Tizenötödik fejezet

Tizenötödik fejezet

Bree

Amikor hazaértem, kiengedtem Phoebe-t, hogy elvégezze a dolgát. Könnyebbnek, boldogabbnak éreztem magam, mintha lehullattam volna a láncokat, amik az elmúlt hat hónapi veszteségemhez, és bánatomhoz tartottak fogva. Ahogy ott álltam a fényes napsütésben Phoebe-re várva, a békesség mély érzése száguldott keresztül rajtam. Soha, de soha nem fogom elfelejteni apámat. Ő velem lesz mindenben, amit életem maradék részében tenni fogok. Elengedni a gyász, és a bűntudat láncait nem jelent egyet azzal, hogy őt is elengedtem. Az apám szeretett engem, azt akarná, hogy boldog legyek. A megkönnyebbüléstől, ami elárasztott engem, majdnem sírva fakadtam. Visszafojtottam az érzelmet, és Phoebe-t hívtam, visszasétáltam a házba.

         Miután megetettem őt, leültem és megittam egy csésze teát. Egész idő alatt, míg ott ültem apámra gondoltam, visszaemlékezve a különleges pillanatokra, amiken együtt osztoztunk, álmodoztam a csípős megjegyzéseiről, amiket mondott, elképzeltem az arcát, ami oly tisztán élt az elmémben. Arra fokuszáltam, amim volt, arra, ami sok embernek még egy percre sem adatott meg. Ott volt nekem huszonegy évig. Szerencsés voltam – megáldottak. Amikor felálltam, hogy a csészét a mosogatóba tegyem, mosolyogtam.

         A fürdőbe mentem, elfordítottam a zuhanyt, és levettem a ruháimat. A sebeim sokkal jobban néztek ki. Úgy tűnik, a kenőcs, amit Archer használt, működött.

         Archer… felsóhajtottam, annyi sok kusza érzelem, és érzés kavargott bennem. Egy meleg érzés telepedett a mellkasomban minden alkalommal, amikor rá gondoltam.

         Meg akartam tudni a történetét. Mindent tudni akartam róla. De ösztönösen, tudtam, hogy nem kellene erőltetnem azt a kérdést, hogy mi történt azon a napon, amikor a nagybátyja lelőtte őt. A Rendőrfőnök, a nagybátyja, lelőtte őt. Istenem, hogyan tekerheted az elmédet eköré?

         Egy fél órával később, fel voltam öltözve egy rövidnadrágba és pólóba, a hajam meg lett szárítva, és felfogva egy lófarokba.

         Ahogy belecsusszantam a papucsomba, ránéztem az öltözködő tetején lévő telefonomra, és felkaptam. Volt két üzenetem. Meghallgattam őket. Mindkettő Travis-től jött. Visszadobtam a telefont. Vissza fogom hívni, de nem most.

         Felemeltem Phoebe-t, és elindultam kifelé, hogy visszamenjek Archer házához. Fontolgattam valamit, ahogy készültem bezárni az ajtót, majd visszafordultam. Néhány perc múlva, eltekertem a kunyhómtól a Briar Road felé.

**********

         - Héj. – Elmosolyodtam, amikor Archer kinyitotta a háza ajtaját. A kapuját enyhén nyitva hagyta, így be tudtam jönni, behozni a biciklimet, és elengedni Phoebe-t, hogy megtalálhassa Kitty-t és a kölyköket.

         Visszamosolygott, és szélesebbre tárta az ajtót, hogy bemenjek.

         Beléptem, és visszafordultam felé. Vettem egy mély lélegzetet. Köszönöm, hogy visszajöhettem ide, Archer. Beleharaptam az alsó ajkamba, gondolkodva. Remélem nem bánod… a múlt éjszaka után… Nincs semmi más hely a világon, ahol ma jobban szeretnék lennék, mint itt, veled. Megbillentettem a fejem, tanulmányozva őt. Köszönöm.

      Ahogy beszéltem a kezemet figyelte, végül belenézett a szemembe, egy elégedett kifejezéssel az arcán. Bólintott, és én elmosolyodtam. Megbolondított.

         Ugyanazt a kopott farmert viselte, amelyik úgy nézett ki, ami bármelyik másodpercben széteshetett volna, és egy szűk, tengerészkék színű pólót. Lábai csupaszak voltak… és amint lenéztem, észrevettem, hogy sokkal jobban néztek ki, leginkább azért, mert a duzzanat lelohadt. De a vágások, és a karmolások még mindig fájdalmasnak tűntek. Elfintorodtam.

