2016. március 3., csütörtök

Hetedik fejezet

Hetedik fejezet

Nash



Azt hiszem idegesebb voltam, mint Rule. Valaki hozott neki egy flaska Crown Royal-t, hogy segítsen lenyugtatni az idegeit, de ő elhessegette, és mivel Rome nem igazán iszik sokat többé, így rám, Asa-ra, Rowdy-ra, és Jet-re maradt, hogy kárt csináljunk. Rome és én voltunk a vőfélyek. A nagyfiú Cora-t kísérte végig a sorok között, nyilvánvalóan, így én maradtam Ayden-nek. Könyörtelenül ugrattam erről Jet-et, mert én már láttam őt az egyik szép, halványkék ruhában, amit Shaw szemelt ki, és nem volt kérdés, hogy túl jól nézett ki benne. Vicces volt, de szélesre tárva hagyott engem, hogy azzal a ténnyel piszkáljon, hogy Saint-el gördültem be a helyszínre. Nem olyan fajta srác voltam, aki egy randit egy ilyen eseményre hozott el, és figyelembe véve, hogy a vendéglista az esküvőre legfeljebb talán ötven emberből állt, senki sem hagyta őt figyelmen kívül, és a kérdő tekintetek minden irányból érkeztek.
         A helyszín drámai volt és egyedi. Magasan a városi sziluett fölött került megrendezésre, és láthattad a fényeket és a mérföldekre lévő Sziklás-hegység téli tájképét. Shaw minden úgy akart, hogy sápadtnak és hidegnek nézzen ki; azt mondta, olyan érzést akart, mintha egy hóvihar középen lenne. Bárki, aki ismerte a hamarosan-házasodó párt tudta, hogy a mennyasszony komoly rajongást tanúsított Rule szuper sápadt, jeges színű szemeiért. Nyilvánvalóan erre a témára épült az egész esküvő. Rome és én megegyező fekete nadrágban, és legombolós ingben voltunk nyakkendővel, ami ugyanolyan színű volt, mint Ayden és Cora ruhája. Rule is hasonló szerelésben volt, csak ő ezek felett egy fekete kabátot viselt, amin csíkos minta futott keresztül. Rosszfiúsan néztünk ki, és ez jobb volt, mint a szokásos esküvői cicoma, és én nem tudtam elhinni, hogy mennyire szilárdnak tűnt a legjobb barátom. Soha nem gondoltam volna, hogy le fog telepedni, és most úgy tűnt ez az egyetlen dolog a világon, amit tenni akart. Egy kicsit irigy voltam, ami a fenébe is, meglepett engem.
         - Szóval a nővérke? – Jet küldött felém egy pillantást, és a kezembe adta a flaskát. Rámordultam, és kortyoltam az égető, borostyánszínű folyadékból.
         - Ő nem nagyon kedvel engem. Próbálom megváltoztatni a véleményét erről.
         Rome a nyakkendőjével babrált, és oda-vissza sms-ezett Cora-val. Minél közelebb került a kiírt időponthoz, annál paranoiásabb lett a jóléte miatt. Azt hiszem, folyamatosan az oldalához ragasztva, vagy az ágyhoz kötve tartotta volna, ha a kis méregzsák ezt lehetővé tette volna.
         - Veled jött el ide. Annyira azért nem utálhat.
         Igen, velem jött, de kicsit úgy nézett ki, mintha az egész úton vagy rosszul lett volna, vagy citromba harapott volna. Nem mintha, nem nézett volna ki gyönyörűen azzal a nyugtalan kifejezéssel a szép arcán. Ez volt az első alkalom, hogy bármi másban láttam őt a munkaruháján kívül, és ember, úgy illegette magát a kis fekete ruhájában, és a hatalmas magas sarkújában, mint egy profi. Egyszerű és letisztult volt, de a látványos hajával, és hibátlan bőrével, olyan elegáns és fejedelmi módon nézett ki, amire manapság sok fiatal lány nem volt képes. Klasszikus volt. Mint az autóm, és volt egy olyan érzésem, hogy a menete is ugyanolyan jó lenne, hogy ha valaha is engedne olyan messzire elmenni.
         Nem engedte meg, hogy felvegyem, helyette a lakásomnál találkoztunk. Majdnem szó szerint ki kellett csavarnom a karját, hogy elfogadja, hogy valóban velem jöjjön a belvárosba, és miután megnyertem a csatát, azóta talán öt szót, ha beszélt velem. Leültettem Phil-lel, aki mindentudóan rám nézett, és mosolyt küldött felé. Mindent figyelembe véve, elég jól tartotta magát, és kizárt dolog volt, hogy kihagyja azt, hogy lássa Rule-t nyakkendőt kötni.
         Rule, és Shaw igazán kötetlenül csinálta a dolgokat. Nem lesz olyan csöpögős beszéd, nem lesz első tánc, csak egy gyors szertartás, vacsora mindenkivel, akit szeretnek, majd Rule elviszi őt New Orleans-ba egy hétre a nászútjukra, így a Szilveszteri partit Bourbon Street-en tudják tölteni. Azaz, ha sikerül elhagyniuk a hotelszobát. Ismerve a legjobb barátomat, kételkedtem benne. Személy szerint, fogadni mertem volna, hogy nem fogják kivonszolni magukat. Nekik nem volt szükségük pompára, és olyan körülményre, hogy az egymás között lévő szerelmüket hivatalossá tegyék.
