Hetedik fejezet
Asa
Arra ébredni, hogy egy meleg test vesz
körül nem volt újdonság a számomra. Arra ébredni, hogy egy olyan test vesz
körül, amibe bele akartam fészkelődni, újra és újra elveszíteni magamat benne
és soha el nem engedni – nos, ez volt az első alkalom.
Egymással szemben feküdtünk a keskeny
ágyon, és Royal az állam alá dugta a fejét, így a lélegzete csiklandozta a
torkomat. A karja a mellkasomon pihent és az egyik hosszú lábát átvetette az
enyémen. Szorosan egymáshoz simultunk úgy, ahogy két ember csak képes, anélkül
hogy szexelnének és a reggeli erekcióm nagyon ragaszkodott hozzá, hogy
kihasználjam ezt a helyzetet. Kettőnk között lüktetett ott, ahol a csípője
gyakorlatilag összekapcsolódott az enyémmel. A lelki nyugalmam számára ez
túlságosan bensőséges helyzet volt.
Szeretem a szexet – nagyon – és nem
idegenkedtem attól sem, hogy megosszam bárkivel is az ágyamat egy éjszakai
alváshoz. Profi voltam abban, hogy a saját érdekemet nézzem, és szép szavakkal
és kedves mosollyal hatástalanítsam a kellemetlen helyzeteket, szóval
rendszerint nem kellett aggódnom a reggeli katasztrófák miatt. Tény, hogy
általában alig vártam, hogy megismétlődjön a mutatvány, amikor felkel a nap, de
valahogy tudtam, hogy ha világos napfényben végigmegyek ezen Royal-lal, az
megváltoztatná a dolgokat.
Már éreztem, ahogy a kezem a dereka
finom görbületére akart tévedni. Ahogy a bőröm bizsergett és életre kelt ott,
ahol hozzá ért. Egyszerűen csak nézni akartam őt teljes meztelenségében és
tüzes szépségében, miközben hozzám simult. Én abszolút semmi komolyat nem
tudtam erről a lányról, azon felül rossz hatással voltunk egymásra… nem
beszélve arról, hogy soha nem leszek jó senki számára sem, különösen neki nem.
De sajnos se a testem, sem az agyam nem értett egyet ezzel a ténnyel.
Minden egyes sejtem megfeszült és
feltekeredett, készen arra hogy lecsapjak, amikor álmában a nevemet motyogta,
és még közelebb fészkelte magát hozzám. Komolyan el akarta érni, hogy elmenjek pusztán
attól, hogy rajtam lélegzett, így felsóhajtottam és olyan finoman, ahogy csak
tudtam leemeltem magamról a kezét. Szükségem volt egy kis térre, mind
fizikálisan, mind érzelmileg. Túlzottan könnyű volt elveszni benne, és az a
tény, hogy ennyire erős és óvatos volt ahhoz, hogy eljusson oda, amit akart,
annak ellenére, hogy elmondtam neki, hogy egy olyan beindulás lesz a vége, mint
még soha. A nők üldöztek engem ezelőtt, gyakran azért, mert én azt akartam. De
én még soha nem üldöztem senkit, és végül elkapott egy nő, aki ismerte az
összes szabályt. Egyrészt imádtam, másrészt megrémültem a bátorságától.
Lehetetlenség volt nemet mondani neki.
Fogalmam sem volt arról, hogy mennie
kellett-e dolgoznia vagy sem, így úgy döntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt,
majd felhívom Nash-t hátha ki tudja menteni a lány táskáját a kocsijából. Ez
egy olyan hívás volt, amit nem szívesen ejtettem meg. Már előre láttam a
zavarodott és aggódó tekintetek tüzét, amik a barátaink szeméből fognak sütni,
amikor világossá válik, hogy Royal és én együtt töltöttük az éjszakát.
Persze mind a ketten felnőttek voltunk
és az sem volt titok, hogy több utánam jött, de most hogy megtörtem a pecsétet,
elvettem, amit felajánlott, egy teljesen másik játék vette kezdetét, ami
finomabb és sokkal nyilvánvalóbb figyelmeztetésekkel rendelkezik, a tekintetben
hogy jobban kezeljem a jogait és jobb, ha nem teszek semmi olyasmit, amivel
bánthatnám őt. Természetesen nem is akartam bántani őt, pont ezért kerültem az
ilyen kapcsolatot vele ameddig csak emberileg lehetséges volt. De most nem volt
más választásom. A határok már hivatalosan is összemosódtak és tudtam, hogy
valahol az út során ez egy élve elégés volt mindkettőnk számára. Pont így
működnek az én világomban a dolgok, és
jobb ha elfogadom őket, mintsem vak és elpusztított legyek, amikor a baleset
megtörténik.
