Tizennegyedik fejezet

Tizennegyedik fejezet

Saint

El fogom cseszni ezt az egészet. Egészen a csontjaim belsejéig éreztem.

         Meg kellett érintenem őt. Meg kellett próbálnom, hogy csillapítsam azt, ahogy belévágtam és hagytam vérezni őt. Nem maradt rejtve a habozásom, és az ellenállásom, amitől a szeme elsötétedett és a szája megkeményedett. Még a nyilvánvaló csalódottságával is, nem robbant ki, nem lett utálatos, amitől minden csak még inkább összekuszálódott a fejemben. Azt tettem, amitől tudtam, hogy egy ideig elmenekülök ezektől, megcsókoltam, elkezdtem levenni a ruháit és a kemény testének préseltem magam. Merev volt, és egy másodpercig nem válaszolt, de mint mindig, amikor így vagyunk együtt, a nagy teste kezdett ellazulni.

         Azt nézni, ahogy Royal kényelmesen érezte magát a kanapéján, attól minden aggodalmammal, minden gondommal, minden bizonytalan részemmel el akart menekülni tőle és soha vissza sem nézni. Az összes olyan kérdés, mint, miért akarna engem, hogy mennyi ideig tartana, amíg találna valakit a csalódást okozó énem helyett, valakit, aki nem ragadt le a múltban, keresztülszáguldott az agyamon, mint egy szirtről lehullott elszabadult szikladarab. Ha nem lett volna valódi öröm, valódi hála a lilán izzó szemében, amikor meglátott engem az ajtóban, akkor eliszkolok, és soha nem beszélek vele többé. Utálom, hogy ettől a dologtól vele, így éreztem magam, hogy ez a nevetséges gyengeség az elmém legelejére került. Úgy éreztem magam, mintha az időben ragadtam volna. Én csak nem tudtam ezt kezelni, így leállítottam őt, amikor megpróbálta megmagyarázni. Védtem magamat, elszigeteltem a szívemet, de egy kicsit azt is tudtam, hogy a szavaim azon a bizonyos határon lebegtek, amit ha átlépünk baj lehet, és ahol ő is aggódott és a szíve is nagyon jól lehet ugyanolyan törékeny volt, mint az enyém.

         Amikor azt mondta, menjek el, amikor az ajtóhoz sétált, mint aki tényleg végzett ezzel az egésszel, a levegő kiszökött a tüdőből, és még a vérem is megfagyott az ereimben. Nem tudtam neki mindent megadni, amit akart, ami túlságosan sebezhetővé tett, de meg kellett neki mutatnom, hogy lássa ez épp olyan fontos a számomra is, mint számára. Az egyetlen mód, ahogy ezt meg tudtam tenni anélkül, hogy megakadnék a szavaimban, az a testemmel volt. Természetesen akartam őt és ezt ő is tudta, de nem hittem, hogy azt is tudta-e, hogy ez sokkal több volt annál. Én csak egyszerűen nem tudtam találni egy olyan módot, hogy ezt az egészet megmagyarázzam neki anélkül, hogy őröltnek hangzanék, vagy egy bizonytalan és éretlen gyereknek.

         Felnyögtem, amikor teljesen az ajtónak nyomott és az ujjait a hajamba fúrta. A szemeivel lenézett rám, ami úgy égett, mint egy végtelen lila és kékszínű folyó.

         - Ezt a beszélgetést egy bizonyos ponton be kell majd fejeznünk, Saint.

         Kezemet a pólója szegélye alá tettem, így a tenyerem fel tudott siklani a kockákon a bordái vonalán.  A bőre mindig olyan meleg volt. Mindig annyira erős és eleven volt, annyira rugalmas és biztonságos. Az, hogy hagyta, hogy én irányítsak, hogy én diktáljam a tempót, amikor együtt vagyunk, a legerősebb és a legkívánatosabb nővé tett a világon. Ez mámorító volt. Nem tudok csak úgy elsétálni ettől, még ha végül ez lesz a legjobb mindkettőnk számára.

         - De ez várhat, Nash. – Ajkamat végighúztam a torkán és éreztem, ahogy nyelt. Utáltam, hogy úgy érezte, velem, meg az összes gondommal kellett foglalkoznia mindenek felett, ahelyett, hogy harcolt volna, az apjára való tekintettel.

