Huszonegyedik fejezet

Huszonegyedik fejezet

Bree

Este nyolcra, az eső egyre jobban esett és elkezdett dörögni, valamint villámok cikáztak keresztül az égen.

         Összegömbölyödve ültem a szobámba, Phoebe-vel az ölemben. Annak az éjszakának az érzése elárasztott engem, ahogy ott ültem. Most már egyre jobban kezeltem, de tudtam, hogy a hangos dörgések felettem mindig emlékeztetni fognak arra az érzésre, hogy tehetetlen és egyedül vagyok.

         Néhány gyertya égett a szobában, arra az esetre, ha elmenne az áram. Normálisan, a gyertyák megnyugtató, romantikus légkört teremtenek, de ma este, az árnyékok, amik a körülöttem lévő falakra vetültek, a vihart még rémisztőbbé, sokkal nyugtalanítóbbá tették.

         Lágy kopogást hallottam az ajtómon, és ettől megriadtam. Phoebe hegyezte a fülét és halkan vakkantott. Ki a fene lehet az?

         Már így is ő volt a fejemben a vihar miatt, így a szívverésem felgyorsult, ahogy lassan felálltam az ágyamról, és lábujjhegyen végigmentem a folyosón, Phoebe-vel a sarkamban.

         Az ablakhoz mentem és kikukucskáltam a függönyön, így alig láttam a verandámat az ajtó előtt. Archer hátradőlt, rám nézett, ahogy őt bámultam. A szívem dübörögni kezdett, ahogy szemügyre vettem átázott alakját, a farmer és a fehér póló a testére tapadt. Ó Istenem, a felhőszakadásban sétálhatott idáig.

         Csak egy másodpercig haboztam, mielőtt a bejárati ajtóhoz rohantam, és kitártam, az eső hangja a verandám előtti földet verte. Egy hangos mennydörgés rázta meg a házikót és kicsit megugrottam, amitől Archer egy lépést tett felém.

         Mit csinálsz itt? kérdeztem.

         Nem szereted a viharokat, válaszolta.

         Megdöntöttem a fejemet, össze voltam zavarodva. Egy mérföldet sétáltál az esőben, mert nem szeretem a viharokat?

      Egy másodpercig habozott, félrenézett, enyhén a homlokát ráncolta. Utána visszanézett rám és egyszerűen azt mondta, igen. Szünetet tartott, tekintete fájdalmas volt. Tudom, hogy valószínűleg én vagyok az utolsó ember, akit most látni akarsz, de én csak arra gondoltam, hogy ha a verandádon ülnék, nem félnél. Nem lennél egyedül.

      Ó Istenem.

         Nem tehettem róla, az arcom összegyűrődött és sírni kezdtem.

         Archer kísérletet tett azzal, hogy felém lépett és némán engedély kért, ahogy a szemembe nézett. Bólintottam, elfogadva a kimondatlan kérdését, és a karjába vett, magához szorítva engem.

         Köré fontam a karomat, és a nyakába temettem az arcomat, belélegezve a tiszta, esős illatát. Néhány percig csendesen sírtam a karjában, ahogy tartott, köröket rajzolva a hátamra, meleg lélegzete a fülemet csiklandozta, a nedves ruhája engem is átáztatott. Néhány percig elfelejtkeztem a mennydörgésről és az esőről, ami hangosan szakadt körülöttünk – néhány percig csak én és ő voltunk, senki más.

         Nem tudtam, mit gondoljak. Csak azt, hogy ez jó érzés volt. Ő még mindig legjobb barátom, az édes, néma fiúm, és annyira kétségbeesetten hiányzott, hogy már fájt. Megsebzett, és mégis úgy csüngtem rajta, mintha az életem függne tőle.

         Néhány perc elteltével hátrahúzódtam, felnézve az arcára. Annyira édesen és gyengéden nézett le rám, hogy a szívem összeszorult a mellkasomban.

         Bántottál, mondtam hátralépve.

         Szomorúság töltötte meg a vonásait és bólintott, elismerve, hogy ezt tette.

         Had hozzam helyre, mondta. Helyre akarom hozni. Mit csináljak?

      Kifújtam a levegőt, leejtve a vállaimat. Egy másik nővel szexeltél, Archer.

      Megrázta a fejét, Nem szexeltem vele, csak… vele voltam.

