Második fejezet

Második fejezet

Alexa

         Amikor felébredtem és a telefonom után tapogatóztam, hogy megnézzem mennyi az idő, teljesen megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy már délután négy volt. Kinyújtóztam és ledobtam magamról a paplant, felsóhajtva, mert a késői óra ellenére, a testem annyira nem volt még kész elhagyni a mennyeien puha ágyneműmet.

         Az éjszakai műszakban dolgozás pusztítást okoz a szervezetemmel. Minden este a késői műszakban dolgoztam, és valamikor később a délután folyamán ébredtem fel. Legalább ma este szabadnapos voltam – ez volt a huszonegyedik születésnapom, és a barátaimmal később elmegyek majd szórakozni. Elképzelni sem tudtam, mit tervezett be MacKenzie. Az a lány, akit az ápolónői iskolában a legjobb barátomnak tekintettem, maga volt a baj, hatalmas B betűvel.

         Leültem a hiúságommal együtt és elkezdtem kifésülni a hajamat. A szemem alatt lévő táskák is figyelmet igényeltek, szóval egy kis alapozót kentem fel, mielőtt a hajamat lófarokba kötöttem volna.

         A szüleim nem értették meg, hogy miért dolgoztam ennyire keményen. A motivátor biztosan nem a pénz volt – a szüleimnek több volt, mint amennyit ebben az életben valaha is elköthettünk volna – de szerettem volna valami többet magamnak. Valamit, amiben jó voltam és lefoglalt. Számomra az egyetlen céljuk az volt, hogy találkozzak egy gazdag, jól nevelt férfival és valamiféle Stepfordi Feleséggé váljak, ami egy olyan vágy volt, amiben nem osztoztunk. Egy olyan élet, ami nekem hihetetlenül unalmasnak tűnt. És ha az anyám délutáni tablettáinak és boros-fröccseinek volt bármilyen jele, akkor ez egy beteljesületlen élet maradt. Nem, köszönöm.

         Amikor a konyhában voltam, becsúsztattam egy kapszulát a kávékészítő gépbe, ami a leggyakrabban használt eszköz volt a konyhában, mivel csak ritkán főztem magamra. Nem tehettem róla, de visszagondoltam a múlt éjszakára, vagy még jobban kifejezve, Cade-re. Nos, valójában sokkal inkább egy bizonyos anatómiai részére gondoltam, mint bármi másra és magamban felkuncogtam. Rengeteg fura dolgot láttam már az éjszakai műszak során a sürgősségin, de ez volt az egyik legemlékezetesebb.

         Tagadhatatlanul vonzó volt, és ez még azelőtt kiderült, mielőtt megláttam volna az óriáskígyót, amit a nadrágjában rejtegetett. Magas volt és nevetségesen kidolgozott a feje búbjától a lábujja hegyéig, egy markáns arccal és erős állkapoccsal. Az orra egy kissé görbe volt, ami azt feltételezte, hogy valamikor el lehetett törve és azok a csokoládébarna szemei, amik voltak neki, és amit vastag, sötét szempilla keretezett.

         A legfurcsább hatással volt rám. Én még soha nem vonzódtam ezelőtt egyetlen beteghez sem. Soha. Ez volt a munkám, és ritkán vettem észre részleteket a valódi személyről. Ez az állítás durvának hangzik, de én úgy tekintettem az emberekre, akik be-ki jártak a kórházból, mint klinikai tárgyakra. Csak azokat a részleteket vettem észre, amik ahhoz voltak szükségesek, hogy elvégezzem a munkámat – mint, hogy hol volt a legjobb véna, ahová az infúziót köthetem, vagy ahonnan vért vehetek, vagy hogy a súlynak megfelelően kiszámítsam a gyógyszer adagot – olyan általános dolgok, mint ezek. De vele, nem tudtam arra koncentrálni, amire kellett volna. Helyette észrevettem, hogyan követik azok a sötét szemek minden mozdulatomat, a véna vastagságát, ami a merevségén futott végig és a testében lévő feszültséget a nyilvánvaló kényelmetlensége miatt. Észrevettem a tetoválást is, ami a pólójának a gallérja alól kandikált ki, mintha a nyakán kúszott volna felfelé. Látni akartam a többi részét is, még akkor is, ha ennek a puszta gondolata elérte, hogy a gyomrom idegesen megremegjen. És tudtam, hogy azzal a bosszantóan szórakozott vigyorral, amire az ajkait húzta, meg tudta mondani, mennyire szétszórt is voltam.

*****

         Amikor megszólalt a csengő, a kaputelefonhoz kocogtam, hogy beengedjem MacKenzie-t és Tyson-t. Kinyitottam a lakásom ajtaját és néztem, ahogy MacKenzie felvonul a lépcsőn, az egyik kezében egy barna papírzacskó volt tele alkoholos üvegekkel, míg a másikban egy műanyag tartály. Tyson egy csokor rózsaszín rózsát cipelt. Tyson olyan volt nekem, mint egy testvér, de nem voltam benne biztos, hogy mindketten ezt is gondoltuk.

         Megeskettem Kenzie-t, hogy nem lesz semmiféle nagy buli, csak mi hárman megyünk el majd szórakozni és élvezni egy párt koktélt, és eddig úgy tűnt, hogy megtartotta a szavát.

         - A mi kicsi lányunk felnő, Ty! – Sikította MacKenzie és egy ölelésbe vont. Megpaskoltam a hátát és elhúzódtam, hogy legyen egy kis személyes terem. Nem én voltam a legölelkezőbb személy a világon. Tyson elnevette magát és megkerülve bennünket belépett a lakásomba. Ő sokkal jobban tudta, hogy ne is próbálkozzon megölelni engem, miután teljesen megmerevedtem a karjában az első és egyetlen alkalommal, amikor kísérletet tett rá.

         - Köszönöm a rózsákat, - kiáltottam a hátának, miközben folytatta az útját a konyhámba, hogy megtöltsön egy vázát vízzel. Elég időt töltött már a lakásban, hogy tudja, mit merre talál. A fenébe, azt hiszem, jobban ismerte a lakásomat, mint saját magam. Egyszer felhívtam őt, hogy megkérdezzem tőle, hogyan tisztítsam meg a hajamtól az eltömődött zuhanyzó lefolyóját, és ő felvilágosított engem, hogy volt lefolyótisztítóm a konyhában lévő mosogató alatt. Jó volt hozzám, ahogy MacKenzie is. Gyakran kényszerített ki a csigaházamból, ami azonban időnként fájdalmas volt, de jót is tett a számomra.

         MacKenzie elfoglalta a konyhaszigetet, különböző alkoholos üvegeket és egy keverőt húzott elő a táskájából. Ty levette a poharakat és jéggel töltötte meg őket, mialatt én csak álltam és néztem.

         - Mi van ebben? – Böktem a sekély, műanyag edény fedelére, arra számítva, hogy tortát rejtett.

         - Jell-O shots, - válaszolta mosolyogva MacKenzie. – Próbálj ki egyet.

         Lehúztam a fedőt és oldalra tettem. Az edény tele volt kis műanyag feles poharakkal, amik szivárványszínű zselét tartalmaztak. Határozottan hívogatónak tűntek. Kiválasztottam egy zöldet és a számhoz billentette, de a kocsonyás massza továbbra is határozottan a pohár belsejében maradt.

         MacKenzie felnevetett és Tyson-ra pillantott. – Tanítsd meg rá, hogyan kell ezt csinálni, Ty. Elfelejtettem, hogy egy Jell-O shots szűz került a kezünkbe. - Kimért két átlátszó folyadékot tartalmazó felest, majd egy pohár jeget zúdított bele, összekeverve az italt, mintha ez egy természetes dolog lett volna.

         Ty elmosolyodott megkerülte a pultot és megállt mellettem. – Nyújtsd ki a nyelved.

         Összehúztam rá a szememet.

         Elkuncogta magát. – Csak csináld.

         Eleget tettem a kérésnek, és ő felemelt a számhoz egy poharat, megmutatva, hogyan körözzek a nyelvemmel a szélén, hogy addig lazítsam a Jell-O-t, amíg ki nem csúszik a pohárból, bele a számba.

         - Mmm. Zöld alma? – kérdeztem.

         Ty letörölt egy kis Jell-O maszatot az alsó ajkamról és lenyalta az ujjáról.

         MacKenzie bólintott. – Igen. És itt a szülinapi italod.

         Rózsaszínű volt és buborékos. Ittam egy kortyot és meglepően üdítőnek találtam. Alig érezted volna a vodka ízét, amit láttam, hogy belerakott. Grapefruit íze volt, és nagyon finom. – Köszi.

         Miután MacKenzie jóvoltából mindannyian ittunk, Ty megragadta a Jell-O shot-os tálat és beköltöztünk a nappaliba, hogy leüljünk a krémszínű, bozontos szőnyegemre.

         - Szükségünk van zenére. – MacKenzie felnyitotta a laptopomat és a szívem majdnem megállt. Felugrottam a helyemről, hogy megakadályozzam, hogy meglássa, amit hamarosan észrevenne, de elkéstem.

         - Szent szar!

         Az arcom kigyúlt, miközben visszaemlékeztem, mire használtam legutoljára a gépemet – a névjegykártyán lévő pornóoldal címét gépeltem be, amikor hazaértem, és addig keresgéltem, amíg meg nem találtam Cade képét.

         - Mi az? – kérdezte Ty, átkukkantva MacKenzie-n. Az arca undorba torzult. – Gah! – Úgy ugrott el a géptől, mintha megcsípte volna.

         - Te pornót nézel, Alexa? – A meglepettség MacKenzie hangjában félreérthetetlen volt. – Én nem ítélkezem, egyáltalán nem, a büszke jobb szó rá – én csak meglepődtem. Te mindig is annyira ártatlannak tűntél.

         Nagyot nyeltem és kiragadtam a laptopot az öléből, a sajátomba húzva. – Ez nem az, amire gondolsz. – Megnyitottam a zenekönyvtáramat és elindítottam az indie-rock lejátszási listámat, majd oldalra tettem a gépet.