Megmostam a fogamat, majd olyan melegre
állítottam a zuhanyzóban a vizet amennyire csak lehetett, majd beléptem a
vízsugár alá. Korán volt még számomra, hogy felkeljek, de a sürgető erekcióm és
az örvénylő elmém nem hagyta volna, hogy visszamenjek az elfoglalt ágyamba szex
vagy verekedés nélkül. A víz elég volt ahhoz, hogy teljesen felébredjek és
tisztában voltam azzal, hogy visszafogtam egy kis nyögést, amikor rádöbbentem,
hogy mostantól minden alkalommal, amikor a zuhanyzóba lépek Royal-t fogom
elképzelni, ahogy engem néz azokkal a nagy, csokoládébarna szemekkel, amik
örökre az agyamba égtek.
Kellemetlenül kellett volna érintenie
és zavarba ejtenie. Ehelyett felháborodott volt és annyira igazságos. Egész idő
alatt tudtam mit teszek, éreztem a tűzet, és keményen neki akartam préselni
magamat, amit a gerincem tövében éreztem. Azt is tudtam, hogy nem fog csak úgy
tétlenül ülni és várni rám, míg én a fürdőben vagyok. Kíváncsi és
problémamegoldó természete volt, így tudtam, hogy műsort akart látni, amikor a
keresésemre indult. Azzal viszont nem számoltam, hogy ott fog állni és nézni,
vagy azzal, hogy mennyire nevetségesen beindít ezzel a cselekedettel. Én
egyszerűen csak próbáltam bebizonyítani a lényeget, hogy meglássa milyen is
vagyok valójában és hogy mennyire kevésbé veszem figyelembe az érzéseit. Csakhogy
megfordította a játszmát, csinált valami sokkal többet; az olvasztott
cukor-színű szemei és a dühös duzzogása között tett valami egészen mást. Persze
úgy mondtam ki a nevét, mint egy átkot, miközben elélveztem, és azt is tudtam,
hogy addig nem fogja elhagyni a lakást, amíg ágyba nem viszem őt. De azután
annyira ártatlanul és bizakodóan bújt hozzám, miközben elaludt, és csak úgy
mint mást, a szexet is valami többre fordította. Az egészet valami mássá
formálta, beleértve engem is, és emögött túlságosan nagy veszélyt éreztem.
A víz már majdnem leforrázott, ahogy a
fejemen át végigfolyt a vállamon, de jó érzés volt és ellazította a megfeszült
izmaimat. Elfordítottam a fejemet és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor
belépett mellem a zuhanyzóba, be a vízsugár alá. A víztől a mahagóni színű haja
szinte feketének tűnt és a szemöldöke szinte a hajáig szaladt, ahogy felnézett
rám.
- Minden rendben van?
Ugyanezt kellett volna nekem is
kérdeznem tőle. Ehelyett kinyújtottam a kezemet, és a két karom és a csempézett
fal közé zártam, miközben a forró víz tovább zuhogott ránk.
- Csak elképzeltem az előadást, amit
majd kapni fogok, amikor felhívjuk Nash-t, hogy szabadítsa ki a kocsidat.
Nedves kezei a mellkasomat simogatták,
amit biztosra vettem, hogy megnyugtatásnak szánt, de helyette a már így is
kemény farkam még keményebb lett. Nem hiszem, hogy figyelmen kívül tudta volna
hagyni, hiszen ott lüktetett kettőnk között.
- Nem lesz annál rosszabb, mint amilyen
most, mert biztos vagyok benne, hogy Saint elvisz. – A hangja még mindig
álmosan csengett és elnehezült valamitől, amit nem akartam megfejteni.
Egy kicsit lehajtottam a fejem, amitől
a víz végigfolyt az orromon le a nyitott ajkaihoz, majd csendesen azt mondtam,
- Hallgatnod kellene rá. Bármit is mondjon.