         Megpuszilta a halántékomat, majd a nyelvével végigkövette a fülkagylómat. Ettől mindenhol megremegtem, amikor a fülembe suttogott, - Nem, nem most. De nemsokára.

         Még jobban nekem nyomta magát, amitől a lábaim szétnyíltak. Kezei a fenekem görbületére vándoroltak és levegőért kaptam, amikor megmozdult, felemelt, és arra ösztökélt, hogy a dereka köré kulcsoljam a lábamat. Magas voltam, nem egy apró lány. Nem volt sok olyan eset, ahol meg kellett volna fontolnom a kecsességet, de mindent összevetve egy óriás volt, így nem úgy tűnt, mintha észrevette volna a súlyomat, amikor elmozdult az ajtótól és elindult lefelé a folyosón, hogy a hálószobájába menjen. A válla köré fontam a karomat és lezártam a számmal az övét, amíg sétált. Imádtam azt, ahogy a testünk egymáshoz dörzsölődött. Még a műtősruhámon és az alatta lévő rétegeken keresztül is éreztem, hogy a mellbimbóm megkeményedett és éreztem a farmerjának vastag anyagán át is, hogy a teste válaszolt. Nyelvemet az övé körül forgattam, majd megszívtam, kifulladásig csókolva, hogy mire elértünk a hálószobába már mind a kettőnknek szüksége volt, hogy feljöjjön levegőért.

         Előrehajolt és az ágy közepére dobott, majd visszahúzódott, hogy a fején keresztül levegye a pólóját. Most látvány nyílt arra, amit soha nem lehet megunni. Az izmok és az aranybarna bőr annyira feszesen megnyúlt, amitől mindig kiszáradt a szám, az ujjaim bizseregtek és viszkettek, hogy mindenhol végigsimítsák, de a tetoválások, a jelek voltak azok, amik meghatározták, díszítették őt, és ami éppen olyan vonzó, két lábon járó művészeti galériává tette őt. A tinta, ami kanyargott és tekergett fel és le a karján bámulatos és szemet gyönyörködtető volt, de a sárkány, a másik része, amit mindig is szerettem volna megérinteni. A szárnyak, a tűz, a pikkely, ami annyi sokat takart a testéből… olyan volt, mintha egy második bőre lett volna, és csak kevesen vagyunk, akik bepillantást kaptak ebbe az egész nagyságba és én vagyok közülük az egyik szerencsés.

         Kipattintotta az övcsatját és felemelte az egyik szemöldökét. Felültem és levettem a felsőmet. A kórházi munkaruha nem a leghízelgőbb darab, amit az ember viselhet, de nem úgy tűnt, mint akit zavart. A tekintete azt tette, amit szokott, szinte egészen fekete lett, amikor nem maradt rajtam semmi mást előtte, mint a fehérneműm. Kinyújtotta az egyik ujját és végighúzta a völgyön a két mellem között.

         - Imádom a szeplőidet.

         Megremegtem, de a szemében lévő tekintettől és az arcán lévő kifejezéstől a testem folyékonnyá vált és mindenhol melegség árasztott el. Készültem, hogy kinyúlok érte, hogy magamra húzom, de ő lehajolt és ugyanazt az ujját használta, hogy lehúzza a melltartó kosarát az egyik mellemről. A mellbimbóm mohón ágaskodott, hogy találkozzon a közeledő nyelvével. Fészkelődtem, izegtem-mozogtam alatta, ahogy megnyalta, és beszívta a meleg szájába. Megragadtam a nem létező haját, fejemet oda-vissza dobáltam a takarón, mert annyira aprólékos, olyan alapos figyelmet szentelt arra, amit velem csinált. Felemeltem a fejemet, hogy megmondjam neki, hagyja abba, hogy vegye le a nadrágját és csináljuk, amikor a másik mellemre mozdult és ez volt a másik vége a kellemes kínzásnak.

