülcimpáját. – Miből még többet?
         Felnyögött és sarkát keményen a seggembe vájta. – Mindenből.
         Gyötörni akartam még, elmondani neki, hogy a jó dolgok azoknak jártak, akik vártak, de rövidre zárta az agyam és a farkam is megugrott, amikor kiszabadította az egyik kezét a hajamból és a benne lévő ragasztóból és kettőnk közé vitte, hogy meg tudja érinteni magát.
         - A francba.
         - Ohhhhh… - A szeme ismét lecsukódott és éreztem, hogy a teste megváltozott ettől a hozzáadott stimulációtól. Olyan szűk volt, annyira forrón égett, hogy azt hittem, a fém kereszt eggyé fog olvasztani minket a lehető legjobb módon.
         Amikor megérintette magát, a kutakodó ujjai végigsimítottak a merevedésem hegyén, ahogy mozogtam benne. Az irányításom kettészakadt és minden amit akartam, csak belécsapódni addig, amíg mindketten csillagokat nem látunk és levegőt sem kaptunk volna már. Elengedtem a mellét és a hátsójába markoltam, így meg tudtam emelni őt. Belélöktem magam, hagytam, hogy a homlokom előreessen, így az övén pihent, és elengedtem az egészet. Csak ő és én voltunk. Olyan módokon kapcsolódtunk egymáshoz, amik áthidalták az időt és minden más értelmetlenséget, ami nem számított.
         A nevemet zihálta és éreztem, hogy a gyönyörének hulláma bevon mindkettőnket. Ismét káromkodtam, és ahogy a teste elernyedt a fogásomban és a belső izmai elkezdtek ellazulni körülöttem, megvolt a szabadságom, hogy igazán elkezdjek mozogni. Belélöktem magam, behunytam a szemem és elengedtem mindent, ami őelőtte volt. Éreztem, hogy megcsókolta a szám sarkát, éreztem, hogy abbahagyta saját maga ingerlését és engem kezdett el gyötörni azzal, hogy a hüvelyk- és mutatóujjával köröket rajzolt és a farkam végére kulcsolta őket, és megszorította – keményen. Ennyi kellett csak. A gyönyör hirtelen elpattant és végigcikázott a gerincem mentén és most rajtam volt a sor, hogy bevonjam magunkat élvezettel és nedvességgel. Semmit sem éreztem soha olyan helyesnek, mint őt és engem együtt, ebben a pillanatban.
         Rárogytam, izzadtan és kiégetten, ő meg rekedten a fülembe nevetett. – Én leszek a te elsőd és utolsód bármiben, amit csak szeretnél, amíg olyan érzés lesz, mint ez.
         Elfordítottam a fejemet, így az orrommal megcirógathattam a fülét, és azt mondtam neki, - Én meg boldoggá teszlek, amíg csak tudlak, ha ezt fogom érezni.
         Hosszú időt vett igénybe, hogy idáig jussunk, de a végén tényleg mindent megért, ha így nézett ki a végállomás. Köszönöm Istenem, hogy Phil ott volt nekem, hogy mindkettőnket a helyes útra térítsen. Az életemnél is többel tartoztam neki és nem csak ezért, hanem mert támogatta a lelkemben lévő művészetet. Tartoztam neki a jövőmmel és mindazzal, ami ehhez a nőhöz kötött, akire úgy éreztem, hogy szükségem van annak érdekében, hogy életben tartson. Phil a gondomat viselte a legjelentőségteljesebb módon, ahogy csak lehetséges, épp úgy, ahogy Nash elmesélte nekem. Phil Donovan biztonságban és szeretetben akarta tudni a családját és utolsó ajándékaként egyenesen az utamba sodorta Salem-et, mielőtt elment volna. Eszes rohadék.

