Huszonegy-Huszonkettedik fejezet

Huszonegyedik fejezet

Cade

         Az apró zokogások még mindig rázták a mellkasát, amitől egy komplett seggfejnek éreztem magamat. Alexa a puszta szemem előtt omlott össze. De a gondolat, hogy ezt még tetőztem egy terhes pornó-sztárral? A fenébe, mindenhogyan elbasztam. Meg kellett magyaráznom ezt neki, hogy egyszer és mindenkorra tiszta vizet öntsek a pohárba.

         A kezét a sajátomba vettem. – Sara barátja az apa. Csak azért találkoztam vele, mert szerette volna tudni a véleményemet arról, hogyan hagyja ott a felnőtt ipart. Annak ellenére, hogy terhes, Rick még mindig zaklatja őt, hogy neki dolgozzon.

         - Várj. – Hirtelen elhúzta a kezét, az arca összegyűrődött. – A baba nem a tiéd?

         - Nem. Nem az enyém. – Kibaszottul köszönöm Istenem. Tudtam, hogy nem álltam még készen világra hozni egy gyereket. A kezem már így is eléggé tele volt Lily-vel. De az ötlet, hogy lássam Alexa egyre gömbölyödő pocakját az én babámmal… Nos, ez már más lapra tartozott. Félrelöktem ezt a gondolatot.

         - Ó. – A válla megkönnyebbültem ereszkedett le. – És… te otthagytad az ipart?

         - Igen. Soha nem szándékoztam pornó sztár lenni, Lex. Nekem csak több ezer dolláros kórházi számláim voltak Lily miatt, amire nem volt semmilyen mód, hogy kifizessem. Szükségem volt arra, hogy gyorsan pénzhez jussak. – El akartam neki mondani, hogy egész végig ez volt a tervem és ha hagyta volna, hogy megmagyarázzam azon a reggelen… de a nyelvembe haraptam. Még csak meg sem próbáltam megállítani őt azon a reggelen, amikor elment. És azóta is bánom ezt minden átkozott nap.

         Behunyta a szemét, és beszívott egy reszketeg lélegzetet. – Ó, - mondta ismét.

         Tudtam, hogy nem kellene, hogy ez egyáltalán nem az én kibaszott dolgom volt, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a faszt, akivel randizott. – Lex… Közelebb csúsztam hozzá a kanapén, lejjebb engedve a hangomat, - az a srác… Peter… megérintett téged?

         A szemei kipattantak és a tekintete találkozott az enyémmel. – Tudod te, hogy miről beszélsz? – A feszültség némán csüngött a levegőben kettőnk között. – Mi randizunk, amiben én és ő vagyunk benne. Nem te és én. Neked nincs beleszólásod abba, hogy ki érinthet meg engem.

         Akkor rendben van. Azt hiszem, ez tisztázódott. Királyságosan elbasztam vele. De a gondolat, hogy valaki másnak a keze rajta volt, attól meg akartam ütni valamit. Keményen. – A lényeg, hogy bocsánatot kérek mindenért. Nos, nem mindenért. Azt az éjszakát veled nem csinálnám vissza. – Vallottam be.

         A teste megmerevedett. – Egy seggfej vagy, ugye tudsz róla? – Felállt és oda-vissza kezdett el sétálni a kanapé előtt, mintha erőt merített volna a dühéből – abból a dühből, ami jelenleg rám irányult. – Ha pénzre volt szükséged Lily számára, akkor csak kérned kellett volna.

         - Kizárt dolog. – Megráztam a fejemet. Nem fogadok el segélyeket. Ennyi. Ez egy olyan ígéret volt, amit akkor fogadtam meg, amikor megkaptam Lily felügyeletét, inkább, minthogy egy nevelőotthonba kössön ki. Teljes felelősséget vállaltam érte. Történet vége.

         Alexa felém pördült, keze a csípőjén landolt. – A tény, hogy elárultál engem azzal, hogy más nőkkel fekszel le ahelyett, hogy félretedd a macsó egódat és pénzt kérj… - Letörölte a könnyeket, amik a szeme sarkából szabadultak ki. – Nem tudom ezt megbocsájtani… Nem tudok túllépni rajta. Sajnálom.

