Huszonharmadik fejezet és Epilógus

Huszonharmadik Fejezet

Három hónappal később

Demi

         Ujjak szánkáztak le a gerincem mentén, majd megragadták a fenekemet. Libabőrös lettem, és éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményedtek.

         - Hmm. – Brody a fülembe dünnyögött, miközben keze eltűnt a lábam között. Fészkelődtem, amitől a csodálatos férfi mellettem kuncogni kezdett. Érdes hangjától benedvesedtem. Akartam őt. Újra. És az oldalamnak nyomódott erekciója a bizonyítéka annak, hogy ugyanerre gondolt ő is.

         - Jó reggelt, - mormogtam. Felé fordítottam a fejem, ő meg küldött felém egy szeretkezni fogunk, amíg a nevemet nem sikoltod mosolyt. Tekintete csábított engem, ahogy mindig is tette, és láttam bennük mindent, amit akartam.

         - Nagyon hamar el fog jönni, - válaszolta. Láttam a csillogást a szemében, és a belsőm forrni kezdett az édes várakozástól. Kielégíthetetlen volt tegnap este óta. Mióta hazajött ez volt az első alkalom, hogy szexeltünk, és miközben kínzás volt a várakozás, boldog voltam, hogy hű maradt az ígéretéhez és lassított a tempón. Dolgoztunk a dolgokon, amiken kellett, minden nap egyet, és az eredmény nem egy megjavított kapcsolat lett, hanem egy teljesen új. Brody elhitette velem, hogy akart engem, és minden nap megmutatta, hogy komolyan is gondolta.

         Múlt éjjel, Brody elvitt engem egy randira, ami olyasmi volt, amit ezelőtt sose tettünk. Mindent elkövetett azért, hogy ez valóban randi legyen – hozott nekem virágot, kinyitotta nekem az ajtót, elvitt egy szép étterembe, megnevetetett – és amikor végül hazaértünk, nem tudtam már tovább várni. A hálószobámba ráncigáltam és az éjszaka fennmaradó részét egymás testének felfedezésével töltöttük.

         Megfordultam, és mielőtt pisloghattam volna, már alatta is voltam. Kemény mellkasa a mellemnek nyomódott, és elhelyezkedett a lábam között, forró keménysége a hasamnak préselődött. A vérem forrni kezdett a bőröm alatt.

         - Itt is van, - mondta, telt ajkai hatalmas vigyorra görbültek. – Már kezdtem aggódni, hogy egyáltalán nem fogsz felébredni.

         Kezemet a hajába fontam és átkaroltam a nyakát. – Nem az én hibám, hogy kifárasztottál, - sóhajtottam lazán. – Én meg azért aggódtam, hogy talán összetörtél engem.

         Csibészesen elmosolyodott, és ha eddig nem lettem volna nedves, most tuti benedvesedem. – Ki kell derítenünk, hogy így van-e, ugye?

         A szívem kétszeres vágtába kezdett, és a bőröm is életre kelt. Az egyik megkeményedett mellbimbómat a szájába szívta, és megharapta, majd ismét nyalogatni kezdte, hogy enyhítse a harapást. Ahol a szája megérintette a testemet, ott mindenhol mély nyomot hagyott.

         - Imádom őket, - motyogta, a másik mellemet simogatva. Homorítottam, de nem törtük meg a szemkontaktust. Valami miatt ez még érzékibb volt. Keze lejjebb vándorolt, ujjai finom nyomot hagytak mindenhol, amíg el nem érték az érzékeny részemet. Az ajkamba haraptam, és nyöszörögni kezdtem.

         - Ez, - suttogta Brody, - Az. Enyém. – Két ujját belém nyomta, és a hüvelykujjával elkezdte dörzsölni a csiklómat.

         - Brody, - sóhajtottam, - Hmmmm.

         Éreztem, ahogy a feszültség egyre csak épül, reménykedtem az elkerülhetetlen enyhülésért. De ekkor Brody megállt és vissza kellett fognom magamat, hogy bosszúsan ne nézzek rá.

         - Ne aggódj, Demetria, - ahogy a nevemet mondta, attól kirázott a hideg, - Nekem… nagyobb… terveim vannak neked.