         MacKenzie hátravetett fejjel felnevetett. – Sajnálom édesem, de ez magyarázatot igényel. Úgy értem, még soha nem ittál Jell-O shot-ot, a Waltons-ok neveltek, hátborzongatóan színek és a hét napjai szerint rendezed a fehérneműs fiókodat. Bökd ki, bébi.

         Tyson felnézett az italából. – Neked van a hét-napjai feliratú bugyid? Ó, ezt látnom kell. – Felállt és végigsétált a folyosón, be a szobámba. MacKenzie és én felugrottunk, hogy kövessük őt.

         - Ty! – Kiáltottam. – Gyere ki onnan!

         Ő kuncogott és kihúzta a kézzel faragott, halványrózsaszín szekrény legfelső fiókját. – Szent szar, te nem vicceltél, Kenz. – Felemelt egy fehér pamut bugyit a halom tetejéről, és feltartotta, hogy megvizsgálja. – Vasárnap, - kuncogva olvasta el a hátulját.

         Kikaptam a markából, visszadobtam a fiókba, és a csípőmmel visszacsaptam. – Elég volt. Kifelé. – Hessegettem ki őket a szobámból. Igen vettem egy csomag feliratos bugyit. Kényelmesek voltak. Pereljetek be. MacKenzie megvetette a talpát, elzárva a szobám kijáratát. – Csak ha elmondod nekünk azt a történetet, hogy miért nézel pornót. Lefogadom, hogy még csak nincs is saját szex játékod, ugye?

         - Elmondom nektek. – Elnavigáltam magam mellette, ki a folyosóra. De annyira nem akartam válaszolni a játékszeres kérdésre. Még ha Ty olyan is volt nekünk, mint egy testvér, még akkor is pasiból volt, és én nem szándékoztam beismerni, hogy volt egy vibrátorom a fehérneműs fiókom hátuljába dugva. Istenem, szétszekálnának, ha megtudnák.

         Amikor ismét elhelyezkedtünk a nappali szőnyegén, felhajtottam még néhány Jell-O shot-ot, hogy lenyugtassam az idegeimet, és az ölembe húztam egy párnát. MacKenzie velem szemben ült, önelégültnek látszott, és a kanapénak dőlt.

         - Rendben. Szóval, múlt éjszaka a sürgősségin… - Megragadtam még egy felest és kiszippantottam a zselés anyagot, mert szükségem volt arra, hogy felvértezzem magamat Cade erekciójának emlékére.

         - Mit is mondtál, milyen nagy volt? – kérdezte MacKenzie, amikor elmeséltem nekik a történetem, mohó kíváncsisággal hajolva előre.

          - Ó a pokolba is, szükségem van még egy italra, - jelentette be Ty, felállva és a konyha felé véve az irányt.

         Hosszas megfontolás után – és elutasítva egy közeli gyertyatartót, semmi mást nem találtunk a nappaliba, ami megfelelő lett volna, hogy bemutassam Cade férfiasságának teljes hosszát, Kenzie és én is a konyha felé indultunk, az ötletemen kuncogva, hogy megszerezzem az uborkát a hűtőből.

         Benyúltam a fiókba és az ágyékom előtt modelleztem a hatalmas zöldséget. – Ez körülbelül megfelelőnek tűnik.

         MacKenzie megragadta a vállamat, egyik oldalról a másikra fordított, így különböző szögekben tudtam bemutatni magam. – A fenébe. Az a fiú aztán el van látva mindennel.

         Tyson a fürdőbe vonult, mialatt MacKenzie és én visszatértünk a nappaliba. Büszkén emelte fel az uborkát a feje fölé, egy időben lengetve azt a zenével, és odavonult a gépemhez.

         MacKenzie letelepedett a kanapéra, a laptop a térdén egyensúlyozott, én meg odacsúsztam mellé, hogy… felügyeljem.

         - Kattints ide, - mondtam neki, mutatva a Modellek feliratú címkére. A cím egy kicsit furcsa volt számomra, de feltételeztem, hogy ízlésesebbnek hangzott, mint a pornó sztár. A képeken többnyire félmeztelen lányok pózoltak csábítóan. MacKenzie átgörgette a lányok képeit. Tegnap este alaposan ellenőriztem minden egyes képet, kíváncsi voltam, hogy Cade lefeküdt-e velük, és melyiket kedvelte a legjobban. Az összes lány vékony volt, napbarnított, hatalmas műmellekkel. Nem akartam, de az agyam elkerülhetetlenül összehasonlította őket a saját testemmel.

         Átlagos magasságú voltam, átlagos testsúllyal. A melleim határozottan valódiak voltak, néhány centit leestek, amikor levettem a melltartót, és messze túl sok szeplőm volt, mint amit szexisnek lehetett volna nevezni. Csinos, talán, de biztosan nem voltam párja azoknak a lányoknak, akikkel lefeküdt. De az összes bizonytalan gondolatom szertefoszlott, amikor észrevettem Cade fényképeit.

         - Az ő. – Mutattam a képre.

         Az azt állította, hogy a neve Sebastian, de ez határozottan Cade volt. Egy súlyzópad mellett állt, az edzőgatya lazán lógott a keskeny csípőjén, hogy megmutassa a kidolgozott hasizmait, és úgy vigyorgott, mintha olyan titkot tudott volna, amit egyikünk sem.

         - A fenébe. Kibaszott dögös.

         Kuncogtam. – Tudom.

         MacKenzie a fényképére kattintott. Bár az elmúlt éjszakát azzal töltöttem, hogy tüzetesen megvizsgáljam mindegyiket, nem tehettem róla, előrehajoltam, hogy csatlakozzak az ellenőrzőséhez. Egy egész oldal fénykép volt róla. Közülük sokan csak egy fekete bokszeralsót viselt, majd némelyiken a bokszert eltávolították, és teljes valójában büszkén tisztelgett. A tetoválás, amire kíváncsi voltam, egy törzsi minta volt, ami a bal vállát fedte és felkúszott a mellkasára és a nyakán ért véget.

         Elpirultam a teljesen merev farka láttán és a melegség átterjedt a mellkasomon, amíg már vörös és forró nem voltam. Nem tehettem róla, de visszaemlékeztem, hogy Cade mellett voltam egy félig-privát kórházi szobában, ahol elég közel voltam, hogy érezzem a bőre forróságát és pézsmaillatát.

         MacKenzie legörgetett az életrajzához a fényképek alatt. Múlt éjjel már olvastam, de nem tudtam visszautasítani, hogy a válla fölött el ne olvassam újra. Azt írta, hogy ő volt a legújabb modelljük és kizárólag nekik dolgozik. Az életrajz azt állította, hogy rendkívül professzionálisan dolgozik és mindig arra összpontosított, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a lányok jól érezzék magukat. A munkán kívül, szeretett edzeni és rock zenét hallgatni. Ez annyira közhelyesen hangzott, de ez nem tartott vissza attól, hogy befogadjak minden kis információt, amit megtudtam róla.

         Tyson feltűnt a konyhából, ez alkalommal egy üveg sörrel és lesüllyed a szoba átellenes végében lévő székre.

         - Ty, nem akarod megnézni, hogyan néz ki egy valódi férfi? – Cukkolta MacKenzie.

         Oldalba könyököltem őt. Tyson csak néhány centivel volt magasabb nálam, és enyhén ki volt dolgozva, de cuki volt és nem szerettem, amikor Kenzie ugratta. Különösen, mióta rendszeresen visszhangot kapott, hogy egyike volt a néhány férfi ápolóhallgatónak.

         - Minden nap kapok belőle egy pillantás, bébi. Jó vagyok. – Eltüntette a maradék sörét.

         MacKenzie becsukta a laptopot. – Gyerünk, induljunk. Ha még többet nézek ezekből, le fogom dönteni az első pasit, akit meglátok a klubban.

         Mire megérkeztünk, a Jell-O shot felzárkózott hozzám. Tyson a derekam köré fonta a karját és besegített engem. Amikor elhelyezkedtünk a bárnál, biztonságosan letett egy bárszékre, visszautasította MacKenzie kérését az újabb adag felesekre és rendelt nekem egy sört, és egy pohár vizet.

         Az italainkkal a kezünkben, találtunk egy sarokbokszot és becsúszattunk a helyünkre.

         Az ülésbe süppedtem, fejemet Ty vállán pihentettem. – Mi van ezekben a Jell-O izékben. Furán érzem magam.

         MacKenzie elnevette magát. – Vodka. Azt gondoltam, tudod, hogy a Jell-O shot alkoholt tartalmaz.

         Ty megragadta az államat, és az arcomat az övé felé fordította. – Mennyit ittál azokból, Lex?

         Megpróbáltam számolni, de elvesztettem a fonalat. – Um, tízet? Tizenkettőt?

         - A francba, - mondta és kivette az üveg sört a kezemből, amit a pohár vízzel helyettesített.

         - A fenébe is, Kenzi. Azt mondtad, vigyázol rá ma este.

         MacKenzie leintette őt. – Részeg, nem halott, Tyson. Nyugodj le. Ez a huszonegyedik születésnapja, és egy megjegyzés – nem vagy az apja. – Egy egészségeset kortyolt az italából.

         - Ne veszekedjetek, srácok. Jól vagyok. – Kinyújtottam a kezemet, hogy megnyugtatásként mindkettőjüket megpaskoljam, de csak ügyetlenül tapogatóztam. – Látjátok?

         Mindketten nevettek a koordinációm hiányán.

         - Néha elfelejtem mennyire védett is vagy te, Alexa. Esküszöm, úgy viselkedsz, mintha Cleaver-ék neveltek volna, a minden-napra-egy pamut bugyijaiddal meg minden, - kuncogott Kenzie.

         Kiegyenesedtem a helyemen. – Csak mert egy Jell-O shots szűz vagyok, az még nem jelent semmit. A fenébe is, minden értelemben szűz vagyok- A szám elé kaptam a kezem. Basszus! Ezt nem akartam hangosan kimondani.

