Tizennyolcadik fejezet + Epilógus

Tizennyolcadik fejezet

Saint

A temetés után, Nash úgy nézett ki, mint aki össze fog esni az alváshiánytól és a stressztől. A barátja Cora és az apja, aki Phil barátja volt a haditengerészetnél, összejövetelt szerveztek a lány házában. Tudtam, hogy Nash megpróbál erőt meríteni és keresztülverekednie magát ezen, de szüksége volt arra, hogy ágyba kerüljön és feltöltődjön. Nem akartam semmit sem mondani, nem voltam biztos benne, hogy ez az én tisztem volt-e, de akkor megemlítettem, hogy mennyire kiégetten nézett ki, amiben Rule és Rome is egyetértett, és mondták, hogy haza kellene vinnem őt, és ágyba dugni. Rule ezt egy vigyor kíséretében mondta, ami miatt a testvérétől kapott egy tarkón csapást, de ennek ellenére, amikor Nash elszakította magát attól a csoporttól, ami vezényelte őt, hagytam, hogy begyűjtsön engem és azt mondtam neki, - Vigyél haza.

         Nem vitatkozott, nem kérdezősködött, nem állt meg, hogy elmondja a többieknek, mit csinál, csak villámgyorsan a Charger-hez vonszolt és visszavitt a Victorian-ba. Amikor bent voltunk, elkezdte levenni a fekete ruháit, ami biztos, hogy kellemes látvány volt, de miután lezuhanyozott és bekapott néhány falatot, nyilvánvalóan alig állt már a lábán, ami miatt nem csak a beszélgetés, de minden más is lekerült a napirendről.

         Lerúgtam a magas sarkút, ami egész nap a lábamon volt, odakuporogtam a nagy, tetovált testéhez és megsimogattam a borotvált fejét, végigfuttatva ujjaimat a fejbőrét díszítő lángokon, és a vállain, amíg a kemény mellkasa egyenletes ritmusban emelkedni és süllyedni nem kezdett. Sötét szempillája megrebbent a homokszínű arcán és gyengéden megsimogattam a hüvelykujjammal a hollófekete- színű szemöldökét. Gyönyörű volt, tökéletes és erősebb, mint bárki, akit valaha is ismertem. Teljesen az enyém volt. Soha többé nem fogom ezt magától értetődőnek venni.

         Amikor elhelyezkedett, kicsusszantam alóla és nekiláttam feltakarítani a lakást, ami az utóbbi hetekben el lett hanyagolva. Felhívtam Sunny-t és elmondtam neki, hogy visszajöttem és hogy visszatérnék a munkába, amilyen hamar csak szüksége lesz rám és mondtam, hogy hozza össze azt az interjút az ápolási igazgatóval az előléptetés miatt. Rövidített verzióban elmeséltem neki, hogy mi történik és a szívem megduzzadt, amiért ennyire fogékony és kedves volt. Igazán szükségem volt arra, hogy engedjem ezt a barátságot a munkán kívülre is kinőni, mert ő egy valóban nagyszerű hölgy volt és annyira szilárdan a sarkamban állt. Faith-t is felhívtam, hogy tájékoztassam őt, hogy figyelmeztetés nélkül elhagytam Phoenix-et, mert fontos hírt kaptam.

         Azt hiszem, boldog volt miattam a dolgok hatalmas rendszerében, határozottan fel volt villanyozva, hogy anya sokkal jobban van, de világossá tette, hogy Nash nem az első választás a számomra. Egy bizonyos ponton a véleménye, a kérdéses érzelmei, visszatarthattak, megingathattak volna engem, belegondolva, hogy nem a legjobban illettünk egymáshoz, de most már jobban tudtam. Mint ahogy neki is elmondtam, a saját lencsémen kellett néznem magamat és az életemet és nem másén és minden, amit ennek a másik oldalán láttam, az ő volt és az az én, akit ő lát, amikor rám néz azokkal a ragyogó szemeivel.

         Körülbelül egymillió elhagyatott kávéscsészét öblítettem el és készen álltam beindítani a mosogatógépet, amikor meghallottam egy apró koppantást az ajtón. Mivel az összes barátja Cora és Rome házában volt és világossá tette az álláspontját az anyjával szemben, rádöbbentem, hogy ez csakis Royal lehetett. Megtöröltem a kezemet egy törlőkendőbe és mentem, hogy kinyissam az ajtót. A szemem hatalmasra tágult, amikor megpillantottam.

         A sötétvörös haja teljesen össze volt kuszálódva. Sárgás-zöld zúzódás kezdett megjelenni az egyik szeme körül és az alsó ajka is felrepedt. Alul a rendőrségi egyenruháját viselte, felül egy fehér inget volt rajta. A gallérján vér sötétlett és az egyik ujját letépték.

         - Jól vagy?

         Felhorkant, de észrevettem, hogy a felrepedt ajka egy kicsit megremegett. – A munka kockázata. Egy drogossal birkóztam, aki nagyobb és gonoszabb volt, mint én. Csak meg akartam nézni, hogy ti ketten hogy vagytok.

         Igazán kedves volt, és akartam adni neki és ennek a bimbózó barátságnak egy esélyt.