Meg akartam csókolni őt, mert meg
kellett. Túlságosan csábított a maga teljes nedvességében és meztelenségében,
ami közvetlenül itt állt előttem. Sokkal jobban nézett ki így leöltözve és
smink nélkül. Nedvesen és meztelenül, mint amilyen most is volt, nincs is ennél
szebb látvány, mint ez a nő. Lehetetlenség lett volna nem hihetetlenül
szerencsésnek éreznem magamat, hogy itt volt velem, és nem más okból csak azért
mert itt akart lenni. Nem azért mert trükkel és ravaszsággal csaltam ide. Épp
az utolsó pillanatban rántottam magamhoz, mielőtt elfordította volna a fejét, így
előrehajoltam, hogy az ajkát a mellkasomhoz nyomjam.
- Hallgattam rá, amikor azt mondta
nekem, hogy legyek óvatos, hogy vigyázzak minden lépésemre veled kapcsolatban,
mert kiszámíthatatlan vagy? Saját magad mondtad ezt el nekem hetekkel ezelőtt.
Hallottam a figyelmeztetéseket és én magam döntöttem úgy, hogy vállalom a felelőséget.
– Felemelte a fejét, hogy rám nézzen, és arra gondoltam, lehetséges, hogy egy
kicsit bele is szerettem, amikor kipislogta a vizet a szeméből és felmosolygott
rám. – De még nem mostam meg a fogamat és nem hiszem, hogy el akarlak ijeszteni
a reggeli leheletemmel, miután megkaptalak ott, ahol akartalak.
Elnevettem magam. Kizárt dolognak
tartottam, hogy bármi, mint a reggeli lehelet valaha is elvonhatná a
figyelmemet a lenyűgözőségéről, de aranyos volt, hogy ilyen mindennapi
bizonytalanságokkal rendelkezik, mint mindenki más. Annyira könnyen lehetett
volna egy olyan lány, aki tudta hogyan ússzon meg egy gyilkosságot kizárólag a
kinézete alapján, így egyben üdítő és imádnivaló is volt, hogy ő egyáltalán nem
ilyen.
- Úgy gondolom, hogy több kell, mint egy
kis szájszag, hogy bárkit is elijessz magadtól, Vöröske. – A hangom érdesen
szólt az akaratom ellen. Tett valamit velem, ami miatt küzdeni akartam az
összes szokásos seggfej hajlamom ellen.
Felnevetett majd nyelvével
végigszántott a mellbimbómon, amitől levegőért kaptam, eközben ujjaival a
hasizmaimon vándorolt, ahol érintése nyomán az izmok megfeszültek és
elernyedtek. Nagyon meg akartam csókolni őt, de mielőtt felkaphattam volna,
letérdelt előttem és a farkam már a szájában is volt. A pokolba is, kizárt
dolog volt, hogy ezek után képes lettem volna bármilyen értelmes gondolatot
megfogalmazni.
A forró víz és a még forróbb szája
között, és attól ahogyan szexin és nedvesen térdelt előttem, nem hittem volna,
hogy nagyon sokáig tartana a dolog. Ujjaimat a nedves hajába fontam, lehunytam
a szemem és megpróbáltam feleleveníteni az életemben bármit is, ami ennyire jó
lett volna. Attól, ahogy a nyelvével a hegyén körözött és végigszántott minden
redőn, a szívem a fülemben dobolt. Amikor a keze is csatlakozott és felfedező
útra indult a lábam között, komolyan koncentrálnom kellett, hogy állva
maradjak, mert a gyönyör szó szerint térdre kényszerített. A torka mélyéről
elégedett hang tört fel végigvibrálva a keménységemen, ami eltűnt a megduzzadt
ajkai között.
Finoman meghúztam a hosszú haját, ami
az ujjaim köré tekeredett, és rekedt hangon azt mondtam, - Abba kell hagynod,
ha akarsz még ezzel egy menetet.
Éreztem a farkamon, hogy mosolyra
húzódik a szája, majd a kezét is bevetette és a szájával együtt mozgatta,
amivel egy férfit teljesen használhatatlanná tett. A térdeim remegtek, miközben
elélveztem ismételten a nevét nyögve. Egy elegáns mozdulattal felállt, a víz
végigcsorgott meztelen alakján, amitől egy elégedett szirénnek tűnt, aki nagyon
is jól tudta, hogy mennyire tönkre tett. Megpróbáltam levegőhöz jutni,
kitisztítani a fejemet a ködtől, miközben ő hátat fordított nekem és felkapta a
sampont, amit a zuhanyrózsa alatt egy kis polcon tartottam.
