Kilencedik fejezet

Kilencedik fejezet

Nash

Tíz perc. Nem nagy ügy, de valami azt súgta nekem, hogy ez lesz a legfontosabb tíz perc az életemben. Különösen azok után, amiket bevallott a múltról, és arról, hogy miért volt ennyire hideg és meleg velem. Ez valami nehéz dolog volt, elérte, hogy sokkal érthetőbb lett az, hogy finoman és óvatosan kellett volna vele bánnom. Bejöttem neki, de ugyanannyira gyűlölt is engem. Ez nem az a pont volt, ahol korábban valaha is voltam.

         Még emlékeztem azokra a kérdéses pillanatokra. Idővel elhomályosult, és ködös lett, de a fő részek eszembe jutottak. Ez a buli egyike volt a sok közül. Meglehetősen biztos voltam benne, hogy már azelőtt részeg voltam, hogy felbukkant volna. Ashley Maxwell-nek és nekem könnyű dolgunk volt, amikor csaj nélkül bukkantam fel, és általában az éjszaka az ágyában ért végett. Én még csak nem is emlékszem hogyan nézett ki és tutira biztos vagyok benne, hogy nem emlékszem arra, hogy megkérdeztem Saint-et, ott lesz-e. Az olyan bulik, mint ez, alatta álltak, és én tudtam ezt. Azt hallva, hogy olyan helyzetbe került, úgy éreztem tőle magam, mint egy seggfej, és megértette velem, hogy akkoriban hirtelen miért kezdett el úgy bánni velem, mint egy leprással.

         Az a nap, amikor rajtakapott engem, hogy a számat jártattam kevésbé volt egyértelmű. Nem emlékeztem, hogy miről beszéltem, vagy a szavakra, amiket használtam, de arra igen, hogy láttam őt, amikor felbukkant a sarkon, mert úgy nézett ki, mint aki menten rosszul lesz, és nagy, kövér könnycseppek gördültek le az arcán. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy ha barátok lettünk volna, vagy ha nem lett volna annyira félénk, odamentem volna hozzá, hogy megkérdezzem mi a baj. Túl szép volt, egy olyan összetört szívhez.

         Nem voltam egy szent. Egy dühős kamasz voltam, akit félretettek, és aki megpróbálta kitalálni, hogy milyen fiatal férfi volt, és kivé fog végül válni. Egy darabig ez egy göröngyös út volt, és mondtam buta szarságokat, használtam bántó szavakat, amikor nem tudtam lakatot tenni a számra, de soha nem voltam, és soha nem is leszek pletykás, vagy zsarnok. Igen, bármi, amit hallott, hogy mondtam helytelen volt, és kitűnt abban a kontextusban, amiben használtam, és valószínűleg úgy hangoztam és úgy tűntem, hogy a bolygó legnagyobb seggfeje vagyok.

         Azonban, ami a leginkább zavart engem az nem az volt, hogy amikor Saint belém botlott úgy viselkedtem, mint egy idióta, és minden alkalommal felrótta ezt nekem, hanem, hogy automatikusan azt gondolta, hogy bárki akiről rinyáltam az ő volt. Az ahogy beszélt az önbecsülés kérdéséről és az önbizalomhiányról, nem voltam benne biztos, hogy képes leszek kezelni ezt. Nem beszélve arról, hogy nem igazán tudtam, hogyan mutassam meg neki azt a srácot, aki most vagyok szemben azzal a dühős gyerekkel, aki akkor voltam.

         Árnyékként követtem őt a lakásába, ahogy ledobta a kabátját a kanapé támlájára. Még csak nem is néztem körül. Amikor szembefordult velem, azonnal beléptem a személyes terébe. Nem akartam adni neki még egy lehetőséget, hogy újra elfusson. Majdnem olyan magas volt, mint én azokban a bűnös csizmákban. Egyik kezemmel megragadtam a haját és a tincseket a csuklóm köré tekertem, míg a másikat arra használtam, hogy megfogjam az állát. Elkaptam.

         - Sok mindent tudunk csinálni tíz perc alatt. Hol a hálószoba?

         Egy kicsit bizonytalannak tűnt, és abba az irányba billentette a fejét, ami a kis konyha ajtaján túl volt. Mivel az idő nekem dolgozott, nem sok vesztegetni való volt belőle. Megcsókoltam, és ezzel egyidejűleg hátrafelé mozdítottam őt az ajtó irányába. Velem együtt mozgott, amitől elismerően sóhajtottam az ajkának. A pulóverem szegélye alá kapta a kezét, és elkezdte felfelé ráncigálni a hátamon és a bordáimon.