         - Jól vagyunk. Volt néhány durva pillanat. Az anyja egy boszorkány és a nevelőapja is egy szarzsák, de a kiszolgálás jó volt és Nash mindenkinek összetörte a szívét a beszédével. Összeomlott, így most azt hiszem, sokkal többre van szüksége bárminél. Köszönöm, hogy felhívtál.

         Összefogta a haját az öklébe és bólintott. – Te már egyébként is úton voltál. Ez az, ami számít. Szar napom volt. Megyek én is lefekszem.

         Megragadtam a kezét, ahogy megfordult és észrevettem a könnyek csillogását a sötét szemében.

         - Könnyebb lesz, ugye tudod.

         - Mi?

         - A munka, amit csinálsz. Az első éjszaka a sürgősségin a padlóra küldött, egy banda lövöldözés volt. Öt lőtt sebet hoztak be egyszerre. Erre képeztek ki, tudod, hogy mit kell ilyenkor csinálni, de miután minden befejeződött, hazamentem és három órán keresztül sírtam és kárba veszett az ebédem. Idővel meg fogod szokni, és csak a rutin része lesz.

         Bólintott és végighúzta a nyelvét az ajkán lévő csúnya vágáson. – Ezért akarom azt, hogy a barátom legyél, Saint.

         Elindult a folyosón és elérte a saját ajtaját, amikor utána kiáltottam, - Megvan a számom, használd.

         A válla felett hátraintett nekem, majd eltűnt a saját lakásában.

         Visszamentem, hogy folytassam az elpakolást és mire végeztem vele, úgy döntöttem, hogy most rajtam a sor, hogy lezuhanyozzak. Nash még mindig ki volt ütve, amikor besurrantam a szobába, hogy kölcsönvegyem az egyik pólóját, amibe átöltözhetek és minden csepp önuralmamat össze kellett szednem, hogy ne csókoljam meg az arca minden vonalát, minden görbületét, míg fel nem ébred.

         A törölközővel a hajamat dörzsöltem, és visszasétáltam a nappaliba, hogy TV-t nézzek, amíg fel nem kel, amikor megtorpantam. A leghatározottabban ébren volt, a kanapé háttámlájának dőlt és engem nézett elnehezült szemhéjjal és lila szemével. Ez alkalommal sötétkék bokszer volt rajta és a karjai csábítóan kitagadtak, ahol keresztbefonta az élvezetes látványt nyújtó mellkasa előtt. Mint mindig, a tekintetem most is végigkövette azokat a szárnyakat, amik eltűntek a bokszere derékpántja alatt.

         - Szia, - nem tehettem a hangomban lévő rekedtség ellen.

         Rám emelte az egyik fekete szemöldökét és a szája sarka vigyorba húzódott.

         - Köszönöm, hogy vigyázol rám, Saint.

         Tettem néhány lépést a nappaliba és ő elkapta a törölköző végét, ami most már ernyedten lógott a kezemben és arra használta, hogy addig húzzon engem, amíg már csak pár centire voltunk egymástól.

         - Bármikor, Nash.

         Kinyújtotta a kezét és a nyakam körül lévő nedves hajamat feltekerte rá. Eltávolította a köztünk lévő távolságot és én nekipréselődtem a meztelen mellkasának. Ez volt a legjobba hely a világon.

         - Mi lenne, ha egy ideig most hagynád, hogy én törődjek veled?

         Nos, bolond lennék, ha lemondanék egy ilyen ajánlatról? Az utolsó alkalommal, amikor ezen a kanapén úgy voltunk együtt, én egy meglehetősen tisztességtelen állapotban hagytam őt itt, és kárpótolni akartam őt ezért. Ettől kezdve mindenféle módon törődni akartam vele.

         - Mi lenne, ha egymásra vigyáznánk?

         Mindkét szemöldöke a magasba emelkedett, és végül, túl hosszú nyúló idő elteltével, egy teljes értékű mosoly keretezte a jóképű arcát.

         - Jó üzletnek hangzik. – Ezután lehajtotta a fejét és úgy csókolt meg engem, mintha ez lenne az első és utolsó dolog, amit innentől kezdve minden egyes nap tenni akart volna.

         Nyelvünk összefonódott, kezünk mohón csúszott végig a meztelen bőrön és a legjobb részeink tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. A szájába ziháltam, amikor a keze felkúszott a kölcsönvett pólóm szegélye alatt és megragadta a fenekemet. Egy kicsit közelebb emelt magához, így a medencék szorosan egymáshoz nyomódott és éreztem, hogy az erekciója kitartóan lüktetett ott, ahol megpihent a lábam között. Rövid munkával eltávolította a pólót és az egyik széles tenyerét a lecsúsztatta a tarkómon le egészen a gerincem mentén a fenekem fölé. Elismerően kifújta a levegőt, amit én elkaptam, mert a szánk még mindig együtt mozgott.