      A szemöldököm összeszaladt, és hátrakaptam a fejem. Mi? Én azt hittem, hogy te… várjunk csak, mit jelent az pontosan, hogy ’vele voltál’? Nem tudtam, mit fog mondani, de megkönnyebbülés árasztott el, amikor rádöbbentem, hogy nem ment végig vele.

         Sóhajtott, végigfuttatva kezét a nedves haján, majd lerázta a kezét az oldalánál. Én… ez… ismét sóhajtott. Bevitt engem a hátsó szobába és a nyakamat csókolgatta, majd a kezemet a melleihez húzta. A testem… reagált. Néhány pillanatra becsukta a szemét, majd kinyitotta őket. Azt mondta nekem, hogy Travis fizetett neki, hogy szexeljen velem, de ez nem tűnt helyesnek így eljöttem. Ez történt. Annyira sajnálom. Tudtam, hogy nem volt helyes, nem akartam. Úgy értem… én… Istenem. Szégyen árasztotta el az arcát, ahogy ismét lenézett.

         Kiengedtem a levegőt, amit visszatartottam, és lágyan felnevettem, a fejemet rázva. Archer a fagyos ujjai közé vette az államat, és felemelte a fejemet. Kérdő tekintettel nézett rám.

         Kaptál egy öltáncot, Archer, és ez túl messzire ment. De nemet mondtál neki és eljöttél. Egy másodpercig tanulmányoztam őt. Miért mondtál neki nemet? Áruld el.

      Néhány szívdobbanásnyi ideig nem mondott semmit, majd, Mert nem akarok senki mással lenni, kivéve téged. Nem akartam őt, csak téged akarlak. Csakis téged akarlak, Bree.

      Ahogy ott álltunk az ajtómban, egymás szemébe nézve, észrevettem, hogy remeg és az ajkai elkékültek, alatta egy tócsa víz keletkezett a száraz verandámon.

         Behúztam őt. – Ó Istenem, megfagysz, - mondtam, a kezeim elfoglaltak voltak, hogy behúzzák őt. – Fel kell melegítenünk téged.

         Bevittem őt a fürdőszobába, és elfordítottam a zuhanyt, azonnal meleg gőz kezdett gomolyogni a kis helyiségben. Elkezdtem levenni a ruháit, a pulcsiját és a pólóját, és hagyta, szemei az arcomon kalandoztak, csak ott segített, ahol szükségem volt rá. Lerúgta a cipőjét, és letérdeltem előtte, lehúztam a vizes zoknit a lábáról, majd ismét felálltam, szememmel végigpásztáztam a hasizmától a mellkasáig, ahogy lassan felemelkedtem. A helyiség hírtelen még melegebbnek tűnt. Beharaptam az ajkamat, és felnéztem a gyönyörű arcára.

         Menj be a zuhany alá, mondtam, amikor már semmi más nem volt rajta, csak a farmer. Nekem is át kell öltöznöm, mondtam, lenézve a nedves alvópólómra.

         Bólintott, vontatottan megfordultam és elhagytam a fürdőt. Becsuktam az ajtót magam mögött és nekidőltem egy másodpercre, ismét az ajkamba harapva. Halkan felnyögtem. – Csak te, Bree, - mondta csendesen. – Csakis te szerethetsz bele a helyi, néma magányos farkasba. – De aztán elvigyorodtam. Igen, helyi, néma, magányos farkas, de az én helyi, néma magányos farkasom.

         Megszabadultam a nedves ruhámtól, és felvettem egy új – csinibb – alvópólót. Utána a konyhába mentem, és feltettem egy kanna vizet. Álltam ott, az ablakon kinézve az esőre, várva a fütyülést.

         Néhány perccel később, hallottam, hogy a zuhany elhallgat, és egy percre rá, kinyílt az ajtó és lágyan megszólaltam, - A konyhában vagyok.

         Archer egyetlen törölközővel a keskeny csípőjén jött be, egyik kezével a haját dörzsölte, és egy kicsit feszélyezetten nézett rám. Magamba szívtam a nyálcsorgatást-megérő meztelen mellkasát, és azt, hogy a törölköző kevés képzeletet hagyott arra, ahol a kincsét őrizte és nyeltem egyet.