         MacKenzie megragadta a vállamat. – Te most komolyan beszélsz?

         Vonakodva bólintottam. Kenzie és Tyson arckifejezése meglepettséget tükrözött a kinyilatkoztatásom miatt. – Mi van? Ez nem olyasmi, amire büszke vagyok. Nem akarok többé az lenni.

         MacKenzie megfogta a kezem. – Bébi, ezen nincs mit szégyellni. De ha meg akarsz ettől szabadulni – nem olyan nehéz megtenni. A szüleid beszéltek neked a madarakról és a méhekről, ugye?

         Visszavettem a sörömet Ty-tól és ittam egy erősítő kortyot. – Én nem olyan vagyok, mint te. Ki nem állhatom az egyéjszakás kalandokat.

         - Nos, ne gyere majd hozzám sírva, amikor ott találod magad öregen, aki egyedül él egy halom macskával.

         Ittam még egy hatalmas kortyot a sörömből, mert nem akartam megemlíteni neki, hogy az utóbbi időben gondoltam arra, hogy cicám legyen.

         - Hagyd már, Kenzie, - mondta Tyson, ismét elvéve a sört a kezemből. Odahajolt hozzám. – Ha azt akarod, hogy segítsek neked, csak tudasd velem.

         MacKenzie elütötte Tyson kezét a combomról. – Nem, Ty. Majd én segítek kiválasztani őt. Egyfajta születésnapi ajándék. – Mosolygott.

         A szememet forgattam, lefújva a javaslatát. Nem választok ki egy ismeretlen srácot, hogy feküdjön le velem a huszonegyedik szülinapomon. És pokolian biztos vagyok benne, hogy nem fogok lefeküdni Tyson-nal sem. Gah! El tudjátok ezt képzelni. Ő olyan számomra, mint egy testvér.

         - Ó édes Istenem! Alexa, nézd. – Mutatott MacKenzie a bár túlsó végébe. – Ez a srác a weboldalról.

Harmadik fejezet

Harmadik fejezet

Rowdy

Soha nem voltam az a fajta srác, aki jó időben fordított hátat. Ez ritkábban történt meg, most hogy volt egy egész barátokból álló csoport, amibe belevetettem magam, és akiket a családomnak hívhattam, akik mindannyian képesek voltunk összegyűlni ugyanabban az időben, ugyanazon a napon. Így, amikor Jet felhívott engem az utolsó itt töltött éjszakáján, mielőtt elrepült volna meghallgatni néhány zenekart, akik Portland-ben játszanak és azt követelte, hogy jelenjek meg a Bárban, mert mindenki ott lesz, nem tudtam semmilyen ésszerű, vagy gyávának nem tűnő magyarázatot találni arra, hogy ne menjek.

         Egyre nehezebbé és nehezebbé vált, hogy elkerüljem Salem-et, anélkül, hogy az teljesen feltűnő legyen, és most, hogy Cora tanúja volt az én drámai túlreagálásomnak, amikor Salem a határán járt annak, hogy megemlítse a húgát… nos, egyáltalán nem volt menekvés a végtelen kérdések és spekulatív tekintetek elől, amiket azoktól a két-tónusú szemektől kaptam. Imádtam Cora vadságát, de nem éreztem semmilyen vágyat ahhoz, hogy elkezdje belevájkálni az ujjait a régi sebeimbe. Azok a rohadékok már régóta bevarasodtak, és még ha a hegek, amiket maguk mögött hagytak rondák és göröngyösek voltak, ez mégis sokkal jobb volt, mint az elgennyesedés, ami fájt és szivárgott, és a szívfájdalom tényleges emlékei voltak azok, amik hozzájuk kötötték őket.

         Annak érdekében, hogy ne csak a lányoknak bizonyítsam, hanem magamnak is azt, hogy szépen is tudtam játszani, és hogy látni Salem-et a csinos, bronzos szépségében nem fog engem visszarántani azokra a helyekre, ahová soha nem akartam visszamenni, magamra öltöttem a legjobb nyertes hozzáállásomat és elmentem a Bárba. Azt gondoltam, képes leszek ezt megtenni egyetlen éjszakára. Meg tudtam csinálni azt, hogy úgy teszek, mintha a puszta látványa nem semmisítene meg engem belülről. Csak emlékeztetnem kellett magamat, hogy ő szimplán egy idegen volt, akit már nem is ismertem. Ő csak egy random és csinos latin istennő volt, akit a legszebb és legrészletesebb festék borít be, amit valaha is láttam. Én profi voltam a hölgyekkel, és Salem egészen biztosan nő volt. Lehettem volna bájos és sikamlós. Lehettem volna megnyerő és barátságos és remélhetőleg ettől nyugodt lenne, és az, hogy itt volt Denver-ben, attól kevésbé éreztem volna azt, hogy visszahoz az ajtóm elé minden szörnyű emléket, ami kísértett.

         Azt hittem, ez egy sziklaszilárd terv volt. Azt gondoltam, hogy kihúzom ezt az egészet probléma nélkül, de akkor, beléptem a bejáraton. Az első dolog, amin megakadt a szemem nem Ayden volt, aki megpróbálta magával rántani Jet-et a kétlépéses ’Családi Hagyományba’ (Ez egy ilyen texasi country-western tánc), vagy Rule és Shaw, akik fejüket összedugva sugdolóztak, vagy Rome, aki a kis koboldját a bár oldala felé huzigálta, ahol tudtam, hogy az irodája volt a tároló mögött, ahol az alkoholt tartották, vagy Nash és az ő csinos Saint-je, akik úgy tettek, mintha biliárdoznának, míg valójában csókolóztak a filccel borított asztal mellett. Nem, az első dolog, amin az áruló tekintetem megakadt az Salem összetéveszthetetlen görbületei voltak, amik annyira csábítóan fel voltak támasztva, amikor áthajolt a pulton, miközben Asa magához intette.

         Természetesen az első dolog, aminek a látványa belém csapott, az az volt, ahogy a fekete-fehér szoknya körbeölelte a hátsóját és a csípőjét, miközben odahajolt azokon az őrülten magas sarkú cipőkön, amiket viselt. Ennek a gondolatnak a vége pontosan az az elképzelés volt, hogy Asa valószínűleg egy pokolian jó bemutatót kapott volna, ha egy mélyen kivágott felső lett volna rajta, és valamilyen oknál fogva ettől a fejem úgy tűnt, mintha kibaszottul fel akart volna robbanni. Fogaimat összeszorítottam, és szó szerint forró, vörös köd ereszkedett a szemem elé, amikor hátravetette a fejét és nevetett valamin, amit az a szőke délvidéki mondott. A sötét haja végigsöpört a feneke görbületén és a rekedtes nevetése művelt valamit a gyomromban, és az övem alatt is szűk lett a helyzet. Mielőtt végiggondolhattam volna, mit csinálok, azon kaptam magam, hogy sietős léptekkel a bár felé tartok.

         Láttam, hogy Asa észrevette a közeledésemet és mindentudóan rám vigyorgott, miközben szándékosan tovább lépett, hogy segítsen egy másik vendégnek. Meg kellett hagynom, gyilkos ízlése volt a nők terén. Meglehetősen gyakran, most, hogy ő és én voltunk az egyedüli független tagjai a mi kis egységünknek, azon kaptuk magunkat, hogy az éjszaka végére jóindulatúan harcolunk ugyanazért a lányért. Ez soha nem volt komoly, és többször is egyfajta játékba fordult, hogy megnézzük, melyikünk kapja meg a lányt először. Figyelembe véve, hogy mindketten szőkék voltunk és méltányosan részesedtünk karizmába, mindig zsákbamacska volt, hogy kiderüljön, melyikünk nyer. A délies akcentus a javára dolgozott, de nekem meg ott volt az a rengetek festék, és a hűvösen-retro vibrálás, aminek sok nő képtelen volt ellenállni. Odaálltam Salem mellé, és elvettem a Coors Light-ot, amit Asa kérés nélkül letett elém. Összehúzott szemmel néztem rá és láttam, hogy a vigyora barátságosból elmélkedőbe fordult.

         - Mi a helyzet Rowdy?

         Mindig olyan hangja volt, mintha épp akkor lépett volna ki egy farmról Kentucky-ban. Ayden akcentusa alig volt észrevehető, kivéve, amikor őrült, vagy izgatott volt, de Asa ezt fegyverként használta az összes gyanútlan nő ellen. Éreztem, ahogy Salem elfordult onnan, ahol támaszkodott, hogy rám nézzen, de én figyelmen kívül hagytam őt, és Asa-ra koncentráltam.

         - Nem sok.

         - Az utóbbi időben nem jársz erre túl sokat. – Most, hogy már az összes barátom házas volt, gyakorlatilag házas, vagy az egyetlen igaz szerelmükkel voltak, én inkább azzal töltöttem a szabadidőmet, hogy itt lógtam és idétlen dolgokról csevegtem vele. Biztosan észrevettem, hogy egy szikla alá bujdostam beborítva a saját félelmemmel és bizonytalanságommal az elmúlt néhány hónapban. Azon voltam, hogy egy szellemes megjegyzést tegyek arról, hogy élvezi azt, hogy nincs vetélytárs körülötte, amikor meghallottam, hogy Salem felhorkant.

         Elkerültem, hogy túl közel legyek hozzá, mert miatta kényelmetlenül éreztem magamat, és fizikailag nagyon is tisztában voltam a jelenlétének. Amikor a minap megragadtam, akkor a pánik és a félelem hajtott, nem a hirtelen szükség, hogy megérintsem őt. Azonban, ilyen közel lenni, látni azokat az éjsötét színű szemeket, és azt, ahogy a szája mindig tökéletes, szexi módon volt kifestve, amitől a vérem keresztülszáguld a testemen, nem akartam boldognak érezni magamat amiatt, hogy látom őt. Ahogy a szája sarkában ülő rubin rám kacsintott, mintha azt akarná tőlem, hogy odahajoljak és megnyaljam, így hirtelen vissza sem tudtam emlékezni arra, hogy miért nem akartam a közelében lenni. Az, ahogy a hollófekete szemöldöke felszaladt, miközben bámultam rá, hirtelen arra késztetett engem, hogy olyan közel kerüljek hozzá, amennyire csak tudtam.