- El kell hoznom a kocsimat és
hazamennem. Este dolgoznom kell és a műszakom előtt még be szeretnék ugrani
Dom-hoz is. Nincs időm egy újabb menetre, de esőszünetet kérek. – Lényegre törő
volt. A múlt éjszaka róla szólt, a ma reggel meg rólam. – Figyelembe kellene
venned, hogy néhány játék mindig élvezetesebb, ha azt két ember játssza
Elkezdte mosni hosszú haját és tudatlanul
vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egy reszkető, remegő
csonthalmaz voltam mögötte. Soha senkinek nem ajánlottam fel semmit, anélkül,
hogy elvártam volna valamit cserébe, általában többet is, mint amit adtam. Nem
tudtam kontrollálni az össze-vissza verdeső szívemet, így betettem minden
érzelmet, amit az önzetlen cselekedete eredményezett egy biztonságos helyre.
Összeszedtem magamat annyira, hogy
segítettem kimosni a csodálatos haját. Szinte felemésztettem a maradék
akaraterőmet is, hogy segítsek neki megmosakodni, ami ténylegesen azt
jelentette volna, hogy addig simogattam volna a kezemmel minden létező nedves
felületét, amíg már nehezen lélegzett volna, és vágytól csillogó szemekkel
nézett volna rám. Azon voltam, hogy visszaviszem őt az ágyba és visszatérünk a
kora-reggeli figyelmére és még másra is, de megrázta a fejét és kilépett a
zuhanyzóból. Elragadta az egyetlen törölközőt, amit a fogasra akasztottam, és
éles pillantást küldött felém.
- Legközelebb, amikor itt vagy bent és
rám gondolsz, gondolj inkább erre.
Sokkal több méltósággal viharzott ki a
fürdőszobából, mint bármelyik lány, aki egy szál törölközőben erre képes lett
volna.
Most, hogy a víz már kezdett langyos
lenni és a tomboló vágyam is lecsillapodott, ténylegesen sikerült
lezuhanyoznom. Átordított az apró lakáson a telefonom feloldó kódját kérve. Még
csak nem is hezitáltam, amikor visszakiabáltam neki a számokat. Már régen
elmúlt az az idő, amikor el kellett rejtenem a dolgokat az életemben és sose
voltam elég hülye ahhoz, hogy büntető bizonyítékokat tartogassak egy olyan
valamin, ami legalább olyan könnyen feltörhető volt, mint egy mobiltelefon. Hallottam,
hogy beszélget valakivel, akit felhívott, hogy mentse meg őt, és nagyot
sóhajtottam, ahogy ott kellett állnom a fürdőszobai szőnyegen néhány percig,
hogy megszáradjak, mielőtt bementem volna az egyetlen kis szobába a lakásba,
hogy találjak valamit, amit felvehetek.
A fotel karfáján ült, visszavette az edzőruháját
és a hosszú haját lófarokba fogta. Annyira frissnek és tisztának tűnt, hogy ha
nem lettem volna ott, el se hittem volna, hogy olyan mocskos és szexi dolgokat
tudott tenni a szájával.
Alsónadrág nélkül felvettem egy
farmert. Soha nem hordtam olyat. Nem láttam értelmét még annak ellenére sem,
hogy Denverben hideg volt és gyakran átkoztam magam, amikor nem volt semmi
anyag a farkam és a hideg cipzár között. Találtam egy fekete melegítőt meg egy
kapucnis pulcsit, amit odadobtam neki, miután felvettem egy pólót. Egy
vigyorral az arcán elkapta, és odaadta a telefonomat, miközben leültem az ágy
szélére, hogy felvegyem a fekete csizmám.
- Nash-t hívtad? – Válaszul bólintott,
miközben körbenézett a kupis lakásban, ami nappali fényben még rosszabbul nézett
ki.
- Nem ilyen helyet képzeltem el a
lakásodnak.
Én se gondoltam soha, hogy ilyen helyen
fogok élni, de szar dolgok történtek. – Cora-val és Ayden-nel laktam, amikor
először ideköltöztem. Az elején egy kicsit hűvös volt a hangulat, mert Jet
sokszor eljárt, de utána Ayden mindig a seggemben volt. Utána azt gondolta,
hogy közöm volt a Bár kirablásához, szóval úgy döntöttem, hogy vagy elköltözöm,
vagy meg fogjuk ölni egymást.