         Kizárt dolog volt, hogy ez ismét megtörténjen. Elértem az ajtót és nekiszegeztem őt, ami miatt levegőért kapott, és szeme elkerekedett meglepetésében. Meg kellett mondanom, tetszett, hogy ennyire jól illettünk egymáshoz. Nagyon egyszerű lett volna, hogy körém fonódjon és rátérjünk a tárgyra… talán a tíz perc letelte után, megmutathatnám neki, hogy még tíz perc nagyszerű ötlet lenne… majd azután még tíz perc. Gyengéden lefejtettem az ujjait az ingem anyagáról, és finoman rátettem a kezem a keskeny derekára a csillogó topjának szegélye alá.

         - Én jövök.

         Azt hiszem, megdöbbent, de egy kicsit kibiggyesztette az alsó ajkát felém, és én nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy a fogam közé ne kapjam.

         - De látni akarom a tetoválásodat. – Hangja ziháló volt, és ettől a farkam elégedetten rándult meg.

         Felemeltem a szemöldökömet, és óvatosan néztem őt, ahogy levettem az atlétát a fején keresztül. Felszínesen lélegzett, és nyilvánvalóan ideges volt, de eddig olyan jó volt, és még mindig volt időm. Elfordítottam a kilincset mögötte, és attól, hogy a súlya nekiszegeződött, könnyedén kinyílt. Ahogy folytattam vele a hátrafelé táncolást, megtaláltam a szoknyája hátulján lévő apró kis cipzárt, és elkezdtem lefelé húzni.

         Újra megcsókoltam őt, hogy elvonjam a figyelmét arról a tényről, hogy folyamatosan a szoba középen lévő ágy felé tartok vele és rekedt hangon azt mondtam neki, - Később. Az nem megy sehová.

         Fel akartam kapcsolni a lámpát, hogy lássam az összes szép, fehér bőrét, amit feltártam, és azt, ahogy az egész vörösesen réz színű haja szétterül mindenhová, az ágyra, és rám, amikor odaérünk. Mégse hittem, hogy ott volt velem. Visszacsókolt, karját a nyakam köré fonta, de még mindid merev volt, és nem úgy tűnt, mintha mindenképpen igyekezett volna, hogy hagyja nekem, hogy a tárgyra térjek, ahogy lefelé mozgatta a szoknyát a csípőjén, és le azokon az istenverte csizmákon keresztül.

         - Nash… - tétovázás volt a hangjában, és úgy éreztem, hogy kezdek kifogyni az időből.

         Leereszkedtem, így ott térdepeltem, ahol az ágy lábánál állt. Úgy nézett ki, mint aki el akart iszkolni, de vett egy mély levegőt, és lenézett rám. A szemei úgy örvénylettek, akár a hurrikán. Ebben a tekintetben egyenlő arányban keveredett a vágy, az izgalom, és a kérdés. Az, ahogy a mellei emelkedtek és süllyedtek magával ragadó volt. Az egyik kezét a fejem oldalára tette, így abba a tűzbe kapaszkodott, ami megjelölte a bőrömet.

         - Jól vagy? – Nyelvemet a köldökébe dugtam, és ő egy kicsit nyöszörgött.

         - Nem. De nem akarom, hogy abbahagyd.

         Felnéztem rá a szempilláim alól.

         - Jó, mert nem fogom.

         Láttam, hogy fogalma sincs róla, miről beszélek, és rájöttem, hogy a meglepetés nekem kedvezett. A csizmának maradnia kellett; túl sokáig tartott volna levenni őket, de az aranyos, fekete fehérneműnek mennie kellett. Küldtem egy néma fohászt, hogy ne ez legyen a kedvenc pár, és elpattintottam a gumit mindkét oldalon, így ott maradt nagyon meztelenül, és kitárulkozva pontosan az arcom előtt. Nyilvánvalóan be volt indulva, de ahogy a hasa remegett, tudatta velem, hogy ugyanannyira ideges is volt.

         Riadt hangon a nevemet kiáltotta, és éreztem, ahogy a körmei a fejbőrömbe vájtak, így tudtam, hogy el kellett vonnom a figyelmét. Nem volt probléma. Annyira nagyon remegett, és annak a csizmának a sarka olyan magas volt, hogy csak egy kis lökés kellett, hogy hátrazuhanjon az ágyra. Elkezdett elfelé kígyózni a matracon, de én nagyobb voltam, és azt hiszem, sokkal határozottabb abban, hogy bebizonyítsam neki, hogy ezt kellene tennünk a félelme helyett. Felfutattam az ujjaimat a combja belső oldalán, és felemeltem a vállamra. Füleltem, mert ha azt mondja, hogy nem, hogy álljak meg, nem fogom erőltetni, de csak a ziháló légzését hallottam, és hogy a nevemet ismételte, mint egy mantrát.

