2016. szeptember 11., vasárnap

Tizenharmadik fejezet

Tizenharmadik fejezet

Cade


         Birtokolni Alexa készséges testét, ami nagyon közel küldött engem a szakadék széléhez. Nézni a kis kezét a férfiasságom köré kulcsolódni, a vér lüktető rohamát küldte keresztül a farkamon. Elég őrült voltam én ahhoz, hogy higgyek abban, hogy valami ilyenné válhat, mássá, mint egy barátság, Lily-vel a középpontban és az édes kis testének imádatának az előnyökkel teli oldalával, amikor már lement a nap? Bizonyára rá kellett döbbennie, hogy én nem illettem bele az életébe, hosszú távra nem. De elfogadom, amit kapok, amíg még megtehetem.
         Azon az éjszakán Alexa gyengéd hangjának az emlékével aludtam el, ahogy Lily kedvenc könyvéből olvasott fel, és, hogy mindegyik különböző szereplőnek utánozta a hangját, amitől Lily folyamatosan kuncogott. Egy álmos mosollyal az ajkamon a másik oldalamra fordultam és elnyomott az álom.
         Vasárnap felhívott Alexa és megkérdezte, hogy felveheti-e Lily-t, hogy együtt töltsenek egy csajos napot. Miután felocsúdtam a döbbenetemből, beleegyeztem. Ez a lány továbbra is egyengetett engem. Mintha ismerte volna az utat a megkeményedett szívemhez – Lily-n keresztül. Talán azért nem fontoltam meg soha egy komoly kapcsolat lehetőségét, mert senki sem mutatott érdeklődést, hogy Lily-vel is kapcsolatot építsen ki. Amikor tudomást szereztek a húgomról, általában fogták a nyúlcipőt és már ott sem voltak.
         Egy órával később, Lily már Alexa nevét kántálta, miközben nézte, ahogy a kis BMW SUV felhajtott a járdaszegély mellé. A járdán találkoztam Alexa-val. – Szóval, mit terveznek a lányok mára?
         - Nos, arra gondoltam, hogy ezt Miss Lily-re bízom. Lehet egy szépítő napunk a gyógyfürdőben, vagy elmehetünk abba a butikba, ahol kiválaszthatsz egy agyag figurát, amit majd ki is festhetsz.
         - Igen! – Lily arca felderült.
         - Melyik legyen, kicsi lány? Neked kell választanod. – Alexa nagylelkűsége már tényleg túl sok volt.
         Lily arca egy pillanatra összegyűrődött a nagy összpontosításban, mielőtt felnézett volna Alexa-ra. – Csinálhatnánk mindkettőt?
         Alexa féloldalasan elvigyorodott, amit úgy szerettem és bólintott. – Persze, hogy csinálhatjuk, cukorborsó.
         Segítettem Lily-t bekapcsolni a hátsó ülésen és betettem a járókeretét a csomagtartóba, majd találkoztam Alexa-val a vezető oldali ajtónál. – Biztos, hogy rendben leszel ezzel?
         - Természetesen. Menj, élvezd a szombati napodat. Csak tartsd a szexuális felhívásokat a minimumon. – Paskolta meg a mellkasomat.
         - Úgy lesz.
         Néztem, ahogy elhajtanak. A kicsi lányt, aki a szívemet birtokolta és a gyönyörű Alexa-t, aki egy teljesen új irányba húzta azt.
         Megragadtam a ritka lehetőséget egy extra edzésre Ian-nel, de hazajönni egy üres házba túlságosan is furcsa érzés volt. Körülbelül egy óra céltalan járkálás és pepecselés után, úgy döntöttem, hogy felhívom Alexa-t és ellenőrzöm őket. Talán már megőrült. Határozottan ideje, hogy lecsekkoljam őt. Tárcsáztam a számát és az első csengetésre válaszolt is.
         - Szia Cade. – Úgy hangzott, mint aki alig kapott levegőt. – Már befejeztük az agyagozást és bekaptunk egy kis ebédet. Mi a helyzet?
         Visító nevetést hallottam a háttérben. – Hol vagytok srácok?
         - A gyógyfürdőben lent az úton. Nem baj, ha Lily kap egy hajvágást? Csak egy kis igazítás.
         - Ah, persze. – Általában a szomszéd hölgy szokta vágni, de mi a fene. – Hol vagytok srácok? Beugorhatnék és megnézhetném Lily-t.
         - Rendben. Imádná, az már biztos. – Megadta nekem, hogy merre menjek, én meg elindultam a kocsimhoz, hogy kiszabaduljak ebből a túlságosan is csendes házból.
         Amikor besétáltam a gyógyfürdőbe, egy modern kori zenemix fogadott, madárcsicsergéssel és a víz fröcskölésének a hangjával, és levendulaillattal, ami túl erősen csapódott az arcomba.
         Befordultam egy sarkon, és megláttam Alexa-t és Lily-t egy hatalmas székben ülni, a lábaik fel voltak támasztva előttük.
         - Caden! – visította Lily, amikor észrevett engem.
         Megmozgatta a pink körmeit. Nem voltam biztos benne, hogy mit kellett volna észrevennem. – Nézzenek oda. Két igazán csinos lányka.