         Mire végzett, ziháltam és kész voltam felrobbanni pusztán attól, hogy a mellemet kényeztette. A melltartómat teljesen lehúzta és messzebbre lökött az ágyon. Azt gondoltam, hogy most már le fogja húzni a bugyimat és haladunk tovább a szexszel. Kétségbeesetten akartam őt, éreztem, hogy a testem felzokog ettől a fogadtatástól és a várakozástól, de Nash úgy tűnt, nem siet és ma este nem fogja hagyni, hogy én irányítsak. Hagyta, hogy a farmerje leessen, és szántam rá egy percet, hogy értékeljem a bokszere elején lévő dudort. Nem volt semmi, amit megváltoztatnék rajta, és a tetovált szárny végig az oldalán, úgy tűnt, mintha lebegne, amikor vett egy mély levegőt majd lassan kifújta, amíg azon dolgozott, hogy az utolsó ruhadarabjaimat is eltávolítsa az útból.

         Szemei indigó árnyalatúak voltak, és volt egy kis pír a lebarnult bőre alatt. Valami járt a fejében, valami, amiről nem volt tudomásom, de amikor a lábam közé kúszott az ágyon és egy harapós csókot nyomott a combom belsejére, mielőtt felemelte volna azt a vállára, már tudtam.

         Az elmúlt néhány hónapban sokat szexeltünk, valószínűleg a rengeteg lenne a helyes kifejezés. Nash a száját használta rajtam, ami már nem volt idegen, ijesztő és új. Jó volt ebben, én mindig élveztem, de ez most más volt, az egész más volt. Ő most nem csak szeretkezett velem, nem csak megpróbált beindítani vagy felpörgetni. Ő most imádott engem. Megpróbált megmutatni nekem még egy másik módot, hogy milyen gyönyörűnek és tökéletesnek látott engem.

         - Nash? – mondtam ki a nevét… nos, sokkal inkább fojtottan nyögtem, mert a szája és a keze olyan dolgokat csinált, amitől darabokra hullottam. Éreztem, hogy a kezem szoros csomóban markolta a takarót, ahogy végigsimított a sima nyelvével a különösen érzékeny idegcsomómon.

         - Hmmm? – hümmögött nekem és ettől felsikítottam, mert amikor ezt csinálta, csapdába ejtette a csiklómat a fogai közé és a rezgéstől a szemem visszafordult a fejembe.

         Mindkét kezét a csípőm két oldalára tette, lábamat a széles vállán tartotta, és sötét fejét a szinte teljesen a szívembe temette. Ez buja és dekadens érzés volt, mert ez mutatta meg, hogy mennyire elszánt, hogy igazolja az álláspontját. Megfeszültem, egy apró remegés indult meg a gerincem tövéből, és amikor a száját felváltotta a felfedező és simogató ujjaival, ez elég volt egy gyenge lökésnek, és leestem a szakadék széléről. Halványan érzékeltem, hogy végigcsókolja a remegő hasamat, éreztem, hogy az ujjai mozognak és játszadoznak velem, hogy teljesen kicsikarják a választ, de a szeme volt az, ami annyira sötét, és annyira rám koncentrált, hogy a szívem megadta magát és az összes zavaró hang a fejemben végre elnémult.

         Leengedte a lábamat az oldala mellé és mintát rajzolt a puha bőrömre pontosan a jobb mellem alá.

         - Annyira édes vagy. Kívül és belül. – Hangja rekedt volt, ezért lenyúltam, így fel tudtam húzni őt magamra.

         Mindig ilyen dolgokat mondott nekem. Azt mondta gyönyörű vagyok, és hogy kedves és vicces is. Gyakran mondta azt is, hogy én vagyok a kedvence az ágyban. Soha nem válaszoltam egyikre sem, de eddig nem volt olyan út, amit az imént adott nekem.

         - Köszönöm. – Még a saját fülem számára is olyan volt a hangom, mintha be lett volna rozsdásodva és már régóta nem használtam volna. Elfogadni egy bókot nem kellene olyan nehéznek lennie. Az, ahogy Nash rám néz, a tükörképem azokban a végtelen lila színű szemekben, a legszebb dolog volt a világon, és sokkal nehezebb volt úgy tenni, hogy nem látom pontosan ugyanazt, mint amit ő lát bennem.

         Az egyszerű szavaim fény-árnyék hatást kelltettek a gyönyörű szemében. Megemelte magát rajtam merev tartásban így le tudtam küzdeni róla és a kőkemény merevedéséről a bokszerét. Kiszabadult, vastag volt és készen állt, és egy új díszítést viselt magán. Pislogtam, majd kérdőn felpillantottam rá.