         Istenem, lélekben és ízben is édes volt. Nem hiszem, hogy az ajkam és a nyelvem valaha is volt bármi olyanon, aminek ilyen jó íze volt, mint neki. Nem tudtam, hogy mennyi reszketés és vonaglás fog bekövetkezni mielőtt kiakad, vagy mennyi volt, mert rátettem a számat. A csiklóját a fogaim közé kaptam, és szívtam – keményen – amitől annyira megrázkódott, hogy a csípője felemelkedett az ágyról. Kihasználtam a mozdulatát, hogy alácsúsztassam a kezemet, és az arcomnál tartsam őt.

         - Mit csinálsz te velem?

         Ez nem egy kérdés volt, hanem egy védekezés, így csak hümmögtem neki, csapdába ejtettem a húsát, amíg meg nem éreztem, hogy a teste maradék része is elkezdett válaszolni. Combjai remegtek, benedvesedett, és ó ez annyira üdvözítő volt, hogy úgy vettem, mint egy meghívást, hogy a kezemet is hozzáadjam ehhez a keverékhez. Egyik kezemmel elengedtem, és körbefontam, így tudtam simogatni őt, dédelgetni, nyalni, amíg egyik oldalról a másikra kezdte dobálni a fejét, és megláttam, hogy az ágyon a kezével a takaróba markol. Ez volt a leggyönyörűbb féktelen dolog, amit valaha az életemben láttam. Vad volt az íze, különleges, és egy kicsit tiltott, és tudtam, hogy ez volt a legjobb tíz perc, amit valaha bárki is adott nekem. Még ha ez alkalommal nem is jutunk el a végéig, legalább láthattam őt így, érezhettem, amit csináltam vele, és hogy mennyire szerette ezt.

         Éreztem, hogy az orgazmusának csúcsa a nyelvemre gördül, éreztem, hogy a belső izmai a simogató ujjaim köré szorulnak, és éreztem, hogy a megfeszült izmok a combjában ellazultak, ahogy torkából jövő magas hangot hallatott, és csak vibrált körülöttem. A nyelvem hegyével még egy utolsó kemény nyalást adtam a kis idegcsomójára, és egy mozdulattal felálltam a lábamra.

         A csípője mindkét oldalára tettem a kezemet, és lenéztem a telt alakjára. A gyomra remegett az utóhatásoktól, sápadt bőre szép, rózsaszín árnyalatban izzott, hogy még sötétben is láttam, és szemei nyitva voltak, kábultan, egyenesen rám nézett. Igen, csillogó könnyek voltak bennük, de nem csordultak ki, és félig sem tűnt olyan idegsokkosnak, mint a legutóbbi alkalommal, amikor megpróbáltuk ezt csinálni. Áhítatosan és kissé elképedve nézett ki. Az egóm fel volt villanyozva az eredménnyel.

         - Az idő lejárt, Saint. Innentől rajtad múlik, hogy mi történik.

         Lassan pislogott rám.

         - Először is, engem nem az aggasztott, hogy levetkőztetsz, Nash. Te már bebizonyítottad, hogy nagyon kis erőfeszítéssel is képes vagy rá. Hanem a másik lehetőség, amitől hiperventillálni akarok, és olyan messzire menekülni, amennyire csak lehetséges.

         Hangja alig volt több, mint egy suttogás, és ez valamit összeszorított a mellkasomban. Annyira édes volt, annyira szép, nem értettem, hogy nem tudta, hogy bármelyik srác meghajolt volna a lehetőség előtt, hogy imádják őt. A meztelen Saint nem olyasmi volt, hogy bármely tisztességes férfi valaha is elmulasztaná azt a lehetőséget, hogy értékelje a kezével, a szájával – mindenével, ami neki volt.

         - Nem tudom, hogyan értethetném meg veled, hogy ez nem lehetséges. Te soha nem tudnál csalódást okozni egyetlen férfinek sem, Saint.

         Felült az ágyon, és megremegett egy kicsit. Rám nézett, egyenesen a szemembe, amikor maga mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját, ami még mindig rajta volt. Tökéletes volt. Úgy értem tényleg tökéletes, a telt mellekkel, sima bőrrel, és élénk rózsaszín mellbimbókkal. Azt hiszem ő volt a kedvenc dolgom, amire valaha is sikerült szemet vetnem, és nem volt olyan dolog, amit átkozottul ne csináltam volna meg vele.

         Az ágy szélére csúszott, így a lábai körbefogtak engem, és az arca egy szintben volt a hasammal. Kezét a hasizmomra tette, és elkezdte felfele tolni az ingemet. Egy kézzel megragadtam a gallérjánál, és letéptem a fejemen keresztül. Amíg én ezt tettem, ő kicsatolta az övemet. Felnézett rám, és észrevettem, hogy az ujjai újra remegni kezdtek.

