Tizedik fejezet

Tizedik fejezet

Salem

Frusztráltan a telefonomra morogtam, majd a kávézóasztalra hajítottam, ahová feldobtam a lábamat. Rowdy a szeme sarkából rám nézett, és előrenyúlt, hogy lenémítsa a hangos akciófilmet, amit éppen nézett.

         Három hét telt el a parkban töltött randink óta. Három hét, ami alatt többé nem bújtam ágyba egyedül, vagy kellett üldöznöm őt, vagy elfutnom előle. A lakásában töltött éjszaka után, belecsöppentünk egy olyan helyzetbe, ahol szavak nélkül eldöntöttük, hogy inkább lógunk együtt, és töltjük az időt a másikkal, mint hogy egyedül legyünk. Megszokott rendszerességgel váltogattuk a lakásainkat, ami azt jelentette, hogy Jimbo-nak két készlete volt mindenből, és a hűtőm mostanra úgy nézett ki, mintha egy egyetemista, kolis srác töltötte volna fel.

         - Mi a baj? – Felém billentette a fejét, amikor sóhajtottam, és kifújtam a levegőt, hogy néhány fekete hajtincset, ami az arcomba lógott, eltüntessem a szemem elől.

         Amennyire közel kerültünk egymáshoz és amennyire mostanra már nyugodtnak látszott körülöttem, volt egy dolog, ami még mindig ellensúlyozta őt, és amitől én is még mindig kétségek és tétovázások között vergődtem – Poppy. Mindketten úgy tettünk, hogy figyelmen kívül hagytuk a tényt, hogy ő még mindig ott volt, egy kísértet, aki a dolgok közepében lebegett, amiket magunk köré építettünk, de most már az erőm felett voltam és nem tudtam tovább lábujjhegyen járni körülötte, vagy a múlt körül, amin ketten együtt osztoztak.

         - Poppy. Férjhez ment ehhez a szörnyű pasashoz, és soha nem válaszol egyetlen hívásomra sem, de még csak nem is üzen vissza. Aggódom miatta, mert ez a csávó teljesen kontroll mániás és neki nincs senkije Loveless-ben, aki a legjobb érdekeit szem előtt tartsa. Én nem hiszem, hogy ez neki egy nagyon boldog helyzet lenne.

         Megmerevedett mellettem és semmitmondó hangot hallatott a torka mélyéről. Láttam, ahogy megfeszült az állkapcsa és felnyúlt, hogy megdörzsölje a rángást, ami az arcában kezdett el munkálkodni.

         - Ennyire rossz, Rowdy? Még csak nem is hozhatom fel a nevét?

         Azok a babakék szemek elfordultak a tapogatózó tekintetemtől, és láttam, hogy küszködik magával, hogy kordában tartsa az érzéseit.

         - Semmi sem változtatja meg a múltat, Salem.

         - Nem, semmi, de ilyen szorosan kapaszkodni valamibe, ami olyan régen történt, ami a rossz pillanatokhoz láncolt és távol tart attól, hogy előrelépj új, jó pillanatok felé, az sincs rendben.

         Karját a vállam köré fonta és magához húzott engem, így meg tudta puszilni a halántékomat.

         - Azt hiszem, egész jól haladok előre.

         Felsóhajtottam és feszes hasizmára helyeztem a kezemet. – Ha nem beszélhetek neked a húgomról, akkor nem. Ő a családom, az egyetlen családtagom, akim igazából van. Szeretem őt, és ha nem hozhatom fel anélkül a nevét, hogy ne merevedjél rögtön kővé, akkor még mindig nagyon is azon a helyen vagy. Tudom, hogy bántott téged, mindketten megtettük, de ha nekem megtudsz bocsájtani, akkor vele is dolgoznod kell ezen, hogy eljuss ideáig.

         Néhány hosszú hajtincsemet az ujja köré csavart és beletelt egy hosszú percbe, mire válaszolt.

         - Az első pillanatban belehabarodtam Poppy-ba, amikor megpillantottam őt. Annyira édes volt. Úgy tűnt, megtestesít mindent, amit még soha nem tapasztaltam azelőtt. Imádta a családját. Mélyen beletemetkezett a templomba és a suliba. Még amikor olyan fiatal voltam, akkor is tudtam, hogy mélyen hű a gyökereihez. – Hangját egy kicsit halkabbra fogta és a TV-ből áradó fény furcsa árnyékokat vetett az arcára, amitől majdnem olyan fenyegetőnek tűnt, mint az emlékek, amik elnyelték őt.