         - Csak befejezem a teát, - mondtam, kinyitva néhány teás zacskót. – Ha össze akarod szedni a ruháidat és betenni a szárítóba – az jobb oldalt van a folyosón egy kis fülkében.

         Bólintott, és elhagyta a szobát, ahogy befejeztem, majd csatlakozott hozzám, amint bevittem a teát az előszobába. Elvette tőlem az egyik bögrét és leültünk a kanapéra, csendben kortyolgatva a teánkat néhány kényelmes percig.

         Végül letette a bögréjét a kanapé melletti asztalra, és felém fordult. Mondhatok valami?

      Ránéztem, megbillentve a fejem és azt feleltem, - Persze, - majd ismét aprót kortyoltam a teámból.

         Mély levegőt vett, és úgy tűnt, mintha összeszedné a gondolatait. Sokat gondolkodtam az elmúlt néhány napban és… megpróbáltam az lenni, akit akarsz, de… ez sok nekem, Bree. Kissé megrázta a fejét. Utáltam azt az estét – a zajt, az összes embert, azt hogy nem tudok beszélni. Egy pillanatig hallgatott, mielőtt találkozott a tekintetemmel. Azt akartam, hogy boldog legyél, jobban, mint bármit, de… Ismét végigszántott a kezével a haján.

         Letettem a teámat az előttünk lévő kávézó asztalra, és közelebb mentem hozzá. Archer, elértem, hogy úgy érezd egy feladat voltál a számomra, elértem, hogy úgy érezd, mintha nem… nem lettél volna elég. Lenéztem, majd vissza a szemébe. Sajnálom.

      Megragadta a kezem, megszorította, majd elengedett. Nem, ez nem a te hibád. Tudom, hogy megpróbáltad… kiterjeszteni a világomat. Nekem csak szükségem van arra, hogy akkor tegyem meg, amikor készen állok rá, rendben? És nem tudom, mikor leszek készen rá, hogy megtegyem. Lehet, hogy hosszú időt fog igénybe venni, Bree.

      Bólintottam, könnyekkel a szememben. Oké. Könnyedén felnevettem és az ölébe másztam, lovagló ülésbe helyezkedve el rajta, és előrehajoltam, szorosan magamhoz szorítva őt. – Csak még egy dolog, - suttogtam a nyakába, nem voltam hajlandó elengedni.

         Várt. Hátradőltem és azt mondtam, - Az egyetlen nő, aki öltáncot adhat neked, én vagyok.

         Elvigyorodott, szemei táncoltak. Úgy éreztem, hogy ez a vigyor könnyedén azt okozhatja, hogy hanyatt essek és belehaljak a szívelégtelenségbe, amit a szépségének a túladagolása eredményez. Visszavigyorogtam, előrehajoltam és mélyen megcsókoltam.

         Mennydörgés zengett és a villámlás a szoba impulzivitását fénnyel árasztottal el néhány másodpercig. Elégedetten sóhajtottam és becsúsztattam a nyelvemet Archer meleg szájába. Az íze keveredett a fahéjjal a fogkrémétől és a mézzel a teától. Nyelve találkozott az enyémmel, finomat csúszott rajta, egy nyögést kiváltva mélyen a mellkasomból. Kezébe fogta az arcomat, és megbillentette a fejemet, így el tudta mélyíteni és átvenni az irányítást a csók felett, lassan és alaposan fedezte fel a számat, amíg már ziháltam és a vastag, kemény merevedéséhez dörzsöltem magam.

         Archer az idő legnagyobb részében szégyenlős és bizonytalan volt, de amikor valami olyanra került a sor, ahol uralkodhatott, szilárd és magabiztos lett. Kíváncsi voltam, hogy ezt észrevette-e magáról.

         Megszakítottam a csókot, beszívva a levegőt, és hátradöntöttem a fejemet, hogy hozzáférhessen a nyakamhoz. Gyengéden csókolt és majszolt lefelé haladva, ahogy a kezemmel a hajába túrtam.

         Kezei a mellemhez kúsztak és lustán dörzsölni kezdte a mellbimbómat a vékony pamut felsőmön keresztül. Élvezettel sóhajtottam, marokra fogva a haját.

         Éreztem, hogy az erekciója még nagyobbra nő alattam – semmi nem választott el minket csak a most már nedves fehérneműm, és frottír törölköző.

