Huszonhatodik fejezet

Huszonhatodik fejezet

Bree

Másnap reggel a munka miatt korán ébredtem és Archer velem együtt kelt, majd megcsókolt az ajtóban. Álmosnak és szexinek tűnt és egy kicsivel több időt szántam, hogy az ajkán csüngjek, odadörzsölve az enyémet az övéhez, mint kellett volna. Még haza kellett mennem, lezuhanyoznom, és felvenni az egyenruhámat. Remélhetőleg Natalie kivitte Phoebe-t és megetette. Amikor hátrahajoltam Archer-től, azt mondtam, Natalie és Jordan felvesznek munka után, szóval, csak akkor fogunk találkozni, amint hazaértem, rendben?

      Bólintott, az arca komolyra fordult.

         Héj, tréfálkoztam, használd ki az időt egy kis tényleges alvásra. Gondold azt, hogy ez egy egyhetes szünet abból, hogy folyamatosan kielégítsd az én kielégíthetetlen szexuális igényeimet.

      Álmosan elvigyorodott és visszajelelt, Szeretem a kielégíthetetlen szexuális igényeidet. Siess vissza hozzám.

      Egy kis nevetést eresztettem meg és kifújtam a levegőt. Sietek. Szeretlek, Archer.

      Szeretlek, Bree. Egy édes mosolyt küldött felém és én haboztam, nem akartam elköszönni. Végül, játékosan rácsapott a fenekemre és azt monda, Menj. Lágyan felnevettem és integettem neki, ahogy felsétáltam a felhajtón, csókot dobva neki, mielőtt becsuktam a kaput magam mögött. Ott állt a farmerjában, póló nélkül, kezével a zsebében és egy kis mosollyal az arcán. Istenem, hiányozni fog.

**********

         Forgalmas nap volt a bisztróban, ami jó volt, mert így a nap gyorsan telt és nem volt túl sok időm, hogy a gondolataimba merüljek, hogy mennyire fog hiányozni Archer – a pokolba, hogy mennyire fog hiányozni az egész város. Valójában olyan rövid idő telt el, de már úgy éreztem, hogy ez volt az otthonom. Hiányoztak a barátaim Ohio-ban, de tudtam, hogy most már itt volt az életem.

         Natalie és Jordan pontosan háromkor jöttek értem, átöltöztem egy farmerba és egy pólóba a fürdőben, majd gyorsan elköszöntem Maggie-től és Norm-tól. Beugrottunk a kocsiba, Jordan vezetett, Phoebe lágyan csaholt a ketrecéből és nekivágtunk az útnak.

         - Srácok, mit csináltatok egész nap? – kérdeztem, próbáltam elterelni magamat az érzelmi csomótól, ami máris a torkomban képződött, ahogy ráhajtottunk az autópályára és távolodni kezdtünk Pelion-tól.

         - Egy kicsit sétáltunk a part mentén, - mondta Natalie. – De annyira hideg volt, hogy nem maradtunk sokáig. Átmentünk a tó másik oldalára ebédelni és megnéztünk néhány üzletet. Valóban szép, Bree. Most már látom, miért szeretsz itt lenni.

         Bólintottam. – A nyár gyönyörű, de az ősz… - A telefonom csipogott, félbeszakítva engem. A homlokomat ráncoltam. Ki lehetett az? Talán Avery? A többi ember, aki valaha is üzent nekem, az itt ült a kocsiban.

         Felkaptam a telefonomat és az üzenetre néztem, ami egy ismeretlen számról jött. A homlokomat ráncoltam és rákattintottam. Ez állt benne:

Túl korai, hogy hiányozni kezdj? Archer

         A szemem tágra nyílt, hátra húzódtam a telefonomtól, meglepetés vette át a helyét. Archer?Hogy a fenébe?

         Felnéztem az anyósülésre, ahol Natalie ült. – Archer üzent nekem! – mondtam. – Hogyan üzenhet nekem Archer?

         Natalie csak mindentudóan mosolygott. Eltátottam a számat. – Ó Istenem! Szereztél neki egy mobilt?

         Natalie mosolyogva megrázta a fejét, és a vezetőülés felé, Jordan-re mutatott. Ő szégyenlősen nézett rám a visszapillantó tükörből.

