Második fejezet

Második fejezet

Alexa

         Amikor felébredtem és a telefonom után tapogatóztam, hogy megnézzem mennyi az idő, teljesen megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy már délután négy volt. Kinyújtóztam és ledobtam magamról a paplant, felsóhajtva, mert a késői óra ellenére, a testem annyira nem volt még kész elhagyni a mennyeien puha ágyneműmet.

         Az éjszakai műszakban dolgozás pusztítást okoz a szervezetemmel. Minden este a késői műszakban dolgoztam, és valamikor később a délután folyamán ébredtem fel. Legalább ma este szabadnapos voltam – ez volt a huszonegyedik születésnapom, és a barátaimmal később elmegyek majd szórakozni. Elképzelni sem tudtam, mit tervezett be MacKenzie. Az a lány, akit az ápolónői iskolában a legjobb barátomnak tekintettem, maga volt a baj, hatalmas B betűvel.

         Leültem a hiúságommal együtt és elkezdtem kifésülni a hajamat. A szemem alatt lévő táskák is figyelmet igényeltek, szóval egy kis alapozót kentem fel, mielőtt a hajamat lófarokba kötöttem volna.

         A szüleim nem értették meg, hogy miért dolgoztam ennyire keményen. A motivátor biztosan nem a pénz volt – a szüleimnek több volt, mint amennyit ebben az életben valaha is elköthettünk volna – de szerettem volna valami többet magamnak. Valamit, amiben jó voltam és lefoglalt. Számomra az egyetlen céljuk az volt, hogy találkozzak egy gazdag, jól nevelt férfival és valamiféle Stepfordi Feleséggé váljak, ami egy olyan vágy volt, amiben nem osztoztunk. Egy olyan élet, ami nekem hihetetlenül unalmasnak tűnt. És ha az anyám délutáni tablettáinak és boros-fröccseinek volt bármilyen jele, akkor ez egy beteljesületlen élet maradt. Nem, köszönöm.

         Amikor a konyhában voltam, becsúsztattam egy kapszulát a kávékészítő gépbe, ami a leggyakrabban használt eszköz volt a konyhában, mivel csak ritkán főztem magamra. Nem tehettem róla, de visszagondoltam a múlt éjszakára, vagy még jobban kifejezve, Cade-re. Nos, valójában sokkal inkább egy bizonyos anatómiai részére gondoltam, mint bármi másra és magamban felkuncogtam. Rengeteg fura dolgot láttam már az éjszakai műszak során a sürgősségin, de ez volt az egyik legemlékezetesebb.

         Tagadhatatlanul vonzó volt, és ez még azelőtt kiderült, mielőtt megláttam volna az óriáskígyót, amit a nadrágjában rejtegetett. Magas volt és nevetségesen kidolgozott a feje búbjától a lábujja hegyéig, egy markáns arccal és erős állkapoccsal. Az orra egy kissé görbe volt, ami azt feltételezte, hogy valamikor el lehetett törve és azok a csokoládébarna szemei, amik voltak neki, és amit vastag, sötét szempilla keretezett.

         A legfurcsább hatással volt rám. Én még soha nem vonzódtam ezelőtt egyetlen beteghez sem. Soha. Ez volt a munkám, és ritkán vettem észre részleteket a valódi személyről. Ez az állítás durvának hangzik, de én úgy tekintettem az emberekre, akik be-ki jártak a kórházból, mint klinikai tárgyakra. Csak azokat a részleteket vettem észre, amik ahhoz voltak szükségesek, hogy elvégezzem a munkámat – mint, hogy hol volt a legjobb véna, ahová az infúziót köthetem, vagy ahonnan vért vehetek, vagy hogy a súlynak megfelelően kiszámítsam a gyógyszer adagot – olyan általános dolgok, mint ezek. De vele, nem tudtam arra koncentrálni, amire kellett volna. Helyette észrevettem, hogyan követik azok a sötét szemek minden mozdulatomat, a véna vastagságát, ami a merevségén futott végig és a testében lévő feszültséget a nyilvánvaló kényelmetlensége miatt. Észrevettem a tetoválást is, ami a pólójának a gallérja alól kandikált ki, mintha a nyakán kúszott volna felfelé. Látni akartam a többi részét is, még akkor is, ha ennek a puszta gondolata elérte, hogy a gyomrom idegesen megremegjen. És tudtam, hogy azzal a bosszantóan szórakozott vigyorral, amire az ajkait húzta, meg tudta mondani, mennyire szétszórt is voltam.