         Közénk nyúltam és az ujjaimat finoman végigfuttattam a feszes hasizmain. Beszívta a levegőt, izmai megfeszültek az érintésemre. A kezemet még lejjebb mozdítottam és elkezdtem simogatni a törölközőn keresztül, ahogy elnehezült szemhéjjal és enyhén nyitott ajkakkal nézett rám. Ó Istenem, döbbenetes volt. Nedvesség árasztotta el a combom közét és a szükség dühös impulzusa lüktetett ott, akarva, hogy kitöltsék.

         - Archer… Akarlak, - suttogtam.

         Még a másodperc töredékéig sem hezitált, alám csúsztatta a karját és felállt, a hálószobám felé vette az irányt. Felnevettem, karomat a nyaka köré kulcsoltam. – Azt, hiszem, ezt vehetem igennek, - mondtam.

         Rám mosolygott, egy kissé feszültnek tűnt és csak egy kicsit idegesnek.

         Amikor elértük a szobámat, gyengéden lefektetett az ágyra és állt ott, lenézve rám, kedvesség és vágy találkozott egymással az arcán lévő kifejezésben. A szívem a fülemben dübörgött.

         Archer a fal felé fordult és lekapcsolta a fejünk fölötti lámpát. A gyertyák még mindig égtek és álmodozó fénnyel töltötték meg a szobát. Arra gondoltam, hogy micsoda különbség volt még fél órával ezelőtt, visszaemlékezve, hogy itt ültem ebben a szobában nem sokkal ezelőtt, félve és egyedül érezve magamat.

         Archer visszafordult, ledobta a derekáról a törölközőt egy rövid bepillantást nyertem a teljes meztelen testére, mielőtt az egyik térdét az ágyra tette, és leereszkedett rám. Jó Uram. Kőteraszok építése, favágás és hogy mindenhova sétált olyan edzés videó volt, amit forgalomba kellett hoznia. MINÉL HAMARABB.

         Száját ismét az enyémhez nyomta, és hosszú percekig szenvedélyesen csókolt, majd a száját a nyakamhoz húzta, miután mindketten levegőért kapkodtunk. Gyengéden megszívta a bőrt és a fejemet még jobban hátrahajtottam, hogy jobb hozzáférést adjak neki, és a csípőmet felfelé billentettem a keménységéhez. Beszívta a levegőt és felemelte a fejét, belenézve a szemembe.

         Az alkarján támaszkodott, megtartva magát felettem, így nem tudta használni a kezét és úgy döntöttem én sem beszélek. Az arcán lévő kifejezés elmondott nekem mindent, amit tudnom kellett. Nem volt olyan hely a földön, ahol szívesebben lett volna most, mint itt velem, azt csinálva, amit éppen csinálunk. És ahogy felnéztem rá, szemei elsötétedtek a vágytól, a tekintetét meglágyították az érzelmek, és tudtam, én sem lennék sehol máshol a világon, mint itt.

         Felemeltem a karomat, jelezve, hogy el kellene távolítani a pólómat. Odahajolt, megragadta a szélét, és lassan felemelte, felcsúsztatva a karomon, át a fejemen, majd ledobta az ágy mellé a földre.

         Utána ismét felállt és a szememet nézte, ahogy beleakasztotta a mutatóujját a bugyim mindkét oldalába és lehúzta a lábamon. Elszakadtam a szemétől és lenéztem a kemény, megfeszült farkára és a lüktetés a középpontomban egyre intenzívebb lett.

         Állt ott lenézve rám és egy kicsit fészkelődni kezdtem, ahogy a szemét fel és lejáratta a testemen. Soha nem tudtam egyszerűen mozdulatlan maradni, amikor valaki a meztelenségemet tanulmányozta, de amikor a tekintetünk találkozott egymással és azt mondta, Annyira gyönyörű vagy, ellazultam. Észrevettem, hogy a keze enyhén remegett.

         - Ahogy te is, - suttogtam, amint visszaereszkedett fölém, az izmok az alkarján ismét megfeszültek, ahogy megtartotta a súlyát és lehajtotta a fejét, hogy újra találkozzon a számmal.

         Lassan fel és lefutattam a kezemet a kemény karján majd keresztül a széles vállain. Utána levándoroltam a hátizmainak sima bőrén, megérkezve a fenekéhez, ahol könnyen végigfutattam a kezemet rajta, gyengéden megragadva azt, és magam felé toltam. Éreztem, ahogy elmosolyodott a számon.