         - Elfoglalt voltam. – Válaszoltam fölényesen Asa kérdésére, miközben folytattam ennek az idegennek a bámulását, aki egykor jobban ismert engem, mint én saját magamat.

- Elfoglalt mivel?

         Felrántottam a fejemet és észrevettem, hogy kaján vigyor ült ki az arcára. A tény az volt, hogy ettől a nőtől bámulatba estem, ami nyilvánvalóan látható volt és nem esett nehezére, hogy ezzel a tudással kínozzon engem.

         Felkaptam a sörömet, csak hogy csináljak valamit a kezemmel és oldalra döntöttem a fejemet, miközben Salem és én folytattuk egymás bámulását. Úgy néztem rá, mintha bármelyik pillanatban támadásba lendülhetne. Úgy néztem rá, mintha mindjárt lecsapna és magával rántaná az össze jó dolgot, amivel most körülvettem magamat és itt maradnék egy szörnyűségesen viseltes takaróval, amely egy olyan életet takart, amire nem akartam emlékezni.

         Ő úgy nézett rám, mintha egy játék lettem volna egy Cracker Jack dobozban (Ez egy karamellával bevont pattogatott kukorica és mogyoró). A szeme úgy ragyogott, mintha rátalált volna valamire, amit keresett, és ami sokkal jobb volt, mint amit elképzelt.

         Egy nagyot kortyoltam a sörből és kerek perec megmondtam neki, - Tudni akarom, hogy miért vagy Denver-ben, Salem.

         Ő felvette az italát, valami rózsaszínűt, aminek savanykás és édes szaga volt, és ivott egy kortyot belőle. A nehéz hajtincseit átlökte a válla felett, én meg lenéztem. Ja, Asa betekintést kapott. Egy piros csipkés felső volt rajta, ami mélyen kivágott volt a melle domborulata fölött és úgy nézett ki, mintha, amikor a megfelelő módon hajolt volna oda, akkor az egész kiesne és felfedné az egész mellkasát. Provokatívan és csábítóan öltözött fel, de mindig kifinomult és nagyon összeszedett volt. Valóban megtestesítője volt egy mai Bettie Page-nek.

         - Azért vagyok itt, mert Phil azt akarta, hogy itt legyek, Tudta, hogy ez az, ahol lennem kellene, ha boldog akarok lenni.

         Nem erre a válaszra számítottam, sőt, úgy éreztem magam, mintha be lettem volna lőve, mert mintha azt mondta volna, hogy volt valami közöm ahhoz, hogy itt volt. Ez az egómat ért kis rúgás meglepett és a homlokomat ráncoltam.

         - Ez mit jelent?

         Ő csak megvonta a vállát. – Ez azt jelenti, hogy sok helyen megfordultam már, mióta elhagytam Loveless-t. Egyik helyen sem maradtam sokáig és még soha nem sikerült letelepednem. Mindig azt gondoltam, hogy ez az jelentette, hogy kalandvágyó vagyok, hogy volt egyfajta cigánylelkem, de Phil ráébresztett arra, hogy mindig is csak egy biztonságos helyet kerestem, egy helyet, amit az otthonomnak nevezhetek. Nekem soha nem volt olyanom ezelőtt.

         - Denver a te biztonságos helyed? Azt akarod, hogy ez legyen az otthonod?

         Értettem. Úgy értem, Phil egy undorító tetováló szalon nyomornegyedében talált rám Oklahoma-ban, ahol egy srác alatt újonckodtam, aki sokkal inkább érdekelt volt az üzletén kívüli met terjesztésében, mint a tetoválásban, vagy hogy megtanítsa nekem, hogyan kell tetoválni. Phil egy barát barátja volt, aki megemlített engem neki, és azt a tény, hogy fiatal voltam, nagyon lelkes, hogy tanuljak és mindenek felett szerettem a művészetet. Betervezett egy rendkívüli utazást, hogy találkozzon velem és anélkül, hogy tudtam volna, hogyan fog ez elsülni, Phil Donovan megmentett, a saját kis pénzén elhozott engem Denver-be, megtanított arra, amit tudnom kellett, hogy sikeres karrierem legyen és hogyan szerezzek pénzt a művészetből. A legfontosabb, hogy Phil bevett engem a családjába. Az egyedüllét nem volt egyszerű, de olyan régóta csináltam már, hogy eleinte nem ismertem fel, hogy mi nem volt az. Phil Denver-t az én biztonságos helyemmé tette és az otthonommá is.

         Elmosolyodott és az a pokolian-szexi piercing az ajka felett ismét rám kacsintott. Most már nem volt kérdés, a dolgok az övem alatt egyre keményebbek lettek és elvettem az összes észrevételét az akaratom ellen.

         Szemérmesen azt mondta nekem, - Olyasmi. Az én otthonom egy kicsit komplikáltabb dolog, mint egy térképen lévő koordináták.

         Meg akartam kérdezni tőle, hogy ez mi a fenét jelentett, amikor a bár ajtaja kinyílt és egy fiatal nő ballagott be rajta. Hallottam, ahogy Asa beszívta a levegőt és azt is, hogy Saint azt kiáltja, - Royal – miközben integetett az újonnan érkezettnek onnan, ahol még mindig Nash karjába burkolózott a biliárdasztal mellett. Az aranybarna-hajú szépség általánosan intett mindenkinek, majd úgy suhant keresztül a padlón, mintha az a saját külön bejáratú kifutója lett volna, ahogy csatlakozott a barátjához. Csak úgy, ahogy mindig, Nash volt a közepe a szexi vörös szendvicsben, miközben a két lány megölelte egymást és kuncogtak körülötte. Szerencsés rohadék.

         - Ki? Az? Ott?

         Asa beszéde hirtelen feszes és erőteljesebb lett, ahogy még soha nem hallottam ezelőtt. A tekintete, ami általában fényes és ragyogó volt, mint az arany, most valami intenzív és szúrós árnyalatba sötétedett, amit még soha nem láttam nála ezelőtt.

         - Royal. Nash-el szemközt lakik, és amióta Saint gyakorlatilag vele él, ők ketten elválaszthatatlanok egymástól.

         A két vöröshajú furcsa párost alkotott, és a két lány annyira ellentétei voltak egymásnak, amennyire csak tudtak. Saint visszafogott, halk szavú volt, és ugyanannyira szerény és édes, mint amennyire csak egy ember lenni tudott. Rézszínű hajú és szeplős volt, így szerettem őt ugratni azzal, hogy úgy nézett ki, mint Harisnyás Pippi. Royal Hastings genetikailag tehetséges volt minden módon, ahogy egy fiatal nő csak lenni tudott. Magas volt, a bőre tökéletes, szeme kakaóbarna-színű és gesztenyebarna haja mérföldhosszúnak látszott. A teste olyan volt, amit soha nem gondoltam volna, hogy a Sport Illustrated Fürdőruha részlegén kívül létezett, és ha mindez nem lett volna elég egy szuperszexi csomagban, akkor ráadásul még vicces is volt és eléggé huncut ahhoz, hogy megközelíthetővé  és megnyerővé tegye őt.

         - Akarom. – Asa hangja egy oktávot süllyedt és észrevettem, hogy Salem oda-vissza tekinget köztünk. Utáltam még csak rágondolni is, de az biztosan átfutott az agyamon, hogy ha ő szemet vetett Royal-ra, az azt jelentette, hogy nekem nem kellett végignéznem azt, ahogy hányinger keltő módon és furcsán flörtölt Salem-mel, így azt mondtam neki. – Csapj le rá. Szingli.

         Tekintete visszapattant rám és morogva válaszolt. – Miért van az, hogy egy ilyen piszkosul dögös lány szingli?

         Ez pasinyelven azt jelentette, hogy – mi a baj vele?

         Megvontam a vállam és hagytam, hogy ártatlanul leessen. – Sokat dolgozik és furcsa órái vannak, azt hiszem.

         Kezét velem szemben a pultra tette és egy kicsit előrehajolt. – Mit csinál?

         Ez volt a trükkös rész. Amikor elmondom neki, hogy mit tesz ez a lenyűgöző fiatal nő a megélhetésért, tudtam, hogy az érdeklődése azonnal letompul. Egy pillanatig fontolgattam a fejemben, játszadoztam azzal, hogyan mondjam el ezt neki, amikor Salem a kijelentésével hirtelen félbeszakította az oda-vissza ugratásunkat, - Ő egy zsaru.

         Asa szeme kidülledt és egy lépést hátrált tőlünk, mintha a hír megrázta volna, mint az áramütés.

         - Honnan veszed ezt? – A hangja kemény volt, amikor feltette neki ezt a kérdést.

         Salem megvonta a csupasz vállát és hagyta leesni. Elhatároztam, hogy végig akarom nyalni a kulcscsontját és megszívni a válla görbületét, ahol az elegáns nyakával találkozott.

         Mi volt a baj velem? Menekülnöm kellett volna tőle és a fájdalom elől, amit tudtam, hogy okozni tud.

         - Állandóan bejött az üzletbe Nash régi nőjével. Egy alkalommal az egyenruhájában volt. Megkértem, hogy mutassa meg nekem a fegyverét.

         Az összes szín kifutott Asa arcából és oda-vissza ingatta a fejét, mintha ez a mozdulat eloszlathatná az igazságot Salem szavaiban. Csak, hogy meggyőzzem őt arról, hogy ez valóban igaz, bólintottam és hozzátettem, - Valóban az. Nem hittem el, amikor Nash először mondta el nekem, de ez az igazság. Még egy drogos is elkapta őt, miközben járőrözött nem sokkal ezelőtt és végül monoklival és bedagadt ajakkal mászkált. Jelvényt hord és érvényesíti a törvényt, barátom.

         Az orra alatt káromkodott és féloldalas vigyort küldött felém. – Ezt be kellene tiltatni. Egy lánynak sem kellene megengedni, aki ennyire dögös, hogy szolgáljon és védjen.