         Hátrahúzódtam és megcsókoltam a torkán, megborzongtam, amikor a keze végigsiklott a bordáimon, hogy megragadja a mellemet. Kifürkészhetetlennek tűnt, hogy nem élveztem eddig, amikor így érintettek meg. Azt hiszem, csak olyan kezekre, olyan képzett érintésre volt szükségem, ami hozzá tartozott. A hüvelykujjával az egyik mellbimbómon körözött és válaszul az egész testem megfeszült. Ha folytatta volna ezt, akkor ez a nappali szolgált volna viszonzásul a romantika utolsó színhelyéül. Egy kicsit hátrébb húzódtam és megcsókoltam a mellkasa közepén. Imádtam, hogy mennyire rugalmasnak, mennyire feszesnek és keménynek éreztem a testét a szám alatt.

         Megcsókoltam, ami nyomott hagyott pontosan ott, ahol a szíve egyenletesen és erősen vert, és hagytam, hogy a nyelvem körözzön a lapos, korong alakú mellbimbója körül. Kuncogásra késztetett, amikor válaszul megkeményedett.

         Ujjbegyemmel megcsiklandoztam a hasizmát és a tenyeremmel végigsimítottam a szárnyakon, amik az oldalát fedték. Azt gondoltam, hogy a fehér színű bokszer a kedvencem ami kihangsúlyozta a napbarnított és sötét-tónusú bőrét, de ott helyben úgy határoztam, ahogy kiszabadítottam őt, hogy innentől kezdve az lesz a kedvencem, amikor egyáltalán nem lesz rajta semmi. A merevedése lüktetett, gyakorlatilag vibrált a kezemben. A hegyében még mindig ott volt a fémgyűrű és a súlyzó és mohón megremegett a kezemben, amikor a tövénél egy kicsit megszorítottam.

         Nash torokhangon felmordult, amikor letérdeltem előtte ott, ahol még mindig a kanapénak dőlve állt. A szeme olyan sötét volt, mint az éjszaka és arca is kipirult volt. Az erő, a büszkeség, amit éreztem, hogy én késztettem erre a reakcióra ezt a férfit, ettől valóban úgy éreztem magam, mintha én lettem volna a leggyönyörűbb nő az egész világon.

         A fogam a fémgyűrűhöz koccant, amitől nevetni akartam, de ő viszont felnyögött. Két kezébe fogta a hajamat, ahogy elkezdtem le-fel gördülni, szopni és nyalni úgy, hogy a hasizmai összehúzódtak és a combjai remegtek. A kezemet is be kellett vonnom, mert egyszerre soha nem fog teljesen beférni a számban és el kellett ismernem, hogy sokkal szórakoztatóbb volt, amikor volt a nyelvemmel mivel játszadoznia. Hallottam, ahogy a nevemet morogja, ami szuper dögös volt, éreztem, ahogy a hajamnál fogva húz, ami azt jelentette, hogy közel járt. Nem figyeltem arra, ami mond, túlságosan elfoglalt voltam, hogy arra gondoljak, ez mennyire mámorító, mennyire elragadó érzés, hogy így reagál… kétségtelen, hogy ez sokkal inkább szólt az ő öröméről, mint a sajátomról, de az íze, az érintése elég volt, hogy engem is lángra gyújtson.

         A kezemet a farka tövére kulcsoltam, használtam őket, miközben szoptam és a számmal örvénylő mozdulatokat tettem, így nagyon meglepődtem, amikor szó szerint letépett magáról, ami azt eredményezte, hogy végighúztam rajta a fogamat és megszorítottam, ami valószínűleg durvább volt, minthogy jó érzés legyen. Elkiáltott egy káromkodást és követelni akartam, hogy mondja meg, mit gondol, mit csinál, de a bugyimat minden teketóriázás nélkül lehúzta a lábamról, ott hagyva engem csupaszon és kitárulkozva. Megpördített minket, miközben zihált és kezemet a kanapé háttámlájára tette. Egyik tenyerével a hátam közepén a lapockáim között, egy kicsit rám hajolt, és a térdével meglökte a lábamat, hogy eléggé szétnyíljon ahhoz, hogy beillessze magát oda, ahová kell.

         Kemény csókot nyomott a tarkómra, átölelt és a hatalmas tenyerével befedte mindkét mellemet. Nem szólt semmit sem, csak belém csúszott, és azt hittem, meghalok. Ebben a pozícióban, mélyebbre hatolt, sokkal intenzívebben éreztem őt és a ki-be mozgással, amit csinált, csillagok táncoltak a szemem előtt. Meg kellett kapaszkodnom a kanapé párnáiba, az ajkamba kellett harapnom – keményen – hogy ne sikoltsak fel minden egyes alkalommal, amikor kihúzta és visszatolta magát. Az elmúlt néhány hónapban sokat szexeltünk, de egyik sem volt ennyire nyers, tébolyodott és hatásos.

         Úgy éreztem, hogy maradandó jelet fog hagyni és miközben a gyönyör épült, ahogy a ritmusa és a tempója fokozódott, az egyik keze elkezdett lecsúszni a hasamon keresztül, a felé a pont felé tartva, ami átlök engem a leggyengédebb érintés fölött, amire már egészen készen álltam, gyakorlatilag kész voltam darabjaimra hullani. Nash légzése szaggatottá vált, a csípőjének a mozgása egy töredékmásodpercig megállt és a keze megakadt a hasamon.

