2016. március 20., vasárnap

Tizennyolcadik fejezet

Tizennyolcadik fejezet

Bree


Másnap, a telefonom rázott ki a mély álomból. Ránéztem az órára. Hajnali négy harminc? Mi a fene?
         - Hello, - mondtam kábultan, megnyomva a válasz gombot.
         - Édesem? – Maggie volt az.
         - Héj Mags, mi a helyzet? – kérdeztem, most már aggódva.
         - Édesem, elfogadnám az ajánlatodat a mai nap a konyhában. Norm egész éjszaka fent volt, és a belét is kihányta – bocsánat a túl sok információért – és kizárt dolog, hogy be tudjon menni a bisztróba. Ha úgy döntesz, hogy nem szeretnéd megcsinálni, az is rendben van. De ha így lesz, ki kell akasztanunk a zárva táblát az ajtóra.
         Megálltam egy pillanatra, tudva, hogy ha még csak egy napra is zárják be a bisztrót, az pénzt vesz ki a zsebükből. A gyerekeik már felnőttek, de hallottam, hogy Maggie említette az egyik barátjának, hogy ő és Norm az elmúlt néhány évben kidolgozták a belüket is, hogy kiegészítsék a nyugdíjukat, amit nem tettek el, amíg a gyerekek az egyetemen voltak. – Természetese megcsinálom, Maggie.
         Kifújta a levegőt. – Oké, nagyszerű. Nagyon köszönöm, édes. Hamarosan találkozunk ott?
         - Igen, és add át Norm-nak, hogy jobbulást.
         - Átadom, édesem, köszönöm.
         Letettem. Én fogok főzni ma az embereknek. Ott ültem néhány percig, de nem éreztem aggodalmat emiatt – inkább idegességet, hogy képes leszek-e lépést tartani a rendelésekkel, amik befutnak. Talán ez azért volt, mert főztem Archer-nek, vagy, talán mert most egy jobb helyen voltam az érzéseimmel és félelmeimmel.
         Mindenesetre, nem volt időm, hogy egész nap ott üljek, és ezen gondolkodjak. Be kellett mennem a bisztróba, és elkezdeni készülődni a konyhában.
         Vettem egy gyors zuhanyt, felvettem az egyenruhámat, megszárítottam a hajam, és egy alacsony lófarokba kötöttem, és megbizonyosodtam, hogy az egészet összefogtam. Kivittem Phoebe-t majd megetettem, és kirohantam az ajtón.
         Tíz perccel később, besétáltam a bisztróba, Maggie nyilvánvalóan csak percekkel előttem érkezhetett.
         - Segítek előkészülni, - mondta. – Nagyon egyszerű. Ha úgy érzed, megbirkózol azzal, ha készítesz tojást, néhány omlettet, szalonnát, és palacsintát, akkor rendben leszel. Semmi sem bonyolult, amit felszolgálunk.
         Bólintottam. – Azt hiszem, rendben leszek, Maggie. Csak tudasd a vendégekkel, hogy ez az első napom, és remélhetőleg tolerálni fogják, ha az ételük néhány perccel később lesz kész, mint ahogy megszokták. – Mosolyogtam.
         - Majd én foglalkozom velük. – Mosolygott vissza.
         Elfoglaltuk magunkat, hogy az omlett összes hozzávalóját kivegyük a hűtőből, és berakjuk őket a tartókba a pult hátuljába a grill mögött, hogy könnyebben hozzáférhetők legyenek. Maggie felvert néhány doboz tojást, betette a pult alatt lévő hűtőbe, így készen álltak a számomra, hogy egyenesen ráöntsem majd a grill-re. Fél órával később, úgy éreztem, hogy az összes hozzávalóm elkészült. Maggie elment, hogy elkezdje lefőzni a kávét, és hogy megfordítsa a zárva táblát.
         Néhány perccel később az ajtó feletti csengő megszólalt, jelezve, hogy az első vendég megérkezett.
         A reggelt omlett készítéssel, szalonna szeletek, és röszti sütésével, és azzal töltöttem, hogy Norm palacsinta tésztáját a serpenyőbe csorgassam. Egy párszor kicsit lemaradtam, de összességében az első alkalmam ebben a konkrét konyhában, és nagy mennyiségű embernek főzni időkereten belül, úgy éreztem jó munkát végeztem. Elmondhatom, hogy Maggie is elégedett volt, kacsintásokkal és mosolyokkal jutalmazott, amiket felém küldött a nyitott ablakon keresztül. – Nagyszerűen csinálod, édesem. – kiáltotta.
         Amikor a dolgok kezdtek egy kicsit lelassulni, elkezdtem a saját kis csavaromat beletenni néhány ételbe – egy kis fokhagyma a tojásba, amit az omletthez használtam, egy csepp tejszín a rántottába, tejet használtam víz helyett a palacsinta tésztába – olyan dolgokat, amiket az apám tanított nekem.