         Tekintetemet elszakítottam tőle, és odanéztem, ahol a farkának hegyét épp a bejáratomhoz igazította. Előre lökte magát, lassan, gyengéden, és ahogyan kitöltött, az volt a legkínzóbb öröm. Az alkarjára támaszkodott, és az ujjait a hajamba fúrta. A kezem lecsúszott a hátán és körmömet belemélyesztettem a fenekébe.

         - Szeretlek, - suttogtam a szájának, - nagyon.

         - Én is szeretlek, - válaszolta. Ízlelgette a számat, felfalt engem, mintha éhezett volna. Csípője először lassan kezdett mozogni, majd egyre gyorsabban és keményebben. Lábaimat köré fontam, és a térdemet beakasztottam a karja alá. Ettől a megváltozott pozíciótól mélyebbre került, és a farkának a hegye a legédesebb pontot találta el bennem.

         Izzadtan, egymásba kapaszkodva közeledtünk a csúcshoz, és amikor a tekintete találkozott az enyémmel, biztos voltam benne, hogy soha többet nem szakíthat szét semmi minket.

         Mélyen beszívtam a levegőt, a szám „Ó”-t formált, ahogy a közelgő orgazmus elárasztotta az egész testemet.

         - Annyira gyönyörű, - Brody hangja nagyon távolinak tűnt. A testem remegett, a szemem befelé fordult. Brody felettem lebegett, majd a nyakamba harapott, ahogy ő is elérte a megkönnyebbülést. Izzadt végtagok és nedves bőr voltunk, és mindketten nehezen kaptunk levegőt. Tökéletes volt.

         Brody végre levegőhöz jutott, és lenézett kipirult arcomra.

         - Ígérj meg nekem valamit, - kértem, de még mindig kapkodtam a levegőt.

         - Bármit, - válaszolta habozás nélkül. Megmelengette a belsőmet, hogy kérdés nélkül bármit megtenne értem. Istenem, nagyon szerettem őt.

         - Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el engem.

         Hüvelykujjával megsimította az arcomat, és láttam a megbánást azokban a csokoládébarna mélységekben. Ez visszarepített engem arra az éjszakára, amikor együtt sírtunk az elveszett babánkért, akivel soha többé nem fogunk találkozni. Megtartottam egy doboznyi ultrahangképet és egy pici rózsaszín rugdalózót, amik még az enyémek volt, amikor pici voltam. Abban a reményben tartottam meg őket, hogy egy pici lányunk lesz. Nehéz volt keresztülmenni ezeken a dolgokon Brody-val, de az együtt átvészelt bánaton, még azok után is, hogy már annyi idő eltelt, meggyógyultunk, és megengedtünk magunknak, hogy továbblépjünk. Együtt.

         - Ígérem. Soha többet nem megyek sehová. A szívem a tiéd, és nem akarok olyan helyen lenni, ahol te nem vagy ott.

         Megesküdtem, hogy befejeztem a sírást, de a szavai, az ígérete a lényembe vájtak és megérintették a lelkem. Egy életre összekapcsolódtunk és rájöttem, hogy semmit sem csinálnék másként. Az összes rossz dolog, az összes szívfájdalom visszavezetett minket oda, ahol lennünk kell. És mindez azért történt, mert úgy döntöttünk, hogy újrakezdjük…

Epilógus

Két évvel később

Demi

A nap lement, és a nappalt egy gyönyörű éjszakai égbolt váltotta fel, ahol milliónyi fényes csillag ragyogott. A tücskök ciripelése visszhangzott körülöttünk. Brody eltakarta a szememet, és a fülembe beszélt. – Ne leskelődj. – Elvezetett engem az újonnan épített saját házunktól.

         Kuncogtam. – Hova viszel engem? – Majdnem elestem, de a karja a derekam köré fonódott, hogy megtartson engem. Elnevette magát, mintha szórakoztatná az ügyetlenségem.

         - Meglepetés, - suttogta, - csak bízz bennem.

         Arra gondoltam, hova tudna vinni, mivel volt néhány hely a rancson, amit nem ismertem, de tudtam, hogy értelmetlen volt ezen agyalni. Ha azt mondta meglepetés, akkor hittem neki.