         - Ő soha nem értett meg engem, nem fogtam fel, hogy miért volt olyan fontos számomra, és amikor te elmentél, ő maradt az egyetlen kapocs a családhoz, a szeretethez és az elfogadáshoz. Tudtam, hogy csak rontottam a helyzeten azzal, hogy belé kapaszkodtam, azzal, hogy eldöntöttem, az összes boldogságomat hozzá fogom kötni. Bárki számára túl nagy kérés lett volna, hogy hagyjon egyedül egy fiatal lányt, aki még soha nem hagyta el a szülővárosát és soha nem került ki az apja szabályai alól.

         Leejtette az állát, így az most a fejem tetején csücsült. Körbefontam karommal a derekát, így megöleltem őt és az arcomat a szíve fölött pihetettem meg.

         - A férfiakkal kapcsolatos szörnyű ízlése, a végeérhetetlen vágy, hogy örömet szerezzen az apánknak – egy részükért felelősnek érzem magam. Megfojtottam őt, és azt hiszem, bármit megtett, hogy szabadulni tudjon tőlem anélkül, hogy egyenesen a szemembe mondja, hogy tűnjek a francba. Poppy igazából végső módon végezte a dolgokat, de úgy hiszem, hogy én vezettem el őt ehhez. Így a szívfájdalommal egyetemben, amit már hosszú ideje cipeltem, eléggé sok bűntudatot is húzok magam után. Nem szeretek erre gondolni. Szeretek úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

         - Azért szerettél bele Poppy-ba, mert tudtad, hogy ő soha nem fog elmenni? – Hihetetlennek hangzott, de a szívem mélyen tudtam, hogy ennek sok értelme volt. Rowdy anyukája meghalt, amikor még nagyon kicsi volt és hozzá volt szokva, hogy nem kívánatos volt és kirúgott, így teljesen érthető volt, hogy a húgom egyszerűen csak Loveless szövetének a részét képezi. Egy biztos pont volt és nem egy fenyegetés a törékeny szívének.

         - Részben. Csinos is volt és tőle úgy éreztem magam, mintha lett volna egy célom – vigyázni rá. – Kuncogott, de nem volt benne semmi jókedv. – Soha nem nézett rám úgy, mintha több lettem volna egy barátnál, vagy egy bátynál, egyszer sem. Az idő nagy részében biztatott, hogy tegyem azt, amit mindenki elvárt. Azt akarta, hogy focizzam, hogy bálkirály legyek, hogy egy pompomlánnyal randizzak és azt akarta, hogy fogjam be a számat, és hagyjam, hogy egy másik férfi az életében, úgy bánjon vele, mint egy rakás szarral. Valami, amit az apád és a barátja képesek voltak tenni.

         Elfordultam és az orrom hegyét a mellkasához dörzsöltem. Ez nem volt éppen egy kellemes beszélgetés, de azt hiszem régóta esedékes volt, hogy megtegyük.

         - Mi a helyzet velem? Első látásra beleszerettél, mert stabil volt és belepte a Texas-i por, de mi a helyzet velem, Rowdy?

         Ismét kuncogott és ez alkalommal jókedv is volt benne.

         - Egy tíz éves fiú számára, te voltál a legszebb dolog, amit valaha is láttam. Vad voltál, hangos és úgy tűntél, mintha nem féltél volna semmitől sem. Tudtam, hogy utáltál otthon lenni, utáltad az összes szabályt, amit a szüleid rád tettek, de soha nem volt megállásod a szórakozásból, és hogy teljesen vidám légy. Egyszerűen csak állandóan melletted akartam lenni, mert olyan volt, mintha a meleg napsugarak megérintettek volna mindent, ami annyira hideg volt bennem. Te voltál az egyetlen személy, aki miatt úgy éreztem magam, hogy rendben van az, hogy elveszett gyerek vagyok, aki tényleg dühös, amiért megölték az anyukáját. Soha nem éreztetted azt velem, hogy nekem hálából talpnyalónak kell lennem azért az apróságért, amit a világegyetem helyezett a lábaim elé. Számomra te voltál minden, és akkor elmentél és én ismét elveszett lettem.

         Ettől összeszorult a torkom, és még közelebb fészkelődtem hozzá. Az egyik lábamat a combjára tettem és a szempilláim alól néztem fel rá.