         Ahogy feltakarítottam a konyhát, hogy előkészüljek az ebédhez, összeállítottam a különleges krumpli salátámat szalonnával, és egy sült paprikás tésztasalátát, ami a kedvencem volt a csemegeboltunkban. Mosolyogtam, ahogy készítettem, a szívem repesett attól, hogy ez nem egy szomorú feladat, hanem sokkal inkább olyasmi, amivel apám emlékét életben tarthattam.
         Az ebéd sokkal jobban ment, mint a reggeli, ahogy most már teljesen kézben tartottam a konyhát, és ahogyan az összes berendezés működött.
         Maggie mesélt mindenkinek a két saláta „különlegességről” és tizenkettő harmincra mindkét tál teljesen eltűnt.
         - Nagyszerű vélemények vannak a salátákról, édesem, - mondta Maggie mosolyogva. – Gondolod, hogy össze tudnál állítani még néhány tállal holnapra is?
         Elvigyorodtam. – Természetesen, - mondtam boldogan.
         Három órára, amikor a bisztró mára bezárt, Maggie és én is kimerültünk, de nevetve összepacsiztunk. Fáradt voltam, de boldog és elégedett.
         - Szükség van rám újra holnap?
         - Remélem nem. Remélhetőleg Norm rendbejött, de tudatni fogom feled. – Rám kacsintott. – Igazán jó munkát végeztél ott hátul. – Elgondolkodva nézett. – Amikor Norm visszajön, gondolod, hogy érdekelne, ha néhány ilyen saláta rendszeres tétel lenne?
         Elmosolyodtam. – Az nagyszerű lenne.
         Boldog mosollyal hagytam el a bisztrót, és tartottam az autóm felé. Majdnem odaértem, amikor egy rendőrautó hajtott be a mellettem lévő parkolóhelyre, benne Travis-el.
         Megálltam az autóm mellett, nem szálltam be, vártam, hogy Travis leállítsa a sajátját, és kiszálljon.
         Odasétált hozzám, egy mosollyal az arcán, ami nem igazán tűnt valódinak.
         - Héj, Bree.
         - Szia, Travis. – Mosolyogtam.
         - Igaz?
         A mosoly eltűnt az arcomról. – Mi igaz? – kérdeztem, kitalálva, hogy pontosan mi az, amiről kérdezett.
         - Hogy Archer több neked, mint egy barát? – Nekidöntötte a fenekét a kocsimnak, és összekulcsolta a karját maga előtt, szemeit le sem vette rólam.
         Felsóhajtottam, lenéztem egy pillanatra, majd vissza Travis-re. – Igen, Travis, igaz. – Egyik lábamra helyeztem a testsúlyomat, kissé kényelmetlenül éreztem magamat ezelőtt a férfi előtt, akit megcsókoltam. – Valójában, én, um, találkozgatok vele.
         Elnevette magát. – Találkozgatsz vele? Hogy-hogy? – Igazán összezavarodottnak látszott.
         Azonnal dühős lettem, és kiegyenesedtem. – Hogy-hogy? Azért, mert ő egy jó ember – okos, és édes és… miért is magyarázzam ezt el? Nézd, Travis, az igazság az, hogy… kedvelem őt, és nem akartalak félrevezetni téged amikor, elmentem veled. De akkor nem igazán tudtam, hogy mi folyik köztem és Archer között. De most már igen. És nagyon remélem, hogy megérted, amikor azt mondom, hogy nem akarok találkozgatni senki mással. Csak vele. Csak Archer-rel.
         Szemei összeszűkültek, düh villant keresztül az arcán. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elrendezte a vonásait, és megvonta a vállát. – Figyelj, nem vagyok boldog emiatt. Érdekelsz, szóval igen, ezt meglehetősen szívás hallani. – Összepréselte az ajkait. – De nézd, ha találtál egy módot, hogy kommunikálj Archer-rel, akkor miért legyek dühős emiatt? Annak a kölyöknek nehéz időszaka volt. Nem vagyok olyan önző, hogy belássam, megérdemel egy kis boldogságot. Szóval… a legjobbakat kívánom kettőtöknek, Bree. Komolyan.
         Kifújtam a levegőt, és úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a megjegyzését Archer-ről, miszerint ’kölyök’ volt, és nem emlékeztetem, hogy igazából Archer néhány hónappal idősebb, mint ő. Hagytam, és helyette azt mondtam, - Kösz, Travis. Nagyra értékelem. Barátok? – Rámosolyogtam.
         Felnyögött. – Aú. Barát-zóna. – De aztán elmosolyodott, és ez valódinak tűnt. – Igen, barátok.