         - Van valamid? Én nem tartok kéznél semmiféle védelmet, mert… nos, valószínűleg kitaláltad már, hogy miért.

         Nevetni akartam, de tényleg nagyon közel volt a farkamhoz, és nehezen tartottam rendbe a gondolataimat.

         Elővettem a tárcámat, és mellé dobtam az ágyra.

         - Ott van benne. – Úgy éreztem, ha hagyom, hogy ő irányítson, akkor kevesebb lesz az esélye, hogy ez újra kék golyókkal, és magányos zuhannyal érjen véget.

         Motyogott valamit, amit nem értettem, és végigfuttatta az ujjai hegyét a szárnytetoválás mentén, ami elől az oldalamnál végighúzódott. A szárnyak csúcsa pontosan a lágyékom mellett végződtek, és valószínűleg a legszánalmasabb tetoválás, amit életemben tapasztaltam. Azt gondoltam, meg fog állni, amikor eléri a bokszerem tetejét, de nem tette. Lehúzta, kiszabadítva a farkamat, és nyomon követhette a szárnyakat egészen le, ahol véget értek.

         - Fájhatott. – Nem igazán akartam beszélni, de ha ettől megnyugodott, akkor kényszerítettem magam, hogy megtegyem.

         - Mint a tüzes pokol.

         Rátette az ujját a PA (Prince Albert) piercingemre, ami a merevedésem hegyét díszítette és felnézett rám.

         - Ez is?

         Felhorkantam. – A tetoválás rosszabb volt.

         - Ohhhhh… - Elhalt a hangja és bátortalanul a tárcáért nyúlt, így rátalált az óvszerre. Vártam, hogy lefújja ezt az egész dolgot, számítottam rá, amikor ismét meglepett engem.

         - Gyönyörű vagy, és nagyon jó nézni téged. Azt hiszem, ez még jobb lesz, amikor elkezdesz megszabadulni a ruháidtól.

         Nem voltam benne biztos, hogy mit mondhatnék erre, majd nem tudtam már mondani semmit, mert a marka körbezárult a feszülő farkam tövénél, és keményen megszorította. Elkáromkodtam magam, és ő felnézett rám. Én csak megvontam a vállam, és ő újra megcsinálta, amitől egy csepp előváladék jelent meg a hegyén. Nem tudtam, mennyi ideig vagyok képes még visszatartani az önkontrollomat, miközben ő feltárt mindent, amiért dolgoztam. El akartam mondani neki, hogy engedje el, hogy ha engedi nekem, akkor használhatom ezt az egészet, hogy igazán jó legyen neki, de most rajta volt a sor, hogy megmutassa, így csak belemélyesztettem a fogaimat a szám belsejébe, és hagytam, hogy végigsimítson az ujjával a fém körül, és megforgassa a súlyzót. Ez volt a leggyötrelmesebb mutasd-és-mond-el dolog, amit valaha is átéltem.

         A nevét motyogtam, ujjaimat a végtelenül hosszú hajába csavartam, és elég keményen ragadtam meg a fejét, hogy felfelé tudjam fordítani az arcát, így rám tudott nézni és nem a feszülő farkamra.

         - Boldog Új Évet, Saint.

         Mindkét tüzes szemöldökét felvonta, és a digitális órára nézett, amely valóban éjfélt mutatott. Egy kis sóhajt hallatott, és felkapta az óvszert.

         - Boldog Új Évet, Nash.

         Ugyanolyan hatékonyan helyezte fel a gumit, mint a legutóbbi alkalommal, és felcsúszott az ágyon, így én fel tudtam mászni és megálltam felette. A derekam köré fonta a még mindig csizmába bújtatott lábát, és én felemeltem a csípőjét, így belé tudtam csusszanni egyetlen hosszú, sima mozdulattal. Nem vesztegettem több időt. Úgy éreztem, mintha erre a lányra, erre a pillanatra vártam volna egy örökkévalóság óta.

         Szememet az arcán tartottam, és ő is ugyanígy tett. A szemhéjai megremegtek, és a mellkasa emelkedni és süllyedni kezdett, ott ahol szorosan nekem préselődött, de kezével a bicepszemet szorította, és egy kicsit magasabbra emelte magát, amitől felnyögtem. Körbefogtam a fejét a karommal, amikor végül felvettünk egy ritmus, ami mindkettőnknek dolgozott, és lehajoltam, így meg tudtam csókolni a kissé nyitott száját.