         Elment, hogy helyrehozzon néhány italt Dixie-nek, aki az eszmecserét figyelte a bár végéből. Amikor elkaptam a csinos koktélos tekintetét, ő rám mosolygott és le kellett nyelnem a sört, hogy elkerüljem, hogy automatikusan visszavigyorogjak rá. Egy csinos lánnyal való flörtölés ugyanolyan természetes volt számomra, mint a légzés, de Salem óvatosan figyelt engem azokkal az ébenfekete szemeivel, és valamilyen oknál fogva Dixie-nek adni az én ’megmutatom neked, milyen a jó időtöltés’ vigyoromat, nem igazán állta meg a helyét az ellenőrzés alatt. Néhány hosszú hajtincsét átlökte a válla felett és néztem, ahogy végigsiklott a meztelen bőrén. A flörtölés lehetett a második természetem, de ez a nő megerőltetés nélkül volt szexi és szivárgott belőle az érzékiség, mint valami drága parfüm. Jobb volt ebben az adok-kapok játékban, mint amennyire én valaha is leszek, és ez csak még több okot szolgáltatott nekem arra, hogy megtartsam a távolságot tőle.

         - A csinos lányok ne legyenek rendőrök? – A hangja egy kicsit rosszindulatú volt, így ellöktem magam a bártól és odaintettem a fejemmel, ahol Asa még mindig Dixie-hez beszélt.

         - Asa-nak hosszú története van arról, amikor a rossz oldalra került bárkivel szemben, akinek jelvénye volt. Ez nem annyira rá irányult, mint inkább arra, amit csinál. Ő nem olyanfajta srác, akinek tetszik, amikor egy dögös lány tiltott és számára, hogy mit csinál a megélhetésért, őt a leghatározottabban tiltottá teszi.

         Felvonta a hollófeketére-festett szemöldökét és spekulatív pillantást vetett Asa-ra és a markáns vöröshajúra, aki hátravetette a fejét és hangosan nevetett valamin, amit Saint mondott neki.

         - Szégyen, hogy így érez. Nagyon szép pár lennének.

         Nos, ez rávett engem arra, hogy kevésbé legyen kedvem ahhoz, hogy megfojtsam Asa-t nem csak a szemrevételezés miatt, amikor Salem a bár fölé hajolt, de rámosolyogni és annyira könnyen körülötte lenni, amitől úgy éreztem tőle magam, mintha visszamentem volna oda, ahol nem kívántnak és nincstelen kölyöknek éreztem magam.

         - Szóval, te csak eldobtál mindent – otthagytad az egész életedet – hogy segíts Nash-nek és Rule-nak az új üzlettel, mert Phil azt akarta, hogy itt legyél? Nem hagytál magad mögött senkit és semmit?

         Harag. Halottam a saját hangomban, és nem tudtam ellene tenni semmit. Az anyám meghalt egy véletlenszerű erőszakos cselekményben, amikor még nagyon kicsi voltam. Nekem nem volt túl sok emlékem róla. De azt fel tudtam idézni, hogy szép volt, csinos és mindig mosolygott vagy nevetett. Emlékeztem arra, hogy boldog volt.

         Bekerültem a rendszerbe, amikor még csak hat éves voltam. Nekem nem volt más családtagom, vagy legalábbis senki, aki a vérem lenne, és igényt tartott volna rám, így árvaházról árvaházra ugráltam, amíg Ortegas-éknél nem landoltam tíz éves koromban. Logikusan tudtam, hogy anya nem szándékosan hagyott egyedül a világban, hogy a sors egy trükkös dolog volt, és valóban kibaszott csúnya tudott lenni, amikor akart, de tagadhatatlan volt, hogy valahányszor valaki, akivel törődtem elsétált tőlem visszahozta azokat az érzéseket, amik régóta megvoltak, mióta elhagyatott lettem.

         Ahelyett, hogy válaszolt volna az én gunyorosan feltett kérdésemre, megtámasztotta a csípőjét a bárszéken és egy kicsit oldalra dőlt, miközben ünnepélyesen rám tekintett. Mindig is tudtam, hogy nagyszerű szemei voltak. Amikor fiatal voltam, azt gondoltam, úgy néznek ki, mint a bársony és még valami puha dolog. Most, miközben rendíthetetlenül engem nézett, azt gondoltam, hogy sötétnek és titokzatosnak tűnnek. Nem tetszett, hogy úgy bukkant fel, mintha a világegyetem minden titkát tudta volna, és csak rám várt, hogy utolérjem őt, így a fülembe tudta volna suttogni őket.

         - Miért nem kérdeztél semmit sem Poppy-ról? Semmit, hogy hogy van? Hol van? Mit csinál? Még csak a nevét sem engedted, hogy kimondjam tegnap és kíváncsi vagyok, miért. Tudom, hogy kettőtöknek egy meglehetősen rossz szakításotok volt, de van itt még valami. Ti ketten úgy össze voltatok nőve, mint a sziámi ikrek, amikor elhagytam Loveless-t. Szóval, világosíts fel engem, Rowdy. Mi történt valójában közted és a húgom között?

         Nem tehettem az ellen, hogy a húga nevének említésére önkéntelenül egy lépést hátráltam. Nem kérdeztem, mert tényleg kibaszottul nem akartam tudni semmilyen információt róla. Pontosan ez volt az, amiért az elmúlt hónapokban úgy kerültem Salem-et, mint egy gyáva. Én csak vissza akartam térni ahhoz a ponthoz, ahol boldogan úgy tehetek, mintha a Cruz lányok semmi mások nem lennének, csak egy távoli emlékek, amit csak leporolok, amikor túl sokat kellett inni, vagy amikor az érzelgősség lesújtott rám és lekevert nekem egy büdös nagy pofont.

         Megmenekültem attól, hogy valami béna választ nyögjek ki, mert Ayden bukkant fel az oldalamnál és megragadta a könyökömet. Szemei olyan árnyalatúak voltak, mint egy jó drága whiskey, épp úgy, mint Asa-nak, amik fényesek voltak és csillogtak a tequila és a bajkeverés keverékével.

         - Gyere, táncolj velem. Jet nehéz eset.

         Átnéztem a vállam felett és láttam, hogy a barátom figyelmeztetően bámul rám. Mivel a kedvenc-dolgokat-megtenni-listám élén állt, hogy felborzoljam Jet tollait, kizárt dolog volt, hogy nemet mondjak neki. Soha nem voltam egy vidéki-és-western stílusú srác, de cowboy csizmában voltam és soha nem fogok panaszkodni, hogy egy olyan csinos lányra teszem rá a kezemet, mint Ayden.

         Visszanéztem Salem-re és szinte láttam, ahogy a sötét tekintete mögött forognak a kerekekek a fejében, de mielőtt bármit is mondhattam volna neki, az italáért nyúlt és ellökte magát a bártól.

         - Nekünk végül el kell számolnunk egymással, Rowland. Te mindig nagyon gyors voltál a pályán, de azon kívül, botladozol.

         Elsuhant mellettem, a haja végigszántotta a csupasz alkaromat, amitől a gyomrom összeszorult. Néztem, ahogy arra felé vette az irányt, ahol Nash és Saint még mindig Royal-lal beszélt, és láttam, ahogy az aranybarna-hajút egy féloldalas ölelésbe vonta, mintha rég-elveszett barátok lennének.

         Visszafordítottam a tekintetemet Ayden-re, és megszólaltam, mielőtt bármibe is belekezdhetett volna, - Ne. Csak ne.

         Hagytam, hogy magával ráncigáljon az apró táncparkettre és könnyen bele is csöppentem vele egy gyors country-western táncba, miközben David Allan Coe a ’Mama Tried’-ot dúdolta a digitális zenegépben.

         - Rowland? – Kuncogott és én mogorván lenéztem rá.

         - Hosszú ideje már, hogy az a srác voltam.

         - Akkor honnan jött a ’Rowdy’?

         Felmordultam, de egy teljes fogsoros vigyort vetettem Jet-re Ayden feje fölött, miközben ő felemelte mindkét kezét és beintett nekem, majd hangtalanul eltátogott minden csúnya szót, amit ismert. Közelebb húztam a hölgyét és pimaszul lemosolyogtam rá, csak hogy még jobban felizgassam őt.

         - Rakoncátlan kölyök voltam. Egy csomó fölösleges energiám volt, amivel senki sem tudott mit kezdeni. Engem mindig felfüggesztettek, mindig bajba kerültem a suliba, és senki sem tűnt úgy, mintha igazából kezelni akarná ezt. Betettek egy családhoz, amikor tíz voltam, akiknek már akkoriban egy csomó gyereke volt, a sajátjaik és más örökbefogadottak együtt. Az anya – Maria – nem beszélt valami jól angolul és általában spanyolul motyogott hozzám. Megpróbálta elmondani nekem, hogy rendezkedjek be, hogy viselkedjek helyesen, de én csak egy huligán (rowdy) voltam. A tanáraim, a többi szülő a templomból, néhány másik gyerek elkezdett engem így hívni és ezt neki is könnyebb volt kimondania, így rám ragadt és még illet is hozzám.

         A szemei hatalmasra tágultak az arcán és a szája is egy kicsit szétnyílt, ahogy levegőért kapott. Egy kicsit megszorítottam, hogy tudassam vele, ez régen történt, és hogy most már minden rendben volt, de véletlenül a pillantásom még egyszer arra a sötét hajra tévedt, és azokra a nevetséges görbületekre, amit a testhezálló szoknya takart. Legalábbis minden rendben volt, amíg ő fel nem bukkant.

         Ayden az orrát ráncolta rám és visszaszorított. – Mesélt neked Jet Austin-ról?

         A hangja nyugodt volt. Szinte alig hallottam meg a cipősarkaink kopogásától, ahogy azok a padlót ütötték.

         - Említett valamit róla.

         - Mit gondolsz? – Bizonytalannak hangzott és észrevettem, ahogy nyelt egyet, miután ezt megkérdezte.