         - Szent szar. – Mindketten nagyon közel jártunk, már ott lebegtünk, és nekem fogalmam sem volt, mit csinál, de meg fogom fojtani, ha nem kezd el ismét mozogni. Úgy zihált, mintha most futotta volna le a maratont, és amikor kérdőn átnéztem rá a vállam fölött, grimaszolt egyet, és keményen szájon csókolt, miközben kihúzódott belőlem, olyan lassan, amennyire emberileg lehetséges. Ettől mindketten egyszerre nyögtünk fel és kezdtünk el káromkodni.

         - Akarsz beszélni a komoly védekezés nélküli szexről, amit épp csináltunk, vagy szeretnél bemenni a szobámba és befejezni, amit elkezdtünk?

         Felsikítottam és az arcomat a mellkasába temette. – Jézusom, nem csoda, hogy ennyire jó volt.

         Horkantva felnevetett, én meg felvisítottam, amikor megfordított a karjában és elindult a hálószoba felé.

         - Talán, valamikor a közeljövőben hozzáadhatnád a fogamzásgátlót is ahhoz a megtenni listádhoz?

         Végigfuttattam a nyelvemet a fülkagylóján és az ujjaimmal végigsimítottam a lángokon a vállán és felvigyorogtam rá. Ha nem támadta volna le a szájával oldalt a nyakamat, és kezdte volna el szívni és nyalogatni a nyelvével az ott lévő érzékeny területet, akkor elmondhattam volna neki, hogy én már gondoskodtam erről a kis részletről nem sokkal a Charger-ben töltött randink után, csak a biztonság kedvéért. Ha tudtam volna, hogy ez hozza majd az elhamarkodott véget annak a finom dolognak, amit a nappaliban csinált a testemmel, akkor küldtem volna erről neki egy feljegyzést.

         Az ágy közepén landoltam egy apró „ouf” hang kíséretében, amikor udvariatlanul az ágyra dobott, és hátradőltem, hogy nézzem őt, mialatt elrendezte magát. Nagy szemekkel pislogtam fel rá, ahogy fölém mászott és elhelyezkedett a lábam között.

         - Annyira gyönyörű vagy. – Tényleg az volt, kívül és belül egyaránt.

         Megemelte az egyik szemöldökét és egy apró, édes puszit nyomot az orrom hegyére.

         - Ahogy te is. – Régebben csak figyelmen kívül hagytam volna őt, azt hittem volna, hogy ezek csak szavak, amiket azért mond, mert úgy gondolta, hogy ki kell mondani őket. Mostanra megértettem, hogy így is gondolta és nem számított, hogy most így néztem ki, vagy akkoriban meg úgy, akkor is az a személy voltam, akit gyönyörűnek talált.

         - Köszönöm.

         Visszacsúszott belém és mivel a testem már fel volt gyújtva, már a szélén jártam, nem kellett sok, hogy a nevét kiáltsam a mennyezet felé és a sarkamat a hátába mélyesszem. Magasabbra húzta a lábamat a derekán, egy kicsit felemelkedett az egyik térdére és megrohamozta a testemet, amíg megtalálta a saját megkönnyebbülését is, majd rám omlott, mint egy nehéz halom.

         Az orra közepében lévő gyűrű taktikai izgalom volt a vállam ellen, ahogy megpuszilta a kulcscsontomat és szárazon azt motyogta, - Végeztem azzal, hogy megpróbáljak szexelni azon a kanapén. Ez számomra soha nem végződik jól.

         Nevetnem kellett ezen, miközben a karomat a széles válla köré fontam. – Azt hiszem, végül csak jól sült el.

         - Szeretlek, Saint.

         - Én is szeretlek, Nash.

         Nash megbánás nélkül akarta élni az életet, én meg olyan életet akartam élni, ami teljes. Szükségünk volt egymásra, hogy végrehajtsuk ezt, és most, hogy már itt voltunk egymásnak, nem volt harc az akkor és most között, csak ez az élet, amit együtt töltünk.

         Megkaptam az előléptetést. Ez bámulatos volt és nagyon büszke voltam magamra, de amitől ez csak még jobb lett az az, hogy Nash mennyire büszke volt rám. Nem kellett volna, hogy a munkám fontos legyen számára, de mert ez tett azzá, aki vagyok, és a tény, hogy eleve tudta, milyen nagy dolog ez, csak még jobban szerettem őt.

         A napirendünk még mindig őrült volt, annál is inkább, mivel most próbáltam megtanulni az új munkán különböző részeit. Nem számított, mivel nem töltöttünk külön egyetlen éjszakát sem. Nálam, nála, az egyikünk mindig a másik ágyában volt, és amíg reggel mellette ébredek, nem érdekel, hol hajtom álomra a fejem.

         A szociális készségeimet is új irányt vettek. Elmentem szórakozni Sunny-val, megpróbáltam csatlakozni Nash barátaihoz a Csütörtöki lányos estéken, ha nem ütközött a munkámmal és minden reggel Royal-lal kávéztam, amikor Nash-nél maradtam. Élveztem a velük töltött időt, de volt valami Royal-ban, valami, amit azzal kapcsolatban láttam, hogy egy másik fiatal nő is küzd egy önzetlen, érzelmileg igénybevett munkával, és ez felé húzott engem. Nem kellett többé azzal próbálkoznom, hogy a barátja legyek. A barátja lettem… időközben.