Kezemmel végigszántottam a nedves
hajamon, amitől tüskésen állt állt minden irányba és vízcseppek potyogtak
mindenfele.
- Ágyhoz voltam kötve, nem tudtam
dolgozni, mert eltört a lábam és még néhány alkatrész bennem. Semmi mást nem
tudtam csinálni, mint végigbicegtem a házat és az Interneten lógtam. Veszélyes
voltam, amikor nem volt mire koncentrálnom. – Nem tudtam elhinni, hogy mindezt
megosztom vele, nem azért mert aggódtam, hogy mit fog majd rólam gondolni,
hanem azért mert zsaru volt és egyenesen bevallottam néhány nem túl legális
tevékenységet.
- Elkezdtem online játszani.
Folyamatosan az online póker oldalakon lógtam, nyertem majd vesztettem, mint
egy őrült. Fogalmam sincsen, hogyan fogom támogatni magam most, hogy
elhatároztam, egyenesen fogok élni, és ugyanakkor ez olyan könnyű eredmény lett
volna, hogy nem bántanék meg senkit.
Keserűen felnevettem és felálltam,
miközben ő óvatosan figyelt engem. – Cora többször is benézett és megkérdezte,
hogy vagyok. Én minden alkalommal vagy kikapcsoltam a gépemet, vagy elcsoszogtam
máshová, mielőtt megláthatta volna, mit csinálok, de úgy hiszem tudta, hogy nem
vagyok valami jól. Eleget kerestem, hogy kifizethessem a kórházi számlámat, de
ahelyett hogy ezt tettem volna… - Megbizonyosodtam róla, hogy valóban rám
figyelt, hogy komolyan megértette, mennyire nagyon el voltam csesződve. – Ahelyett
feltettem az egészet egy lapra, mert nyerő szériában voltam. Elvesztettem
mindet. – Körbeintettem a kopár helyiségen és a minimalista dekoráción. – Úgy gondoltam,
akkoriban vesztettem el, amikor Ayden azt hitte közöm volt a Bárban történt rabláshoz.
Hetekkel ezelőtt komolyan el voltam cseszve, de amint Rome mentőövet dobott
nekem, elkaptam és rádöbbentem, hogy az egyetlen módja annak, hogy ne
süllyedjek újra és újra a saját hibámba az, hogy új életet kezdek a megmaradt
eszközeimmel.
Összeráncoltam a homlokomat és lenéztem
a cipőm orrára. – Egész életemben, még amikor megpróbáltam segíteni magamnak,
vagy másoknak, akkor is elbasztam. Aznap, amikor Rome felajánlotta nekem az
állást a Bárban, azt mondtam magamnak, hogy élni fogok azzal, ami megadatott és
ennyi. Nincs több gyorsan-meggazdagszom- rendszer. Nincs több nagy-kockázatú
kísérlet, ami vagy fizet vagy nem. Azért élek itt, mert olcsó és közel van a
meló. Nincs kocsim, mert fizetem az adósságomat minden extrával együtt, ami
havonta adódik. Most először azt az életet élem, amit feltételeztem, hogy lesz,
ahelyett, hogy minden mással próbálkoznék, és azt az életet élem, amit mindig
is hittem, hogy kellene. Érted?
Fontos volt, hogy megértse. Itt a
bizonyíték, hogy bizony olyan fajta ember voltam, és komolyan néztem rá,
sugalltam neki, hogy nyissa ki a szemét, hogy lássa meg mennyire kockázatos ez
a dolog, ami kettőnk között húzódott, és ha tovább folytatja az üldözést csak
azért, hogy egy rövid pillanatig jól érezze magát, akkor csúnyán meg fog égni.
Magára húzta a kapucnis pulcsit és az
ajtó felé fordult. Először azt gondoltam, hogy taszította, vagy dühös lett az
őszinteségemre, de miközben kihúzta hosszú haját a gallér alól, csendesen azt
mondta, - Azt hiszem, furcsa hogy azt gondoltad automatikusan jókisfiú leszel
azok után, hogy egy életen át az tetted, amit csak akartál. Az emberek nem
születnek sem jónak sem rossznak, meg kell tanulniuk, hogyan legyenek azok.