         Elmosolyodtak a bókomra, szóval úgy tűnt, hogy a megfelelő dolgot mondtam és a recepciós pult felé vettük az irányt.
         - Tessék. – Alexa a kezembe adta a bankkártyáját. – Elrendeznéd ezt nekünk? Át akarok szaladni a pékségbe a szomszédba. Egy perc és jövök.
         - Persze. – Elvettem a kártyát, de azt terveztem, hogy a sajátommal fizetem ki, amikor Alexa már kint lesz. Már így is túl sokat tett értünk. De amikor a pultnál lévő lány kimondta, hogy a számla háromszáz dollár, vonakodva nyújtottam át Alexa kártyáját. Háromszáz dollár körömfényezésre és egy kis hajvágásra? A hajuk számomra még csak nem is nézett ki máshogy. Egy dolog világos volt – Alexa-nak olyan életmódja volt, amit én soha nem leszek képes megengedni. És tuti biztos, hogy Lily-nek semmi szüksége arra, hogy megszokja ezt a fajta bánásmódot.
         Alexa néhány perccel később vissza is tért, egy kis rózsaszín sütis dobozt cipelve, önelégült tekintettel az arcán. Aláírta a bankkártya bizonylatát és elvette azt a pultról, majd a kocsija felé vette az irányt Lily-vel a nyomába. – Találkozunk a háznál, - kiáltotta.
         Hasztalanul álltam, amíg elhajtottak, majd a furgonomhoz trappoltam. Megálltam hazafelé, hogy beszerezzem a vacsorát hármunknak, mert szükségem volt arra, hogy csináljak valamit, hogy a dolgok visszakerüljenek az irányításom alá.
         Amikor hazaértem, hallottam, hogy Lily a szobájában énekelt és játszott, Alexa-t pedig a kanapén ülve találtam, ahogy rám várt. Letettem a kajás zacskót az asztalra és felé fordultam. – Neked nem kellett volna ezt mind megtenned ma. – A hangom szigorúbban hangzott, mint akartam.
         Felállt, és a csípőjére tette a kezét. – Tudom, Cade. De akartam. Nekem sose volt kishúgom. Gondoltál arra valaha is, hogy talán szeretem vele tölteni az időt?
         A francba. Egy igazi fasznak hangzottam. Megdörzsöltem a tarkómat. – Sajnálom, ez csak teljesen új még a számomra. - Tagadhatatlan, hogy az, ahogy Alexa Lily-vel volt bonyolult dolog közöttünk. Összekuszálta a belsőmet, és előhozta a védelmező ösztönömet.
         A tekintete meglágyult. – Ez számomra is új dolog.  – A pultnak döntötte a csípőjét, öntudatlanul is közelebb húzódva hozzám.
         Felemeltem a kezemet, hogy megfogjam az arcát, képtelen voltam ellenállni annak, hogy megérintsem a lágy bőrét. Kérges hüvelykujjammal végigsimítottam az állkapcsán. – Héj. – Tekintete találkozott az enyémmel. – Sajnálom. Érzékeny vagyok miatta.
         - Igen. Észrevettem. Ez volt az utolsó alkalom, hogy megpróbáltam valami szépet tenni. – A hangja komoly volt, de azzal a féloldalas, huncut mosollyal nézett fel rám. Le akartam csókolni azt a vigyort a gyönyörű arcáról.
         - Aw, ne legyél ilyen, cupcake. Gyerünk. Maradj itt vacsorára.
         Az órájára nézett. – Ez valószínűleg még megoldható.
         - Jelenésed van valahol? Ne mond nekem, hogy egy másik forró randin azzal a country klubos bolonddal.
         Elkuncogta magát. – Nem, igazából Peter nem is hívott. Csak az anyám üldöz, hogy átjön vacsorára. Had menjek ki, hogy felhívjam őt, és nézzem meg át tudjuk-e tenni holnap estére.
         - Persze. Gyere majd be, ha végeztél.
         Lily csattogott végig a folyosón, hogy megmutassa a megegyező pink körmeit a lábán és a kezén és a rózsaszín agyagtündért, amit festett. Olyan volt, mint egy rózsaszín robbanás, ami betört a házamba – a fenét, az életembe.
         - Ki fogom tenni a szobámba, - jelentette be, már a folyosón tartva lefelé.
         Alexa visszatért és egyenesen felém tartott, egy mosollyal az arcán. Magamhoz húztam egy ölelésre. – Nos? Maradsz?
         A nyakamba fúrta az orrát és beszívta a levegőt. – Igen, de egyezséget kellett kötnöm anyámmal.
         Megcsókoltam az ajkát, majd hátrahúzódtam, hogy ránézhessek. – Mi lenne az?
         - Elmondtam neki, hogy egy barátomnál vagyok, Cade-nél, és ragaszkodott hozzá, hogy csatlakozz hozzánk vacsorára. Szabad vagy holnap?
         - Vacsora? A szüleiddel? – kartávolságra tartottam őt, végignézve rajta. Nem mondhatta komolyan. Én úgy gondoltam, hogy csak jól érezzük magunkat, de ez… találkozni a szülőkkel az valami több, nem igaz?
         Kibiggyesztette az alsó ajkát. – Ez így rendben van?
         - Ah, persze. Valószínűleg meg tudom beszélni Sophia-val, hogy átjöjjön.