         - Meg kellett volna próbálnom kapcsolatot tartani veled. Kellett volna, de annyira túl voltam terhelve és elvesztem a saját utamon. Tudnod kell, hogy téged elhagyni nehéz volt. Hogy hátrahagyni Poppy-t szívás volt, de tényleg meg kellett tennem.

         Meg kellene mondanom neki, hogy tévedett. Akkoriban teljes mértékben féltem a dolgoktól. Féltem, hogy soha nem fogok kijutni a házamból. Féltem, hogy az életem mindig tele lesz szabályok és előírások végtelenjével. Féltem, hogy a húgom olyan lesz, mint az anyám. És féltem miatta is. Féltem, hogy csapdába esik, hogy valami olyasmit csinál, amit nem szeretett, féltem, hogy üldözni fogja az én tanácstalan húgomat örökre, és féltem, hogy engedni fogja, hogy más emberek döntsenek helyette, hogy hogyan kellene élnie az életét, és miknek kellene lennie a szenvedélyeinek. Örültem, hogy ezek közül a kiválasztott félelmek közül csak néhány valósult meg.

         - Azt hiszem, mindannyiunknak meg kellett tennie olyan dolgokat, amiket nem igazán akartunk annak érdekében, hogy megtaláljuk azt, ahol lennünk kellene. – Hangja vágyakozó volt és egy kicsit füstös hangú. Hallottam, ahogy száz különböző árnyék töltötte ki emlékekkel színezve.

         Mivel én felnéztem rá, ő lehajolt és édes csókot nyomott az ajkamra. Ez volt minden, ami elvitte, hogy a pillanat valami sötétebből és kísértetektől, megbánásoktól terhelve, valami forróbba, valami vággyal és szükségtől sercegőbe forduljon. El akartam neki mondani, hogy ez volt az, ami úgy nézett ki és olyan érzést keltett, hogy előremozdult valami jó pillanatba, de szükségem volt arra, hogy erre saját magától jöjjön rá.

         A csütörtökönkénti lányos este egy kicsit átalakult az elmúlt hónapban. Cora nem ihatott, mert szoptatott, Shaw nem ihatott, mert terhes volt, és senki sem akarta túlságosan elveszteni az irányítást és illetlenül viselkedni, mert Saint általában Royal-lal bukkant fel, és még amikor Royal nem is volt szolgálatban, akkor is zsaru volt, ami azt jelentette, hogy mindenki megpróbálta kihozni magából a legjobbat, hogy helyesen viselkedjen. Imádtam, hogy ezek az édes, erős nők meghívtak engem a bandába még azelőtt, hogy Rowdy és én elkezdtünk volna együtt lógni és összejönni. Elképesztő női csapat voltak és az, hogy hitték, közéjük tartozom, attól igazán kiválónak éreztem magamat és eléggé büszke voltam magamra.

         Ahelyett, hogy Rome bárjába telepedtünk volna le, vagy elmerültünk volna azon a helyen, ami az üzlet mellett volt, Cora mindenki számára végső döntést hozott, hogy egy igazán szép étteremben gyűljünk össze, ami mindössze csak néhány háztömbnyire volt az új bolttól, és ahelyett, hogy addig döntöttük volna magunkba a feleseket, amíg mindannyiunknak hánynia nem kellett volna, egy rakás előételt rendeltünk és kortyolgattuk a díszes martiniket.

         Cora a szemeit forgatta Shaw-ra és azt mondta neki, hogy meg fogja ölni Rome-ot. Mostanra úgy tűnt, hogy Rule lesz apa, férj és háztulajdonos, Rome pedig állandóan körülötte sürgölődött, hogy összekapja a házat, amit béreltek és beköltözzenek arra a helyre, amit megvettek. Hol így, hol úgy esküdözött, hogy nem volt semmi baj a bérleti díjjal, de Rome egyszerűen csak nem tudta kezelni, hogy a kisöccse sokkal háziasabb volt, és letelepedett, mint ahogy ő. Megforgatta a sokszínű szemét, és ragaszkodott ahhoz, hogyha puszta versenyt tervezett, akkor le fogja nyomni a jegygyűrűt a torkán.

         Ettől a merész kijelentéstől Ayden elnevette magát, és azt mondta Cora-nak, hogy ő határozottan tudta, Cora olyan gyorsan kaparintaná meg a gyűrűt, hogy Rome-nak még csak esélye sem lenne, hogy az ujjára tegye. Ettől a kis pici szőke elnevette magát, és nem is tagadta ezt.