         - Kényszerből mutatkozott velem. – Vigyorogtam rá. – Komolyan nem értem őt.
         Asa kuncogott, és kisöpörte aranybarna haját a szeméből. – De akarod őt? Úgy értem, megérteni.
         Ismét felmordultam. – Láttad őt? Természetese akarom, de néhány nagyon erős ’a pokolba is nem’ jellel dobálózik. Nem érdeklődöm aziránt, hogy eltoljam a szerencsémet. – Ez nem volt teljesen igaz. Nyomulni és nyomulni akartam, nem mintha azt gondoltam volna, hogy ezt bárhol megkaphatnám. Beleástam magam ebbe az egész rejtélybe. Mindig találgatásokba bocsátkoztam vele kapcsolatban.
         Biztos vagyok benne, hogy a beszélgetés folytatódott volna tovább, de Rule apja dugta be a fejét a szobába, ahol mindannyian összegyűltünk, és a fia felé küldött egy biccentést, és egy vigyort.
         - A lányok készen állnak, hogy véghezvigyék ezt a show-t. Én biztosan nagyon büszke vagyok rátok, srácok.
         Rule bólintott, és észrevettem, hogy a mellkasa kitágult, majd kiengedett. A többi srácot háton veregette, így csak hárman maradtunk a násznép mögött.
         - Jól vagy?
         Rome meglapogatta az öccse vállát.
         - Kibaszottul nagyszerűen.
         Mindannyian kuncogtunk, és én összeöklöztem vele.
         - Te kibaszottul nagyszerűen vagy, és ezért ő is, szóval ez a szabály.
         A szójátékra megemelte a piercingelt szemöldökét, és én rávigyorogtam. Okból voltunk szoros kapcsolatban.
         - Csináljuk meg. Adjunk össze titeket. – Meglepődtem, hogy volt néhány nagyon erős érzelem, ami a hangomban dolgozott.
         Rome egy kicsit megbabrálta a nyakkendőjét. Azt hiszem, ha olyan nyakad volt, mint egy hátvédnek, a nyakkendők nem voltak valami kényelmesek.
         Rule-ra nézett, és megkérdezte, - Shaw anyja felbukkant?
         Rule megrázta a fejét. – Nem. Felhívtam, és megmondtam neki, mit gondolok az egész helyzetről, és azonnal megkaptam a választ, hogy menjek a pokolba. Shaw úgy tűnt rendben van ezzel. Az apja itt van egy csajjal, aki a legjobb esetben is talán tizennyolc lehet. Ő akarta az oltárhoz kísérni Casper-t, de ő nemet mondott. Neki ott van apa, hogy megtegye ezt.
         Számomra ennek volt értelme. Mindig is Archer-ék voltak Shaw igazi családja. Mint amikor Rome azt mondta Rule-nak, amikor a javaslatról gondolkoztak, hogy neki adni a vezetéknevét csak formalitás volt.
         A szoba hátsó részében időztünk, amíg Rule kézen fogta a várakozó anyukáját, és elindult oda, ahol a pap várakozott. Méltóképpen, Brite Walker, Rome mentora, és ex-tengerészgyalogos volt a felszentelt lelkész. Úgy nézett ki, mint egy motoros banda tagja, de az egyik legösszpontosultabb, és legfigyelmesebb ember, akivel bármelyikünk is valaha találkozott. Nagy szerepet játszott abban, hogy Rome-ot visszahozzák a szülőföldjére, és sem Rule, sem Shaw nem gondolta, hogy lett volna alkalmasabb ember, aki bevezeti őket egy életbe, mint férjet, és feleséget. Csakúgy, mint, ahogy Rome-nak is felajánlott egy új életet, az elgondolásuk szerint, ő volt a legmegfelelőbb személy, aki új élet kezdetét adja nekik, mint egy házaspár.
         A lányok kiszálltak a liftből, és Rome-nak, és nekem is elállt a lélegzetem. Cora úgy nézett ki, mint egy mesebeli hercegnő egy Disney rajzfilmből – megspékelve egy teljes karhossznyi tetoválással, és egy kerek pocakkal. Rome lehajolt, és addig csókolta őt, amíg nekünk, többieknek már majdnem kínos volt. Ayden volt egy ájulásos esemény egy rossz napon. A kék kiemelte sötét haját, és a bugyuta vigyor az arcán arra késztetett engem, hogy ugyanolyan ostobán vigyorogjak vissza rá.
         - Jet most annyira féltékeny lesz rám.
         Felnevetett, és a könyökhajlatomba csúsztatta a kezét
         - Ez jót tesz neki. Egész múlt héten városon kívül volt. Ez azt jelenti, hogy később majd nem lesz képes ellenállni nekem.
         - Képes volt valaha is? Ellenállni neked? Mert ha igen, akkor talán meg kell neki mondanom, hogy rosszul csinálja a házasságot.
         Vágott egy pofát rám, és az alkaromba mélyesztette a körmeit, amitől elnevettem magam. Tudtam, hogy ő és Jet nem tudták távol tartani a kezüket egymástól, szóval csak cukkoltam őt.