         - Miért van a péniszeden gyűrű?

         Horkantva felnevetett, ami azt gondolom sokkal inkább a testrész klinikai kifejezésének szólt, mint a valódi kérdésemnek.

         - Én csak kivettem onnan a súlyzót.

         Megduzzadt erekciójának feje mögött volt egy vékony karika, ami körbeérte a teljes farkát. A kis ezüstgyűrű lenyűgöző volt. Nem voltam a testékszerek szakértője, senki nem volt számomra mérvadó, de még soha nem láttam ilyet, különösen hogy párt alkotott a csúcsán lévő piercinggel, ami teljesen előnyére vált és el kellett ismernem, hogy hatalmas rajongója voltam.

         - A farkad ékszert visel.

         Igazából elnevette magát, és az egyik karjával átfogta a vállamat és átfordított minket, így most meglovagoltam őt. Kezét a feje mögé dugta és felvigyorgott rám.

         - Szeretem váltogatni. Jó érzés lesz, higgy nekem.

         Nem kételkedtem ebben, és az első alkalommal azóta, mióta elkezdtünk szexelni, komolyan azt kívántam, hogy ne legyek ennyire forradásos, ennyire rémült, hogy erről a dologról beszéljek vele, amit valójában csinálunk. Ha ez egy kapcsolat lenne, egy elkötelezett kapcsolat, akkor fogamzásgátlót szednék, hogy érezzem, ahogy az egész kemény és forró része csúszik a hűvös fémmel a köztünk lévő latex nélkül. Ez istenien hangzott és haragudtam magamra, hogy a saját akadályom áll az életem elé és akadályoz meg abban, hogy rájöjjek, mit csinálok ezzel a gyönyörű és vonzó férfival.

         Hátradőltem és benyúltam az éjjeliszekrényébe egy doboz óvszerért, ami tudtam, hogy ott volt. Amíg én így kinyújtóztam, ő a hüvelykujjával nyomon követte a bordáim vonalát a testem mindkét oldalán. Mindig annyira tiszteletteljes, annyira tapintatos volt, amikor rám tette a kezét. Még egy egyszerű simogatás is olyan volt, amitől a szívem előre felgyorsult és a vérem felforrt.

         Mielőtt ráhúztam volna az óvszert, néhány percet rászántam, hogy játsszak az új kis fémtárggyal. A barázda balra, az, ahogy felforrósodott a bőrén, jó szórakozást ígért, az biztos. A számba akartam venni, de a kezével a hajamban megállított engem.

         - Ez alkalommal nem.

         Megemeltem rá az egyik szemöldökömet, ahogy elvette tőlem az óvszert és felhúzta magára. Sürgetett, hogy magasabbra emelkedjek a térdeimen és a merevsége fölé helyezett engem. Megértettem, hogy megpróbálja kifejezni a véleményét. Hogy megpróbál megmutatni nekem valamit, amit nem fogadnék el, vagy hallanám meg, de ketten voltunk benne ebben és biztos akartam lenni abban, hogy tudja, mennyire sokat éreztem én is iránta. Én csak össze voltam zavarodva és realista próbáltam lenni, mindent egy dobozba tartani amitől nyugodt voltam.

         Nem kaptam esélyt, hogy viszonozzam az érzést, vagy az érzelmet, mert magára húzott és elvesztettem a gondolkodás képességét. Hatalmas srác volt, mindenhol. Vastag volt és duzzadt, így a kezdeti behatolás után, egyetlen gördülő, meleg siklással a gyűrű, amit viselt még inkább kitágított, végighúzta az érzékeny belső részemen… ez képtelenné tett, hogy bármi mást is csináljak azon kívül, hogy csak érezzek. A nyomás nagyobb volt, mint általában, a belső részünk súrlódása erotikusabb. Azt gondoltam, még azelőtt el fogok élvezni, mielőtt teljesen belém hatolt volna.

         - Ó édes… - Meglehetősen biztos voltam benne, hogy a szemgolyóm teljesen befordult a koponyámba.