*****

         Amikor megszólalt a csengő, a kaputelefonhoz kocogtam, hogy beengedjem MacKenzie-t és Tyson-t. Kinyitottam a lakásom ajtaját és néztem, ahogy MacKenzie felvonul a lépcsőn, az egyik kezében egy barna papírzacskó volt tele alkoholos üvegekkel, míg a másikban egy műanyag tartály. Tyson egy csokor rózsaszín rózsát cipelt. Tyson olyan volt nekem, mint egy testvér, de nem voltam benne biztos, hogy mindketten ezt is gondoltuk.

         Megeskettem Kenzie-t, hogy nem lesz semmiféle nagy buli, csak mi hárman megyünk el majd szórakozni és élvezni egy párt koktélt, és eddig úgy tűnt, hogy megtartotta a szavát.

         - A mi kicsi lányunk felnő, Ty! – Sikította MacKenzie és egy ölelésbe vont. Megpaskoltam a hátát és elhúzódtam, hogy legyen egy kis személyes terem. Nem én voltam a legölelkezőbb személy a világon. Tyson elnevette magát és megkerülve bennünket belépett a lakásomba. Ő sokkal jobban tudta, hogy ne is próbálkozzon megölelni engem, miután teljesen megmerevedtem a karjában az első és egyetlen alkalommal, amikor kísérletet tett rá.

         - Köszönöm a rózsákat, - kiáltottam a hátának, miközben folytatta az útját a konyhámba, hogy megtöltsön egy vázát vízzel. Elég időt töltött már a lakásban, hogy tudja, mit merre talál. A fenébe, azt hiszem, jobban ismerte a lakásomat, mint saját magam. Egyszer felhívtam őt, hogy megkérdezzem tőle, hogyan tisztítsam meg a hajamtól az eltömődött zuhanyzó lefolyóját, és ő felvilágosított engem, hogy volt lefolyótisztítóm a konyhában lévő mosogató alatt. Jó volt hozzám, ahogy MacKenzie is. Gyakran kényszerített ki a csigaházamból, ami azonban időnként fájdalmas volt, de jót is tett a számomra.

         MacKenzie elfoglalta a konyhaszigetet, különböző alkoholos üvegeket és egy keverőt húzott elő a táskájából. Ty levette a poharakat és jéggel töltötte meg őket, mialatt én csak álltam és néztem.

         - Mi van ebben? – Böktem a sekély, műanyag edény fedelére, arra számítva, hogy tortát rejtett.

         - Jell-O shots, - válaszolta mosolyogva MacKenzie. – Próbálj ki egyet.

         Lehúztam a fedőt és oldalra tettem. Az edény tele volt kis műanyag feles poharakkal, amik szivárványszínű zselét tartalmaztak. Határozottan hívogatónak tűntek. Kiválasztottam egy zöldet és a számhoz billentette, de a kocsonyás massza továbbra is határozottan a pohár belsejében maradt.

         MacKenzie felnevetett és Tyson-ra pillantott. – Tanítsd meg rá, hogyan kell ezt csinálni, Ty. Elfelejtettem, hogy egy Jell-O shots szűz került a kezünkbe. - Kimért két átlátszó folyadékot tartalmazó felest, majd egy pohár jeget zúdított bele, összekeverve az italt, mintha ez egy természetes dolog lett volna.

         Ty elmosolyodott megkerülte a pultot és megállt mellettem. – Nyújtsd ki a nyelved.

         Összehúztam rá a szememet.

         Elkuncogta magát. – Csak csináld.

         Eleget tettem a kérésnek, és ő felemelt a számhoz egy poharat, megmutatva, hogyan körözzek a nyelvemmel a szélén, hogy addig lazítsam a Jell-O-t, amíg ki nem csúszik a pohárból, bele a számba.

         - Mmm. Zöld alma? – kérdeztem.

         Ty letörölt egy kis Jell-O maszatot az alsó ajkamról és lenyalta az ujjáról.

         MacKenzie bólintott. – Igen. És itt a szülinapi italod.

         Rózsaszínű volt és buborékos. Ittam egy kortyot és meglepően üdítőnek találtam. Alig érezted volna a vodka ízét, amit láttam, hogy belerakott. Grapefruit íze volt, és nagyon finom. – Köszi.

         Miután MacKenzie jóvoltából mindannyian ittunk, Ty megragadta a Jell-O shot-os tálat és beköltöztünk a nappaliba, hogy leüljünk a krémszínű, bozontos szőnyegemre.