         - Én is. – Felálltam és megpusziltam a homlokát, mielőtt eltűntem volna a bejárati ajtón keresztül.

         Bassza meg! A szitkozódás keresztülszakította a mellkasomat, ahogy kiléptem az épületből. Kezemet a műszerfalnak csaptam, átkozódva, ahogy hazafelé indultam.

         Miután addig autóztam céltalanul, amíg a szívverésemet kordában nem tudtam tartani, meglepetten tapasztaltam, hogy már egy óra eltelt. Vele lenni ma, nézni az összeomlását, tudtam, hogy kibaszottul esély sem volt arra, hogy el tudjak sétálni és elfelejteni őt. A karomban akartam tartani, letörölni a könnyeit, elcsókolni a zokogását. De ő már nem volt az enyém többé. És ez a rádöbbenés olyan volt, mint egy ütés a gyomromba. Bassza meg. Nem fogom őt olyan könnyen feladni.

         Csak annak a gondolata, hogy nélküle menjek haza, vissza az üres életembe, és minden reggel üres ágyban ébredjek… Nem. Nem így lesz. Ez alkalommal nem. Ismét látni akarom, ahogy a csípőjére emeli Lily-t, megnevetteti őt, ahogy ezelőtt is tette. Talán nem érdemlem meg a szerelmét, de elég önző vagyok, hogy megpróbáljam.

         Megejtettem egy gyors hívást, megkérdezve Sophia-t, hogy nem bánná-e, ha egy kicsit tovább kellene Lily-vel maradnia. A pokolba, amit csinálni akartam, eltarthatott akár öt percig, vagy egy egész éjszakáig is, ha rajtam múlik. Elmondtam Lily-nek, hogy szeretem, és hogy hallgasson Sophia-ra.

         - Szeretlek, Caden! – Kicsi hangja vibrált a fülembe.

         - Én is szeretlek, kicsi lány. – Lily hite bennem egy kicsit jobban megnyugtatott és idegesen egy U kanyart tettem, hogy visszatérjek Alexa-hoz.

         Kopogtam az ajtón, amin egy kicsivel több, mint egy órája menekültem ki, de ez alkalommal az idegeim pattanásig feszültek. Egyértelművé tette, hogy többé már nem érdeklem, de a könnyei elmondták, hogy több volt itt. Még mindig megsebzett vol, szóval talán még volt egy esélyem.

         - Menj el, Kenz! – Alexa dörmögő hangja hallatszott ki bentről. – Ez alkalommal a vodka nem fog helyrehozni engem.

         Ismét kopogtam. – Cade vagyok.

         Az ajtó kivágódott. – Cade? – Megingott a lábán, ezért kinyúltam, hogy megtartsam őt, megragadva a felkarját. Úgy tűnt nem tudtam megállni, hogy ne érintsem meg, annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden alkalommal összerezzent, amikor megtettem.

         - Hűha. Megvagy. – Össze kellett szednem a szarságaimat, megtalálni a megfelelő szavakat, hogy megértessem vele. De soha nem voltam jó a romantikus szónoklatokban és kételkedtem benne, hogy ez most fog megváltozni. Csak találnom kellett egy módot arra, szavak nélkül, hogy megmutassam neki.

         Bőrének édes illata, a ködös, kék tekintete a vágy hullámát küldte lefelé egyenesen a gerincem mentén.

         Baaasza meg.

Huszonkettedik fejezet

Alexa

         - Cade? Mit csinálsz te itt? – Hátraléptem, el a szorításából. – Miután elmentél, felhívtam MacKenzie-t, és azt gondoltam, hogy ő… jött át. – Mondhattam volna, hogy ez felvidított engem, de ha ezt teszem, az azt jelentette volna, hogy komplett idegroncs voltam. Nem akartam megadni neki azt, hogy ilyen hatalma legyen fölöttem.

         - Bemehetek?

         Az agyam nyilvánvalóan szabadságot vett ki, mert hátraléptem, lehetővé téve neki, hogy bejöjjön. Férfias illata elárasztott engem, és semmit sem akartam jobban, mint belefúrni az arcomat a nyakába és belélegezni őt. Nem, Alexa. Nem. A francba, talán az a három feles vodka, amit gyors egymásutánba húztam le, miután elment, nem volt valami jó ötlet. A kezeim már remegtek és küzdöttem, hogy állva maradjak.

