Tizennegyedik fejezet

Tizennegyedik fejezet

Alexa

Cade, mialatt összebújtunk a kanapén, bekapcsolt egy filmet, de ahogy a teste határozottan a hátamnak nyomódott, és ahogy az orrával simogatta és harapdálta a nyakamat, az egy nagyon kicsit elterelő volt. Éreztem a szívverését a testemen és ellazultam a kényelemben, amit nyújtott, még ha ez nem is tarthatott örökké.

         - Hol laksz, Lex? – kérdezte halkan.

         - Hm?

         Szórakozottan csavargatta az egyik hajtincsemet az ujja körül.

         - A város másik végén. – Ásítottam. – Miért?

         - Nem szeretném, hogy ilyen késő este, a sötétben haza kelljen vezetned. – A gyengéd aggodalma a körülöttünk lévő levegőben lógott, ami nem tűnt helyénvalónak, de mindazonáltal édes volt. – de ha itt maradsz… Lily mindenfélét kérdezne, amire még nem állok készen, hogy válaszoljak.

         Amire most célzott, az az, hogy még nem állt készen, hogy megvitassa, merre halad ez a kapcsolat. Egyáltalán a kapcsolat területén voltunk már? Istenem, komolyan szükségem volt arra, hogy megkapaszkodjak valamibe. – Semmi baj, Cade. Egy biztonságos épületben lakom. Van földalatti parkoló és portás is. – Nem tettem említést a fitneszközpontról, a gyógyfürdőről és a huszonnégy órás portaszolgálatról, tudva, hogy ezek mind részei voltak az életemnek, amihez Cade nem volt hozzászokva.

         Nem erőltette tovább a témát, de azt meg tudtam állapítani, hogy nem volt elégedett a válaszommal. Az egyik nehéz karját a derekam köré fonta és szorosabban húzott magához.

         - Hogyan lehetséges az, hogy még mindig szűz vagy, cupcake? Pokolian dögös vagy.

         Megfontoltam a kérdését, de a válaszomat is. Ez nem olyasmi volt, amit beterveztem. – Egy lány magániskolába jártam, és a néhány randi, amin voltam, az legtöbbször kísérőszemélyzet volt a táncaimhoz, amiket a szüleim rendeztek el. A Karácsonyokat Aspen-be töltöttük, a nyarakat a családi nyaralóban, és azt hiszem, egyszerűen csak nem volt rá alkalom.

         Fészkelődtem, közelebb simulva a meleg testéhez. – Eldöntöttem, hogy a közeli egyetemen maradok, inkább, mint elköltözzek és megtaláljam a saját utamat, mint ahogy azt megígértem magamnak, hogy megteszem. És azt hiszem, egyszerűen csak abba a mintában élek, amit a szüleim létrehoztak. Hülyeség, mi?

         - Egyáltalán nem, bébi. Nem így értettem. – Megszorított, közel tartva magához. – Tudom, hogy nem az a típus vagyok, akikkel általában randizol, de talán… most…

         - Shh. Csak haladjunk az árral, Cade. – Összekulcsoltam ujjaimat az övével, és az ajkamhoz emeltem őket, hogy egy csókot nyomjak a kézfejére. A fülembe kuncogott, meleg lehelete végigsiklott a tarkómon.

         - Tudok valamit, amit jobban szeretném ha csókolgatnál, mint a kezemet. – Hangja halk volt és érdes.

         Magam mögé nyúltam, hogy érezzem a nadrágjában növekvő erekcióját, mire szaggatottan szívta be a levegőt. Megfordultam a szűk kanapén, így szembe kerültem vele. Tekintete sötét volt és intenzív, és tele volt vággyal. Szótlanul, mindketten elkezdtük kigombolni a másik nadrágját, amíg nyelveink őrjöngő csókba kapcsolódtak össze.

         Cade lerántotta a farmeremet a lábamról, amivel magával vitte a bugyimat is. Épp csak annyira húztam le a nadrágját és a bokszerét, hogy éreztem kemény farkának melegségét a meztelen hasamhoz nyomódni. Mindkét kezemmel megragadtam őt, mert annyira hatalmas volt, és óvatosan simogatni kezdtem.