         Rávigyorogtam, és sóhajtottam. – Oké, jó.
         Egy másodpercig egymásra mosolyogtunk, majd oldalra döntötte a fejét, mintha gondolkodott volna. – Figyelj, Bree, ez a helyzet rádöbbentett engem arra, hogy egy seggfej voltam, amiért nem próbáltam meg keményebben azt, hogy Archer barátja legyek. Talán túl gyorsan utasítottam el őt, azt gondoltam, hogy a hallgatása azt jelentette, hogy nem érdeklődik a barátság iránt. Talán én voltam az, aki nem próbálkozott elég keményen.
         Izgatottan bólintottam. – Igen, ő valóban azt akarja, hogy úgy kezeljék, mint egy normális embert, Travis. És a városban senki sem csinálta ezt. Ők mind csak figyelmen kívül hagyják őt, úgy tesznek, mintha nem is létezne. – A homlokomat ráncoltam.
         Ő bólintott engem tanulmányozva. – Te egy jó ember vagy, Bree. Ezen a héten le fogok menni, és beköszönök neki.
         Elvigyorodtam. – Az nagyszerű lenne, Travis. Azt hiszem, ez tetszene neki.
         - Rendben. – elmosolyodott. – Most megyek és bánatomat Maggie cseresznyés pitéjébe fojtom.
         - A bisztró bezárt, - mondtam, és szomorú arcot imitáltam, majd elmosolyodtam.
         Ő visszamosolygott. – Igen, de Maggie még odabent van, és amikor egy pillantást vet az arcomra, fel fog szolgálni nekem egy adag pitét. – Kacsintott. – Legyen szép napod, oké?
         Kicsit elnevettem magam. – Neked is, Travis. – Beszálltam a kocsimba, és hazamentem, egész úton együtt énekelve a rádióval.


**********


         Egy órával később, lezuhanyoztam, és felvettem egy sötét, testhezálló farmert és egy halványkék pólót, a hajamat leengedve, lazán hagytam. Tíz perccel ezután megérkeztem Archer kapuja elé Phoebe-vel a kosaramban. Kinyitottam a kaput, amit egy kissé nyitva hagytak, és letettem Phoebe-t, hogy megkeresse a barátait.
         Archer kerítésének döntöttem a biciklimet, és elkezdtem lefelé sétálni a hosszú felhajtóján, épp amikor feltűnt a háza oldalánál, szakadt farmert, és munkás bakancsot viselt, és semmi mást. Mellkasa enyhén csillogott az izzadságtól, és a karját használta, hogy megtörölje a homlokát. Nyilvánvalóan, megint az egyik projektjén dolgozott a sok közül.
         A gyomrom lesüllyedt ennek a csodálatos testnek a látványától, és arra gondoltam, mennyire szeretném látni az egészet – minden négyzetcentiméterét. Hamarosan? Remélhetőleg hamarosan.
         Rám vigyorgott, gyorsabban kezdett sétálni, és egy csapat pillangó kezdett el repkedni a bordáim között. Én is elkezdtem felé sietni.
         Amikor már majdnem elértem őt, futva tettem meg azt a kevés utat, és felé száguldottam, ahogy elkapott, és a karjába emelt, boldogan nevettem, ahogy körbeforgatott, és ő is csendesen velem együtt nevetett.
         Lehajtottam a fejem, és keményen megcsókoltam, elveszve szájának édes fahéj ízében, ami egy egyedülálló ízzel keveredett, ami csak az övé. Végigcsókoltam az egész arcát, mosolyogva, és imádtam a bőrének enyhén sós ízét.
         Úgy bámult fel rám, amitől dédelgetve éreztem magamat. Tekintete egyszerre volt csodálatos és jókedvű. Rádöbbentem, hogy én tettem ezt a kifejezést ennek a gyönyörű férfinak az arcára. A szívem megolvadt és a gyomrom újra összeszorult. Hüvelykujjammal megdörzsöltem az arcát, és lenéztem rá onnan ahol feléje tornyosultam, ahogy tartott. – Hiányoztál nekem ma, - mondtam.
         Rám mosolygott és a szeme elmondott nekem mindent, amit keze nem tudott, ahogy ilyen közel tartott magához. Ajkait ismét az enyémekhez nyomta, és mélyen megcsókolt.
         Néhány perccel később, levegőért kapkodtam. – Te tényleg nagyon gyorsan belejöttél ebbe a csók dologba, ugye? – Rákacsintottam, és némán kuncogott, a mellkasa vibrált az enyémen.
         Leengedett, és jelelt, Nagyon boldog vagy ma.
      Bólintottam, ahogy a háza felé sétáltunk. Bementünk a konyhájába, ahol töltött mindkettőnknek egy pohár vizet, amíg én elmeséltem neki mindent a bisztróban történő főzésről.