         Visszavonultam a konyhába és a jó cél érdekében lehajtottam még egy felest, mielőtt Cade mögém lépett volna. Visszacsavarta a vodkára a kupakot és visszatette azt a hűtőbe.

         - Elég volt, - mondta élesen, meleg lélegzete a tarkómat cirógatta.

         A konyhaszigetnek dőltem, a fenyegető alakja foglyul ejtett. – Miért jöttél vissza? – Reménykedtem benne, hogy gyanakvóan és erősnek érződött a hangom, de helyette a kétségbeesésemet és az ittas állapotomat tükrözte. A fenébe.

         - Részeg vagy? – Kinyújtotta a kezét és az egyik hajtincsemmel kezdett el játszadozni. – Csak egy órája mentem el. – Keze megsimította az arcomat, egy másodpercig elidőzve ott.

         Megemeltem az államat és felvigyorogtam rá. – No comment. – Ettől függetlenül hamarosan rájött, mennyire el voltam ázva. Látni őt Sara-val, és azt gondolni, hogy továbblépett… Istenem, ez összeroppantott engem. Még úgy is, hogy kiderült, a babának nem ő volt az apukája, nem könnyítette meg az elmémet. Ez nem olyan volt, mintha visszakérezkedett volna… ugye? És mit mondanék neki, ha megtenné?

         Erősnek kellett lennem. És az elködösült állapotomban, Cade férfias finomságával a konyhámban, ez istenverte csodának számított volna.

         Kezemet a csípőmre tettem. – Miért vagy itt, Cade?

         A tekintete az enyémbe kapcsolódott. – Miattad.

         A torkom összeszorult és támogatás gyanánt megragadtam a pultot. Cade nem mondott semmi többet és nem mozdult felém sem. Csak folytatta a bámulásomat, tekintete egyre jobban elsötétült a vágytól. A várakozástól a szívem kiszámíthatatlan ritmusba kezdett el dobogni a mellkasomban.

         Biztosan tudta, hogy ez nem volt igazságos. Nem lett volna túl tisztességes elcsábítania most, amikor ennyire sebezhető voltam és kívántam az érintését. Sokkal többet akartam, de még mielőtt feldolgoztam volna ezt, tudtam, hogy szabadon és készségesen odaadnék neki bármit, amit csak akart. Még annak tudatában is, hogy a szívem egyszer és mindenkorra biztosan össze fog zsugorodni és szétesni, amikor ezúttal itt fog hagyni.

         Közelebb lépett, mintha tesztelné az állóvizet, és amikor nem tettem semmit sem, hogy megállítsam őt, és a testemet is felé billentettem, lezárta a köztünk lévő távolságot és magához szorított.

         Leeresztettem megkönnyebbülésemben. Hiányzott ez. A kemény mellkasa, az erőteljes combja, ahogy ezen az ismerős módon az enyémnek préselődött. Hiányzott ő és ezen a ponton elég kétségbeesett voltam ahhoz, hogy elfogadjak bármit, amit kaphatok. A szívem akcióba lendült, a bordáimnak csapódott és az agyam a testemmel háborúzott. El tudnám viselni a következményeit még egy éjszakának Cade-el? Lehajolt és puha csókolt lehelt az állkapcsomra, pontosan a fülcimpám alá.

         A szívem nemet mondott, míg a testem igent síkoltott. Ha szándékosan, tudatosan választom ezt, ha ez alkalommal én használom őt… a veszteség nem fog annyira fájni. Megacéloztam az idegeimet, hogy elvegyem tőle azt, amire szükségem volt… még egyszer utoljára. Nekem kellett lennem annak, aki irányított.

         Egy bizsergető csókkal foglyul ejtettem a száját, a nyelvemmel szétnyitva az ajkait és mohón forgattam együtt az övével.