         Mosolyogva elszakadtam az ajkaitól, így újra a nyakamat kezdte csókolgatni. – Tetszik, amikor megragadom a fenekedet? – Kérdeztem, vigyorogva. A nyakamba mosolygott.

         Így visszavittem a kezemet a kemény fenekéhez, és gyengéden gyúrni kezdtem, csípőmet felemeltem az erekciójához, ami keményen feküdt a hasamon, a belőle áradó hőség finoman égette a bőrömet és remegésre késztetett az iránta sóvárgó vágytól.

         Fejét lefelé mozdította a melleimhez és az egyik mellbimbómat a meleg szájába vette és körözni kezdett rajta a nyelvével. – Ó, Archer, - ziháltam, - kérlek, ne hagyd abba.

         Felemelte a másik kezét és a mellbimbómmal játszadozott, amíg a másikat szívta és kínozta a szájával és a nyelvével, majd ugyanezt tette a másikkal is.

         Felnyögtem, és felnyomta a csípőmet, enyhülést keresve a lábam között lévő fájdalomra, a csiklóm annyira duzzadt volt, hogy azt gondoltam, valószínűleg abban a pillanatban elmegyek, amint megérinti.

         Archer az egyik kezét a lábam közé csúsztatta és egy ujját bedugta a nedvességemben, a másikat felfelé vitte, keresztül a kis idegcsomómon, ahogy az ujjait arra használta, hogy lassú köröket írjon le rajta, épp ahogy mutattam neki. Ziháltam és nyögdécseltem, felfelé köröztem a csípőmmel, nekinyomva a kezének, megkönnyebbülésért könyörögve, ami annyira közel volt már, hogy éreztem a kezdetét, mint kis statikus elektromos szikrák.

         - Ó Istenem, ó Istenem, ó Istenem, - kántáltam, fejemet egyik oldalról a másikra dobáltam. Éreztem, hogy Archer farka megrándult a hasamon és ez átlökött engem a szakadék szélén, az orgazmus erősen és gyorsan jött, finom lassúsággal gördülve végig az egész testemen, ziháltam és nyögtem, amíg véget ért.

         Amikor kinyitottam a szemem, Archer engem nézett, félelemmel vegyes ámulattal és gyengédséggel az arcán, amit annyira szerettem, hogy már fájt.

         - Annyira nagyon akarom, hogy bennem legyél, - suttogtam.

         Végig a szemembe nézett, ahogy a csípőjét a lábam közé mozdította, a kezébe vette a farkát és a bejáratomhoz irányította. Nagyot nyelt, amint felhúztam a térdeimet és szélesebbre tártam a lábamat, így könnyebben odaférhetett.

         Tekintetünk újra találkozott, és valami megmozdult kettőnk között – ugyanaz a leírhatatlan valami, amit már az első találkozásunkkor is észrevettem – csak most a tízszeresére erősödött.

         Felkönyököltem, és mindketten néztük, ahogy lassan belém ereszkedett, centiről centire hatolva belém, kitágítva és megtöltve engem. Amikor megállt, felnéztem az arcára és a színtiszta élvezet, ami annyira erős és nyers volt, hogy csak bámulni tudtam, elbűvölve. Én tettem ezt az arcára. Lüktetett bennem, majd egyetlen lökéssel teljesen kitöltött engem. Hátrazuhantam, halkan felnyögve és elkezdett ki és bemozogni, lassan. Felnéztem rá, megbabonázva az összes érzelemtől, ami felvillant az arcán, ahogy fokozta a lökései tempóját – áhítat, éhség, egy kísérlet, hogy megpróbálja kontrollálni magát majd végül megadta magát az élvezetnek, ahogy a szemeit leeresztette és keményebben és mélyebben hatolt belém, éles zihálások szakadtak ki belőle.

         Felbillentettem a csípőmet és a lábamat Archer feneke fölé fontam. Szemei egy rövid pillanatra kitágultak, mielőtt arcát a nyakamba temette. Mozgása szaggatott lett, ahogy még egy utolsó mély lökést tett, majd belém temetkezett, csípőjével lassan körözve, kipréselve az élvezet utolsó cseppjét is.