         A vizét itta, engem nézve, ahogy csicseregtem, nyilvánvalóan örömet lelt a boldogságomban. Imádnivaló férfi. A torka minden korty víztől megmozdult, a sebhelye megfeszült, ahogy nyelt. Megálltam a beszéddel, előrehajoltam, és megcsókoltam azt, egy pillanatig arra gondolva, amit tegnap mesélt nekem Victoria Hale-ről, a gonosz ribancról. Milyen szörnyű démonnak kellett lenni, hogy olyat tegyen valaki, mint amit ő tett Archer-rel, olyan helyzetbe hozva őt, amivel örökre együtt kellett élnie, teljesen elszigetelve őt, amitől sérültnek és korlátozottnak érezte magát. Én nem voltam egy erőszakos ember, de amikor erre gondoltam, úgy éreztem, könnyen fizikai fájdalmat tudnék okozni neki, és a legcsekélyebb bűntudatot sem éreztem volna.
         Archer dereka köré fontam a karomat, és a fejemet a mellkasának döntöttem, hallgatva a szívverését. Az arcomat a meleg bőrébe fúrtam és hozzádörgöltem az orromat, belélegezve pézsmaillatát. Kinyújtottam a nyelvemet, hogy megízleljem őt, és a hasamnál éreztem, ahogy megkeményedik. Hozzá préseltem magamat, erősebben szorítva, és ő enyhén megborzongott.
         Ujjait a hajamba fűzte, mire felnyögtem, a szemeim reszketve csukódtak le. Kinyitottam őket, hogy ránézzek, és ő lebámult rám ugyanazzal a félelemmel vegyes ámulattal telt pillantással, amitől a szívem kihagyott egy ütemet a mellkasomban. Néhány másodpercig csak néztük egymást, mielőtt az ajkát az enyémhez nyomta volna, és becsúsztatta a nyelvét a számba, meleg és nedves volt, finoman simult rá az enyémre. Szikrák lövelltek lefelé, és keményen Archer erekciójához nyomtam magam, hogy megkönnyebbüljek az erős lüktetéstől, ami a lábam között kezdődött. De az csak rosszabb lett. – Archer… - Ziháltam, megtörve a csókot.
         Elvette a körülöttem lévő karját és a szeme az enyémbe mélyedt, az arcán lévő tekintet valahogy egyszerre volt ideges és éhes. Tudom, hogy szereted, ha a kezem a hajadban van. Mutass más módot, hogyan érintselek meg. Taníts meg arra, amit szeretsz, mondta.
         Ahogy a kezei lassan megformálták a szavakat, a légzésem elakadt, és még jobban benedvesedtem. Amennyire erotikus volt a kérdése, annyira éreztem kissé bizonytalannak magamat. Soha senki nem kérdezett még tőlem semmi ilyesmit – és nem tudtam pontosan mit csináljak, hol kezdjem. Nagyot nyeltem.
         Anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust, Archer hátrafelé kezdett sétálni a kanapéjához, és gyengéden lefektetett rá. Felpislogtam rá, és az ajkamba haraptam. Így állva fölöttem, a nadrágjának feszül erekciójával, úgy nézett ki, mint minden fantázia, ami valóra vált. Csakhogy a képzeletem hiányos volt, mert soha nem gondoltam, hogy ez a félelemmel vegyes tisztelet és a vágy felhősíti el az én fantáziám gyönyörű vonásait. Soha nem gondoltam, hogy azokat a csodálatos whiskey színű szemeket tulajdonítsam neki, amiket sötét szempillák kereteztek. Nem tudtam, hogy Archer Hale létezik valahol ebben az őrült, zsúfolt világban, és hogy csak nekem készült.
         És abban a pillanatban tudtam. Szerelmes vagyok ebbe a gyönyörű, néma férfiba, aki lebámult rám. Ha már nem voltam korábban szerelmes belé.
         Leült mellém a kanapéra, előrehajolt és édesen megcsókolt, majd hátradőlt, ismét végigfuttatva kezét a hajamon, amitől felnyögtem. Imádtam ezt. Ha Archer egyszerűen csak az ujjbegyével kényeztetné a fejbőrömet egész éjszaka, az lehet, hogy elég lenne – lehet. Oké, nem lenne elég. De mégis nagyszerű érzés volt. Felmosolyogtam rá, és ő kérdőn nézett rám.
         - A nyakam, - suttogtam. – Szeretem, ha a nyakamat csókolják.
         Azonnal lehajolt, és lágy ajkával végigsimított a bőrömön. Hátradöntöttem a fejemet, és felsóhajtottam, a saját ujjaimat használtam, hogy a lágy, sűrű hajába túrjak.