         Saint-re néztem és ráemeltem az egyik szemöldökömet. Ő és Nash még mindig elég frissek voltak egy elkötelezett kapcsolatban, de nyilvánvalóan nagyon szerelmesek voltak egymásba és együtt kellett lenniük.

         Csak makacsul megrázta a fejét, a lófarkából kiszabadul vörös és arany tincsek az arcát csapdosták. Hevesen elpirult. Tudtam, hogy szégyenlős és hogy nem szeretett a figyelem középpontjában lenni, de nem csinált mást, csak mosolygott, amikor a szexi pasijáról beszélt. Nash egy érdekes keveréke volt a kedvesnek és a rosszfiúnak. Jól illett a szép és csendes ápolónőhöz.

         - Én még csak alig tudom felfogni azt a tényt, hogy barátom van. Házasság, gyerekek… egyik sincs még a radaromon sem. Valószínűleg vissza fogok menni a suliba és Nash is el van foglalva az üzlet kibővítésével. Küzdünk azzal, hogy egymásra is időt szakítsunk.

         Royal megbökte őt a vállával és megmozgatta a szemöldökét. – Neked nem kellene olyan keményen dolgoznod, hogy időt szakíts rá, ha összeköltöznél vele, mint ahogy ő már üldöz téged emiatt.

         Saint még jobban elpirult és a barátnőjére nézett.

         - Fogok.

         - Mi tart vissza? – Mint mindig, Cora-nak bele kellett avatkoznia mindenkinek a dolgába.

         Saint félrenézett, majd sóhajtott és visszapillantott a csoportra. – Nem akarom, hogy elege legyen belőlem.

         Néma csend követte ezt az kijelentést, majd Ayden olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a többi vendég az étteremben megfordult, hogy megnézze, mi folyik itt. Miután Ayden elkezdte, Shaw folytatta és hamarosan az egész asztal kuncogott, leginkább Saint bosszúságára.

         Saint az alsó ajkát harapdálta és a hajával babrált. – Ez nem olyan vicces.

         Royal megveregette a barátnője vállát. – Mondtam neked, hogy nevetséges vagy. Az a fiú rád van kattanva. Állandóan a zsebében tartana, ha tudna.

         Egyetértően bólintottam. – Megtenné. Arról beszél, hogy mennyire nagyszerű vagy, hogy az üzlet nem emelkedett volna ki a földből, ha nem rólad lett volna szó. Csak hajrá. Ne akarj visszanézni és rájönni, hogy elvesztegetted az időt valakivel, aki számít neked.

         Természetesen már minden szem rám szegeződött, így felkaptam az előttem lévő túl-rózsaszín italomat és szembe találtam magam Cora kérdő tekintetével.

         - Te tapasztalatból beszélsz, Salem? – Nevetés volt a hangjában, de valami mélyebb is bujkált benne. Tudtam, hogy nagyon közel állt Rowdy-hoz, úgy nézett rá, mint egy bátyra, szóval nem fogok vele szemérmesen játszani.

         - Rowdy-nak és nekem egy csomó elvesztegetett idő van közöttünk. Nem tudom, hogy feltétlenül bármit is máshogy csinálnék, de azt tudom, hogy amikor most ránézek, rengeteg olyan dolgot látok, amit azt kívánok, hogy bárcsak megtapasztaltam volna.

         - Pontosan mi is folyik kettőtök között? – Ez Ayden-től jött, és az ő hangjában nem volt semmi jókedv. Rowdy volt az ő pasi LBÖ-je (Legjobb Barát Örökre) és soha nem tűrné el, hogy játszadozzak vele. Ez tisztán látszott a borostyánszínű szemében és az összeszorított szájából.

         Megvontam a vállam. – Ő úgy hívja ezt, hogy újra felfrissítjük az ismeretségünket.

         Az egyik sötét szemöldöke a magasba szaladt, majdnem megérintve a szuperegyenes frufruját. – Te minek nevezed ezt?

         Épp válaszolni akartam, amikor Shaw hirtelen közbeszólt és rádöbbentem, hogy ő volt a csapatban a békefenntartó.

         - Hagyd őt békén, Ayd. Egyikünknek sincs lehetősége, hogy beszéljen, amikor arra kerül a sor, hogy kitaláljuk mi történik ezekkel a srácokkal. Olyan, mintha végigsétálnánk egy ingatag hídon kapaszkodó nélkül a legmeredekebb kanyonon keresztül, hogy próbáljunk eljutni onnan ahol voltunk, oda ahol mindannyian most vagyunk, szóval szálljatok le Salem-ről. Rowdy boldog, többé már nem fekszik le fél Denver-rel, szóval miért nem hagyja ezt mindenki annyiban?