         Gyorsan és keményen mozogtam, részben azért, mert nem akartam megadni neki azt a lehetőséget, hogy meggondolja magát, de leginkább azért, mert egy hete erről álmodtam, mióta otthagyott engem Karácsonykor, és nem tudtam megállni. Forró és szűk volt, lüktetett és égett körülöttem olyan módon, hogy élvezet tekeredett, és csapott végig a gerincem mentén. Kétségbeesett voltam miatta, és éreztem, hogy az élvezet és a szükség épül a belsejében. A nyelvemmel a szájában utánoztam, amit csinálok vele a testemmel, és fogása egyre szorosabb lett, a hang, amit a torka mélyéről adott ki egyre kétségbeesettebb, és éreztem, hogy a belső falai húzzák és vonják a farkamat, mohó, rászoruló mozdulatokkal.

         Lazítani akartam a szorításon, így a számat rá tudtam volna vetni azokra a tökéletes alakú mellekre, de nem volt idő. Levegő után kapkodott, hosszú lábait még magasabbra mozdította az oldalamnál, és éreztem, hogy darabokra hullott, éreztem, hogy valami meghatározott dolog történt ebben a pillanatban, valami nagyobb, mint bármi más, amit valaha is éreztem mozogni kettőnk között, és felmordultam, magamhoz húztam, és kiengedtem mindent, ami felemésztődött, és visszaáramlott belé. Talán ez lehetett az egyetlen módja, hogy valóban megmutassam neki, sokkal több volt, mint bármilyen önbizalomhiány, ami neki lehetett. Soha nem volt még ezelőtt ilyen orgazmusom, ami ennyire üregessé tett, soha nem jött közvetlenül a nyomában meleg kisülés, amit olyan érzés követett, mintha ami ezelőtt valaha is létezett valahogy többet számított volna.

         Megkockáztattam egy pillantást az arcára, és a szemei csukva voltak, de lágy mosoly játszott az ajkán. Annak ellenére, hogy az arcán két csík nedvesség folyt végig, nem nézett ki letörtnek és elszörnyedtnek, mint a legutóbb. Őszintén, elég érzelem nyomta a mellkasomat, és nem voltam biztos benne, hogy a szemeim üvegesek, és homályosak voltak-e vagy sem.

         Úgy éreztem meg kell kérdeznem, - Minden rendben?

         Felemelkedtem róla, és amikor kihúzódtam, az érzékeny és duzzadt részek egymáshoz súrlódása mindkettőnkből egy kis nyögést csalt elő.

         Kinyitotta a szemét, és felült. Megtörölte az arcát a kézfejével és felhúzta az egyik lábát, hogy dolgozni kezdjen a csizmán. Jó Uram, meg fog ölni engem. Csupa meztelen fehér bőr, tűzvörös haj, és pokolian szexi fekete csizma. Boldog emberként halnék meg, ha ez lenne az utolsó kép, amit magammal vihetnék a sírba.

         - Talán következő alkalommal, kipróbálhatnánk e nélkül a sok tartozék nélkül.

         Kuncogtam, mert én még mindig inkább fel voltam öltözve deréktól lefelé, mindkét alkalommal, de igazából győzelmemben ordítani akartam azon a tényen, hogy még viccelődik azon, hogy mi legyen a következő alkalommal, és nem pedig az ajtót mutatja meg nekem.

         - Jól hangzik.

         Lemászott az ágy mások oldalán, és megragadott egy köntöst, ami a szekrényajtaja hátán lógott, és felkapcsolta a lámpát. Pislogtam, hogy hozzászoktassam a szememet, miközben törökülésben helyezkedett el az ágy közepén. A gallérjával babrált és eszembe jutott, hogy említette, hogy nem igazán szeret meztelen lenni. Ez szégyen volt, végignézve azt az utat, amit megtett, neki soha nem kellene ruhát viselnie.

         - Látni szeretném a tetoválást.

         A kezemet végigfuttattam a fejemen.

         - Először gondoskodnom kell erről, és nos… - Eléggé felemeltem a kezemet. – Ez óriási, és ha látni szeretnéd az egészet, egészen meztelennek kell lennem.

         Most láttam csak igazán elpirulni.

         - A fürdőszoba arra van. – Mutat abba az irányba, amerről bebotladoztunk. – Azt hiszem ezen a ponton, a kíváncsiságom nagyobb, mint az, hogy zavarba jöjjek. Tényleg nagyon szeretném látni.

         Megvontam a vállam. – Rendben. Mindjárt visszajövök.

         Nem voltam szégyenlős. Ott és akkor levetkőztem volna neki, de annyira szükségem volt egy perce, hogy rájöjjek miért éreztem úgy, hogy az egész világom hirtelen egy teljesen más tengely körül forgott, és gondoltam, ő is ki tudta használni ezt a szusszanásnyi időt.