         Kísérletezgetett azzal, hogy gyengéden megszívta a nyakamat, majd lágyan végigszántott ott ajkával a bőrömön, és én nyögéssel mondtam el neki, hogy mi tetszett a legjobban. És Archer ahogy mindenben jó volt, amit csinált – úgy könnyen és gyorsan megtanulta, mitől zihálok és vonaglok alatta.
         A felkorbácsolt vágyammal felbátorodtam, lejjebb nyomtam a fejét, a melleimhez. Ő azonnal megértette ezt, hátradőlt, és kezébe fogta őket, érezve a súlyukat.
         Szemei az enyém felé lövellt, vágytól csillogott, majd visszatért a testemhez, ahogy felemelte a pólómat és áthúzta a fejemen. Végigjáratta rajtam a szemét, ott feküdtem egy egyszerű, fehér csipkés melltartóban, és ő élesen beszívta a levegőt.
         Felültem, kikapcsoltam, és hagytam, hogy leessen oldalra. Archer szemei enyhén kitágultak, ahogy a melleimet bámulta. Más körülmények között, lehet, hogy kényelmetlenül éreztem volna magam, de színtiszta vágy csillogott a szemében, és az elismerő tekintet az arcán annyira intenzív volt, hogy izzottam a fürkésző pillantása alatt.
         Te vagy a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam, mondta, és egy kis mosolyt küldtem felé.
         - Megcsókolhatsz ott, Archer, - suttogtam, olyan nagyon érezni akartam, ahogy a meleg, nedves szája a mellbimbómat szívja, hogy az már fájt.
         Szemei lángra lobbantak, és azonnal lehajolt, mintha pontosan ez lett volna az, amit tenni akart, és csak az utasításomra várt volna.
         Levegőért kaptam és felnyögtem, ahogy a nyelvét használta, hogy megízlelje és megnyalja az egyik mellbimbómat, majd a másikat is. A vérem száguldott az ereimben, és nem tehettem róla, de a csípőmet felfelé löktem, megkönnyebbülést keresve a mély lüktetésből, ami a lábam között érződött, könyörögve azért, hogy kitöltsön.
         Archer folytatta a kínzást, és addig szívta a mellbimbóimat, amíg az eksztázis és a gyötrelem kombinációjától nyögdécselni nem kezdtem.
         - Archer, - ziháltam. – Ez túl sok. Abba kell hagynod.
         Felemelte a fejét, és egy kis homlokráncolással nézett rám. Nem jó? Kérdezte.
         Apró, kínzó hangon elnevettem magam. – Nem, túl jó, - mondtam, az ajkamat harapdálva.
         Oldalra döntötte a fejét, tanulmányozott, majd bólintott. Megkönnyebbülésre van szükséged, mondta. Mutasd meg, hogyan csináljam a kezemmel.
      Pislogtam rá. – Rendben, - suttogtam. Rádöbbentem, hogy még mindig a hangomat használtam a kezem helyett, annak ellenére, hogy most már volt hely kettőnk között és elvettem a dereka körül, hogy jelelni tudjak, Vedd le a nadrágomat.
         Azonnal elkezdte kigombolni és lecipzárazni a nadrágomat, majd felállt, hogy lehúzhassa a lábamon. A merevedése még mindig kitöltötte a nadrágját. Neki is szüksége volt megkönnyebbülésre. Kétségbeesetten akartam, hogy bennem legyen, de tudtam, hogy ez lenne számára az első alkalom. Azt gondoltam, hogy azt fel kellene építenünk. Nem kellett sietni.
         Visszatért oda, ahol ült mellettem, és újra kérdőn nézett rám. Megfogtam a kezét, és kissé a bugyim alá csúsztattam. Éreztem, hogy már átnedvesedett.
         Próbaképpen lefelé mozdult, és amikor az ujjai elértek a bejáratomhoz, és becsúsztak a nedvességembe, felnyögtem, és hátradöntöttem a fejemet, egyik lábamat oldalra ejtettem, a kanapé háttámlájához, hogy jobb hozzáférést biztosítsak neki. Ujjai rajtam és bennem mozogtak, és annyira jó érzés volt.
         Egy perc múlva, elindult lefelé a testemen, lehúzta a bugyimat, és gyengéden ismét elhelyezte a lábamat a kanapé támlájához. Elindult felfelé, az ujjait használta, hogy végigsimítson az ajkaimon, és most nézte, amit csinált. A lehető legintimebb módon tárulkoztam fel neki. De különös módon, nem éreztem magam szégyenlősen. Amikor az ujjai eltalálták a megduzzadt idegcsomómat, levegőért kaptam és felnyögtem, majd az ujjaihoz nyomtam magam. Szemei fellobbantak, és ujjaival körözött rajta, ahogy nyögdécseltem, és a fejemet egyik oldalról a másikra dobáltam a kanapé párnáin. Éreztem, ahogy a vérem most már lassú izzással lüktetett, elkezdett forrni. – Gyorsabban, kérlek, - könyörögtem.