Neked soha senki nem tanította meg, hogyan legyél jó, Asa. – A bejárati ajtóhoz
sétált, majd a válla fölött visszanézett rám, miközben kinyitotta azt. Sötét
tekintete az enyémbe kulcsolódott. – Előfordulnak próbálkozások és hibák az út
során, de nagyrészt úgy tűnik, hogy most már rendben leszel.
Követtem őt ki az ajtón, majd bezártam
magunk mögött. A derekára tettem a kezemet, ahogy lefelé sétáltunk a lépcsőn,
és elkezdtük megtenni azt a rövid kis távolságot a kocsijához, de nem
válaszoltam arra a halvány reményre, ami az utolsó szavait áthatotta. Ez volt
az a dolog: mindenki, aki törődött velem azt akarta hinni, hogy rendben leszek,
és az voltam, mostmár. Úgy tűnt nem voltam olyan biztos magamban, mint azok az
emberek, akik törődtek velem, és abban sem voltam biztos, hogy én igazából nem
rossznak születtem. A kísértés, hogy ne tegyek jót vastagon és nehezen
telepedett a vállamra minden nap, annyira, hogy néha nem engedtem, hogy
elfedjen és lesüllyedjek oda, ahol mindig is több munkát fektettem bele, mint
amit valaha is nyíltan bevallottam volna.
Amikor elértük a Bár parkolóját, Nash
már beindította a lány SUV-ját és elkezdte felmelegíteni azt. Nem szóltam egy
szót se, miközben Royal eltávolodott tőlem, anélkül, hogy búcsúzóul megölelt
volna és örömmel vetette bele magát Nash tetovált ölelésébe. A lány megpuszilta
az arcát és kezével végigsimított a lángokon, amik a feje két oldalát
díszítették a füle fölött. Intett egyet az ablakon keresztül és anélkül hajtott
el, hogy bármit is mondott volna arról, amit elmeséltem neki, vagy arról, hogy
hülyére dugtuk egymást.
Nyugtalanul fészkelődtem, ahogy Nash
odasétált hozzám, kérdések kavarogtak tisztán és fényesen a szokatlan színű
szemeiben. Azt gondoltam, még azelőtt kellene elvágnom a beszélgetés eme
fonalát és témát váltani, mielőtt elkezdte volna a beszédét.
- Hogy boldogul a legjobb barátod a
babával? – Nem láttam Rule-t és Shaw-t azóta, mióta az új családtag
megérkezett.
Egy vigyor szántotta keresztül Nash
arcát, és kezét a dzsekije zsebébe csúsztatta.
- Alkalmazkodik. Úgy hiszem tény, hogy
most már két ember van a világon, akiről gondoskodnia kell és jobban szeretnie
őket, mint bármi mást. Rule mindig is magányos farkas volt és most az életébe
annyi fontos dolog került, hogy próbálja kitalálni, hogyan tudja egyensúlyba
hozni ezeket.
- Ki fogja találni. – Nem ismertem
Rule-t mielőtt hozzáment volna Shaw-hoz, de hallottam történeteket, és egyik
sem volt valami hízelgő. Ha képes volt ekkorát fordulni egy lány miatt, akkor
semmi kétség sincs afelől, hogy nagyon gyorsan meg fogja állni a helyét az
apaságban is.
- Igen, időközben házsártosabb lett,
mint általában, ami természetesen azt jelenti, hogy annyi szarságot adunk neki,
amennyit csak lehetséges.
Összevigyorogtunk és elgondolkoztam
azon, hogy lehetek-e olyan szerencsés, hogy elmeneküljek anélkül, hogy előadást
kapnék, amikor állával felém intett és összehúzta a szemét. – Szóval te és
Royal?
Felsóhajtottam és a sarkamra billentem
egy kicsit. Természetesen nem lehettem ilyen szerencsés. – Bármit is akarsz
mondani nekem róla, elhiheted hogy már megbeszéltem azt magammal és vele is. Ő
azt választotta, hogy nem hallgat rám és én már belebetegedtem és belefáradtam
abba, hogy mindig leépítsem őt.
Elkuncogta magát, amivel teljesen
meglepett. – Asa, eléggé jól ismerem Royal-t ahhoz, hogy tudjam, a pokolba is
meg fog tenni bármit azért, amit akar, nem számít, mit mondanak róla mások.