         Elintéztem az óvszert, néhányszor jéghideg vizet locsoltam a fejemre, és fröcsköltem az arcomra. Ugyanúgy néztem ki, amikor megpillantottam magam a tükörben… ugyanaz a szem, ugyanaz az arc, ugyanazok a piercingek, ugyanaz a tetoválás… de valami mégis más volt.

         Miután megszabadultam a cipőmtől ledobtam a maradék ruhámat is a fürdőszoba padlójára. Felvettem az egészet és visszamentem a hálószobába. Ott volt, ahol hagytam, az ágy közepén ült, és a haja végével játszott. Jézusom, ki fog nyírni engem. Már csatlakoztatta az éjjeliszekrényén lévő dokkolóba a telefonját és a Kills megtöltötte a szobát mélabús rock and rollal.

         - Ez egy sárkány.

         Elfelejtettem, hogy nem volt rajtam ing, amikor besétáltam a fürdőbe. Megfordultam, így a hátamat mutattam neki, és láthatta az egészet. Hallottam, ahogy gyorsan beszívta a levegőt, és a takaró zizegett, ahogy megmozdult az ágyon.

         - Az. Phil csinálta nekem. Azon a napon kezdtük el, amikor tizennyolc lettem, és akkor fejeztük be, amikor betöltöttem a huszonegyet. Hatszáz órát töltöttem abban a székben.

         Sok embernek volt sárkány tetoválása. De senkinek sem volt olyan, mint az enyém. Hagyományos Japán stílusban készült. A színek vastag vörös, zöld, sárga és arany árnyalatokban pompáztak az egész bőrömön. A farka a lábam tetején kezdődött, körbetekeredett a lábikrámon, befedte a combomat, a fenekem egyik félgömbjét, a teste végigkanyargott és tekergett a gerincem mentén, amíg el nem érte a vállamat, ahol a vad fej mindig engem figyelt, a szárnyak kiszélesedtek, teljesen befedték az oldalamat, végigfutottak a bordáim mentén és végül közvetlenül a farkam mellett értek véget, a karmok vad, szorító kezekben fogták mindkét vállamat, és a tűz, amit kiokádott a kulcscsontomon futattak végig mindkét oldalon, és feltáncoltak a tarkómon, amíg fel nem kaptak és megjelölték a fejem mindkét oldalát, a fülem fölött.

         Hatalmas volt, kellően részletes, és úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elrepülhetett volna velem, éles karmokkal, és én eleget tudtam a választott karrierem területéről, a képzettségi szintről, ami részben magába foglalta azt az okot, hogy ez ennyire látványos lett, mert Phil törődött velem. Több voltam, mint a pártfogoltja, több, mint a gyereke, aki a nyomdokaiba lépett, egy művészforma beszélő hagyatéka, akit egyszerűen imádott, és csiszolt az évek során. A sárkányom a Mona Lisa-ja volt.

         - Ez annyira gyönyörű. – Kezei gyengéden végigsimítottak a gerincemen, fel a vállaim vonulatán. – Ez sokkal több, mint egy tetoválás.

         Valami képződött a torkomban arra a tényre, hogy ő megértette anélkül, hogy ebben az iparban dolgozott volna, vagy anélkül, hogy el kellett volna magyaráznom neki.

         - Meglehetősen elfuserált voltam, fiatal koromban. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, ezért egy csomó hülyeséget csináltam. Letartóztattak, mert befestettem egy hidat, verekedésbe keveredtem Jet bemutatóinak egyikén, és az intenzívre jutattam néhány kölyköt, egy csomó ostoba, értelmetlen szart tetováltattam a testemre. Phil azt mondta, hogy spirálba haladok lefelé a lejtőn, és megpróbált rávenni, hogy hagyjam abba. Rám ordított, és egyenesen megmondta nekem, hogy úgy viselkedek, mint egy kisgyerek, aki az anyukája figyelmét keresi, és pontosan ez volt az, amit csináltam.

         Felsóhajtottam, ahogy kezét végigfuttatta a szárnyakon, és végigsiklott a seggemen. Dédelgette a sárkányt, de olyan érzés volt, mintha megpróbált volna megnyugtatni engem is.

         - Azt mondta, meg fogja tanítani nekem, hogyan csináljam azt, amit ő. Tetoválni mindig is menő dolognak tűnt számomra, és amikor felajánlotta, hogy megmutatja nekem és Rule-nak, miről szólt az igazi művészet, és hogyan vigyük bele az érzéseinket, amit a kreativitás kiűz, ez volt az, ami megállította a szabadesésemet.

         A fejemet ráztam az emlékre, és megeresztettem egy halvány mosolyt. A fogamat kellet csikorgatnom, mert a puha kezei utat találtak előre, és ott csak egy hely volt, ahol megállhattak.