         Archer felgyorsított, ujjai erősen köröztek a lüktető csiklómon, ahogy a kiáltásaim, és nyögéseim válaszára mozgott. Annyira feltüzelt, hogy csak pár perc telt el, mielőtt a testem megfeszült, majd egy dicsőséges élvezet hullámban engedett ki, annyira intenzíven, hogy Archer nevét sikítottam, felfelé íveltem a hátamat, és összeomlottam a kanapén.
         Amikor kinyitottam a szeme, Archer engem bámult, ajkai enyhén szétnyíltak és ugyanaz a rajongás és vágy keveréke volt látható az arcán.
         Feljebb mozdult a kanapén, és gyengéden megcsókolt, incselkedve harapdálta az ajkaimat. Éreztem, hogy mosolyog, és én is elmosolyodtam az ajkán.
         De akkor, amikor enyhén ficánkolni kezdtem, hirtelen beszívta a levegőt, és eszembe jutott, hogy valószínűleg most ő is szorult helyzetben volt.
         Anélkül, hogy megszólaltam volna, hátralöktem és addig bökdöstem, amíg a kanapén nem ült, hátradőlve. Szemei egész idő alatt engem néztek, arra várva, hogy meglássa, mit csinálok. Felálltam, és felhúztam a bugyimat, így nem fogok elesni bennük, ahogy a bokám köré csavarodnak.
         Letérdeltem előtte, és kigomboltam a nadrágját, felpillantottam rá. Szemei mohón néztek engem. Neki szó szerint fogalma sem volt róla, mit csinálok. Ó Istenem. Tudtam, hogy Archer elszigetelten élt itt a birtokon, de kíváncsi voltam, hogy a nagybátyja beszélt-e neki valaha is a szexről… kíváncsi voltam, mennyit tudhat a dolgokról, arról, amit a férfiak és a nők csinálnak a hálószobában. Vagy a nappali kanapéján.
         Lehúztam a nadrágját, és a farka kiszabadult. Egy másodpercig bámultam rá, szétnyitott ajkakkal. Határozottan nem volt miért szégyenkeznie. Csakúgy, mint a többi része, hatalmas és gyönyörű volt. És fájdalmasan keménynek tűnt, a feje lila volt és vérrel telt.
         Felnéztem rá, és ő engem figyelt, most bizonytalanság felhősítette el a vonásait. Gyönyörű vagy, jeleltem, és láthatóan ellazult.
         Előrehajoltam és megnyaltam a megduzzadt hegyét, ő megrázkódott és beszívta a levegőt. Elégedettséggel néztem fel rá, és a szemei hatalmasok voltak, a pupillái még jobban kitágultak.
         Ismét előre hajoltam, és végignyaltam a farka tövétől a hegyéig, majd nyelvemmel ismét a hegyén köröztem. Légzése egyre szaggatottabb lett, és hallottam, ahogy nagy kortyokba itta a levegőt.
         A fejét a számba vettem, és a kezemet használtam, hogy megtartsam a farka tövét, ahogy olyan mélyen szívtam a torkomba, amennyire csak tudtam. A számat néhányszor fel-le mozgattam rajta, és amikor hátrahajoltam, hogy megnézzem, tetszik-e neki, amit csinálok, felém lökte magát, és a szemével könyörgött, hogy folytassam. Elmosolyodtam, és visszahelyeztem rá a számat.
         Kezét a fejemhez emelte, és elkezdte ujjait a hajam fúrni, ahogy fel és le mozogtam a keménységén.
         Kevesebb, mint egy perc elteltével, éreztem, hogy még nagyobb és keményebb lett a számban és a zihálása hangosabbá vált, ahogy elkezdte felém lökni magát. Néhány simítás után megfagyott, és a sűrű, sós váladéka megtöltötte a számat. Lenyeltem, majd a nyelvemmel még egyszer utoljára körbejártam a farka hegyét, mielőtt felemeltem a fejem, és ránéztem.
         A kezei most a saját hajában voltak, a homloka fölött lévő tincseket markolta, és úgy nézett le rám, mintha megtalálta volna a Szent Grált. Önelégültem rámosolyogtam. Jó? Jeleltem.
         Ő csak bólintott, ugyanaz a félelemmel vegyes áhítat töltötte meg az arcát. Felemelkedtem, és elhelyezkedtem az ölébe, megcsókolva a száját. Néhány percig szenvedélyesen csókolt, majd hátradőlt.
         Megteszed újra?
      Megeresztettem egy kis nevetést. Igen. Nem most, vigyorogtam, de igen. Meg fogom.