         - Te adtál Archer-nek egy mobilt? – suttogtam, könnyek szöktek a szemembe.

         - Whoa, whoa. Semmi érzelgősködés. Ez csak egy mobil. Hogy máshogy tudnátok ti, srácok kommunikálni, amíg elvagy? Meg voltam lepve, hogy te nem gondoltál erre magadtól.

         Most már a könnyek lecsorogtak az arcomon és egy kis nevetést eresztettem meg, a fejemet rázva. – Te… Én nem… - dadogtam, visszanéztem Natalie-ra, aki szintén sírt és nevetett, letörölve a könnyeket az arcáról.

         - Ugye? – kérdezte.

         Bólintottam, egy új könnyáradat indult meg a szememből, ahogy felnevettem és letöröltem azt az arcomról. Egy rakás szerencsétlenség voltunk – mindannyian sírtunk és nevettünk egyszerre.

         Jordan-re néztem a visszapillantó tükörben és az egyik öklét a szeméhez dörzsölte, egy kicsit ő is sírt, de azt mondta, - Valami belement a szemembe. Oké, abbahagyni a siránkozást. Ti ketten már kínosak vagytok. És írj már vissza neki. Várja, biztos vagyok benne.

         - Mit mondott, amikor megvetted ezt neki? – kérdeztem, a szemem kitágult.

         Jordan megvonta a vállát és a visszapillantóból rám nézett. – Úgy nézett rám, mintha azon gondolkodott volna, mi a következő lépésem. De én csak megmutattam neki, hogyan kell használni és eljöttem. – Ismét megvonta a vállát, mintha ez nem lett volna nagy ügy.

         - Szeretlek Jordan Scott, - mondtam, előrehajolva és könnyedén megpusziltam az arcát.

         - Tudom, - mondta, ismét rám vigyorgott a visszapillantóban. - És lefeküdni azzal a dögös szőkével nagylelkű hangulatba hozott, szóval így megy ez.

         Felnevettem, szipogtam és újra felemeltem a telefonomat.

Én: Remélem nem, mert nekem már azelőtt elkezdtél hiányozni, mielőtt eljöttem volna. Húsz perce hagytuk el a várost. Mit csinálsz?

         Egy percig vártam, mielőtt a következő üzenete megérkezett:

Archer: Olvasok. Elkezdett kint esni. Remélhetőleg, te már elkerülöd ezt.

Én: Én is. Előttünk tiszta az ég. Bárcsak összebújhatnék veled. Mit olvasol?

Archer: Én is ezt kívánom. De amit csinálsz, az fontos. Az Ethan Frome-t olvasom Edith Wharton-tól. Olvastad már?

Én: Nem. Jó?

Archer: Igen. Nos, nem. Jól megírt, de valószínűleg egyben az egyik legdepressziósabb könyv is.

Én: Lol. Szóval már olvastad korábban? Miért olvasod újra, ha lehangoló?Miről szól?

Archer: Mi az a lol?

         Megálltam és elmosolyodtam, rádöbbenve, hogy ez a legelső alkalom, amikor Archer üzenetet ír. Természetesen nem tudta, mit jelentett a lol.

Én: Hangosan nevetni. Ez egy rövidítés.

Archer: Ó, rendben. Nem tudom, miért ezt a könyvet kaptam fel ma. A nagybátyám szerette. Arról szól, hogy egy boldogtalan férfi egy szerethetetlen házasságban, beleszeret a felesége unokatestvérébe, és megpróbálnak együtt öngyilkosok lenni, de a végén csak összetört, megbénult és még mindig boldogtalan volt.

Én: Ó Istenem! Ez… ez szörnyű! Tedd le azt a lehangoló könyvet Archer Hale!

Archer: Lol.

         Igazából elnevettem magam, amikor megláttam a válaszát, - Halkabban ott hátul, - morogta Natalie, csukva tartva a szemét, de enyhén mosolyogva, ahogy elfordította a fejét az ülése támláján. A telefonom ismét halkan csipogott egyet, jelezve, hogy újabb üzenetem érkezett Archer-től.