         Kuncogott, amitől az érzés élesebb lett, és kinyitottam a szememet, hogy lenézzek rá, amikor teljesen elmerült bennem. Azt gondolom, azt szerette a legjobban, amikor én vagyok felül, mert ilyenkor nem volt más választásom, csak őt nézni. Most önelégültnek és elégedettnek látszott magával.

         - Jobb lesz. Mozognod kell, Saint. – Felemelte mindkét kezét és megragadta a melleimet.

         Hátravetettem a fejemet és felnyögtem. Megfogadtam a tanácsát és az tettem, amit kért. Elkezdtem lovagolni rajta, fel és le, a karika a PA-val húzott és nyomott a belsőmben, annyira jó volt. Begörbítettem az ujjaimat a mellkasán és néztem őt, ahogy engem nézett. Ha lehetséges volt, a szeme egyre sötétebb lett, ahogy egyre közelebb értem. Elmozdultam, rányomtam magam, hallgattam, ahogy a légzése egyre gyorsabb lesz, és mulattam azon, hogy a mellkasa egyre gyorsabb ütembe járt fel és le. Közel voltam, nagyon közel, és tudta, ha megkérném, hogy érintsen meg csak egy kicsit jobban, vagy ha csak lenyúlnék a lábam közé, hogy megérintsem magamat, végem lenne. Kinyitottam a számat, hogy könyörögjek neki, hogy megkérjem, fejezze be, de mielőtt kiejtettem volna a szavakat, hírtelen ülőhelyzetbe tornázta magát és átfordított minket.

         Megemelkedett felettem, kezével megfogta az arcom mindkét oldalát. Az arckifejezése egy kicsit vadabbá vált, és amikor meg akartam kérdezni, hogy mi folyik itt, megtámadta a számat és elkezdett mozogni ki és be, nekem lökte magát, lüketett a testemben, mintha birtokolni akarna. Minden, amit tenni tudtam, hogy tartsam az iramot, mert már annyira közel voltam a szakadékhoz. A körmömet elég keményen a vállába vájtam, hogy éreztem, ahogy a bőr felszakadt. Nyelvének első simogatása az enyémen, fogának harapása az ajkamon kellett ahhoz, hogy darabjaira hulljak alatta egy olyan orgazmusban, ami teljesen kifordított önmagamból. Csak kapaszkodtam belé, hagytam, hogy kiengedje és belém lökje magát, amíg az orrát a nyakhajlatomba nem temette és felnyögött a saját beteljesülésében. Ez nem csak szex volt; most Nash nekem adta egy részét, hogy megtartsam örökre.

         A keze lehullott az arcomról, de nem mozdult. A légzése szaggatott volt a fülemben és éreztem a sajátomon, hogy a szíve gyorsan dübörgött. Enyhítő kézzel simogattam a sárkány gerincét, éreztem, hogy Nash teste egy kicsit megremegett az érintésre.

         - Tönkreteszel, Saint.

         - Sajnálom.

         Felsóhajtott és átfordult, így a mellkasára húzott engem.

         - Csak próbálj meg összerakni, amikor végeztél velem, rendben?

         Nem tudtam, mit mondjak erre, vagy, hogy ezt az ígéretet meg tudtam-e tenni neki. A karja alá görbítettem a kezemet és az arcomat a mellizmához dörzsöltem. Túl kemény volt, hogy bármilyen kényelmes párnául szolgáljon, de nem akartam megmozdulni.

         - Veled maradhatok ma éjszakára, Nash? – Nem tudtam megadni neki az összes dolgot, amit tőlem akart, de ezt meg tudtam tenni.

         Sóhajtott és ez felborzolta a hajamat a fejem tetején. – Ezen a ponton, komolyan azt kívánom, hogy egy olyan helyen legyünk, ahol egyetlen ilyen kérdés sincsen, amiről azt gondolod, hogy még meg kell kérdezned.

         Nem tudtam, hogy egy ilyen hely, mint ez, létezik-e számunkra, de úgy éreztem, ha létezne, akkor az itt lenne, ebben a pillanatban, ahol össze voltunk fonódva, és egy része voltunk a másiknak.