         - Bassza meg, ez nagyon jó érzés. – Nézte, ahogy a kezem rajta dolgozik, és mély morgás tört fel a torkából. A szegélyénél fogva felhúzta a felsőmet, így elengedtem őt egy pillanatra, hogy a kezemet a fejem fölé emeljem, lehetővé téve neki, hogy eltávolítsa a sértő ruhadarabot.

         Maga fölé vont engem, így a testén feküdtem, feszülő merevedése a bejáratomat bökdöste. Annyira közel voltunk, csak még néhány milliméter és bennem lett volna. Sötét tekintete találkozott az enyémmel és szótlanul fogva tartotta. Nekilöktem a csípőmet, a nedves résem csúszkált a farkán. Éreztem, hogy a teste megfeszült, és amikor kinyitottam a szemem, az övé szorosan csukva volt és egyenetlenül lélegzett.

         Halk, nyöszörgő hangok sodródtak felénk Lily hálószobájából. Szétváltunk, a tekintetünk kereste a másikét.

         - Caden! – Kiáltotta Lily.

         Felugrott, felhúzta a nadrágját és kikocogott a helyiségből.

         Felültem a kanapén, és felvettem a ruháimat. A pillanat elmúlt. Hallottam Cade halk hangját, ahogy nyugtató kedvességeket mormolt Lily-nek.

         Belebújtam a cipőmben és felhúztam a kabátomat. Hosszú volt a nap és a hadban álló érzelmeim Cade felett és a Lily-re való vigyázás kifárasztott.

         Cade néhány perc múlva visszatért, teljesen elhasználtnak tűnt.

         - Jól van?

         Megdörzsölte a tarkóját. – Ige, jól. Csak egy rossz álom. Betettem az ágyamba.

         Ó.

         Észrevette a kabátomat és a homlokát ráncolta.

         - Későre jár, - magyaráztam.

         Bólintott. – Igen, szerintem is. – Két könnyed lépéssel átszelte a szobát, és a mellkasához húzott, lágy csókot nyomva az ajkaimra. – Jó éjszakát.

         - Éjszakát, - suttogtam, kifulladva a csóktól.

         Kikísért, és a kocsiajtó mellett állt, amikor beszálltam.

         - Szóval holnap, ugye? Hánykor?

         - Hatkor. Találkozzunk a Sherman Oaks Country Klub előtt.

         Megrázta a fejét. – A fenébe, cupcake…

         Tudtam, hogy kényelmesen kihagytam azt a részt, hogy a vacsora a szüleim klubjában lesz. Édesen rámosolyogtam. – Ó, és Cade? Vegyél fel nyakkendőt. – A döbbent tekintetére zártam a kocsiajtót és elhajtottam. Arról, hogy hogyan jutottunk el a pornósztár-per-beteg kapcsolatból az állbarátig, fogalmam sem volt. Annak ellenére, hogy egy hangulatos, bensőséges napon osztoztunk, nem tudtam elfelejteni, hogy Cade és én nagyon különböző életből származunk, és tudtam, hogy ez a vacsora a szüleimmel próbára fogja tenni azt a kapcsolatot, amit felépítettünk.

*****

         Azonnal megpillantottam Cade-et. Fehér, végiggombolós inget viselt és egy tengerészkék nyakkendőt, hozzá illő tengerészkék nadrággal. Bűnösen szexin nézett ki, de nem tehettem róla, észrevettem, hogy mennyire kívülállónak tűnt a sznob klub bejáratánál állva, a tetoválása kukucskálósdit játszott az inge gallérjával. És ő is így érezhette, mert szemével a parkolót pásztázta, engem keresve, és a vállai csak akkor lazultak el, amikor a tekintete megtalálta az enyémet.

         Megajándékozott egy szexi mosollyal, ahogy közeledtem felé, a gyilkos magas sarkúm kopogott a téglás járdán. Az egyik kezét hátul a derekamhoz nyomta, amikor már közel voltam, és magához húzott, csókot ejtve a torkomra. – Szexin nézel ki, cupcake, - morogta.

         Elpirultam a bókjától, lenéztem a testhez simuló, fekete ruhámra, amire ritkán kapok lehetőséget, hogy viselhessem. – Köszi. – A tekintetemmel a parkolót lestem, és amikor megpillantottam a szüleimet közeledni, elhúzódtam Cade öleléséből.