         - Szükségünk van zenére. – MacKenzie felnyitotta a laptopomat és a szívem majdnem megállt. Felugrottam a helyemről, hogy megakadályozzam, hogy meglássa, amit hamarosan észrevenne, de elkéstem.

         - Szent szar!

         Az arcom kigyúlt, miközben visszaemlékeztem, mire használtam legutoljára a gépemet – a névjegykártyán lévő pornóoldal címét gépeltem be, amikor hazaértem, és addig keresgéltem, amíg meg nem találtam Cade képét.

         - Mi az? – kérdezte Ty, átkukkantva MacKenzie-n. Az arca undorba torzult. – Gah! – Úgy ugrott el a géptől, mintha megcsípte volna.

         - Te pornót nézel, Alexa? – A meglepettség MacKenzie hangjában félreérthetetlen volt. – Én nem ítélkezem, egyáltalán nem, a büszke jobb szó rá – én csak meglepődtem. Te mindig is annyira ártatlannak tűntél.

         Nagyot nyeltem és kiragadtam a laptopot az öléből, a sajátomba húzva. – Ez nem az, amire gondolsz. – Megnyitottam a zenekönyvtáramat és elindítottam az indie-rock lejátszási listámat, majd oldalra tettem a gépet.

         MacKenzie hátravetett fejjel felnevetett. – Sajnálom édesem, de ez magyarázatot igényel. Úgy értem, még soha nem ittál Jell-O shot-ot, a Waltons-ok neveltek, hátborzongatóan színek és a hét napjai szerint rendezed a fehérneműs fiókodat. Bökd ki, bébi.

         Tyson felnézett az italából. – Neked van a hét-napjai feliratú bugyid? Ó, ezt látnom kell. – Felállt és végigsétált a folyosón, be a szobámba. MacKenzie és én felugrottunk, hogy kövessük őt.

         - Ty! – Kiáltottam. – Gyere ki onnan!

         Ő kuncogott és kihúzta a kézzel faragott, halványrózsaszín szekrény legfelső fiókját. – Szent szar, te nem vicceltél, Kenz. – Felemelt egy fehér pamut bugyit a halom tetejéről, és feltartotta, hogy megvizsgálja. – Vasárnap, - kuncogva olvasta el a hátulját.

         Kikaptam a markából, visszadobtam a fiókba, és a csípőmmel visszacsaptam. – Elég volt. Kifelé. – Hessegettem ki őket a szobámból. Igen vettem egy csomag feliratos bugyit. Kényelmesek voltak. Pereljetek be. MacKenzie megvetette a talpát, elzárva a szobám kijáratát. – Csak ha elmondod nekünk azt a történetet, hogy miért nézel pornót. Lefogadom, hogy még csak nincs is saját szex játékod, ugye?

         - Elmondom nektek. – Elnavigáltam magam mellette, ki a folyosóra. De annyira nem akartam válaszolni a játékszeres kérdésre. Még ha Ty olyan is volt nekünk, mint egy testvér, még akkor is pasiból volt, és én nem szándékoztam beismerni, hogy volt egy vibrátorom a fehérneműs fiókom hátuljába dugva. Istenem, szétszekálnának, ha megtudnák.

         Amikor ismét elhelyezkedtünk a nappali szőnyegén, felhajtottam még néhány Jell-O shot-ot, hogy lenyugtassam az idegeimet, és az ölembe húztam egy párnát. MacKenzie velem szemben ült, önelégültnek látszott, és a kanapénak dőlt.

         - Rendben. Szóval, múlt éjszaka a sürgősségin… - Megragadtam még egy felest és kiszippantottam a zselés anyagot, mert szükségem volt arra, hogy felvértezzem magamat Cade erekciójának emlékére.

         - Mit is mondtál, milyen nagy volt? – kérdezte MacKenzie, amikor elmeséltem nekik a történetem, mohó kíváncsisággal hajolva előre.

          - Ó a pokolba is, szükségem van még egy italra, - jelentette be Ty, felállva és a konyha felé véve az irányt.

         Hosszas megfontolás után – és elutasítva egy közeli gyertyatartót, semmi mást nem találtunk a nappaliba, ami megfelelő lett volna, hogy bemutassam Cade férfiasságának teljes hosszát, Kenzie és én is a konyha felé indultunk, az ötletemen kuncogva, hogy megszerezzem az uborkát a hűtőből.