         Kezeit az állkapcsomhoz emelte, megdöntve a fejemet, hogy elmélyíthesse a csókot. Amíg a kezei a hajamba gabalyodtak és az arcomat cirógatták, nem engedhettem meg magamnak, hogy átérezzem ezt az érzékeny pillanatot és helyette átvettem az irányítást, kigombolva a nadrágját és becsúsztattam a kezemet. A farka megfeszült a nem-túlságosan-gyengéd érintésem alatt, és amikor teljesen kemény lett, elszakítottam magam a csóktól és térdre vetettem magamat előtte.

         Cade kuncogott, levitte a kezét, hogy cirógassa a hajamat, kisimítva azt az arcomból. – A fenébe is bébi, hová sietsz ennyire?

         De a nevetése elhalt, amikor a szám a megduzzadt feje köré kulcsolódott, mélyen magamba szippantva őt.

         - Ó, basszus.

         Büszkeség duzzadt meg bennem, és minden csepp energiámat beleadtam, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Az agyam újrajátszotta a videójában lévő képeket, és utánoztam azokat a mozdulatokat, amiket láttam – megnyaltam a golyóit és az egyiket a számba szívtam. Cade összerándult és hátrébbhúzódott. – Nem tetszik? – Kérdeztem, tágra nyílt szemekkel nézve fel rá.

         Tekintete lefelé ragyogott az enyémekre. – Ez… rendben van. – Úgy tűnt, mintha a megfelelő szavakért küszködött volna. Kisimította a hajamat az arcomból, amíg megpróbált az arckifejezésemből olvasni. – Csak jobban szeretem, ha a farkamat szopod, ez minden.

         - Ó. De az utolsó videódban… - Megálltam, gyorsan becsukva a számat.

         Rádöbbenés keresztezte a vonásait, és úgy tűnt, mind a ketten visszaemlékezünk arra, ahogy kiszabadította magát a lány szájából és a golyóihoz irányította őt. Hüvelykujjával végigsimított az állkapcsom mentén. – Az csak a kamerának szólt, bébi. Csak színészkedés volt. A farkam a tiéd, és volt valami abban, amikor ő csinálta, mert nem volt jó érzés. Az utolsó emlékem, hogy te mélyen a torkodba szívsz, és akkor senki másnak az ajkait nem akartam magam körül. Tudom, hogy ez valószínűleg örültségnek hangzik számodra, figyelembe véve, hogy… de ez az igazság.

         Mély levegőt vettem. Emlékeztettem magamat, hogy ezen a ponton nem számított, hogy mit mondott. Nem tudta ezt helyessé tenné. Erősnek kellett lennem. – Oké. Értem. – Visszatértem a feladatomhoz, határozottan megragadtam őt mindkét kezemmel, miközben egyszerre simogattam és szoptam, kikényszerítve minden gondolatot az elmémből.

         - A fenébe, cupcake. – A térdei megremegtek, kezei a hajamba siklottak, elemelve azt az arcomból, és lófarokba rendezte a tincseket a fejem mögött.

         Egyik kezével még mindig a hajamban, a másikkal megragadta a merevségét, és kiszabadította magát a számból. – Még nem akarok elmenni, - mondta az összeszorított fogain keresztül. – Had gondoskodjak rólad.

         Megragadta a felkaromat, lábra húzva engem, és édes csókok sorozatát hintette a számra.

         - Nem. Szükségem van arra, hogy bennem legyél. Most. – Kiolvasta a kitartást a tekintetemben.

         - Rendben. – Megragadta a hosszított pulóverem szélét, és elkezdte felhúzni, mire én felemeltem a karomat, és hirtelen már csak egy bugyiban és melltartóban álltam előtte.

         Magam mögé nyúltam, hogy kikapcsoljam a melltartómat, levéve azt, majd gyorsan eltávolítottam a bugyimat is. Nem voltam benne biztos, hogy miért, de szükségem volt arra, hogy én irányítsak. Nem zavartatva magam, hogy levegyem Cade pólóját, magam felé húztam, a hátam a konyhapultnak nyomódott. Tekintetében habozás tükröződött, de az ajkát az enyémhez húztam. – Tiéd vagyok.

         Felemelt a pultra, és ajkait hozzám dörgölte. – Elég nedves vagy, édesem? Nem akarlak bántani téged.