         - Azt gondolom, hogy mi mindannyian felnőttek vagyunk és tudjuk, hogyan működnek a repülők. Austin nem az Antarktisz, és csak mert fizikailag egy új irányítószámon lesztek , még nem jelenti azt, hogy nem lesztek itt is szívvel és lélekkel. Ti srácok a család tagjai vagytok, nem számít, hány mérföld van köztünk.

         Láttam, ahogy egy aprót bólintott és a szemei üvegesek lettek és meleg tekintettel nézett.

         - Félek.

         Sóhajtottam és egy ölelésbe vontam, amitől meglepetésében felvisított és a hosszú lábait maga mögé dobta. Megpusziltam a halántékát és kerek-perec megmondtam neki, - Innen tudod, hogy helyesen cselekszel, édesem.

         Visszatettem a földre és nevetve, finoman a mellkasom közepére csapott.

         - Igen, de még mindig ki vagyok akadva. Aggódom Asa miatt. Ki fogja helyes úton tartani és figyelni rá, amikor elmegyek? Ő vonzza a bajt.

         - Azt hiszem, az elmúlt időben a nagytesód egyenesben tartotta magát és itt van egy hadsereg belőlünk, hogy emlékeztessük őt, mit veszíthet, ha elbukik. Magad miatt aggódj. Az embered miatt. Csak menj és légy boldog, élvezd a szerelmet és a házasságot. Minden rendben lesz, Ayd, és egyébként sincs semmi, amit tehetnél.

         Felhorkant és rám emelte a szemöldökét. – Szóval mi a történet veled és Salem-mel? Úgy tűnik, több minden folyik ott, mint ahogy eredetileg bárkit is beavattál volna.

         A feje fölött láttam, hogy Jet már felállt és felénk kezdett osonni. Rákacsintottam és megfenyegetett egy másik csúnya pillantással.

         - Ez nem egy tündérmese, ha ez az, amiben reménykedsz.

         - Szórakoztató és excentrikus. Kedvelem őt.

         - Salem-et könnyű kedvelni. – Gyengéd volt. Okos. Gondoskodó és együttérző. Ő volt az egyetlen ember a fiatal életemben, aki miatt békét éreztem, és amikor ezt elvette tőlem, amikor magamra hagyott, az volt az, amikor valóban olyan vadsággal kezdtem kötődni Poppy-hoz, amely már határos volt a megszállottsággal. Nem akartam azt a hibát elkövetni, hogy megint elfogadjam Salem barátságos személyiségét. Túlságosan nagy űrt hagyott, amikor elment.

         - Szóval, miért viselkedsz úgy, mintha belerúgott volna a kutyádba? Ez nem te vagy, és őszintén szólva, nem rajongok érte. Ő egy nagyszerű adaléka az üzletnek, és nektek, srácoknak szerencsétek van, hogy itt van.

         Jet végre elért hozzánk, és átkarolta Ayden derekát. A mellkasához húzta és én harc nélkül hagytam.

         - Kabd be. – A hangja mogorva volt, miközben keményen nézett rám.

         Elnevettem magam és vállat vontam. – Akkor emeld fel a segged és táncolj a feleségeddel. Jön és hallgatja azt a fülgyilkolást, amit te zenének nevezel, szóval az a legkevesebb, amit megtehetsz, hogy egyszer pörögsz vele a színpadon egy darabig.

         Felnyögött és húzódozva hagyta, hogy Ayden egy lassú táncra húzza be őt, miközben én elléptem a sötéten gyönyörű pártól. A bár felé vettem az irányt egy újabb sörért, és arra gondoltam, amit Ayden mondott.

         A bolttal kapcsolatban igaza volt, és még Rule és Nash is szerencsés volt, hogy ott volt nekik Salem… de én – nos, valahogy mindig az volt az elképzelésem, hogy ha nem lett volna az a balszerencse, akkor egyáltalán nem lenne szerencse az életemben. Elvesztettem az anyámat. Elvesztettem Salem-et. Elvesztettem az első szerelmemet, és ez mind még azelőtt történt, mielőtt elég idős lettem volna, hogy legálisan igyak. A balszerencse olyasmi volt, amivel alaposan megismerkedtem.

         Rájöttem, hogy minden jó dolog azóta történt, mióta találkoztam Phil-el és Denver-be jöttem, mert a sors útja az volt, hogy visszafizesse a gyerekkorom elvesztését és szeretet nélküliségét.

Első fejezet :)

Első fejezet

Cade

A fenébe. Tudtam, hogy egy négy-óráig tartó erekció nem volt normális. Kényelmetlenül fészkelődtem a kocsimban és azon tanakodtam, hogy mit tegyek. A sürgősségi klinika huszonnégy órán át nyitva volt, így nem ez volt a probléma. Kínos volt az állapotommal, hogy megrekedtem a parkolóban. De a pokolba is, ez a dolog kibaszottul fájdalmas volt. Megrángattam a farmeremet, megpróbáltam egy kis helyet teremteni, és ismét megigazítottam a merevedésemet.

Bassza meg.  Bemegyek.

Keresztülosontam a homályosan megvilágított parkolón, próbáltam olyan normálisan sétálni, amennyire csak lehetséges volt, de minden lépés próbára tette a józanságomat.

Amikor elértem a recepciós pultot, egy idős nő nézett fel és megkérdezte, hogy tud-e segíteni valamiben. Küzdöttem azzal, hogy normális képet vágjak, amíg elmagyaráztam a problémámat. Egy nyomtatványt lökött elém morcos kifejezéssel az arcán, gondolom, nem akart több szót hallani. A várószoba felé vettem az irányt, a táblát az ágyékom elé tartva.

Hogy tovább rontsuk a helyzetet, Rick, a rendező, akivel együtt dolgoztam a felvételen, bejött a sürgősségire, hogy csatlakozzon hozzám a várószobában, azt hangoztatva, hogy nem fogja hagyni, hogy az egyik színésze egyedül menjen keresztül ezen. Ez kibaszottul nagyszerű.

Amikor a papírmunka felé fordultam, arra koncentráltam, hogy bármi olyanra gondoljak, ami megszelidíthené ezt a szörnyű keménységet. A Chicago Bears-re, hogy mennyire utáltam a kórházakat – bármi, ami nem volt kapcsolatban a szexszel. Semmi sem segített. Már teljesen lüktetett, mire harminc perccel később szólítottak.

Egy férfi orvosban reménykedtem, így férfidologként tudtuk volna kezelni, de ahogy beléptem a függönnyel elválasztott szobába és megláttam egy fiatal ápolónőt, aki rám várt, minden reményem füstbe ment. Rick követett engem az apró szobába és elhelyezkedett a sarokba, hogy figyeljen. Meg voltam róla győződve, hogy az egyedül célja annak, hogy itt volt az, hogy egy jót nevessen.

Az ápolónő rám pillantott, a szemei kitágultak és elakadt a lélegzete. Fiatalnak tűnt, túl fiatalnak, hogy nővér legyen és csinos volt a maga ártatlan és édes módján, akikre normálisan nem hajtok.

         - Szia! Caden Ellis? – kérdezte. Hangja lágy volt, aggodalommal átszőve.

         Egy másodpercbe telt, hogy válaszoljak. – Cade.

         - Kérlek, foglalj helyet. – Egy fehér-papírral-bevont vizsgálóasztal felé intett és elkezdte átlapozni a kórlapomat. – Az én nevem Alexa. Ápoló hallgató vagyok és ma este én fogok segíteni az orvosnak. Nem bánnád, ha feltennék neked néhány egyszerű kérdést, mielőtt rátérnénk a keményebb dolgokra? – Tekintete idegesen az ölemre villant, és én nem tehettem róla, vigyorogtam.

         - Persze.

         Ravaszul bólintott. – Jól van akkor. Kezdjünk bele. – Leült a mellettem lévő görgős székre és közelebb gurította hozzám magát. – Mennyi a súlyod?

         - Kilencvenöt kiló.

         - Magasságod?

         - 186 centi.

         Leírta ezeket az aktájába. – És a korod?

         - Huszonkettő.

         Visszafojtott egy mosolyt, de nem igazán tudtam, hogy miért.

         A haja színe valahol a szőke és a barna között volt, és hatalmas kék szemei voltak, amik olyanok, mint a kristály tiszta ég. Apró volt, mégis formás, szépen kitöltötte a kék kórházi egyenruháját, domborulatokkal a megfelelő helyeken. Telt, rózsabimbó szája volt és egy kicsit felfelé álló orra és még a munkaruhájában is ragyogónak és összeszedettnek látszott – azt a benyomást keltve, hogy nyugalomban és megfelelő körülmények között nevelkedett. Távol attól, ahogyan én felnőttem.

         Befejezte a nyomtatványt és az orvosi műszerekkel foglalta el magát, hogy ellenőrizze az életjeleimet. Annak ellenére, hogy a jelenléte szakmai volt, egyáltalán nem segített lohasztani az erekciómat. Valójában, azt hiszem, az átkozott farkam még keményebb lett, csak hogy kínozzon engem.

         A sztetoszkópot a szívem fölé helyezte és néhány pillanatig hallgatta, mielőtt lejegyzett volna néhány megjegyzést. Néztem, ahogy dolgozik, egy mosoly kúszott az ajkaimra.

         - Szóval, Cade. – Egyenes, fehér fogakkal mosolygott fel rám, mialatt felhelyezte a vérnyomásmérő mandzsettáját a bicepszemre. – Mi a probléma?

         Bassza meg. Arra fog kényszeríteni, hogy kimondjam. – Ott van… - Megkocogtattam a táblát, amit tartott. – A nyomtatványom, amit a váróban töltöttem ki.

         Lenézett, homlokráncolva elhúzta a száját. – Igen. Látom. De ha meg tudnád magyarázni… um, hogyan történt. Ez az első alkalom, hogy te, um… ezt tapasztaltad?

         - Én még ezelőtt soha nem vettem be teljesítménynövelő szert, ha ez az, amit kérdezel. – A szavak, az agyonjátszott reklámból megszólaltak a fejemben. „Ha négy órán át hosszabb ideig tartó erekciót tapasztal, azonnal kérjen orvosi segítséget.”