         A nap hátralevő részében egyszerűen csak együtt lógtunk. Összeraktam a kis tábori tűzhelyet és igazi reggelit és instant kávét készítettem. Még mindig hagytuk, hogy a dolgok közöttünk lebegjenek. Elmondtam neki, hogy abba fogom hagyni a gyötrését azzal kapcsolatban, amiért összepakol és elmenekül előlem, ha ő is megpróbálja befejezni azt, hogy visszahelyez arra a helyre, ahol azt gondolta, hogy szerelmes voltam a húgába. Úgy gondoltam, hogy mindketten elég reálisak voltunk ahhoz, hogy megértsük, semmi sem tökéletes, és a jövőben is úttorlaszokba fogunk botlani, de együtt megéri a munkát, amit ez igénybe fog venni.
         Több, mint egy órát töltött el hasznosan azzal, miután meglátott engem, hogy a nap legnagyobb részében úgy sétálgattam, hogy nem voltam rajtam semmi más csak egy farmer, egy bakancs és az a szerencsés cowboy kalap, hogy megpróbálja bemesélni nekem, hogy az üzlet naptárjában kellene szerepelnem. Azt mondta, hogy rá tudnám venni Nash-t és Rule-t, hogy beleegyezzenek ebbe, épp úgy, mint a többi srácot is, Jet-et, Rome-ot és Asa-t, mert ezt a dolgot csak úgy kapkodnák lefelé a polcokról. Azt mondta, hogy The Marked Man-nek nevezné el, és hogy ez sokkal több pénzt hozna, hogy akár nyugdíjba is mehetnénk, ha akarnánk. Én csak a szememet forgattam és megpróbáltam témát váltani, de láttam, hogy a fogaskerekek csak úgy kattogtak az agyában és Salem elég kitartó tudott lenni.
         Poppy csomagolt neki egy papucsot, így sétáltunk egyet a tó körül, majd délután szundítottunk egyet. Szájával a farkamon ébredtem és a nyelve isteni dolgokat művelt. Kemény lecke árán tanultuk meg, hogy a gumimatracnak nem az ilyenfajta tanórán kívüli tevékenység volt a célja. Egy elég durva szexmenet után a faház padlóján, egybehangzó döntéssel megállapítottuk, hogy elég kárt okoztunk már így is a természetnek és eljött az ideje, hogy korábban visszatérjünk a városba. Egy csomó dolog volt, amiről gondoskodnia kellett most, hogy néhány szállítmány már megérkezett az boltba, így felpakoltam és egyetértettünk, hogy jó lenne egy kényelmes ágyban tölteni az éjszakát. Ráadásul, hiányzott a kutya, és azt hiszem, nagyon szerette volna már ellenőrizni a húgát.
         Épp átléptük Boulder határát, amikor mindkettőnk telefonján hirtelen újra visszaállt a szolgáltatás. Salem-é néhány olvasatlan üzenetet jelzett, de az enyém teljesen megkergült. Jet nem kevesebb, mint hússzor hívott, és tíz üzenetem is volt tőle. A homlokomat ráncoltam és visszahívtam őt annak ellenére, hogy nem szeretek telefonálni, miközben éppen az autópályán száguldom.
         Amikor válaszolt, olyan volt, mintha egy tömeg kellős közepén lett volna.
         - Hol a faszba voltál egész nap?
         Mogorva arcot vágtam és Salem-re néztem, aki nyilvánvalóan meghallottam Jet felemelt hangját.
         - Phil faházában voltam Salem-mel. Volt néhány dolog, amit el kellett rendeznünk és kellett egy kis távolság, hogy ezt megtegyük. Mi a fene folyik ott?
         - Próbálok elcsípni egy gépet Boston-ból vissza Denver-be, de köd van, és semmi sem hagyja el a kibaszott földet. – Morgott valamit, amit nem tudtam kivenni, majd ismét megszólalt, - Szükségem van rád, hogy vigyázz helyettem a csajomra. Asa-t letartóztatták tegnap éjjel, és tudom, hogy hamarosan el fogja veszíteni a fejét.
         - Mi van! – Annyira megdöbbentem, hogy az autó egy kicsit letért az útról, ami miatt Salem a nevemet kiáltotta. Bocsánatot kértem tőle, majd félrehúzódtam, így arra tudtam koncentrálni, amit Jet mond. – Mi történt?
         - Nem tudom biztosan. Ayden még csak nem is tőle tudta meg. Royal hívta őt. – Felsóhajtott és el tudtam képzelni, ahogy fel-alá járkált és kezével a kócos, fekete hajába túrt. – Ő volt az, aki bevitte őt.
         - Te most csak viccelsz velem.
         - Bárcsak azt tenném. Csak annyit tudok, hogy a feleségem ott van, én meg itt, és ez egy hatalmas nagy baromság. Szükségem van rád, hogy meggyőződj róla, hogy rendben van.
         - Még szép. Nemsokára a városba érünk. Ő lesz az első megállóm.
         - Köszönöm.
         - Ez csak természetes. De a lényeg, hogy szerintem Asa jó srác. Komolyan úgy gondolom, hogy megváltozott.
         Jet ismét káromkodott. – Én is így gondoltam, de engem többé nem lep meg semmi, amit ez a srác csinál. Most mennem kell. Meg kell találnom a módját, hogy hazajussak. Kösz, ember.
         Letettem, és egy másodpercig csak bámultam a telefonomat. Salem-re néztem, és megráztam a fejemet. – Tegnap éjjel Royal letartóztatta Asa-t.
         Az ajkába harapott. – Miért?
         - Jet nem tudta megmondani. Aggódott, hogy Ayden ki van akadva emiatt.
         Bólintott. – Ezt lefogadom. Várjunk csak egy percet. Küldök egy üzenetet Saint-nek. Ő és Royal össze vannak nőve a csípőjüknél fogva. Valószínűleg van bennfentes információja.
         Ráemeltem az egyik szemöldökömet. – Nem gondolod, hogy Ayden ezt már megpróbálta volna.
         Csak megvonta a vállát. – Lehet.
         Visszasoroltam a forgalomba, miután küldtem Ayden-nek egy üzenetet, hogy úton vagyok hozzá. Kemény tíz percbe telt, mire Salem telefonja ismét pityegni nem kezdett.
         - Testi sértés. Néhány kölyök bement a rendőrségre és panaszt tettek ellene. Azt mondja, az egyiküket meglehetősen helybenhagyták és azt állította, hogy visszament a bárba, hogy bocsánatot kérjen a felfordulásért, amit ő és a haverjai okoztak, Asa meg nekiugrott a parkolóban. – A homlokát ráncolta, majd felnézett rém. – Nincsenek kamerák a Bárban?
         - Kint nincsenek. A francba. Lefogadom, hogy pontosan tudom, hogy kicsodák azok a kölykök.
         - Igen?
         - Igen. Volt egy csapat punk a bárban a minap, amíg ott voltam és eléggé megnehezítették Asa dolgát. Annyiban hagyta, de kirúgta őket és az egyik kölyök megfenyegette őt, hogy ezt még meg fogja bánni. Nem volt nehéz kideríteni, hogy Asa már nyilvántartásban van és olyasmit állítani, mint a testi sértés, ami annyit jelent, hogy a zsaruknak be kell vinniük őt. – A kezemmel szorosan markoltam a kormányt. – Rohadék.
         - El kell mondanod ezt Royal-nak.
         - Szereznünk kell neki egy ügyvédet. – A szemem sarkából néztem rá. – Az előélete eléggé ronda. Egyik bíró előtt sem fog jó színben feltűnni.
         - Nos, te egy tanú vagy, és ha vannak kamerák a bárban, akkor be tudjátok bizonyítani, hogy ez a kölyök csak bosszút akart állni és… - Szünetet tartott, és kinyújtotta a kezét, hogy a combomra tegye. – Ha ügyvédet akarsz neki szerezni, én ismerek valakit, akit megkérhetünk, hogy segítsen ezzel kapcsolatban.
         Sayer-ről beszélt. Te jó ég, ez a nap képes még ennél is jobban kicsúszni a kezemből.
         - Ő családjogi ügyvéd. Nekünk büntetőjogi ügyvédre van szükségünk.
         - Okos és törődik veled. Ha segítséget kérsz tőle, kétségem sincs afelől, hogy az állam legjobb büntetőjogi ügyvédjét találja meg számodra. Adnod kell neki egy esély, Rowdy. Pont úgy, ahogy velem is tetted. Mindketten miattad jöttünk ide, te vagy az, akinek ki kell nyitnia az ajtót, hogy beengedj bennünket.
         Nem akartam, mert amikor az az ajtó kinyílik, soha többé nem leszek képes becsapni újra és ennek az anyósülésen ülő szexi barna volt a bizonyítéka. Minél több embert engedek be, annál többet kell kockára tennem, hogy az út során később elveszítem őket, de Ayden-ért és Jet-ért, le kellett nyelnem a keserű pirulát.