         Nem tetszett, hogy Rowdy buja életvitele ennyire jól ismert volt és egy keverékbe volt hajítva, de nem tudtam úgy tenni, mintha megmentette volna magát miattam. Felsóhajtottam és végigfutattam ujjamat a pohár pereme körül.

         - Rengetek történet van, amin keresztül kell verekednünk magunkat, így most csak mindig egy napot élek meg. Leginkább azért jöttem Denver-be, mert ő itt volt, de amikor ideértem, megtudtam róla és a húgomról néhány dolgot, amit addig nem ismertem, és azok már kihívást jelentenek, hogy keresztülverekedjem magam rajtuk.

         Cora szólalt meg és a tányérjáért nyúlt. – Ő mindig is ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy egyetlen igaz szerelem létezik. Mindannyian próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez hülyeség, és hogy egymillió csodálatos nő van a világon, akik boldogak lennének, ha magukénak mondhatnák őt, de hajthatatlan volt – legalábbis addig az volt, amíg fel nem bukkantál. A szabálya nagyon gyorsan megváltozott.

         Ismét felsóhajtottam. – Megkérte a húgomat, hogy menjen hozzá feleségül, amikor tizennyolc volt, de ő kikosarazta.

         Mindegyik lány egyszerre kapott levegő után, amitől ismét minden más vendég az étteremben a mi irányunkba tekingetett.

         Szomorúan megráztam a fejemet és magamra erőltettem egy féloldalas mosolyt. – Tudtam, hogy volt egy dolga vele, egy belehabarodás, gondoltam én. Fogalmam sem volt, hogy ő örökre tervezte ezt vele. Aggódom, hogy talán lehetnek még elhúzódó érzései, amiket nem tud elkülöníteni attól a dologtól, ami most velünk történik.

         Cora felhorkant és felém bökött a villájának hegyével. – Mindannyian csináltunk buta dolgokat, amikor tizennyolcak voltunk. Még csak tudni sem szeretnél arról a fickóról, akivel akkor voltam. Ez csak egy hiba volt, ami magány és bizonytalanságból született. Mindannyian vétettünk ilyeneket akkoriban.

         Ayden élénken bólogatott. – Nagyon rossz döntéseket hoztam tizennyolc éves korom előtt, és az én idióta öcsémet abban a korban, már többször is bevarták. Nem igazságos, hogy ellene állítjuk a múltat.

         Saint is közbeszólt még. – Nash millió darabra törte a szívemet tizennyolc éves kora körül. Ez majdnem távol tartott attól, hogy adjak neki egy tisztességes esélyt, amikor tavaly visszatért az életemben. Az lett volna a legnagyobb hiba, amit valaha is vétettem volna, ha nem adom meg azt neki.

         Ismét felsóhajtottam és felkaptam az italomat, hogy lehajtsam az utolsó kortyot is belőle. Szükségem volt egy másikra, és talán még egyre, amikor Rowdy-ról és a húgom iránti érzéseiről kezdtem el gondolkodni.

         - Ő a húgom. – Ez egy olyan komplikáció volt, amit nem hiszem, hogy bármelyikük is igazán meg tudott volna érteni, mert amennyire én törődtem Rowdy-val, kizárt dolog volt, hogy valaha is ne ugyanaz a vér folyjon az ereimben, mint Poppy-nak és a halhatatlan hűségemről iránta, már nem is beszélve.

         - Mit mond erről az egészről most? – Ember, tényleg szeretem Shaw-t. Ő mindig olyan megfontolt volt és az egész viselkedése is éppen olyan szerethető és nyitott is. Mutatós anyukává fog válni, még ha a kölyök ugyanolyan vad és kiszámíthatatlan is lesz, mint az apja.

         - Azt mondja, hogy nem neki kell az egész történetet elmondania. Évek óta próbáltam rávenni Poppy-t, hogy töltse ki az üres részeket, de ő mindig témát váltott, vagy biztosított róla, hogy bármi is történt kettőjük között az a múltban volt. Valami nagyobb annál, amire én mindig is gondoltam, dolgozik minden alatt, amit megpróbálok felépíteni, és nekem ez nem tetszik.

         - Szóval, mi van, ha ez nem működik veled és Rowdy-val? – Ayden akcentusa megtévesztően közönyösnek hangzott. – Egyszerűen csak össze fogsz pakolni és a következő tetováló szalon felé fogsz gördülni – a következő fickóhoz?