      Ismét megcsókoltam, majd felálltam az öléből, visszavéve a ruháimat, ahogy Archer felhúzta a nadrágját a keskeny csípőjére. A legtöbbet most már láttam belőle, de még nem teljesen. Nem tudtam várni, hogy lássam őt teljesen meztelenül. Nem tudtam várni, hogy érezzem a bőrét a bőrömön, ahogy bennem mozog. Megborzongtam. Annak ellenére, hogy tizenöt perccel ezelőtt volt orgazmusom, éreztem, ahogy a melegség végigszáguld az ereimen.
         Visszamásztam az ölébe, és gyengéden megcsókoltam a nyakát, kinyújtottam a nyelvemet, hogy megízleljem a sós bőrét. Korábban az udvaron dolgozott, kissé megizzadt, de számomra rajta minden finom volt. Mélyen beszívtam a levegőt, ahogy körém fonta a karját, és szorosan magához szorított. Biztonságban, és védelemben éreztem magam, és majd szétvetett a boldogság.
         Egy perc múlva, felemeltem a fejem, és megkérdeztem, Archer, a nagybátyád, tanított téged a… szexre? Egy kissé elvörösödtem, nem akartam zavarba hozni őt. Milyen furcsa helyzet volt, hogy itt ülök a legszexibb srác ölében, akit valaha is ismertem, egy gyönyörű huszonhárom éves férfiéban, és azt kérdezem tőle, hogy tudja-e mi fán terem a szex. Nem mintha túlságosan aggódnék a képességeit illetően – nyilvánvalóan gyorsan tanult, és csillagos ötös tanítvány volt. Rájöttem, hogy a szaporodás szempontjából tudott a szexről – feltételezem tanult biológiát. De tudott-e bármit is a különböző dolgokról, amit a nők és a férfiak csinálnak?
         Archer megvonta a vállát. Nem. Az agya nem igazán működött úgy. Mindig úgy tűnt, mintha valami problémán dolgozott volna a fejében – vagy védte a birtokát. Egyszer kérdeztem őt róla, amikor tizenhárom voltam és ő adott nekem pár magazint. Félrenézett, kicsit kényelmetlenül érezhette magát.
         Voltak bennük cikkek… és megértettem a lényegét. A homlokát ráncolta, egy percig tanulmányozott engem. Zavar téged, hogy én még soha…
      Mielőtt be tudta volna fejezni, megráztam a fejem. Nem, Archer. Te vagy a legszexibb férfi, akit valaha ismertem. Még azon a napon, amikor megálltál a parkolóban segíteni nekem, én már akkor vonzódtam hozzád. Még az őrült szakáll és a hosszú haj ellenére is. Elvigyorodtam, és ő visszamosolygott rám.
         Azt hiszem, hogy meglehetősen jók vagyunk együtt, nem gondolod? Cukkoltam, megcsókolva a nyakát.
         Ez alkalommal egy valódi mosolyt villantott rám, és bólintott, megcsókolva engem az ajkaimon.
         Néhány percig így maradtunk, csak lágyan csókolózva, és egymást tartva, orromat a finom illatú nyakába fúrtam. Egész nap így tudtam volna maradni.
         Felemeltem a fejem, amikor eszembe jutott a beszélgetés Travis-el. Héj, ma láttam Travis-t a városban, és megkérdezte, hogy lejöhet-e ide, hogy megnézzen téged. Archer összevonta a szemöldökét, de nem mondott semmit. Nem említettem azt a tényt, hogy elmentem Tavis-el egy randira. Egyébként sem jelentett semmit, és soha nem voltak érzéseim iránta, szóval, miért hoznám fel most?
         Egyébként, folytattam, mondta, hogy rosszul érezte magát, hogy nem volt sok kapcsolata veled. Archer megemelte az egyik szemöldökét, de folytatta a figyelést. Azt mondta, le fog jönni a héten, hogy meglátogasson.
      Archer bizonytalannak tűnt. Mi az? Kérdeztem. Nem kedveled őt?
      Lemásztam az öléből, mellé a kanapéra, így tudtuk használni a kezünket, hogy könnyebben beszélgethessünk. Abban a rövid időben, mióta ismertem őt, igazán jól beszéltük együtt a jelnyelvet, használtunk rövidített szavakat, amiket mindketten értettünk, csak elkezdtük betűzni a szavakat, dolgokat. Most körülbelül fele annyi időbe telt nekünk, hogy kijelentéseket tegyünk, mint néhány héttel korábban.