         - Hívd fel. – Szűrtem az összeszorított fogaimon keresztül, és Denver felé száguldottam, hogy megpróbáljam kihúzni Asa seggét a lángoló épületből.

21 megjegyzés:

  1. Ó mindig is tudtam, hogy igazán édes lesz a békülés.... IMÁDTAM, csupa nagybetűvel imádtam ezt a részt is. Ellenállhatatlan ez a szexi pasi.
    Tegnap olvastam Jay Tetovált srác című könyvét, ami szintén nagyon tetszett, szóval ajánlom mindenkinek, mégsem lettem szerelmes Bax-be annyira, ahogy a Marked Men-ekbe. Nem tudom, van valami ezekben a srácokban, valami plusz.. mindegyikben.
    Nagyon szépen köszönöm a munkádat és szép hetet Neked!

    Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! ☺️😘❤️
      Én még nem olvastam, de ha csak fele annyira jó mint ez, akkor biztos hogy el fogom. De szerintem se lehet ezeket a pasikat überelni. Én, hogy őszinte legyek mindegyikükbe szerelmes lettem. ❤️❤️

      Törlés
  2. Köszönöm szépen! De izgalmas lett a vége...

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!!Nagyon jó rész volt!!Legyen szép napod!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó volt! Köszönöm szépen! ☺

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó volt! Köszönöm szépen! ☺

    VálaszTörlés
  6. Mint mindig, most is fantasztikus volt a rész! Rooooowdy ^_^ A vége pedig.... annyira utálom (igazából imádom) ilyenkor Jayt-t!Alig várom a folytatást!
    Millió puszi!
    Ölel, Roxi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kôszönöm szépen! ☺️😘❤️
      Engem is egy kicsit frusztrál, hogy mindig igy ér véget, de igy legalább meg jobban várom a következőt!😊☺️

      Törlés
  7. Nagyon szivesen! ☺️😘❤️

    VálaszTörlés
  8. Most is szuper volt mint mindig! Köszi szépen! Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szivesen! Köszönöm szépen! ☺️😘❤️

      Törlés
  9. Nagyon szivesen! ☺️😘❤️

    VálaszTörlés
  10. Szia, köszönöm szépen a fejezetet. Nagyon tetszett, várom a folytatást!
    Üdv, Nana

    VálaszTörlés