         Meg kellett volna mondanom a fülledt déli harangszónak, hogy foglalkozzon a saját átkozott dolgával, de nem tudtam hibáztatni őt, hogy ennyire védelmezi a barátját.

         - Ez az, amit normálisan teszek. – Az igazság nem volt szép, de ez volt az. – Én nem szeretem, amikor a dolgok összekuszálódnak és bonyolulttá válnak.

         A whiskey színű szemei egy töredék másodpercre összeszűkültek. – Úgy hangzik számomra, mintha pontosan az összevisszaság és bonyodalom kellős közepében lennél.

         - Igen, és most az egyszer a szándékom nem elvágni és elfutni, hanem maradni és harcolni. Rowdy mindig is nagyon sokat jelentett nekem. Most egy másik módon, de nem tervezem elengedni őt egyetlen egy jó indok nélkül.

         Royal hirtelen becsatlakozott a beszélgetésbe a rá jellemző pimasz módján.

         - Rendben, én nem vagyok része a belső körnek, szóval meg fogom kérdezni azt, amire tudom, hogy mindannyiunknak gondolnia kell. – A szeme majdnem olyan fekete volt, mint az enyém és bajkeverés csillogott bennük. – Lefeküdt vele – a húgoddal, úgy értem? Mert ha igen, akkor ez furcsa, és azt hiszem, a javaslattal együtt esetleg újra akarhatnád gondolni ezt az egész helyzetet.

         Hátrahőköltem és elfintorodtam. Kizárt dolog volt, hogy valaha is hagynám, hogy rám tegye a kezét, ha a húgom szexuális lábnyomát követném. – Nem. Állandóan kérdezgettem őt erről, amikor ugyanarra a főiskolára mentek. Még azt se engedte meg neki soha, hogy csókot lopjon.

         Royal átdobta a barna hajzuhatagát a válla felett és figyelmesen előrehajolt. – Szóval, mindegy, hogy milyen okból robbantotta a kérdést, elég jelentősnek kellett lennie, és nem kergette ki őt az igaz szerelemből. Találkoztam Rowdy-val, láttam őt más nők körül. Ő nem egy olyan srác, aki le fogja kötni magát egy olyan nőhöz, akivel nem feküdt le. Nincs az az Isten.

         - Azt mondja, hogy szerette őt, de összetörte. – Utáltam a fájdalmat, amit kihallottam a saját hangomból, amikor kikényszerítettem ezeket a szavakat.

         - Lehet, hogy így volt, de különböző fajta szeretetek vannak. Talán úgy szerette őt, mint a húgát, vagy mint egy legjobb barátot, és egyszerűen csak nem tudta a különbséget. Lehet, hogy csak megpróbálta védeni őt. Még nem vagyok nyomozó, de annyit elmondhatok, hogy azok a dolgok nem mérvadóak. Különösen nem azzal, ahogy az ágyába lökdösött abban a másodpercben, ahogy zöldlámpát adtál neki. Ha a húgod volt az egyetlen, akkor valójában soha nem lett volna képes túllépni a múlton azzal a bűntudattal, amit az ágyba cipelésed okozott volna. Rowdy egy jó ember, a srácaitok mind azok. Csak mert azt mondja neked, hogy a húgod volt az egyetlen dolog, az még nem jelenti azt, hogy valóban az volt. A tetteit nézd, ne a szavait.

         A szavai szúrtak és nem csak azért, mert nem volt hülyeség, amit mondott és tárgyilagos is volt, hanem mert tudtam, hogy ha megtettem volna azt, amit mondott, akkor végül én lettem volna az, akit megbénított volna a bűntudat. A tettei akkoriban világosak voltak. Szüksége volt rám, nagyon megbízott bennem, és még így is, hogy tudtam ezt, elhagytam. A saját igényeim és szükségleteim akkoriban felülmúltak minden mást és most, visszatekintve, rájöttem, hogy míg nekem el kellett mennem, lehet, hogy lett volna egy jobb mód számomra, hogy hozzáfogjak ehhez. Hagytam, hogy az apám kényszerítse a kezemet, adta a lökést, hogy elmeneküljek az összes rossz dolog elől, ahelyett, hogy hagyjam a saját szempontjaimat és kiálljak a jó gyökerekért, amik mélyen Texas talajába voltak ágyazva. Rowdy és én megosztottunk mindent - támogatást adtunk egymásnak, amire mindkettőnknek szüksége volt egy olyan helyen, ahol egyikünk sem akart lenni. Meg kellett volna beszélnem vele, belevonni őt a választásomba, hogy elmegyek. Még így is szívás lett volna, még így is megdöbbentette volna, de nem érezte volna azt, hogy csak úgy elhagytam őt. A tetteim voltak azok, amik beszéltek helyettem és visszatekintve gyűlöltem azokat.