         - Alkut kellett kötnöm vele, annak érdekébe, hogy a tanoncok se végezhettek több szar munkát. Phil nem tűrte volna, ha így képviselem őt és a boltját. Azt mondta nekem, hogy bele kell egyeznem, hogy csakis ő tetoválhat engem, amíg a tanonckodás tart. Beleegyeztem, és még aznap elkezdte a sárkány hátsó részét. Természetesen, ahogy haladtunk, hagyta, hogy Rule is otthagyja a nyomát a bőrömön, amint jobb lett, de leginkább csak Phil szurkált engem a tűvel évekig. Ez lett az eredménye. Azt mondta, szükségem van valami erősre, valamire, ami emlékeztet engem, hogy az emberek mindig a hátam mögött voltak, és megvédjen engem azoktól, akik bántani akartak. Tudta, hogy kemény időszakom volt az anyámmal, így megpróbálkozott azzal, hogy kevésbé érezzem magam egyedül.

         A hangom elcsuklott, ahogy a keze felsiklott a mellkasomon, át a kulcscsontomon, a fejemhez.

         Hangja csendes volt, amikor megkérdezte, - Miért itt?

         - Soha nem leszek egy irodában ülő srác, vagy olyan, aki óvodában tanít. Szerettem volna valamit, aminek valóban szilárd jelentése volt, hogy a saját dolgomat csinálom, vagy, hogy az anyám jóváhagyása, vagy annak hiánya nem olyasmi, amire többé szükségem volt, hogy elkezdjek dolgozni. Amikor a fejedre, vagy az arcodra tetováltatsz, vagy akár a nyakadra vagy kezedre, az olyan, mint egy nyilatkozat. Egyértelműen meghatározza, hogy ez egy választás volt, nem pedig egy divatos kiegészítő. Engem otthon meglehetősen lenéztek, és széttéptek, így engem nem zavart, amikor az idegenek és a nagyközönség szájtátva bámulták meg a tetoválásomat. Ráadásul, ez egy nagyszerű téma a beszélgetés elkezdésére. Mindenhol megkaptam a kérdést, hogy hol csináltattam, így csak a kezükbe adtam egy névjegykártyát, és mondtam, hogy menjenek be a boltba. Össze se tudom számolni, hány új ügyfelet szerzett ez nekem. Ha megnövesztem a hajam, akkor észre sem veszed, hogy ott van, azért van az, hogy a tűz, amit a sárkány kiokád a vállamon keresztül is átmegy.

         - Ez elképesztő. Nagyon szép.

         Megfordultam és köré fontam a karomat. Az ágyon térdelt, így majdnem egy szinten voltunk. Megcsókoltam a döbbent száját. Rejtély és szex íze volt.

         - Ahogy te is.

         Nem mondott semmit, de láttam, hogy elpirult. Soha nem szólt semmit, amikor elmondom neki, hogy mennyire vonzó is volt. A legtöbb csaj nagykanállal zabálta volt ezt, próbálták volna a szemérmest játszani, de Saint csak figyelmen kívül hagyta, mintha meg se szólaltam volna. Nem voltam benne biztos, mit kezdjek ezzel. Nem akartam hízelegni neki, hogy ágyba csalogassam. Csak az igazat mondtam neki.

         Végigsimítottam a hüvelykujjammal a kulcscsontján lévő bagolytetováláson. Volt egy másik is a csípőjén, ahol normál esetben a bugyi takarta, egy kis kereszt, és a hátán, pontosan a lapockái között egy hagyományos szentet ábrázoló tetoválás, a maga részletes nagyszerűségében.

         - Ezek mind nagyon jól sikerültek, és úgy gondolom, sok személyes jelentés van mögöttük. Én ezt mindig meg tudom mondani.

         Megemelte a szemöldökét, és a karját a nyakam köré fonta, ahogy előrehajoltam, és visszavittem magammal az ágyra, elnyúlva fölötte.

         - Honnan tudod?

         - Olyan helyeken vannak, ahol senki más nem láthatja, csak te. Ezek nem feltűnő tervek a falról, és annak ellenére, hogy mindegyik meglehetősen apró, nagyon részletesek. – Egy apró mosoly kacérkodik a száján. – Fogadok, hogy a bagoly a bölcsességet jelenti; a szent pedig a nevedet?

         Megrázta a fejét, és attól, ahogy egymáshoz préselődtünk, éreztem, hogy a teste elkezdett meglágyulni és beleolvadni a sokkal nagyobb termetem nyomásába. Tetszett, ahogy a sötét bőröm annyira élénk kontrasztban állt a sokkal halványabb tónusú bőrével.