         Elszakítottam a tekintetemet a vékony szövetről, ami a mellkasára feszült, de nem azelőtt, mielőtt rajtakapott volna, hogy nézem. Lepillantott a mellkasára, hogy megnézze mit bámultam és a homlokát ráncolta. Előhúzott a melle fölött lévő zsebéből egy túlméretezett fültisztító pálcát, amit észre se vettem. – Ne aggódj, ezt nem fogom rajtad használni.

         Nem ez volt az, ami megragadta a figyelmemet, de ugyanakkor megkönnyebbülés volt, hogy nem lettem rajtakapva, hogy a mellét fixíroztam. Egy igazi seggfejnek éreztem magam, hogy itt ülök kőkeményen és egy ápolónő cickóit bámulom. Ízléses. Olyan, mintha a farkam azt gondolta volna, azért voltunk itt, hogy önként részt vegyünk, hogy megkönnyítsük a kényelmetlenségét. Sajnos nem, kisember. Éreztem a fájdalmát. Megköszörültem a torkomat és lenéztem.

         Alexa gyorsan és módszeresen dolgozott, felpumpálta a karomon lévő mandzsettát és az ujját a csuklómhoz nyomta, hogy megtapintsa a pulzusomat, mialatt a karóráján tanulmányozta a ketyegést. Kihasználtam a lehetőséget, hogy még közelebbről figyelhessem meg őt, észrevéve, hogy az arca teljesen koncentrált volt, ahogy dolgozott. Megpróbálta a tőle telhetőt megtenni, hogy ne zavarjam meg. Ez nem a szokásos hatás volt, amit nőkre gyakoroltam.

         - Szóval, meg tudod mondani, mikor kezdődött a probléma? – Lepillantott a nyomtatványomra, ahol én szándékosan homályban hagytam ezt az információt, csak a legszükségesebb részleteket írva le – nevet, egészségügyi biztosítást, és ó, igen, a fájdalmas merevedést. Abban reménykedtem, hogy egy férfi orvossal beszélhetek majd, aki látott már ilyet ezelőtt, nem pedig egy vonzó, fiatal nővérrel, a fenébe is.

         Haboztam és Rick elnevette magát. – Elkezdtük a filmforgatásunkat és a sztárom lámpalázas lett. Adtam neki néhány kék pirulát, amit szükség esetére kéznél tartottam.

         Ajkát ismét lebiggyesztette miközben a homlokát is ráncolta, ahogy Rick-ről visszanézett rám. Lepillantottam, és a nadrágomnak feszülő kemény merevedésemre mutattam.

         - Ó, édes. – Kezét a szájához kapta és akaratlanul hátrált egy lépést.

         A reakciója annyira őszinte, annyira átkozottul ártatlan volt, hogy majdnem elkuncogtam magam. Majdnem. De a vérem többsége ebben a pillanatban délen csücsült, ami késleltetett minden normális reakciót.

         - Szóval, várj…  milyen üzletben vagytok ti benne, srácok?

         - Felnőtt szórakoztatás, - válaszoltuk Rick-kel egyszerre.

         - Úgy értitek… pornó? – kérdezte Alexa.

         Összerezzentem.

         Rick előrenyúlt, hogy adjon Alexa-nak egy névjegykártyát. – Mrs. X Szórakoztatás, - mondta büszkén.

         Nem magyarázkodtam, hogy ez egy romantikus, gyengébb változat volt, és hogy a filmcég díjat nyert a barátságos-női nemért – elsősorban ez volt az a jellemzője, ami vonzott engem, hogy velük dolgozzak. De őszintén, mindez nem számított. Pornó volt és ez volt minden, amit látott. Valószínűleg azt fontolgatta, hogy én valamiféle játékos voltam, vagy szex függő. Láttam ezt a tekintetében és hasztalan lett volna harcolni ellene. Nem mintha valaha is látnám majd ezt a lányt újra. Soha nem fog tudni arról a kicsi lányról, akire felügyelnem kell, vagy a jelzálogról, az élelmiszerekről, vagy a számlákról, amikért felelős voltam.

         Egy perc elteltével, miután összeszedte magát, a nővér akcióba lendült, megragadott egy fehér papírból készült köntöst és felém lökte. – Tessék. Öltözz le és vedd fel ezt, ami elől nyitott és nemsokára visszajövök. – Ezzel egy szó nélkül kimenekült a szobából.

         Néhány nappal ezelőtt, amikor aláírtam ezt az egész felnőtt szórakoztatásról szóló cuccot, egyszerű volt. Megjelentem és a honlap számára modellt álltam néhány fényképre. Csak egy bokszert viselve elnyúltam az ágyon egy gyönyörű lánnyal, akit Desiree-nek hívtak. Különböző pozíciókba rendeztek minket, ami egyre intimebb lett – én, ahogy nyalom a nyakát, a mellbimbóját, majd a csiklóját. Nem volt semmi szexuális benne, mint ahogy azt gondolnátok. Csak mozdulatlanok maradtunk és tartottuk egymást néhány másodpercig, a kamera kattanásáig, szóval ez nem olyan volt, mintha ténylegesen kikezdtem volna vele. Én csak egy kicsit rajta tartottam a nyelvemet. Ez… más volt. És amikor arra kértek, hogy dobjam le a bokszert, még nem voltam kemény. Egy szó nélkül, Desiree – mint egy profi – lenyúlt és a hosszú, manikűrözött ujjaival addig dörzsölte a csomagomat, amíg fel nem állt. Ezután egy újabb órát töltöttem el vele pózolva. A modellkedés volt a könnyebbik része. A film volt az, ami nehezebbnek bizonyult.

*******

Három órával korábban

         Rick odajött, hogy tartson nekem egy buzdító beszédet. – Készen állsz erre?

         Mély levegőt vettem és a díszletre pillantottam – egy fehér bőrkanapé volt a padlótól-a-mennyezetig ablakhoz állítva, a kibérelt, elegáns tetőtéri stúdióban. Az egész hidegnek és megrendezettnek érződött, de mit vártam? Ez csak szex volt. Meg tudtam csinálni. Ez volt az egyetlen dolog, amiben biztosan tudtam, hogy jó vagyok. És ami a legfontosabb, sokat fizetett – eleget ahhoz, hogy megengedhessem magamnak Lily egészségügyi ellátását.

         Elképzeltem az édes arcát, ahogy a paplan szélén át kikukucskált, amikor ma este korábban benéztem hozzá. Elmondtam neki, hogy Becca fog átjönni, hogy vigyázzon rá, és hogy reggelig nem fog látni engem. Összeszorította az ajkait és bólintott. Nem kedvelte a sötétet és néha jobban szeretett bemászni éjjel az ágyamba, de most a bátor arcát mutatta.

         - Cade? – Kérdezte Rick, visszarántva a figyelmemet felé.

         - Igen, jól leszek.

         - Ez az én fiúm. A színésznőnknek is nemsokára itt kellene lennie. Új lány. Imádni fogod. Fiatal, édes… - Szívó hangot hallatott az ajkaival és a szemei a távolba révedtek. Megborzongtam. Félretéve azt a tényt, hogy felnőtt-film rendező volt, Rick viselkedéséről üvöltött a lazaság.

         Szinte kezdtem megbánni a döntésemet, hogy neki dolgozzak, de a dollár jelek lebegtem a szemem előtt. Rick az elmúlt évben néhányszor látott engem a boksz ringben, és néhány hónappal ezelőtt elkezdett megkörnyékezni a meccsek után, nagy pénzt ajánlva, ha valaha is érdekelne az, hogy neki dolgozzak. Akkor kinevettem. De a küzdelmek kevesebbet hoztak, mint az állandó fizetés, és ahogy a dolgok rosszabbra fordultak Lily-vel, lenyeltem a keserű pirulát és eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

         Besétált a sminkes, szerencsére eltérítve Rick-et bármilyen perverz gondolattól, ami átfutott az agyán. Kérésére eltávolítottam magamról a köntöst és elkezdte bronzosító spray-vel lefújni a vállamat és a mellkasomat. Nem tetszett a szaga, de félretoltam ezt és arra koncentráltam, amit tennem kell majd.

         - Szóval, a legfontosabb dolog számodra a kontroll. Nincs lövés, amíg nem szólok. Ha lassítanod kell, vagy pozíciót váltani, akkor hajrá, és tedd meg. Nem mehetsz el addig, amíg jelet nem adok. Szükségünk van néhány jelenetre és pozícióra, mielőtt megtörténne. – Emlékeztetett Rick.

         - Értettem. Nem probléma.

         Felnevetett. – Magabiztos. Ez tetszik.

         A magabiztosság általában nekem nem volt probléma, de nem tagadhattam, hogy volt egy cseppnyi előadás előtti idegesség arra a gondolatra, hogy szexelni fogok egy lánnyal, akivel még sohasem találkoztam, a kamerának, egy szobányi ember előtt – fény technikusok, rendező, stábtagok és még néhány olyan személy, akiknek a szerepét nem is tudtam. Megpróbáltam nem erre az egészre koncentrálni és helyette emlékeztettem magamat a pénzre, amit Rick ígért nekem.

         - Mi a helyzet a lánnyal? Nem kellene előbb beszélnem vele? Rájönni, hogy mit szeret, mitől indul be?

         Rick elnevette magát és vállon csapott. – Butus fiú. Ez egy pornó forgatás, nem első randi. Hamis az egész, szóval ne aggódj amiatt, hogy orgazmusa lesz. Csak magadra koncentrálj.

         El tudtam képzelni, milyen lenne egy ilyen beszélgetés egy idegennel, ami így hangzana… Szóval a behatolás vagy a csikló stimulálás kell ahhoz, hogy orgazmusod legyen? Istenem, egy idióta voltam, vagy micsoda? Túlgondoltam ezt a szart.

         A bejárati ajtó kinyílt és mindenki odafordult. – És itt van ő! Gyönyörű lány… - Rick elindult, hogy üdvözölje a kitágult-szemű csillagocskát, aki belépett a lakásba.