Archer: Nem, igazából az elszigeteltségről és egy lányról szól, aki a boldogságot képviseli egy férfinak, akinek ez sohasem adatott meg. Azt hiszem, magamat is összefüggésbe tudom hozni néhány résszel.

Nagyot nyeltem, a szívem összeszorult azért a férfiért, aki szerettem.

Én: Szeretlek, Archer.

Archer: Én is szeretlek, Bree.

Én: Behajtunk egy benzinkútra. Nemsokára írok.

Archer: Oké.

**********

Én: Mi van a boldog listádon?

Archer: Mi az a boldog lista?

Én: Csak egy rövid lista néhány egyszerű dologról, amik boldoggá tesznek téged.

         A telefonom néhány percig néma maradt, mielőtt végül pittyent egyet

Archer: A föld illata eső után, az elalvás érzése, a kis szeplő a jobb combod belsején. Mi van a te boldog listádon?

         Elmosolyodtam és a fejemet az ülésre hajtottam.

Én: A nyári éjszakák, amikor a felhők elválnak és egy cseppnyi aranyfény hirtelen áttör rajtuk, miközben tudja, hogy az enyém vagy.

Archer: Mindig.

         Ismét hátradőltem az ülésen, egy apró álmodozó mosollyal az arcomon. Egy vagy két perccel később, a telefonom ismét csipogott.

Archer: Mit gondolsz, mikor fogtok megérkezni Ohio-ba?

Én: Valószínűleg reggel nyolc körül. Én leszek a következő a vezetésben, szóval jobb, ha megpróbálok egy kicsit pihenni. Folyamatosan üzenek majd neked, hogy tudassam veled, mi történik, rendben?

Archer: Rendben. Mond meg Jordan-nek, hogy köszönöm a telefont. Szeretném majd visszafizetni neki. Nem hiszem, hogy felajánlottam ezt, amikor átjött.

Én: Egyébként, kétlem, hogy elfogadta volna. De meg fogom mondani neki. Szeretlek.

Archer: Én is szeretlek.

**********

Én: Aludtam néhány órát. Rólad álmodtam. Megállunk vacsorára, majd én fogom vezetni a következő öt órát.

Archer: Álom? Milyen fajta álom?

Felnevettem.

Én: Egy nagyon, nagyon jó álom. ;) Emlékszel arra az alkalomra a tóparton?

Archer: Soha nem fogom elfelejteni. Egy hétig olyan helyekről mostam ki homokot, ahová soha nem kellene kerülnie.

Én: Lol. Megérte, ugye? Hiányzol.

Archer: Nagyon megérte. Nekem is hiányzol. Találd ki mi történt? Bementem a városba néhány dologért és most az utcán sétálok lefele, veled sms-ezve. Azt hiszem Mrs. Grady-nek majdnem szívrohama volt. Hallottam, hogy úgy hivatkozott rám, mint Unibomber Junior-ra (levélbombáiról elhíresült terrorista), amikor elment mellettem a boltban. Utána kellett néznem a könyvtárban, ki is volt ő. Rájöttem, hogy nem ezt nem bóknak szánta.

         Felnyögtem, nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Néhány ember annyira műveletlen tudott lenni. Elképzeltem azt az elszigetelt tinédzsert, aki bátorságot gyűjtött, hogy felmenjen a kapujához, ahol ki tudott sétálni a világba első alkalommal, kicsi gyerek kora óta, majd ilyen fogadtatást kap, mint ez. Összerándultam. Minden sejt a testemben azért sikoltott, hogy védjem meg őt, de nem tudtam. Ez már megtörtént. Még csak nem is ismertem őt akkor – de a tény, hogy nem voltam ott, úgy lövellt keresztül az ereimen, mint a bűntudat és a bánat. Ez nem ésszerűség volt. Ez szerelem.

Én: Elolvasnám a nyilatkozatodat, Archer Hale. Minden szavát. Lefogadom, hogy gyönyörű lenne.

Archer: Lol. Ami az én esetemben valójában ez lenne Los (Némán nevetni)

Én: :D Azt hiszed vicces vagy? :D

Archer: Igen. Mi van a vicces listádon?

         Elvigyorodtam, egy másodpercig gondolkodva, mielőtt válaszoltam volna.