         Archer tekintete követte az enyémet, le a lábára.

         Rendben vannak, Bree.

      Még mindig kételkedtem ebben, de bólintottam.

         Ő elmosolyodott.

         Oldalra döntöttem a fejem. Szóval Archer, hoztam magammal valamit, de mielőtt megmutatom neked, csak azt akarom, hogy tudd, ha nem tetszik az ötlet… vagy… csak nemet akarsz mondani nekem, teljesen meg foglak érteni.

      Megemelte a szemöldökét. Ijesztően hangzik.

      Kiengedtem egy apró nevetést. Nem… csak… nos, had mutassam meg neked. Odamentem a kis táskához, amit magammal hoztam, és kivettem belőle az ollómat.

         Archer óvatosan nézett le rá.

         Azt gondoltam, lehet, szeretnél egy hajvágást, mondtam, majd gyorsan folytattam, de ha te nem akarod, az is rendben van. Nem azt mondom, hogy szükséged lenne rá, de, nos, szükséged lenne rá. De csak egy keveset nyírnék le belőle.

      Egy kissé zavartan elmosolyodott, és a kezét a tarkójára tette, majd vissza le, és felnézett rám. Tetszene.

      Elvigyorodtam. Igen? Rendben! Úgy értem, nem én vagyok a legnagyszerűbb, de meg tudom csinálni egyenesre. Sokszor nyírtam az apukám haját is.

      Elmosolyodott. Vágj, amennyit akarsz, Bree.

      Nos, mit akarsz? Megcsinálok bármit, amit szeretnél.

      Rám nézett, valami melegség költözött a tekintetében, habár nem mosolygott. Komolyan nézett rám, nagyot nyelt, mielőtt megszólalt, Azt akarom, hogy tetsszen neked. Csinálj, amit szeretnél.

      Haboztam, nem akartam, hogy úgy érezze, olyat csinál, amit nem akar. Biztos van benne?

      Nagyon, mondta, a konyhába sétálva, és kihúzott egy széket a konyhaasztalától a padló közepére, ahol a hajat könnyedén fel lehetett seperni.

         Bementem a fürdőszobájába, megragadtam egy törölközőt, és a fésűt, ami a mosdón pihent, majd csatlakoztam hozzá a konyhába, és a válla köré tekertem a kendőt.

         Elkezdtem vágni a haját, a mérési munkára és az egyenességére koncentráltam. Azt mondta nekem, hogy csináljak, amit akarok, és így rövidre fogom vágni. Látni akartam az arcát, és volt egy homályos elképzelésem, hogy a haját arra használta, hogy elrejtse azt. Az én dolgom volt, hogy ilyen módon lemeztelenítsem őt? Nem. De engedélyt adott nekem, így ez az, amit tenni fogok. Vissza fog nőni, ha ezt akarta.

         Oldalra tettem a fésűt, és az ujjaimat használtam, hogy átfésüljem a sötét, selymes haját, mielőtt használnám az ollót. Végigfuttatni kezemet a vastag, enyhén hullámos szálakon bensőséges, érzéki érzés volt, és a pulzusom megemelkedett, ahogy a testemet körülötte mozgattam, először hátul vágva, majd elől. Minden alkalommal, amikor a kezemet lassan végigfuttattam a fejbőrén, Archer enyhén megborzongott. Közel hajoltam, ahogy a hajával dolgoztam, belélegezve a samponja, és a tiszta illatát. Olyan illata volt, mint a szappannak, de alatta ott volt a férfiasságának pézsmaillata, és ettől a gyomrom összeszorult a vágytól.

         Ahogy elé kerültem, kisimítva a haját a homlokából, lenéztem az arcára, és a szeme pontosan azelőtt találkozott az enyémmel, mielőtt szorosan becsukta volna őket. Majdnem olyan volt, mintha fájdalma lett volna, és a szívem összeszorult. Az anyukája óta egyáltalán érintette meg valaki gyengédséggel?