         Amikor a tekintetem Shaw-n állapodott meg, ahogy kijött az öltözőből, ahol volt, meglepődtem az érzelmi áradaton, amit akkor éreztem, amikor ránéztem. Gyönyörű volt. Mintha egy fantáziából, vagy valakinek az ’ilyen a tökéletes mennyasszony’ látomásából lépett volna ki.  A fehéres-szőke-és-fekete haja be volt göndörítve. Ruhája pufi volt és hosszú, mint egy balerinának, és egy halványkék szalag volt a közepére kötve. A legidősebb Archer karját tartotta, és Dale úgy nézett ki, mint ahogy mindegyik apának kellene. Rome megkerülte az apját, lehajolt, és a gyönyörű mennyasszony arcára nyomott egy puszit. Ez minden Archer számára egy jó nap volt… és nekünk is.
         Őszintén megmondtam neki. – Tökéletesen nézel ki.
         Szépen elpirult, és Roma-ra pillantott.
         A sebhelyes homloka alatt megemelte a szemöldökét, és nyersen kimondta. – Úgy van, ahogy mondta. Rule egy szerencsés rohadék, az már biztos.
         Shaw csak kuncogott, és türelmetlennek látszott.
         - Csináljuk meg.
         Mindannyian szembe néztünk az elülső résszel, az óra számlapja Rule és Brite mögött megmutatta a gyönyörű Denver látképét, és a legemlékezetesebb Szentestét alkotta meg. Jet és a bandája elkezdte játszani a Silver Mountains-t a Deadstring Brothers-től, és nem hiszem, hogy a szám végén bárkinek is száraz maradt a szeme. Jet egy metál bandában játszott, közülük a legjobbakkal ki tudta üvölteni a tüdejét, de amikor arra használta azokat a hangszálakat, hogy igazán komolyan énekeljen, valami varázslatosat hozott létre, hogy eléggé szerencsések azok az emberek, akik hallhatják ezt.
         Megtettük az utat a sorok között. Láttam, hogy Ayden elfordította a fejét, így nézni tudta Jet-et. Jet csókot küldött neki, amitől felsóhajtott, és én addig mozgattam a szemem, amíg meg nem találtam azt a vihar- színű tekintetet, amit kerestem. Saint engem nézett. Az egész alsó ajkát a foga közé szorította, és kezeit szorosan összekulcsolta az ölében. Szemei ragyogóak és fényesek voltak. Sápadt arca rózsaszínű volt, és még ebből a távolságból is láttam, ahogy a pulzusa a torkában lüktet. Ha nem ismertem volna jobban, azt mondanám, hogy úgy nézett rám, mint Cora Rome-ra, vagy Ayden Jet-re. Képtelen voltam megérteni ezt, megérteni őt, de ember, akartam. Elbűvölő volt. Azon tűnődtem, hogy meg fogom-e valaha is igazán tudni, hogy mi késztette ezt a csinos vöröskét, hogy megjelöljön.
         Nem volt több idő, hogy gondolkozzak, mert elértük az legelső sort. Arcon csókoltam Ayden-t, ugyanezt tettem Cora-val is, ami miatt kemény pillantást kaptam Rome-tól. Rule és én összenevettünk, és elfoglaltam a helyemet az Archer testvérek mellett. Ez egy büszke hely volt.
         Jet és a banda átváltott az “Everybody Needs Love”-ra a Drive-tól a Truckers verzióban, ami Shaw kedvence volt, és ő és Dale tűntek fel az elegánsan berendezett szoba hátuljában. Hallottam, hogy sokaknak elakadt a lélegzete, láttam, hogy néhány embernek leesett az álla, és a szemem sarkából észrevettem, hogy Rule fizikailag megrándult.
         - A fenébe.
         A szó alig volt több, mint egy suttogás, és mielőtt Rome vagy én reagálni tudtunk volna, Rule elindult a sorok között a jövendőbeli mennyasszonya, és az apja irányába, aki megállt a közeledésben. Rome és én sokatmondó pillantást váltottunk, és csak megvontuk a vállunkat, amikor a lányok kérdőn néztek ránk.
         Rule két keze közé fogta Shaw arcát, és úgy csókolta, mintha feltett szándéka lett volna ezt csinálnia a ceremónia végéig. Dale ellépett az útból, és Margot, az Archer anyuka, a fia nevét mondta csalódottságában. Ez teljesen Rule volt. Impulzív volt, egy kicsit vad, de nem volt semmi sem a világon, ami távolt tarthatta őt ettől a lánytól, így természetesen ő volt az, aki az oltárhoz kísérte őt, és elfoglalták a helyüket Brite előtt. Nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy idióta, és az egy alkalommal Saint-re pillantottam, és boldog voltam, hogy látom, ő is mosolygott. Ezt a fajta szeretetet nehéz volt nem értékelni.
         Brite is elvigyorodott, mosolya alig volt látható a hosszú, ősz szakálla alatt. Úgy kinézni, mint egy vidám, barátságos Pokol Angyala, Brite folytatta, hogy hozzáadja a legjobb barátomat álmai lányához. Nagyon klassz volt, megható, minden úgy volt, ahogy lennie kellett, így az esküjük is.