         - Szent Ágnes, az ápolók védőszentje. A nővérem neve Faith, így a kereszt ezt jelképezi, és a bagoly… - Végigfuttatta ujját az orrom hegyén. – Azt megértetted. Nekik nincs semmijük azon az anyagon, amit kaptál, de én mindig is boldog voltam tőlük.

         Az egyik kezemet közénk vittem és elkezdtem kioldani a derekán lévő csomót. A lámpa még mindig fel volt kapcsolva, így nem voltam benne biztos, milyen messze hagyja, hogy menjek, mielőtt megint szégyenlősködni kezd. A pokolba is, áldást adtam, hogy nem rúgott ki a bejárati ajtón az első tíz perc letelte után.

         - A testművészet nem egy verseny. Az egyetlen ember, akinek tetszenie kell, az a személy, aki egész életében magán viseli azt. Mindaddig csak az számít, amíg imádod, amikor ránézel.

         Megdörzsöltem a hüvelykujjammal a keresztet, amikor a köntös szétnyílt.

         - Ezt egy lány csinálta. Kedves volt, és kényelmesen éreztem magam. Rajta kívül te vagy az egyetlen, aki valaha is látta őket.

         Megcsókoltam a nyaka oldalán, lusta köröket rajzoltam a csípőjére az ujjam hegyével, de a szavai arra késztettek engem, hogy megnyugodjak. Azt mondta, én voltam az egyetlen srác, aki valaha is elszabadította őt, de én nem igazán gondoltam ennek a ténynek a lefordítására, ami annyit takart, hogy nem volt együtt sok férfival. Ez újra visszabillentette a világot arra a párhuzamos tengelyre. Imádtam annak a gondolatát, hogy én voltam az egyetlen fickó, aki megpillanthatta a különleges jelöléseit, az egyetlen, akinek sikerült elérnie, hogy különlegesnek és ügyesnek érezze magát olyan módon, amire csak a nagyszerű szex képes.

         - Köszönöm. Ez sokat jelent nekem, Saint, remélem, ezt te is tudod.

         Végigfuttattam nyelvemet a kulcscsontján, és le a mellkasa közepére. Meglepődtem, hogy nem kérte, hogy hagyjam abba, vagy, hogy legalább a lámpát kapcsoljam le. De ő sodródott az árral és nekem volt még egy óvszerem valahol a tárcámban, szóval miért nem nézzük meg, milyen messzire engedi, hogy elmenjek? Annyira lágy és buja volt, egyáltalán nem volt olyan pálcikaember vékony, hanem jól megfogható görbület és meleg hús. Valóban, nagyon halvány szeplők tarkították mindkét mellének felső részét, és egyáltalán nem lepődtem meg, hogy amikor a számba vettem a feszes mellbimbóját, olyan íze volt a nyelvemen, mint a bársony és a cukor. Nyelvemmel körbeforgattam előbb az egyik, majd a másik rózsaszín csúcsot is, otthagyva mindkettőt fényesen és meredezve, míg a szeme elsötétedett, és a szemhéjai elnehezültek.

         - Mit mondasz, Saint? Szeretnél adni nekem, még tíz percet?

         Felnézett rám, mintha megpróbálna kitalálni valamit. Zavartság volt a szemében, de sokkal inkább az arcán, a szeme a szürke egy hűvösebb árnyalatára sötétült.

         - Ki vagy te, Nash Donovan?

         Megadtam neki a legőszintébb választ, amit erre a kérdésre adni tudtam. – Néha nem tudom, de az idő legnagyobb részében, amit látsz, azt kapod, Saint. Tudom, azt hiszed, egykor valaki más voltam, de elárulom neked, hogy én soha nem voltam az a srác. Nem mondom, hogy akkoriban nagyszerű, vagy szerethető lettem volna, de nem voltam olyan, bármit is gondolsz rólam.

         Egy hosszú percig nem mondott semmit, csak néztük egymást. Azt gondoltam, meg fog kérni arra, hogy öltözzek fel, és menjek el, de meglepetésemre, a lábait körém tekerte, és a fülembe suttogott.

         - A tíz perc a te ötleted volt, Nash. Én hajlandó vagyok neked adni az egész éjszakát.

         Nos, ezzel az engedéllyel, pontosan ki fogom találni, hogy mit fogok kifőzni, mielőtt vagy elájul a fáradságtól, vagy megkér, hogy menjek el.

         Soha nem vártam még egy kihívást sem jobban, és visszautasítottam, hogy azon töprengjek, hogy egy éjszaka, vagy akárhány perc elég lenne ezzel a lánnyal. Ő valami más volt. Ez sugárzott belőle, és nem voltam biztos abba, hogy én valami különleges voltam, vagy egy eléggé szerencsés fickó, aki megtudja ezt ragadni.