         Azonban, Royal-nak a szeretettel kapcsolatban is igaza volt, hogy amit a húgom iránt érzett, lehetséges, hogy valami más volt, mint igaz szerelem. Soha nem bánt úgy Poppy-val, ahogy velem. Vele mindig visszafogott volt és csendes – velem, nem voltak határok, sem szégyen. Én csak nem voltam biztos abban, hogy ez mit jelentett most, hogy sokkal többet kértem tőle, mint barátságot.

         Szerencsére nem kellett ezen túl sokat időznöm, mert Royal épp benne volt a pörgésben és a figyelmét Ayden-re fordította.

         - Mi az öcséd története? – Úgy tűnt, az érdeklődése sokkal több, mint a szokásos, vagy szakmai kíváncsiság.

         Ayden felhorkant.

         - Asa története mélyen egy kis Kentucky városban zajlik, kitérve a javítóintézetre, kábítószerekre, lányokra és általános bűnüldözésre és súlyos testi sértésre. – Ayden nagyot nyelt, és kezei szorosan ökölbe szorultak az asztalon. – Majdnem egy brutális fizikai veréssel végződött nem sokkal ezelőtt, mert úgy döntött meglop egy motoros klubot és ők baseball ütővel torolták meg ezt a lépését. Kómában volt és majdnem meghalt. Soha nem találkozott olyan szabállyal, ami alkalmazkodott volna hozzá, vagy amit ne akart volna megszegni és ez végül utolérte őt.

         Shaw kinyújtotta a kezét és megszorította Ayden vállát. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a barna túlságosan tele volt érzelemmel, hogy tovább folytassa, Cora felvette a történet maradék fonalát.

         - Ayden és Jet visszahozta Asa-t Denver-be, így tudott gyógyulni és újra talpra állni. Mindenki nagy meglepetésére Rome-nak azonnal megtetszett, és beállította őt dolgozni a bárba. Azt hiszem, a Nagy Fickó szemmel tartja őt, mert aggódik, hogy Asa visszaesik a régi életstílusába, de nagyon szilárd munkakapcsolatuk van és Rome mindent tud a próbálkozásról, hogy újjáépítsen egy életet az alapoktól kezdve.

         Egyértelmű, hogy büszke volt a mogorva ex-katonájára, hogy segítő kezet nyújtott Ayden bajkeverő testvérének.

         Royal kieresztett egy álmodozó sóhajt. – Képes lennék egész álló nap csak Asa-t bámulni.

         Egyet kellett ezzel értenem. A Cross testvérek hihetetlenül néztek ki. Rá emeltem az egyik szemöldökömet és felvettem az italomat. – A zsaru és a bűnöző?

         Összeráncolta az orrát. – Ez úgy hangzik, mint egy szörnyű cím egy romantikus regénynek.

         Cora elnevette magát. – Vagy, mint egy rossz pornóénak.

         - Az nem fáj, ha megvizsgálod a helyzetet, csak ennyit mondok. – Royal visszahelyezkedett a székébe és a sötét szemei vidámsággal táncoltak.

         Ayden azt mondta neki, - Nem fog a közelébe menni senkinek sem, akinek jelvénye van. Nem számít, mennyire csinos is vagy. Ő nem teljesen javult meg. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is meg fog.

         - Még mindig megszegi a törvényt? – Most Royal figyelme nem volt más, csak pimasz és aranyos.

         - Nem. – Ayden nagyot sóhajtott. – Legalábbis nem tudok róla, de Asa-nak impulzív irányítási problémái vannak és ennek soha nem lesz vége. Boldog itt. Imádja a Bárt és nagyon szoros kapcsolatot épített ki Rome-mal és még Rowdy-val is, de néha, amikor bekopogtat a lehetőség, Asa-nak nagyon nehéz zárva tartani azt az ajtót, nem számít, mi vár rá a másik oldalon. Ezért aggódom, hogy mi fog vele történni, amikor Jet és én elmegyünk. Úgy érzem, az egyik oka, hogy az egyenes és szűk úton maradt, hogy tudja, itt vagyok, és figyelem őt.