         Benyúltam a fiókba és az ágyékom előtt modelleztem a hatalmas zöldséget. – Ez körülbelül megfelelőnek tűnik.

         MacKenzie megragadta a vállamat, egyik oldalról a másikra fordított, így különböző szögekben tudtam bemutatni magam. – A fenébe. Az a fiú aztán el van látva mindennel.

         Tyson a fürdőbe vonult, mialatt MacKenzie és én visszatértünk a nappaliba. Büszkén emelte fel az uborkát a feje fölé, egy időben lengetve azt a zenével, és odavonult a gépemhez.

         MacKenzie letelepedett a kanapéra, a laptop a térdén egyensúlyozott, én meg odacsúsztam mellé, hogy… felügyeljem.

         - Kattints ide, - mondtam neki, mutatva a Modellek feliratú címkére. A cím egy kicsit furcsa volt számomra, de feltételeztem, hogy ízlésesebbnek hangzott, mint a pornó sztár. A képeken többnyire félmeztelen lányok pózoltak csábítóan. MacKenzie átgörgette a lányok képeit. Tegnap este alaposan ellenőriztem minden egyes képet, kíváncsi voltam, hogy Cade lefeküdt-e velük, és melyiket kedvelte a legjobban. Az összes lány vékony volt, napbarnított, hatalmas műmellekkel. Nem akartam, de az agyam elkerülhetetlenül összehasonlította őket a saját testemmel.

         Átlagos magasságú voltam, átlagos testsúllyal. A melleim határozottan valódiak voltak, néhány centit leestek, amikor levettem a melltartót, és messze túl sok szeplőm volt, mint amit szexisnek lehetett volna nevezni. Csinos, talán, de biztosan nem voltam párja azoknak a lányoknak, akikkel lefeküdt. De az összes bizonytalan gondolatom szertefoszlott, amikor észrevettem Cade fényképeit.

         - Az ő. – Mutattam a képre.

         Az azt állította, hogy a neve Sebastian, de ez határozottan Cade volt. Egy súlyzópad mellett állt, az edzőgatya lazán lógott a keskeny csípőjén, hogy megmutassa a kidolgozott hasizmait, és úgy vigyorgott, mintha olyan titkot tudott volna, amit egyikünk sem.

         - A fenébe. Kibaszott dögös.

         Kuncogtam. – Tudom.

         MacKenzie a fényképére kattintott. Bár az elmúlt éjszakát azzal töltöttem, hogy tüzetesen megvizsgáljam mindegyiket, nem tehettem róla, előrehajoltam, hogy csatlakozzak az ellenőrzőséhez. Egy egész oldal fénykép volt róla. Közülük sokan csak egy fekete bokszeralsót viselt, majd némelyiken a bokszert eltávolították, és teljes valójában büszkén tisztelgett. A tetoválás, amire kíváncsi voltam, egy törzsi minta volt, ami a bal vállát fedte és felkúszott a mellkasára és a nyakán ért véget.

         Elpirultam a teljesen merev farka láttán és a melegség átterjedt a mellkasomon, amíg már vörös és forró nem voltam. Nem tehettem róla, de visszaemlékeztem, hogy Cade mellett voltam egy félig-privát kórházi szobában, ahol elég közel voltam, hogy érezzem a bőre forróságát és pézsmaillatát.

         MacKenzie legörgetett az életrajzához a fényképek alatt. Múlt éjjel már olvastam, de nem tudtam visszautasítani, hogy a válla fölött el ne olvassam újra. Azt írta, hogy ő volt a legújabb modelljük és kizárólag nekik dolgozik. Az életrajz azt állította, hogy rendkívül professzionálisan dolgozik és mindig arra összpontosított, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a lányok jól érezzék magukat. A munkán kívül, szeretett edzeni és rock zenét hallgatni. Ez annyira közhelyesen hangzott, de ez nem tartott vissza attól, hogy befogadjak minden kis információt, amit megtudtam róla.

         Tyson feltűnt a konyhából, ez alkalommal egy üveg sörrel és lesüllyed a szoba átellenes végében lévő székre.

         - Ty, nem akarod megnézni, hogyan néz ki egy valódi férfi? – Cukkolta MacKenzie.

         Oldalba könyököltem őt. Tyson csak néhány centivel volt magasabb nálam, és enyhén ki volt dolgozva, de cuki volt és nem szerettem, amikor Kenzie ugratta. Különösen, mióta rendszeresen visszhangot kapott, hogy egyike volt a néhány férfi ápolóhallgatónak.

