Love Always, Kate

Kedves Naplóm,

Tizenegy éves korom óta a leukémia az életem. Most, hat évvel később, vissza akarom kapni az életemet. Csak nem vagyok benne biztos, hogy mi is az. Ma jött vissza a teszteredmény. 22,000. Ami azt jelenti, hogy hivatalosan is kiújult – megint. Három lehetőségem van:

     1)    Egy újabb kör kemo

     2)    Egy szuper-új kísérleti gyógyszer

     3)    Felhagyni az egésszel – elfelejteni a gyógyszereket és a kezeléseket, és élvezni az időt, ami még hátravan.

Azt hiszem, tudom, mit akarok. De aztán, besétál Damian, megváltoztatva mindent.

Úgy értem, mindent…

Neki is megvannak a saját problémái. Ez köt össze bennünket, tudod? Tisztában vagyunk azzal, milyen érzés elveszíteni a legfontosabb dolgot másodpercek leforgása alatt. Mégis, az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy valaki mást is összetörjek, ha nem harcolok elég keményen. És az utolsó dolog, amire neki szüksége van, hogy valaki mást is gyászoljon.

Nem számít. Most két lehetőségem marad.

Valahogy tudom, hogy bármelyiket is választom, az eredmény ugyanaz lesz. A homokkal, ami lassanként a homokórám aljára szivárog, remélem, maradt belőle elég ahhoz, hogy megmutassam Damian-nek azt az életet, amiért érdemes élni.

Amiért érdemes harcolni. Amiért érdemes meghalni.

Szeretettel,

Kate