         Késésben voltam. Nash felhívott, amikor ebédszünetem volt és megkért, hogy találkozzunk az új tetováló szalonnál, amikor végeztem a munkában. Volt egy késői belépő, ami azzal végződött, hogy fél órával tovább kellett maradnom, amíg az orvos oda nem ért hozzájuk. Tudtam, hogy a vállalkozó éppen végzett mindennel az új helyen, és minden, amit még meg kellett tenniük, hogy a személyzet utolsó tagjait is felvegyék, így ki tudják nyitni az üzletet néhány héten belül. Ez volt a szívügyük, szép kis összegbe került, de az egész Marked család nagyon izgatott volt, amiért egy új kaland kezdődik. Gondoltam, hogy csak meg akarja mutatni a kicsikéjét, és szörnyen éreztem magam, hogy feltartom, így emlékeztettem magamat, hogy a helyénvaló erővel oooh-zak és awww-zak. Nagyon büszke voltam rá.

         A sarkon túl kellett parkolnom és keresztülmanőverezni magamat a tipikus munka-utáni LoDo-i tömegen, hogy eljussak az üzlethez. A helyszín bombabiztos volt; nem fog tudni mit kezdeni magával, amikor ez felszárnyal, amit én tudtam, hogy be fog következni. Nash a kirakati üvegnek dőlve beszélt a telefonján. Megpillantott, és rám kacsintott. Igazán ki nem állhatott várni, anélkül, hogy találjon valamit, amit a kezével csinálhat. Azt hiszem, így kerülte el, hogy a cigihez nyúljon. Nagyszerű munkát végzett a leszokással, és minden alkalommal, amikor kísértést érzett rá, emlékeztettem őt, hogy egész végig ott volt Phil-lel a megpróbáltatásokon keresztül anélkül, hogy rágyújtott volna, ezért kizárt dolog volt, hogy most szüksége legyen egyre.

         Amikor odaértem hozzá, magához vont egy bordaropogtató ölelésre, és úgy csókolt meg, mintha nem lett volna reggel egy vad zuhanyzós szexünk. Én lennék a legszerencsésebb lány a világon, ha mindig ilyen boldog lenne, hogy láthat engem.

         - Megkaptad az üzenetemet, hogy késni fogok?

         - Igen. Így volt időm, hogy becsomagoljam a meglepetést.

         Furcsa pillantást küldtem felé és észrevettem, hogy egy hatalmas üvegtábla, ami az üzlet elülső része volt, barna hentes papírral volt befedve.

         - Azt hittem, hogy csak meg akarod nekem mutatni a boltot

         Felnevetett és meghúzta az egyik copfomat, ami munka közben kilazult.

         - Azt fogom. Ez bámulatos, de először szeretnék neked mutatni valamit. Egyik ötletről a másikra ugráltunk, elvetettük, majd újra megemlítettük, hogy minek kéne nevezni az új üzletet.

         Kezdtem egy kicsit ideges lenni. A fogam közé vettem az alsó ajkamat és felnéztem rá a szempilláim alól.

         - Mit csináltál, Nash?

         - Ez az üzlet lesz a Marked jövője, de az én jövöm meg te vagy. Döntetlent állapítottam meg, mert mind a ketten a jövőm vagytok.

         Maga mögé nyúlt és lehúzta a barna papírt az üvegről, nekem meg a szám elé kellett kapnom a kezemet. Döbbent hitetlenséggel csak bámulni tudtam rá, és a festett üvegre.

         Régimódi betűkkel, amit egy ritkaságokat áruló bolton találnánk, vagy egy régi patikusi üzlet ablakán, ott volt az új bolt neve: A DENVERI TETOVÁLÁS SZENTJEI. Ez elvette az eszemet és sírni szerettem volna.

         - Cora és a fiúk imádták. Ez más és megy a retro témákhoz, amiken dolgozunk.

         - Nash… - Azt se tudtam, mit mondjak neki. Megtiszteltetés volt, de ennél sokkal több, egy kinyilatkoztatás, hogy mennyire fontos leszek neki mindig.

         - Remélem, rendben vagy ezzel.

         Kárörvendő volt és egyszerre akartam megcsókolni és megrúgni. Csak oldalra döntöttem a fejemet és úgy néztem rá, mintha elment volna az esze.

         - Bámulatos vagy, ugye tudsz róla? – Kérdeztem tőle.

         Felkapott és addig forgatott engem, amíg annyira nem nevettem, hogy könnyek csorogtak végig az arcomon.

         Megköszörülte a torkát és megdörzsölte a tarkóját. – Soha többé nem akarom, hogy bánd, hogy adtál nekem még egy esélyt, Saint.

         - Te is adtál nekem még egy esélyt, Nash. Azt hiszem, amikor szerelmes vagy, az azt jelenti, hogy esélyeket adsz, és kockázatokat vállalsz. Most pedig, menjünk be, így megmutathatod az új kisbabádat.