         Abba kellett hagynia ezt a kedves srác szarságot. Mindketten tudtuk, hogy nem volt az. Pontosan ezért hevert a szívem darabokban.

         Rájőve arra, hogy már csurom nedves voltam – átkozott hormonok – felhúzott egy óvszert, amit a tárcájából vett elő. A dereka köré kulcsoltam a lábamat és a sarkamat a fenekébe vájtam, előrefelé ösztökélve őt. Másodpercekkel később megéreztem, hogy a farka a bejáratomat bökdöste. Igen, erre volt szükségem, csak hogy elfelejtsek minden mást, és elvesszek az érzésekben. A vágy hulláma áramlott keresztül a gyomromon.

         Egy kicsit előremozdult, lassan belém csúszva. Fájdalmasan lassan.

         A hátamat homorítottam, ráfeküdve a hideg, kemény konyhapultra, és becsuktam a szememet. – Keményebben. Dugj keményebben.

         Cade felvette a mozgást, bárcsak éppen hogy, és az ujjhegyével a mellemet súrolta. – Alexa? Nézz rám.

         Kinyitottam az egyik szememet. – Csak csináld, Cade. Nem fogsz összetörni.

         Kezét a csípőmre tette, és a medencéjéhez húzott. Egy pillanatig néztem a mozdulatait, mielőtt ismét hagytam, hogy a szemem becsukódjon. A csípőmet az övé felé löktem, annak ellenére, hogy az élvezet-fájdalom együttese a telitettségtől összeszorította a belsőmet. Erősen ziháltam, épp időben toltam előre a csípőmet, hogy fogadjam a lökéseit, miközben a körmeimet a fenekébe mélyesztettem.

         - Elég, Lex, állj le. Ez nem bosszú szex. – Elhúzódott tőlem, a forró, nedves farka a hasamon pihent. – Mit csinálsz? – Megfogta a vállaimat, gyengéden megrázott, amíg a tekintetem nem találkozott az övével.

         Felültem a pulton, könnyek szúrták a szememet. Mi a fenét csináltam? Ez nem én voltam. Nem voltam egy istennő az ágyban – vagy a konyhában, ami azt illeti – tapasztalatlan voltam és ügyetlen. Csak azért csináltam ezt, mert az iránta való érzéseim megrémítettek engem. Szerettem őt. Kibaszottul szerettem őt. Beszívtam az alsó ajkamat, elutasítva, hogy sírjak. – Én nem vagyok pornó sztár. Tudom, hogy nem vagyok olyan nő, mint akikkel voltál…

         Frusztráltan kifújta a levegőt, és az oldalánál ökölbe szorította a kezét. – Ezért gondoltad azt hogy ez…? Hogy kemény szexet akartam veled a… múltam miatt… - Felrángatta a bokszerét és a nadrágját. – Bassza meg. – A szitkozódás halk morgással szakadt fel a mellkasából. A kezei remegtek és a szemében lévő tekintet semmihez sem volt hasonlítható, amit valaha is láttam.

         Beszívtam egy reszkető lélegzetet.

         Cade leemelt engem a pultról, könnyedén a karjába vett, és a mellkasához szorított, miközben kisétált a konyhából. Berúgta a hálószobám ajtaját és az ágy közepére dobott, ahol egy halk puffanással landoltam.

         Odamászott hozzám, közel hajolva a fülemhez, a hangja halk volt és haraggal átszőtt. – Ha azt akarod, hogy keményen basszalak meg, akkor megteszem. De nem azért, mert azt gondolod, hogy ez az, amit akarok. Én téged akarlak. Csakis téged, Alexa. A lágy görbületeidet, a tapasztalatod hiányát, a szűk puncidat, ami eddig csakis az enyém volt. Azon az éjszakán veled, annak ellenére, amit mondtam, szeretkeztünk, és az volt a legjobb szex az életemben. – Hátraült a sarkaira, esélyt adva nekem, hogy feldolgozzam a szavait. – És sokkal több volt, mint szex, amit azon az éjszakán megosztottunk. – Kezét végighúzta a haján. – Krisztusom, cupcake. Szerelmes vagyok beléd.