Én: Nézni, ahogy a kutyakölykök kacsáznak, mert a pocakjuk olyan kis kövér, hallani más emberek nevetését (ez ragályos), vicces nem sikerült pillanatok. Mi van a te vicces listádon?

Archer: Mr. Bivens a csálé parókájában, a kifejezés a kutyák arcán, amikor kidugják a fejüket az autó ablakán, azok az emberek, akik horkantanak, miközben nevetnek.

Én: Én most nevetek (talán horkantok is), amint befelé sétálok az étterembe. :D Üzenek reggel. Szeretlek.

Archer: Rendben. Jóéjszakát. Én is szeretlek.

         - Jézusom, Bree, neked nem kellene regényeket írnod az sms-ben. Mindkettőtök ujjai ki lesznek fáradva, hogy bármi jót is csináljanak, amikor visszatérsz. – tréfálkozott Natalie.

         Elnevettem magam és felsóhajtottam – ez egy kissé ájulás közeli lehetett. – Imádom. Olyan érzés, mintha így kezdeném egy kicsit jobban megismerni őt.

         Natalie a vállam köré fonta a karját és magához húzott, majd mosolyogva sétáltunk be az étterembe.

**********

Én: Reggelt. Ébren vagy? Már csak egy órát vagyunk úton. Most Nat vezet.

Archer: Igen, ébren vagyok. A parton sétálok a kutyákkal. Hawk megevett egy döglött halat. Nem fog bejönni ma a házba.

         Elnevettem magam, még mindig álmosan. Felültem és megmozgattam a nyakamat egyik oldalról a másikra. Az első ülésen aludni nem volt kényelmes. Natalie ült a kormánynál, egy pohár McDonald-os kávét kortyolgatva és Jordan halkan horkolt a hátsó ülésen

Én: Úh! Hawk!Mi van az undorító listádon?

Archer: Nagyon hosszú, begörbült köröm, kullancsok, gombák. Mi van a te undorító listádon?

Én: Várj – nem szereted a gombát? Főzni fogok valamit, hogy megváltoztassam a véleményedet, amikor visszaértem.

Archer: Nem, köszi.

         Elnevettem magam.

Én: Cigis lehelet, kukacok, benzinkúti mosdók.

Archer: Mindjárt visszajövök. Vennem kell egy zuhanyt.

Én: Lol.

         Felnevettem, majd megálltam, mielőtt gépeltem volna.

Én: Köszönöm, szükségem volt erre. Egy kicsit ideges vagyok a mai nap miatt.

Archer: Rendben leszel. Megígérem, hogy minden rendben lesz. Meg tudod csinálni.

         Elmosolyodtam.

Én: Gondolod, hogy meg tudnál nekem tenni egy szívességet? Ha felhívlak, mielőtt bemegyek a rendőrségre és a telefont a zsebembe rakom, te csak… velem maradnál?

Archer: Igen, igen. Természetesen, megteszem. És ígérem, nem mondok semmit sem.

         Felnevettem.

Én: Vicces. Szeretlek, Archer.

Archer: Szeretlek, Bree.

**********

         A rendőrségen ültem és az előttem lévő képeket néztem, ahogy a nyomozó az asztal túlsó végén foglalt helyet, a kezeit összekulcsolta, alaposan figyelve engem.

         A szemeim az arca zárultak, amit soha nem fogok elfelejteni. Feküdj le, hallottam az utasítását a fejembe. Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt, éreztem a testemen, hogy Archer vonalban volt, éreztem a jelenlétét, mintha itt lenne, szorosan tartva engem, a fülembe suttogva, Meg tudod csinálni, bátor vagy, meg tudod csinálni. És ahogy ott ültem, Archer hangja erősebb, hangosabb lett. Az ő hangja volt minden, amit hallottam.

         - Ez az, - mondtam, ujjammal a férfira mutatva az előttem lévő oldalon. Még csak meg sem rezdültem.

         - Biztos benne? – kérdezte a nyomozó.

         - Száztíz százalékig biztos, - mondtam szilárdan. – Ez az a férfi, aki megölte az apámat.

         A nyomozó bólintott és elvette a képet. – Köszönöm, Ms. Prescott.