         A mosolya egy pillanatig lehervadt Sophia nevének említésére. – Rendben.
         Alexa segített Lily-nek megmosni a kezét, amíg én megterítettem az asztalt. Megálltam a szomszédos bisztrónál és mivel nem tudtam, hogy Alexa mit szeret, egy hamburgert és grillezett csirkesalátát vettem neki, a szokásos burgerem és Lily grillezett sajtos szendvicse mellé.
         Amikor már mindannyian az asztalnál ültünk, Alexa a grillezett csirkesalátát választotta és Lily bejelentette, hogy ő is salátát akar. Alexa jóindulatúan megosztotta vele, két tányérra szedve azt, amíg én betettem az extra adag kaját a hűtőbe másnap vacsorára.
         Kis beszélgetést folytattunk, miközben ettünk, Alexa és Lily a csajos napjukról áradoztak. Amikor befejeztük a vacsorát, Alexa felugrott a székéből. – Ó, majdnem elfelejtettem. Hoztam desszertet. – Elvette a rózsaszín sütis dobozt a pultról.
         Lassan megráztam a fejem. – Elkényeztetsz minket. Mit hoztál?
         - Cupcake-ket, mi mást? – Vigyorodott el.
         Elkuncogtam magam, Lily meg összecsapta a tenyerét, egyértelműen nem volt tudatában Alexa becenevével. Hátradőltem, kezemet Alexa székének háttámlájára helyeztem és néztem, ahogy kivette a cukormázzal bevont cupcake-eket a dobozból és Lily elé tette, leválasztva róla a papírt. Lily szeme nagyra nyílt, és nem vesztegette az időt, hanem egy hatalmasat harapott belőle. Elnézve a lelkesedését, azt gondolhatnátok, hogy soha nem adok enni ennek a szegény lánynak. Alexa kuncogott és letörölte a cukormázat Lily orra hegyéről.
         Néztük, ahogy Lily viszonylag csendben elpusztítja a cupcake-ét. – Neked nem kellett volna ezt az egészet megtenned, ugye tudod.
         - Akartam, - válaszolta.
         Tudtam, hogy nem volt értelme vitatkozni vele, de valami nem hagyott nyugodni engem ezzel kapcsolatban. Vajon azért törődött Lily-vel és lógott velem, mert rosszul érezte magát miattunk? Mi nem egy kibaszott jótékonysági ügy voltunk számára, akiket megszánhat.
         Megérezhette a hangulatomat, mert Alexa belemártotta az ujját a cupcake cukormázába és a szájához emelte, szemei kihívóan csillogtak. Kinyúltam és megragadtam a csuklóját, a tekintetemet az övébe kapcsoltam, ahogy a nyelvemmel gyengéden körbenyaltam az ujját.
         Alexa megeresztett egy értetlen nyögést. Lily kuncogott rajtunk, visszarántva a figyelmünket arra a tényre, hogy közönségünk volt.
         Megköszörültem a torkomat, megpróbálva visszaszerezni egy kis higgadtságot, és megállítani a lüktető fájdalmat mélyen a golyóimban. – Meg szeretnéd mutatni Alexa-nak, hogyan kell elkezdeni a fürdővizedet, amíg én feltakarítom a konyhát.
         Lily felugrott, és míg egyik kezével a járókeretét fogta, a másikkal megragadta Alexa-ét. – Gyere, Lexa. Megmutatom, hol tartom a buborékokat.
         Látni kettőjüket együtt, kíváncsivá tett, hogy Lily-nek talán jobban szüksége volt egy stabil női példaképre az életében. Ez a gondolat kijózanító volt.
         Feltakarítottam a konyhát, a háttérben kellemes női nevetések hangjával és a fröccsenő víz zajával a folyosó felől. Amikor végeztem, bekukkantottam a fürdőbe, ott találva Lily-t habokba borítva, a fürdőjátékaival játszva, míg Alexa a kád másik oldalán térdelt, a csinos kis fenekét előttem riszálva. Szántam egy pillanatot arra, hogy a formás kis hátsóját bámuljam,  és azt, ahogy a farmer körbeölelte a domborulatait és ahogyan a póló felcsúszott, feltárva derekának görbületét. Pokolian szexi volt és még csak nem is tudott róla. És látni a gondoskodó oldalát Lily-vel – a fenébe is, attól egyszerűen felébredt bennem az alfahím. Akartam őt.
         Rajtakaptak a bámuláson és Alexa kiegyenesedett, lejjebb húzva a pólóját, hogy elfedje a meztelen hátát.
         - Lexa, te is megfürödhetsz és használhatod a buborékjaimat, miután én végeztem, ha akarod, - mondta Lily.
         Alexa szemei nagyra nyíltak, pír öntötte el az arcát. Egy reszkető mosolyt küldött a kicsi lány felé. – Ó, nem, köszönöm szépen, édesem. Minden rendben.
         - Fejezd be a fürdést. Lefekvés idő van, - morogtam.
         Megfordultak a mogorva hangomra és Alexa tekintete az enyémen csüngött. – Gyerünk, öblítsünk le téged, - indítványozta, hangja olyan reszkető volt, mint az enyém.