         Nem tehettem róla, de észrevettem, hogy mennyire ijedtnek látszott. És fiatalnak. Szent szar, volt egyáltalán ez a lány tizennyolc éves? Néztem, ahogy Rick kisegítette őt a kabátjából és a vállánál fogva sminkes székhez kormányozta.

*******

         Amikor Alexa visszatért, a vizsgálóasztalon ültem, a papír köntös lazán zárult körém. Rick nem ajánlotta fel, hogy kimegy, amíg átöltözöm. Ő és egy egész szobányi ember is látott már tök meztelenül, így rájöttem, hogy ezen a ponton ez már nem számított. Ennek az éjszakának csak egy ilyen kibaszott végre volt szüksége.

         Alexa megmosta a kezét és óvatosan egy jégtasakot helyezett az ágyékomra. Elmozdultam és felmordultam a hirtelen jött hidegtől és Alexa tekintete az enyém felé rebbent. – Ez rendben van így? – kérdezte lágyan.

         - Persze, - motyogtam és visszanyeltem egy rakat szitokszót, amit ki akartam engedni, és megigazítottam a tasakot, így nem közvetlenül a golyóimon csücsült.

         Rick a vizsgálóasztalnak dőlt és magában kuncogott, mintha mulatságosnak tartaná a párbeszédünket. Tisztán látszott, hogy eltérítem őt, és az, ahogy a tekintete a szobában vándorolt, kétségbeesetten, hogy bárhová nézzen, csak közvetlenül rám ne, vagy a megduzzadt függelékemre, világos volt, hogy kényelmetlenül érezte magát.

         - Látod, miért vettük fel őt, hm, édesem? – Rick büszkén vigyorgott és gyengéden oldalba könyökölte őt.

         Az arca rózsaszínűre pirult és az állát a mellkasához szorította.

         - Haladjunk ezzel, - morogtam. Engem nem érdekelt sem a vizsgálat, sem az hogy itt ülök felfedve, csak azt akartam, hogy vége legyen a zavarának olyan gyorsan, amennyire lehetséges.

         Nem tudom, miért hallgattam Rick-re és vettem be azokat az átkozott pirulákat. Vonzódtam a modellhez, akit felvett, nem ez volt a baj. Nagyon csinos volt, apró és rendezett, de annyira kibaszottul ijedtnek látszott. Próbáltam udvariasan elcsevegni vele, mielőtt a felvétel elkezdődött volna, de még ez a kis beszélgetés is túl sok volt neki. Kimentette magát, hogy a konyhába menjen, ahol felkapaszkodott egy bárszékre, szemeit szorosan összezárta, mellkasa megemelkedett majd lesüllyedt, ahogy mély levegőket vett. Miután végül rábeszélte magát, hogy végigcsinálja ezt, annyira kiborultam, hogy nem tudtam még merevedést sem produkálni – amire még soha nem volt példa ezelőtt.

         Nem akartam megdugni egy olyan lányt, aki megijedt tőlem. Sajnos, ez nem volt vágyfokozó. Rick biztosított, hogy ez benne volt a pakliba, és ostobán inkább elfogadtam tőle a pirulákat, mint megmagyaráztam volna neki, hogy miért nem akarom ezt végigcsinálni. Végül meg kellett emberelnem magam, és elmagyarázni neki a helyzetet, de nem azelőtt, mielőtt a kár megtörtént volna.

         - Szóval, te egy pornó sztár vagy? – kérdezte Alexa, a tekintete röviden az enyém felé villant, mielőtt ismét félrefordította volna.

         Ugyanolyan ideges volt, mint egy mezei egér, amikor pánikba esik. – Ez zavar téged? – Böktem ki. Neki nem kellett tudnia, hogy ez volt az első filmem és én még csak nem is csináltam végig. Emellett, ő már is ítélkezett fölöttem. Nincs értelme megpróbálni megvédeni a becsületemet.

         Tekintete ismét találkozott az enyémmel, és most nem fordította el. – Nem. – Hangja biztosan csengett, de nem tudtam nem észrevenni a pirulást, ami a nyakától indult, és felkúszott egészen az arcáig. Nem lennék meglepve, ha kiderülne róla, hogy szűz, mivel ennyire öntudatos volt és bizonytalan önmagában. Eggyel több ok, hogy távol tartsam magam tőle.

         Nézni, ahogy dolgozik, ahogy a kis keze mozog, miközben törődik velem, valamit megkavart bennem. Hosszú ideje már, hogy bárki is törődött volna velem.

         Az orvos lépett be a szobába – férfi volt, a negyvenes éves végén, és prűd, ami megnyugtatott engem.

         Miután tisztáztuk az alapokat – hogy bevettem két kicsi kék pirulát annak ellenére, hogy csak egy volt javasolt és igen, mostanra már négy és fél órája teljes erekcióm volt – az orvos, hál istennek, rögtön a tárgyra tért, szétnyitva a köpenyem. A megduzzadt farkam előreugrott, büszkén tisztelegve az orvos és Alexa előtt.

         - Itt is van! – jelentette be Rick büszkén. Ez a srác teljesen be volt csavarodva. Mi a fenéért érdeklődik annyira a farkam iránt? Biztos, hogy átlag feletti volt, ezt tudtam. Miután Rick megkörnyékezett, hogy szerepeljek az egyik filmjében, megnéztem a statisztikákat online és megmértem magam, csak a kíváncsiság miatt. Sokkal nagyobb volt az átlagnál, amit a neten olvastam. De mégis, az érdeklődése hátborzongató volt. Emlékeztettem magamat, hogy egész nap emberi testekkel foglalkozik, és hogy ő csak a pénzre gondol, amikor arra nézett, de ez nem azt jelentette, hogy szerettem, amikor egy másik férfi a farkammal szemez ilyen lelkesen.

         A tekintetem felfelé rebbent, hogy megnézzem Alexa reakcióját. Kibaszottul rossz ötlet volt. Az álla leesett, a mellkasa sekélyes légzéssel hullámzott. Gyakorlatilag éreztem, ahogy a tekintete simogat.

         - Maga családtag? – kérdezte az orvos, óvatosan szemlélve engem.

         - Nem.

         Az orvos az ajtó felé biccentette a fejét, Rick-re mutatva közbe. – Kifáradna a szobából, uram?

         - Természetesen, Doki. – Bólintott Rick. – Azonnal lelépek, mihelyt azt mondja, hogy nem lesz semmi maradandó károsodása a pénzcsinálónak.

         Az orvos felnézett rá, nem tűnt vidámnak. – Életben marad. Most pedig, kérem, fáradjon ki.

         Nyilvánvalóan megelégedett az orvos válaszával, mert Rick rám kacsintott, meglapogatta a vállamat és kilépett a szobából.

         - Szóval, pontosan hogyan kezelné ezt? – Szinte féltem megkérdezni.

         Alexa tekintete a padlóra villant, mintha tudta volna, hogy nem fog tetszeni a válasz. Nem jó jel.

         - Adni fogok magának egy adag gyógyszert – szteroid és izom relaxáns keveréket, hogy megnézzük visszatér-e a normális állapotba. Ezeket szájon át fogja bevenni és várunk körülbelül harminc percet. Ha nem működik, valószínűleg fel kell helyeznem egy tűt a merevedésébe és kézzel kiszívni belőle a vért. – Az orvos lejegyzett néhány dolgot az aktámra és elhagyta a szobát.

         Lenyeltem a torkomban keletkezett gombócot. Annak a kibaszott gyógyszernek működnie kellett. Nem leszek képes kezelni azt, hogy egy tűvel közelíti majd meg a farkamat anélkül, hogy szegény csávónak be ne húzzak egyet az arcába.

         Alexa néhány perc múlva visszatért egy kis műanyag pohárral, ami két pirulát tartalmazott és egy pohár vízzel. Egyetlen korttyal lenyeltem a vízzel a gyógyszert. Akkor ismét elrendezte a jeges zacskót az ölembe, keze súrolta a farkamat, ami ettől megugrott. Láttam, ahogy az ajkába harap, hogy elkerülje a mosolygást.

         - Kösz, - motyogtam, visszaadva neki a poharat.

         - Szívesen. Maradj a fenekeden és nemsokára visszajövök, hogy ellenőrizzem az állapotodat.

         Egész életemben soha nem voltam még ennyire boldog, hogy puhulok, de húsz perccel később az erekcióm lelankadt, én meg leugrottam a vizsgálóasztalról, és öltözni kezdtem. Épp amikor felhúztam a farmeremet, Alexa visszajött, hogy megnézzen engem.

         Az arcán lévő döbbent tekintet megállított a mozdulatomban.

         - Azt hiszem, eléggé jól vagyok, hogy távozzak, - magyaráztam.

         A tekintete végigvándorolt a testemen, megállva, amikor elérte a most-már-nem-merev dudort a nadrágomban. – Ó.

         - Kösz mindent. – Megragadtam a széken lévő kabátomat és elindultam, hogy elmenjek mellette. Kinyújtotta a kezét, és a mellkasomhoz nyomta. – Nem mehetsz csak úgy el. Dr. Chancellor meg akar um… beszélni akar veled, a te, um, életstílusodról. És hogy leteszteljünk STD-re (sexually transmitted disease – szexuális úton terjedő betegség).

            Elnevettem magam. – Jól vagyok, de mindenesetre kösz. – Nekem alig volt időm randizni, nemhogy szexelni, de amikor mégis, akkor mindig használtam óvszert. Nem beszélve arról, hogy Rick ragaszkodott hozzá, hogy elvégezzem a vizsgálatot, megállapodás gyanánt, hogy neki dolgozzak. Minden, amit most tenni akartam, hazamenni, megnézni Lily-t és elfelejteni, hogy ez az egész éjszaka valaha is megtörtént. – Rendben. Légy óvatos, - mondta és ellépett az útból, ahogy eliszkoltam mellette, készen arra, hogy ezt az egész tapasztalatot magam mögött hagyjam.