         Másnap reggel Nash késésben volt, aminek lehetett valami köze ahhoz, hogy előtte ébredtem és nem tudtam ellenállni annak, hogy a számat a rozsdamentes acél köré ne fonjam. Biztos voltam benne, hogy élvezte ezt a reggeli ébresztőt, de kiviharzott az ajtón, valami olyasmiről motyogva, hogy fel kell hívnia egy lányt, akiről Phil azt gondolta, hogy tud segíteni az üzlettel és kitérőt kell tennie az új boltnál és ellenőrizni a vállalkozót. Annyi golyóval zsonglőrködött, hogy fogalmam sem volt róla, hogyan tartotta az egészet egybe, vagy ezeken felül hogyan talált időt arra, hogy velem és az összes bajommal is foglalkozzon.

         Keményen megcsókolt, mondta, hogy készítsek reggelit, vagy bármit amit akarok, és kiszáguldott az ajtón, mint egy tetovált tornádó. Sokszor töltötte nálam a reggelt, amikor nekem dolgozni kellett mennem, viszont furcsa volt most a másik oldalon lenni. Kávét csináltam, az egyik pólóját viselve, ami túl nagy és túl hosszú volt, amikor kopogtattak az ajtón. Figyelmen kívül akartam hagyni, mert úgy éreztem, hogy nem az én tisztem, hogy válaszoljak erre Nash lakásán, amikor az ajtón keresztül a nevemet kiabálták.

         - Saint? Royal vagyok. Beszélhetnék veled egy percre? Tudom, hogy itt vagy, mert a Jettád kint áll.

         Huh. Nem akartam szembenézni vele a tegnap este után. Nem akartam, hogy lássa, mennyire féltékeny voltam azért, mert egy normális estét töltött Nash-el, de egyébként az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

         Duplán bukfencet vetettem és úgy éreztem leesett az állam, amikor megpillantottam. A mesés gesztenyebarna haja fel volt csavarva egy kontyba a fején, nem volt rajta smink és egy kékes-fekete alapú rendőri egyenruhát viselt, mint minden utcai zsaru Denver-ben. Egy sapka volt a karja alatt és egy pisztoly a biztonsági övének derekán. Nem tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a lány, aki tegnap este rózsaszín magas sarkúban és testhez simulós farmerben volt.

         - Zsaru vagy?

         Elment mellettem, és besétált a konyhába, ahol már lefőtt a kávé. Otthon érezve magát Nash szekrényében kutakodott, amíg talált egy bögrét. Kifogásolnom kellett volna az arcátlanságát, de még mindig sokkos állapotban voltam attól, hogy fegyvere volt.

         - Aha. – Megnyomta a „h”-t és nekem is töltött egy bögrével. – Figyelj, Szeretnék megmagyarázni neked valamit a fiúdról.

         Már a nyelvem hegyén volt, hogy tagadjam, hogy bármim is volt ő, de dühösen nézett rám. – Házsártos vagyok és fegyverem van. Ne kezdj ki velem, kislány. Tegnap este kizártam magam a lakásomból. A telefonom a kocsiban volt, szóval elcsesztem. Nash kisegített engem, megetetett, és rólad mesélt. Tudod te, hány seggfej használta volna ki ezt az alkalmat, hogy rám másszon? Vagy hányan próbáltak volna meg valami árnyékos helyre vonszolni, mert nem volt lehetőségem kommunikálni, vagy egy hely, ahová elmehettem volna?

         Nagyon megalapozott tény volt, úgyhogy egyetértően bólintottam.

         - A legtöbb srác seggfej. Komolyan, Saint, Nash nem egy közülük. Tudom, hogy van némi történelem kettőtök között vagy valami, de nyisd ki a szemed, drágám. Ez a fiú rád kattant és ő egy rendes srác. Egy szuperdögös, szuperszexi, kedves srác. Tudod te, milyen ritka ez? Ő olyan, mint egy istenverte unikornis.

         Felvettem a kávésbögrémet és tovább néztem őt, mintha valamiféle vad kiállítás lett volna az állatkertben.

         - Különben is, az anyám volt a másik nő. Egy tejesember gyereke voltam… nos valójában tőzsdeügynök, de nem ez számít. Én soha nem tenném ezt egy másik emberrel, hogy beleássam magam a kapcsolatukba, mert láttam mennyire nehéz volt az anyámnak arra várnia, hogy az a seggfej elhagyja a feleségét. Nem tehetek róla, hogy fantasztikus alakom van és hogy mesés hajjal vagyok megáldva. Nem vagyok én semmilyen Végzet Asszonya, hogy ellopjam bárki férfiját.