         Folytattam a munkát, és amikor közel hajoltam, hogy a füle fölött is levágjam a haját, elakadt a lélegzete. A szemem ismét az arcára siklott. Pupillája kissé kitágult, és az ajkai szétnyíltak. A mellbimbóim megkeményedtek a pólóm alatt, és Archer szeme lefelé mozdult, kitágult, amikor megállapodott a mellkasomon. Pillantása oldalra villant, azok a vörös foltok megjelentek a felső arccsontján, és ökölbe szorította a kezét, ami az izmos combján pihent.

         Odahajoltam, hogy még több hajat nyisszantsak le, a mellkasom közel került az arcához. Hallottam, hogy elakadt a lélegzete, majd gyorsabban kezdte kapkodni a levegőt, ami megtörte a konyha csendjét. Lenéztem, ahogy hátradőltem, és a nadrágján keresztül megpillantottam a merevedését, vastag volt, és kemény.

         Gyorsan mögé kerültem, egy kicsit kiegyenesítettem a haját, és megpróbáltam a saját légzésemet kordában tartani. Szemeimet üvegesnek éreztem, és reméltem, hogy jól csináltam – nem tudtam koncentrálni, nedvesség árasztotta el a combom közét. Annyira be voltam indulva, hogy alig bírtam a lábamon állni – a közelsége, az, ahogy megérintettem őt, és a tudat miatt, hogy én is hatással voltam rá. Soha nem értem még el ilyen gyorsan merevedést – és egy átkozott hajvágás miatt. Világos azonban, hogy itt volt velem. Ahogy megkerültem, hogy megálljak előtte, észrevettem, hogy nagyon enyhén remeg.

         - Nos, - suttogtam. – Kész vagy. Igazán nagyon jól néz ki, Archer. – Letérdeltem előtte, és nagyon nyeltem, amikor teljesen megpillantottam.

         Letettem az ollót a mögöttem lévő pultra, és visszafordultam, olyan magasra térdeltem fel, hogy közelebb tudtam menni hozzá, a szívem hangosan dübörgött a fülemben és a lábam között. Felnéztem rá, gyorsan a szájára pillantva. Istenem, annyira akartam, hogy megcsókoljon, hogy fájt.

         Lebámult rám, és hatalmasat nyelt, ádámcsutkája mozgott a torkában, és a sebhelye felfele húzódott. Ahogy néztük egymást, bizonytalanság suhant keresztül az arcán, és még jobban ökölbe szorította a kezét a combján.

         Hirtelen hátratolta a széket, és felállt, megdöbbentett, így én is ezt tettem.

         Most menned kell, mondta.

         Menni? kérdeztem. Miért, Archer, sajnálom, tettem-

      Megrázta a fejét. Láttam a pulzusát a nyakán lüktetni. Nem. Semmi, csak… meg kell csinálnom néhány dolgot. Menned kellene. Érdesen lélegzett, mintha öt mérföldet futott volna. Minden alkalommal, amikor Archer-t figyeltem, ahogy fizikai munkát végzett, soha nem láttam még, hogy ilyen légzést váltott volna ki belőle. Könyörögve nézett rám.

         - Oké, - suttogtam, vörösség kúszott az arcomra. – Rendben.

         Összeszedtem az ollómat, és a nappaliba sétáltam, hogy betegyem a táskámba. Archer-höz fordultam.

         Biztos vagy benne? Én nem-

      Igen, kérlek, igen, mondta.

         Szemem lefelé mozdult, és láttam, hogy még mindig teljesen kemény. Ismét nagyot nyeltem. Nem tudtam, mit gondoljak. Zavarban volt, mert beindult? Vagy mérges, mert rám indult be? Túl messzire mentem? Ő csak azt akarta, hogy barátok legyünk, és én teljesen félreértettem őt? Fájdalom, és zavarodottság ködösítette el az elmémet.

         - Oké, - mondtam megint, az ajtaja felé vettem az irányt.

         Gyengéden megragadta a kezem, ahogy elhaladtam mellette, és kissé megriadtam. Sajnálom. Igazán nagyra értékelem a hajvágást.

      Ismét rábámultam, észrevéve, mennyire gyönyörűen nézett ki, frissen borotváltan, az új hajával, és ugyanazzal a pírral az arcán, szemei üvegesek voltak, az aranybarna szín még fényesebb volt, mint lenni szokott.

         Bólintottam, és kisétáltam az ajtaján. Phoebe a verandán ült, így felkaptam, és kiviharzottam Archer kapuján.