         - Most már be fogják hozni őt?

         - Igen. Értesíteni fogjuk magát, amint megtettük.

         Bólintottam. – Nagyon köszönöm, Nyomozó. Köszönöm.

         Húsz perccel később, miután kitöltöttem néhány papírt, lefelé sétáltam a rendőrség lépcsőjén. Kivettem a mobilomat a zsebemből és beleszóltam a még mindig élő vonalba, - Hallottad az egészet? Kiszúrtam, Archer! Még csak nem is hezitáltam. Láttam az előttem lévő képen, és azonnal tudtam, hogy ő az, amikor ránéztem. Ó Istenem, most úgy reszketek, mint a nyárfalevél. – Nevettem fel halkan. – Köszönöm, hogy ott voltál. Megváltoztattál mindent. Most le fogom tenni, hogy üzenni tudj nekem. Istenem, szeretlek. Köszönöm.

         Egy másodperccel később a telefonom csipogott.

Archer: Jól csináltad, Bree. Nagyon, nagyon jól. Ez nagyon kemény volt. Most a karomba akarlak tartani.

Én: Tudom, tudom, Archer. Én is ezt akarom. Mély levegő. Ó Istenem, most már jönnek a könnyek. De boldog vagyok. Nem tudom ezt elhinni. Az apám végre megkapja a megérdemelt igazságot.

Archer: Ezért annyira boldog vagyok.

Én: Ó Istenem, én is. Mit csinálsz most? Muszáj valami másról beszélnem, amíg lenyugszom.

Archer: Most kezdtem el futni.

         Elnevettem magam, és szipogtam.

Én: Futsz és sms-ezel egyidőben???

Archer: Egész jó lettem az sms-ezésben.

Én: Ne viccelj, te túlteljesítő. Miért nem vagyok meglepve?

Archer: Nem kellene annak lenned. A technológia szeret engem.

         Elnevettem magam, majd egy kicsit jobban sírtam, az érzelmek felülkerekedtek rajtam.

Én: Köszönöm, hogy velem voltál. Ez mindent megváltoztatott. Bátorrá tettél engem.

Archer: Nem, te már akkor is bátor voltál, mielőtt találkoztunk. Mi van a nyugodt listádon?

         Vettem egy mély levegőt, azokra a dolgokra gondolva, amik megnyugtatnak, lecsillapítanak, és lecsendesítenek engem.

Én: A hang, amikor a víz a partnak csapódik, egy csésze forró tea, te. Mi van a te nyugodt listádon?

Archer: Flanel ágynemű, felnézni a csillagokra. te.

Én: Héj, Natalie most hajtott fel a járdához. Elmegyünk apám házához, hogy összepakoljunk még néhány dolgot. Később írok. Köszönöm, köszönöm. Szeretlek.

Archer: Én is szeretlek.

**********

Én: Tudod mi van? Újra úton vagyok.

Archer: Mi? Hogyan?

Én: Hiányzol. Haza kell mennem.

Archer: Ez az otthonod, Bree?

Én: Igen, Archer, az otthonom ott van, ahol te vagy.

Archer: Aludtál ma reggel? Nem kellene vezetned, amikor fáradt vagy.

Én: Rendben leszek. Sok kávé kitérőt fogok tenni.

Archer: Vezess biztonságosan. Vezess óvatosan. Gyere haza hozzám, Bree. Annyira hiányzol, mintha az egyik részem hiányozna.

Én: Nekem is, Archer. Az én Archer-öm. Jövök vissza hozzád. Nemsokára ott leszek. Szeretlek.

Archer: Én is szeretlek. Mindig.

**********

Archer: Ne sms-ezz amíg vezetsz, de legközelebb, amikor megállsz, tudasd velem, hol vagy.

**********

Archer: Bree? Már eltelt néhány óra, és nem hallottam felőled…

**********

Archer: Bree? Megijesztesz. Kérlek, mond, hogy rendben vagy.

**********

Archer: Bree… kérlek… Elvesztem az eszem. Kérlek, üzenj. Kérlek, mond, hogy rendben vagy. Kérlek, mond, hogy rendben vagy. Kérlek, mond, hogy rendben vagy.