         Anyám egy halványkék nadrágkosztümöt vett fel, és apa a szokásos Vasárnapi öltözékében volt – chinos (lezser, bővebb ülepű nadrág) és tengerészkék sportzakó, kigombolt gallér, semmi nyakkendő. Ez volt a hét egyetlen napja, amikor nyakkendő nélkül jelent meg, figyelembe véve, hogy közel nulla-huszonnégyben dolgozott hét napon keresztül. De tudtam, hogy ha Cade ilyet visel, akkor az jó benyomást fog kelteni.

         Ahogy közeledtek, Cade a fülemhez hajolt. – Nekem miért kell nyakkendőt viselnem, amikor neki nem?

         Bordán könyököltem, egy mosolyt ragasztottam az arcomra, miközben közeledtek.

         Egy öltönyös férfi közelített meg minket balról, és Cade kezébe dobta a kulcsát. – Héj, tartsd járatva, mindjárt jövök.

         Cade tekintete találkozott az enyémmel, ami tele volt haraggal. Ó! A zavarom kitisztult és rádöbbentem, hogy azt gondolta, Cade volt az inas.

         Cade morgott valamit a férfinek, és visszadobta neki a kulcsot, épp akkor, amikor a szüleim megálltak mellettünk.

         Anya és én megpusziltuk egymást, és apának adtam egy gyors ölelést, mielőtt bemutattam volna őket Cade-nek.

         Udvariasan rámosolyogtak, majd ő és apa kezet ráztak.

         - Mi volt ez? – kérdezte apa, fejével a srác felé bökve, aki mostanra a járdánál várt a tényleges inasra.

         - Csak egy félreértés. – Vetettem közbe gyorsan, mielőtt Cade kinyithatta volna a száját és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

         Ez furcsának tűnt. Nagyon furcsának. Lépj túl rajta, Alexa.

         Az anyám tekintete végigsiklott a ruhámon és a száját összeszorította. Meghúzgáltam a szoknyám szegélyét, kényszerítve, hogy közelebb kerüljön a térdemhez. Cade észrevette, amit csináltam és a kezébe vette az enyémet, erősen megszorítva azt, mielőtt elengedte volna. Vettem egy mély levegőt és a szüleim után vonszoltam magam be az ebédlőbe.

         A hosztesz leültetett minket a szüleim szokásos asztalához, közel az ablakokhoz, amik a golfpályára néztek. Látva, mennyire az őszben voltunk már, ma nem sok golfozó merészkedett a pályára, de néhány elkötelezett lélek épp most fejezte be a hátsó kilencedik lyukat.

         Cade úriember volt, úgy tűnt továbblépett az inas balesetből, és kihúzta a székemet, mielőtt letelepedett volna a sajátjára. A homlokát ráncolta a kiterjedt mennyiségű ezüst étkészletre, ami előtte volt elhelyezve, én meg gyengéden megszorítottam a térdét az asztal alatt.

         - Alexa soha nem hozta el a randiját a Vasárnapi vacsoránkra, - mondta anyám, gyanakodva méregetve Cade-et.

         Cade, gyorsan kapcsolva, megragadta a kezemet az asztal tetején. – Nos, boldog vagyok, hogy itt lehetek.

         Anyám hátradőlt a székében, háta még mindig szálfaegyenes volt, de látszólag elégedett volt a válaszával.

         A felszolgáló jött, hogy felvegye az italrendelésünket, Cade-el kezdve – aki egy üveg sört rendelt. Összerezzentem. Mi soha nem ittunk a Vasárnapi vacsorán. Ez egyfajta dolog volt a szüleimmel. Mi jeges teát rendeltünk.

         Amikor a pincér visszatért az italainkkal, Cade elhessegette a felajánlott pilsner poharat, és én azt hittem, hogy az anyám szeme ki fog ugrani a fejéből. De amikor hátrahajtotta a fejét és egyenesen az üvegből ivott, felfedve a tetoválásának egy kis részét, anyám beszívta a levegőt és megragadta az előtte lévő terítőt.

         Ki akartam menni a mosdóba és elbújni. Nem ez lett volna az első alkalom, amikor megteszem. A női mosdóban a legtávolabbi fülke, hátul, bal oldalon volt, ami az elmúlt években néhányszor eltűnő helyül szolgált, amikor szükségem volt arra, hogy elmeneküljek az anyám beleavatkozásától.

         Apa végül feltette azt a kérdést, ami tudtam, hogy azóta furdalja az oldalát, mióta találkozott Cade-el. – Szóval, mivel foglalkozol, Cade?