         Shaw megfogadta, hogy szeretni fogja Rule-t, ahogy ő is tette, hogy soha nem fogja arra kérni, hogy más legyen, mint aki. Megígérte, hogy elviseli az ingerlékeny viselkedését, és az ésszerűtlen érzelmi kitöréseit, amire hajlamos volt, és hogy soha nem kérdezi meg, milyen színű haja lesz a következő héten. Megfogadta, hogy szeretni fogja őt, mint folyamatosan azóta az első alkalom óta, hogy meglátta őt, és megfogadta, hogy neki mindig is ő lesz az első és az egyetlen. Elmondta neki, hogy ő volt minden, amit valaha is akart. Ez mind igaz volt, és boldoggá tett, hogy hallhattam az örökkévalóságra tett ígéretét a rendkívül bonyolult, és komplikált barátomnak.
         Rule-t annyira meghatotta, hogy beletelt egy percébe, hogy el tudja mondani az esküjét, de amikor megtette, tudtam, hogy a szívből jövő szavaknak a hatása mindannyiunkat megdöbbentettek. Ő nem olyan srác volt, aki a legjobba napon is jól bánt az érzelmekkel, bár Shaw segített neki ezzel kapcsolatban, de ma kitette a szívét oda, mindenki elé, hogy lássa.
         Elmondta neki, hogy soha nem gondolta volna, hogy bárki is képes lehet betölteni azt az űrt az életében, amit Remy hagyott, amikor meghalt, de valahogy neki sikerült beléje kerülni, és nem volt ott több hely senki más számára. Annyira teljesen megtöltötte a szívét, és az életét, hogy nem maradt már több üres hely, és tudta, hogy végül Remy is izgatott lenne miattuk. Erre, természetesen már mindenkinek ködös volt a szeme, és elszorult a torkuk.
         Megígérte, hogy mindig vigyázni fog rá, hogy mindenkit rávesz arra, hogy szeretettel, és kedvességgel kezeljék őt, ahogy megérdemli. Elmondta neki, hogy akkor is szeretni fogja, amikor orvos lesz belőle, és háromszor annyi pénzt fog keresni, mint ő, és megfogadta, hogy ettől kezdve megteszi a legtöbbet, hogy megadjon neki bármit, és mindent, amit valaha is akarni fog, és amire valaha is szüksége lesz. Suttogott, így közülünk csak azok hallották, akik elől álltak, - Te vagy számomra minden, Casper.
         Kollektív sóhajtás hangzott fel az egybegyűltektől, amikor Shaw felmosolygott rá a könnyein keresztül, amik végigfolytak az arcán, és csak ennyit mondott, - Minden, amit akarok, és amire szükségem van, te vagy.
         Brite ezt elég jónak nevezte, felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, mindannyian megéljeneztük, megöleltük őket, pacsit adtunk egymásnak, és csak így, Rule és Shaw, férj és feleség lettek.
         Mindannyian összegyűltünk az óratorony hátuljában, negyvenöt percet vett igényben, hogy zsibongtunk, gratuláltunk, és fényképészkedtünk, amikor Phil csusszant mellém, és azt motyogta a fülembe, - Jobb, ha bevetsz egy kis varázslatot, vagy a randid el fog iszkolni. Ő egy édes kis teremtés, de olyan ijedős, mint egy újszülött csikó.
         Megesküdtem neki, és keresztülmanővereztem magam a tömegen, leintettem Rowdy-t, amikor megpróbált megállítani, és végül húsz emeletet mentem lefelé a hallba a lifttel, annak érdekében, hogy megtaláljam őt. A kezében volt a mobilja, és úgy tűnt, mint aki vitát folytat magával.
         - Saint?
         Összerezzent, és felnézett rám. Nem tudtam máshogy leírni az arcán lévő kifejezést, mint hogy bűntudatos volt. Mintha épp most kaptam volna rajta, hogy valami rossz dolgot csinált.
         Kitartotta a telefont, mintha az egy pajzs lett volna kettőnk között.
         - Én csak hívok egy taxit, hogy visszavigyen engem a kocsimhoz. Menj vissza a barátaidhoz. – Hangja magas, és ziháló volt. A homlokomat ráncoltam, mert nem értettem, hogy mi történik.
         - Ha haza akarsz menni, visszaviszlek az autódhoz. – Beleakasztottam az ujjamat a nyakkendő csomójába a torkomnál, és meglazítottam. Bármit megadnák, hogy olvasni tudjak ennek a lánynak a gondolataiban.
         - Nem, nem… maradj. Rendben van. Tényleg nagyon szép volt. Köszönöm, hogy meghívtál engem.
         Végeztem azzal, hogy vele vitatkozzak. Már rajta volt a kabátja, így csak megragadtam a csuklóját, azt, amelyiket kinyújtotta elém, és a bejárati ajtóhoz vonszoltam. A magas sarkú cipője kétségbeesetten kopogott, ahogy küzdött, hogy lépést tartson velem.
         - Gyerünk.
         Tiltakozó sóhajt eresztett meg, és megpróbált kiszabadulni, de nem engedtem el. Akaratlanul vonultam vele oda, ahol a Charger parkolt az utcán. Mérges voltam, és csalódott, de még ennél is inkább össze voltam zavarodva, hogy miért egyezett bele, hogy eljön velem, ha elsősorban nem is akart itt lenni.