         Hosszú percekig feküdtünk együtt, Archer légzése érdes volt a nyakam oldalán, én a mennyezetre mosolyogtam.

         Végül leeresztettem mindkét kezemet, körmömet végighúztam a fenekén és gyengéden megszorítottam. Éreztem, hogy elmosolyodik a bőrömön, de nem emelte fel a fejét és nem is tett kísérletet, hogy megmozduljon, teste félig rajtam feküdt, félig az ágyon, így nem voltam agyonnyomva.

         - Héj, - mondtam lágyan, - élsz még?

         Éreztem egy másik lassú mosolyt a nyakamon, majd megrázta a fejét, nem.

         Halkan felnevettem és a feje felemelkedett, egy édes mosollyal az arcán. A kezébe vette az arcomat és gyengéden csókolta az ajkaimat néhány percig, mielőtt felült.

         Én is felültem. Szükségem volt arra, hogy megtisztítsam magam.

         A kezembe fogtam az arcát és ismét megcsókoltam lágyan, majd felálltam, hogy meztelenül a fürdőbe sétáljak. Visszanéztem Archer-re és ő engem bámult, szemei végigkalandoztak a meztelen hátsó felemen. A fürdőszobába iszkoltam, megtisztálkodtam majd visszamentem a szobába, ahol Archer még mindig az ágyam egyik oldalán ült, egy kicsit bizonytalannak tűnt.

         - Ez az a rész, amikor megölelsz engem. – Vigyorogtam rá. Visszamosolygott, kifújta a levegőt és visszahajtotta a takarómat. Bemásztunk az ágyba és magához húzott, ahogy visszatettem ránk a takarót. Mindketten az ablak felé voltunk fordulva és az eső még mindig zuhogott, habár most már egy kicsit gyengébben.

         A függönyt nyitva hagytam - ott kint csak a tó volt, senki sem láthatott be. Mennydörgés zengett a távolban, és villámlás világította meg az eget néhány másodperccel később, de mostanra már távolabb járt tőlünk. Elégedetten sóhajtottam, ahogy Archer még szorosabban húzott magához.

         Hosszú percekig feküdtünk így, amíg végül felé fordultam és azt suttogtam, - Annyira hiányoztál az elmúlt néhány napban.

         Bólintott, a hátára gördült és jelelt, Nekem is. Tisztára megőrültem.

      Odahajoltam, megcsókoltam a mellkasát és lefektettem rá a fejem, néhány percig hallgatva a szívverését, ahogy a hajammal játszadozott.

         Akarod tudni, mit gondoltam rólad, amikor először találkoztunk, azonkívül, hogy mennyire gyönyörű voltál?

      Néztem a kezét, ahogy felém mozdult majd felemelte a fejemet, kérdőn néztem az arcára. Lepillantott rám, melegség világított azokban a borostyánszínű szemekben.

         Zavarban voltál előttem, szégyenlős – még el is pirultál – azokkal a cukorkákkal. Elmosolyodott, lehajolt és megpuszilta a homlokomat. A szívem felgyorsult.

         Folytatta. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy bárki is zavarban volt előttem. Az emberek zavarban voltak miattam, de soha nem olyasmiért, amit előttem csináltak. Ettől úgy éreztem magam, mint egy igazi ember, Bree. Úgy éreztem magam, mint valami, ami számított.

      Nagyot nyeltem. – Igazi ember vagy, Archer. Te vagy a legjobb ember, akit ismerek, - suttogtam, visszafektetve a fejemet a mellkasára.

         Ismét magához ölelt és hosszú ideig feküdtünk így, csak élvezve, hogy tarthatjuk egymást, hogy bőr ért a bőrhöz és szívverés a szívveréshez.

         Egy kicsivel később, orromat a bőréhez nyomtam, levegőt vettem és belélegeztem tiszta, férfias illatát. Elmosolyodtam rajta, és ismét megpusziltam a bőrét. Lecsúsztatta a kezét és megragadta a fenekemet, én meghökkentem és elnevettem magam. Amikor felnéztem rá, vigyorgott. – Héj, ez a te dolgod. – Nevettem.

         Milyen dolog? Jelelte, majd felém gördült és levigyorgott rám ismét, megtartva magát a könyökén a fejem mindkét oldalán, így tudta használni a kezét, hogy beszéljen. Az én kezem csapdába esett, így válaszoltam, - Nem tudom biztosan – de lefogadom, hogy ki fogod találni. – Felmosolyogtam rá és ő megemelte az egyik szemöldökét, nyilvánvalóan elfogadva a kihívásomat.