Csak azt szerettem volna neked mondani, hogy légy óvatos, mert nagyon kivan és
nem igazán önmaga, mióta a partnere lesérült. Nem tudom, mi a helyzet vele, de
meggondolatlan és bármi, amit most tesz csak egy reakció arra, hogy Dom
megsérült. Nem akarom, hogy a túlreagálása áldozata legyél. – Rám emelte az
egyik fekete szemöldökét és azt motyogta, - Ráadásul Dom egy hatalmas ember,
aki törvényesen hord fegyvert és őrülten szereti azt a lányt. Őt nem fogja
érdekelni miért ért véget, vagy ki vetett véget neki, ha Royal összetört
szívvel fogja magát elsírni neki.
Megvontam a vállam, és kezemmel
megdörzsöltem a tarkómat. Tudtam, milyen hatalmas volt Royal társa. Ott volt
azon az éjszakán is, amikor a lány letartóztatott engem. Pokolian ijesztő volt
és nem csak azért, mert jelvényt viselt. Komolyságot és elszántságot sugárzott,
ami kétségkívül nem csak annyit jelentett, hogy benyelne egy golyót Royal-ért,
de ennek ellenére is jól végezte a munkáját.
- Ő és Dom… voltak valaha…? – Reméltem,
hogy a kérdés nyilvánvaló, mert nem szerettem volna nyíltan rákérdezni. Nash
vállat vont és előhúzta a telefonját, ami csilingelni kezdett a zsebében.
- Nem tudom. Közel állnak egymáshoz,
nagyon közel, és tudom, hogy örömmel nyúzná le bárki arcát, aki bántja őt.
Együtt nőttek fel és mentek a Rendőrakadémiára, de azt nem tudom, hogy volt-e
valaha romantikus kapcsolat kettőjük között. Royal soha nem említette, és Saint
sem mondott soha semmit róla, de ki tudja? Nem tudom, hogyan képes egy fickó
ilyen közel lenni egy lányhoz, aki ráadásul úgy néz ki, mint Royal és még csak
be sem próbálkozni nála. – Leírt egy üzenetet a telefonján, majd vigyorral az
arcán rám nézett. – Saint azt akarja, hogy kérdezzem meg tőled, hányadik
hónapban van Cora?
Döbbenten elnevettem magam. – Micsoda?
Kinyújtotta a telefont és megmutatta
nekem az üzenetet, amit a barátnője sütött el. Ez állt benne:
Kérdezd meg Asa-t hányadik hónapban van
Cora. Tudom, hogy felcsinálták és lefogadom, hogy Rome elmondta neki!
- Nem az én tisztem elmondani. Rome még
nem akarta elvonni a figyelmet a bébi Ry-ről. Mond meg Saint-nek, hogy Cora-t
kell megkörnyékeznie ezzel kapcsolatban. – Ha Rome még nem akarta, hogy ez az
információ napvilágot lásson, akkor kizárt dolog volt, hogy én legyek az, aki
kiszivárogtatja.
A telefonja ismét pittyent, és
látszólag ez az üzenet már nem volt publikus, mert a tekintete kiélesedett és
láttam, hogy gyorsan beszívta a levegőt.
- Rendben van, mennem kell. Saint-nek
nem kell munkába mennie holnap estig, és nekem sem kell bemennem az üzletbe
délig. – Úgy látszik, bármit küldött is neki, az sürgette őt, hogy minél
hamarabb hazaérjen hozzá. Nem tudtam őt hibáztatni. A vöröshajú nővérke
döbbenetes volt és legalább ugyanannyira édes is. Nash volt a másik szerencsés
pasi, aki szintén megtalálta a tökéletes nőt. – Csak emlékezz arra, hogy senki
sem szeretné látni, hogy te vagy Royal megsérültök a végén, szóval próbálj meg
óvatos lenni. Ez valami olyasmi, amit tudom, hogy nem szoktál lenni.
Felmordultam és megfordultam, anélkül
hogy elköszöntem volna, majd bedugtam a fejem a Bárba, üdvözöltem Rome-ot, és
láttam, hogy a csinos Darcy éppen reggelit készített. Hónapok óta óvatosan
lépkedtem. Nem csinálnék vissza semmit sem, most hogy tudtam mennyire gyönyörű
minden ezen a másik oldalon, amit Royal szándékosan átlépett. Most csak annyit
tehettem, hogy megtartom mindaddig, ameddig darabokra nem esik az egész.