         Kinyitotta az üzlet ajtaját, amit rólam nevezett el és én követtem őt, be a jövőnkbe. Nem kell többet visszanéznem, hogy megtartsam a fájdalmas és káros emlékeket. Itt volt nekem Nash, hogy mindig előremozdítson, és ami még fontosabb, most már itt van nekem saját magam is és mindazok a dolgok, amik azzá tesznek engem, aki vagyok. Szerettem ezt a jó és kedves férfit, de szerettem magamat is, ami oly módon megfelelt nekem, ahogy semmi más nem tudott, mert tudtam, hogy megérdemeltem a legjobbat és Nash Donovan volt a legjobb dolog a számomra… örökké.

Epilógus

- Szóval, mi a helyzet?

         Cora pillantása köztem és Rule között táncolt, mintha idióta lennék, hogy egyáltalán feltettem ezt a kérdést.

         - Úgy gondolom, ha ti csökönyös, ostoba emberek nem veszitek fel őt, akkor lehet, hogy meg fogom gyilkolni mindkettőtöket.

         Felkuncogtam és Rule a homlokát ráncolva nézett fel a kis rózsaszín csomagról, amit a tetovált kezében tartott.

         - Én vagyok a kedvenc nagybácsi, nem gyilkolhatsz meg.

         A baba gügyögött, mint aki teljesen egyetért ezzel a kijelentéssel, még akkor is, ha Rule volt az egyetlen nagybácsija.

         Egyiküknek sem említettem, hogy fel fogom őt venni a képesítésétől függetlenül, mert Phil megkért erre. Volt valami terve és még csak néhány hete ment el, így én még mindig éreztem a veszteséget és előre fizetni az őrült tervéért szükségesnek tűnt.

         A szóban forgó „ő” őszintén mind a hármunkat a seggünkre ültetett. Úgy értem, tudtam, hogy valószínűleg kellemes látvány lesz a szemnek, mivel elsőrendű modell volt meg minden, de személyesen valami egészen más volt.

         Salem Cruz kétség nélkül a legszebb rock-and-roll csaj volt, akin valaha is megakadt a szemem és tudtam, hogy ebben Rule is egyetértett. Mindkét karja teljesen tetoválva volt, az egyiken klasszikus Katolikus képek keveredtek a Halottak napja lázadó grafikájával, a másikon minden régies stílusú volt, Sailor Jerry – inspirálta a munkát. Hosszú, karamella színű haja volt, amibe elől vérvörös csík volt festve, kiegészítve levágott fürtökkel, hátul meg hosszú hullámokkal. Szemei olyan sötétek voltak, mint az éjszakai égbolt és tetszett, ahogy csillogtak, mintha tudott volna valamit, amit mi nem. Átlagos magasságú volt, de nem volt semmi átlagos a domborulataiban, amiket ringatott és ezeknek a káprázatoknak a tetejében, ott volt az arca, amiért a férfiak a klasszikus irodalomban háborúba mentek. Tökéletes keveréke volt az ötvenes évek, menő rock-and-roll címlaplányának és a Latin szexistennőnek. Ő csak mindent egybevetve lenyűgöző volt.

         Ha a kinézete egyedül nem lett volna elég, hogy meggyőzzön engem abban, hogy be tudná vonzani az embereket az ajtón, a referenciái azok voltak. Ez volt az ő újrakezdése és a pimasz, ne-szarozz-velem viselkedése volt az, ami megvette Cora-t. Salem nem csak egy szép arc volt, a Nyugati Part legsikeresebb tetováló szalonjaiban dolgozott és az üzlet, amit Vegas-ban otthagyott, nem csak egy lyuk volt a falon, hanem egyike volt azoknak a hatalmas üzletláncoknak, ami a kaszinóban működött, és amit egy híres extrém sportot űző srác kormányzott. Igazából minden dolog, amit ebben a Denver-i városban elkezdtünk kicsi volt és teljesen új ahhoz képest, ahonnan jött és azt hiszem, Phil tudta ezt. Kézzel tervezett és saját forgalmazású ruhái is voltak, szóval tényleg kizárt dolog volt, hogy munkát tudtunk volna neki ajánlani.

         Mindhárman kimentünk az irodából, amit Cora irányított, és Rule visszaadta a bébi R.J. az anyukájának. A baba körbenézett az üzlethelyiségben még-mindig-folyó-munkán és zajongani kezdett. Teljesen egyetértettem vele. A bővítés sokkal keményebb volt, mint ahogy azt korábban gondoltam és már alig vártam, hogy minden kész legyen.

         A barna körbejárt, leltározott, felmérte a dolgokat és kíváncsi lettem volna, miért volt hajlandó egy ennyire más helyre jönni, oda, ami még csak most fog elindulni, amikor nyilvánvalóan jegyet tudott volna váltani bárhová, ahová csak akart a tetoválás világában. Megfordult és minket nézve közelített, a sötét szemei táncoltak.

         - Hogy ment?

         Cora felnevetett és homlokon csókolta Remy-t. – Ezen a ponton kész vagyok felvenni egy idegent az utcáról. Túlságosan elfoglaltak vagyunk, segítségre van szükségünk és az is tény, hogy lekörözöl mindenki mást, akinek számunkra nem volt agya. Ráadásul ennek a helynek jól jönne egy másik nő is.