         Cade lehúzott még egy erősítő kortyot abból a sörből, mielőtt válaszolt volna. – Építkezéseken dolgozom. Leginkább tetőfedéssel foglalkozom.

         - Hmm, - préselte össze az ajkait anyám.

         Az apám egyszerűen bólintott. – Te élvezed a kezeddel való munkát? Én soha nem voltam elég jó benne. A fenébe is, nekem gyakorlatilag villanyszerelőt kell hívnom, hogy kicseréljen egy égőt.

         Cade elmosolyodott, egy kicsit ellazulva a székében. – Igen, szeretem látni a munkám kézzelfogható eredményeit. Mindenféle dolgot megcsinálok, asztalos, elektromos munkát – csak szóljon, ha valaha is szüksége lesz egy kézre. Meghúzom a vonalat a vízvezetéknél, de a többit általában kitalálom.

         Rádöbbentem, hogy még soha nem hallottam Cade-et a munkájáról beszélni. Szerettem hallgatni, ahogy leírta azt. Ugyanaz volt, ahogy én éreztem az ápolással kapcsolatban. Tetszett a segítség fogalma, hogy megjavítsak valamit, hogy jobb állapotban hagyjam, mint ahogy találtam. Persze, az én munkám emberekkel kapcsolatos volt, míg Cade-é élettelen anyagokkal, de mégis megértettem, mire gondolt. Kételkedtem, hogy az apám viszonyulni tudott volna ehhez, mert a mérlegek nem igazán voltak izgalmasak. De tetszett, hogy bólogatott és mosolygott, legalább megpróbált kapcsolatot találni Cade-el.

         A pincér hamarosan visszatért, felvéve a rendelésünket. – A borda különlegességet Mr. és Mrs. Blake?

         A szüleim beleegyezően bólintottak. Cade anélkül nyújtotta át az étlapját, hogy belenézett volna. – Kapható itt hamburger?

         A pincér bólintott. – Természetesen, uram.

         Anélkül, hogy tudtam volna mi szállt meg engem, talán a gondtalan csirke-szárny-evő Lexa tért vissza, de követtem Cade példáját. – Én is hamburgert kérek.

         - De te mindig bordát rendelsz-, szakított félbe anyám.

         - Tudom, de ma este hamburgerhez van kedvem.

         - Ne légy buta, ő is bordát kér, - mondta anyám a pincérnek.

         A felszolgáló tekintete köztem és anyám között ugrált, láthatólag bizonytalan volt, hogy kire hallgasson, amikor Cade közbeszólt. – Alexa nagy lány már, tudja, mit akar. – Az állításának mélyebb jelentése is volt és ezt mindannyian tudtuk.

         Nem tudtam mást tenni, csak rámosolyogtam, mielőtt a pincér felé fordultam volna. – A hamburgert, legyen szíves. Jól átsütve, gouda sajttal.

         Cade hátradőlt, karját a székem háttámlájára téve, néha-néha a sörébe kortyolva.

         - Sokat találkoztál Peter-rel, kedvesem? – kérdezte anyám.

         Szép időzítés, anyu.

         Cade tekintete az enyém felé villant, nagyon érdekelte a válaszom.

         - Nem, anya, - mondtam csípős hangon, felé küldve egy ejtsük ezt a témát pillantást.

         A vacsora további része dráma nélkül zajlott. Az apám és Cade megpróbált témát találni a beszélgetéshez és néhány félresikerült kezdés a 401k beruházásokkal, majd a politikával, végül valami olyannál kötöttek ki, amiben mind a ketten egyetértettek – Chicago Bears foci. Nemsokára élénk tárgyalásba kezdtek a játékosok kiválasztásáról és a hátvéd legutóbbi letartóztatásáról.

         Az anyám csendben evett, a vacsoráját bökdöste és körbe-körbe tologatta a tányérján. A hamburgerem ízletes volt és kíváncsi voltam, hogy miért nem rendeltem soha ilyet ezelőtt. Minden falatot megettem és közel álltam ahhoz, hogy kirobbanjak a ruhámból mire elhagytuk az éttermet nemsokkal ezután.

         Cade és én a parkolóban időztünk, miután a szüleim elmentek. A platós furgonja úgy tűnt ki a parkolóban, mint egy lüktető hüvelykujj a sok luxus sedan és SUV között. A sajátomat is beleértve.