         Egész úton vissza a lakásomhoz, nem beszéltünk. Halkan és sekélyesen lélegzett, a kezét tördelte, és egyenesen kifelé bámult az ablakon. Amikor a Victorian-hoz értünk, egyszerre szálltunk ki a kocsiból, és keményebben csaptam be az ajtót, mint kellett volna. A jármű fölött bámultam rá, és ő kinyitotta a száját, mintha mondani készülne valamit, így felemeltem a kezem, hogy megállítsam őt. Nem tudtam rájönni, hogy miért tűnik úgy, mintha az egyikünk mindig elhárítaná a másikat.
         - Csak… jó éjszakát, Saint.
         Felkocogtam a járdán az épület elé, és nem néztem vissza, hogy lássam, beszállt-e az autójába vagy sem. Ez eléggé udvariatlan volt tőlem, és soha nem tettem még ilyet, mint ez, de ez a csaj összekuszálta a fejemet, és nem tudtam, hogy most hogyan navigáljam ezt az életemben, minden mással együtt. Betettem a kulcsot a zárba, és kinyitottam az ajtót, amikor megéreztem egy kis kezet a hátamon. Mielőtt meg tudtam volna fordulni, és megnézni, hogy mi történt, előrelöktek, be a lakásomba, és az ajtó becsapódott mögöttem. Megpördültem, hogy szembenézzek Saint-el, és ő úgy nézett rám, mint egy vad Valkűr. Vörös, göndör és rakoncátlan haja ott volt az arca körül, acélos szemei tágak voltak, és a mellkasa kiszámíthatatlan ritmusban emelkedett, és süllyedt. Egy meglehetősen döbbenetes látvány volt, de még mindig dühös voltam rá.
         - Ez annyira el van cseszve, Nash. Ötletem sincs, hogy mit csináljak.
         Nem tudtam, hogy mit is mondjak erre, nem voltam képes semmit mondani, mert hirtelen megállt pontosan előttem, és a keze, ami remegett, és ideges volt, felcsúszott az ingemen, és letépte a nyakamból a nyakkendőt.
         - Mi az? – Zavarodottan hangzottam, mert az voltam, de kizárt dolog volt, hogy megállítsam őt. Nem, amikor kihúzta az ingemet a nadrágomból, és a keze csábítóan végigsiklott a hasizmaimon, és a derekamon eszeveszett sietséggel.
         - Minden, amit tudtam, logikusan azt mondta nekem, hogy biztos vagyok a dolgokban, majd a testem titokban ellenem fordul, és rám ordított, és úgy érzem, hogy többé már semmit sem tudok. Nem tudom megmondani, hogy jövök-e vagy megyek. Néztelek téged ott, olyan helyesen néztél ki, annyira tökéletesnek, ó Istenem, csak rád akartam vetni magam, és ez annyira nem én vagyok. Majd észrevettem, mennyire boldognak tűnik mindenki, mennyire szerelmesnek, és majdnem pánikrohamot kaptam, és nem tudom megmagyarázni, miért. Csak el kellett onnan tűnnöm. Sajnálom.
         Kezemet a vállára tettem, hogy eltoljam, mert ez őrültség volt. De az ujjaim már az övcsatom alatt voltak, és a cipzár harc nélkül megadta megát.
         - Saint, állj. Hazahoztalak volna, ha megmondod, hogy kényelmetlenül érzed ott magad. Bárkit hatalmába keríthetett volna egy szoba tele emberekkel, akik érzelmesek voltak. És ez heves volt, mert Rule és Shaw is hevesek. Megértettelek volna, és senki sem hibáztatott volna téged, hogy szükséged volt egy kis térre ebből az egészből. Bassza meg, én még akkor is boldog voltam, hogy beleegyeztél, eljössz velem.
         Abbahagyta, amit csinált, ami az volt, hogy épp lehúzta az inget a vállamról, és addig tolt engem, amíg a seggem a kanapé hátuljának nem ütközött. Amikor már nem volt hova mennem, a kezét a mellkasom közepére fektette, és felnézett rám azokkal a viharfelhő színű szemeivel.
         - Tudom, és ez az, ami kiakasztott engem.
         - Nem értem. – Megpróbáltam összefüggően és ésszerűen gondolkodni, de a farkam nagyobb figyelmet kezdett szentelni arra, amit csinált, mint ahogy azt az agyam tette.
         - Nem tudom, hogy ki vagy te, Nash.
         - Én sem igazán tudom, hogy te ki vagy, Saint, de ha adsz ennek egy kis esélyt, változtatni tudunk ezen.
         Megrázta a fejét, és nekem dőlt, így szorosan egymáshoz voltunk simulva, hogy nem tudtam, hol ért véget ő, és hol kezdődtem én.
         - Nem tudom, hogy kedvelnél-e engem, ha megismernél, és az a Nash, akiről azt gondoltam, hogy ismerem… - Annyira elveszettnek nézett ki, hogy minden, amit akartam, hogy megöleljem őt. – Utáltam őt, de téged… ezt a Nash-t… minden, amit akarok, az ő.