         Salem élénkpiros ajkai mosolyra húzódtak. Volt egy rubinvörös Monroe piercingje, ami megemelkedett a telt ajkaival. – Azt hiszem ez jó alkalom lesz. Az üzlet gyönyörű. Azt gondolom, hogy néhány kis érintéssel aranybányán fogtok itt csücsülni. Csomó lehetőség fekszik az orrotok előtt.

         Cora a szemét forgatta és megringatta a babát, aki egy kicsit kiabálni elkezdett. Nagyon jó a hangoskodásban és a parancsolgatásban.

         - Hidd el, a régi karneváli téma teljesen illik ide. Ezek a srácok mind bohócok és az idő felében tényleg olyan, mintha egy vurstli része lenne. – Csúnya pillantás vetettem Cora-ra, de nem cáfoltam meg az állítását.

         Bólintottam Salem felé és előálltam az ajánlattal. – Amíg elégedett vagy a fizetéssel és úgy gondolod, hogy kézben tudod tartani, hogy együtt dolgozzunk, a munka a tiéd. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy itt vagy nekünk, és Phil azt gondolta, hogy tökéletesen fogsz illeni ide, és nekem ez számít. Mi egy család vagyunk, így készülj fel, hogy meg kell birkóznod a képtelenségekkel, ami ezzel jár.

         Rule felmordult és kinyúlt, hogy megrázza a kezét. – Üdv a fedélzeten. Ez az őrült vonat mindig keresi az új utasokat. – Lehajolt és megpuszilta a babát, úgy ahogy Cora is tette, majd felegyenesedett. – Haza kell mennem. Shaw az elmúlt néhány napban nem érezte valami jól magát. Meg kell néznem őt. Zöld volt, amikor eljöttem.

         Cora felnézett rá és megemelte a szemöldökét, amiben egy rózsaszín kristály piercing volt fúrva.

         - Nem hiszem, hogy van bármilyen gyomor dolog, ami terjed. A baba miatt, most már figyelem ezeket.

         Megemelte a vállát és megvonta. – Nem tom. Mégis siralmasan néz ki.

         Cora elmélkedve nézett, de mindannyiunkat félbeszakított, ahogy egy nehéz bakancs dübörgött a lépcsőn, ami az üzletből vezetett felfelé. A másik személy, akinek kulcsa volt még, az Rowdy, így nem lepődtem meg, amikor szőke kefehaja tűnt fel a második emeleten.

         - Héj, Zeb hívott és fantasztikus ötlete támadt arról, hogy egy régi kísértet-kastély szerű tükröt helyezzünk fel ide, amikor elérkezünk oda, hogy kinyissuk az üzletet. Tudjátok, hogy mindent összekössünk…

         A hangja elcsuklott és az óceánkék színű szemei olyan hatalmasra tágultak, hogy majdnem elfoglalták az egész arcát. Az álla leesett és csak tátogott a spanyol szépségre, aki velünk álldogált. Felváltva néztem kettőjükre. Salem úgy mosolygott, mintha egy hatalmas titokra derült volna fény és Rowdy úgy nézett ki, mintha szellemet látott volna.

         Salem magas sarkúja szexi ütemet kopogott, miközben a lépcső felé sétált. Rowdy csak állt ott, mintha ipari ragasztóval ragasztották volna oda. Észrevettem, hogy Cora kérdő pillantást küld Rule felé, és amikor mindketten felém fordultak, csak tehetetlenül megvontam a vállam. Nekem sem volt ötletem, hogy mi folyik itt.

         - Hello, Rowland. Hosszú ideje már. – Vérvörösre festett ujjait végighúzta az orrán. – Az már biztos, hogy szépen megnőttél.

         Rowdy olyan hangosan nyelt, hogy az már valóban hallható volt, és ott maradt a padlóhoz tapadva.

         - Ki a fene az a Rowland? – Ez valóban egy fontos kérdés volt, de senki nem sietett, hogy válaszoljon Rule-nak, amikor feltette

         Salem megállt Rowdy előtt, így szemtől szembe kerültek egymással, de csak azok miatt a komoly sarkak miatt, amiket viselt és Rowdy még így is egy lépcsőfokkal lejjebb állt. Az egyik kezét az arcára tette és kicsit rácsapott, ami visszarántotta őt a jelenbe és úgy pislogott, mint egy bagoly.

         - Salem? – A kérdés fojtottan és erőltetetten jött ki a száján. Még soha nem láttam Rowdy-t ennyire elképedtnek. Ő volt az elbűvölő, a mókamester. Neki mindig volt mit mondania. Mi a fene történik itt? És miért gondolom azt, hogy pontosan ez volt az, amit apám végig hangszerelt?

         A barna hátranézett a válla fölött, a vékony hajszálai úgy mozogtak, mint valami filmben. Kacsintott, komolyan ránk kacsintott és elkezdett lefelé sétálni a lépcsőn.

         - Lecsaptam rá, ez nagyszerű lesz. Találkozunk Hétfőn a munkában. E-mail-ezzétek el formanyomtatványokat, amiket ki kell töltenem.