         Archer jelentősen jobb lett a sajátjában, mint akkor, amikor legelőször jeleltem vele, és menet közben elszedett tőlem dolgokat. Végül is egész életemben így beszélem. Ez volt a második nyelvem. Ő csak könyvből tanulta ezt meg, és ez volt az első alkalom, hogy valóban használhatta. Néhány héttel ezelőtt, csak lebetűzte a dolgokat, amiknek nem ismerte a jelét – most már nem ez volt a helyzet.
         Nem, nem igazán, mondta. Ő szórakozik az emberekkel, Bree. Állkapcsa megfeszült néhány emlékre, vagy más valami miatt, ahogy a távolba révedt. Az elmúlt néhány évben még csak nem is láttam őt – kivéve, amikor körbeautózott a városban a rendőr kocsijában.
      Tanulmányoztam őt. Nos, azt hiszem, megváltozott. Ő valójában egy igazán kedves fickó. Talán adhatnál neki egy esélyt, amikor átjön. Nem lenne jó, ha lenne egy családtag a városban, akivel valódi kapcsolatod lehetne? Én azt gondoltam, hogy megtennék bármit, hogy csak egy valakit is a családomnak nevezhessek – és hogy bármit megtennék, hogy elősegítsem a kapcsolatot, ha lehetőségem lehetne rá. És én akartam ezt Archer-nek. Utáltam annak a gondolatát, hogy itt él kint egyedül állandóan, kivéve engem. Barátokat akartam neki, családot… azt akartam, hogy boldog legyen, hogy a közösség részévé váljon.
         Archer még mindig bizonytalannak tűnt, de megértette, és biztos voltam benne, hogy reménykedő kifejezés volt az arcán, majd megkérdezte, Te akarod, hogy adjak neki egy esélyt?
      Lassan bólintottam.
         Egy percig csak nézett engem. Rendben, akkor fogok, mondta egyszerűen.
         A kezembe fogtam az arcát, odahajoltam, és megcsókoltam a puha ajkait. – Tudom, hogy ez nem könnyű számodra. Köszönöm, - mondtam a saját hangomon az ajkainak.

         Bólintott, ismét magához húzott engem, és szorosan átölelve tartott.

11 megjegyzés:

  1. Nos az előzőhöz még mindig nem tudok írni, úgyhogy itt ujjongom ki magam, hogy VÉGREEE együtt vannak, és haladnak előre! Juujj, olyan arik, habár ehhez a fejezethez nem biztos, hogy ezt a szót kellene párosítanom :D Sajnálom, hogy Bree ilyen rossz emberismerő, vagy csak Travis ennyire manipulatív, de jajj...
    Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm ezt a részt is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen. Valószínűleg Bree próbál nem rosszat feltételezni Travis szándékairól. De majd meg fogja látni, amit meg kell... 😜😜

      Törlés
  2. Khm... És khm... Ez kicsit forró volt! :P Imádom őket. Külön -külön is, na de együtt. :) Archer ❤ (nagyotsóhajt) szeretem (maradjonköztünk) :D
    Travis egy sunyi kis patkány pedig még nem is csinált semmit. XD Jobb lenne ha Bree őszinte lenne. Mert ebből még lesz gubanc!... Alig várom a folytatást, persze nem a drámát. :)
    Nagyon Köszi! Tökéletes befejezése a hétnek! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádom ❤️❤️ Sok könyvet olvastam már, és hazudnék, ha azt mondanám, nem szerettem bele majdnem mindegyik főszereplő srácba. De valahogy Archer más... ❤️💕
      A következő fejezet is érdekes lesz, mivel én már olvastam, elárulhatom, hogy a következő két fejezet számomra a kedvenc. Megpróbálok igyekezni és egybe hozni ezt a kettőt. 😜☺️😀

      Törlés
    2. Igen ismerő! Egy-egy könyv erejéig én is beletudok esni néhány fantáziapasiba! :D és ez így is van jól.
      Nos alig várom! Ha egyet tudsz hozni akkor annak Örülök ha kettőt akkor meg aztán kiugrok a bőrömből! :D persze csak nyugodtan ahogy kényelmes 😉

      Törlés
  3. Kedves Éva! Először is gratulálok a fordításhoz, remek munka :) Másodszor pedig szeretnék kérni egy e-mail címet mert az én oldalamon is elkezdtük a könyvet fordítani és nem szeretném ha így ''Felesleges'' munkát végeznénk, ezért szeretném megosztani az oldalad, hogy az én olvasóim innen tudják folytatni! :) Ha nem szeretnéd az e-mail címed nyilvánosságra hozni, akkor kérlek írj nekem! :) nixibaby9494@gmail.com előre is köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Az e-mail címem: hogolyo2222@gmail.com. Ezek szerint a te oldalad is könyvekkel foglalkozik. Esetleg meg adhatnak a címét, hogy benézhessek/benézhessünk, mert ha könyvek a téma, akkor csak jó lehet! 😄😄

      Törlés