         Ez nyakatekert, és zavaros volt. Valószínűleg valami briliánsat kellett volna mondanom neki, valamilyen átgondolt bepillantást, ami ezt megfelelő perspektívába helyezte volna. Talán képesnek kellett volna lennem, hogy olvassak a szavai mögött lévő hátsó gondolatokban, és a hangjából, de gyorsan lezárta a számat az övével. Aztán a kezét letolta a nadrágom elejére, és én elvesztettem nemcsak minden akaratomat, hogy kifogást találjak, hanem az egyensúlyomat is, és leborultunk a kanapé másik oldalára. Ez több volt, mint szabadesés a párnákra… ez szabadesés volt egymásba.
         Hajai mindenhol ott voltak. Olyan íze volt, mint a narancsnak és a tűznek. Keze szilárdan fogta a kőkemény farkamat, és éreztem, hogy egy másodperce megtorpant, amikor tenyere végigsiklott a farkam fején, és különböző fémdarabokkal találta szembe magát, amik ott rejtőztek. Egy Prince Albert piercing volt a hegyében, és egy kis apró súlyzó, ami a fej alatti görbületbe volt szúrva, amit frenum piercingnek neveztek. Általában, mielőtt meztelenre vetkőztem volna, figyelmeztettem mindenkit ezekre a piercingekre, amik ott voltak, de ő nem adott nekem lehetőséget, és nem úgy tűnt, mintha szándékában állt volna lelassítani a tempót.
         Úgy landoltunk, hogy ő került fölém, lábai a derekam két oldalán helyezkedtek el. A kezei mindenhol ott voltak, az egyik a bokszerem belsejében, ami lehetetlenné tett bármilyen tudatos gondolkodást. A nyakamat csókolgatta, majd visszatért, hogy beszívja a számat, haja olyan érzést keltett, mint a selymes csápok, amikből soha nem fogok kiszabadulni. Valahogy, annak ellenére, hogy korlátozott volt a mozgáslehetőség, és a hely is minimális volt, leküzdötte a nadrágomat a csípőmről, és a bokszert is elmozdította az útból, így ott álltam egyenesen és büszkén. Kezei nagyon sápadtnak tűntek a kemény, vörös hús mellett, és amikor az ujja hegyét használta, hogy megérintse a piercinget, ami a hegye alatt volt, a szemeim befordultak a koponyámba, és az összeszorított fogaimon keresztül sziszegve fújtam ki a levegőt. Szent szar, egy egyszerű érintéstől még sosem voltam ennyire készen, hogy elmenjek, mint az övétől.
         - Persze, hogy át vagy szúrva. – Vidámnak hangzott, és nem tudtam mit mondhatnék erre, nem amikor lehajolt, és végigfuttatta a nyelvét a mellbimbómon. Gyakorlatilag lüktettem a kezében. Ő mindent a feje tetejére állított számomra. Kétségbeesetten próbáltam kitalálni, hogy mit csinálunk, és merre tartunk, és nem voltam benne biztos, hogy volt-e egyáltalán térkép, ami megmutatta volna nekünk, hogyan kerüljek oda, ahová elvárta, hogy ott legyek.
         - Saintttt… - A szó zavaros volt, és elveszett, amikor felemelkedett rólam, csak annyira, hogy addig mocorogjon, amíg le tudta húzni a fekete bugyiját a kis fekete ruhája alól. Rádöbbentem, hogy ő még mindig teljesen fel volt öltözve, sőt még a cipője is rajta volt, én meg levetkőztetve, és kitárulkozva feküdtem alatta, amíg ő azt tett, amit akart, elvette, amire szüksége volt tőlem.
         Ezzel kapcsolatban valami nem stimmelt, és el akartam neki mondani, amikor lehajolt, újra megcsókolva engem, és a számba dünnyögte, - Óvszer?
         Rendben, én egy rendes fickó voltam, elég erős normákkal, és erkölcsökkel, de amikor egy lány ilyen dögös volt, amitől a fejem ködös lett, és a szívem olyan hangosan dübörgött, hogy biztos voltam benne, ő is hallotta, és meglehetősen igényelte, hogy vele szexeljek, ki az, akivel vitatkoztam volna? Megemeltem a csípőmet, amitől levegőért kapott, mert most már nem volt semmi sem közöttünk, ott ahol meglovagolt engem, és észrevettem, hogy a szeme az ó-annyira-imádnivaló szürkéből egy sötétebb árnyalatba fordult, ami már közel állt a feketéhez. Odaadtam neki a tárcámat, és mondtam neki, hogy halásszon ki belőle egyet, kezemet a dús hajába fúrtam, és lehúztam, így úgy tudtam megcsókolni, ahogy akartam. Végül is ebben nekem is kellett volna beleszólásomnak lennie, még akkor is, ha Saint, aki alatt feküdtem, parancsolt nekem, minden nedves forróságával együtt, amit hozzám préselt.
         Csókoltam őt lappangó harag, szomorúság, kétségbeesés és örömtelenség nélkül, amik első alkalommal lebegtek közöttünk. Csak meg akartam kóstolni az ízét, élvezni azt, ahogy a nyelvét az enyémen forgatta, csodálni, hogy egyszerre szitkozódott, és a nevemet suttogta. Így kellene, hogy megcsókolják őt minden alkalommal… hogy én csókoljam meg így, csakis én.