         Cipője kopogott a lefelé vezető úton, miközben mi csak álltunk ott, némán. Egy hosszú perc elteltével, Rowdy megrázta a fejét, mintha most jött volna ki a kábulatból és megtette a maradék utat az emeletre.

         - Rowland? – Rám bámult.

         - Te csak ne beszélj, Nashville.

         Ott a pont, de még így is szívatni fogom minden egyes alkalommal, amikor csak esélyem lesz rá.

         Cora kevert színű szemei gyakorlatilag ragyogtak, miközben áttette a babát az egyik karjára, és szabad kezével megragadta Rowdy ingét.

         - Ő az? Az egyetlen?

         Nem tudtam, mit jelentett az, hogy „egyetlen”, de amikor Rowdy nemlegesen megrázta a fejét, Cora nagyon csalódottnak látszott.

         - Nem, nem ő… ő a nővére.

         Cora levegő után kapott, és Rule meg én zavartan néztünk egymásra.

         - Valaki nem akarna minket felvilágosítani?

         Rowdy felsóhajtott és felemelte az egyik kezét, hogy megdörzsölje vele a tarkóját.

         - Amikor Texas-ban nevelőszüléknél nőttem fel, Salem és a kishúga, Poppy a szomszédban lakott. Az apja volt a város minisztere, ahol éltünk. Ő nagyon, nagyon szigorú volt mindkét lánnyal. Nagyon különbözőek voltak, ellentétei egymásnak. Salem megszökött, amint tudott, Poppy meg összetörte a szívemet, amikor megpróbáltam nekiadni. Mi a fenét keres itt?

         Vetettem egy oldalpillantást Rule-ra, de ő csak az ajakgyűrűjét rágcsálta.

         - Ő az új üzlet menedzsere. Most vettük fel.

         A nagy, szőke férfi úgy nézett ki, mint aki vagy el fog ájulni, vagy el fogja hányni magát.

         - Komolyan beszélsz?

         Cora ünnepélyesen bólintott és megveregette a vállát. – Nash állást ajánlott neki. Ez jogilag kötelező. Rendben leszel ezzel?

         Megdörzsölte a barkóját és körbenézett mindannyiunkon, mintha elveszett volna.

         - Van más választásom?

         - Nem igazán. – Utáltam, hogy ezt kellett neki mondanom.

         - Azt hiszem, csak kell egy perc, hogy túljussak a döbbeneten. Tizennyolc éves korom óta nem láttam őt, mióta készen álltam, hogy elkezdjem az egyetemet. Ekkor volt az, amikor minden tönkrement Poppy-val. Nem tudom elhinni, hogy Salem itt van.

         - Nagyon szép. – Cora hangja gyengéd és békülékeny volt.

         Rowdy szőke szemöldöke a magasba szaladt és gúnyosan megjegyezte, - Nem vettem észre.

         Rule hangosan elnevette magát. – Akkor te vak vagy.

         Megköszörültem a torkomat és mindenki odafordult, hogy rám nézzen. – Phil akarta, hogy itt legyen. Ő indította el az egészet. Mennyibe akarsz fogadni, hogy egész végig tudta, hogy hozzád kötődik? Ő nem csak kihúzta a nevét a kalapból.

         Rowdy elkáromkodta magát. – Miért tette volna ezt velem?

         - Megvolt rá az oka. – A szerelemmel nem lehet tárgyalásokat folytatni, amire örökké emlékezni fogok.

         Rowdy a homlokát ráncolta. – Mit akar ezt jelenteni?

         Csak vigyorogtam. Elég hamar rá fog jönni erre.

         - Majd meglátod. Most pedig, haza akarok menni a barátnőmhöz, és mindenhogyan megszeretgetni őt. – Semmi sem tett engem boldogabbá, mint az, hogy ezt bármikor kimondhattam, amikor csak akartam. Saint volt az a személy, akivel mindig is akarom, hogy a napom véget érjen, ezt egész egyszerűen csak tudtam.

         Cora felemelte R.J.-t, aki kinyújtotta apró karjait, miközben megpróbálta megragadni az orrgyűrűmet. Ez az átkozott dolog az apró kezek mágnese volt.

         - Légy óvatos, mert ez lesz az eredménye. – Cora oldalpillantást vetett Rule-ra, aki erről teljesen lemaradt.

         - Egyébként, mondj igent Zeb-nek a kísértet-kastélyos tükörre. Az a fickó egy rohadt zseni. – Én valóban felnéztem ennek a vállalkozónak a hatalmas tehetségére.

         Rowdy elmotyogta a beleegyezését, hogy át fogja adni a hírt a barátjának, miközben mindannyian elhagytuk az üzletet.

         Rosszul akartam érezni magam, el akartam neki mondani, hogy minden rendben lesz, de csak úgy, mint nekünk, neki is egyedül kell elérnie odáig. Az utazás az egyetlenhez nem mindig könnyű. A csomagok a múltból súlyosak, és nehezen kezelhetőek tudtak lenni, és a pofára esések és a kanyarok arra késztetik az embert, hogy készen álljon bármelyik pillanatban letérni az útról, de nincs jobb úti cél, nincs jobb végállomás, mint a szerelem, és az a nő, aki az út végén vár.