         Úgy hangzott, mintha ez számára fájó pont lett volna, így megköszörültem a torkomat, és megpróbáltam egy fél-magyarázatot adni neki.

         - Nem számít, hogy gyönyörű vagy és hogy pont a folyosó túloldalán laksz, mert ezt bármilyen csinos lány megteheti, Royal. A férfiakat könnyen el lehet ezzel téríteni.

         Kiengedett egy sor káromkodást, amitől egy lépést hátráltam. Csupa ellentmondás volt. Egy igazán csinos lány jelvénnyel és egy nagyon is mocskos szájjal.

         - Ez őrület. Egyetlen más lány sem jöhet és térítheti el őt. Teljesen rád összpontosít. Nem vagyunk felcserélhető tárgyak, lego darabkák, amiket összepattintunk, csak azért mert a részek összeillenek. Ha azt mondja, téged akar, akkor senki sem tehet semmit. Ha nem hiszed el, amit mond azért, mert valamiféle megpróbáltatásod volt a múltban, akkor figyelj arra, amit mutat neked. A tettek mindig hangosabban beszélnek, mint a szavak.

         Feltette a sapkáját és megigazította a kontyot a fején. Oldalra döntöttem a fejemet és egy hosszú percig vizsgálgattam.

         - Mit számít ez neked egyébként?

         A mosogatóba tette a bögréjét és elöblítette azt.

         - Nash kedves, te is annak tűnsz. Nincs elég jó ember ott kint, akik egymásra találnak. Ráadásul azt szeretném, hogy a barátom legyél.

         Nem ezt vártam. – Mi? Miért?

         - Mert a lányok nem kedvelnek engem. Ők mind azt gondolják, hogy ellopom a pasijukat, vagy furcsán kezdenek viselkedni, amikor rájönnek, hogy zsaru vagyok. Huszonhárom éves vagyok, Saint, és nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor olyan barátom lett volna, aki nem egy haver. A legjobb barátom az egész világon a társam, Dominic. Együtt jártunk középiskolába és együtt küzdöttük át magunkat az akadémián. Ha ő nem lenne, akkor nagyon, de nagyon egyedül lennék és én ezt nem akarom.

         Csak bámultam rá, megpróbálva kitalálni azt, amit mondani szeretnék neki.

         - Amikor neked van egy olyan srác, mint Nash, aki mindent hajlandó megadni neked, ne kockáztasd, hogy elveszíted, azért ami volt, vagy azért ami lehet. Most pedig mennem kell elkapni a rosszfiúkat.

         Amikor a bejárati ajtó becsukódott mögötte, felvettem a kávémat, a kanapéhoz mentem, és ledobtam rá magam. El akartam menni a boltba, mielőtt indulnom kellett volna, hogy némi tényleges étellel töltsem fel Nash hűtőjét. Szegény srác nem élhetett hideg pizzán és sörön, nem, amikor olyan sok minden folyik jelen pillanatban az életében. Komolyan égető szükségem volt arra, hogy megpróbáljak vigyázni rá, aki a bőröm alá férkőzött és ezt most nem akartam megkérdőjelezni.

         Ez egy intenzív néhány nap volt és az érzelmeim mindenhol ott voltak. Royal-nak igaza volt: Nash egész éjszaka próbált megmutatni dolgokat, amiket nem hallottam és ezzel lehetetlenné tette, hogy a fejemet továbbra is a homokba dugva tartsam. Nem csak azért, mert ő volt az egyetlen srác, akinél valaha is igazán törődtem azzal, hogy valamivel többet követelt tőlem, mint amit valaha is gondoltam volna, hogy képes vagyok adni, hanem mert volt egy pimasz, hangos, agresszív női zsaru, aki úgy nézett ki, mint egy filmsztár, és aki azt mondta, hogy a barátom szeretne lenni. Nem tudtam, milyen alternatív univerzumba csöppentem, kinek az élete az, amit hirtelenjében élek, de biztos, hogy nem olyan érzés, mintha az enyém lenne. Most nem tudtam eldönteni, hogy ez volt-e legjobb dolog, ami valaha is történt velem, vagy a legrosszabb.