         Éreztem, hogy megmozdul, és a keze, ami fel és le csúszkált az erekciómon, gyengéd nyomással, és finom tapintással megpróbált megölni engem. Nem láttam, mit csinál, mert a ruhája útban volt. A pokolba is, még azt se tudtam megmondani, hogy voltak-e szeplők azokon a fantasztikus melleken, mert olyan közel voltunk egymáshoz most, hogy nyilvánvalóan még mindig fenntartotta a szilárd mentális, és fizikai határokat.
         - Saint?
         Éreztem, hogy a latex felcsúszik rám. Még szerencse, hogy ápolónő volt, mert semmi problémát nem okozott neki, hogy az árumban lévő fém díszítő elemekre ráhúzza a gumit.
         - Nash?
         Szemei az enyémbe mélyedtek, ahogy felült, mindkét kezét pontosan a mellkasom közepére tette, és leereszkedett rám, végig teljesen a markolatomra. Feszes volt, fojtogatóan. Forró volt és sima, és mióta ő volt felül, fel-le mozgatta magát gyötrelmes tempóban, minden, amit tenni akartam, hogy nézem, ahogy eltűnök benne. Ezzel a lánnyal kapcsolatban minden titokba volt burkolózva, még akkor is, amikor úgy néztünk ki, hogy egymásba kapcsolódunk. Egyszerre imádtam, és gyűlöltem ezt. Valahogy úgy, ahogy Saint Ford iránt érezni kezdtem.
         Bármit mondtam volna neki, elmenekült volna. Ez furcsa volt. Én még soha nem szexeltem úgy, hogy a partnerem teljese fel lett volna öltözve, amíg én feltártam magamat. Én még soha nem voltam intim viszonyban senkivel, akik úgy néztek ki, mintha kétségbeesetten, vadul próbáltak volna eljutni a végéig, függetlenül attól, hogy mit csináltam, vagy mit nem. Mintha arra használt volna engem, hogy beteljesüljön, de nem működött együtt velem. Rátettem a kezemet, megpróbáltam eltávolítani a ruhájának pántját a válláról, így el tudtam volna érni a teljesen krémes, fehér bőrét, és morcosan néztem az aggodalomtól, amikor hátrahőkölt tőlem.
         Fejét hátravetette, haja tüzes takaróként terült szét a meztelen combomon, és a körmeivel a mellkasomba kapaszkodott. Szemei az enyémbe kapcsolódtak, láttam, hogy csordultig tele volt, láttam a meglepetést, a csodálkozást, amik keresztülsuhantak a viharfelhőkön, amikor darabokra hullott. Azt is láttam, hogy könnyek gyűltek a tekintetébe, és hogy a mellkasa úgy emelkedett és süllyedt, mintha hiperventillálna, amint az orgazmus utolsó remegése is átmegy rajta.
         Úgy értem elég jó voltam az ágyban, vagy a kanapén, mint ahogy ezt az eset mutatta, de ez volt a leggyorsabb orgazmus, amit valaha is kiváltottam bármelyik nőben, és amennyire aggódtam, mi még nem fejeztük be a dolgokat. Én még mindig fájdalmasan kemény voltam, még mindig majd meghaltam, hogy lássam őt meztelenül, és a számat bármelyik részén, amit megenged nekem, de Saint-nek más tervei voltak.
         Lenézett rám, mintha hírtelen rádöbbent volna, hogy én is itt vagyok, egy élő, lélegző ember, és nem egy vibrátor. Elkapta a kezét a mellkasomról, úgy rántotta le magát rólam, hogy a farkam mindkettőnk helyett felsikított, és összefogta az összes ragyogó haját a remegő kezébe. Könnyek csillogtak a szemében, amik elkezdtek hullani, és mielőtt fel tudtam volna ülni, és megkérdezni tőle, hogy mi a fene folyik itt, ő gyakorlatilag rohant az ajtó felé.
         - Annyira sajnálom, Nash.
         Amíg ott maradtam tehetetlenül egy tomboló erekcióval, ami nem a kedvenc dolog volt, ami megtörténhetett velem ezen a napon, jobban aggódtam azért, hogy úgy nézett ki, mint aki össze fog törni, mint egy jégcsap, ami a meredek tető szélén lóg. Egész testében reszketett, szemei túl nagyok voltak sápadt arcán, és szeplői élesen tűntek ki. A könnyei hagyta nyomok miatt úgy nézett ki, mint valami, ami össze fog roppanni.
         - Saint, várj egy kicsit. – Vissza kellett küzdenem magam a nadrágomban, nem volt könnyű menet, amikor a farkam még mindig készen állt, és meg kellett nevelnem, hogy belemenjen, de ő a fejét rázta, és a bejárati ajtó felé rohant.
         - Nem, nem… Megmondtam neked, hogy nem tudom, hogyan csináljam ezt veled. Mennem kell. – Az ajtó sietségében, hogy meneküljön, becsapódott mögötte, és mire félig szalonképes lettem, és eldugtam magam, enyhe sántítással a folyosó felé vettem az irányt, ő már rég eltűnt.
         Az életemben a másik új vöröshajú, azonban épp bejött a bejárati ajtón. Melegen volt öltözve, és tekintete végigsiklott összegyűrt, és durva állapotomon, és éleset füttyentett.
         - Rosszul elsült randi?