         - Minden nap kapok belőle egy pillantás, bébi. Jó vagyok. – Eltüntette a maradék sörét.

         MacKenzie becsukta a laptopot. – Gyerünk, induljunk. Ha még többet nézek ezekből, le fogom dönteni az első pasit, akit meglátok a klubban.

         Mire megérkeztünk, a Jell-O shot felzárkózott hozzám. Tyson a derekam köré fonta a karját és besegített engem. Amikor elhelyezkedtünk a bárnál, biztonságosan letett egy bárszékre, visszautasította MacKenzie kérését az újabb adag felesekre és rendelt nekem egy sört, és egy pohár vizet.

         Az italainkkal a kezünkben, találtunk egy sarokbokszot és becsúszattunk a helyünkre.

         Az ülésbe süppedtem, fejemet Ty vállán pihentettem. – Mi van ezekben a Jell-O izékben. Furán érzem magam.

         MacKenzie elnevette magát. – Vodka. Azt gondoltam, tudod, hogy a Jell-O shot alkoholt tartalmaz.

         Ty megragadta az államat, és az arcomat az övé felé fordította. – Mennyit ittál azokból, Lex?

         Megpróbáltam számolni, de elvesztettem a fonalat. – Um, tízet? Tizenkettőt?

         - A francba, - mondta és kivette az üveg sört a kezemből, amit a pohár vízzel helyettesített.

         - A fenébe is, Kenzi. Azt mondtad, vigyázol rá ma este.

         MacKenzie leintette őt. – Részeg, nem halott, Tyson. Nyugodj le. Ez a huszonegyedik születésnapja, és egy megjegyzés – nem vagy az apja. – Egy egészségeset kortyolt az italából.

         - Ne veszekedjetek, srácok. Jól vagyok. – Kinyújtottam a kezemet, hogy megnyugtatásként mindkettőjüket megpaskoljam, de csak ügyetlenül tapogatóztam. – Látjátok?

         Mindketten nevettek a koordinációm hiányán.

         - Néha elfelejtem mennyire védett is vagy te, Alexa. Esküszöm, úgy viselkedsz, mintha Cleaver-ék neveltek volna, a minden-napra-egy pamut bugyijaiddal meg minden, - kuncogott Kenzie.

         Kiegyenesedtem a helyemen. – Csak mert egy Jell-O shots szűz vagyok, az még nem jelent semmit. A fenébe is, minden értelemben szűz vagyok- A szám elé kaptam a kezem. Basszus! Ezt nem akartam hangosan kimondani.

         MacKenzie megragadta a vállamat. – Te most komolyan beszélsz?

         Vonakodva bólintottam. Kenzie és Tyson arckifejezése meglepettséget tükrözött a kinyilatkoztatásom miatt. – Mi van? Ez nem olyasmi, amire büszke vagyok. Nem akarok többé az lenni.

         MacKenzie megfogta a kezem. – Bébi, ezen nincs mit szégyellni. De ha meg akarsz ettől szabadulni – nem olyan nehéz megtenni. A szüleid beszéltek neked a madarakról és a méhekről, ugye?

         Visszavettem a sörömet Ty-tól és ittam egy erősítő kortyot. – Én nem olyan vagyok, mint te. Ki nem állhatom az egyéjszakás kalandokat.

         - Nos, ne gyere majd hozzám sírva, amikor ott találod magad öregen, aki egyedül él egy halom macskával.

         Ittam még egy hatalmas kortyot a sörömből, mert nem akartam megemlíteni neki, hogy az utóbbi időben gondoltam arra, hogy cicám legyen.

         - Hagyd már, Kenzie, - mondta Tyson, ismét elvéve a sört a kezemből. Odahajolt hozzám. – Ha azt akarod, hogy segítsek neked, csak tudasd velem.

         MacKenzie elütötte Tyson kezét a combomról. – Nem, Ty. Majd én segítek kiválasztani őt. Egyfajta születésnapi ajándék. – Mosolygott.

         A szememet forgattam, lefújva a javaslatát. Nem választok ki egy ismeretlen srácot, hogy feküdjön le velem a huszonegyedik szülinapomon. És pokolian biztos vagyok benne, hogy nem fogok lefeküdni Tyson-nal sem. Gah! El tudjátok ezt képzelni. Ő olyan számomra, mint egy testvér.

         - Ó édes Istenem! Alexa, nézd. – Mutatott MacKenzie a bár túlsó végébe. – Ez a srác a weboldalról.