         Lenyúltam a takaró alatt, és gyengéden megsimítottam, érezve, hogy megfeszült az érintésem alatt. – Szóval, olyan volt, mint remélted? – Felvigyorogtam rá.

         Visszamosolygott rám, majd élesen beszívta a levegő, amikor végigfuttattam az egyik ujjamat a farka hegyén. Élénken bólintott, majd jelelt, Több.

      Ahogy néztem őt, a szemöldökét enyhén összehúzta, és amikor megkérdeztem, - Mi a baj? – azt válaszolt, Azt hiszem el kellene mennem a boltba és beszerezni néhány óvszert. Lenézett rám egy kicsit idegesen.

         Felbámultam rá, kíváncsi voltam, hogy a nagybátyja beszélt-e neki a fogamzásgátlásról – azon gondolkodtam, hogy ez valami olyasmi, amit fel kellene hoznom.

         Kilencven nyolc százalékos hatékonysággal előzik meg a terhességet, mondta, még mindig a szemembe nézve. A gyógyszertárban pontosan ez állt a dobozon.

      Nem tehettem róla, felvigyorogtam rá.

         Felvonta az egyik szemöldökét és lemosolygott rám. Rajtam nevetsz? kérdezte, de nem tűnt mérgesnek emiatt.

         Kezemet az arcára tettem, komolyra fordítva a szót. – Nem, soha. – Megráztam a fejem. – Szedek tablettát.

         Tablettát?

      Bólintottam. – Ez megelőzi, hogy teherbe essek.

         Amikor csak bámult rám, folytattam, - Én csak azért váltottam ki a receptet, mert ettől könnyebb a ciklusom és… szóval…

         Bólintott, leeresztette a fejét és az orrát az enyémhez dörgölte, megcsókolva a számat, majd mindkét szemhéjamat és végül az orrom hegyét. Lemosolygott rám, és a szívem összeszorult a mellkasomban.

         Felemelte a kezét és néhány hajtincset oldalra sepert, ahogy felpillantottam rá. Hosszú percekig tanulmányozta az arcom, mintha mindent az emlékezetébe akarna vésni rólam.

         - Mik az álmaid, Archer? – suttogtam, tudni akartam, mi van a szívében.

         Még több szívdobbanásnyi ideig nézett, majd fellökte magát a térdére és engem is magával húzott, így lovagló ülésben voltam az ölében. Elmosolyodtam, karomat a nyaka köré fontam, de visszahúzódtam, hogy hagyjam őt beszélni.

         Felemelte a kezét és azt mondta, Nem tudtam eleget, hogy rólad álmodjak, Bree, de valahogy valóra váltál. Hogy történt ez? Orrát az enyémhez dörgölte, megállt, majd ismét hátrahúzódott. Ki az, aki olvasott az elmémbe és pontosan tudta, hogy mit akartam, amikor még én sem tudtam?

      Kifújtam a levegőt, mosolyogva a torkomban lévő gombóc ellenére. Elmosolyodtam az ajkain és azt mondtam, - Ugyanígy érzek. Nekem te vagy az álmom, Archer. Csak is te.

         A szemembe nézett, majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt, nyelve a számba tekergőzött, megízlelve engem mindenhol.

         Éreztem, hogy megduzzad és megkeményedik alattam, így egy kicsit felemelkedtem és a bejáratomhoz irányítottam, majd leeresztettem magamat rá, amíg teljesen belém nem temetkezett. Beszívta a levegőt és lazán tartott a derekamnál, ahogy lassan ringatni kezdtem magam, fel és lemozogtam a keménységén.

         Minden alkalommal, amikor leereszkedtem, a csiklóm nekiütődött az ágyékának, finom élvezet szikrákat küldve keresztül rajtam. Ziháltam minden alkalommal mikor leértem, hátradobva a fejem, gyorsabban és keményebben lovagolva meg őt.

         Archer előrehajolt és beszívta az egyik mellbimbómat a szájába, ami most pontosan egy szintben volt az arcával, és nyelvét körülötte forgatta, hozzáadva ezt az élvezethez, ami keresztülszáguldott a testemen. Éreztem, hogy az orgazmus karnyújtásnyira volt és siettem, hogy elérjem.