         Felhorkantam, és a nyitott ajtókeretnek támaszkodtam, karomat a fejem fölé emeltem. Royal számára nem okozott gondot, hogy végignézze a műsort. De kár, hogy egyik sem neki szólt.
         - Egy kicsit durván indult, majd rossz lett, volt egy kiugró pont, majd nyöszörgéssel ért véget.
         Hagyta, hogy a tekintete szégyentelenül végigjárja meztelen mellkasomat, kitetovált karomat, és a még-mindig-nyitott nadrágomat. Miért nem tudtam vonzódni hozzá? Aranyos volt, bátor, és tetszett a szégyentelen és az én-nem-kérek-bocsánatot hozzáállása, de semmi kétség nem volt afelől, hogy ő nem fogja helyettesíteni Saint-et. Az elképzelés ráadásul csökkentette a gatyámba lévő kényelmetlen problémát.
         - Azt kell, hogy mondjam, sokkal szórakoztatóbb vagy, mint a TV.
         Felhorkantam. – Örülök, hogy jókedvet lelsz a lehangoló randim állapotából.
         A saját ajtajához ment, és rám mosolygott a válla fölött.
         - Dögös vagy, egy kicsit durva és veszélyes, ő meg félénk és csendes. Láttam őt befelé jövet. Valószínűleg túl sok voltál neki, ami meghaladta a képességeit. Adj neki egy kis időt, hogy rájöjjön, nem figyeltél volna fel rá, ha nem gondoltad volna, hogy olyan fantasztikus, mint ahogy ő is világosan ezt gondolja rólad. Az biztos, hogy zúzósan dögös ez a lány. A fiúknak óvatosnak kellene lennie a csinos lányokkal, akiknek ilyen vonzerejük van.
         Ráemeltem a szemöldökömet.
         - Honnan tudod mindezt? Médium vagy, vagy valami ilyesmi?
         Kinyitotta a saját ajtaját, és elnevette magát.
         - Még csak a közelében sem jársz. Nagyon jó ösztönöm van az emberekhez. Ezt jól tudom kamatoztatni a munkámban.
         Úgy nézett ki, mint egy jógaoktató, vagy mint egy felső kategóriás sztriptíz táncos, és egy olyan névvel, mint a Royal, na ne már. El se tudtam képzelni, hogy mi a valódi munkája.
         - Mivel foglalkozol?
         Felemelte az egyik szemöldökét. – Nem hinnéd el, ha elmondanám. Ne add fel őt, szomszéd. Ő úgy néz ki, mint aki tudna bánni egy olyan sráccal, mint te, valakivel, aki felrázza őt, kényszeríti őt, hogy szórakozzon egy kicsit. Legyen jó éjszakád.

         Anélkül csukta be az ajtót, hogy valódi választ adott volna nekem a munkájával kapcsolatban, és én is visszavonultam a saját lakásomba. Kellett egy perc, hogy kitisztítsam a fejemet, és ez sürgetőbb volt, mint hogy kieresszem a frusztrációmat egy forró zuhannyal. Soha nem voltam még ezelőtt ennyire becsavarodva, ennyire felajzva egy lány miatt sem. Saint erőfeszítést tett, egy gyengéd érintést, és én nem voltam száz százalékosan biztos abban, hogy fel voltam szerelkezve erre. Úgy értem, én soha nem voltam az a fajta fickó, aki csak beleszáguldott egy lány életébe, majd a feje tetejére állította azt. Én soha nem törődtem eléggé azzal, hogy megtegyem. Saint-el, kezdtem nem csak azt akarni, hogy mindent a feje tetejére állítsak, hanem hogy betegyük egy palackba, vagy egy dobozba, és addig rázzuk, amíg valami teljesen más nem jön ki belőle. Egy másik Nash és Saint, akik meg tudták volna érteni ezt a szart.

11 megjegyzés:

  1. Köszi
    De jó volt olvasni korábbi szereplőkről .

    VálaszTörlés
  2. Nahát ez a rész! Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elérünk az esküvőhöz. Picit könnybe lábadt a szemem. Aztán jót nevettem Saint és Nash akcióján. Apám! Kicsit sajnálom a srácot, de igazából nem is. :D Saintnek viszont jónagy sokk lehetett rájönni, hogy az a pasi kepes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...képes gyönyört adni neki, akit jó messzire el akart kerülni. Amúgy Nashnak lassan leeshetne a tantusz. Nem buta a srác. Ja és most kedveltem meg a szomszéd csajt. :)
      Bocsi a két részletben írt kommentért. A telefon mindig megviccel. :D
      Köszi a fordítást. Fantasztikus volt. Mint mindig. :) :*

      Törlés
    2. Nekem is szimpatikus lett a szomszéd, bár lehet hogy fog még kavarást okozni, majd kiderül :) Nem tudtam eldönteni hogy Nash sajnáljam vagy sem. Még mindig nem sikerült rájönnöm :D lassacskán már biztos le fog esni neki, hacsak nem Saint fogja előbb szembesíteni vele :) ez még a jövő zenéje ;)

      Törlés
  3. Nagyon jó volt köszönöm a fordítást.

    VálaszTörlés
  4. Jaj, szegény fiú! De előbb-utóbb bizonyosan elnyeri méltó jutalmát!

    VálaszTörlés