         Szavai komor emlékeztetői voltak annak, hogy ezeken az estéken, ahol a lányok összegyűltek egy helyen, megvitatják az életet és az összes kihívást és jutalmat számba veszik. Shaw igazából egy kicsit megkönnyezte ezt, de a terhességi hormonokat hibáztatta. Amikor Ayden és Jet elköltözik, határozottan üresség marad a csoportban, és rádöbbentem, hogy mennyire közel is álltak mindannyian egymáshoz. Tényleg megformálták a saját családjukat és a vérségi kapcsolatnak ehhez semmi köze nem volt.

         - Vissza fogok jönni, amikor a baba megszületik, számíthatsz rá.

         Cora egy gonosz vigyort küldött Shaw felé. – Mi van, ha ikrek? Úgy gondoltam, könnyen indultam, hogy csak egy óriási Archer utódot kellett kihordanom. De mi van akkor, ha neked a végén kettővel kell megbirkóznod?

         Shaw felnyögött és az egyik kezét a még-lapos hasára helyezte. – Rule meglehetősen gördülékeny ezzel a meglepetés terhesség dologgal kapcsolatban. Két baba egy helyett, lehet elég lenne ahhoz, hogy a szakadék szélére taszítsa őt. – Elmosolyodott és a világoszöld színű tekintetébe egy kis vágyakozás költözött. – Házasság, úton egy baba… Ha néhány évvel ezelőtt megkérdeztél volna arról, hogy bármelyik is érvényes lesz-e Rule Archer-re, halálra nevettem volna magam. – Egyenesen rám nézett. – Elképesztő, ahogyan a dolgok változnak.

         Ezzel kapcsolatban nem volt min vitatkozni vele. Ezek a nők megtapasztaltak az életben néhány jelentősebb változást, és egyikük sem tűnt rosszabbnak ezek miatt. Valójában, mindannyian erősebbnek látszottak és jobbnak, ezek miatt az elszenvedett változások miatt és előtűntek a dolgok másik oldalán. Én mindig is elmenekültem, mielőtt bármilyen eredmény várt volna rám, még ha az, valami olyan is lett volna, ami jobbá tette volna az életemet.

         - Nos, minden, amit tudok, hogy már nagyon várom, hogy lássam, mi jön ezután. Eddig, ami Rowdy-t illeti, nekem még csalódnom kell majd, de én igazán szerencsésnek érzem, hogy talált egy ilyen nagyszerű csapatot, akit a sajátjának hívhat. Ti srácok, jobban vigyáztatok rá, mint bárki más valaha is tette.

         - Szeretjük őt. – Ayden szavai tényszerűek voltak, miközben Cora és Shaw egyetértően bólintottak.

         - Őt könnyű szeretni. – Mindig is könnyű volt.

         Cora előrehajolt és a könyökét az asztalra tette, majd az állát a kezébe támasztotta. Tényleg úgy nézett ki, mint egy punk-rock tündér.

         - Azt hiszem, valószínűleg te is így érzel, Salem. Phil megismerte a jó embereket, amikor meglátta őket. Soha az életben nem tett volna téged rá arra az útra, ami visszavisz Rowdy-hoz, ha nem gondolta volna azt, hogy ez lesz a legjobb az egyik fiának. Hinnie kellett abban, hogy te vagy az, aki hosszú távon a legjobb lesz Rowdy számára.

         Én soha nem éreztem úgy, hogy engem könnyű szeretni. Túl sok évet töltöttem azzal, hogy azt hallgattam, mennyire szörnyű vagyok, hogy soha nem fogom semmire sem vinni, hacsak nem változtatok a stílusomon, ami miatt elhittem, hogy nehéz velem és nem érem meg a fáradozást. Azt hiszem, ezért nem akartam soha túl sokáig egy helyen ragadni. Ez lecsökkentette a kockázatot, hogy végül azt mondják rám, hogy túl sok vagyok, vagy, hogy nem vagyok elég. Egyik dolog sem volt elfogadható a számomra, így egyszerűen elmentem és soha nem voltam semmi, senki számára sem.

         Az agyam hátsó részében hallottam, hogy Rowdy újra és újra azt suttogta nekem, hogy egy ponton én voltam számára minden. Némán azon tűnődtem, hogy túl sok idő telt-e el, hogy visszamenjek vele arra a helyre. Azt akartam, hogy még egyszer ezt jelentse. Most ez volt az egyetlen dolog a földön, amit akartam.