         Légzése érdes zihálásba csapódott a mellkasomnak, ahogy felváltva a két mellem között mozgott, nyalta és szívta a merev csúcsokat, megőrjített a vágy.

         A testem összeszorult és lüktetett körülötte, ahogy az orgazmus elárasztott engem és Archer nevét kiáltottam, boldogságtól remegve.

         Kinyitottam a szemem, és belenéztem a félig lezárt, sötét szemébe, ami vággyal volt tele. Átvette az irányítást és fellökte megát, ahogy kapaszkodtam belé és felnyögtem a kis utórengésektől, amiket gerjesztett.

         Néhány lökés után, éreztem, hogy még nagyobbra duzzadt bennem, az ajkai szétnyíltak és a szemeit még lejjebb eresztette, ahogy elélvezett, mellkasa nehéz zihálásoktól emelkedett és süllyedt.

         Annyira gyönyörű volt. Éreztem, hogy valami fogást talált a mellkasomban és tudtam, hogy ez csak ő lehetett, elakadt tőle a lélegzetem.

         Köré fontam a karomat és magamhoz húztam, ott maradtam rajta ülve néhány percig, amíg mindkettőnknek a légzése lelassult.

         Utána felemelkedtem és kicsusszant belőlem, egy kicsit felnyögtem a veszteségtől, amitől felmosolygott rám. Én is elmosolyodtam és lerogytam az ágyra, elégedetten sóhajtva.

         Archer mellém feküdt és jelelt, Van bármi ok, amiért el kell hagynunk ezt az ágyat a következő… három hónapra?

      Felnevettem, ránéztem és jeleltem. Nah, nem igazán. Úgy értem, azon kívül, hogy ki fogom rúgatni magam az állasomból, és így nem leszek képes fizetni a lakbért és ez az ágy ki lesz rakva az útra.

      Vigyorgott, a mellkasa emelkedett és süllyedt a néma kuncogástól. A másodperc törtrészéig, kétségbeesetten azt kívántam, hogy halljam a kuncogását – lefogadom, hogy mély és rekedt – egy gyönyörű hang. De amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan el is utasítottam. Úgy akartam őt, ahogy volt. Soha nem fogom hallani a kuncogását, de ez rendben volt. Enyém volt a szíve, a gondolatai, és ő maga is. És ez több volt, mint elég. Valójában, ez volt minden.

         Köré fontam a karomat és megszorítottam őt, majd visszahúzódtam és azt mondtam, Gyere, zuhanyozz le velem.

      Elmosolyodott, és követett engem a fürdőbe, ahol gyorsan felfogtam a hajam, majd forróra állítottam a zuhanyt és bemásztam.

         Archer belépett mögém, és felváltva mostuk le egymás testét. Gyengéden érintett meg, szinte tiszteletteljesen, ahogy a tusfürdőt dörzsölte át a bőrömön. Minden részemet megtisztított, még a lábujjaim között is, ahol kuncogtam és elhúztam őket, jelelve, Túl csikis!

      Elvigyorodott, felállt és keményen szájon csókolt, elmartam a tusfürdőt tőle és én is lemosdattam őt a vállától a lábujjáig, extra időt töltve az izmos fenekénél – de ezt tiszta önzés volt. Kivételes feneke volt.

         Amikor a víz kezdett hideg lenni, végül leöblítettük a másikat és kiléptünk, megszárítva egymást.

         Elfújtam a gyertyákat, majd bemásztunk a takaró alá, meztelenül. Archer a karjába vont, a fejemet a mellkasára hajtottam, a mutatóujjammal lusta köröket rajzoltam a bőrére.

         Kint, az eső most már gyengén esett és a holdfény a tó felett beragyogott, elég fényt vetítve, hogy lássam Archer kezét, amikor felemelte és azt mondta, Te vagy a mindenem, Bree.

      Felültem és az arcára néztem a félhomályban. Hogy lehet az, hogy egyszerre tűnt boldognak és szomorúnak?

         - Te meg az enyém, Archer, - mondtam. – A mindenem.

         - És most, - mondtam álmosan, az alvás felé sodródva, - amikor jön egy vihar, rád fogok gondolni, senki másra, csakis rád.