         Néhány hónappal ezelőtt költöztünk ide és máris az otthonomnak éreztem. Brody végre megvalósította az álmát, de ez alkalommal velem az oldalán. Grayson-nak, Brody-nak és Jeff-nek sikerült egy virágzó üzletet létrehozniuk és később terjeszkedni is terveztek. Örültem nekik, és osztoztam a lelkesedésükben.

         Hallottam, ahogy egy ajtó nyikorogva kinyílik és csak egyetlen hely volt, ahol valószínűleg lehettünk. Az istálló.

         Brody bevezetett engem, majd megálltunk. – Maradj pontosan itt, - mondta nekem, - El fogom venni a kezem, de a csinos kis szemeidet csukva kell tartanod. Megértetted?

         Bólintottam, kezdtem ideges lenni. – Oké.

         Kezét elvette az arcomról, és hallottam, ahogy elsétált. Fojtott hangokat hallottam magam körül és a homlokomat ráncoltam. Mi a fene folyik itt?

         Kevesebb, mint egy perccel később, Brody megfogta a kezem és egy kicsit bentebb vezetett.

         - Nyisd ki a szemed, Demetria.

         Kinyitottam a szemem és hangosan levegőért kaptam. Az összes közeli barátunk és a családjaink vettek körül minket egy hatalmas körben, és az istállót teamécsesek százai világították meg. Felnéztem és szinte olyan volt, mintha a csillagos eget nézném.

         Visszanéztem Brody-ra, össze voltam zavarodva.

         - Mi folyik itt? – kérdeztem.

         Szégyenlősen elmosolyodott, amit annyira szerettem, és ráébredtem, hogy ideges volt. Soha nem volt ideges. Valami furcsa dolog fog történni.

         - Öt éves voltál, amikor találkoztunk, - kezdte, megszorítva a kezemet, - és azon az első napon azt mondtam neked, hogy ronda a ruhád. Te válaszul sárpitét dobtál az arcomba. – Az emberek nevettek, majd ismét minden csendes lett. Azt is hallani lehetett volna, ha egy tű leesik.

         Brody nagyot nyelt, majd folytatta. – Már akkor tudtam, hogy senki más nem kell számomra. Csakis te. – Ó. A francba. Tudom már, mi folyik itt. – Demetria Rosemead, Szerettelek egész eddigi életemben. Hiszem, hogy mindazon szörnyűségek után, amikkel szembenéztünk, itt kötöttünk ki, itt és most, a barátaink és a családunk előtt, így elmondhatom neked, mennyire nagyon szeretlek. Szeretem a pimasz szádat, - elnevettem magam, éreztem, hogy a könnyek utat törnek maguknak, - Szeretem az eszedet. Szeretem tested minden domborulatát, - valaki megköszörülte a torkát, én meg elvörösödtem, - Szeretem azt, ahogy miattad érzem magam, és ahogy teljesen kiegészítesz engem. Szeretem, hogy veled minden nap egy új kaland, és azt, ahogy mindig megnevettetsz. Szeretem a magabiztosságot, amit sugárzol, és hogy mennyire törődsz a barátaiddal. De leginkább, a szívedet szeretem.

         Fél térdre ereszkedett, én meg a szám elé kaptam a kezem. Ez tényleg megtörténik. Előhúzott egy kék dobozt, amiben egy gyönyörű platina gyűrű hevert egy aranyos kis kővel a közepén. Csodaszép volt, és csak úgy csillogott, amikor a teamécsesek fénye alulról megvilágította.

         - Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, tettem neked egy ígéretet, hogy soha nem hagylak el, és most rajtam a sor, hogy megkérjelek téged ugyanerre. Gyere hozzám feleségül.

         Lehajoltam, és megragadtam az arcát. – Igen, Brody Scott, hozzád megyek.

         Arcán hatalmas mosoly terült szét, és a körülöttünk lévő emberek hangos ujjongásba törtek ki. Mindketten felálltunk, majd felhúzta a gyűrűt az ujjamra, mielőtt lecsapott volna a számra. Mindenki más eltűnt és csak mi ketten maradtunk. Ahogy csókoltam őt, a vőlegényemet, végre megvolt mindenem, amit valaha is akartam. Mindent elvesztettem, csakhogy valami sokkal jobbat és nagyobbat nyertem, mint amiről valaha is álmodtam.