         Alexa ágyba dugta Lily-t és a nappaliban találkozott velem. Egyetlen szó, vagy egyetlen pillanatnyi habozás nélkül, Alexa átszelte a szobát és leereszkedett az ölembe. Megragadtam a fenekét, közelebb húztam őt magamhoz, és megcsókoltam. Puha, lágy csókjai összekuszálták a fejemet. Többé már nem olyan érzés volt, mintha bolondoztunk volna. Több volt. Sokkal több.

17 megjegyzés:

  1. Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszett! :) :*

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen :-) már vártam.

    VálaszTörlés
  3. Ez a fejezet egy kicsit olyan semmilyen volt nekem. Aranyosak nagyon továbbra is, várom a folytatást! Köszi a munkádat!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szivesen! Hat igen, nem mindegyik rész lehet izgalmas! Reméljük a következő az lesz! 😊☺️

    VálaszTörlés
  5. Szia Évi! Újra itt! És annyira jó részek voltak! Úgy szeretem mikor a Sosem létezett barát fázis átmegy valami sokkal többe, jobba, izgalmasabba! Csodálatosak ők hárman! Imádom őket! Köszönöm neked! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ujra itt vagyok! 😊☺️ Es most mar remelem, hogy maradok is rendszeresen 😉😉
      Annyira imádnivalóak, hogy arra mar nincs is szó! ❤️
      Nemcsak Cade, de Rowdy is nagyon belopta magát a szívembe! ❤️💕

      Törlés
  6. Nagyon köszönöm már nagyon várom a többi részt is😍💗😘

    VálaszTörlés