         - Sophia vigyáz Lily-re?

         - Igen, - válaszolta.

         - Van időd, hogy átgyere egy italra? Nem lakom messze innen. – Tetszett annak az ötlete, hogy ott lássam őt, ahol lakom, nem beszélve arról, hogy szívesen befejeztem volna azt, amit múlt éjjel abbahagytunk, mielőtt félbeszakított volna minket Lily rémálma.

         Felsóhajtott és végigfutatta kezét a haján, majd a gallérjánál meglazította a nyakkendőjét. – Inkább nem.

         A levegő körülöttünk megváltozott. Feszült volt, és hideg. – Cade? – Közelebb léptem hozzá. – Mi van? – Megerősítettem magamat, felkészülve, hogy meghallom, hogy az ítélkező anyám túl soknak bizonyult számára és most elvágja magát tőlem.

         - Haza kell mennem Lily-hez. – Visszautasította, hogy rám nézzen, és tudtam, hogy volt ott még valami, amit visszatartott.

         Meg akartam neki mondani, hogy Lily rendben lesz még egy óráig, de valami a merev tartásában azt üzente, hogy ne erőltessem. – Ó, azt hiszem, akkor én is mehetek a te lakásodra.

         Tett egy lépést hátra. – Ne ma este, Alexa.

         A homlokomat ráncoltam, és amikor hirtelen rádöbbentem, hogy Alexa-nak hívott cupcake helyett a gyomrom fájdalmas csomóba szorult össze. – Mi a baj?

         - Figyelj, Lex. Te és én jól szórakozunk, de mindketten tudjuk, hogy én nem engedhetem meg azokat a szarságokat, amiket te megszoktál. Ötcsillagos-bordás vacsora, és háromszáz dolláros pedikűr nem illik bele az életembe. Ez valamikor elkerülhetetlenül be fog következni és minél több időt töltünk együtt, az nem csak Lily-t fogja jobban bántani, amikor ez megtörténik.

         - Sajnálom, én csak arra gondoltam, hogy a forró fürdő és a masszázs jót fog tenni a lábának. – Az a gyógyfürdő látogatás nem rólam szólt. Lily-t tartottam szem elől, amikor ezt tettem. A szeme kitágultak, amikor megértette és egy villanásnyi bűntudat lobbant fel bennük.

         - Ettől függetlenül, tudod, hogy igazam van. Az elutasítás rá volt írva a szüleid arcára. Nem jártam egyetemre. Nincsen divatos diplomám. Nekem kötelezettségeim vannak – jelzáloghitelem, és egy hatéves teljes felügyeleti joga.

         - Mi volt az az egész dolog arról, hogy Alexa már nagylány, és tudja, hogy mit akar?- Vontam felelősségre. Természetesen, voltak kötelezettségei, de mikor mutattam ki neki valaha is, hogy nem vagyok én is ugyanabban a hajóban Lily-vel? És mi van akkor, ha neki nincs egyetemi diplomája? Rohadt mesterdiplomája volt csábításból.

         - Felnőtt vagy. Képesnek kellene kiállnod a szüleiddel szemben.

         - Nos… tudom, mit akarok. – Hangom dacos volt, és a tekintetem nem rebbent el az övétől.

         Felsóhajtott és elnézett mellettem. – Az lehet, de nekem van egy kicsi lány, akiről gondoskodnom kell. Neki nincs senki mása. Neki kell az elsőnek lenni. Sajnálom.

         - Tudom. – Megértettem ezt, igazán.

         - Azt mondod nekem, hogy azt hiszed, a szüleid valaha is elfogadnák azt, hogy randizunk? Nem. Tudod, hogy nem tennék. Az anyád megpróbált téged összehozni Peter-el, mialatt én is ott ültem.

         - Nem érdekel.

         - Engem igen. – Tekintete nem ingott meg. Olyan volt, mintha valaki a mellkasomra taposott volna és én küzdöttem, hogy levegőhöz jussak.

         - Cade… - Az alkarjáért nyúltam, de tett egy lépést hátra.

         - Menj haza, Alexa.

         Az érzelemmentes hangja megfagyasztotta a bőrömet és én hátrabotladoztam a sarkaimon. Nem akartam, hogy sírni lásson, így megfordultam és a kocsimhoz menekültem.